Vörös Zászló, 1957. június (6. évfolyam, 128-153. szám)
1957-06-29 / 152. szám
Fontos intézkedés Szabályozták a Maroson a fürdést és csónakázást A marosvásárhelyi városi néptanács végrehajtó bizottsága nemrég ülést tartott, ahol megtárgyalta, miként lehetne megelőzni a Maroson a baleseteket. Az ülésen a következő határozatot hozták : a Maros gát feletti részén, a folyó mindkét partján 250 méter hoszszúságban felfelé; — a gáton alul, mindkét paron 100 méter hosszúságban lefelé; — a turbina árok teljes hosszában; — a turbina-árok Marosba való befolyásánál, a balparton mindkét irányban 100 méter hosszúságban (Ritz fürdőn felül); — az Autójavító műhely háta mögötti résztől a szennycsatorna átemelő telepig (repülőtér felé) megtiltotta a fürdést. — Tilos a Maroson csónakázni, amikor a zsilipek fel vannak húzva, a gáton felül 50 méter távolságra soha sem szabad csónakázni; amikor a zsilipek fel vannak húzva, a viksend-telepről nem szabad csónakkal átmenni a Marosra. A városi néptanács végrehajtó bizottsága a fenti intézkedést hirdetmények útján hozza a város lakosságának tudomására. Ugyanakkor intézkedett, hogy a Marosparton figyelmeztető táblákat helyezzenek el, a Milicia szervei pedig ellenőrzik a fenti határozat betartását. Levelezőink írják — Innen—onnan — ZALÁNPATAKÁN a második kapálás vége felé járnak. Izsák István és Karácsony János már be is fejezték. A faluban mind többen kötnek szerződést állathízlalásra. A Tischler család a napokban adta át a 720 kg-os leszerződött ökröt, amiért 5040 lejt kapott és kedvező áron vásárolhatott 200 kg tengerit, tomlat, deszkát és bőrtalpat is. A példa láttán 15 gazda kötött szerződést. Azalánpatakiak a gazdasági munkák mellett előkészültek a kultúrotthon kibővítésére is. Beszerezték a meszet és hordják a homokot. Jó lenne, ha a néptanács illetékes szerve gondoskodna arról, hogy a Málnásfürdő felé vezető utat megjavítsák. Sokkal könnyebb lenne a fuvarozás. (Tischler Zoltán). FIATFALVAN a kollektivisták , ha területen a burgonyát már hat-11 10 —— ........ madszor is megkapálták gépi erővel. De „tisztába tették“ a mintegy egy hektár terület zöldséges kertjüket is. Vigan folyik a kaszálás, 10 hektárról a here első termését jó szárazidőben betakarították, s mintegy 6000 kg szénát is elraktároztak A növényápolási és betakarítási munkákban mint élenjárókat lehet megemlíteni Peti Ilona IMSZ tagot, Kibédi Sándort, Varró Kálmánt, Simó Bélát, Kelemen Jánost és másokat (Táncos János). CSIKKARCFALVÁN eredményesen zajlott le a kollektív gazdaságban megtartott GTA tanácsülés. A jelentésből kitűnt, hogy a gépállomás tavaszi tervét határidő előtt 3 nappal teljesítette. Ebben igen nagy szerepe van annak, hogy a tél folyamán a GTA pártalapszervezetének irányításával 12 politikai és szakmai tanfolyam működött. A gépállomás a kollektív gazdaságokon és mezőgazdasági társulásokon kívül 296 egyénileg gazdálkodónak is dolgozott. Eredménynek számít az is, hogy a kampány idején 7191 lej értékű üzemanyagot takarítottak meg, s ezzel az önköltséget 85 lejre csökkentették. Számos traktorista tűnt ki szorgalmával, Kurbuly György, Császár Imre, Biró Vilmos és Molnár Tibor, a szocialista verseny élenjárói. Számos hozzászóló egészítette ki a jelentés anyagát, s alaposan megvitatták nemcsak az eredményeket, hanem a hiányosságokat is. A tanulságot leszűrve, számos javaslatot figyelembe véve, a gépállomás tanácsülése a betakarítási kampány jó körülmények közötti elvégzésére vonatkozó értékes határozatok elfogadásával ért véget. (Balázs Cs. Lajos) Tő a ligetben Ha vontatottan is, de a marosvásárhelyi liget csak szép lesz. A város dolgozói azt szeretnék, ha már a több részről is elhangzott javaslat mielőbb megvalósulna Javasolták, hogy a ligetben levő betontérségen létesítsenek táncteret és az ott levő épületet alakísák át büffének és cukrászdának. Ez is hozzájárul a Sztálin tér zsúfoltságának csökkentéséhez. Figyelemre méltó a város néptanács mellett működő Testnevelési és Sport Bizottság azon javaslata, hogy a liget szélén lévő pályát, amely télen korcsolyapálya, nyárára csónakázó tóvá alakítsák át. A javaslat igen jó és úgy értesültünk, a néptanács végrehajtó bizottsága is támogatja. Nyolc napot töltöttem Lengyelországban. Nyolc nap alatt egy embert sem ismerhetünk meg, még kevésbé egy várost vagy egy egész országot. És mégis, a gazdag benyomás-anyagból, már most kikristályosodott bennem egy, a legerősebb, ebben a népben csodálatos élniakarás és optimizmus van. Új életét építi, s közben alkotó módon fejleszti tovább haladó nemzeti hagyományait. . Végigjártuk Varsó, az ős új város utcáit. Megpihentünk a lengyel sorsfolyó, a Visztula partján. Bebarangoltuk Varsó régi városnegyedét, középkori épületeivel, élő múltjával, hagyományaival. Nem a régi falakat láttuk, hisz a második világháború idején itt minden megsemmisült, hanem a restaurált épületeket, amelyek ugyanakkor a fasizmusról is vallanak. A fasizmusról, mely sem embert, sem tradíciót nem kímélt. Az újonnan emelt régi épületek mellett ma is meggyalázott, földig rombolt emlékművek, házak tárulnak vádolan a látogató szeme elé. Lengyelország ezen még oly közeli, sötét és hősies korszakáról vallanak a Varsó házain sűrűn látható emléktáblák is. „Itt lengyel vér folyt". Ezek a feliratok az elmúlt világháború véres, de egyben büszke lengyel „Non passerat“áról tanúskodtak. Láttuk Krakkó ősi falait, a Wawelt — a régi királyi várat — a maga gazdag művészeti és történelmi emlékanyagával; a Jagelló egyetem pompás auláját, melyben az elmúlt századok során nem egy erdélyi orvos tette le a Hippocratesi-esküt. S az ősi egyetem udvarában egy nagyon fiatal lengyel festőnővel találkoztunk, aki éppen az egyetem belső udvarának vázlatán dolgozott. Íme, tehát minden lépésnél együtt találtuk a múltat a jelennel. Láttam Auschwitz kialudt és lerombolt krematóriumait. És könnyes szemmel szitáltam ujjaim közt a halál kályhái előtt lévő homokot, melyben elégetett emberek csontmaradványai ma is találhatók. Talán éppen apám, anyám vagy unokatestvéreim csontsalánkjait tartottam ujjaim között. Auschwitzból Krakkóba való visszatértünkkor kövér búzatáblák mellett haladtunk el, apró faházakat láttunk, melyek körül lüktetett az élet, s az új Lengyelország ipari központjait: Trzebinát, Chelmeket, Chrzanowot, Krzesowicet. Elbeszélgettem munkahelyükről hazatérő lengyel munkásokkal. Nyugalmuk, optimizmusuk, szeretetük, melylyel minket, a szomszédos népi demokrácia állampolgárait fogadták, minden élénk, kiáltó ellentétben volt Auschwitz és Birkenau — Európa temetői — szívszaggató képeivel, melyek szüntelenül a fasizmust vádolják, ma és mindörökké. Lengyelországi látogatásunk célja az volt, hogy részt vegyünk a lengyel orvostörténészek Vili. kongresszusán. Nem feledhettük, hogy olyan országba érkeztünk, melynek orvosi oktatása egészen a XIV. századig nyúlik vissza, s ahol az orvostörténelmi mozgalom, a XIX. század elejétől napjainkig egy percre sem szűnt meg élő valóság lenni. A lengyel orvostörténeti mozgalomnak egyik fő sajátossága, éppen az, hogy az orvostudomány történetének tanulmányozását kezdettől fogva egyesítette az orvostudomány bölcsészetével. Lengyelországban már a felszabadulás előtt olyan számottevő folyóirat jelent meg, mint „Az orvostudomány történetének és filozófiájának közlönye", s olyan Európa-szerte ismert történész-filozófus csoport működött, melynek Javorszki, Chalubinszki, Kozminszki, Bieganszki, Sokalsky, Sumowski és mások voltak a tagjai-A lengyel orvostörténészek kongresszusának különös jelentőséget kölcsönzött az, hogy ez volt az első alkalom, amikor a szovjet, lengyel, bolgár, magyar, német, csehszlovák és román orvostörténészek a második világháború óta találkoztak, hogy közös kérdéseiket megbeszéljék. Az 5 napig tartó kongresszus anyaga az orvostörténeti oktatás és kutatás módszertani kérdéseit ölelte fel. A lengyel professzorok előadásai mellett a Szovjetunió és a népi demokratikus országok orvostörténészei is önálló és társbeszámolókat tartottak. A megbeszélések középpontjában az orvostörténeti kutatások alapvető kérdései állottak. A vitában résztvevők döntő többsége határozott hitet tett az orvostörténeti kutatások dialektikus-materialista szemlélete mellett. Igen mély benyomást gyakorolt minden résztvevője Boris Petrov professzor, a moszkvai ,,Semasko Intézet" orvostörténeti osztálya vezetőjének beszámolója. Petrov kidomborította, hogy az orvostörténeti kutatásnak a haladó múlt felé kell fordulnia, szembe kell szállnia minden vulgarizálási törekvéssel, s nem szabad a kutatást csupán tényfelsorakoztatásra korlátoznia. De ugyanakkor határozottan elvetendő a történelmi tények „kozmetikai megszépítésé"-nek kísérlete is. Petrova Davidova, bolgár profeszszornő élesen foglalt állást a tudománytörténetben fel-felburjánzó revizionista irányzatok ellen. Hangoztatta, hogy „ A minden virág virágozzék" jelszó nem lehet menlevél idealista irányzatok becsempészésére. Én is e tárgykörben tartottam meg beszámolómat az orvostörténeti kutatások dialektikus materialista szemléletéről. Beszámolómban különösen azt emeltem ki, hogy a tudomány történetének becsületbeli feladata a maga területéről vett új érvekkel és tételekkel gazdagítani a marxista ismeretelméletet. Szembe kell szállni az erőltetett prioritások hangoztatóival, a haladó nyugati tudomány lebecsütőivel. Ugyanilyen határozottan el kell vetnünk a csupán tény leíró, a materialista szintézist lebecsülő pozitivista-idealista törekvéseket is. Igen széleskörű vita alakult ki az orvosi etika kérdéseiben is. Szpilcsánszki és Ruvinszky professzorok beszámolójukban figyelmeztettek, hogy a szocialista orvosi etika kikristályosztásában egyik igen fontos feladatunk éppen a hazai haladó orvosok életművének ilyen szempontból való felkutatása. Valeria Bologa profeszszor „Néhány szempont az orvosi gondolkozás értelméről és fejlődéséről" szóló, nagy visszhangot vert beszámolójában, biztos kézzel vázolta fel az orvostudomány történetinek nagy kontúrjait. Ebbe a széles materialista freskóba berajzolta a népi orvostudomány által elfoglalt helyet is. Az orvostörténeti kutatások helyzetéről szóló beszámolók között olvasták fel Ghelerter és Braiescu jelentését is a hazai orvostörténeti kutatások megvalósításairól. Igen élénk vitákra adott alkalmat az orvostörténelmi oktatás kérdése is. A vitában résztvevők legnagyobb része önálló orvostörténeti tanszékek felállítása mellett foglalt állást. A kongresszus megbeszélésein és a szünetekben is a különböző országok kutatói közötti kapcsolat kiépítésének mikéntjéről esett a legtöbb szó. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a jövőben kapcsolatunkat, véleményes közleménycserénket még szorosabbá, gyakoribbakká kell tennünk. Nem egy eset található országaink orvostudományának történetében, mikor ugyanaz az orvosi személyiség több ország orvostudományában szerepet játszott, Iuliu Baras pl. éppúgy tartozik a lengyel, mint a román orvostudomány történetéhez. Kolozsvári Jordán Tamás mind az erdélyi, mind a cseh orvostudomány történetébe beírta nevét. Éppen azért igen fontos az egyre szélesebb körű bibliográfiai és dokumentációs munka és annak ismertetése. Országunk orvostörténelmi kutatóinak hasonló természetű munkáiról Manoliu, Izsák és Barbu dolgozata számolt be. A román delegáció sikerrel szerepelt ezen a kongresszuson. Nemcsak azért, mert a lengyel kutatók mellett a legtöbb beszámolót mutatta be, hanem mert a beszámolók színvonala, s problematikája is időszerű is tudományos volt. A kongresszus zökkenőmentes és eredményes munkálatait mindenekelőtt a lengyel orvostörténészek kitűnő szervező munkája és utolérhetetlen vendéglátása tette lehetővé. Konopka professzor, a kongresszus szervező■ bizottságának elnöke, és munkatársai: Wozniewski és Neumann doktorok, valóban elismerésre méltó munkát végeztek. Nagyrészt az ő érdemük, hogy Lengyelországban otthonosan éreztük magunkat. Ezért is búcsúztunk új barátainktól e szívélyes köszöntéssel: „Do vidzenie" — Viszontlátásról Dr. SPIELMANN JÓZSEF egyetemi előadótanár jQ (Szörös Zásihij ill . MAI A Kultúrpalota nagytermében. Vasárnap, június 30-án este 8 órakor a Szatmári Állami Magyar Színház vendégjátéka. Bemutatja Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabját. Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház. Vasárnap, június 30-án Tusnádfürdőn vendégszerepe. Bemutatja Tomcsa Sándor: Utolsó szalmaszál című darabját. Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház. Vasárnap, június 30-án Sztá- Iin városban vendégszerepel. Bemutatja: Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabját. Szakszervezetek Művelődési Háza. Vasárnap, június 30-án délelőtt 10 órakor I. emeleti előadóteremben üreső délelőtt. Mese után filmet vetítenek. JÚNIUS 29-ÉN Haladás filmszínház: Az ördögszakadék (román film). Vörös Lobogó filmszínház: Egykor Párizsban (német film). Ifjúsági filmszínház: Áruló nyomok (bolgár film). ★ 1957 július 1 -től július 7-ig GYERGYÓSZENTMIKLÓS: július 1—3-ig: Erősebb voltam (jugoszláv film). Július 4—7-ig: Ahol a sasok nem repülnek (angol film). SZÉKELYKERESZTÚR: július 1-3-ig: Három a rajtnál (lengyel film). Július 4—7-ig: Éjszakai barátnők (francia film). KÉZDIVASARHELY: július 1-3-ig: ötön a Barska utcából (lengyel film). Július 4—7-ig: Kocsetkov őrvezető esete (szovjet film). SZÉKELYUDVARHELY: július 1- 3-ig: A föld sója (amerikai film). Július 4—7-ig: Kocsetkov őrvezető esete (szovjet film). ERDŐSZENTGYÖRGY: július 1- 3-ig: Vasa Jeleznova (szovjet film) Július 4—7-ig: Jószerencse malma (román fim). SEPSISZENTGYÖRGY: július 1- 3-ig: A tánc forgatagában (cseh film). Július 4—7-ig: Rombadőlt fellegvár (román film). MAROSHÉVIZ: július 1—3-ig: Iván Brovkin közkatona (szovjet film). Július 4—7-ig: Egy kerékpáros halála (francia-spanyol film). RÉGEN: július 1—3-ig: Popescu 10 ellenőrzésen (román film). Július 4—7-ig: Pillangókisasszony (olasz-japán film). CSÍKSZEREDA: július 1—3-ig: Hétköznapi emberek (francia film). Június 4—7-ig: Rumjancev-ügy (szovjet film). Baj van a konzervekkel. .. az egyikkel, nevezetesen a borsókonzervvel azért, mert bár az egész országban híresek a meggyesfalvi gyár készítményei, a borsókonzervvel többek panasza szerint az a helyzet, hogy nagyon gyakran ki kell önteni. Legutóbb az Arany János utca 16 szám alatti lakosok öntöttek ki több dobozzal, mert poshadt szagú és ízű volt. Van azonban olyan konzerv is, amely nagy keresletnek örvend, mint az a bizonyos zöldségkonzerv, amelyet errefelé lecsónak neveznek. Jó is, ízletes is, nem egy család vacsoráját gyorsan megoldja, viszont baj van vele, mert nem igen található. Le ugyan nem okozna nagyobb tragédiát, mert ha valami nincs, hát nincs, még ezeregy vacsoraféléről gondoskodhat a háziasszony, feltéve ha nem ragaszkodik kitűzött céljához, a lecsóhoz. Ha pedig ilyen, dolgokban makacs, hát könnyen megjárja. Éspedig, ha a milíciától jobbra vagy baloldalra lépő üzletek kirakatára néz, hát ott van lecsó. Ezzel szemben, lejjebb a főtéren is szintén dobozokban díszeleg a kirakatban, csak be ne menjen senki vásárolni, mert azokat úgy sem kaphatja meg. A kirakatból nem lehet kivenni. Azt még megérti a város lakossága, ha a kirakatrendezés íratlan törvényei szerint nem szednek ki a rövidárús üzletekből egy-egy évet vagy nyakkendőt, az azonban már teljesen érthetetlen, hogy a könynyen romlandó élelmiszercikkeket nem lehet bevenni. Nagyon időszerű lenne már, hogy csak olyan árut tartsunk kirakatainkban ami az üzletben is kapható s ha onnan kifogyott, rendezzük át a kirakatnak azt a részét. AZ UDVARHELY rajoni néptanács az idén befolyt legelődíjakból és más pénzalapból 1.330.000 lejt fordít az állattenyésztés fejlesztésére, legelőjavításra. AZ AMERIKAI Oklahoma City városban ipari kiállítás nyílt. Különösen a szovjet rádió - és televíziós készülékek és elektrotechnikai felszerelések keltettek nagy érdeklődést. AZ IDÉN 15.219 tanító, tanár és segédszemélyzet tölti szünidejét az üdülőtelepekéin. A pionír- és iskolástáborokban 1380 helyet biztosítottak s ezenkívül 120 tanár és tanító tölti szabadságát a Német Demokratikus Köztársaságban, a Szovjetunióban, Bulgáriában és Csehszlovákiában-A TIMES angol lap captowni tudósítójának közlése szerint nemrég 200 ápolónő tüntetett az ellen a törvényjavaslat ellen, amellyel a kormány a faji megkülönböztetést az egészségügyi alkalmazottakra is ki akarja terjeszteni. CSEHSZLOVÁKÉBA 18 országból érkeznek 12—14 éves fiúkból és leányokból álló csoportok, hogy a csehországi és szlovákiai pionírtáborokban töltsék nyári szabadidejüket. DEMETRIOSZ THEOHARISZ régész Thesszáliában, a voloszi kikötőn uralkodó dombon fölfedezte annak a városnk a romjait, ahonnan egy negyedévszázaddal a trójai háború előtt az argonauták elindultak az aranygyapjú megszerzésére. imno VASÁRNAP, JÚNIUS. 30: A Román Rádió 1. műsora. 6 00: Zenével a pihenés kellemesebb. 6.30: Hírek. 6.40: Ifjúsági fesztiválok dalaiból. 7.00: Mezőgazdasági tanácsadó. 7.10: Könnyű román muzsika. 7.40: Szimfonikus zene. 8.20: Rádiószínház gyermekeknek. 9.50: Román népi táncok. 10.00: Mindenről mindenkinek. 11.10: Esztrád koncert. 12 20: Legkedveltebb operettekből. 13.00: Hírek. 13.15: Déli koncert. 15.15: Folklórkincseinkből. 16.30: Faluhíradó. 17.30: Könnyű román muzsika. 18.00: Zene. 19.00: Hírek. 19.05: Zene. 19.30: Vidám út-avj. 20.00: Könnyűzene. 20.15: Színház mikrofon előtt. 22.00: Hírek 77.15' Sporthíradás. 22.30: Tánczene. A Kolozsvári Tartományi Studii adásából. 8.20—9.43. (román és magyar nyelven). Irodalmi összeállítás „Pintea Gligor“. Operettrészletek. Rádióriport. Államvizsgáznak a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István színművészeti főiskola növendékei.