Vörös Zászló, 1957. június (6. évfolyam, 128-153. szám)

1957-06-29 / 152. szám

Fontos intézkedés Szabályozták a Maroson a fürdést és csónakázást A marosvásárhelyi városi népta­nács végrehajtó bizottsága nemrég ülést tartott, ahol megtárgyalta, mi­ként lehetne megelőzni a Maroson a baleseteket. Az ülésen a következő határozatot hozták :­­ a Maros gát feletti részén, a fo­lyó mindkét partján 250 méter hosz­­szúságban felfelé; — a gáton alul, mindkét paron 100 méter hosszúságban lefelé; — a turbina árok teljes hosszá­ban; — a turbina-árok Marosba való befolyásánál, a balparton mindkét irányban 100 méter hosszúságban (Ritz fürdőn felül); — az Autójavító műhely háta mö­götti résztől a szennycsatorna áteme­lő telepig (repülőtér felé) megtiltotta a fürdést. — Tilos a Maroson csónakázni, amikor a zsilipek fel vannak húzva, a gáton felül 50 méter távolságra soha sem szabad csónakázni; amikor a zsilipek fel vannak húzva, a viksend-telepről nem sza­­bad csónakkal átmenni a Marosra. A városi néptanács végrehajtó bi­zottsága a fenti intézkedést hirdet­mények útján hozza a város lakossá­gának tudomására. Ugyanakkor in­tézkedett, hogy a Marosparton fi­gyelmeztető táblákat helyezzenek el, a Milicia szervei pedig ellenőrzik a fenti határozat betartását. Levelezőink írják — Innen—onnan — ZALÁNPATAKÁN a második ka­pálás vége felé járnak. Izsák István és Karácsony János már be is fe­jezték. A faluban­ mind többen köt­nek szerződést állathízlalásra. A Tischler család a napokban adta át a 720 kg-os leszerződött ökröt, amiért 5040 lejt kapott és kedvező áron vá­sárolhatott 200 kg tengerit, tomlat, deszkát és bőrtalpat is. A példa lát­tán 15 gazda kötött szerződést. A­­zalánpatakiak a gazdasági mun­kák mellett előkészültek a kultúrott­hon kibővítésére is. Beszerezték a meszet és hordják a homokot. Jó lenne, ha a néptanács illetékes szer­ve gondoskodna arról, hogy a Mál­násfürdő felé vezető utat megjavít­sák. Sokkal könnyebb lenne a fuvaro­zás. (Tischler Zoltán). FIATFALVAN a kollektivisták , ha területen a burgonyát már hat-11 10­­ ——­ ........ madszor is megkapálták gépi erővel. De „tisztába tették“ a mintegy egy hektár terület zöldséges kertjüket is. Vigan folyik a kaszálás, 10 hektár­ról a here első termését jó száraz­időben betakarították, s mintegy 6000 kg szénát is elraktároztak A növényápolási és betakarítási mun­kákban mint élenjárókat lehet meg­említeni Peti Ilona IMSZ tagot, Ki­­bédi Sándort, Varró Kálmánt, Simó Bélát, Kelemen Jánost és másokat (Táncos János). CSIKKARCFALVÁN eredményesen zajlott le a kollektív gazdaságban megtartott GTA tanácsülés. A jelen­tésből kitűnt, hogy a gépállomás tavaszi tervét határidő előtt 3 nap­pal teljesítette. Ebben igen nagy sze­repe van annak, hogy a tél folyamán a GTA pártalapszervezetének irányí­tásával 12 politikai és szakmai tan­folyam működött. A gépállomás a kollektív gazda­ságokon és mezőgazdasági társuláso­kon kívül 296 egyénileg gazdálkodó­nak is dolgozott. Eredménynek szá­mít az is, hogy a kampány idején 7191 lej értékű üzemanyagot takarítot­tak meg, s ezzel az önköltséget 85 lejre csökkentették. Számos traktorista tűnt ki szorgal­mával, Kurbuly György, Császár Imre, Biró Vilmos és Molnár Tibor, a szocialista verseny élenjárói. Számos hozzászóló egészítette ki a jelentés anyagát, s alaposan megvi­tatták nemcsak az eredményeket, ha­nem a hiányosságokat is. A tanul­ságot leszűrve, számos javaslatot fi­­gyelembe véve, a gépállomás tanács­ülése a betakarítási kampány jó kö­rülmények közötti elvégzésére vonat­kozó értékes határozatok elfogadásá­val ért véget. (Balázs Cs. Lajos) Tő a ligetben Ha vontatottan is, de a marosvá­sárhelyi liget csak szép lesz. A város dolgozói azt szeretnék, ha már a több részről is elhangzott javaslat mielőbb megvalósulna Javasolták, hogy a ligetben levő betontérségen létesítsenek táncteret és az ott levő épületet alakísák át büffének és cuk­rászdának. Ez is hozzájárul a Sztá­lin tér zsúfoltságának csökkentésé­hez. Figyelemre méltó a város­ népta­nács mellett működő Testnevelési és Sport Bizottság azon javaslata, hogy a liget szélén lévő pályát, amely té­len korcsolyapálya, nyárára csónaká­zó tóvá alakítsák át. A javaslat igen jó és úgy értesültünk, a népta­nács végrehajtó bizottsága is támo­gatja. Nyolc napot töltöttem Lengyelor­szágban. Nyolc nap alatt egy embert sem ismerhetünk meg, még kevésbé egy várost vagy egy egész országot. És mégis, a gazdag benyomás-anyag­ból, már most kikristályosodott ben­nem egy, a legerősebb, ebben a nép­ben csodálatos élniakarás és optimiz­mus van. Új életét építi, s közben alkotó módon fejleszti tovább ha­ladó nemzeti hagyományait. . Végigjártuk Varsó, az ős­ új város utcáit. Megpihentünk a lengyel sors­­folyó, a Visztula partján. Bebaran­goltuk Varsó régi városnegyedét, középkori épületeivel, élő múltjával, hagyományaival. Nem a régi falakat láttuk, hisz a második világháború idején itt minden megsemmisült, ha­nem a restaurált épületeket, ame­lyek ugyanakkor a fasizmusról is val­lanak. A fasizmusról, mely sem em­bert, sem tradíciót nem kímélt. Az újonnan emelt régi épületek mellett ma is meggyalázott, földig rombolt emlékművek, házak tárulnak vádolan a látogató szeme elé. Lengyelország ezen még oly közeli, sötét és hősies korszakáról vallanak a Varsó házain sűrűn látható emléktáblák is. „Itt lengyel vér folyt". Ezek a feliratok az elmúlt világháború véres, de egy­ben büszke lengyel „Non passerat“­­áról tanúskodtak. Láttuk Krakkó ősi falait, a Wawelt — a régi királyi várat — a maga gazdag művészeti és történelmi em­­lékanyagával; a Jagelló egyetem pom­pás auláját, melyben az elmúlt szá­zadok során nem egy erdélyi orvos tette le a Hippocratesi-esküt. S az ősi egyetem udvarában egy nagyon fiatal lengyel festőnővel találkoztunk, aki éppen az egyetem belső udvará­nak vázlatán dolgozott. Íme, tehát minden lépésnél együtt találtuk a múltat a jelennel. Láttam Auschwitz kialudt és le­rombolt krematóriumait. És könnyes szemmel szitáltam ujjaim közt a ha­lál kályhái előtt lévő homokot, mely­ben elégetett emberek csontmarad­­ványai ma is találhatók. Talán ép­pen apám, anyám vagy unokatestvé­reim csontsalánkjait tartottam uj­jaim között. Auschwitzból Krakkóba való vissza­tértünkkor kövér búzatáblák mellett haladtunk el, apró faházakat láttunk, melyek körül lüktetett az élet, s az új Lengyelország ipari központjait: Trzebinát, Chelmeket, Chrzanowot, Krzesowicet. Elbeszélgettem munkahelyükről ha­zatérő lengyel munkásokkal. Nyugal­muk, optimizmusuk, szeretetük, mely­­lyel minket, a szomszédos népi de­mokrácia állampolgárait fogadták, minden élénk, kiáltó ellentétben volt Auschwitz és Birkenau — Európa temetői — szívszaggató képeivel, me­lyek szüntelenül a fasizmust vádol­ják, ma és mindörökké. Lengyelországi látogatásunk célja az volt, hogy részt ve­gyünk a lengyel orvostörténészek Vili. kongresszusán. Nem feledhettük, hogy olyan or­szágba érkeztünk, melynek orvosi ok­tatása egészen a XIV. századig nyúlik vissza, s ahol az orvostörté­nelmi mozgalom, a XIX. század ele­jétől napjainkig egy percre sem szűnt meg élő valóság lenni. A lengyel orvostörténeti mozgalomnak egyik fő sajátossága, éppen az, hogy az or­vostudomány történetének tanulmá­nyozását kezdettől fogva egyesítette az orvostudomány bölcsészetével. Len­gyelországban már a felszabadulás előtt olyan számottevő folyóirat je­lent meg, mint „Az orvostudomány történetének és filozófiájának közlö­nye", s olyan Európa-szerte ismert történész-filozófus csoport működött, melynek Javorszki, Chalubinszki, Koz­­minszki, Bieganszki, Sokalsky, Su­­mowski és mások voltak a tagjai-A lengyel orvostörténészek kong­resszusának különös jelentőséget köl­csönzött az, hogy ez volt az első alkalom, amikor a szovjet, lengyel, bolgár, magyar, német, csehszlovák és román orvostörténészek a második világháború óta találkoztak, hogy kö­zös kérdéseiket megbeszéljék. Az 5 napig tartó kongresszus anyaga az orvostörténeti oktatás és kutatás módszertani kérdéseit ölelte fel. A lengyel professzorok előadásai mellett a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok orvostörténészei is önálló és társ­beszámolókat tar­tottak. A megbeszélések középpontjában az orvostörténeti kutatások alapvető kér­dései állottak. A vitában résztvevők döntő több­sége határozott hitet tett az orvos­történeti kutatások dialektikus-mate­rialista szemlélete mellett. Igen mély benyomást gyakorolt minden részt­vevője Boris Petrov professzor, a moszkvai ,,Semasko Intézet" orvos­­történeti osztálya vezetőjének beszá­molója. Petrov kidomborította, hogy az orvostörténeti kutatásnak a hala­dó múlt felé kell fordulnia, szembe kell szállnia minden vulgarizálá­si törekvéssel, s nem szabad a kutatást csupán tényfelsorakoztatásra korlá­toznia. De ugyanakkor határozottan elvetendő a történelmi tények „koz­metikai megszépítésé"-nek kísérlete is. Petrova­ Davidova, bolgár profesz­­szornő élesen foglalt állást a tudo­mánytörténetben fel-felburjánzó revi­zionista irányzatok ellen. Hangoztat­ta, hogy „ A minden virág virágoz­zék" jelszó nem lehet menlevél idea­lista irányzatok becsempészésére. Én is e tárgykörben tartottam meg beszámolómat az orvostörténeti kuta­tások dialektikus materialista szem­léletéről. Beszámolómban különösen azt emeltem ki, hogy a tudomány történetének becsületbeli feladata a maga területéről vett új érvekkel és tételekkel gazdagítani a marxista is­meretelméletet. Szembe kell szállni az erőltetett prioritások hangoztatói­­val, a haladó nyugati tudomány le­­becsü­tőivel. Ugyanilyen határozottan el kell vetnünk a csupán tény­ leíró, a materialista szintézist lebecsülő po­zitivista-idealista törekvéseket is. Igen széleskörű vita alakult ki az orvosi etika kérdéseiben is. Szpil­­csánszki és Ruvinszky professzorok beszámolójukban figyelmeztettek, hogy a szocialista orvosi etika kikristályo­­sztásában egyik igen fontos felada­tunk éppen a hazai haladó orvosok életművének ilyen szempontból való felkutatása. Valeria Bologa profesz­­szor „Néhány szempont az orvosi gondolkozás értelméről és fejlődéséről" szóló, nagy visszhangot vert be­számolójában, biztos kézzel vázolta fel az orvostudomány történetinek nagy kontúrjait. Ebbe a széles ma­terialista freskóba berajzolta a népi orvostudomány által elfoglalt helyet is. Az orvostörténeti kutatások helyze­téről szóló beszámolók között olvas­ták fel Ghelerter és Braiescu jelen­tését is a hazai orvostörténeti ku­tatások megvalósításairól. Igen élénk vitákra adott alkalmat az orvostörténelmi oktatás kérdése is. A vitában résztvevők legnagyobb ré­sze önálló orvostörténeti tanszékek felállítása mellett foglalt állást. A kongresszus megbeszélésein és a szünetekben is a különböző országok kutatói közötti kapcsolat kiépítésének mikéntjéről esett a legtöbb szó. Ab­ban mindannyian egyetértettünk, hogy a jövőben kapcsolat­unkat, vélemény­es közlemény­cserénket még szorosab­bá, gyakoribbakká kell tennünk. Nem egy eset található országaink orvos­­tudományának történetében, mikor ugyanaz az orvosi személyiség több or­szág orvostudományában szerepet játszott, Iuliu Baras pl. éppúgy tar­tozik a lengyel, mint a román or­vostudomány történetéhez. Kolozsvári Jordán Tamás mind az erdélyi, mind a cseh orvostudomány történetébe be­írta nevét. Éppen azért igen fontos az egyre szélesebb körű bibliográfiai és dokumentációs munka és annak is­mertetése. Országunk orvostörténelmi kutatóinak hasonló természetű mun­káiról Manoliu, Izsák és Barbu dol­gozata számolt be. A román delegáció sikerrel szere­pelt ezen a kongresszuson. Nemcsak azért, mert a lengyel kutatók mel­lett a legtöbb beszámolót mutatta be, hanem mert a beszámolók színvonala, s problematikája is időszerű is tu­dományos volt. A kongresszus zökkenőmentes és eredményes munkálatait mindenek­előtt a lengyel orvostörténészek ki­tűnő szervező munkája és utolérhetet­­len vendéglátása tette lehetővé. Ko­­nopka professzor, a kongresszus szer­vező■ bizottságának elnöke, és mun­katársai: Wozniewski és Neumann doktorok, valóban elismerésre méltó munkát végeztek. Nagyrészt az ő érdemük, hogy Lengyelországban otthonosan éreztük magunkat. Ezért is búcsúztunk új ba­rátainktól e szívélyes köszöntéssel: „Do vidzenie" — Viszontlátásról Dr. SPIELMANN JÓZSEF egyetemi előadótanár jQ (Szörös Zásihij ill . MAI A Kultúrpalota nagytermében. Va­sárnap, június 30-án este 8 órakor a Szatmári Állami Magyar Színház vendégjátéka. Bemutatja Móricz Zsig­­mond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabját. Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház. Vasárnap, június 30-án Tus­­nádfürdőn vendégszerepe­. Bemutatja Tomcsa Sándor: Utolsó szalmaszál című darabját. Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház. Vasárnap, június 30-án Sztá- I­in városban vendégszerepel. Bemutat­ja: Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabját. Szakszervezetek Művelődési Háza. Vasárnap, június 30-án délelőtt 10 órakor I. emeleti előadóteremben üre­­ső délelőtt. Mese után filmet vetítenek. JÚNIUS 29-ÉN Haladás filmszínház: Az ördögsza­kadék (román film). Vörös Lobogó filmszínház: Egykor Párizsban (német film). Ifjúsági filmszínház: Áruló nyomok (bolgár film). ★ 1957 július 1 -től július 7-ig GYERGYÓSZENTMIKLÓS: július 1—3-ig: Erősebb voltam (jugoszláv film). Július 4—7-ig: Ahol a sasok nem repülnek (angol film). SZÉKELYKERESZTÚR: július 1-3-ig: Három a rajtnál (lengyel film). Július 4—7-ig: Éjszakai barátnők (francia film). KÉZDIVASARHELY: július 1-3-ig: ötön a Barska utcából (lengyel film). Július 4—7-ig: Kocsetkov őrvezető esete (szovjet film). SZÉKELYUDVARHELY: július 1- 3-ig: A föld sója (amerikai film). Július 4—7-ig: Kocsetkov őrveze­tő esete (szovjet film). ERDŐSZENTGYÖRGY: július 1- 3-ig: Vasa Jeleznova (szovjet film) Július 4—7-ig: Jószerencse malma (román fim). SEPSISZENTGYÖRGY: július 1- 3-ig: A tánc forgatagában (cseh film). Július 4—7-ig: Rombadőlt fellegvár (román film). MAROSHÉVIZ: július 1—3-ig: Iván Brovkin közkatona (szovjet film). Július 4—7-ig: Egy kerékpáros ha­lála (francia-spanyol film). RÉGEN: július 1—3-ig: Popescu 10 ellenőrzésen (román film). Július 4—7-ig: Pillangókisasszony (olasz-japán film). CSÍKSZEREDA: július 1—3-ig: Hétköznapi emberek (francia film). Június 4—7-ig: Rumjancev-ügy (szovjet film). Baj van a konzervekkel. .. az egyikkel, nevezetesen a borsókonzervvel azért, mert bár az egész országban híresek a meggyesfalvi gyár készítményei, a borsókonzervvel többek panasza szerint az a helyzet, hogy nagyon gyakran ki kell önteni. Legutóbb az Arany János utca 16 szám alatti lakosok öntöttek ki több dobozzal, mert poshadt szagú és ízű volt. Van azonban olyan konzerv is, amely nagy keresletnek örvend, mint az a bizonyos zöldségkonzerv, amelyet errefelé lecsónak nevez­nek. Jó is, ízletes is, nem egy család vacsoráját gyorsan megoldja, viszont baj van vele, mert nem igen található. Le ugyan nem okozna nagyobb tragédiát, mert ha valami nincs, hát nincs, még ezeregy va­­csoraféléről gondoskodhat a háziasszony, feltéve ha nem ragaszkodik kitűzött céljához, a lecsóhoz. Ha pedig ilyen, dolgokban makacs, hát könnyen megjárja. Éspedig, ha a milíciától jobbra vagy baloldalra lépő üzletek kirakatára néz, hát ott van lecsó. Ezzel szemben, lejjebb a főtéren is szintén dobozokban díszeleg a kirakatban, csak be ne men­jen senki vásárolni, mert azokat úgy sem kaphatja meg. A kirakatból nem lehet kivenni. Azt még megérti a város lakossága, ha a kirakatrendezés íratlan törvényei szerint nem szednek ki a rövidárús üzletekből egy-egy évet vagy nyakkendőt, az azonban már teljesen érthetetlen, hogy a köny­­nyen romlandó élelmiszercikkeket nem lehet bevenni. Nagyon időszerű lenne már, hogy csak olyan árut tartsunk kira­katainkban ami az üzletben is kapható s ha onnan kifogyott, rendez­zük át a kirakatnak azt a részét. AZ UDVARHELY rajoni néptanács az idén befolyt legelődíjakból és más pénzalapból 1.330.000 lejt fordít az állattenyésztés fejlesztésére, legelőja­­vításra. AZ AMERIKAI Oklahoma City vá­rosban ipari kiállítás nyílt. Különö­sen a szovjet rádió - és televíziós készülékek és elektrotechnikai felsze­relések keltettek nagy érdeklődést. AZ IDÉN 15.219 tanító, tanár és segédszemélyzet tölti szünidejét az üdülőtelepekéin. A pionír- és iskolás­táborokban 1380 helyet biztosítottak s ezenkívül 120 tanár és tanító tölti szabadságát a Német Demokratikus Köztársaságban, a Szovjetunióban, Bulgáriában és Csehszlovákiában-A TIMES angol lap captowni tudó­sítójának közlése szerint nemrég 200 ápolónő tüntetett az ellen a törvény­­javaslat ellen, amellyel a kormány a faji megkülönböztetést az egészség­ügyi alkalmazottakra is ki akarja terjeszteni. CSEHSZLOVÁKÉBA 18 országból érkeznek 12—14 éves fiúkból és leá­nyokból álló csoportok, hogy a cseh­országi és szlovákiai pionírtáborok­ban töltsék nyári szabadidejüket. DEMETRIOSZ THEOHARISZ ré­gész Thesszáliában, a voloszi kikötőn uralkodó dombon fölfedezte annak a városnk a romjait, ahonnan egy ne­gyedévszázaddal a trójai háború előtt az argonauták elindultak az arany­­gyapjú megszerzésére. imno VASÁRNAP, JÚNIUS. 30: A Román Rádió 1. műsora. 6 00: Zenével a pihenés kellemesebb. 6.30: Hírek. 6.40: Ifjúsági fesztiválok da­laiból. 7.00: Mezőgazdasági tanácsa­dó. 7.10: Könnyű román muzsika. 7.40: Szimfonikus zene. 8.20: Rádió­­színház gyermekeknek. 9.50: Román népi táncok. 10.00: Mindenről min­denkinek. 11.10: Esztrád koncert. 12 20: Legkedveltebb operettekből. 13.00: Hírek. 13.15: Déli koncert. 15.15: Folklórkincseinkből. 16.30: Fa­luhíradó. 17.30: Könnyű román mu­zsika. 18.00: Zene. 19.00: Hírek. 19.05: Zene. 19.30: Vidám út-av­j.­ 20.00: Könnyűzene. 20.15: Színház mikrofon előtt. 22.00: Hírek 77.15' Sporthíradás. 22.30: Tánczene. A Kolozsvári Tartományi Studii adásából. 8.20—9.43. (román és ma­gyar nyelven). Irodalmi összeállítás „Pintea Gligor“. Operettrészletek. Rádióriport. Államvizsgáznak a Ma­rosvásárhelyi Szentgyörgyi István színművészeti főiskola növendékei.

Next