Vörös Zászló, 1954. december (3. évfolyam, 282-307. szám)
1954-12-01 / 282. szám
A pártalapszervezetek következetes meggyőző ,s felvilágosító munkája eredményeként a szocializmus építésének állásain törhetetlen acéllá kovácsolódik hazánk együttélő nemzetiségi dolgozóinak egysége. Pártunk nemzetiségi politikájának fennséges gyümölcsét látjuk országunk minden részében. A román néppel vállvetve szoros testvéri egységben, győzedelmesen harcolnak a magyar, zsidó, német, bolgár, török és más nemzetiségű dolgozón, a közös célért: szebb, boldogabb életünk megteremtéséért. Ennek a nagyszerű eredménynek a forrása az, hogy a párt helyesen vlteti gyakorlatba a kipróbált marxista-leninista nemzetiségi politikát. Az alapszervezetek munkája, a párt nemzetiségi politikájának alkalmazásáért, tükröződik mindennapi tevékenységükből. Az abafáji falusi alapszervezet és a mezőgazdasági társu és alapszervezete együttes, nyílt alapszervezeti gyűlésen megvitatta a „Scinteia“ október 21.-i számában megemelt „A román nép és a Román Népköztársaságban élő összes nemzetiségek megbonthatatlan egysége és testvérisége“ című szerkesztőségi cikket . Az alapszervezeti gyűlésre meghívták az IMSZ-alapszervezet vezetőit, élenjáró képviselőket, nőbizottsági tagokat és élenjáró dolgozó parasztokat. A nyílt alapszerezeti gyűlésen a „Scânteia“ cikkének felolvasása után, számos hozzászóló beszélt a nemeti kisebbségek nyomorúságos helyzetéről a múlt rendszerben, a nemzetiségek közös harcáról a népi hatalom éveiben, az alapszervezet által elért eredmények'ól és hiányosságokról, pártunk nemzetiségi politikáinak alkalmazásáért kifejtett tevékenységében. Valamennyiünk emlékezetébe vésődött — mondotta Fekete Ilona hozzászólásában, — hogy a burzsoá földesúri Románéban, majd a Horthy-uralom idején a román, magyar, német, zsidó és más nemzetiségű kizsákmányolók a nacionálus és a sovinizmus fegyvét használták az együttélő nemzetiségi dolgozók közötti viszálykeltésre, hogy ezáltal eltereljék a dolgozók figyelmét a véres kizsákmányolásról. Senki sem felejti el, hogy Huszár báró, aki az egész Abafája határának tulajdonosa volt, egymásra uszította a román és magyar nemzetiségű dolgozó parasztokat, hogy nyugodtan szívhassa vérét mindkét nemzetiség zselléreinek. Azt sem felejtjük el, hogy ugyanabban az időben Huszár báró együtt mulatott, dorbézolt a román Popescu földbirtokossal, német, zsidó és más nemzetiségű Burzsudókkal, földesurakkal. Nagykészséggel adott segítséget a szovjet rendszertől menekült Tolsztoj Mihai orosz grófnak, de kidobta kastélyából a jogaikat kérő zselléreket, függetlenül nemzetiségüktől. De mindez már lehint, mindez már a múlté. A mi hazánkban, s így a mi falunkban is az embert nem nemzetisége, hanem a közösség érdekében kifejtett tevékenysége alapján ítélik meg — fejezte be Fekete elvtársnő. — Hazánkban a népi hatalom éveiben új élet virradt minden nemzetiségű dolgozó számára — mondotta Stroe Octavian. — A nemzetiségek egybeforrottságát bizonyítja a falu román és magyar dolgozó parasztjainak közös kultúrtevékenysége is. Iskoláinkban a tanulókat a másik nemzetiség iránti szeretet szellemében neveljük. A párt nemzetiségi politikájának ékesszólóbizonyítékát látjuk a román és magyar iskola tantestületének szoros együttműködésében. A román és magyar tanítók testvérekként összefogva harcolnak az írástudatlanság teljes felszámolásáért. Mindezekről a falu dolgozó parasztjai büszkén számolnak be — fejezte be a hozzászóló. Abafája román és magyar dolgozó parasztjai saját tapasztalatukból tudják, hogy hazánkban bármilyen nemzetiségű dolgozó a román néppel egyforma politikai gazdasági és kulturális jogokat élvez, amelyeket az alkotmány biztosít Hazánkban a soviniszta, vagy nacionalista ténykedési törvény bünteti. Hasonlóan törvény sújt le azokra, akik megakadályozzák az együttélő nemzetiségi dolgozókat az alkotmány által biztosított jogaik élvezésében. Abafáján is a nemzeti kisebbséghez tartozó dolgozók testvériségben élnek és harcolnak román testvéreikkel a szocializmus építéséért, élvezik a párt helyes nemzetiségi politikája által biztosított jogokat. Huszár báró volt földjeit — amelyből a földreformkor a román és magyar nincsteen parasztok egyformán részesültek — ma olyan élenjáró román és magyar dolgozó parasztok vetették be elsőnek, mint Molnár Petru, Bala Milly és mások. A román és magyar nemzetiségű dolgozók testvéri egyetértésben tömörültek mezőgazdasági társulásba. A társulás tagjai a kölcsönös segélynyújtás jegyében, baráti egységben harcolnak a hektáronkénti terméshozam fokozásáért. Oprea Alexandru, Kovács Ferenc, Cretu Ioan, Kis Sándor és számos más román és magyar nemzetiségű társult tag igyekszik a föd jó megművelésével több és jobb kenyeret adni a dolgzóknak. A faluban büszkén tekintenek Neamț Alexandra, Kiss János román és magyar mezőgazdasági dolgozókra, akik az elsők közt tettek eleget állam iránti kötelezettségüknek. Abafáján az együttélő nemzetiségi dolgozók — a pártalapszervezet politikai irányításával — közös erővel, szilárd egységben sikeresen befejezték az őszi vetést s boldogan jelentették pártunknak, hogy a faluban mindenki eleget tett terménybeszolgáltatási kötelezettségének. Mindezen nagyszerű sikerek mellett — amelyeket csakis az együttélő nemzetiségek szoros egüütműködésével valósítottak meg — a megfelelő Forradalmi éberség hiányában a falu kulákjai igyekeztek megbontani a dolgozók egységét a nacionalizmus, sovinizmus terjesztésével. Igen, mert Cuesdean Nicolaie, Bartha Kelemen András, román és magyar kulákoknak szívében mély sebet ejtett az együttélő nemzetiségi dolgozók minden győzelme. Nem tudták elviselni ezeket a sikereket, s igyekeztek aláaknázni a dolgozók egységét Bartha Kelemen András kulák feleségével, a Magyar Autonóm Tartomány megalakításakor nacionalista propagandát fejtett ki. Megkísérelték egymásra uszítani a magyar és román nemzetiségű dolgozó parasztokat. Molnár Ioan, Buziurca Augustin nemrég, feltűnést keltve az utcán, nacionalista dalokat énekeltek. Rövid érdeklődés után megtudjuk, hogy ezek az ifjak közeli rokonai Cuesdean Nicolae jólismert kuláknak, így hát nem véletlen, hogy éppen ők, a kulákrokonok fejtenek ki nacionalista provokációkat. — Az a tény, hogy a faluban egyes ifjak nacionalista dalokat énekelnek — mondotta Oprea Ioan hozzászólásában, — hogy nézeteltérések fordultak elő a román és magyar ifjak között, hogy a közösségi munkák elvégzésénél felvetődött az a kérdés, hogy a román, vagy a magyar dolgozók érdekében teszik azt — és nem látták, hogy az egész falu érdekében történik — mind azt igazolja, hogy az osztályellenség rést kapott, a kulákok, éberségünk hiányában, igyekeznek gátat emelni fejlődésünk útjába a nacionalizmus és sovinizmus terjesztésével. Mindez fokozott éberségre hív fel bennünket — fejezte be Oprea Ioan. A nyílt alapszervezeti gyűlésen a hozzászólásokból, valamint Szabó Sándor alapszervezeti titkár önbírálatából kitűnt, hogy a faluban történt nacionalista, soviniszta megnyilvánulásokért elsősorban az alapszervezetet terheli a felelősség. — A mi alapszervezetünknek legfőbb hiányossága — mondotta Szabó Sándor, — hogy lebecsültük az osztályellenség erejét. Abban a tudatban, hogy nálunk, a faluban a román és magyar dolgozó parasztok vállvetve végzik munkájukat, az alapszervezet levette napirendről a nemzetiségi kérdéssel való foglalkozást. Munkatervünkben hónapok óta nem irányoztunk elő feladatokat ezzel kapcsolatosan. A kommunisták közössége ezidáig egy izben sem vitatta meg a nacionalista, soviniszta megnyilvánulások gyökerét s az ezek megakadályozásával kapcsolatos teendőket. Az agitátorokat nem képeztük ki annak érdekében, hogy leleplezzék a dolgozók előtt, hogy míg a kulákok a nacionalizmus és soviniz-mus terjesztésével igyekeznek megbontan a román és magyar dolgzó pa- rasztok egységét, addig ők egymás- közt román, magyar kulákok, nagyszerű összhagban élnek. Nem irányítottuk a kultúrotthon tevékenységét, hogy ott előadásokat tartsanak, ismertetve a dolgozókkal pártunk heves nemzetiségi politikáját. Nem fordítottunk elég gondot a dolgozók hazafias nevelésére. Nem népszerűsítettük a román és magyar nemzetiségű dolgozó parasztok közös testvéri harcának kiváló eredményeit. A „Scânteia” cikkéből valamennyien megértettük, hogy mit kell tennie az alapszervezetnek és minden kommunistának a román nép és az együttélő nemzeti kisebbségi dolgozók testvériségének további megszilárdításáért — mondotta befejezésül az alapszervezet titkára. A „Scânteia“ cikkéből, valamint a hozzászólásokból kitűntek az alapszervezet előtt álló feladatok. Az alapszervezet kötelessége alapos, türelmes nevelőmunkával megmagyarázni a dolgozó tömegeknek, hogy a román nép és a nemzetiségek testvéri együttműködése hatalmas erőforrás, nagyszerű alkotásokra képes a dolgozók javára. Az alapszervezetnek teljes erejéből kell küzdenie a nacionalizmus ellen, bármilyen burkolt formában jelentkezik is. Meg kell magyarázni a dolgozóknak, hogy a nacionalizmus egyformán ártalmas akár a román lakosság, akár a nemzetiségi kisebbségek soraiban üti fel a fejét. Különös gonddal kell foglalkozni az ifjak nevelésével, mert az osztályellenség éppen az ifjúság soraiban kísérli meg a nacionalizmus és sovinizmus mérgének terjesztését. Mindezek érdekében az alapszervezetnek felkell használnia a kommunista propaganda és agitáció minden eszközét, mint az eladásokat, könyvek, brosúrák terjesztését, a faliújságot, az agitátorokat, jelszavas táblákat, stb. Az alapszervezetnek olyan nevelőmunkát kell végeznie, hogy minden dolgozó paraszt függetlenül nemzetiségétől, szoros, megbonthatatlan egységben harcoljon a boldogabb élet megteremtéséért, hogy minden dolgozó paraszt forrón szeresse hazáját, a Román Népköztársaságot, küzdjön annak felvirágzásáért s védje meg, ha szükséges, élete árán is. WEISZ L. PÁRTÉLET Az alapszervezet — pártunk lenini-sztálini nemzetiségi politikájának valóraváltásáért VÖRÖS ZÁSZLÓ így „gondoskodik"* a fiatal káderekről Közel három héttel ezelőtt a régeni gép- és traktorállomás igazgatója, Merdaru Mihai, ellenőrző útra indult, azzal a szándékkal, hogy megnézi a traktoristák munkáját, életkörülményeit s hogy segítséget ad az észlelt hiányosságok felszámolásában. Abafája faluba érve, megvizsgálta Huza Augustin traktorista munkáját. Megállapította, hogy az ifjú traktorista jól dolgozik. Tudomására jutott az is, hogy Huza Augustin hideg, fűtetlen, kályhanélküli szobában alszik, s ellátása sincs biztosítva. Merdaru Mihai igazgató mindezt feljegyezte, s ígéretet tett, hogy rövid idő alatt intézkedik. Azóta eltelt három hét, s november 23-án este Huza Augustin traktorista átfázva, ugyancsak a fűtetlen, hideg szobában tért nyugovóra. Mindez valószínűleg nem fáj Merdaru Mihai igazgatónak. Ő nem érzi a hideget. A meleg szobában, íróasztala mellett nem foglalkoztatja az a gondolat, hogy este újból jéghideg ágyba kell lefeküdnie. A tűz pattogását hallgatva megfeledkezett ígéretéről, nem gondol egy fiatal káder egészségére. Lehet, Merdaru Mihai igazgató így értelmezi a fiatal káderekről való „gondoskodást“. A MAROSVÁSÁRHELYI VÁROSI PÁRTKABINET PROGRAMMJA Csütörtök, december 2. 18—20 óráig vitatra az SZKP történet I. évét tanulmányozó propagandisták részére a III. fejezet I. 2 szakaszából. Péntek, december 3. 18—20 óráig előadás a város területén lévő összes tanulási formák propagandistái, valamint hallgatói részére, a városi pártbizottság nagytermében a következő ammel: „Az átmeneti szakasz politikájának néhány kérdése hazánkban“. Előadó: Wiener Ferenc eltárs. 3 Hogyan teljesítettük tervünket A marosvásárhelyi „Petőfi Sándor" bőr- és kesztyűgyár munkásai, technikusai és tisztviselői november 18-án este 10 órakor befejezték 1954. évi értéktervüket és ma már 1955-re termelnek. Ez a győzelem minden munkás arcáról visszatükröződik. Izgatottan és lelkesen tárgyalják a nem mindennapi eseményt, közel egy év harcának az eredményét. És érthető is, hiszen a termelőosztályok mindenike versenyezett az év folyamán az elsőségért. A vállalat termelési vándorzászlója augusztus 23-ig a bordíszműosztály tulajdonában volt. Azonban a múlt év november 7. óta a timárság dolgozói Szöllösi János, Balla Dénes, Szabadi Ferenc kommunistákkal az élén lassan és céltudatosan törtek az elsőség felé, mind minőségi, mind mennyiségi téren. A felsőbőr-timárság dolgozói a bukaresti Kutat Intézet előírásai nyomán olyan juhserzetteket hoztak ki, amelyek tartósságban vetkednek a borjúbőrből cserzett cipőbőrökkel, de tervüket ugyanakkor 120 százalékban teljesítették havi átlagban. A kesztyűbőr-timárság dolgozói viszont abból a célból, hogy a dolgozók még több bőrkesztyűhöz jussanak, hosszú kísérletezés után igen jó minőségű kesztyűbőröket gyártottak disznó-hússzélből. Ugyanakkor az osztályon bevezetett egyes nyers- és segédanyagok helyettesítése könnyebben beszerezhetőkkel teljesen felszámolta a termelésben eddig fennálló időszaki pangásokat. Ezek az eredmények segítették hozzá a timárosztályt, hogy augusztus 23 tiszteletére első legyen a termelésben, elnyerje a vándorzászlót a bőrdiszmóosztálytól és ugyancsak első legyen s november 7. tiszteletére tolyi szocialista versenyben is. A timárság két alosztálya egyformán tűnt ki a termelés fokozásáért indított harcban, így a kesztyűbőr-timárság új és nagymennyiségű nyersanyagot termelt a kesztyűipar részére, míg a felsőbőr-timárság, amelynek dolgozói már 1955 márciusára termelnek, olyan juh-sertetteket gyártottak, melyeknek vízhatlansága, az eddigi 12 perc helyett több mint két óra, és a szakadási százalékarány több, mint négyszer kisebb az eddigi gyártottaknál. Ezen eredmények elérése állandó és következetes harcot igényelt, egy olyan harcot, amelyet Kiss Sándor, Szöllösi János, párttag , és Medgyesfvi Dániel, Böjtke Ádám, Göbbel Károly pártonkívüli tímárok vezettek, akik első ötéves tervüket már befedték és ma 1956, sőt 1957-re termelnek. A timárságban elért hatalmas eredmények hozzásegítették a vállalatot, hogy tervét teljesítse. Azonban a siker kivívásához hozzá kellett járulnia a többi termelő szektoroknak, mint a kesztyű-osztálynak, a bördíszműosztálynak, a bőrkabát-készítő részlegnek és a hulladékfeldolgozó egységnek is. A kesztyűkészítő-osztály a Börbe- Jyfij'ö Központ helytelen beszerzése miatt tervét nem teljesíthette, azonban helyette közel ugyanannyi vászonkesztyűt termelt, ugyanakkor a gyártott kesztyűk minőségét az eddig , ha el nem ért fokra emelte. Tamás Ilona kesztyűvarró újításával, a vászonkesztyűk gyártásának folya■ mata 16 perccel csökkent páronként, ami csak ebben az évben 800.000 munkaperc ellenértékével csökkenti az önköltségi árat. A finombőrdiszmó-oszály dolgozói a termelés fokozása érdekében, továbbá a szocialista versenyben való elsőségért az év folyamán bevezették a szalagrendszert. A termelés ütemének tudományos emelése rövid időn belül meghozta a kellő eredményt. A finombőrdíszmű-osztály, amíg június 30-ig termelési tervét csak 100 százalékban teljesítette, a szalagrendszer bevezetése után 32 százalékkal növelte a termelést és a munkások átlagkeresete. 652 lejről, 825 lejre emelkedett. Ugyanakkor a vezető mester, Nusböcher Jenő, aki a legtevékenyebben harcol, a szálalrendszer bevezetéséért, havonta 300—400 lej termelési jutalomban, részesül fizetése mellett. Az osztály, már októberben befejezte évi termelői tervét és ma , 1955 február végére dolgozik. A bőrkabátkészítő egység alapjait a vállalat dolgozói az RMP KV 1953 augusztusi plenáris illésének határozata után fektették le, abból a célból, hogy minél több, olcsóbb és jobb közszükségleti cikket adjanak a dolgozóknak. Ez az egység, amíg kezdetben csak napi 5 bőrkabátot volt képes gyártani, ma a munka termelékenységét, a jól megszervezett szocialista verseny révén, az eddig el nem ért fokra emelte és a hivatalos termelési tervén felül eddig több mint 1000 bőrruhát és bőrkabátot gyártott. Ugyanakkor a november 7 tiszteletére megalakult két békebrigád a termelést 35 százalékkal emelte. Hozzájárultak a terv teljeséséhez a hulladékfeldolgozó osztály nagyszerű eredményei is. Szarvadi László technikus vezetésével, helyes munkamegosztással az osztály már jövő év októberre termeli tízezer számra a gyermekcipőket, férfinadrágszíjakat, óraszíjakat, szemüvegtokot olyan minőségben, amely semmiben sem különbözik a többi bőrből készült bőrdíszmű cikkek minőségétől. Hogy mivel jutalmazza népi köztársaságunk és a munkásosztály termelési tervünk teljesítését és mennyire fontosnak tartja azt nemzetgazdasági szempontból, kitűnik abból, hogy az osztály technikusa az utolsó három hónapban közel 1.200 lej termeli jutalmat kapott, míg a dolgozók átlagos keresete 850 lejre emelkedett. A vállalat vezetősége, az alapszervezettel és az üzemi bizottsággal karöltve már az év elején harcot indított a terv teljesítéséér és túlteljesítéséért. Ennek érdekében a vezetőség minden hónap 25—28 között ismerteti a dolgozókkal a következő hónap termelési tervét, ugyanakkor az alapszervezet tagjai, az IMSZ-tagok és az agitátorok munkaválalásra ösztönözték a dolgozókat az ismertetett feladatok teljesítése érdekében. Ugyanakkor az üzemi bizottság egyéni-, csoport-, brigád- és szektorversenyeket szervezett és a dolgozók 95 százalékát bevonta a szocialista versenybe. A marosvásárhelyi „Petőfi Sándor“ bőripari vállalat munkásai, technikusai és tisztviselői teljes egészében magukévá tették pártunk Központi Vezetősége plenáris ülésének 1953 augusztus 19—20-án hozott határozatát és a termelést teljes egészében átállították a közszükségleti cikkek gyártására. Nem elégedtek meg azonban azzal a mennyiséggel, amelyet részükre a Központi Tervhivatal megszabott, hanem önkéntes munkavállalásokkal igyekeztek tovább fokozni a termelést, így november 7 tiszteletére, terven felül 1.085.900 lej értékű közszükségleti cikk gyártását vállalták és vállalásuknak 170 százalékban eleget is tettek. A vállalat dolgozói újabb harcot indítottak, nem elégednek meg az eddig elért eredményeikkel, hanem vállalták, hogy december 30 tiszteletére 2.000 pár gyermekcipővel és 7.000 gyermekkesztyűvel fognak többet gyártani, mint az előirányzat, hogy ezzel is hozzájáruljanak, a munkásosztály és a vele szövetségben lévő dolgozó parasztság életszínvonalának emeléséhez. RISOCZKY LAJOS