Vörös Zászló, 1954. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1954-11-12 / 266. szám
Tizenöt évvel ezelőtt halt meg V. R. Viljamsz, a kiváló szovjet tudós, akit a nép a „Szovjet haza főagronómusa" névvel tisztelt meg és aki valódi forradalmára volt a biológiai tudománynak. V. R. Viljamsz, középiskoláinak elvégzése után a moszkvai Petrovszki Mezőgazdasági és Erdészeti Akadémiára iratkozik be, amely híres volt kiváló professzorairól, és akik közöttott volt a dialektikus módszertől áthatott Tyimirjazev is. Itt, 1885-ben professzorának, A. A. Fagyijevnek javaslatára egy tudományos kutató laboratórium és kísérleti telep vezetője lesz. Ettől az időtől kezdődik Viljamsz tudományos munkássága. Egyetemi évei és tudományos tevékenységének kezdete eseményekben gazdag évei az orosz agronómiának. 1878-ban jelenik meg K. A. Tyimirjazev „A növény élete“ című műve, 1883-ban V. V. Dokucsájev ,,Az orosz csernozjon“ csifiji munkája, 1886-ban P. A. Koszticsev „Oroszország csernozjon területének talaja, annak keletkezése és sajátossága“ című tanulmánya. Ezek a művek komoly hatással voltak Viljamsz egész munkásságára. Akadémiai tanulmányainak befejezése után egész életét talajkutatásnak szenteli és kiváló művek egész sorát alkotja meg, amelyek örökértékei az egyetemes biológiai tudomány kincstárának és méltóvá teszik arra, hogy olyan nagy biológiai tudósokkal állítsák egy sorba, mint Darwin, Tyimirjazev és Micsurin. V. R. Viljamsz a Petrovszki Akadémia elvégzése után külföldi tanulmányútra megy. Miután visszatér, professzora, A. A. Fagyejev helyére nevezik ki. Azonban a cári kormány az akadémiai forradalmi diákságtól való félelmében, az akadémiát bezárja. 1894-ben Viljamszot az akadémia helyébe megnyitott mezőgazdasági főiskola talajtan és általános földművelés tanszékére hívják meg, adjunktusi minőségben. A főiskolán tartott előadásai mellett Viljamsz sokirányú munkásságot folytat. Részt vesz a kolumbiai (Egyesült Államok) nemzetközi mezőgazdasági kiállításának előkészítésében, több kutatóexpedíció tagjaként tanulmányozza a különböző vidékek talaját és földművelését. Lublinban megteremti az első rétöntözést Oroszországban, 1898-ban a Moszkvai Földtechnikai Múzeum mezőgazdasági osztályának igazgatója lesz. 1902-ben, Franciaországban lett tanulmányútja után, hozzálát a talaj szerves anyagainak tanulmányozásához, állandó kísérleteket végez és ezeknek a kísérleteknek az eredményeképpen kialakul benne az a felfogás, hogy a talaj szerves savas szintézis következményei, amelyek a talaj mikroorganizmusainak életténykedési foyamatában jönnek létre. Ez a tetel, adja meg egész további munkájának irányvonalát. A talaj szerves anyagainak tanulmányozásával párhuzamosan Viljamsz egy másik nagy munkába is belekezdett, mégpedig a kalászosok és hüvelyesek biológiai sajátságainak kutatásába. Tanulmányozta a növényeket, amelyektől a talaj termelékenysége függ. E célból nagy területet ültetett be faiskolának, kalászosokat és hüvelyeseket vetett el. Fokozatosan gyarapította gyűjteményét, melyben 3000 különböző fajtájú, formájú, , kiosztályozott növény volt. Itt majdnem minden munkálatot, az ültetéstől kezdve, ő maga végzett el. Az 1905-ös forradalmi megmozdulásokon a főiskolán Viljamszot a forradalmi diákság oldalán találjuk. V. R. Viljamsz, a szovjethatalom első napjaitól kezdve, idős kora ellenére, nagy odaadással és kitartással dolgozott. 1922—25 között a Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia lektora. 1928-ban a Kommunista Párt tagja lesz és ez újabb lendületet ad a 65 éves tudós munkájának. Kérlelhetetlenül leplezte le az osztályellenség káros tevékenységét a mezőgazdaság területén. 1931-től kezdve a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának rendes tagja és 1937-ben megválasztják a Szovjetunió Legfelső Tanácsa képviselőjének. Viljamsz tudományos munkásságának minden változatában a szocialista építés követelményeiből indul ki. Nem véletlen, hogy éppen Viljamsz emelte fel elsőnek szavát a gabonatermelés és az állattenyésztés összekapcsolása érdekében. Az 1928-as években a gabonatermő szovhozok megalakítása idején Viljamsz hívta fel a figyelmet a földművelés füves vetésforgó rendszerének bevezetésére a szovhozokban. Az 1929—1930-as években, amikor a gabonatermelés az ország fő kérdése volt, Viljamsz határozottan állást foglalt a mélyszántások elengedhetetlen szükségessége mellett és a helyes vetésforgók és egyéb agrotechnikai intézkedések foganatosítását követelte. A kormány és a Szovjetunió Kommunista Pártja Viljamsz javaslatainak megvalósítása mellett szállt síkra és ezek a megvalósítások döntő módon segítették a szovjet mezőgazdaság fejlődését. Viljamsznak a talajtan és agrotechnika terén folytatott munkája eredményeinek a gyakorlatba való átültetése hatalmas lépéssel lendítette előre a szovjet mezőgazdaságot. Viljamsznak a füves vetésforgó rendszeréről szóló tanítása a mezőgazdasági tudomány értékes kincse. A füves vetésforgó módszere a szocialista mezőgazdaság első tudományosan megalapozott módszere. Viljamsz tana hatalmas anyagi erővé vált a mezőgazdaság dolgozói számára. Népköztársaságunk dolgozóinak a mezőgazdaságban elért eredményei szemmel láthatóan igazolják Viljamsz e tanításának helyességét. A pártunk és kormányunk által az utóbbi időben hozott határozatok az agrotechnikai módszerek alkalmazásának egész sorát irányozzák elő, amelyek Viljamsz vetésforgó módszerének tanán alapulnak. A Viljamsz tanán alapuló füves vetésforgó módszerének bevezetése és helyes alkalmazása biztosítja országunkban a földművelés fejlődését, a munka termelékenységének állandó növekedését. V. R. Viljamsz egész, munkában gazdag életét hazája és népe szolgálatának szentelte. Igazi példája a szovjet tudósnak, aki minden tudásával, egész életének munkásságával, hazájának ügyét szolgálta. Állandó kapcsolatot tartott a kolhozparasztokkal és segítette őket a terméshozam fokozásáért folytatott harcukban. A szovjet népnek a nagy tudós iránti szeretetét és tiszteletét fejezi ki az akadémia főépülete mellett felállított V. R. Viljamsz emlékmű, a Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémián létesített évenkénti három V. R. Viljamsz-díj, a nevéről elnevezett takarmánynövényekkel kísérletező tudományos iskola. Számos nemzedék, számos országnak mezőgazdasággal foglalkozó tudósai, mérnökei, dolgozói tanulmányozzák e nagy tudós műveit és azok segítségével küzdenek a mezőgazdaság állandó fejlődéséért, felvirágzásáért. V. R. Viljamsz halálának 15. évfordulója Továbbra is ezt várjuk Hazánkban ma több ezer ember lát naponta színházi előadásokat, akiknek nevelésében, öntudatosabbá tételében nagy szerepet játszik a színházművészet, amely az élő szó erejével, az élet minél teljesebb ábrázolásával hat a nézőkre. Erre gondolok, miközben eszembejut az a színházi este 1949-ben, amikor először szólalt meg az Állami Székely Színház színpadán a szocializmust építő ember, Mihail Davidoglu, hazai román írónk „Bányászok“ című színművében, amelyet Aurel Baranga újtípusú értelmiségi kérdésével foglalkozó műve, a „Dudva“ követett. A mezőgazdaság szocialista átalakításáért folytatott kemény küzdelmet Urbán Ernő „Tűzkeresztség“ című drámája ábrázolta. Ezeken a darabokon keresztül jutott el színházunk Kiss László és Kováts Dezső: „Vihar a havason“ című eredeti darabjának bemutatásához. „Formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra megteremtése“, ez ennek a színháznak is egyik legfontosabb feladata. A „Vihar a havason“ cselekménye a marosvölgyi fűrészüzemekben játszódik le, és ez a darab éles fegyver abban a harcban, amelyet a soviniszta-nacionalista megnyilvánulások ellen folytatunk. Ez a mű, akárcsak a színház ezévi műsorán szereplő hazai magyar dráma, Horváth Ágoston: „Varga Katalin“ című műve, művészi eszközökkel, sikerülten ábrázolja azt a harcot, amelyet a román és magyar nép legjobb fiai együtt, közösen vívtak mindenféle elnyomás, kizsákmányolás ellen. Szabad hazánkban a román és magyar nép együtt építi a boldogabb holnapot, román és magyar színészek együtt harcolnak az új, szocialista realista színjátszás megteremtéséért, felvirágoztatásáért a Román Munkáspárt vezetésével. A Székely Színház bukaresti vendégszereplései nagyban hozzájárultak a román és magyar művészek közötti alkotó barátság elmélyítéséhez. A színház tagjainak adott megtisztelő kitüntetések, a „Vihar a havason“ állami díjjal történt jutalmazása, fiatal színészeink nagysikerű szereplése és kitüntetése fővárosunkban, a fiatal művészek első országos versenyén, világosan és ékesszólóan szemléltetik azt, hogy színházunkat mennyire megbecsüli az ország, a nép. Örömmel láttam azt, hogy színházunk, a Román-Szovjet Barátsági Hónap tiszteletére újra műsorra tűzte Gorkij nagysikerű művét, a „Kispolgárok“-at, Kiss-Kováts: „Vihar a havason“, Iszajev-Galics: „Nem magánügy“ című szórakoztató vígjátékával együtt. Ennek azért is örülök, mert így azok az elvtársak is megtekinthetike darabokat, akik az elmúlt évben nem láthatták. Mi, nézők, azt várjuk a színháztól, hogy az új művekben minél életteljesebben ábrázolják a harcos mát, a kemény küzdelmeket és az új társadalmat építő embert. Minél több új darabot kívánunk látni, amelyben az együttélő népek szabad, boldog élete tükröződik. Szórakoztató vígjátékokat várunk, hogy felüdülve, vidámabban, jobb kedvvel dolgozhassunk. Egy színházlátogató - VÖRÖS ZÁSZLÓ Több figyelmet a hiányosságok felszámolására Hűvös őszi reggel. Már fél hét felé jár az idő, de még csak most kezd valójában világosodni. Az utcákon viselő emberek igyekeznek munkahelyeik felé. A Lenin utcában egy fiatalasszonyzaporázza lépéseit, kézenfogva vezeti kisfiát. Csakhamar befordulnak a „Gheorghiu Dej“ napközi otthon kapuján. A napközi otthon öltöző szobájában nagy barna cserépkályha ontja a jóleső meleget. Gyurika, — mert ő a kis jövevény. Magos Lajosnak, a „Simó Géza“ gyár egyik dolgozójának kisfia — otthonosan köszön. Jó reggelt kívánok — s már megy is a fogas felé, felakasztja kabátkáját, sapkáját. — Sokat fejlődött a kisfiam mind szellemileg, mind fizikailag, amióta idejár a napközibe. Nagyon meg vagyok elégedve — mondja Magos Katalin. Gyurika édesanyja, amikor arról érdeklődünk, hogyan van megelégedve gyermeke ellátásával, gondozásával. Sokat nem időzik, mégegyszer megcsókolja kisfiát s indul is tovább. 7 órára munkahelyén kell lennie. Nyugodtan távozik, mert Gyurikát jó kezekben hagyta. Ugyanilyen nyugodtan megy munkahelyére Nagy Józsefné. Muresan Vénét is és sok, sok édesanya, akiknek a párt és kormány teremtette meg azt a lehetőséget, hogy amíg dolgoznak, amíg a szülők drága hazánk felvirágoztatásán, nemzetgazdaságunk megerősítésén fáradoznak, addig gyermekeikre a dolgozók állama vigyáz. Már egyre szaporodnak az apró fogásokon a kabátkák, s egyre zajosabb lesz a nagyterem. Az apróságok letelepszenek a hosszú asztalkák mellé a padokra s előkerülnek a kockák, játékok. .. Török Sanyika eleinte idegenül nézi a vidám gyermeksereget. Ma jött ide először, még ismeretlen ebben a kis közösségben. Szemében még ott csillog a könnycsepp, amit távozó édesanyja után hullatott, de szája már mosolyra húzódik, s pár perc múlva ő is éppen úgy belemerül a játékba, mint a többi kis társa. Az óra mutatója a 9-es szám felé közeledik. Mintha megcsendesedne a kis társaság. Várakozóan néznek a konyha felé. Tudják, hogy ilyenkor hozzák a reggelit. S csakugyan nem telik bele pár perc s az asztalon párolog az illatos, friss kávé, a sok kis apróság jóizűen szürcsölgeti a tápláló eledelt. Aztán kezdődik a napi „munka". A foglalkozás. A nagyobbak a nagyteremben maradnak, a kisebbek átmennek az öltözőbe, ami egyben a szűrőszoba is. Vers, dal, játék, ha alkalmas az idő, séta egészen délig. (Közben 10 órakor kekszet, cukorkát, rakatot kapnak a gyermekek). Délután alvás, majd ismét foglalkozás, aztán uzsonna s este 7 óra után jönnek az édesanyák, édesapák s viszik haza kicsinyeiket. •hogy telik el a dolgozók gyermekeinek egy napja a „Gheorghiu-Dej“ napközi otthonban. Csíki Róza igazgatónő, kommunista • szívvel-lélekkel tesz eleget annak a feladatnak, amivel pártunk és kormányunk, az egész dolgozó nép megbízta. Amióta átvette a napközi otthon vezetését, jelentős fejlődés tapasztalható a napközi otthon életében. Úgy irányítja a munkaközösséget, hogy mind a tantestület tagjai, mind a konyha és takarító személyzet tudása, tehetsége és akarata legjavát adja azért, hogy a gyermekek jól érezzék magukat és a szülők megelégedését kiérdemeljék Csíki Rozália munkája sikerének egyik kulcsa, hogy nemcsak a saját erejére támaszkodik, hanem igénybeveszi a szülők véleményét, javaslatait, igen tevékeny és eleven kapcsolatot tart fenn az utcabizottsággal és a támogató, üzemekkel Sok feladat) oldottak meg együtt, például ágynemű beszerzését, köpenyek megvonását, stb. A múlt évben például a nőbizottság segítségével 20 darab köpenyt szereztek be a gyermekek számára. A közüzemektől kaptak még 10 köpenyre való anyagot, amit a „Textila Mures“ dolgozói megfestettek és meg is varrtak. A „Simó Géza" bútorgyár kipótolta a hiányzó ágyakat, jelenleg pedig az utcai bizottság ad igen tevékeny támogatást a napközi otthon felszerelésének kibővítésében. Meg kell azonban mondanunk, hogy igen komoly és eléggé súlyos hiányosság is van, ami nagymértékben gátolja a napközi otthon tevékenységét és amit nagyon sürgősen orvosolni kell. Az a tény, hogy az udvari bejáró szobában van az öltöző, ott bonyolítják le a szűrővizsgálatot, ott dolgozik az adminisztrátor és ugyanott foglalkoznak a kisebb gyermekekkel, vagy az, hogy a hálószobában a 38 gyermek számára csak 19 ágy van, s így kénytelenek sokszor két gyermeket is fektetni egy ágyba (ágy lenne, de kicsi a helyiség), bizony meg kell gondolkoztassa az illetékeseket. A napközi otthon igazgatóját nap mint nap keresik fel a szülők, akik szeretnék gyermekeiket beíratni a napközi otthonba. Az igazgatóság teljesíteni is tudná kérésüket, mert a tanügyi osztálytól engedélyt kapott a létszámnak 50-re való felemelésére, de nem tudja mégsem felvenni a gyermekeket, mert nincs megfelelő helyiség, így is igen szűken vannak, s a gyermekek nevelése, gondozása sínyli meg a helyiséglényt Marosvásárhely néptanácsa végrehajtózottságának tudomása van erről a helyzetről. Szász Mihály, a 142. választási kerület képviselője, az utóbbi ülésszakon is ismertette a kérdést és kérte a végrehajtó bizottság segítségét, de még semmi intézkedés nem történt. Pedig a lehetőség meg- van a napközi otthon kibővítésére, azáltal, hogy a közvetlenül ott lévő szobát és verandát kiürítik és átadják a napközi otthonnak. Igen helytelen volt, hogy Luciu elvtárs, a néptanács végrehajtó bizottságának titkára, annak idején, amikor kiköltözött az említett helyiségekből, nem a napközinek adta át, amint arról szó volt, hanem másnak „játszotta“ át. Most a néptanács végrehajtó bizottsága arra az „objektív“ okra hivatkozik, hogy nem tud lakást biztosítani annak, aki ott lakik. Pedig, ha jól körülnézünk, van lakás. Van-e tudomása arról a néptanács végrehajtó bizottságának, a Lakásgazdálkodási Hivatalnak, hogy a Lenin utca 27 szám alatt Silberberg Béla egy szobát tart fenn üresen, vagy a Köztársaság-tár 33 szám alatt Vali József szintén fenntart egy helyiséget jogtalanul, mert nem tartózkodik benne. A Lakásgazdálkodási Hivatalnak azonnal utána kell néznie az ilyen eseteknek és intézkednie kell, hogy ha nem jogos, az illetők ne tartsák fenn a lakást, hogy ugyanakkor más egyén vagy intézmény szenvedje kárát. Az illetékeseknek sürgősen intézkedniök kell, hogy a napközi otthon méretét gátló hiányosságok felszámolódjanak, s a dolgozók gyermekei semmiben se szenvedjenek hiányt, mert erre pártunk és kormányunk minden lehetőséget biztosít. Részletek a november 7-i ünnepségekről Marosvásárhelyen