Vörös Zászló, 1955. október (4. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-01 / 231. szám
A mezőgazdasági irányító körzetek tevékenységének megjavításáért A mezőgazdasági Irányítókörzetek rendkívül fontos szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelésben. Az ott dolgozó mérnököknek és technikusoknak saját körzetükben, azon a 4-6 ezer hektár földön, amelyet irányítanak és amelyért felelnek, lehetőségük nyílik arra, hogy közelebbről és alaposabban megismerkedjenek a gabona, zöldség és főzelék, gyümölcs, takarmány, stb. termelésének kérdéseivel. A mezőgazdasági irányító körzetek a nagy mezőgazdasági munkák ide-jén végzett tevékenységükkel bebizonyították szükségességüket. A mérnökök és technikusok nagy többsége tevékenyen járul hozzá a mezőgazdasági munkák előkészítéséhez és jó körülmények között történő elvégzéséhez. A mezőgazdasági irányító körzetek technikusai és mérnökei eddig összesen 5100 előadást és mintegy 2700 gyakorlati bemutatót tartottak. Az agrotechnikai szabályok széleskörű népszerűsítéséhez és elterjesztéséhez nagymértékben hozzájárult az a 680 kísérleti telep is, melyet a mezőgazdasági irányító körzetekben létesítettek. A tartományi néptanács végrehajtó bizottságának, valamint a rajoni néptanácsok végrehajtó bizottságainak helyes irányító tevékenysége eredményeként a mezőgazdasági irányító körzetek nagy többsége munkáját tervszerűen és rendszeresen végzi. Jó munkájával nagyon sok fiatal agrármérnök és agrotechnikus tűnt ki. Megemlíthetjük Kovács Mózest, a szovátai, Csorba Sándort a balavásári, Csoba bánt a dédai, Szakács Lajost, a jancsi körzettől és mások'o kat. Elért eredményeink nem adhatnak okot az elbizakodásra. Előttünk még igen nagy feladatok állnak, melyekért maradéktalanul valóra kell váltanunk. Azért mert sok esetben késve és nem elég állhatatosan vettük fel a harcot a hibák ellen, nem sikerült minden egyes agrorómust tevékeny munkára serkenteni. Egyes mérnökök és technikusok bebizonyították, hogy ha akarnak dolgozni, akkor tudnak is. Annyi erővel, amennyivel rosszul dolgoznak, vajon nem tudnak mindig jó munkát végezni, például Fülöp Dezső, a görgényszentimrei, Fodor Octavian pedig a felsőidecsi körzetben? Mezőgazadságunk szüntelen fejlesztése agronómusainkról is határozottságot és kitartást követel. Agronómusainknak sem szabad megalkudniuk a nehézségekkel. Az új mezőgazdasági év már megkezdődött. Az őszi mezőgazdasági munkák sikerétől, a szántás, vetés idejében való elvégzésétől nagymértékben függ, hogy a jövő évi termés bőséges lesz-e, vagy nem. Az őszi mezőgazdasági munkálatokkal tartományszerte a kedvező időjárás ellenére is, vontatott ütemben haladunk. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági irányító körzetekben, a mezőgazdasági termelés növelésének előretolt állásaiban, valami baj van. Ez a baj egyrészt az önelégültségből, másrészt az ellenőrzés hiányából származik. Sok helyen nem fordítanak kellő gondot a vető-szántás és az őszi mélyszántás idejében való elvégzésére. Pedig tartományunk adott körülményei között a szántás helyes és időbeni elvégzése a nagy termés alapja. Egyesek úgy gondolják, hogy az őszi mélyszántást el lehet végezni mindaddig, amíg leesik a hó. Ez az álláspont merőben helytelen. Tartományunkban a mélyszántás elvégzése legjobb és leghelyesebb szeptember 30-ig, míg azokon a területeken, amelyekről a terményeket csak most takarítjuk be, legkésőbb október második feléig. A vetőszántást a vetés előtt legalább 10 nappal el kell végeznünk, hogy a föld leülepedjék s ezáltal a mag jó magágyba kerüljön. A vetést idejében el kell végezni, hogy a növény a tél beálltáig jól megerősödjék. Az agronómusoknak fokozott munkát kell kifejteniük az ipari növényeknek szánt területek kiválasztása és helyes megművelése terén is. Meg kell magyarázni a dolgozó parasztoknak, hogy az ő számukra is előnyösebb, ha jó földet készítenek elő az ipari növények alá. A mérnökök és technikusok legfontosabb feladatát az elkövetkező időszakban a mezőgazdaság szocialista átalakítása, e nagy munkában való tevékeny részvétel kell képezze. Az agronómusok tevékenyen hozzájárulhatnak és hozzá is kell járuljanak a meglévő mezőgazdasági társulások és kollektív gazdaságok gazdaságiszervezeti megszilárdításához. A még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokban tudatosítani kell azt, hogy kis, nadrágszíj-parcellákon nem tudják alkalmazni az agrártudomány tanításait, az előre haladott agrotechnikai módszerek széleskörű és rendkívül eredményes alkalmazására csak a nagyüzemi, szocialista gazdaságokban nyílnak meg az igazi lehetőségek. Az agronómusoknak a kollektív gazdaságokban és társulásokban a mezőgazdasági termelés fokozásáért tevékeny és eredményes munkát kell kifejteniük. Az új mezőgazdasági év, mely most kezdődött meg, fokozott tevékenységünk kiinduló pontja kell hogy legyen. A mezőgazdasági irányító körzeteknek sokkal közelebb kell kerülniük a dolgozó parasztokhoz, különösen az élenjáró termelőkhöz. Szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni a községek és falvak értelmiségeivel, az iskolákkal, kultúrotthonokkal, egyszóval meg kell ragadnunk minden alkalmat, minden lehetőséget, hogy az agrotechnikai szabályokat minél szélesebb körben népszerűsíthessük, hogy eredményeink a bőséges termésben tükröződjenek vissza. I. CIMPEAN, mérnök, a tartományi néptanács mezőgazdasági igazgatóságának helyettes igazgatója Viktor Bezorudko: Szemre nem akármilyen legény az az Onufrij. Szélesvállú, jól megtermett ember, ha nyújtózik kicsit, eléri az iskola ereszét. Arca is rokonszenves. Csak a szemölcs az orra hegyében, az úgy fest, mintha légy ütne rajta. Nem találta meg a helyét a kolhozban. És miért nem? Azért nem, mert megbántották. Szájára vette a falu. Tíz éve annak, hogy Odarka Verba, a brigádvezetőnő egy kolhozgyűlésen ezt mondta rá: — Kolhozista az ilyen? Minimum a neve az ilyennek, nem az, hogy kolhozista — és elmondta, hogy Onufrij évről évre éppen csak a minimumot dolgozza le, százhúsz munkanapot. Egy nappal se többet vagy kevesebbet. Úgy lóg a kolhozon, mint bogáncs a szoknya szegélyén. Attól kezdve Minimumnak hívták Onufrijt. Onufrij Minimum. Nem is emlékszik az igazi nevére senki, legfeljebb a könyvelő és a pénztáros tudja, hogy Bubrij az igazi neve. Onufrijt bántotta egy ideig a gúnynév, aztán hozzászokott. Meggyőződése volt, hogy ő becsületes ember és ravasz, nagyon ravasz. „Beszélhettek amit akartok, tudom én, ki vagyok. A jellem — az jellem. Amit kell, megcsinálom, köszönjétek meg, hogy a minimumot teljesítem... “ Próbáltak párszor a lelkére beszélni Onufrijnak, próbálták megagitálni, nem használt. — Úgysem mentek velem semmire, ez természet dolga — utasította viszsza az érvelést. Az emberek beletörődtek a változhatatlanba. Hagyták, éljen a maga módján, az ő kenyerükön. Mit kezdhettek volna vele? Most Odarka Verba a kolhozelnökünk. Az, aki annak idején a gúnynevet, a „Minimum“-ot ragasztotta Onufrijra. Agronómus lett azóta, s hogy visszajött az iskolából, megválasztottuk. Jól választottunk, mert nagyot lendített a kolhozon. Múlt ősszel behívatta magához Onufrijt. — Embert akarok csinálni belőled. Elég vét a Minimumból, hiszen van neked tisztességes neved — mondta neki. Onufrij meg csak hallgatott, a sapkáját gyűrte markában. Az a sapka is milyen volt! Kopott, vedlett a prémje. Odarka nézte Onufrijt, jól megnézte, beszélt, azt hitte, meggyőzte. Onufrij pedig felkelt a székről, fejébe csapta a sapkát, nagyot fújt és kijelentette: — Majd megleszek valahogy ezután is. Maradok Minimum — és sarkon fordult. Odarka utánaszólt, nevető szemmel, de szigorúan: — Mennyi hiányzik még az idei minimumodból? — Mennyi? Azt hiszem, öt nap. — Gyere ki holnap az első brigádhoz, dolgozd le azt az öt napot. — Nem bánom — mondta Onufrij kelletlenül és elment. Másnap reggel már napkeltekor ott volt a brigádnál és azt a megbízatást kapta, hogy hordja ki a kolhozisták házához a járandóságokat. Máskor teherautón hordtuk szét — van öt teherautónk —, most azonban az kellett, hogy Onufrij hordja szét, ökrösszatyérrel. Zörög az útőtt a szekér, rajta a tömött zsákok, a zsákok tetejében Minimum borús arccal nógatja az ökröket. Befordul a szekér Matvej Dmitrjuk udvarára. Lerakják a zsákokat. De még egyszer fordulni kell a szekérrel, mert az asszony része már nem fért rá. Az asszony pedig sokat keresett, a sertéseket gondozza. Kijött az udvarra és megkérte Onufrijt: — Hozd el a hat malacomat is, kérlek. Azt külön kaptam, prémiumnak. Onufrij elhozta a hat malacot. A negyedik fordulóval Matvej lányának a járandóságát hozta ki. A lány a baromfitelepen dolgozik és százhúsz tojást ér el átlag egy tyúknál évente. Mire mindent hazahordott Matvejék házához, beesteledett. Az asszony meghívta vacsorára, bort is adtak neki és megkérték, hozza haza másnap a burgonyarészüket. Három fuvarral haza tudja hozni. És a szalmát. Az is három szekérrel lesz. És mit nem kellett hallgatnia, amikor végül mindent lerakott már Matvej Dmitrjuk portáján! Hogy az ,,M—72-es motorkerékpárt veszik-e meg, vagy a Moszkvicsot, megvegyék-e a nagy állóórát, kell-e az új szekrény, vegyenek-e másik rádiót. Ő bizony, Onufrij, mindenesetre a motorkerékpárt vette volna meg, gondolta. Azzal aztán mehetne a piacra, vihetne az árut! Másnap eljött hozzá Odarka Verba. „No, — gondolta Onufrij —, most kezd majd agitálni engem." Ha nem tévedett. Odarka ezt mondta: ■ ! — Tudod-e, hogy nulla egész huszonöt századrésszel túlteljesítetted az öt egységet, ami hiányzott? Pedig holnap még lenne dolgod. Másnap reggel még befogott Onufrij. Ott termett Odarka. — A raktárba megy, a magad járandóságáért — mondta. Onufriji elment a raktárba és feltette az ormótlan nagy szekérre — a három kis zsák gabonát. Felült maga is, rákiabált az ökrökre, csakhogy azok az átkozottak nem szokták meg, hogy üres szekérrel forduljanak ki a kapun, és úgy megindultak, hogy Onufrij majdnem hanyattvágódott a szekér elejében. Végigmentek a falun. Amikor Matvej Dmitrjukékhoz vitte a gabonát, fent fár, magasan, most pedig a sapkája is alig látszott ki a szekéroldal mögül. ,,Biztosan szájára vesz a falu megint, amilyen nyelvük van az embereknek... “ — gondolta Onufrij. Oda is kiabáltak neki: — Ne segítsek? He? — Vigyázz. Minimum, megszakadnak az ökrök! Ilyen szégyent! Onufrij irult, pirult, mint a pipacs. Két hónapig ki sem mozdult ezután a házból. Ült a kemencepadkán. Még a nagyapja építette a házat, akkor, amikor, a kemencepadka volt a paraszt klubja, olvasószobája. De sok panasz hangzott el, de sok elszánt, okos gondolat született hajdan ennek az öreg kemencének a padkáján — bezzeg nem akadt most semmi okos gondolata Onufrijnak. Végre egy nap szedte magát, gondolta, elmegy a piacra, elad egy kakast. Kitette maga elé a kakast, a sapkát a tarkójára tolta, várta a vevőt, tartotta a kakas árát. Hogy éppen aznap kellett a kolhoznak is a piacra hozni a rengeteg baromfit! Annyi volt a piacon a csirke, kappan, férce, hogy Onufrij nem bírta a konkurrenciát és vissza kellett vinnie a kakast, haza. Bandukolt az úton, szomorú volt. Autó jött mögötte, Odarka Verba ült a Moszkvicsban. Az autó megállt, Odarka felvette Onufrijt a kocsiba. Mentek tovább, Odarka hallgatott, mintha vizet tartana a szájában. Csak hunyorgott a félszemmel, de hallgatott. ,,Inkább agitálni kezdene, mint hogy hallgat“ — gondolta Onufrij. De Odarka nem szólalt meg. Csak amikor a faluba értek, mondta: — Miért kerülsz bennünket? Elvégre mégiscsak tagja vagy a kolhoznak, akárhogy is vesszük. Onufrij fogta a zsákokat s elvitte a kolhoz malmába. Nem a nagyutcán ment, hanem kerülővel, a kertek alatt. Nem akart találkozni senkivel. Akiben van önérzet, az tudja tartani a haragot. Sokan voltak a malom körül, lovaskocsik, ökrösszekerek hozták a gabonát őrletni. Onufrij gondolta, eljön máskor, amikor kevesebben lesznek, az emberek azonban félreálltak az állából: — Engedjétek előre, emberek! Menjen soron kívül! Csak a minimumot őrleti úgyis! Volt tréfa, csípős megjegyzés. Valaki megkérte Onufrijt, hívja meg a lakomára, amikor az áldomást tartja. Onufrij szemébe húzta a sapkát, elvörösödött, mint a rák. Mit felelhetett volna a csipkelődésre? ★ Egy hétre rá bement a kolhozirodába, megállt a küszöbön, markában gyűrte a sapkát, aztán odalépett az Íróasztal elé, letett egy papírlapot. — Itt a vállalásom — nyögte ki végül és elnézett Odarka Verba feje fölött, a falra. — Ezt írja hozzá a rendes munkámhoz, amit meg kell csinálni. — Elhallgatott és zavarában most a padlóra nézett. — Hanem azt a nevet, a „Minimum“-ot ne mondják rám ezután. Odarka Varba kézbevette a felajánlást, elolvasta és visszatette az asztalra. — Rendben van. Ezt az írást majd felolvassuk a gyűlésen, Bubrij elvtárs. (Az Új Világból), Minimum elvtárs Két újító Künn Vimos, a Dózsa György textilgyár keményítő osztályának főnöke és Vadas Sándor műszaki vezető olyan készüléket találtak fel, amelynek segítségével gépesítik a sifonok kettőzését. VÖRÖS ZÁSZLÓ • PÁRTÉLET A munkavédelem — a pártalapszervezet figyelmének központjában A múltban a gyárosok egyetlen célja a minél magasabb profit, a dolgozók kérlelhetetlen kizsákmányolása volt. A munkások életével és egészségével szemben tanúsított bűnös nemtörődömségnek az iparban előforduló számos, súlyosabbnál súlyosabb baleset volt a következménye. Ma gyökeresen más a helyzet. A népi hatalom éveiben a párt és a kormány számos intézkedést foganatosított a dolgozók jó munkafeltételeinek biztosítására, egyre nagyobb összegeket bocsát az üzemek és intézmények rendelkezésére a munkavédelmi berendezések bővítése és korszerűsítése céljából. A párt politikájában abból a sztálini tanításból indul ki, hogy „a legértékesebb tőke az ember”, aki a termelési folyamatban központi helyet foglal el, s egészséges, balesetektől mentes munkafeltételeket kell biztosítani. Ezt tartotta szem előtt a marosvásárhelyi Bernáth Andor cukorgyár pártalapszervezete is, amely a munkavédelem kérdéseit egyik legfontosabb, állandó jellegű feladatának tekinti. Annak tudatában, hogy a jó termelési eredmények egyik alapkövetelménye a munkakörülmények és munkafeltételek biztosítása, az alapszervezet bürója, Soós Károly munkavédelmi felelős beszámolója alapján, elemezte a munkavédelem kérdését. Ennek, valamint az elmúlt év tapasztalatai alapján megállapították, hogy a gumicsizmák és védőgumiköpenyek hiánya miatt sok panasz merült fel. Ezért az alapszervezet Puscai Antal igazgató párttagot azzal a feladattal bízta meg, hogy a fent említett s a múltban sok elégedetlenségre és jogos panaszra okot szolgáltató hiányos felszerelések beszerzéséről idejében gondoskodjék. Az alapszervezet bürója figyelembe vette a dolgozók véleményét, meghallgatta észrevételeit s ennek alapján javaslatokat tett az igazgatóságnak a világítás, szelőztetés, az egyes, addig kézi munkafolyamatok gépesítésére. A karbantartási munkálatok határidő előtt való befejezésével lehetővé vált, hogy a munkavédelmi berendezések, felszerelések javításával, újak létrehozásával nagyszámú alkalmazott dolgozzék. Az üzem pártalapszervezete, szakszervezete és az igazgatóság, az emberről, mint legdrágább kincsről való gondoskodás jegyében korszerű és a követelményeknek megfelelő óvintézkedések bevezetésével kezdte meg az idényt. A munkavédelmet szolgáló berendezések biztosítása mellett nem kis gyakorlati jelentőségű a munkavédelmi propaganda. Az üzemből ez sem hiányzik. Az udvaron és az üzemben elhelyezett számos felhívás, figyelmeztetés — mint: A védőálarc, kesztyű és kötény megvédenék a balesetektől! vagy: Ne kezeljétek és ne olajozzátok menetközben a gépeket! —, szemléltető plakát, az egyes munkahelyek sajátosságának megfelelő kezelési utasítás, stb., mind, mind arról tanúskodnak, hogy a cukorgyárban lelkiismeretes gondossággal őrködnek a dolgozók élete és egészsége felett. A munkavédelmi kérdésekkel a faliújság is foglalkozik. A marosvásárhelyi Bernáth Andor cukorgyár alapszervezete ellenőrzi az üzem szakszervezetének tevékenységét. A munkavédelem kérdéseivel a szakszervezet részéről a 8 tagból és egy felelősből álló munkavédelmi bizottság foglalkozik. A bizottság munkaterv alapján dolgozik, melyben feltüntetik a munkavédelmi ülések helyét, idejét és a napirendi pontot. (Előadás címe, és az előadó neve). A havi megbeszéléseken részt vesznek a technikusok és mesterek is. Ezek a megbeszélések felkészítő jellegűek, hisz a mesterek — vagy osztályfelelősök — további teendője a szakszervezeti csoportokban feldolgozni a munkavédelmi intézkedéseket, s a megtartott előadások anyagát szeminárium formájában visszakérdezni. Az oktatás célja a munkavédelmi ismeretek elméleti felfrissítése. Az oktatás megszervezésénél a sajátos munkahelyet vették figyelembe. Ennek megfelelően tartottak előadásokat: A vilamosáram használata, Erőgépek használata, stb. címmel. Az alapszervezet nem feledkezett meg arról sem, hogy az üzemben idénymunkások is dolgoznak. Éppen ezért az igazgatósággal karöltve gondoskodott arról, hogy az illető dolgozó, mielőtt megkezdené munkáját, elméleti, majd gyakorlati felkészítésben részesüljön. A kisebb sérülések azonnali kezelését szolgálja a műhelyben és nyersanyag gyárban elhelyezett 11 egészségügyi állomás és a minden osztályon fellelhető egészségügyi láda. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy a szakszervezet és az igazgatóság az alapszervezet politikai irányításával és kezdeményezésére helyesen értelmezi a dolgozók munkafeltételeinek biztosítására vonatkozó, a dolgozók egészségét szolgáló párt- és kormányhatározatokat, hogy a balesetektől és megbetegedésektől megvédje őket. VARGA IMRE