Vörös Zászló, 1953. január (2. évfolyam, 2-26. szám)

1953-01-03 / 2. szám

VÖRÖS ZÁSZLÓ il»«gáos «Scal­ozefrincail« n­apca «a ■»mahb­ea Küzdelmes, szomorú volt a bányá­szok sorsa a múltban. Ezt a sorsot Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs a szénipari bányamunkások országos értekezletén, 1952 június 29-én mondott szavai jel­lemzik a legjobban: „A román és kül­földi kapitalisták, a szénbányák akkori tulajdonosai a legkönyörtelenebbül fosztogatták és kizsákmányolták a bá­nyamunkásokat. Éhbérért, amely arra sem volt elég, hogy kielégítse a ma­guk és családjaik legelemibb szükség­leteit, a bányászoknak végkimerülésig kellett dolgozniuk, a legkezdetlegesebb szerszámokkal, hogy a kapitalista ki­zsákmányolok meggazdagodhassanak A bányamunkások állandóan a holnapi nap bizonytalanságának rettegésében éltek. Bármikor, bármelyiket kidobhat­ták az utcára, a munkanélküliség pré­dájául. A tőkések minél nagyobb hasz­not sajtolva, a legelemibb munkavé­delmi és bányabiztonsági berendezésről sem gondoskodtak, hogy megóvják a bányászok életét." Ez volt a köpecbá­­nyai bányászok helyzete is, azután, hogy 10 évvel ezelőtt megnyitották a bányát. Csak az utóbbi 8 év alatt lett emberséges élete a köpeci bányász­nak. ★: 1­944 szeptemberében a visszavonuló fasiszta hordák, mint ahogy a többi üzemmel tették, a köpeci bányát is tönkre akarták tenni. Szándékukat azonban a dicsőséges felszabadító szov­jet csapatok gyors előretörése keresz­tül húzta. A felszabadítás után a bá­nyászok a Román Kommunista Párt útmutatása nyomán megindították a termelést. A munkában a kommunisták mutattak példát, 8 hónapig majdnem fizetés nélkül dolgoztak, de eleget tet­tek kötelességüknek. A helyzet csak akkor változott meg, amikor 1945 már­cius 6-án a dolgozók harca nyomán az ország vezetését demokratikus kor­mány vette kézbe. A bányászoknak azonban még azután is, egész az álla­mosításig küzdeniük kellett a tőkések szabotáló kísérletei ellen. Az államosítás után azonban telje­sen megváltozott a helyzet, öt év alatt a tőkések évszázados bűneinek egy részét sikerült felszámolni Köpec­­bányán is, egészségessé tenni a mun­kahelyet, gépesíteni a termelést. Pár­tunk és kormányunk támogatásával, az új munkamódszerek bevezetésével, a szovjet tapasztalatok alkalmazásával, új lendületet kapoz a termelés. Az ál­lamosítás előtt a bányának még rendes havi terve sem volt. Az államosítás után a termelés 400 százalékkal emel­kedett. A bányamunkások országos értekez­lete, a Román Népköztársaság minisztertanácsának és a Román Mun­káspárt Központi Vezetőségének hatá­rozata a széntermelés növeléséről és a szénipari munkások életszínvonalának emeléséről, gyökeres fordulatot jelen­tett a köpecbányai dolgozók életében is. Míg az államosítás után a köpeci bánya a kormánytól felvonógépeket, esztergapadot, új villamos dinamókat, egy villany­mélyfúró-kutatógépet és kézi kutatófúrógépet, számos villa­mos fúrógépet és Diesel-gépe­ket kapott, az országos értekezlet után az eddigi gépesítés még fokozot­tabban emelkedett, s az utolsó hónap­ban újabb nagyarányú segítség érke­zett a bánya gépesítésére. A bányai szállítás gépesítésére Diesel vontatógépet, keskenynyomtávú moz­donyt, nagyerejű szovjet gőz­gépet kaptak, amelyet most állít fel Mihály Albert és Nasradi Mihály mun­kacsoportja. A termelés meggyorsítása érdekében a bányában két szállítószalag dolgozik. Egyik a bánya mélyén, a má­sik pedig a vagonrakodás menetének meggyorsítását könnyíti meg. Az élő káderek kiképzésére a párt­­alapszervezet irányításával nagy gondot fordítanak a bányában. Most fejeződött be az első szaktanfolyam. A szakmai tanfolyamon három bányászt, 20 se­gédbányászt, 3 mozdonyvezetőt, 3 fé­­kezőt, 3 tüzelőt, s egy hegesztőt ké­peztek ki. Az 1953-as évben 60—80 tanulóval, újabb szakmai tanfolyam létesítését vették tervbe. A helyi ki­képzés mellett az országos bányászis­­kolákból is új szakmai káderek kerül­nek Köpecbányára. Beke János, Kertész István, Demeter Jenő és Simon Mihály nemrég vizsgáztak és most mint bá­nyamesterek dolgoznak a termelés fo­kozása érdekében. A zsilvölgyi bányá­szati főiskolán tanulnak Beke József és Csiki Gyula köpeci bányászok. A szak­mai tanfolyamok mellett a pártalap­­szervezet nagy gondot fordít a dolgo­zók politikai és ideológiai színvonalá­nak emelésére is. Az esti tanfolyamon 40 dolgozó vesz részt, 2 politikai kör­ben pedig szintén 40 dolgozó ismerke­dik meg a politikai kérdésekkel. Nagymértékben megjavult a bánya dolgozóinak egészségvédelme. A dol­gozók részére gyógyszertár van a bá­nyatelepen. Most fejezték be az új diszpenzár építését, ahol egy orvos és három egészségügyi személyzet gon­doskodik a bányászok egészségéről. A bánya kitermelőhelyein 12 egészség­­ügyi pont, 2 elsősegélynyújtó hely van. A diszpenzár saját mentőautóval is rendelkezik. A diszpenzár épületében helyezték el a bánya új fürdőjét, 8 zuhannyal és 2 kádfürdővel. Az elmúlt évben pártunk és kormá­nyunk nagy gondot fordított a bánya dolgozói lakásviszonyainak megjavítá­sára is. Több blokkházban 36 család­nak és 100 egyedülálló dolgozónak van kényelmes, korszerű lakása. A bánya­telep gyermekei számára a telepen óvoda és iskola van. Nem kell most ki­lométereket gyalogolniuk a közeli falu iskolájába. Kulturális téren is nagy fejlődésnek indult a bányászok élete. A 300 sze­mélyt befogadó kultúrteremben a bá­nyászok kultúrgárdái hetenként rend­szeresen előadásokat tartanak. Ugyan­ott minden héten mozielőadást is tar­tanak.­­ Pártunk és kormányunk gondosko­dására a bányamunkások azzal vála­szolnak, hogy állandóan emelik a ter­melést. Nap mint nap állandóan jobban alkalmazzák a fejlett szovjet munka­­módszereket, a Kotleár módszert, az egész bánya munkássága alkalmazza. A ciklusos, grafikon szerinti frontfejtés­sel szép eredményeket érnek el Both Sándor, Kovács Sándor és Oláh Sán­dor élmunkás bányászok. A bánya dolgozói számos újítással járulnak hozzá a termelés emeléséhez. Égető József asztalos egy olyan gépet készített, amellyel a bányász-szfer­­szármnyél készítést ugyanazon idő alatt megkétszerezték. A szak­­szervezet nagy gondot fordít a szo­cialista versenyek kiszélesítésére, ame­lyekben, 84 munkacsoportban, a bánya dolgozóinak 70 százaléka vesz részt. A dolgozók egymás között közel négyszáz szocialista versenyszerződést kötöttek. A bánya munkásai jó szervezéssel, a pártalapszervezet irányításával, a szak­­szervezet és az igazgatóság közötti együttműködéssel az évi tervet de­cember 24-én befejezték. Ilyen ered­ményt a múltban soha nem tudtak el­érni a köpeci bányászok. Az eredmény elérését az tette lehetővé, hogy pár­tunk, személyesen Gheorghiu-Dej elv­társ, atyailag gondoskodik a bányá­szok életfeltételének megjavításáról. A bányászértekezlet nyomán elért eredményt akkor tudjuk felmérni, ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1949- es évben 87,2 százalékos munkaerővel az évi tervet 85 százalékban teljesítet­ték. 1951-ben pedig 76,6 százalékos munkaerővel az évi tervnek csak 77 százalékát tudták teljesíteni, ezzel szemben az 1952-es évi tervet sike­resen befejezték. A köpecbányai pártszervezet vezető­sége az elért eredmények nyomán fel­ismerte a tervszerű munka fontossá­gát. Már december hónapban megtett minden intézkedést, hogy az 1953-as tervév feladatait ismertesse a dolgo­zókkal. Az 1953-as évi tervfeladatot az igazgatóság elsősorban az alapszerve­zet és szakszervezet vezetőségével, valamint az üzem technikusaival tár­gyalta meg. Ezután december 31-én nagygyűlés keretében az egész bánya dolgozóival megvitatták a tervet, hogy mindenki tudja a reá háruló feladatot, mert csak így biztosítható az, hogy a bányászok ötéves tervüket négy év alatt teljesítsék. Erdős István A merrosvásárhelyi gép- és traktorállomás dolgozói eleget tettek vállalásaiknak A marosvásárhelyi gép- és trak­torállomás traktoristái,, technikusai és mérnökei december 30-a, Népköz­­társaságunk kikiáltásának 5. évfor­dulója tiszteletére szép munkasike­reket értek el. A gépállomás dolgozói nagygyűlé­sen tettek vállalást s vállalásuknak becsülettel igyekeztek eleget tenni. Így Bartha Antal gépészmester, aki négy traktor kijavítását vállalta, de­cember 30-a tiszteletére hat traktort javított ki és helyezett üzemképes állapotba s ezáltal nagyban hozzájá­rult a gép- és traktorállomás terme­lési tervének teljesítéséhez. Molnár Lajos brigádos, az agitátorok és párt­tagok felvilágosító munkája nyomán, brigádjával 3 vetőgép helyett négyet javított ki és helyezett üzemképes állapotba. Hasonló szép eredményt értek el Józsa Ferenc, Bálint Lajos, Cioban Laurean gépészek, akik válla­lásukat 150 százalékban teljesítették, kijavítva és jó állapotba helyezve 14 koronát. Chiorean Valér brigádos szintén szép eredményt ért el a trak­torok kijavításánál. December 28-ig 3 traktor helyett négyet javítottak ki a brigád tagjai. Vigh József, aki egy cséplőgép javítását vállalta, be­csülettel teljesítette vállalását és a cséplőgépet már december 20-án át­adta a gépállomás vezetőségének. Ezek a szép eredmények mind azt bizonyítják, hogy a gép- és traktor-­ állomás dolgozói minden erejükkel azon igyekeztek, hogy munkájuk leg­javát adják hazánk dolgozóinak nagy ünnepére. A gép- és traktorállomás dolgozóinak munkája hozzásegíti a dolgozó parasztokat, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkákat időben, a legjobb gépekkel és felszerelésekkel végezzék el, hozzájárulva ezáltal a jövő évi bő termés biztosításához, a dolgozók életszínvonalának állandó emeléséhez. Fejlődik, erősödik a nagyernyei kollektív gazdaság Akárcsak a nyári, vagy őszi kam­pányban, most is szorgalmasan dol­goznak a nagyernyei „Partizán“ kol­lektív gazdaság tagjai, hogy közös gazdaságukat felvirágoztassák, éle­tüket még szebbé tegyék. A tagok örömmel veszik ki részü­ket minden munkából, mert érzik, hogy valóban maguknak dolgoznak és munkájukkal saját jólétüket fokoz­zák. A tavalyi dinnyetermésük jöve­delméből százezer darab téglát vettek, hogy nemrég épült modern istállójukat megnagyítsák és új ga­­bonaraktárat építsenek. Egyre növek­vő állatállományuk megkívánja, hogy a gazdasági épületeket is bővítsék. Egymást érik a megrakott szekerek az építkezéshez szükséges téglával. A kollektivista asszonyok dohányleve­lekkel dolgoznak, csomagolják és összekötözik. Mások az ültetnivaló burgonya válogatását végzik. December hónapban fejezték be 6 hektár terület gyümölcsösítését. A kollektivisták­ a régeni és a ludasi állami gazdaságtól kapott 550 darab alma-, meggy-, barack-, körtefa-cse­metéket nagy gonddal ültették el, mert tudják, hogy , néhány év lefor­gása alatt bekövetkező bőséges gyümölcstermés készpénzbeli jövedel­met biztosít nekik. Mindenki öröm­mel vette ki részét a munkából. Gondos és szorgalmas munkájukkal kitűntek Szabó József, Nemes László, Frunza Lázár és Máté Ferenc. De a nagyernyei kollektivistáknak nemcsak gyümölcsösük lesz, hanem tervbe vették 5 hektár terület szőlőtő­kével való beültetését és 11 hektárnyi zöldségterület létesítését is. Kijelölték a szükséges területet és intézkedtek a megfelelő vetőmag beszerzéséről és a szakkáderek neveléséről. Tervük tehát nem csupán terv, ha­nem a pártalapszervezet irányításával s a tagok lelkes munkája révén máris valósággá kezd válni, így erő­sítik kollektív gazdaságukat, amely­­megalakulása óta szép fejlődést mutat. Az egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztok közül egyre többen értik meg azt, hogy a közös gazda­ságban van az igazi helyük. 1952. augusztus 25-e óta 25 új tag lépett be a kollektív gazdaságba. A nagyernyei kollektivisták a hosszú téli estéket arra használják fel, hogy fejlesszék a politikai, szak­mai színvonalukat. Szorgalmasan lá­togatják Sztálin elvtárs rövid élet­rajzát tanulmányozó kört, a könyv­tár szak- és szépirodalmi könyveit olvassák. A kollektivisták bizakodás­sal lépik át az újév küszöbét és meg vannak győződve, hogy az 1953-as év pártunk vezetésével újabb meg­valósításokkal és győzelmekkel teli év lesz. Lelkes munka folyik a székelyu­dvarhelyi állami gazdaság fiátfalvi alosztályán A székelyudvarhelyi „Petőfi Sán­dor“ állami gazdaság fiátfalvi al­osztálya udvarára érkezve azt látjuk, hogy valamennyi dolgozó hozzáér­téssel, munkakedvvel végzi felada­tát. A kalapácsmalom és a traktor hangjától visszhangzik az udvar. Kis idő múlva a traktor zaja elnémul s a dolgozók ebédelni készülnek. Csak az állatgondozók maradnak munka­helyükön. — Bizony, az állatgondozás igen­­ fontos feladat, tudják is ezt a tehe-­­­neszek, — mondja Patakfalvi Sándor, az alosztály könyvelője. — Tehené­szeink nagy odaadással dolgoznak, munkájukban szovjet módszert alkal­maznak, hogy minél több tejet juttas­son alosztályunk a munkásosztály ré­szére. Négyszer fejnek naponta pon­tos időben s így sikerült jóval túlha­ladni előirányzatunkat. A harmadik évnegyedben 2077 liter tejet adtunk terven felül. A negyedik évnegyedben tehenészeink 5 százalékkal haladták túl a harmadik negyedévi eredményt. Fodor János 1368, Szabó József 3711 és Albert Ferenc 310 liter tejet adott be terven felül. Hasonló szép eredményekről szá­molhatnak be az alosztály dolgozói a sertésgondozás terén i­ Most épí­tettek egy 50 méternél hosszabb, korszerű istállót. Ez az újabb meg­valósítás még virágzóbbá teszi az állami gazdaságot. A gazdaság föld­jét is tagosították s ez jelentősen megkönnyíti a munkát. A gazdaságból való eltávozásunk közben újra felcsendül a traktorzú­gás, valamennyi munkás újult erővel folytatja munkáját, hogy még többet és jobbat adjanak, s az állami gaz­daság példaként álljon a falusi dol­gozók előtt. Névváltoztatás: Lopatá Zenovica szü­letett Stánceni községben 1904 július 7-én, jelenleg stánceni laikos 374/1952. számú kérvényében nevének megvál­toztatását kéri Lopatá Zenovicáról Nuj Zenovicára, hogy ezentúl Nuj Zenovi­­cának hívják. Azok, akiknek valami ki­fogásuk van a fenti névváltoztatás el­len értesítsék Stáncen­ község anya­könyvi hivatalát, nevük és pontos el­mük feltüntetésével. ajlarosv.­­­­helyi mozik műsora. Vö­rös Zászló filmszínház: Dicsőség útja. Haladás filmszínház: Civil a pályán. Uj Idők filmszínház: Uj műsor. ÁLLAMI SZÉKELY SZÍNHÁZ Műsora: Január 3. Szombat este 8 órakor: Két tábor. Sorozatszám: 42. Üzemi bérlet: 11—19. Január 4. Vasárnap délután 3 óra­kor: Legény a talpán. Sorozatszám 43. Üzemi bérlet: 11—20. Iletvenkettedszer. Január 4. Vasárnap este 8 órakor: Két tábor. Sorozatszám: 44. Üzemi bérlet: ill.1. ­ Felejthetetlen délután a marosvásárhelyi gyermekvárosban Alig múlt el déli két óra­, de a „Lázár Ödön" park már benépesedett. A város különböző részei felől jönnek a hos­­­szú sorok, zsivalygó gyermekcsopor­tok, hogy jelen lehessenek a Békefa­­ünnepély megnyitóján. A sok gyerek között ott igyekszik előrejutni egy barnakabátos kis pionír, lányka is, aki kézenfogva vezeti kék­­mackós öcsikéjét. A kisfiú ide-oda te­­kinget, s így csak lassan haladnak előre. Végre elérnek a nagy galamb­­dúcos székelykapuhoz, s a pionír han­­gosan betűzi: ,,Békefa ünnepély Mese­országban". A kisfiú tágra nyitott szemmel, kipirult arccal lép be „Mese­országba" és ettől kezdve vége-hossza nincs a kérdezősködéseknek. Mindent akar tudni, látni, hallani. Mindketten kíváncsian nézik a kis mézeskalács-házat, megcsodálják a Jancsi és Juliska otthonának szalmafe­­delén a mézeskalács szivet. Belülről szives szóval kérdi meg t''i:’• a babos­­kendős Juliska: — Vásárolni akartok, gyerekek? — és Jancsi már nyújtja is nekik az édes­­ségeket. Alföldi bőujjú ingét, árvalány­­hajas kalapját őszintén megcsodálják a kis vásárlók. Továbbindulnak a kis gombaház fe­­lé. Itt is édességekkel kínálják őket, s tovább, a kis vízimalom ablakában ap­ró legényke könyököl, vevőkre vár: ő süteményeket, kekszet árul kis fehér­­köpenyes társnőjével együtt. Könyvek is vannak Meseországban, azt a „Pionírok könyvesboltjában" ta­­lálják meg a kis vásárlók. Az „Ipari Termékek Helyi Kereskedelmi Vállala­tánál“ játékok, könyvek várják, hogy értük menjenek a gyermekek. A toronyóra nemsokára hármat üt. Ek­kor indul el a hír, előbb csak csen­desen, néhány pillanat múlva már örömmel, kórusban kiáltja az aprónép:­­— Télapó! Megjött Télapó! A lassan, öregesen tipegő Télapót szeretettel veszik körül a gyermekek. Mindegyikük közelről akarja látni, megcsodálni ősz szakállát, piros bár­­sonyköpenyegét, faragott botját. Tél­apó mindegyikükre ,rámosolyog. Las­san lépked, mert nyomják öreg vállait az évek és az a nagy puttony, amely­­ben a gyermekeknek csomagokat ho­zott. Végül mégis felér az emelvényre, és szerető mosollyal, melegen bará­tian köszönti kis híveit. Az emelvényen már ott áll Keres­­szegi Ibolya elvtársnő, a KDNSZ tarto­mányi vezetőségének tagja. — A békeja-ünnepélyt megnyitom. A megnyitó gyűlés levezetésére egy öttagú elnökség megválasztását java­­solom... Persze, hogy az elnökségben ott van az öreg Télapó is! Winkler Mária elvtársnő, a Városi Néptanács titkára veszi át a szót. Ar­ról beszél, hogy hazánkban a gyerme­kek ma boldogan, békésen élnek, ta­­nulnak. Népi demokratikus rendsze­rünk minden lehetőséget biztosít szá­­munkra, hogy öntudatos emberekké nevelődjenek. Amikor az apák, anyák arra törekednek, hogy normájukat túlhaladják, a tervüket túlteljesítsék, amikor határozottan kiállnak a béke ügye mellett, mind azért harcolnak, hogy gyermekeiknek békés, boldog jö­­vőjét megalapozzák. A tanítók, a neve­lők azért dolgoznak kitartóan, hogy a szülők segítségével újtípusú embert neveljenek a gyermekekből: olyan em­bert, aki megállja a helyét a minden­­napi munkában és odaadóan kiveszi részét a szocializmus felépítéséért és a béke megvédéséért folyó harcból. — Ezt a gyermekvárost szeretettel adjuk át gyermekeinknek, hogy lássák, szeressék, de szeretetük terjedjen túl a gyermekváros határain a városra, az országra, s jusson el dolgozó népünk szeretett vezetőjéig, Gh. Gheorghiu- Dej elvtársig. Szálljon az a szeretet túl a határon, a felszabadító szovjet népig és nagy tanítómesterünk, Sztá­lin elvtársig! Az a melegség, amellyel Winkler Mária elvtársnő beszél a gyermekekhez, kifejezi azt a szeretetet is, amellyel ezt a gyermekvárost építették. Az építők nem kímélték a fáradtságot. Odaadás­­sal dolgozott Schnedarek János és Pé­ter Béla a „Meseország" tervezetén és megvalósításán. Csorvási István Álla­­mi Díjas szobrászművész lelkesen vé­gezte vállalt munkáját, a gyermekvá­ros rendezését. Minden tettéből sugár­zott a gyermekek iránti meleg szeretet. Nem maradtak el a munkában az építkezési vállalat asztalosműhelyének dolgozói sem: Bodó Gyula sztahanov­­ista, Dentsén Domokos, Chibib­utean Vasile, Gönczi bácsi, Balázs Péter, Benedek József és a többiek, akik „Meseország" házait építették, és a Székely Színház díszletező műhelyé­nek dolgozói, akik művészi munkájuk­­kal megszépítették a házakat, székely­kaput, s a holt lemezdarabokon meg­­elevenít­ették az állatvilág legismer­tebb alakjait. Felépült „Meseország", gyermekeink boldog gyermekkorának egyik kincse. Népi demokratikus rendszerünk szűrt, tetemü­l gondoskodik arról, hogy a hol­nap építő emberei ma boldog, nyu­­godt gyermekkort éljenek. Meglepeté­sekkel teszik szebbé, még boldogabbá a gyermekek napjait. Ez a „Meseor­szág", ez a békefa-ü­nnepély is megle­petésnek készült. Amikor Télapó a nagy békefa alatt személyesen osztotta szét az 1500 kis csomagot, minden gyermek érezhette, hogy róla is gon­doskodnak,, hogy szeretettel veszik kö­rül, s ez a szeretet mindennel szemben megvédi őket. Ilyen életet egyetlen kapitalista or­szág sem tud biztosítani a gyermekek­nek. Ez csak a kommunizmus építésé­nek országában és a népi demokráciák­ban lehetséges, ahol a szabad ember békésen építi a boldog holnapot.

Next