Vörös Zászló, 1953. április (2. évfolyam, 78-103. szám)
1953-04-01 / 78. szám
* Vasárnap a 2-es számú leánylíceum nagytermében zajlott le a harmadik országos szakszervezeti kultúrverseny énekkarainak és szólistáinak tartományi döntője. Ha visszatekintünk az elmúlt, évekre, azt látjuk, hogy szakszervezeti kultúrcsoportjaink hosszú utat tettek meg és a fejlődésnek igen magas színvonalára jutottak el. Számuk megszaporodott, s tevékenységükbe új elemek kapcsolódnak be. Sztahanovistáink és élmunkásaink, akik az első állásokban küzdenek ötéves tervünk négy év alatti teljesítéséért, mint Lajnár Ferenc, Szabó Mária sztahanovisták. Fülöp Márton, Csiki Olga él munkások nemcsak értékes bírálataikkal adnak segítséget, hanem személyesen is részt vesznek a munkában. Egyre szorosabbra fűződik a barátság a tisztviselők, az értelmiségiek és a munkások között. Ma kultúrcsoportjaink összehasonlíthatatlanul nagyobb anyagi és erkölcsi támogatást kapnak, mint ezelőtt. Mindezek az eredmények a versenyt magas színvonalra emelték és most nem a gyengébbek közül kellett kiválasztani a jót, hanem a jók közül a legjobbat. Beszélnünk kell a dalok megválasztásáról, arról, hogy az énekkarok hogyan látták meg napjaink égető kérdéseit és hogyan énekelték meg azt. Ilyen kérdés a munka. Ma a munkás és a dolgozó paraszt keze nyomán megváltozik hazánk arculata, felszíne, termőföldekké válnak a pusztaságok, megváltozik a vizek folyásának iránya, hihetetlenül rövid idő alatt üzemóriások nőnek ki a földből, munkáslakások százai és ezrei épülnek s a falvakban kigyúl a fény. Erről a nagyszerű munkáról énekeltek a vlahicai üzemek munkásai, „Munka nyomában nincsen gond“ című dalban is. A tervet, melyet a munkások, pártunk irányításával hívtak létre és amelyet ők valósítanak meg, számos esetben énekelték meg költőink és megzenésítették zeneszerzőink. Ma a ♦érvről száll a dal, a Duna—Feketetengeri csatorna, a „V. I. Lenin" vizierőmű, a bufteai és vajdahunyadi ifjúsági munkatelepek fölött és visszhangozzák a felépített falak: „Köszöntünk, tervünk". Ezt éneklik a sepsiszentgyörgyi ,Dózsa György“ textilgyár énekesei is. A hazafiasságról zengtek a dalok. Megénekelték a katonát, aki fodrozó határainkat őrzi, a gyönyörű tájat, a hegyeket, ahol még fel nemírt kiapadhatatlan kincsek szunnyadnak, s zengett a dal Kónya Lajos ajkán: „Szép hazámban szerte száll az ének". A hazafiasság csendült a gyimesi és hargitai hegyek alá jött, dalosok ajkáról is. „A jövő kapuját Sztálin nyitotta meg. Köszönjük Neked Sztálin“ — zengett erőteljesen a szovátai szavalókórus tagjainak ajkán s tovább szállt a dal: „Hol bércek és sziklák merednek" — énekelték a nyomdászok. S akik énekelték, látszott, hogy Sztálin tanítását megőrzik, az életbe átviszik, látszott, hogy Sztálin emlékét örökre szívükbe zárták. Megállapíthatjuk, hogy a műsor összeállítása jó volt. Nagy, lelkiismeretes munkáról tettek tanúbizonyságot a „Simó Géza" bútorgyár énekesei. Csiki László karmester becsületes munkájának meg is látszott az eredménye. Az énekkar szép sikert aratott a versenyen. A sikert aratott énekkarok közé kell sorolnunk a sepsiszentgyörgyi „Dózsa György“ textilgyár énekkarát, a marosvásárhelyi kereskedelmi vállalat (OCL) énekeseit, valamint a marosvásárhelyi CFR-isták énekkarát. Növeli az énekkarok értékét az, hogy valamennyien fegyelmezettek voltak, mindvégig. A verseny folyamán új dalok születtek dolgozóink ajkán. A CFR énekkara sikerrel adta elő Kardos András kezdő zeneszerző „Vasutasok indulójá“-t. Meg kell említenünk azonban azt, hogy Petruca Ioan karmester nem tudta elérni a legmagasabb színvonalat az énekkarral, mert az utóbbi időben bizonyos fokú elbizakodottság észlelhető, mind a karmester, mind az énekkar tagjai részéről. Ez akadályozta fejlődésüket. Nem kétséges, hogy a szólisták közül számos tehetség kerül ki, lelkiismeretes munka, sok tanulás és türelmes tanítás után. Vannak tehetségesek, így Pacuraru Emilia és Kónya László, a marosvásárhelyi CFR-től. Mikor a közönség meghallgatta Miklós Eszter udvarhelyi énekest, többen megjegyezték, hogy jó népdalénekes válik belőle. Hasonlóan tehetségesek Koncsag Anna és Bodor Katalin galócási énekesek is. Az eredmények mellett voltak hiányosságok is, így például sokkal nagyobb eredményt tudott volna elérni a „Minszki Lajos“ üzem énekkara, ha csak egy kevés támogatást is kapott volna az üzemvezetőség részéről. De az üzem vezetősége és üzembizottsága, élén Kohn Andorral, nemhogy segítették volna, hanem letörték az énekkar tagjainak lendületét. Ember József azonban jó munkát végzett és az énekkar nem vallott szégyent. A verseny után egyik dolgozó megjegyezte: „azért is csinálunk mi énekkart“. Az énekkar munkáját messzemenően kell támogatnia az üzem vezetőségének. A maroshévizi IFIS énekkara jobb eredménnyel szerepelhetett volna, ha egyes helytelenül gondolkozó tisztviselő nem helyezkedik arra az álláspontra, hogy „a munkásokkal nem énekelünk együtt“, akik — úgy látszik — „fennebb valónak“ érzik magukat a munkásoknál. Ez nagyon helytelen , ezen a magatartáson sürgősen változtatniuk kell Egyes énekkarok nem fordítottak kellő gondot a fegyelemre, mint például a marosvásárhelyi nyomdászok, a hévízi és más énekkarok. A szárhegyi szavalókórusnál teljesen fölösleges, sőt káros volt a vezénylés. Ezt el lehetett volna kerülni, ha a szavalókórus tagjai jól megtanulták volna a szöveget. A felsorolt eredmények és hiányosságok távolról sem kimerítőek, de ez a néhány példa érzékelteti, hogy a kulhírcsoportjaink komoly minőségi fejlődésen mentek át és egyre feljebb jutnak ezen az úton, elhárítva az előttük álló akadályokat. Így továbbfejlődve betölthetik hivatásukat a kultúrforradalomban, nevelik elsősorban azokat, akik részt vesznek a kultúrmunkában, hogy ezáltal aztán nevelni tudják a dolgozók széles tömegeit és hozzájáruljanak első ötéves tervünk négy év alatti teljesítéséhez és a dolgozók kulturális színvonalának emeléséhez. LAJOS ANTAL : Énekkarok és szólisták tartományi versenyén Beszélgetés egy éltanítónővel Munkába mélyedve találtuk Gáli Erzsébet tanítónőt, a 2-es számú leánylíceum aligazgatónőjét. Történelemkönyv feküdt előtte az asztalon. Tanult. Munkája, eredményei felől érdeklődtünk. Tanítási kérdések merültek fel. Csak a lecke alapos áttanulmányozása, kipolitizálása alapján taníthatunk úgy, — mondotta — hogy minden leadott anyagnak meggyőző ereje legyen, s hogy elérje nevelő-oktató célját. — Milyen cél vezeti nevelő-oktató munkájában ? — Szeretem a munkásosztályt és pártomat, s amikor a sok kiváncsi, tanulni vágyó ifjú várakozó tekintetét érzem magamon, a tudományos ismeretek legjavát igyekszem nyújtani nekik, hogy szocializmust építő hazánknak becsületes, hazájukat és a dolgozó népet szerető, az élet minden területén helyüket megálló kádereket neveljek. — Nagy segítséget jelent számomra — folytatta — az, amit a marxista-leninista esti egyetemen tanulok. Az ott tanultakat felhasználom az általam előadott történelmi anyagban. A tanulóifjúságot a reális élet igazságaival ismertetem meg, a dialektikus és történelmi materializmus szemszögéből megvilágított leckék alapján. — Milyen munkamódszerrel tudja eredményesen megoldani oktató-nevelő és aligazgatói feladatait ? , — Munkámat megszervezem, munkatervemet tiszteletben, tartom, nincs holtidőm a munkámban és a felmerülő kérdéseket közösen tárgyalom meg munkatársaimmal... Ez munkám eredményének titka — mondja szerényen és minden szavából érzik, hogy nem szívesen beszél magáról. őszinte, egyenes ember. Mint az iskola aligazgatónője, minden alkalmat megragad, amikor segítséget adhat módszertani vagy más nevelési kérdésekben az iskola tanügyi kádereinek. Mind a tanügyi káderekkel, mind a tanulóifjúsággal szemben közvetlen, baráti, elvtársas magatartást tanúsít, de minden kérdésben következetes és szigorúan ellenőrzi a feladatok végrehajtása. Öntudatos kommunista, aki nem riad vissza semilyen nehézségtől és a közösségi érdeket egyéni érdekei fölé helyezve, nem ismer fáradságot, ha a munka jó menetének biztosításáról van szóilyen, a munkásosztályhoz hű káderek kezében biztosítva látjuk ifjúságunk kommunista szellemben való nevelését. Az ilyen káderek betöltik azt a megtisztelő feladatot, amit szeretett vezetőnk, Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs a tanítók kongresszusán a tanügyi káderek elé tűzött: „A tanítók hazafias feladata ifjúságunkból olyan embereket nevelni, akik szívvel-lélekkel szolgálják a dolgozó nép ügyét, hazánkat, a Román Népköztársaságot, a béke ügyét, olyan embereket, akikbe beoltották a népek közötti testvériség szellemét, a határtalan szeretetet felszabadítónk és barátunk, a Szovjetunió és a világ dolgozóinak tanítója, a tudomány és kultúra lángeszű korifeusa, Sztálin iránt.“ PÁLL ERZSÉBET VÖRÖS ZSILI. Megszilárdítjuk és tartóssá tesszük a békét Elmúlt egy éve, hogy elvetemült vad gondolattal, tehetetlen dühükben az amerikai barbárok Korea védtelen lakosságát baktériumfegyverrel pusztítják. Az amerikai-angol kannibálok, az egész világ becsületes békeszerető emberei előtt, megmutatták igazi arcukat. Az imperialistáknak már rég szokásukká vált, hogy meghamisítják a tényeket, letagadják azokat. Ezt próbálják most is csinálni. Arról kiabálnak lektorokkal, hogy ők nem használnak baktériumfegyvert. Szemérmetlenül hazudnak. A tényeket azonban nem lehet letagadni, megmásítani. A világon ma szervezett béketábor van, amely képes arra, hogy ráhúzza e megvadult fenevadakra a kényszerzubbonyt. Ugyanakkor figyelmeztet is, hogy minden erőlködés, minden brutalitás ellenére közeledik az a nap és az az óra, amikor a gyilkosok a békeszerető népek ítélőszéke elé kerülnek és felelnek gaztetteikért. A békeszerető embereknek elszánt akaratuk a béke megvédése. Ezért készek bármilyen áldozatra nemcsak itt nálunk, a felszabadult országokban, hanem ott, a tengeren túli országokban is. Angliában, Amerikában, Mexikóban, a gyarmatokon, mindenhol vannak békeszerető emberek s ezek nagy tanítómesterünktől, a Nagy Sztálintól kapott tanítások alapján megszilárdítják és tartóssá teszik a békét. DRAGOMIR JÁNOSNÉ, a sepsiszentgyörgyi „Május 1“ termelőszövetkezet békebrigádjának tagja állami székely színház műsora. Április 1, szerda este 8 órakor: Az ellopott boldogság. Sorozatszám : 92. Üzemi bérlet: V—9. Április 2, csütörtök este 8 órakor: Az ellopott boldogság. Sorozatszám: 93. Üzemi bérlet: V—10. A Csik-rajoni Szövetkezeti Szövetség fokozza felvásárlási tevékenységét Pártunk szeretett vezetője, Gh. Gheorghiu-Dsj elvtárs arra tanít, hogy „a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége a város és falu közötti, a tőkések ellen irányuló együttműködés formáját ölti magára. E szövetség célja: a városok és falvak dolgozóinak kölcsönös ellátása és a paraszti tömegek bevonása a szocializmus építésébe, főként a szövetkezetek útján." E tanítások alapján vizsgáljuk meg, hogyan tesz eleget feladatainak a Csik-rajoni Szövetkezeti Szövetség és hogyan segítik munkájában a többi tömegszervezetek, hogyan irányítja politikailag a rajoni pártszervezet az árucsereforgalom kérdésében. Ha meglátogatjuk a Csik-rajomi községek szövetkezeteit, mindenütt különböző ruházati cikkekkel, kartonnal, vászonnal, szövetekkel, finom bőrcipőkkel, zománcozott edényfélékkel és fűszeráruval zsuroásig megtömött polcokat látunk. Nézzük meg, hogy a csiki dolgozó parasztok hogyan viszonozzák a munkásosztálynak a tőle kapott javakat. Vannak egyes szövetkezetek, amelyek érnek el bizonyos eredményeket a mezőgazdasági termények felvásárlásában, így például a karcfalvi szövetkezet, amely első negyedévi felvásárlási tervét március 15-ig 83 százalékban, a Csíkszeredát 82 százalékban, a szentsimoni 70 százalékban teljesítette. Ezeket az eredményeket, a néptanáccsal, a többi tömegszervezetekkel és magukkal a dolgozó parasztokkal való szoros kapcsolat révén érték elt A Csik-rajoni dolgozó parasztok egyrésze azonban a szövetkezet útján kismértékben járul hozzá az ipari munkásság élelmiszer- és az ipar nyersanyagellátásához. Például a szentdomokosi szövetkezet felvásárlási tervét március 15-ig fél százalékban teljesítette. Hasonló a helyzet Rákoson is, ahol nagyon csekély gabonamennyiséget vásároltak fel, így fel lehet sorolni tovább Pálfalvát, Szentléleket, s a rajon más szövetkezeteit is. Ha a rajoni Szövetkezeti Szövetség felvásárlási tervét vesszük figyelembe, természetes ott sem találunk jobb eredményt. A rajoni Szövetkezeti Szövetség globálisan 53 százalékban teljesítette e fontos feladatát. Ha terményfélékként vizsgáljuk meg a terv teljesítését, a gabonaféléknél még rosszabb a helyzet. Nézzük meg, mivel magyarázhatók ezek a hiányosságok. Ha jól megvizsgáljuk a kérdést, arra a megállapításra jutunk, hogy mind a rajoni, mind a községi szövetkezetek és a néptanácsok tevékenységében a felvásárlást illetőleg egész sor mulasztás, nemtörődömség nyilvánul meg. A pártszervezeteknek és tömegszervezeteknek az árucsereforgalom kérdésében tanúsított magatartásában komoly hibák vannak. Íme, miért nem tudja a rajoni Szövetkezeti Szövetség vezetősége megoldani az előtte álló legsürgősebb feladatokat, például a felvásárlás, vagy a zöldségtermesztési szerződések megkötésének kérdését. Ezekkel a feladatokkal kampányszerűen foglalkozik. Ezt legjobban bizonyítja az, hogy a zöldségtermesztési szerződések megkötését hajrászerűen végezték, így háttérbe szorult a felvásárlás. A rajoni Szövetkezeti Szövetség elnöke, Papp Árpád és a rajoni Szövetkezeti Szövetség felvásárlási osztályának vezetője, Bedő Bálint terepre mentek, a zöldségtermesztési szerződések megkötéséért. Terepmunkájukat nagyon jól felhasználhatták volna a felvásárlási munkák megjavítására is. Azonban a nagy „futásban“ nem jutott eszükbe egyiküknek sem, hogy legalább megkérdezzék a szövetkezetek vezetőit, hogyan teljesítették a felvásárlási tervet. A rajoni Szövetkezeti Szövetség vezetőinek másik hibája, hogy nem végeznek megfelelő ellenőrző és nevelő munkát, így természetes, hogy a községi szövetkezeteknél a felvásárlást irányító alelnökök egy része nem érti, más része nem foglalkozik elég lelkiismeretesen feladata teljesítésével. Nem veszik minden esetben igénybe a pártalapszervezet és tömegszervezetek segítségét, meghátrálnak a nehézségek előtt, nem elég osztályharcos a magatartásuk. A pálfalvi szövetkezet alelnöke Bakó József, siránkozik, hogy nincs mit felvásárolni. Hasonló a magatartása a mindszenti szövetkezet alelnökének, Bíró Antalnak is. Jajgatnak, panaszkodnak, miközben a községben valósággal garázdálkodnak az üzérkedők, tehát van lehetőség a felvásárlásra, de azt nem használják ki. Ez a helyzet Hargita községben is. A Csik-rajoni néptanács végrehajtó bizottságának, segítsége egyáltalán nem kielégítő. Ahelyett, hogy segítené a szövetkezeteket, megnehezíti azok munkáját. íme, egy példa. A rajoni néptanács végrehajtó bizottsága a szépvizi szövetkezet elnökét a rajoni Szövetkezeti Szövetség tudta nélkül más beosztásba tette. Így a szépvizi szövetkezetnek több mint egy hónapig nem volt elnöke. A rajoni néptanács hozott egy határozatot, amelynek értelmében a községi néptanácsok kötelesek havonta kiértékelni a szövetkezetek munkáját. Ezt a határozatot, ha minden községi néptanács tiszteletben tartaná, komoly segítséget tudna adni a szövetkezeteknek. De ez nem így történik. Példa erre, a pálfalvi néptanács is, amely nem érdeklődik a szövetkezet tevékenysége iránt és a kiértékelő gyűlést sem tartotta meg. Pedig a pálfalvi szövetkezetnek igazán szüksége van a néptanács támogatására. A rajoni néptanács végrehajtó bizottsága egyes tagjainak helytelen az álláspontja a felvásárlás kérdésében. Kijelentették, hogy a rajoni szövetkezet azért nem tudja teljesíteni felvásárlási tervét, mert más tartományokból sokan jönnek Csikba burgonyáért, nekik nem marad mit felvásárolniuk. Ez nem ok arra, hogy ne teljesítse a szövetkezet felvásárlási tervét. Csikrajonnak jó termése volt krumpliból és van bőven. Azért, hogy a Csik rajoni szövetkezeteknél a felvásárlási munkák rosszul mennek, felelősség terheli a rajoni pártbizottság büróját is, amely az alapszervezetek által nem irányítja kellőképpen a szövetkezeti mozgalomban fennálló hibák kiküszöbölését. Mindez széles teret nyitott az osztályellenség aknamunkájának. Ott, ahol a pártalapszervezet alszik, az osztályellenség dolgozik. Hargita községben vérszemet kaptak a kulákok. Lakatos Vilmos kulák, a község dolgozói előtt illetlen szavakkal beszél a szövetkezetekről. Azok a párttagok, akik ott élnek a községben és ismerik a kulákok gaztetteit, nem leplezték le idejében azokat. Hogy az osztályellenség tudatos romboló tevékenysége éppen a szövetkezetek ellen irányul, nem véletlen. Az ellenség tudja, hogy a szövetkezeteknek napjainkban nagy feladatai vannak az ipari munkásság ellátásában és a dolgozó parasztság közösségi szellemben való nevelésében. Éppen ezért igyekeznek a dolgozó parasztokat távoltartani a szövetkezetektől. Ilyen hibákat még lehet találni Csikrajon más községeiben is, mint például Rákoson. Itt a szövetkezet elnöke egyben a pártalapszervezet titkára is. A pártélet itt sem felég élénk. Vannak tagok, akik nem látogatják rendesen a pártalapszervezeti üléseket. Az alapszervezeti titkár gyakran a „pohár fenekére néz“. Természetes, hogy emiatt a dolgozó parasztok előtt nincs tekintélye s nem tehet eleget feladatainak, így az osztályellenség felhasznál minden lehetőséget, hogy akadályokat gördítsen a szövetkezet tevékenysége elé. A felvásárlásban fennálló hibák arra kell késztessék a rajoni pártbizottságot, a néptanácsot, a Szövetkezeti Szövetséget és a tömegszervezetek vezetőit, hogy fokozzák tevékenységüket ezen a téren. Csak így lehet felszámolni ezeket a súlyos mulasztásokat. Véget kell vetnünk a szájtátiságnak, amely lehetőséget ad az osztályellenség aknamunkájára. Le kell vetkőzni az önmegnyugtatás szellemét, mert ez az éberség elvesztéséhez vezet. Nem utolsó sorban fokozni kell a politikai nevelő munkát, meg kell erősíteni a tömegekkel való kapcsolatot, harcolni kell az államiegyelem szigorú betartásáért, az osztályellenségre kíméletlenül és következetesen le kell sújtani. A ku- sákoknak érezniök kell, hogy ma az államhatalom a dolgozó nép kezében van és hogy az kész bármikor lesújtani rájuk úgy, ahogy ők azt megérdemlik. Hogy a fent megemlített szervek ilyen értelemben megjavíthassák munkájukat, a tartományi pártbizottság terv-, pénzügyi-, kereskedelmi- és szövetkezeti osztályának, valamint a tartományi néptanács kereskedelmi osztályának és a Szövetkezeti Szövetségnek is intézkedniük kell az említett hibák mielőbbi felszámolása érdekében. MARKÓ BÉLA