Vörös Zászló, 1955. június (4. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-01 / 127. szám
A mutatószámok szerinti tervteljesítés a helyi-és szövetkezeti iparban A szocialista gazdálkodás két legfontosabb kérdése a munkatermelékenység emelése és az önköltségi ár csökkentése. Bármely vállalat gazdasági tevékenységét e két mutatószám nagysága jellemzi a leginkább. A munkatermelékenység növekedése csökkenti az egy termékre eső társadalmilag szükséges munkaidőt. Éppen azért a helyi- és szövetkezeti iparban — ahol a kézi munkának még nagy tere van — hatalmas jelentőségű a munkaidő megtakarítása Az egy termékre fordított időköltség csökkentése jótékonyan befolyásolja az önköltség csökkenését. Munkaidőmegtakarítást és a munkatermelékenységemelést az új műszaki eljárások és a kisgépesítés bevezetése, a gépek és a munkaidő jobb kihasználása, a fejlett munkamódszerek, újítások, ésszerűsítések bátor alkalmazása, a munkások szakmai színvonalának emelése és a szocialista versenyek kiszélesítése útján érhetjük el- A termelékenység Tartományunk helyi és szövetkezeti iparában a vállalatok, néptanácsok és helyi pártszervezetek közös erőfeszítése nyomán 1955 elejétől számos nagyszerű eredmény született, így a szövetkezeti hálózathoz (kisipari termelőszövetkezetekhez és fogyasztási szövetkezetekhez) tartozó ipari vállalatok az első negyedévi munkatermelékenységi tervüket 103,7 százalékban, a helyiipari vállalatok tartományi vonatkozásban 113,6 százalékban teljesítették. Különösen kitűnt az első évnegyedben a Csíkszeredai Augusztus 23 kisipari termelőszövetkezet és az udvarhelyi József Attila helyiipari vállalat, amely 124, illetve 141 százalékban teljesítette munktermelékenységi tervét. Április hónapban jelentős eredményt ért el a Csíkszeredai Hargita kisipari termelőszövetkezet, mely 21 százalékkal haladta túl munkatermelékenységi előirányzatát, ezenkívül a gyergyószentmiklósi Comrasprod, mely 152 százalékos, a marosvásárhelyi Internationals helyiipari vállalat, mely 129 százalékos termelékenységet ért el. A munkatermelékenység emelésénél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy ennek megfelelő összhangban kell lépnie az átlagbér emelkedésével. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a munkatermelékenység emelkedésének mindig gyorsabb üteműnek kell lennie, mint az átlagbér növekedésének. Ellenkező esetben a munkabéralap mesterséges emelkedését idézzük elő, ami rossz irányban hat az önköltségre, növeli azt. Ugyanis az történik, hogy a béralap ilyenszerű emelkedésével nem áll arányban a gyártott cikkek mennyisége, ami azt eredményezi, hogy az egy termékre fordított munkabéralap növekszik, ez pedig a termékek drágulásához vezethet. Ha ilyen vonatkozásban vizsgáljuk meg a szövetkezeti hálózathoz tartozó ipari egységek tevékenységét, sok hibát találunk az eredmény nem kielégítő. Ugyanis azt tapasztalhatjuk, hogy míg az első negyedévben tartományi vonatkozásban a munkatermek fenti jó példák mellett rosszakat is találunk. Az első évnegyedben az udvarhelyi Vörös Csillag és a marosvásárhelyi Textila Mures kisipari termelőszövetkezet 83, illetve 80 százalékos termelékenységet értek el. Április 1 hónapban a régeni Solidaritatea kisipari termelőszövetkezet 79, a Csíkszeredai November 7 helyiipari vállalat 98, az udvarhelyi Akarat kispari termelőszövetkezet 97 százalékban teljesítette havi munkatermelékenységi előirányzatát. A hibák arra utalnak, hogy egyes helyi jellegű vállalatoknál és termelőszövetkezeteknél nem használják ki kellő mértékben a belső tartalékokat, helyi erőforrásokat, nem fordítanak figyelmet az új műszaki eljárások tanulmányozására és bevezetésére, különösen a kisgépesítésre. A szocialista versenyek formálisak, nem mozgósítják a dolgozók széles rétegeit. Máshol görcsösen ragaszkodnak elavult technológiai folyamatokhoz. Mndezek a tények kedvezőtlenül hatnak a munka termelékenységérelékenységnél 3,7 százalékos túlteljesítést észleltünk, az átlagbérnél 5,1 százalékos a túllépés. Kedvező a helyzet a néptanácsokhoz tartozó helyiiparnál, ahol a munkatermelékenység jelentősen felülmúlja (113,6 százalék) az átlagbér színvonalát, amely 104,4 százalék. A helyi és szövetkezeti iparon belül számos vállalatnál nem kedvező e két mutatószám egymáshoz való viszonya, s természetszerűen azzal a következménnyel jár, hogy ezek az egységek nem tudnak megfelelő módon hozzájárulni az önköltség csökkentéséhez és a szocialista akkumuláció növekedéséhez. A dolgozók életszínvonala és a pénz vásárló erejének emelése szempontjából nem az a fontos, hogy a névleges bért emeljük, hanem az, hogy fokozzuk a munka termelékenységét, s nagyobb mennyiségű terméket állítsunk elő. A munkatermelékenység fokozása útján csökkentjük a termékek önköltségi árát, ami lehetővé teszi a termékek eladási árának csökkentését. Az önköltségi nutatószám A belső akkumuláció és a társadalom-gazdaság fejlődése szempontjából a termelés önköltségének csökkentése nagyjelentőségű, mivel lehetővé teszi a tömegfogyasztási cikkek eladási árának rendszeres csökkentését. Az önköltségi mutatószám a vállalatokon belül a legfontosabb mutató, melynek nagysága megfelelő módon tükrözi a szocialista egységek egész termelő tevékenységét, éspedig a munka megszervezésének helyességét, a különböző helyi erőforrások felhasználását, megtakarításokat, az új technikai eljárások elsajátításának fokát, egyszóval az illető vállalat működésének színvonalát. Az 1955-ös év elején egész sor helyiipari vállalat és kisipari termelőszövetkezet jelentős eredményt ért el az önköltség csökkentésében éppen az anyagfogyasztási normák csökkentésével, a termelékenység fokozásával, a felszerelések ésszerű kihasználásával, az időnormák javítása és az improduktív költségek csökkentése útján. Ide sorolhatjuk a marosvásárhelyi Carpati kisipari termelőszövetkezetet, ahol az első évnegyedben 15,54 százalékos önköltségcsökkentést értek el, vagy a marosvásárhelyi Internationals helyiipari vállalatot, amely ugyanezen időszakban 15,03 százalékos önköltségcsökkentést ért el. Ezek mellett azonban számos vállalat van, mint a régeni Solidaritatea, ahol 4,96 vagy a kézdivásárhelyi Sportind, ahol 28,37 százalékkal lépték túl az önköltségét az első évnegyedben. Ez a helyzet azt bizonyítja, hogy az önköltség csökkentéséért sok még a tennivaló. A vállalatok dolgozóinak, vezetőinek — hogy sikeres harcot vívhassanak az önköltség csökkentéséért — feltétlenül ismerniük kell az önköltségi ár szerkezetét. Ennek tanulmányozása során figyelmüket elsősorban azokra az elemekre kell irányítaniuk, amelyek a legszámottevőbbek annál a vállalatnál. . Az önköltségi ár költségelemenkénti vizsgálata megköveteli a pontos nyilvántartást, enélkül lehetetlen tudományosan követni, tanulmányozni az előállítási ár alakulását. A helyi ipari és szövetkezeti hálózathoz tartozó vállalatok vezetőinek ez a feladatuk, hogy mozgósítsanak minden kihasználatlan erőforrást a munka termelékenységének emelésére és az önköltség csökkentésére s ezáltal hozzájáruljanak a dolgozók életszínvonalának emeléséhez. VERESS GYULA, a Tartományi Statisztikai Igazgatóság igazgatója A termelékenység és az átlagbér összhangja Használjuk fel helyi erőforrásainkat A „SZÁRAZ-JÉG“ Tartományunk hazánknak természetes szénsavban egyik leggazdagabb vidéke. Néhol hatalmas mennyiségű szénsav pazarlódik el, mert nem fogják fel, nem tárolják, vagy nem használják fel. A szénsav egyik legegyszerűbb és aránylag kevés befektetésbe járó alkalmazása: a „száraz-jég". Az elnevezés meggondolkoztat Ugyanis a jég fogalma összefügg a vízzel, amelynek megfagyott, szilárd a halmazállapota. A „száraz" jelző elárulja, hogy valami más anyagról van szó. Külsőleg hasonlít a műjéghez, de légnemű állapotban párolog el ■ és az olvadáskor nem hagyja maga után a közönséges jég kesürgő vizét. A „szárazjég" tényleg más anyag. A gázalakú széndioxid cseppfolyósított alakjának szilárd, Jégszerű halmazállapotba való további átalakítása. Amint új anyagunk természetének az ismertetéséből látni fogjuk, az alkalmazása nagy nyereséget jelentene a hűtőiparban. Eddig az általános elterjedését a szabadalmakkal járó költség, valamint az ezzel járó drágasága megakadályozta. Eljött az ideje, hogy az új hűtőanyag olcsósága miatt eljusson minden háztartáshoz , ott teljesítse áldásos hivatását. A „szárazjég” (szilárd szénsav) a tiszta, folyékony szénsavból, illetve szénsavhóból különleges eljárással, nagy nyomással készül. Fényes, fehér színű, jégszerű, tömör anyag, melynek fagypont alatti hőmérséklete -80 fok C. Teljesen íz- és szagmentes, az emberi szervezetre semminemű káros hatással nincs. Lassan, nyomtalanul párolog el, nem marad utána víz, vagy egyéb szennyező anyag s ezért is teljesen higiénikus és tökéletes hűtést szolgáltat, minden hátrány nélkül. A „száraz-jég" adagok a hű faszekrényekben kis helyet foglalnak el a közönséges jég nagy tömegéhez képest s mégis mintegy tízszeres a hűtőhatásuk. A „száraz-jég” ételben és italban is oldható s azokat nemcsak lehűti, hanem az azokban előforduló s az egészségre káros baktériumokat elpusztítja s így fertőtlenít is. Ideális hűtőanyag az élelmiszerek konzerválására (fagylalt, parfé, tejtermékek, húsneműek s mindennemű elkészített étel számára is!). Fel lehet használni a mesterséges szénsavas fürdők (pezsgőfürdők) készítésére is. A „száraz jeget” előnyösen felhasználják romlandó élelmiszerek postai és vasúti szállítására is, mert hosszú a hűtési, konzerválási időtartama, egyszerű a kezelése, az élelmiszereknél megkívánható feltétlen tisztasága, íz- és szagmentessége elvitathatatlan. A vasúti hűtőkocsik használatánál óriási előnye a közönséges jéggel szemben, hogy hosszú szállítási idő alatt nem kell közben esetleg többször is a vagont felnyitni, mert a berakás alkalmával elhelyezett „száraz jég” kitart az egész Út alatt. A hűtőkamrában (sör, hús/ gyümölcs, s legyen az bárminemű romlandó élelmiszer) a hőmérséklet 6 nap alatt a fagypont alatt marad a „száraz-jég” alkalmazásával. 1 kg száraz jég 500 liter széndioxiddá alakul át s nehezebb is a levegőnél A „száraz-jég” lassú elpárolgásával a hűtő helyiség alulról felfelé megtelik a baktériumölő széndioxid-gázzal s így a behelyezett romlandó anyagok valóságos fertőtlenítő fürdőbe kerülnek, ami fokozza a hűtéssel járó konzerváló hatást. A szerényebb háztartásokban is rendkívül gazdaságos a „száraz jég” használata az egyes esetekben eddig is használt különböző berendezésű hűtőszekrényekkel szemben. Ugyanis a közönséges jéggel hűtött szekrénymindennapi jégpótlást , az olvadt jég vizének a kiöntését követeli. A hűtőgépek használata nemcsak drágává teszi a hűtőszekrényt, hanem állandó kezelést és anyagfogyasztást jelent s megtörténhetik, hogy éppen a legrosszabb alkalommal mondja fel a készülék a szolgálatot és sokba kerülő javításra szorul. Mindezek a hátrányok nincsenek meg a „száraz jég” használatánál, mert a jólzáró és jól haszigetelt egyszerű ládák, vagy a nagyobb igényeket kielégítő szekrények előállítása épp az egyszerűségük miatt nagyon olcsó s a kezelésük egyszerű, hiszen kb kéthetenként kell a „száraz-jég" adagot a szekrényben pótolni, ami pillanatok műve és semmi piszkolódással nem jár. Még nagyobb a költségkímélés a nagyvállalatok hűtőkamráinál, ahol rendszerint a hűtésre szolgáló ammóniákat termelő gépek állandó üzemfenntartással és külön személyzettel dolgoznak manapság is. Ezzel ellentétben kis adagolással is hasznos szolgálatot tesz a „száraz jég” romlandó élelmiszereknek postai szállításánál, vagy kirándulásokon, ahol a friss hús s más romlandó élelmiszer a „száraz jéggel” valóügyes becsomagolásnál napokig megőrizhető. A ,,száraz-jég” a hűtő-konzerváló iparban történő alkalmazásán kívül, már az eddigi tapasztalatok szerint is sok más esetben felhasználható, így például az olajfinomító gyárakban, elektromos kábelek, nagy hidegben való viselkedésüknek a kipróbálásánál, mint rovarírtószer gabonamagvak (zsizsik), gyapjú, szőrme károkozói (molyok, szalonnabogár stb), ruhannemüekben rejtőzködő élősdiek (tetvek, bolhák, poloskák stb) irtásában. Az egereket, patkányokat a lyukakba behelyezett szárazjég darabkák elpusztítják. A vegyiiparnak számos olyan ága van, ahol az új anyagok előállításához a széndioxidra, mint nyersanyagra szükség van. Újabban a gyógyászatban is szerephez jut a „szárazjég”, mint helyi érzéstelenítő szer. De a szénsavas gyógyfürdők házi használatában is jól alkalmazható. Hazai gyártmányaink, — a külföldiekkel szemben azzal az óriási fölényükkel, hogy a mieink rádiumemanációt is tartalmaznak — a pezsgőfürdő gyógyhatását még emelik. A „száraz-jég” gyártása és annak terjesztése egy sajátságos új anyaggal szaporítaná közgazdasági életünket. Nagy haszna elsősorban abban állana, hogy egy olyan anyagunkat értékesítené, amely éppen nálunk a természet nagy ajándékából naponként milliós értékben száll el a levegőben kihasználás nélkül. A gyártás beállítása nem is volna nehéz, hiszen a már meglévő cseppfolyós szénsavat gyártó üzemeinket kellene kiegészíteni egy szilárddápréselő géppel. A „száraz jégnek” közegészségügyi jelentősége is van. Közismert dolog, hogy nyáron még egy félnapi idő alatt is mennyi élelmiszerünk romlik meg a jól konzerváló hűtőberendezések hiánya miatt. Igen, mert a hűtőszekrények megvásárlása, s azoknak fenntartása költséges. Így a nagy népi tömeg a drága hűtőszekrények előnyeit nem élvezhette. A „száraz jég" bevezetésével végre elérhetjük, hogy az élelmiszereink megőrzésére minden háztartásnak meglesz a maga hasznos berendezése. Dr. BANYAI JÁNOS geológus mérnök “VÖRÖS ZÁSZLÓ . A kollektív gazdaságok állandó gyarapodásának egyik fő feltétele az állatállomány növelése. Azonban ehhez a megfelelő takarmányalapon, a szakképzett állatgondozókon kívül korszerűen épített és berendezett gazdasági épületek, elsősorban istállók szükségesek. Mindezt megértették a Dózsa György községi kollektív gazdaság tagjai s a közgyűlés határozata értelmében a vezetőtanács az elmúlt esztendőben megkezdte a 80 állatot befogadó korszerű istálló építéséhez szükséges anyagok beszerzését. Ezen a téren nagy segítséget kapott a marosvásárhelyi szövetkezeti szövetségtől, amely a kollektív gazdasággal kötött szerződés értelmében, pontosan és megfelelő minőségben eljuttatta a gazdaság által megrendelt építőanyagokat. Egyrészt ez, másrészt pedig a kollektív gazdaság vezetőtanácsa jó szervező, irányító és ellenőrző munkájának eredménye, hogy a sürgős tavaszi szántás-vetés idejében történő elvégzése mellett nemrég befejezték az istálló építését, berendezését. A kollektív gazdaság e szép megvalósításához legnagyobb mértékben az 1. számú brigád és tagjai közül Nagy György, Horváth Sándor, Bártfia Mihály, Székely József jauultak hozzá szorgalmas munkájukká. A rajonszövetkezeti szövetség ez év tavaszán a marosszentgyörgyi kollektív gazdaság számára is gondoskodott az istálló építéséhez szükséges anyagokról. Azonban ez esetben az anyag kiutalása terén hozzá nem értés, vagy felelőtlenség tapasztalható. Ugyanis a kiutalt hat köbméter, megfelelő 4 méteres léc helyett, különböző hosszúságú lécet kapott a gazdaság. A léc legnagyobb részének hossza 1,30—1,80 méter között váltakozik. Ez azt jelenti, hogy — mivel az istálló tetőzete elkészítéséhez csak egyméteres lécek használhatnak fel- az anyag majdnem felét mint hulladékot félretehetik. Az egyméteres léccel történő fedéshez sokkal több idő, munka, szög szükséges s ami még ennél is több, az istálló tetőzete sokkal gyengébb lesz. A gerendarönköket a tartomány másik széléről, Bereckről szállították, pedig a közelben is megtalálhatták volna. Ugyancsak az anyagkezelés és elosztás terén fennálló felelőtlenségről tanúskodik a következő eset is. A Régen-rajoni szövetkezeti szövetség négy vagon szőlőkarót küldött a folytalvi kollektív gazdaságnak anélkül, hogy a gazdaság megrendelte volna. A felelőtlenségen kívül a feladó még azt is elárulta, hogy nem tudja, melyek tartományunk rajonjai. A címzés szerint Folytatva a nem létező parajdi-rajonban van. Mindezt súlyosbítja az is, hogy a szőlőkarókat már hónapok óta gazdátlanul a folyfalvi vasútállomáson áztatja az eső és süti a nap! Mi a véleménye a Régen-rajoni szövetkezeti szövetségnek: a naponta 293 lejt kitevő fékbért ki fizeti meg majd? A rajoni szövetkezeti szövetségek az említett és hasonló hibákat a legsürgősebben számolják fel. A kollektív gazdaságok építőanyag ellátásának néhány kérdése Marosvásárhely-rajonban A Dózsa György községi kollektív gazdaság új istállója