Vörös Zászló, 1955. január (4. évfolyam, 1-23. szám)
1955-01-04 / 1. szám
. A nagykendi kollektív gazdaság tagjai az idén jól részesedtek kukoricából. A munkásosztály segítségével földjeiket jobban meg tudták művelni, terméshozamuk is emelkedett. A kollektív gazdaság jelentős mennyiségű építkezési anyagot is kapott. Azonban a kollektív gazdaság elnöke, Sütő Mihály, nem akarja elismerni, hogy az ipari áruk értéke, amit a kollektív gazdaság s a kollektivisták kaptak a szövetkezettől, jóval felülmúlja azon mezőgazdasági termékek értékét, mint amit a kollektivisták és a kollektív gazdaság tagjai a szövetkezetben értékesítettek. Az Erdőszentgyörgy-rajoni szövetkezeti szövetség statisztikai kimutatása alapján a nagykendi kollektív gazdaság 1954-es évben 40.662 lej értékben kapott ipari árut a szövetkezettől. De a kollektív gazdaság 13.862 lej értékben értékesített mezőgazdasági terményt a szövetkezetben. Sütő elvtárs szerint ez a kimutatás nem pontos, nem felel meg a valóságnak. Azonban, ha alapos számítást végez, ő is rájöhet, hogy még sok mezőgazdasági terményt kell értékesíteniök, hogy az arány megfelelő legyen. A nagykendi kollektív gazdaság azok közé a gazdaságok közé tartozik, amelyek az utóbbi időben szép eredményeket értek el. Az eredmények a rajoni pártbizottságnak, a néptanácsnak, a kollektív gazdaság kommunistáinak, a vezetőtanács jó munkájának, s nem utolsó sorban pedig a munkásosztály testvéri segítségének köszönhetők. A munkásosztály a nagykendi kollektivistáktól több segítséget vár az ellátás megjavításában, — és joggal — mert erre megvan minden feltétel a gazdaságban. A kollektív gazdaság , a kollektivisták eddig nem értékesítettek elég mezőgazdasági terményt a szövetkezetben, habár terményfelesleggel rendelkeznek. Ez részben azzal magyarázható, hogy a kollektív gazdaság egyes tagjai nem tanúsítanak helyes magatartást a szövetkezettel szemben, ami onnan származik, hogy az Erdőszentgyörgyrajoni szövetkezeti szövetség egyes tagjainak, s alkalmazottainak a magatartásában olyan megnyilvánulások voltak, amelyek rossz irányban befolyásolták a nagykendi kollektív gazdaság tagjait. Menyhárt Imre, a kollektív gazdaság vezetőtanácsának tagja, a közelmúltban az Erdőszentgyörgy-rajoni szövetkezeti szövetség egyes alkalmazottainál hibákat észlelt az áruelosztásban. Ahelyett, hogy felhívta volna a rajoni szövetkezeti szövetség, a rajoni néptanács, vagy a rajoni pártbizottság figyelmét a hibák kiküszöbölésére, csak zúgolódott, de semmit sem tett a hibák felszámolásáért S most nézzük meg, hogy Menyhárt elvtárs mennyi kukoricát értékesített aszövetkezetben. A választ a következőképpen adta nekünk: Három disznót hizlaltam, több mint 20 mázsa kukoricát kaptam, ami a hizlalások alkalmával már el is fogyott. Ki hiszi el Menyhárt elvtársnak, hogy szeptember óta, december közepéig három disznó 20 mázsa kukoricát fogyaszt el? Becsületesebben járt volna el akkor, ha megmondja, hogy elvtársak, én még nem értettem meg a munkásosztály ellátásában rám háruló feladatok jelentőségét. De nézzük csak meg, hogy a vezetőtanács többi tagjai milyen jó példát mutatnak, hogyan ösztönzik a kollektív gazdaság tagjait, hogy terményfeleslegüket a szövetkezet éljén értékesítsék? Sütő Mihály, a kollektív gazdaság elnöke elég szépen beszél a kollektív gazdaság tagjainak arról, hogy milyen fontos a terményfeleslegek szövetkezet útján való értékesítése. Nemrég ő maga is ígéretet tett, hogy nagyobb mennyiségű kukoricát értékesít a szövetkezetben. Sajnos, december 25 cg a szövetkezet csak az ígérettelmaradt. Sütő elvtárs nem tudta rászánni magát, hogy azt át is, adja a szövetkezetnek. De tovább sorolhatjuk a vezetőtanács többi tagjait is. Máthé János is jól részesedett, azonban nagyon keveset, szinte semmit sem értékesített a szövetkezetben. Nemrég a kollektív gazdaság tagjaival gyűlést tartottak, ahol ismertették a felvásárlás jelentőségét, itt többen ígéretet tettek, hogy terményeiket a szövetkezetben értékesítik, szabadon. Azonban, amikor arra került sor, egyesek el se vitték a felajánlott mennyiséget a szövetkezetbe, míg mások 3—4 kg kukoricát vittek, s azt is csereáruért. A nagykendi kollektív gazdaság vezetőtanácsának az eddiginél lelkiismeretesebben kell segítenie a szövetkezetet felvásárlási tervének teljesítésében. Elsősorban a vezetőtanács tagjainak kell példát mutatniuk a terményfeleslegek szövetkezet útján való értékesítésben. A nagykendi kollektivisták értékesítsenek több terményt a szövetkezetben VÖRÖS ZÁSZLÓ Ion Creanga halálának 65. évfordulójára Ezelőtt 65 évvel, 1889 december végén hunyt el Ion Creanga, a román irodalom egyik legismertebb és egyben legkedveltebb klasszikusa. Tehetséges elbeszélő volt, aki műveiben magával ragadó népi nyelven ábrázolta a román nép életét, vágyait és törekvéseit. A tőkés-földesúri rendszer urai rabló és elnyomó természetüknél fogva, gyűlölték a haladó gondolatokat, a szabadságharcos eszméket. Ezért a haladó hagyományok értékes kincseit elrejtették a dolgozó nép elöl, vagy meghamisították. Ezt tették Creanga műveivel is. Creanga 1839 június 10 én született Humuesti községben. Szülei dolgozó parasztok voltak. Gyermekéveiről éppen egyik legjelentősebb műve, a „Gyermekkorom emlékei" nyújt tájékoztatást. Az „Emlékekben" nagy szeretettel gondol vissza szülőfalujára: „És aztán flumulesti abban az időben nem ám csak olyan akármilyen falu, hanem régi-régi szabadparaszti hely, s jól megalapozott, a szó valódi értelmében: jobbnál jobb gazdák, déli legények és szépséges leányok lakták, tudták járni a borát, de jártatni a vetélőt is, hogy csak úgy csattogott a falu mindenfelé a szövőszékek bordáinak zajától. ■ ■" Igaz, hogy Humul ejti házait szorgalmas nép lakta, de az akkori hivatalos adatok így számolnak be lakóiról: „A Neamj-i kolostor szántónak használt birtokán élnek, megélhetési forrásuk a kétkezi munka, más birtokra is eljárnak dolgozni, mert nincs elég földjük, helyzetük általában rossz." Creanga szülei is nehezen szerezték meg a 8 tagú család részére a betévő falatot. Azt a viszonylagos bőséget, amelyre később Creanga emlékezik, a család keserves munkával szerezte meg. 1858-ban meghalt Creangä apja. A fiatal Creangä, aki kényszerből papneveldében is tanult, támasz nélkül maradt. Félbeszakította a tanulást és 1859-ben hitoktatói állást vállalt. Természetesen csak szükségből szegődött az egyházhoz, de sohasem tudott megbékélni az egyházi törvények korlátoltságával. Ott is hagyta hamar ezt a munkát. Nemsokára tanítói képesítést szerzett, de a tanítástól is eltiltották. Creanga ezután kezdte igazán megismerni az élet nehézségeit. Dohányárudát nyitott, majd újból a tanügy keretében dolgozott és irt néhány tankönyvet is. Ion Creanga nem sok művet irt, de annál értékesebbeket. A dolgozó nép nagyon szerette írásait, hiszen törekvéseinek volt a szószólója, mondanivalóját a nép élő szóban megőrzött hagyományaitól, s a való életből merítette. Creanga Eminescutól, a román irodalom legnagyobb költőjétől kapta az első biztatást, hogy írjon Ugyancsak Eminescu segítségével jutott kapcsolatba a Titu Maiorescu által vezetett reakciós irányzatot képviselő „.Junimea" irodalmi társasággal, fie Eminescuval együtt sohasem vallotta magát „junimistá"nak, sőt 1880 után a „Contemporanul" munkatársaként leleplezte és elítélte ez irodalmi társaság reakciós célkitűzéseit. Eminescu és Creanga nagyon szerették a népet. Mindketten rajongtak a népballadákért és a népmesékért s ebből merítették halhatatlan műveik anyagát. Egymást bátorították, mert senki más nem szerette őket a népen kivil. „... Gyere vissza kedves Mihai — írja Creanga 1877-ben Eminescunak, aki akkor Bukarestben élt, — gyere, vissza, mert nélküled itt idegen vagyok." Ebben az időben Creanga, Iafi egyik külvárosában, Ticauban lakott, egy sáros, piszkos síkúkor viskójában- Házát így irja le Creanga: ,ha aityillő, amelyben már 18 éve lakom, napról-napra egyre jobban düledezik és bizonyára összeomlanék, ha nem támasztottam volna meg huszonnégy tölgyfakaróval. De már ezek is rothadtak..Télen egy kis lyukas mennyezetű szobában alszom, nyáron meg a hátsó pitvarban.. Creanga megmutatta műveiben, hogy a román szegényparasztság milyen nagy nyomorban élt a múlt század közepe táján, a hűbéri rend felbomlása idején, hogyan, nehezedett rá a kettős elnyomás: egyrészt a bojárok kizsákmányoló politikája, másrészt a népellenes államgépezet. Ezért bírálta kíméletlenül kora társadalmának intézményeit, a közoktatást, a hadsereget és az egyházat. Követeli, hogy az oktatásban alkalmazott embertelen, brutális „módszereket" számoljál fel. „Az iskolában nincs helye a szijestornak" — írja. S ezzel a szigorúsággal ostorozza a semmitevő papok életmódját is. Creanga sok mesét irt s bennük alkotó módon továbbfejlesztette a népmeséi elemeket. „A kecske és a három gidó", „Egy asszonynak három menyei", „Ketro Dani", Sztán, akinek ördög volt a szolgája". „Fehér szerecsen", vagy a „Kukurigu , nagy bojár" című meséi a legismertebbek. Mindegyikben a kizsákmányolt szegényparasztság ételét, a földbirtokos osztály harácsoló vagyonéhségét tárja fel. Creangának nagy szerepe, volt a román irodalmi nyelv megteremtésében is. Az RNK Akadémiája 1949-ben post mortem, tagjai közé választotta. Hazánk dolgozói, akiket a gyűlölt tőkés-földesúri rendszer sötétségben tartott, a legnagyobb szeretettel olvassák kiváló műveit. Creanga vityiktója talán összeroskadt, de halhatatlan meséi örökké élnek. A Falvak Téli Szpártáklédáját rendező Marosvásárhely-radoni Isszonság versenyfoorrása A Falvak Téli Szpártákládája megrendezésének híre megmozgatta radonunk községeinek, falvainak, GTA- inak, kollektív gazdaságainak és állami gazdaságainak sportoló tömegeit. A sportolók idejében hozzáfogtak a versenyek szervezéséhez. Az a tény, hogy ebben az évben a versenyeket az Ifjúmunkás Szövetség együtt rendezi a Testnevelési és Sportbizottsággal, valamint a „Termés“ szövetséggel, biztosítéka az ezévi téli szpartákiáda sikeres lebonyolításának. A Falvak Téli Szpártákiádájának jó megszervezése és lebonyolítása érdekében, szem előtt tartva a szpártákiáda legfőbb célkitűzéseit, a Marosvásárhely-rajoni szervező bizottság versenyre hívja a Magyar Autonóm Tartomány többi rajoni szervező bizottságát a feladatok teljesítésére, a téli szpártákiáda első és következő szakaszainak sikeres lebonyolítására. A versenyfelhívás pontjai a következők : 1. Minél több résztvevő mozgósítása, különös tekintettel a nők bekapcsolására. 2. A helyi lehetőségek felhasználásával a téli szpártákiáda lebonyolításához szükséges minél több sportfelszerelés (sí, szán, stb.) készítése.* 3. A versenyek széleskörű népszerűsítése: faliújságok, falragaszok, felíratok, hangszórók, sajtó útján, valamint a falusi sportközösségeknek, mint a sícsapatok és sportoktatók küldésével való támogatása útján. 4. Minél több MVK sípróba letétele. 5. A falusi sportközösségek megerősítése, a „Termés“ sportközösségbe való bevonásuk és a tagok számának növelése útján. 6. Legjobb eredmények elérése a szpartákiáda tartományi döntőin. 7. Minél nagyobb számú résztvevő bekapcsolása a szpartakiáda keretében rendezett lóvontatású szánversenyekbe. Terveim és az előttem álló feladatok A marosvásárhelyi „Textila Mures" kisipari termelőszőszövetkezetben dolgozom. Munkánk elég nagyfontosságú a dolgozók igényeinek kielégítése szempontjából, éppen ezért igyekeztünk olyan minőségű munkát végezni, hogy abban ne találjanak kifogásolni valót. A napokban azzal a kéréssel fordult hozzánk a szövetkezet vezetősége, hogy tegyünk javaslatokat a jövő évi munka megjavítása érdekében Én is elgondolkoztam ezen és úgy érzem, kötelességünk egyéni munkánk megjavításával hozzájárulni a szövetkezet egész tevékenységének fellendítéséhez. December hónapban 30—35 százalékkal teljesítettem túl előirányzatomat. Most, a párthatározat megjelenése után úgy gondolom, hogy ezt az eredményt is kell javítanom. Éppen ezért vállalom, hogy az eddig elért 96 és félszázalékos minőségi eredményemet 98 százalékra javítom Napi munkám jobb megszervezésével igyekezni fogok kiküszöbölni a holtidőt. Az 1954-es év folyamán több kisebb módosítással igyekeztem elősegíteni a munkaidő tökéletes kihasználását. Például a rendelt zakóknál a zsebeket géppel tettem fel, ami által 10 százalékos időmegtakarítást nyertem. Így , ha különös gondot fordítunk a minőségre is senkinek nem lehet, kifogása ellene, teljesen megfelel a követelményeknek. Mi, a szövetkezet dolgozói, meg- tesszük javaslatainkat a munka megjavítása érdekében, de feltétlenül szükséges az is, hogy a szövetkezet vezetősége a legnagyobb támogatásban részesítsen bennünket. Ezért — a mi műhelyünkre vonatkoztatva — feltétlenül szükséges, hogy a vezetőség kijavíttassa a villanyhálózatot, amely jelenleg igen sok kiesést okoz munkánkban, így a dolgozók, a vezetőség segítségével hozzájárulhatnak a most megjelent párthatározat megerősítéséhez. KULCSÁR FERENC a „TextHa Mures“ szövetkezet dolgozója Ráduly Miklós koronkai kollektivista újévi terve Kollektív gazdaságunk megalakulása előtt, az esztendő végén, ha megkérdezik tőlem, mi a tervem, az újévre nézve, rövid lett volna a válaszom. Megművelem a félhektár földemet, kérek harmadost a Mákoktól, ha adnak, mert negyed, ötöd részért adtak inkább. Ha nem sikerül, járok napszámra, hogy a szükséges mindennapi kenyér és valami ruhaféle legyen meg a saját és feleségem számára. Ez így ment esztendőrőlesztendőre. Sohasem jutott a keresetből a következő termésig. Most azonban másképen fogadom az új esztendőt, mert a kollektív gazdaságban megérdemelt bére van a munkámnak. Az elmúlt 1954-es esztendőben például feleségemmel együtt 404 munkanapot dolgoztam, amiért 8 mázsa búzát, 16 mázsa kukoricát, 12 mázsa burgonyát, 30 kilogramm cukrot, 20 veder bort, 20 mázsa szalmát, 16 mázsa takarmányt, és más terményeket, azonkívül 2000 lejt kaptam. Tehát nem fáradoztam hiába egész éven át, van miből készítsek évvégi számvetést. Nemcsak újig van élelmem, hanem jut sok más egyébre is. Úgy tervezem, hogy az új esztendőben istállót építek és a nemrég levágott 180 kilós disznó helyett hizlalásra másikat veszek. Azt akarom, hogy a következő év végi osztáskor még gazdagabban részesedjek. Ezért azon igyekszem, hogy még többet és jobban dolgozzam közös gazdaságunk építéséért, gyarapításáért, mindnyájunk boldogabb, bőségesebb életének megteremtéséért. Eddig 10-15 százalékkal, de az új esztendőben legalább 30 százalékkal haladom túl napi normámat. Ezt úgy akarom elérni, hogy a téli agrotechnikai tanfolyamra pontosan eljárok, szorgalmasan tanulok és annak alapján dolgozom. A kukoricát, cukorrépát például az eddigi 4 helyett, 5-ször kapálom meg. A szalmásgabonában egy gyomot sem hagyok. Minden erőmmel azon leszek, hogy jó példával járjak elől a mezei munkák idejében való elvégzésében, az agrotechnikai szabályok alkalmazásával, a hektáronkénti terméshozam szüntelen emelésében. Ezekkel a tervekkel lépek az új esztendőbe. Bízom abban, hogy amit magam elé tűztem, meg is tudom valósítani, mert pártunk és kormányunk minden támogatást megad kollektív gazdaságunk fejlesztéséhez. Ezt bizonyítja a jegyrendszeren és a fejadagon alapuló ellátási rendszer megszüntetése és számtalan hasonló intézkedés, amely a városi és falusi dolgozók életszínvonalának szüntelen emelkedéséről, a béketábor legyőzhetetlen erejéről tanúskodik. RADULY MIKLÓS a koronkai „Vörös Traktor“ kollektív gazdaság tagja A békeharcos új esztendőben Alig telik el egy tarcokban, győremekben gazdag esztendő, az alkotó -----ember máris a jövő évi munkáját tervezgeti. Számbaveszi egy évi munkájának a gyümölcseit, alaposan megvizsgálja helyét és szerepét a párt vezetésével épülő szocialista társadalomban és elkészíti jövő évi tervét. Egy esztendő alatt gazdaságilag, politikailag és kulturális téren nagyon sokat fejlődött országunk. A nemzetközi politika porondján a kilencszáz milliós béketábor óriási sikereket ért el. A béke arcvonalán megtett úton azonban nem szabad megállnunk, különösen nem most, amikor a nyugati imperializmus veszett vadként csikorgatja fogát s újabb világháborúra készül. Tudora azt hogy a művészet egyik leghatékonyabb fegyvere a békeharcnak. Mint eddig, ezután is elsősorban a békeharc szolgálatában akarom továbbfolytatni munkámat, s tudom, hogy nem eredménytelenül. A „Koreai partizánok“ című szobromat akkor készítettem el, amikor az imperialista agresszorok megkezdték Korea pusztítását Különösen akkor éreztem a művészet erejét, amikor a világ békeszerető millióival ez a szobor is hozzájárult a koreai béke kivívásához. Akkor éreztem igazán az embermilliók közös összefogásában rejlő hatalmas erőt s tudom azt, hogy a „Koreai partizánok" című szobor sok százmillió békeharcos nevében kapott aranyérmet. Az új esztendőben több olyan szobrot készítek, amely a béketábor növekedését, erejét ábrázolja. Tervemben van több olyan műnek az elkészítése, amely a pártunk következetes nemzetiségi, politikája nyomán közösen harcoló, együttélő nemzetiségek megbonthatatlan testvériségét ábrázolja. „Erdőmunkások“ címmel nemrég készült el egy ilyen szobrom, most van készülőben az „Itt a tét“ című, amely egymással hógolyózó román és magyar gyermeket ábrázol. Nagyobb műben szeretném megformálni felszabadulásunk pillanatát Több illegális harcosát szeretném megravitázni a pártnak, amely megalakulása pillanatától kezdve harcolt a békéért, a dolgozó tömegek jobblétéért, s most a dolgozó néppel egységbe forrva győzelmesen valósítja meg az augusztusi határozatot Pártunk és kormányunk december 26-i határozata a jegyrendszeren és fejadagon alapuló ellátási rendszer megszüntetésére vonatkozóan, olyan váratlanul ért és olyan örömmel töltött el, hogy pillanatnyilag ezzel kapcsolatosan kialakult tervem még nincs. Van megalkotásra váró téma bőven s az új esztendőben, ahogy szépül az ország, gazdagszik a dolgozó nép, még több lesz. Ezt a szépülő, gazdagodó életet igyekszem majd az új esztendőben műveimben megörökítei. CSORVÁSSY ISTVÁN a Béke Világtanács aranyérmével kitüntetett művésze