Vörös Zászló, 1953. december (2. évfolyam, 283-309. szám)

1953-12-08 / 289. szám

4 Meresvásárhely-rajon tartományi és rajoni választási kerületeinek és szavazókörzeteinek beosztása (Folytatás a 3. old­a­l­ról.) hez tartozó Marosszentgyörgy és Csejd választópolgárai. , 36. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Marostóéatannán az iskola helyiségé­ben van. Itt­ szavaznak a 12-es számú tartományi, 52-es és 53-as számú ra­joni választási kerülethez tartozó Ma­­rosszentanna, Várhegy és Udvarfalva választópolgára­i. 37. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Csittszentiványán a kultúrotth­onban van. Itt szavaznak a 10-es számú tar­tományi, 51 es számú rajo­ni válasz­tási kerülethez tartozó Csittszentivány és Malomfalva választópolgárai. 38. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Nyárádszentlászlón a kultúrotthon he­lyiségében van. Itt szavaznak a 18-as számú tartományi,­­15-ös számú ra­joni választási kerülethez tartozó Nyá­­rádszentlászló és Nyomát választó­­polgárai. 39. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Székelysárd I. a Székelysárd-i iskola helyiségében van. Itt szavaznak a 19-es számú tartományi, 55-ös számú rajoni választási kerülethez tartozó Székely­sárd, Szentlőrinc és Moson választó­­polgárai. 40. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Székelysárd II. a Székelybő-i iskolában van. Itt szavaznak a 10-es számú tar­tományi, 56-os számú rajoni válasz­tási kerülethez tartozó Székelybő és Vece választópolgárai. 41. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Szentháromságon a kultúrotthonban van. 111 szavaznak a 18-as számú tar­tományi, 57-es számú rajoni választási kerülethez tartozó Szentháromság és Henc választópolgárai -12. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET N­yárádtő­n az iskola helyiségében van, itt szavaznak a 16-os számú tarto­mányi, 58-as és 59-es számú rajoni választási kerülethez tartozó Nyárád­­tő és Maroskeresztúr választópolgárai. 43. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Csíkfalván az iskola helyiségében van. Itt szavaznak a 20-as számú tarto­mányi, a 60-as, G1-es és 62-es számú rajoni választási kerülethez tartozó Csíkfalva, Búzaháza, Szentmartel­ és Jobbágylakus választópolgárai. 41. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Vadadon az iskola helyiségében van. Itt szavaznak a 20-as számú tartomá­nyi, 62-es számú rajoni választási ke­rülethez tartozó Vadad választópolgá­rai. 45. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Mező­szabadon a kultúrotthon helyisé­gében van. Itt szavaznak a 12-es szá­mú tartományi, 63-as számú rajoni vá­lasztási kerülethez tartozó Szabad, Bárdos és Galambod választópolgárai. 46. SZÁMÚ SZAVAZÓKÖRZET Vajdaszentiványon az iskola helyisé­gében van. Itt szavaznak a 13-as szá­­m­ú tartományi, 64-es számú rajoni választási kerülethez tartozó Vajda­­szentivány­ választópolgárai. (A többi rajonok választási kerüle­teinek és szavazókörzeteinek beosztá­sát­ a következő lapszámokban közöl­jük.) hold ezüstös fénnyel vonta A tájat. A békeharcbizottság házából fény áradt ki. A­dásig megtelt teremben Gyillést tartottak­ a körzet­­asszonyai. Az, elnöknő, Pál­­­viné, a béke megvédésének ?z ügyéről beszélt. Lelkes vakkal magyarázta a felvilá­­ító munka fontosságát a ké­­tarcban, lékét szerető háziasszonyok é­rezzünk olyan felvilágosító­nkat, hogy még azok a házi­­sszonyok is vegyenek részt munkánkban, akik eddig nem akartak közénk jönni. Igaz, ke­vesen, de mégis vannak. Meg kell győznünk őket és be kell vonnunk a közösségi munkába. Helyesléssel és lelkesedéssel fogadták szavait, majd megbe­szélték a másnapi felvilágosító munkával kapcsolatos teendő­ket. Aztán a tömeg szétoszlott. Mindenki hazafelé indult, de közben itt-ott kisebb csoportok alakultak és izgatottan tárgyal­tak valamit. , , Nem akar velünk dolgozni a közösségi munkánkban. . . Pe­dig az ura felelősségteljes mun­kát végez... Még be sem enged, amikor felvilágosító munkára megyünk hozzá. . . A lányát kül­di ki, azt üzeni, hogy nincs ott­hon. .. Hirtelen elcsöndesedik a be­széd, s a közeledő Pálfalviné fe­lé fordulnak, aki kérdően néz az izgatottan tárgyaló asszonyokra. — Mi történt? Vadadiné, a mindig hallgatag kis barna asszonyka szólalt meg elsőnek. — Szásznéról van szó, elvtársnő, ő nem akar velünk dolgozni, a volt kizsákmányoló Fülöpnével barátkozik. Ha közeledni próbá­lunk hozzá, s meg akarjuk ma­gyarázni a béke megvédéséért kifejtett munkánk fontosságát, nem hallgat meg. Még be sem enged. Pálfalviné szeretettel néz vé­gig az asszonyokon. Ezek az ő munkatársai, lelkes békeharco­­sok, fáradhatatlanul küzdenek, hogy mindenkit meggyőzzenek a békeharc igazságáról. — Jól van elvtársnők, holnap a felvilágosító munkában én is segítségetekre leszek. Együtt megyünk el hozzá, hátha ezúttal eredményesebb lesz a munkánk. Most pedig menjünk haza... ké­sőre jár az idő. Míg a szülők a békegyűlésen voltak, Pálfalviné leánykája Éva és Szászné kisleánya, Ma­rika, Éváéknál beszélgettek. Mindketten pionírok. Mindket­ten jól tanulnak. Számtan füzet van előttük, de most nem a számtan kötötte le figyelmüket. Békegyű­lésről folyt a szó és Éva büszkeségtől kipirult arccal me­sélte, hogy édesanyja milyen lelkesen dolgozik a békéért. Marika arcán keserűség és fájdalom tükröződött, amint boldog barátnője lelkes szavait hallgatta. — Lilába, — szólt végül — én látom, hogy nem jól van ez így. Téged szeretnek osztálytár­saink, mert édesanyád béke, harcbizottsági elnöknő és képvi­selőjelölt. Reám pedig úgy néz­nek, mintha hibás volnék, hog­ édesanyám ilyen. — Igen Marika, te is hibás vagy — szól csendesen Éva — ha te nem tagadtad volna le, hogy édesanyád otthon van, amikor a­­ felvilágosító csoport kereste, segíthettél volna, hogy meggyőzzék édesanyádat a béke­harc fontosságáról. Ne járj min­dig ilyen mogorva képpel, légy kedvesebb osztálytársaidhoz, s meglásd, téged is­­szeretnek majd. — Hirtelen gondolat vil­lant át agyán. — Tudod mit, Marika, légy te is segítségére édesanyáméknak, hogy meggyőz­hessék édesanyádat s meglásd, minden megváltozik. Holnap megint jár a felvilágosító cso­port. — Nagyszerű, — lelkesedik Marika — segítek minden erőm­mel. Másnap délelőtt a lelkes asz­­szonycsoport felkereste a körzet­­családjait. Betértek Szászokhoz is. Marika, amikor meglátta az asszonyokat, édesanyja megkér­dezése nélkül, boldogan nyitott ajtót. Az asszony szinte ellensé­gesen fogadta őket. Pálfalviné szeretettel, segíteni akarással te­le hangon beszélt. — Miért nem jön közénk, Szász elvtársnő? Ha egyszer el­jönne a gyűlésünkre, s látná, hogy milyen lelkesen dolgoznak az asszonyok azért, hogy legdrá­gább kincsünket — a békét — megvédjük, egész biztosan nem így gondolkozna. — Nincs időm ilyesmivel fog­lalkozni — felelte az asszony — és különben is, hogy gondolják, hogy maguk. .. asszonyok, meg tudják védeni a békét?... — Ha mindenki így gondol­kozna, mint maga, biztosan nem —­ folytatja türelmesen Pál­falviné — de mi nagyon sokan vagyunk, akik másképpen lát­juk a dolgot. S az a sok béke­harcos városunkban, országunk­ban s az egész világon, hatal­mas erőt képvisel. Ez az erő volt az, amely lefogta Koreában a gyilkosok kezét és kényszerí­tette őket a fegyverszünet meg­kötésére. Ez az erő az, amely kényszeríti a kapitalista urakat, hogy a vitás kérdéseket tárgya­lások útján oldják meg. Ez az erő az, amely biztosítja, hogy mi ma békében élünk. — Szász elvtársnő, emlékszik még ugye a második világhábo­rú borzalmaira — kapcsolódik a beszélgetésbe a csoport másik tagja. — Nem hiszem, hogy új­ra óhajtaná azt. Kis pionír lá­nyát, Marikát, bizonyára béké­ben akarja felnevelni és szeret­né látni boldog jövőjét. Emlék­szik a Nagyék kislányára, ma éppen akkora lenne, mint Ma­rika. . . A gyilkos hitleristák bombájának tett az áldozata. Szászné egy pillanatig elgon­dolkozott. Arcára keserű vonást rajzolt az emlékezés. Marikára, drága kislányára, szemefényére tévedt a pillantása. Egyszerre megváltozott a magatartása. Határozottság, elszántság tükrö­ződött arcán. Keze ökölbe szo­­­rult és mintha magának mond­­ta volna, nem... nem. . . nem akarom. Nem akarok háborút elvtársnak. A békés élet kell nekem és gyermekemnek. — Te­kintetét lassan körülhordozza az asszonyokon. — Nagyon szégyen­­lem magam eddigi viselkedése­mért. Belátom, helytelenül en­gedtem, hogy befolyásoljanak. Köszönöm a segítségüket. — Édesanyám, drága jó édes­anyám — repült Marika édes­anyja karjaiba, s szemei öröm­től csillogóan mondtak köszöne­tet a felvilágosító csoport asz­­szonyainak. ★ A kerületi békeharcbizottság székházában ismét gyűlés van. A terem most is zsúfolásig telt, most Szász Jánosné is itt van. A beszámolót követő vitában ő is szót kér. Minden szem felé­­je fordul. — Asszonytársaim. Hibát kö­vettem el, hogy eddig félrehú­zódtam. Munkavállalást szeret­nék tenni. Vállalom, hogy részt­­veszek a felvilágosító csoport munkájában. Házról-házra jár­va, meggyőző munkával viszem előre a béke megvédésének ügyét. Most már értem, hogy mindnyájan összefogva, egy aka­­rattal, meg tudjuk védeni a bé­két, gyermekeink életét. A teremben felzúgott a taps. A békeharcos háziasszonyok lel­kesen fogadják a vállalást s ünnepük az új békeharcost. Ettől a naptól kezdve Szász Jánosné a leglelkesebb békehar­cos a kerületben. Nem hátrál meg a nehézségektől s körzeté­ben mindenki szereti és becsüli. KISS ILONA a marosvásárhelyi Statisztikai iskola II . oszt. tan. ------------------­ BÉKEHARCOS HÁZIASSZONYOK... Az NDF győzelméért Este 7 óra. A hatalmas üvegajtón pattogós zene ritmusa szűrődik ki, melynek utolsó akkordjait ütemes lábdobbantások kisérik. A járó­ke­­lők megállnak, hallgatóznak, majd kíváncsian az ajtóhoz, közelednek. Szerencsére a függöny egy kis rést enged s ott bekukucskálhatnak. Csak az a baj, hogy mindenki nem lehet az első s igy hol az egyik, hol­­a másik nem lát semmit. A kedves kis jelenet nem tart so­káig, mert egyik szemfülesebb elv­társam hirtelen felfedezést tesz, s mint, aki értékes kincset talált mondja : ibi.az ez agitációs pont! Nézzék kérem, hol a tábla. Ott írja­ni­á­s a táblára mutatva- olvassa „Punctul de agitatie. — Agitációs pont“. Nem gondolkozik sokáig, határozott moz­dulattal lenyomja a kilincset s belép a vigadók közé. Többen követik, fő­leg az ifjabbak közül. Bent még mindig húzza a ze­nekar s a marosvásárhelyi Köz­üzemek ifjai egymás kezét fog­va tele életkedvvel román népi tán­cot járnak. Vékony Klára, a fém­ipari technikai középiskola nemrég végzettje, ma a Közüzemek techni­kusa, Kocsis Sándor géplakatos, Csiszér Dénes esztergályos, Dudás László tisztviselő, valamint más IMSZ tagok és élenjáró ifjak olyan önfeledetten, tiszta szívből vigadnak, hogy, a „vendégekre“ is átragad a jókedv. Ha nem is állnak fel táncol­ni, de fejüket a zene ütemére ingat­ják, cipőjükkel dobognak. Az ölegeb­bek csendesen jegyzik meg: ...bej, könnyít a mai fiataloknak... bez­zeg a mti időnkben . . De nem mond­ják tovább, minek is mondanák, mi­nek idéznék fel a sötétséget ennyi fény, ennyi derű közepette. Egyéb­ként nincs is rá idő, mert a zene még patt­ogósabbá válik, a lábak szaporábban járnak s Érsek László kultúrfelelős és éltáncos, az agitá­­ciós pont vendégei felé fordulva el­kurjantja magát: „A ma jucám­ ne'nve­­selint, pentru alegeri ne pregatim“. A lelkesedés szárnyakat ad az ifjak­nak, Petréd Árpád, Sutt Károly, Ka­pás Ilona táncosok egymásra vetik tekintetüket s még büszkébb tartás­sal, még szilajabbul zenditenek rá a táncra. A kívülállók nem tudják miért, de a kultúrcsoport tagjai igen. Most szavaznak először. A zene elcsendesül s a színes for­gatag megáll. A vendégek brosúrá­ikat vesznek a kezükbe, képeslapo­kat nézegetnek. Egyesek a zenészek­kel­­ elegyednek beszédbe. Grotto Endre, a víztelep gépésze és a ze­nekar egyik leglelkesebb tagja me­séli a zenekar történetét. A tánc­csoport tagjai pedig fáradalmaikat pihenik, ékelődnek, viccelődnek. Fiúfrizurás leány kötést vesz a ke­zébe s szorgalmasan szaporítja a szemeket. A terem közepén egy ifjú áll és szaval. A pirosvászonnal leterí­­tett asztal mellett copfos, falusi öl­tözetű kislány kitartóan figyeli a műsort. Jantovits Anna villanyte­kercselő. Nemrég még segédmun­kás volt s most Kotl­ár szovjet szta­hanovista módszere szerint, az üzem­ben szakmát tanul. Először jött a kultúrcsoport körébe. Kicsit még bá­­­­tortalan, de többen szegődnek mel­léje, látszik, hogy szerettükbe akar­ják fogadni. Petréd Árpád áll legközelebb hoz­zá s kitartóan magyarázza: — Látod, milyen kellemes köztünk s mégsem akartál idejönni. De nincs semmi baj, majd megszokod és megs­z veted. * Járunk falvakra elő­adást tartani, tanítunk és tanulunk. Szép mesterség mi ? — s hogy fel­vidítsa a leányt, azt is hozzáteszi — szebb mint a villanytekercselés ! De ezzel sem ér célt, a lányt csak nem bírja megszólaltatni, így hát tovább­folytatja a meggyőzést. Ezúttal ma­gáról beszél: — Ne gondold, hogy én c­la­p vagyok ebben a kultúrcsoportban. Mindössze egy hónapos a pályafutá­som. — Tudod, úgy történt a dolog, hogy én csak dolgoztam és dolgoz­tam. Egyszer csak beállít a műhely­be Kiss Dezső, a szakszervezet el­nöke, s­­ azt mondja­­.Elvtársak, nincs elég fiútagja­ a kultúrcsoport­­nak. Megengedhető az, hogy ti, akik élenjártok a termelésben, kivonjá­tok magatokat a kultúrm­unkából ? S másnap többen jelentkeztünk a kultúrfelelősnél. A lány elmosolyodott s Perzed azt hitte, hogy felolvadt a jég. De ehe­lyett más történt Jantovits Anna, aki eddig egy szót sem szólt, gúnyosan elhúzta a száját s csípőseit csak any­nyit jegyzett meg: — Jó trükk. — Hogy-hogy ? Magyarázd meg. — Hát úgy, hogy akkor fiú nem volt, most meg lány nincs ! Aztán mint akinek felvágták a nyelvét kezdte magyarázni.­­— Hozzám meg azzal jöttek, hogy nincs elég lány a kultúrcsoportban, hát jöjjek el. Nem mondom, jó mód­szer. — Ez igaz is. De persze, ezt te még nem tudhatod az első nap. Hi­szen, amikor én jöttem, alig volt né­hány tagja a kultúrcsoportnak, az­tán kibővült. Most 6 páros a tánc­­csoport, de 10 párosra akarjuk sza­porítani, s a zenekar, a színjátszó­csoport is állandóan bővül. Állan­dóan új emberekre van szükség, hol fiúkra, hol lányokra. S mint, aki szavai hitelességét igazolni akarja, Pelréd a terem közepén éneklő Fü­­löp Katalinra mutat. — Nézd Katit. Nem dolgozik az üzemünknél, háztartási alkalmazott. Lányokra volt szükség, hát toboroz­tunk lányokat, s látod, milyen jól érzi magát közöttünk. Hallgasd csak, olyan a hangja, mintha a tenger mé­lyéről jönne... Az ősi népdal bús melódiáit, új­ból pattogós zene váltotta fel. Ezút­tal csárdásra zendített a zenekar. Petréd Árpád megfogta Jantovits Anna kezét s biztatóan bevonta a párok közé. Kilenc órára járt az idő, a válasz­tópolgárok eltávoztak. Csak a „há­ziak" maradtak még az agitációs pontban. Veress Lajos, a pártalap­­szervezet titkára, ki eddig szeretet­tel, büszkeséggel figyelte a lelkes választási agitációt, magához szólí­totta az ifjakat. — Elvtársak, pihenjétek jól ki ma­gatokat s holnap öt órakor indu­lunk. Harmincöt szempár szeretet­tel szegeződött az alapszervezet tit­kára felé s készségesen, egyöntetűen válaszolták, hogy: igen. Aztán haza­­távoztak. ★ " Vasárnap­­ estefelé szürkés-piros au­tóbusz gördült be a marosszentgyör­­gyi kollektív gazdaság udvarába. A gazdaságot patronáló marosvásár­­helyi közüzemek k­ultúrcsoportját vitte, hogy itt lelkes munkára ser­kentse a dolgozó parasztokat az­­ NDF győzelméért. VERESS M. ÉRTESÍTÉS­­ A Marxista Leninist­a Estiegyetem hallgatóinak figyelmébe! 1953 december hó 8-án: 16—18 óráig orosz óra, 18—20 óráig előadás az SZKP történetéből, 20— 22 óráig­ előadás a Nemzet­közi Kapcsolatok tantárgyból. Az Estiegyetem­ Igazgatósága. A­­MAROSVÁSÁRHELYI SZIMFO­NIKUS ZENEKAR, kedden, decem­ber 8-án este­ fél kilenc órakor a Kultúrpalota nagytermében hang­versenyt­­ tart Bobescu Constantin (Bukarest) karnagy vezényletével. Szólista Ruha István (Kolozsvár), a­ Világifjúsági Találkozó nemzeti versenyének I. díjjal kitüntetett he­­■'vditművésze. Műsor: Bobescu: Ro­mán rapszódia, Csajkovszkij hege­dűverseny. Beethoven: III. Hősi szimfónia. ÁLLAMI SZÉKELY SZÍNHÁZ MŰSORA: 1953. december 9, szerda este 8 ólvkor­: Vihar a havason. Sorozatsz.!!­­: 188. üzemi bérlet: 111­3. 1­953. december 16, csütörtök este 8 órakor: Vihar a havason. Sorozatszám: ISO. üzeni Ibériát, ill­­. MAROSVÁSÁRHELYI MOZIK MŰSORA: Vörös Lobog . A naplopó. Haladás: Anna Susanna.

Next