Vörös Zászló, 1954. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1954-11-12 / 266. szám

­ Tizenöt évvel ezelőtt halt meg V. R. Viljamsz, a kiváló szovjet tudós, akit a nép a „Szovjet haza főagronómusa" névvel­ tisztelt meg és aki valódi for­radalmára volt a biológiai tudomány­nak. V. R. Viljamsz, középiskoláinak el­végzése után a moszkvai Pe­trovszki Mezőgazdasági és Erdészeti Akadé­miára iratkozik be, amely híres volt kiváló professzorairól, és akik között­­ott volt a dialektikus módszertől átha­tott­ Tyimirjazev is. Itt, 1885-ben pro­fesszorának, A. A. Fagyijevnek javas­latára egy tudományos kutató labora­tórium és kísérleti telep vezetője lesz. Ettől az időtől kezdődik Viljamsz tu­dományos munkássága. Egyetemi évei és tudományos tevé­kenységének kezdete eseményekben gazdag évei az orosz agronómiának. 1878-ban jelenik meg K. A. Tyimirja­­zev „A növény élete“ című műve, 1883-ban V. V. Dokucsájev ,,Az orosz­­ csernozjon“ csifiji munkája, 1886-ban P. A. Koszticsev „Oroszország csernoz­­jon területének talaja, annak keletke­zése és sajátossága“ című tanulmá­nya. Ezek a művek komoly hatással voltak Viljamsz egész munkásságára. Akadémiai tanulmányainak befejezése után egész életét talajkutatásnak szen­teli és kiváló művek egész sorát al­kotja meg, amelyek örökértékei az egyetemes biológiai tudomány kincs­tárának és méltóvá teszik arra, hogy olyan nagy biológiai tudósokkal állítsák egy sorba, mint Darwin, Tyi­mirjazev és Micsurin. V. R. Viljamsz a Petrovszki Akadé­mia elvégzése után külföldi tanul­mányútra megy. Miután visszatér,­­ professzora, A. A. Fagyejev helyére nevezik ki. Azonban a cári kormány az akadémiai forradalmi diákságtól való félelmében, az akadémiát bezár­ja. 1894-ben Viljamszot az akadémia helyébe megnyitott mezőgazdasági fő­iskola talajtan és általános földműve­lés tanszékére hívják meg, adjunktusi minőségben. A főiskolán tartott előadásai mellett Viljamsz sokirányú munkásságot foly­tat. Részt vesz a kolumbiai (Egyesült Államok) nemzetközi mezőgazdasági kiállításának előkészítésében, több kutatóexpedíció tagjaként tanulmá­nyozza a különböző vidékek talaját és­ földművelését. Lublinban megteremti az első rétöntözést Oroszországban, 1898-ban a Moszkvai Földtechnikai Múzeum mezőgazdasági osztályának igazgatója lesz. 1902-ben, Franciaországban lett tanulmányútja után, hozzálát a talaj szerves anyagainak tanulmányozásá­hoz, állandó kísérleteket végez és ezek­­nek a kísérleteknek az eredményekép­pen kialakul benne az a felfogás, hogy a talaj szerves savas szintézis követ­kezményei, amelyek a talaj mikroor­ganizmusainak életténykedési fo­yama­­táb­an jönnek létre. Ez a tetel, adja meg egész további munkájának irány­vonalát. A talaj szerves anyagainak tanul­mányozásával párhuzamosan Viljamsz egy másik nagy munkába is belekez­dett, mégpedig a kalászosok és hüve­lyesek biológiai sajátságainak kuta­tásába. Tanulmányozta a növényeket, amelyektől a talaj termelékenysége függ. E célból nagy területet ültetett be faiskolának, kalászosokat és hüvelye­seket vetett el. Fokozatosan gyarapítot­ta gyűjteményét, melyben 3000 külön­böző fajtájú, formájú, , kiosztályozott növény volt. Itt majdnem minden munkálatot, az ültetéstől kezdve, ő maga végzett el. Az 1905-ös forradalmi megmozdulá­sokon a főiskolán Viljamszot a forra­dalmi diákság oldalán találjuk. V. R. Viljamsz, a szovjethatalom el­ső napjaitól kezdve, idős kora ellené­re, nagy odaadással és kitartással dolgozott. 1922—25 között a Tyimir­jazev Mezőgazdasági Akadémia lek­tora. 1928-ban a Kommunista Párt tagja lesz és ez újabb lendületet ad a 65 éves tudós munkájának. Kérlel­hetetlenül leplezte le az osztály­ellen­ség káros tevékenységét a mezőgazda­ság területén. 1931-től kezdve a Szov­jetunió Tudományos Akadémiájának rendes tagja és 1937-ben megválaszt­ják a Szovjetunió Legfelső Tanácsa képviselőjének. Viljamsz tudományos munkásságá­nak minden változatában a szocialis­ta építés követelményeiből indul ki. Nem véletlen, hogy éppen Viljamsz emelte fel elsőnek szavát a gabona­­termelés és az állattenyésztés össze­kapcsolása érdekében. Az 1928-as években a gabonatermő szovhozok megalakítása idején Viljamsz hívta fel a figyelmet a földművelés füves vetésforgó rendszerének bevezetésére a szovhozokban. Az 1929—1930-as években, amikor a gabonatermelés az ország fő kérdése volt, Viljamsz határo­zottan állást foglalt a mélyszántások el­engedhetetlen szükségessége mellett és a helyes vetésforgók és egyéb ag­rotechnikai intézkedések foganatosí­tását követelte. A kormány és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Viljamsz javaslatainak megva­lósítása mellett szállt síkra és ezek a megvalósítások döntő módo­n segítet­ték a szovjet mezőgazdaság fejlődé­sét. Viljamsznak a talajtan és agro­technika terén folytatott munkája eredményeinek a gyakorlatba való át­ültetése hatalmas lépéssel lendítette előre a szovjet mezőgazdaságot. Viljamsznak a füves vetésforgó rend­szeréről szóló tanítása a mezőgazda­­sági tudomány értékes kincse. A fü­ves vetésforgó módszere a szocialista mezőgazdaság első tudományosan megalapozott módszere. Viljamsz tana hatalmas anyagi erővé vált a mező­gazdaság dolgozói számára. Népköz­társaságunk dolgozóinak a mezőgazda­ságban elért eredményei szemmel lát­hatóan igazolják Viljamsz e tanításá­nak helyességét. A pártunk és kormá­nyunk által az utóbbi időben hozott határozatok az agrotechnikai módsze­rek alkalmazásának egész sorát irá­nyozzák elő, amelyek Viljamsz vetés­forgó módszerének tanán­­ alapulnak. A Viljamsz tanán alapuló füves vetés­forgó módszerének bevezetése és he­lyes alkalmazása biztosítja országunk­ban a földművelés fejlődését, a mun­ka termelékenységének állandó növe­kedését. V. R. Viljamsz egész, munkában gazdag életét hazája és népe szolgá­latának szentelte. Igazi példája a szovjet tudósnak, aki minden tudásá­val, egész életének munkásságával, hazájának ügyét szolgálta. Állandó kapcsolatot tartott a kolhozparasztok­kal és segítette őket a terméshozam fokozásáért folytatott harcukban. A szovjet népnek a nagy tudós iránti szeretetét és tiszteletét fejezi ki az akadémia főépülete mellett felállí­tott V. R. Viljamsz emlékmű, a Tyi­mirjazev Mezőgazdasági Akadémián létesített évenkénti három V. R. Vil­­jamsz-díj, a nevéről elnevezett takar­mánynövényekkel kísérletező tudomá­nyos iskola. Számos nemzedék, számos ország­nak mezőgazdasággal foglalkozó tu­dósai, mérnökei, dolgozói tanulmá­nyozzák e nagy tudós műveit és azok segítségével küzdenek a mezőgazda­ság állandó fejlődéséért, felvirágzá­sáért. V. R. Viljamsz halálának 15. évfordulója Továbbra is ezt várjuk Hazánkban ma több ezer ember lát naponta színházi­ előadásokat, akiknek nevelésében, öntudatosabbá tételében nagy szerepet játszik a színházművé­szet, amely az élő szó erejével, az élet minél teljesebb ábrázolásával hat a nézőkre. Erre gondolok, miközben eszembe­jut az a színházi este 1949-ben, amikor először szólalt meg az Állami Székely Színház színpadán a szo­cializmust építő ember, Mihail Davi­­doglu, hazai román írónk „Bányá­szok“ című színművében, amelyet Aurel Baranga újtípusú értelmiségi k­érdésével foglalkozó műve, a „Dud­­va“ követett. A mezőgazdaság szo­cialista átalakításáért folytatott ke­mény küzdelmet Urbán Ernő „Tűz­keresztség“ című drámája ábrázolta. Ezeken a darabokon keresztül jutott el színházunk Kiss László és Kováts Dezső: „Vihar a havason“ című ere­deti darabjának bemutatásához. „Formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra megteremtése“, ez ennek a színháznak is egyik legfonto­sabb feladata. A „Vihar a havason“ cselekménye a marosvölgyi fűrész­üzemekben játszódik le, és ez a da­rab éles fegyver abban a harcban, amelyet a soviniszta-nacionalista megnyilvánulások ellen folytatunk. Ez a m­ű, akárcsak a színház ezévi műsorán szereplő hazai magyar drá­ma, Horváth Ágoston: „Varga Kata­lin“ című műve, művészi eszközökkel, sikerülten ábrázolja azt a harcot, amelyet a román és magyar nép leg­jobb fiai együtt, közösen vívtak min­denféle elnyomás, kizsákmányolás ellen. Szabad hazánkban a román és ma­gyar nép együtt építi a boldogabb holnapot, román és magyar színé­szek együtt harcolnak az új, szo­cialista realista színjátszás megterem­téséért, felvirágoztatásáért a Román Munkáspárt vezetésével. A Székely Színház bukaresti vendégszereplései nagyban hozzájárultak a román és magyar művészek közötti alkotó ba­rátság elmélyítéséhez. A színház tagjainak adott megtisztelő kitünteté­sek, a „Vihar a havason“ állami díj­jal történt jutalmazása, fiatal színé­szeink nagysikerű szereplése és kitün­tetése fővárosunkban, a fiatal művé­szek első országos versenyén, vilá­gosan és ékesszólóan szemléltetik azt, hogy színházunkat mennyire megbe­csüli az ország, a nép. Örömmel láttam azt, hogy színhá­zunk, a Román-Szovjet Barátsági Hó­nap tiszteletére újra műsorra tűzte Gorkij nagysikerű művét, a „Kispol­­gárok“-at, Kiss-Kováts: „Vihar a havason“, Iszajev-Galics: „Nem ma­gánügy“ című szórakoztató vígjáté­kával együtt. Ennek azért is örülök, mert így azok az elvtársak is meg­tekinthetik­­e darabokat, akik az el­múlt évben nem láthatták. Mi, nézők, azt várjuk a színháztól, hogy az új művekben minél élettel­­jesebben ábrázolják a harcos mát, a kemény küzdelmeket és az új társa­dalmat építő embert. Minél több új darabot kívánunk látni, amelyben az együttélő népek szabad, boldog élete tükröződik. Szórakoztató vígjátéko­kat várunk, hogy felüdülve, vidámab­ban, jobb kedvvel dolgozhassunk. Egy színházlátogató - VÖRÖS ZÁSZLÓ Több figyelmet a hiányosságok felszámolására Hűvös őszi reggel. Már fél hét fe­lé jár az idő, de még csak most kezd valójában világosodni. Az utcákon vi­­s­elő emberek igyekeznek munkahelye­­i­­k felé. A Lenin­ utcában egy fiatal­­asszony­­zaporázza lépéseit, kézen­fogva vezeti kisfiát. Csakhamar befor­dulnak a „Gheorghiu Dej“ napközi otthon kapuján. A napközi otthon öltöző szobájában nagy barna cserépkályha ontja a jól­eső meleget. Gyurika, — mert ő a kis jövevény. Magos Lajosnak, a „Simó Géza“ gyár egyik dolgozójának kis­fia — otthonosan köszön. Jó reggelt kívánok — s már megy is a fogas felé, felakasztja kabátkáját, sapkáját. — Sokat fejlődött a kisfiam mind szellemileg, mind fizikailag, amióta idejár a na­pközibe. Nagyon meg va­gyok elégedve — mondja Magos Ka­talin. Gyurika édesanyja, amikor arról érdeklődünk, hogyan van megeléged­ve gyermeke ellátásával, gondozásával. Sokat nem időzik, mégegyszer meg­csókolja kisfiát s indul is tovább. 7 ó­­rára munkahelyén kell lennie. Nyu­godtan távozik, mert Gyurikát jó ke­zekben hagyta. Ugyanilyen nyugodtan megy mun­kahelyére Nagy Józsefné. Muresan Vénét is és sok, sok édesanya, akiknek a párt és kormány teremtette meg azt a lehetőséget, hogy amíg dolgoz­nak, amíg a szü­lők drága hazánk felvirágoztatásán, nemzetgazdaságunk megerősítésén fáradoznak, addig gyer­mekeikre a dolgozók állama vigyáz. Már egyre szaporodnak az a­pró fogá­sokon a kabátkák, s egyre zajosabb lesz a nagyterem. Az apróságok lete­lepszenek a hosszú asztalkák mellé a padokra s előkerülnek a kockák, játé­kok. .. Török Sanyik­a eleinte idegenül né­zi a vidám gyermeksereget. Ma jött ide először, még ismeretlen ebben a kis közösségben. Szemében még ott csil­log a könnycsepp, amit távozó édes­anyja után hullatott, de szája már mosolyra húzódik, s pár perc múlva ő is éppen úgy belemerül a játékba, mint a többi kis társa. Az óra mutatója a 9-es szám felé közeledik. Mintha megcsendesedne a kis társaság. Várakozóan néznek a konyha felé. Tudják, hogy ilyenkor hozzák a reggelit. S csakugyan nem telik bele pár perc s az asztalon pá­rolog az illatos, friss kávé, a sok kis apróság jóizűen szürcsölgeti a tápláló eledelt. Aztán kezdődik a napi „munka". A foglalkozás. A nagyobbak a nagyte­remben maradnak, a kisebbek átmen­nek az öltözőbe, ami egyben a szűrő­szoba is. Vers, dal, játék, ha alkal­mas az idő, séta egészen délig. (Köz­ben 10 órakor kekszet, cukorkát, ra­katot kapnak a gyermekek). Délután alvás, majd ismét foglalkozás, aztán uzsonna s este 7 óra után jönnek az édesanyák, édesapák s viszik haza kicsinyeiket. •h­ogy telik el a dolgozók gyermekei­nek egy napja a „Gheorghiu-Dej“ napközi otthonban. Csíki Róza igaz­gatónő, kommunista • szívvel-lélekkel tesz eleget annak a feladatnak, amivel pártunk és kormányunk, az egész dolgozó nép megbízta. Amióta átvet­te a napközi otthon vezetését, jelen­tős fejlődés tapasztalható a napközi otthon életében. Úgy irányítja a mun­kaközösséget, hogy mind a tantestü­let tagjai, mind a konyha és takarító személyzet tudása, tehetsége és aka­rata legjavát adja azért, hogy a gyer­mekek jól érezzék magukat és a szülők megelégedését kiérdemeljék Csíki Rozália munkája sikerének egyik kulcsa, hogy nemcsak a saját erejére támaszkodik, hanem igénybe­veszi a szülők véleményét, javasla­tait, igen tevékeny és eleven kapcso­latot tart fenn az utcabizottsággal és a támogató, üzemekkel Sok feladat)­ oldottak meg együtt, például ágynemű beszerzését, köpenyek megvon­ását, stb. A múlt évben például a nőbizott­ság segítségével 20 darab köpeny­t szereztek be a gyermekek számára. A közüzemektől kaptak még 10 köpeny­re való anyagot, amit a „Textila Mu­res“ dolgozói megfestettek és meg is varrtak. A „Simó Géza" bútorgyár ki­pótolta a hiányzó ágyakat, jelenleg pedig az utcai bizottság ad igen tevé­keny támogatást a napközi otthon fel­szerelésének kibővítésében. Meg kell azonban mondanunk, hogy igen komoly és eléggé súlyos hiá­nyosság is van, ami nagymértékben gátolja a napközi otthon tevékenységét és amit nagyon sürgősen orvosolni kell. Az a tény, hogy az udvari bejáró szobában van az öltöző, ott bonyolít­ják le a szűrővizsgálatot, ott dolgo­zik az adminisztrátor és ugyanott fog­lalkoznak a kisebb gyermekekkel, vagy az, hogy a hálószobában a 38 gyer­mek számára csak 19 ágy van, s így kénytelenek sokszor két gyermeket is fektetni egy ágyba (ágy lenne, de kicsi a helyiség), bizony­ meg kell gondol­­koztassa az illetékeseket. A napközi otthon igazgatóját nap mint­ nap keresik fel a szülők, akik szeretnék gyermekeiket beíratni a nap­közi otthonba. Az igazgatóság teljesí­teni is tudná kérésüket, mert a tan­ügyi osztálytól engedélyt kapott a létszámnak 50-re való felemelésére­, de nem tudja mégsem felvenni a gyermekeket, mert nincs megfelelő helyiség, így is igen szűken vannak, s a gyermekek nevelése, gondozása sínyli meg a helyiséglényt Marosvásárhely néptanácsa végre­hajtó­­zottságának tudomása van er­ről a helyzetről. Szász Mihály, a 142. választási kerület képviselője, az utóbbi ülésszakon is ismertette a kér­dést és kérte a végrehajtó bizottság segítségét, de még semmi intézkedés nem történt. Pedig a lehetőség meg-­ van a napközi otthon kibővítésére, az­által, hogy a közvetlenül ott lévő szo­bát és verandát kiürítik és átadják a napközi otthonnak. Igen helytelen volt, hogy Luciu elv­társ, a néptanács végrehajtó bizottsá­gának titkára, annak idején, amikor ki­költözött az említett helyiségekből, nem a napközinek adta át, amint ar­ról szó volt, hanem másnak „játszotta“ át. Most a néptanács végrehajtó bi­zottsága arra az „objektív“ okra hi­vatkozik, hogy nem tud lakást bizto­sítani annak, aki ott lakik. Pedig, ha jól körülnézünk, van la­kás. Van-e tudomása arról a népta­nács végrehajtó bizottságának, a La­kásgazdálkodási Hivatalnak, hogy a Lenin­ utca 27 szám alatt Silberberg Béla egy szobát tart fenn üresen, vagy a Köztársaság-tár 33 szám alatt Vali József szintén fenntart egy helyi­séget jogtalanul, mert nem tartózko­dik benne. A Lakásgazdálkodási Hi­vatalnak azonnal utána kell néznie az ilyen eseteknek és intézkednie kell, hogy ha nem jogos, az illetők ne tart­sák fenn a lakást, hogy ugyanakkor más egyén vagy intézmény szenvedje kárát. Az illetékeseknek sürgősen intéz­­kedniök kell, hogy a napközi otthon méretét gátló hiányosságok felszá­molódjanak, s a dolgozók gyer­mekei semmiben se szenvedjenek hiányt, mert erre pártunk és kormá­nyunk minden lehetőséget biztosít. Részletek a november 7-i ünnepségekről Marosvásárhelyen

Next