Vörös Zászló, 1953. december (2. évfolyam, 283-309. szám)
1953-12-08 / 289. szám
4 Meresvásárhely-rajon tartományi és rajoni választási kerületeinek és szavazókörzeteinek beosztása (Folytatás a 3. oldalról.) hez tartozó Marosszentgyörgy és Csejd választópolgárai. , 36. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Marostóéatannán az iskola helyiségében van. Itt szavaznak a 12-es számú tartományi, 52-es és 53-as számú rajoni választási kerülethez tartozó Marosszentanna, Várhegy és Udvarfalva választópolgárai. 37. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Csittszentiványán a kultúrotthonban van. Itt szavaznak a 10-es számú tartományi, 51 es számú rajoni választási kerülethez tartozó Csittszentivány és Malomfalva választópolgárai. 38. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Nyárádszentlászlón a kultúrotthon helyiségében van. Itt szavaznak a 18-as számú tartományi,15-ös számú rajoni választási kerülethez tartozó Nyárádszentlászló és Nyomát választópolgárai. 39. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Székelysárd I. a Székelysárd-i iskola helyiségében van. Itt szavaznak a 19-es számú tartományi, 55-ös számú rajoni választási kerülethez tartozó Székelysárd, Szentlőrinc és Moson választópolgárai. 40. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Székelysárd II. a Székelybő-i iskolában van. Itt szavaznak a 10-es számú tartományi, 56-os számú rajoni választási kerülethez tartozó Székelybő és Vece választópolgárai. 41. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Szentháromságon a kultúrotthonban van. 111 szavaznak a 18-as számú tartományi, 57-es számú rajoni választási kerülethez tartozó Szentháromság és Henc választópolgárai -12. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Nyárádtőn az iskola helyiségében van, itt szavaznak a 16-os számú tartományi, 58-as és 59-es számú rajoni választási kerülethez tartozó Nyárádtő és Maroskeresztúr választópolgárai. 43. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Csíkfalván az iskola helyiségében van. Itt szavaznak a 20-as számú tartományi, a 60-as, G1-es és 62-es számú rajoni választási kerülethez tartozó Csíkfalva, Búzaháza, Szentmartel és Jobbágylakus választópolgárai. 41. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Vadadon az iskola helyiségében van. Itt szavaznak a 20-as számú tartományi, 62-es számú rajoni választási kerülethez tartozó Vadad választópolgárai. 45. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Mezőszabadon a kultúrotthon helyiségében van. Itt szavaznak a 12-es számú tartományi, 63-as számú rajoni választási kerülethez tartozó Szabad, Bárdos és Galambod választópolgárai. 46. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Vajdaszentiványon az iskola helyiségében van. Itt szavaznak a 13-as számú tartományi, 64-es számú rajoni választási kerülethez tartozó Vajdaszentivány választópolgárai. (A többi rajonok választási kerületeinek és szavazókörzeteinek beosztását a következő lapszámokban közöljük.) hold ezüstös fénnyel vonta A tájat. A békeharcbizottság házából fény áradt ki. Adásig megtelt teremben Gyillést tartottak a körzetasszonyai. Az, elnöknő, Pálviné, a béke megvédésének ?z ügyéről beszélt. Lelkes vakkal magyarázta a felviláító munka fontosságát a kétarcban, lékét szerető háziasszonyok érezzünk olyan felvilágosítónkat, hogy még azok a házisszonyok is vegyenek részt munkánkban, akik eddig nem akartak közénk jönni. Igaz, kevesen, de mégis vannak. Meg kell győznünk őket és be kell vonnunk a közösségi munkába. Helyesléssel és lelkesedéssel fogadták szavait, majd megbeszélték a másnapi felvilágosító munkával kapcsolatos teendőket. Aztán a tömeg szétoszlott. Mindenki hazafelé indult, de közben itt-ott kisebb csoportok alakultak és izgatottan tárgyaltak valamit. , , Nem akar velünk dolgozni a közösségi munkánkban. . . Pedig az ura felelősségteljes munkát végez... Még be sem enged, amikor felvilágosító munkára megyünk hozzá. . . A lányát küldi ki, azt üzeni, hogy nincs otthon. .. Hirtelen elcsöndesedik a beszéd, s a közeledő Pálfalviné felé fordulnak, aki kérdően néz az izgatottan tárgyaló asszonyokra. — Mi történt? Vadadiné, a mindig hallgatag kis barna asszonyka szólalt meg elsőnek. — Szásznéról van szó, elvtársnő, ő nem akar velünk dolgozni, a volt kizsákmányoló Fülöpnével barátkozik. Ha közeledni próbálunk hozzá, s meg akarjuk magyarázni a béke megvédéséért kifejtett munkánk fontosságát, nem hallgat meg. Még be sem enged. Pálfalviné szeretettel néz végig az asszonyokon. Ezek az ő munkatársai, lelkes békeharcosok, fáradhatatlanul küzdenek, hogy mindenkit meggyőzzenek a békeharc igazságáról. — Jól van elvtársnők, holnap a felvilágosító munkában én is segítségetekre leszek. Együtt megyünk el hozzá, hátha ezúttal eredményesebb lesz a munkánk. Most pedig menjünk haza... későre jár az idő. Míg a szülők a békegyűlésen voltak, Pálfalviné leánykája Éva és Szászné kisleánya, Marika, Éváéknál beszélgettek. Mindketten pionírok. Mindketten jól tanulnak. Számtan füzet van előttük, de most nem a számtan kötötte le figyelmüket. Békegyűlésről folyt a szó és Éva büszkeségtől kipirult arccal mesélte, hogy édesanyja milyen lelkesen dolgozik a békéért. Marika arcán keserűség és fájdalom tükröződött, amint boldog barátnője lelkes szavait hallgatta. — Lilába, — szólt végül — én látom, hogy nem jól van ez így. Téged szeretnek osztálytársaink, mert édesanyád béke, harcbizottsági elnöknő és képviselőjelölt. Reám pedig úgy néznek, mintha hibás volnék, hog édesanyám ilyen. — Igen Marika, te is hibás vagy — szól csendesen Éva — ha te nem tagadtad volna le, hogy édesanyád otthon van, amikor a felvilágosító csoport kereste, segíthettél volna, hogy meggyőzzék édesanyádat a békeharc fontosságáról. Ne járj mindig ilyen mogorva képpel, légy kedvesebb osztálytársaidhoz, s meglásd, téged isszeretnek majd. — Hirtelen gondolat villant át agyán. — Tudod mit, Marika, légy te is segítségére édesanyáméknak, hogy meggyőzhessék édesanyádat s meglásd, minden megváltozik. Holnap megint jár a felvilágosító csoport. — Nagyszerű, — lelkesedik Marika — segítek minden erőmmel. Másnap délelőtt a lelkes aszszonycsoport felkereste a körzetcsaládjait. Betértek Szászokhoz is. Marika, amikor meglátta az asszonyokat, édesanyja megkérdezése nélkül, boldogan nyitott ajtót. Az asszony szinte ellenségesen fogadta őket. Pálfalviné szeretettel, segíteni akarással tele hangon beszélt. — Miért nem jön közénk, Szász elvtársnő? Ha egyszer eljönne a gyűlésünkre, s látná, hogy milyen lelkesen dolgoznak az asszonyok azért, hogy legdrágább kincsünket — a békét — megvédjük, egész biztosan nem így gondolkozna. — Nincs időm ilyesmivel foglalkozni — felelte az asszony — és különben is, hogy gondolják, hogy maguk. .. asszonyok, meg tudják védeni a békét?... — Ha mindenki így gondolkozna, mint maga, biztosan nem — folytatja türelmesen Pálfalviné — de mi nagyon sokan vagyunk, akik másképpen látjuk a dolgot. S az a sok békeharcos városunkban, országunkban s az egész világon, hatalmas erőt képvisel. Ez az erő volt az, amely lefogta Koreában a gyilkosok kezét és kényszerítette őket a fegyverszünet megkötésére. Ez az erő az, amely kényszeríti a kapitalista urakat, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján oldják meg. Ez az erő az, amely biztosítja, hogy mi ma békében élünk. — Szász elvtársnő, emlékszik még ugye a második világháború borzalmaira — kapcsolódik a beszélgetésbe a csoport másik tagja. — Nem hiszem, hogy újra óhajtaná azt. Kis pionír lányát, Marikát, bizonyára békében akarja felnevelni és szeretné látni boldog jövőjét. Emlékszik a Nagyék kislányára, ma éppen akkora lenne, mint Marika. . . A gyilkos hitleristák bombájának tett az áldozata. Szászné egy pillanatig elgondolkozott. Arcára keserű vonást rajzolt az emlékezés. Marikára, drága kislányára, szemefényére tévedt a pillantása. Egyszerre megváltozott a magatartása. Határozottság, elszántság tükröződött arcán. Keze ökölbe szorult és mintha magának mondta volna, nem... nem. . . nem akarom. Nem akarok háborút elvtársnak. A békés élet kell nekem és gyermekemnek. — Tekintetét lassan körülhordozza az asszonyokon. — Nagyon szégyenlem magam eddigi viselkedésemért. Belátom, helytelenül engedtem, hogy befolyásoljanak. Köszönöm a segítségüket. — Édesanyám, drága jó édesanyám — repült Marika édesanyja karjaiba, s szemei örömtől csillogóan mondtak köszönetet a felvilágosító csoport aszszonyainak. ★ A kerületi békeharcbizottság székházában ismét gyűlés van. A terem most is zsúfolásig telt, most Szász Jánosné is itt van. A beszámolót követő vitában ő is szót kér. Minden szem feléje fordul. — Asszonytársaim. Hibát követtem el, hogy eddig félrehúzódtam. Munkavállalást szeretnék tenni. Vállalom, hogy résztveszek a felvilágosító csoport munkájában. Házról-házra járva, meggyőző munkával viszem előre a béke megvédésének ügyét. Most már értem, hogy mindnyájan összefogva, egy akarattal, meg tudjuk védeni a békét, gyermekeink életét. A teremben felzúgott a taps. A békeharcos háziasszonyok lelkesen fogadják a vállalást s ünnepük az új békeharcost. Ettől a naptól kezdve Szász Jánosné a leglelkesebb békeharcos a kerületben. Nem hátrál meg a nehézségektől s körzetében mindenki szereti és becsüli. KISS ILONA a marosvásárhelyi Statisztikai iskola II . oszt. tan. ------------------ BÉKEHARCOS HÁZIASSZONYOK... Az NDF győzelméért Este 7 óra. A hatalmas üvegajtón pattogós zene ritmusa szűrődik ki, melynek utolsó akkordjait ütemes lábdobbantások kisérik. A járókelők megállnak, hallgatóznak, majd kíváncsian az ajtóhoz, közelednek. Szerencsére a függöny egy kis rést enged s ott bekukucskálhatnak. Csak az a baj, hogy mindenki nem lehet az első s igy hol az egyik, hola másik nem lát semmit. A kedves kis jelenet nem tart sokáig, mert egyik szemfülesebb elvtársam hirtelen felfedezést tesz, s mint, aki értékes kincset talált mondja : ibi.az ez agitációs pont! Nézzék kérem, hol a tábla. Ott írjaniás a táblára mutatva- olvassa „Punctul de agitatie. — Agitációs pont“. Nem gondolkozik sokáig, határozott mozdulattal lenyomja a kilincset s belép a vigadók közé. Többen követik, főleg az ifjabbak közül. Bent még mindig húzza a zenekar s a marosvásárhelyi Közüzemek ifjai egymás kezét fogva tele életkedvvel román népi táncot járnak. Vékony Klára, a fémipari technikai középiskola nemrég végzettje, ma a Közüzemek technikusa, Kocsis Sándor géplakatos, Csiszér Dénes esztergályos, Dudás László tisztviselő, valamint más IMSZ tagok és élenjáró ifjak olyan önfeledetten, tiszta szívből vigadnak, hogy, a „vendégekre“ is átragad a jókedv. Ha nem is állnak fel táncolni, de fejüket a zene ütemére ingatják, cipőjükkel dobognak. Az ölegebbek csendesen jegyzik meg: ...bej, könnyít a mai fiataloknak... bezzeg a mti időnkben . . De nem mondják tovább, minek is mondanák, minek idéznék fel a sötétséget ennyi fény, ennyi derű közepette. Egyébként nincs is rá idő, mert a zene még pattogósabbá válik, a lábak szaporábban járnak s Érsek László kultúrfelelős és éltáncos, az agitációs pont vendégei felé fordulva elkurjantja magát: „A ma jucám ne'nveselint, pentru alegeri ne pregatim“. A lelkesedés szárnyakat ad az ifjaknak, Petréd Árpád, Sutt Károly, Kapás Ilona táncosok egymásra vetik tekintetüket s még büszkébb tartással, még szilajabbul zenditenek rá a táncra. A kívülállók nem tudják miért, de a kultúrcsoport tagjai igen. Most szavaznak először. A zene elcsendesül s a színes forgatag megáll. A vendégek brosúráikat vesznek a kezükbe, képeslapokat nézegetnek. Egyesek a zenészekkel elegyednek beszédbe. Grotto Endre, a víztelep gépésze és a zenekar egyik leglelkesebb tagja meséli a zenekar történetét. A tánccsoport tagjai pedig fáradalmaikat pihenik, ékelődnek, viccelődnek. Fiúfrizurás leány kötést vesz a kezébe s szorgalmasan szaporítja a szemeket. A terem közepén egy ifjú áll és szaval. A pirosvászonnal leterített asztal mellett copfos, falusi öltözetű kislány kitartóan figyeli a műsort. Jantovits Anna villanytekercselő. Nemrég még segédmunkás volt s most Kotlár szovjet sztahanovista módszere szerint, az üzemben szakmát tanul. Először jött a kultúrcsoport körébe. Kicsit még bátortalan, de többen szegődnek melléje, látszik, hogy szerettükbe akarják fogadni. Petréd Árpád áll legközelebb hozzá s kitartóan magyarázza: — Látod, milyen kellemes köztünk s mégsem akartál idejönni. De nincs semmi baj, majd megszokod és megsz veted. * Járunk falvakra előadást tartani, tanítunk és tanulunk. Szép mesterség mi ? — s hogy felvidítsa a leányt, azt is hozzáteszi — szebb mint a villanytekercselés ! De ezzel sem ér célt, a lányt csak nem bírja megszólaltatni, így hát továbbfolytatja a meggyőzést. Ezúttal magáról beszél: — Ne gondold, hogy én clap vagyok ebben a kultúrcsoportban. Mindössze egy hónapos a pályafutásom. — Tudod, úgy történt a dolog, hogy én csak dolgoztam és dolgoztam. Egyszer csak beállít a műhelybe Kiss Dezső, a szakszervezet elnöke, s azt mondja.Elvtársak, nincs elég fiútagja a kultúrcsoportnak. Megengedhető az, hogy ti, akik élenjártok a termelésben, kivonjátok magatokat a kultúrmunkából ? S másnap többen jelentkeztünk a kultúrfelelősnél. A lány elmosolyodott s Perzed azt hitte, hogy felolvadt a jég. De ehelyett más történt Jantovits Anna, aki eddig egy szót sem szólt, gúnyosan elhúzta a száját s csípőseit csak anynyit jegyzett meg: — Jó trükk. — Hogy-hogy ? Magyarázd meg. — Hát úgy, hogy akkor fiú nem volt, most meg lány nincs ! Aztán mint akinek felvágták a nyelvét kezdte magyarázni.— Hozzám meg azzal jöttek, hogy nincs elég lány a kultúrcsoportban, hát jöjjek el. Nem mondom, jó módszer. — Ez igaz is. De persze, ezt te még nem tudhatod az első nap. Hiszen, amikor én jöttem, alig volt néhány tagja a kultúrcsoportnak, aztán kibővült. Most 6 páros a tánccsoport, de 10 párosra akarjuk szaporítani, s a zenekar, a színjátszócsoport is állandóan bővül. Állandóan új emberekre van szükség, hol fiúkra, hol lányokra. S mint, aki szavai hitelességét igazolni akarja, Pelréd a terem közepén éneklő Fülöp Katalinra mutat. — Nézd Katit. Nem dolgozik az üzemünknél, háztartási alkalmazott. Lányokra volt szükség, hát toboroztunk lányokat, s látod, milyen jól érzi magát közöttünk. Hallgasd csak, olyan a hangja, mintha a tenger mélyéről jönne... Az ősi népdal bús melódiáit, újból pattogós zene váltotta fel. Ezúttal csárdásra zendített a zenekar. Petréd Árpád megfogta Jantovits Anna kezét s biztatóan bevonta a párok közé. Kilenc órára járt az idő, a választópolgárok eltávoztak. Csak a „háziak" maradtak még az agitációs pontban. Veress Lajos, a pártalapszervezet titkára, ki eddig szeretettel, büszkeséggel figyelte a lelkes választási agitációt, magához szólította az ifjakat. — Elvtársak, pihenjétek jól ki magatokat s holnap öt órakor indulunk. Harmincöt szempár szeretettel szegeződött az alapszervezet titkára felé s készségesen, egyöntetűen válaszolták, hogy: igen. Aztán hazatávoztak. ★ " Vasárnap estefelé szürkés-piros autóbusz gördült be a marosszentgyörgyi kollektív gazdaság udvarába. A gazdaságot patronáló marosvásárhelyi közüzemek kultúrcsoportját vitte, hogy itt lelkes munkára serkentse a dolgozó parasztokat az NDF győzelméért. VERESS M. ÉRTESÍTÉS A Marxista Leninista Estiegyetem hallgatóinak figyelmébe! 1953 december hó 8-án: 16—18 óráig orosz óra, 18—20 óráig előadás az SZKP történetéből, 20— 22 óráig előadás a Nemzetközi Kapcsolatok tantárgyból. Az Estiegyetem Igazgatósága. AMAROSVÁSÁRHELYI SZIMFONIKUS ZENEKAR, kedden, december 8-án este fél kilenc órakor a Kultúrpalota nagytermében hangversenyt tart Bobescu Constantin (Bukarest) karnagy vezényletével. Szólista Ruha István (Kolozsvár), a Világifjúsági Találkozó nemzeti versenyének I. díjjal kitüntetett he■'vditművésze. Műsor: Bobescu: Román rapszódia, Csajkovszkij hegedűverseny. Beethoven: III. Hősi szimfónia. ÁLLAMI SZÉKELY SZÍNHÁZ MŰSORA: 1953. december 9, szerda este 8 ólvkor: Vihar a havason. Sorozatsz.!!: 188. üzemi bérlet: 1113. 1953. december 16, csütörtök este 8 órakor: Vihar a havason. Sorozatszám: ISO. üzeni Ibériát, ill. MAROSVÁSÁRHELYI MOZIK MŰSORA: Vörös Lobog . A naplopó. Haladás: Anna Susanna.