Vörös Zászló, 1957. augusztus (6. évfolyam, 180-204. szám)
1957-08-02 / 181. szám
Richard Krumholsz . VÉRPÓTLÓ A leningrádi Vérátömlesztő központban hosszas kísérletek után előállították a Sinkol nevű vegyi terméket, amely bizonyos szempontból pótolja a vért. Vérátömlesztés esetén a Sinkol lassan hatol be a szövetekbe és hosszabb ideig megmarad a véredényekben. A kísérletek bebizonyították, hogy a Sinkol tulajdonságainál fogva meghaladja a hasonló svéd és amerikai készítményeket. VÍZIAUTÓBUSZ Lengyelországban a közelmúltban elkészült az első víziautóbusz mintapéldánya. Az új vízijármű tulajdonképpen az eddig használt hasonló közlekedési eszközök tökéletesítéséből született. Két nagy teljesítő képességű motor hajtja és legtöbb része alumíniumból készült. Ennek következtében könnyű és nagy sebességeket érhetnek el vele. Az új víziautóbusz hatszemélyes. Tekintettel arra, hogy kényelmes és egyben gyorsjáratú, , megkezdték a sorozatgyártását. ÚJ TÍPUSÚ PLASZTIKUS ANYAG : A Bolgár Népköztársaságban a Kirov üzem technikusai új tipusú plasztikus anyagot állítottak elő, a Paropas-t. Az új plasztikus anyag nem ég, nem rothad, jó hang- és hőszigetelő. Tulajdonságainál fogva az új plasztikus anyagot a hajóépítők, a vasúti kocsi építők használhatják, mivel nagyszerűen helyettesíti a parafát. / DJ ORVOSI GÉP A Varsói műegyetem mellett műkcködő kutató kollektíva a közelmúlt-ban új orvosi gépet készített, amely nagy segítséget nyújt a sebészeknek. A műtétek alkalmával az új gép egy időben méri a beteg vérnyomását, a pulzusát és lázát és másodpercen-ként jelzi a szív működését. ----------------------------------------------A hirthmnnyos technika viltímából Ü€k^"Udába Richard Krumboltz ismert német utazó és író hűséges vezetőjével és barátjával, az indiánus Sebeival beutazta Dél-Amerika legeldugottabb, legismeretlenebb vidékeit és nem egy értékes, ritkaságszámba menő múzeumi tárggyal gazdagította hazája, a Német Demokratikus Köztársaság múzeumait. Az NDK- ban széles körben ismeretesek Richard Krumboltz ritka vadállatokról és növényekről szóló elbeszélései. Alább közöljük egyik ilyen írását. ★ A sűrű felől erőteljes szárnycsattogás hallatszott — valami óriási madár felröppent a földről és súlyos testével egy fa ágára ereszkedett. A közeli erdőkben messzire elhallatszott fülhasogató „hiiu-hiiiu" vijjogása. A hókka madár, más néven trópusi fajdkakas szokott így kiáltani. E madár méretei megfelelnek hangja erejének, ugyanis nagyságra vetekedik egy jókora puskával. Valahonnan a fejem felől rikácsolás, marakodás hangjai hallatszódtak: felébredtek a gigantikus fák lombjai között éjszakázó majmok. A távoli mocsárvidéken a kürtmadarak köszöntötték a napfelkeltét, önkéntelenül összerezzentem rettenetes, vérfagyasztó kiáltásaikra. Nincs az a vadállat, amely oly rémítő hangokat tudna hallatni, mint ezek az ártatlan madarak. Öltem és az ébredező dzsungel hangjait hallgattam. Sebő, hűséges vezetőm és nyomolvasóm, a minap a Rio Mapuero felső szakaszánál egy hatalmas vizikígyó, másnéven anakonda-óriáskígyó nyomára bukkant, s még az este felmásztam egy hatalmas fahéjfára. Mászás közben ruhámat teljesen belepte az ágakról és a fa kérgéről rámhulló sárgásbarna színű por, így kitűnően voltam álcázva, s az illatos por ezenkívül még a szagomat is közömbösítette. Nézegettem a különös fát, amely mélyen a víz fölé terjesztette ágait. Az ilyen fákat gyakran hangyák népesítik be, ezért a helyi lakosok „hangyafának" szokták nevezni. A nap még nem emelkedett az erdőségek fölé, de a levegő már fülledt, forró volt. Ingem átnedvesedett az izzadságtól és kellemetlen érzés volt, hogy minduntalan a testemhez tapadt. Már-már arra gondoltam, hogy hazatérek, amikor hirtelen különös zaj ütötte meg a fülemet a partmenti bozót felöl, mintha faágakat tördelnének. Arrafelé tekintettem és borzadva rázkódtam össze: hatalmas puma, vagy amint itt nevezik „szürke oroszlán" ugrott a közelemben lévő fehér cédrus egyik ágára. A ragadozó vésztjósló pillantásokat lövellt felém. A puma nem szokta megtámadni az embert, azonban jelen esetben minden bizonnyal hatalmas hokko-kakasnak nézett, mert óvatosan felém lopakodott az ágon. Aztán átugrott a cédrusról a hangyafa víz fölé hajló ágára. „Reccs-ropp" — az ág nem bírta meg a súlyos terhet és letörött. A puma bukfencezve zuhant a vízbe. Kisvártatva kidugta fejét a vízből és fújva, prüszkölve úszott a másik part felé. Csaknem partot ért már, amikor valami hirtelen a víz alá rántotta. A puma bősz üvöltésben tört ki. Mancsaival elkeseredetten rugkapált, s miközben valamit harapdált, minduntalan fogaival próbálta megragadni láthatatlan ellenségét. Pirai ragadozó halak". — gondoltam. Ezek a félelmetes szörnyetegek rettegésben tartják az öszszes dél-amerikai folyók környékének lakosságát. Falkákba verődve vetik rá magukat áldozataikra és néhány pillanat műve, hogy csontig marják le a húst az úszó állatról. Még a kemény bőrpáncéllal borított krokodil is csak igen ritkán szabadul meg tőlük épségben. Az ilyen gyorsfolyású vizekben azonban nincsenek ilyen halak. Talán krokodil lenne? A vízben vergődő vad mellett két ízben is hirtelen kiemelkedett a mélyből valami meghatározatlan formájú test. A puma egy utolsó kétségbeesett üvöltéssel elmerült a vízben. Leereszkedtem a fáról és a folyóhoz siettem. Sem a partmenti homokban, sem pedig a folyó felszínén nem tudtam felfedezni a nyomait annak a titokzatos lénynek, amely magával tudta ragadni a vízben ezt az erős ragadozót. „Mégis, mi lehetett?“ — tűnődtem. Másnap még jóval napfelkelte előtt ismét lesben ültem régi helyemen és hallgattam az őserdő hangjait. A nap lassan felemelkedett a fák koronái fölé. Gyönyörködtem a fény- és árnyfoltokban, amelyek a partmenti buja növényzet levelein játszadoztak. Különösen megragadta a figyelmemet egy tarka halom, amely a víz közelében hevert. Eleinte azt hittem, hogy barna és zöld falevelek alkotják. E halom sötét és világos foltokból összetevődő különleges mintázata megélénkült a legkisebb szellőfuvallatra, állandóan változtatta körvonalait. Minél tovább szemléltem, annál világosabban láttam. Most már nem alaktalan halomra emlékeztetett, hanem élénkszínű gombákkal borított, lezuhant fatörzsre. A nap még magasabbra emelkedett; a bozót most márnem vetett csipke finomságú árnyékot erre a különös tárgyra s így az határozottabb formát öltött. Igen, minden kétséget kizáróan, az, ami előttem hevert, nem falevélhalom volt és nem is kidőlt fatörzs, hanem egy gigantikus méretű anakonda kígyó! Alig volt fel-jelem harmincöt méterre, de csodálatos színezete oly kitűnően álcázta, hogy még mindig kételkedtem, valóban óriáskígyó-e, avagy csupán képzeletem játéka. Tisztán ki tudtam venni a gyűrűk körvonalait, amelyekbe a kígyó hatalmas testét sodorta, a kerek, barna foltokat zöldszínű bőrén, de sehol sem láttam a fejét. Ez kissé megzavart. Hirtelen hangos vízcsobbanás vonta magára a figyelmemet. Hatalmas krokodil dugta ki fejét a homokból. Kimászott a partra és szélesre tárva hatalmas száját, ásított. A ragadozó esetlenül vonszolta világosságra hasát a homokban. A krokodilban ráismertem a fekete kajmánra, a legnagyobb és legfalánkabb dél-amerikai krokodilfajtára. A hossza meghaladta az öt métert. Rekedt üvöltés tört fel a krokodil torkán, amint megpillantotta az anakondát. Rettenetes állkapcsait nagyra torva, rontott rá az alvó óriáskígyóra. Tépázta, harapta, ide-oda rángatta az alvó kígyó rugalmas testét. Végül fölébredt az anakonda is. Előredobta háromszög alakú fejét és néhányszor a krokodil felé harapott. Hegyes fogai azonban ártalmatlanul siklottak le a kajmán bőrpáncéljáról. Valószínűleg még nem tért magához dermedtségéből, amelyben a hús éjszakát töltötte. Néhányszor megpróbálta átfonni a kajmán törzsét, hogy megfojtsa hatalmas testének gyűrűiben, próbálkozásait azonban mindany■nyiszor kudarc követte. Mozdulatai még nem árulták el közismert erejét és gyorsaságát. A kajmán könnyűszerrel szabadult öleléséből és ellentámadást indított. Farkával és állkapcsaival szörnyű csapásokat mért az óriáskígyóra. Egyszercsak az anakonda kinyújtotta hatalmas testét. Hossza legalább nyolc méter volt. Törzsének elülső részével átölelte a krokodilt és oly rettentő erővel szorította össze, hogy ropogtak a kajmán csontjai és görcsösen, fuldokolva tátogatta a száját. A kígyó testének hordószerűen kidagadó középső része azonban megtagadta az engedelmességet, s a krokodil dühös ordítással kiszabadult szorításából. Az anakonda újból rávetette magát a kajmánra és átfonta. Egy pillanatig sem csökkent a harc heve. Folytatódott a birkózás, életre-halálra. Végül a kajmánnak sikerült hatat, más állkapcsaival megragadnia az anakonda fejét. Az anakonda kétségbeesett erőfeszítéssel próbált szabadulni. Ide-oda vonszolta testét, maga után húzva a krokodilt. A kígyótest rugalmas gyűrűi ott tekerőztek a kajmán keményen összeszorított állkapcsai előtt. Hasztalanul próbálkozott, hogy kiszabadítsa fejét, a krokodil csak fokozta a szorítás erejét. A kígyó kezdett kifogyni erejéből, mozdulatai gyengeségről tanúskodtak. Végül az anakonda tarka teste — amely néhány perccel azelőtt még vérzett, — erővel húzta, rángatta ideoda a krokodilt, — élettelenül nyúlt végig a letaposott füvön. Csak a farka vége rángatózott még görcsösen. A kajmán fejétől fogva próbálta a vízbe vonszolni legyőzött ellenségét, ez azonban nem sikerült neki: a hatalmas kígyó testsúlya csaknem fél tonna volt. A krokodil még erőteljesebben rángatta, mire az anakonda feje, — a számomra oly kívánatos vadászzsákmány — levált a törzséről. Elkeseredésemben rálőttem a krokodilra, mire az szájában az anakonda fejével víz alá merült. », Egyszerre szokatlan csend lett körös-körül. Lekúsztam a fáról. Lövésemre hozzám evezett hűséges Sebem, ugyancsak lesben állott, valamivel fentebb, a folyó partján. Nem akart hinni szavamnak, hogy a krokodil támadta meg az anakondát és becsületes harcban le is győzte. „Itt valami „nincs rendben“ — csóválta kétkedve a fejét. Minden dzsungel-vadász tudja, hogy a krokodil fél az anakondától és legtöbbször messzire elkerüli. Ez a kígyó-szörnyeteg nem egyszer rátámad a krokodilokra és izmos testének szorításával megfojtja őket. Sebő felmetszte az anakonda testét. Gyomrából legnagyobb csodálkozásomra a lenyelt puma teteme került elő. No lám csak, mi rántotta a tegnap a víz alá ezt a ragadozót. Az anakonda ily nagy megterheléssel harc közben nem tudta kellőképpen érvényesíteni a rá jellemző erejét és fürgeségét. Sebő azonban ebbe sem nyugodott bele. Arra kért, mutassam meg neki a helyet, ahol az anakonda aludt. Az volt a véleménye, hogy a krokodil komoly ok nélkül nem támadta volna meg az óriáskígyót. Elvezettem a kívánt helyre. Sebő térdre ereszkedett és a fövényre szorította a fülét. Felém intett, hogy hallgatózzam. Mellé feküdtem a homokra és kisvártatva halk motoszkálást hallottam, valahonnan a föld alól. Vezetőm egy magas bokor mögé húzott: ,,Signore Richardo, én nem mutatok önnek madárfészket sasfiókokkal, — de azért nemsokára valami igen érdekeset fog látni“. Félóra múlva kiemelkedett a vízből és a partra mászott régi „ismerősöm", a kajmán. Oldalt hajtva a fejét, hallgatózott egy darabig, majd karmaival túrni kezdte a homokot, pontosan azon a helyen, ahol az imént a motoszkálást hallottuk. A homokból furcsa, nyávogásszerű hangokat hallatva, egyik a másik után, arányos testalkatú, apró lények ugráltak ki, a tojásokból nemrég kikelt krokodilus-bébik. Anyjuk köré gyűltek, aki elvezette őket a veszélyes helyről. A népes család elrejtőzött a partmenti nádasban. No lám, miért támadott oly dühösen a kajmán az anakondára! Az óriáskígyó, mit sem gyanítva, épp azon a helyen tért nyugovóra, ahol a krokodilus a homokba rejtette tojásait. A nőstény krokodilok meg nagyon jó anyák, akik nagyon szeretik kicsinyeiket és soha sem hagyják őket cserben. Oroszból fordította: TÖRÖK EDE Szerdán újabb bajnokokat avattak a III. Nemzetközi Baráti Sportjátékokon. Ez alkalommal a nyertesek között román versenyzők is voltak, sőt Balázs Jolán révén megszereztük az első aranyérmet is. Balázs Jolán a magasugrásban 1,66 méteres teljesítményével az első helyen végzett, megelőzve a szovjet Pisarevát és Balevet, akik szintén 1,66 métert ugrottak, de egyes magasságokat a második, illetve a harmadik kísérletre ugrottak át. A 400 méter síkfutásban Ion Wiesenmayer a második helyen végzett a cseh Jirasek mögött. Ideje 47,7 mp, új román csúcs. A régi rekordot Ion Moina tartotta 47,8 mp-vel. Férfi tőrvívócsapatunk a harmadik helyen végzett. A versenyt a Magyar Népköztársaság csapata nyerte a Szovjetunió tőrvívó válogatottja előtt. KÉZILABDA Szerdán reggel kezdődtek meg a mérkőzések. Csapatunk a Csehszlovák válogatottal mérte össze erejét. Játékosaink nagyszerű formát mutattak és 17:14 arányban legyőzték a neves cseh válogatottat. Az első nap érdeklődéssel várták a Szovjetunió Csapatának szereplését. A kézilabda sport a Szovjetunióban a kevésbé ismert sportágak közé tartozik és a mostani torna a szovjet válogatott első komolyabb erőpróbája. Az első mérkőzését a Német Demokratikus Köztársaság válogatottja ellen játszotta. A szovjet csapat meglepően jól játszott és csak 19:17 arányban vesztett a Német DK csapatával szemben, amely a világ egyik legjobb együttese. LABDARÚGAS RNK utánpótlás—Német DK 2:2 (2:1). A két csapat Jaroszlavban találkozott. Szép küzdelem után a mérkőzés döntetlen eredménnyel ért véget. Ez a teljesítmény dicséretére válik utánpótlás-válogatottunknak, hiszen a Német DK első csapatával vesz részt a tornán. A gólokat Bükkösi és Mészáros II. lőtték. Egyéb eredmények: Magyarország—Libanon 15:0, Kínai NK—Finnország 3:0, Szudán—Ausztria 5:2, Szovjetunió—Indonézia 6:1, Csehszlovákia—Albánia 5:1, Egyiptom—Koreai NDK 6:2, Szíria—i Ceylon 9,4. ATLÉTIKA 100 méteres síkfutás döntő: 1. Feik (lengyel) 10,5 mp. 2. Barteviev (szovjet) 10,6 mp. 3. Bicsivarov (bolgár) 10,7 mp. 400 méter gátfutás: 1 Lityev (szovjet) 51,2 mp. 2. Iljim (szovjet) 51,3 mp. 3. Szedov (szovjet) 53,9 mp. 100 méteres női síkfutás. Döntő: 1. Krepkina (szovjet) 11,9 mp. 2. Köhler (német) 12 mp. 3. Popova (szovjet) 12 mp. ÖKÖLVÍVÁS Versenyzőink továbbra is jól szerepelnek. Mircea Dornescu a jugoszláv Palic ellen győzött pontozással, Puiu Nicolae szintén pontozással nyert az egyiptomi Abdulmah Mohamed ellen. Stoian betegség miatt feladta a jugoszláv Jakovievics elleni mérkőzését, Dumitrescut, bár az első két menetben nagy pontelőnyre tett szert, vesztesként hirdették ki a lengyel Wojciechowszki elleni mérkőzésén. A szerdai versenynapon a meglepetések sem hiányoztak. Posterszki fiatal lengyel ökölvívó legyőzte az olimpiai bajnok szovjet Safranovot, míg a francia Varidlate, a pehelysúly egyik esélyese kénytelen volt vesztesként elhagyni a szorítót. Legyőzője egy eddig ismeretlen fiatal szovjet ökölvívó, Tumnis. KOSÁRLABDA Női csapatunk könnyű ellenfelet kapott ezen a napon és könnyűszerrel 55:23 arányban győzte le a finn válogatottat. A férfi csapatok versenyében az esélyesek szintén könnyen győztek. Eredmények: Magyar NK— Svájc 104:40, Bolgár NK—Anglia 101:46, Csehszlovákia—Egyiptom 89:51. ASZTALITENISZ Versenyzőink itt is sikerrel szerepeltek. Gantner 3:1 arányban győzte le a kínai Lian Tia-Tao-t, míg Harasztosi és Botner három játszmában diadalmaskodtak a svéd Johanson, iletve a svéd Karlson felett. Egyéb eredmények: Berezik—Meretz 3:0, Kennedi— Robinson 3:0, tőrvívás Női válogatottunk is pástra lépett Az első két mérkőzését elvesztette, mivel a világ két legjobb együttesével találkozott. A Magyar NK (az 1955-ös világbajnok) 11:5 arányban, míg a Szovjetunió (1956-os világbajnok) 12:4 arányban győzte le csapatunkat. A harmadik mérkőzésen Franciaország válogatottja volt ellenfelünk. Leányaink nagyszerűen vívtak, 14:2 arányban győzték le a neves francia együttest és így esélyük van a harmadik hely elfoglalására. RÖPLABDA Férfi csapatunk a tegnapelőtt második győzelmét aratta, 3:0 arányban legyőzve a Koreai NDK válogatottját. Női csapatunk is jól rajtolt, 3:1 arányban győzve a Kínai NK válogatottja ellen. A nap legkiemelkedőbb találkozója a Szovjetunió és Csehszszlovákia női csapatainak mérkőzése volt. A szovjet játékosok kitűnő teljesítménnyel 3:1 arányban győztek. * A SZCZANOWO ZDROJ-I sakkversenyen Szabó (MNK) és Gheller (Szovjetunió) vezetnek 3—3 ponttal. Ciocibea a harmadik helyet foglalja el 2 ponttal és egy függő játszmával. JUGOSZLÁVIA FÉRFI ATLÉTIKAI válogatottja 127:73 arányban győzött Ausztria válogatottja ellen. NÉMET SZK—ANGLIA 1:1 (1:1) női labdarúgó-mérkőzés. ÜNNEPÉLYES KERETEK között hivatalba iktatták az 1960. évi római nyári olimpiai játékok előkészítésén dolgozó olasz miniszterközi bizottságot. AZ ANGOL—JUGOSZLÁV úszómérkőzés az angolok 115:55 arányú győzelmét hozta. KÉT NÉMET LABDARÚGÓ csapat látogat el a napokban országunkba. A berlini Vorvarts Kolozsváron a Sztálinvárosi Dinamóval és Bukarestben a HKH-val mérkőzik, míg a Lipcsei Lokomotiv Aradon az UTA- val és Bukarestben a Locomotiva Gara de Nord-dal játszik. A III. Nemzetközi Baráti Sportjátékok Három érmet nyertek már versenyzőink fPl. , A "’T'" "iA^r F\ «'I a ^?**•» Gőzzel vasalt repülőterek az Északi-sark jégmezőjén „Északi-sark! Kiszállni!" A múlt hónapokban hangzott el először ez a felszólítás. Amikor még csak azokhoz a mérnökökhöz és technikusokhoz intézték, akik egy minden időben üzembiztos repülőtér, építése végett jelentek meg, az Északi-sarkon, pontosabban: attól kereken 150 kilométerre, a Fletcher-szigeteken. Azóta a repülőtér és a hozzátartozó épületetek már el is készültek, s ez a sarki állomás ma már ott szerepel a légi kikötők világtérképén. Mi szükség lehet repülőtérre ott, ahol sok száz kilométeres körzetben csak halak, fókák, rozmárok és jeges medvék tanyáznak, s ahol tudományos expedíciók is csak ritkán képviselik az emberi fajt? Éppen a tudományos expedíciók miatt, amelyekre a Nemzetközi Geofizikai Év keretében az Északi-sarkvidéken is fontos kutatási feladatok várnak. Hogy hamarjában ne is említsünk mást, a várható időjárás pontosabb előrejelzését is jórészt az Északi- és Déli sarkvidéken végzendő vizsgálatoktól remélhetjük. Az első tudományos expedíció a napokban szillt le az Északi-sark újdonsült repülőterén. Újdonsült, a szó legszorosabb értelmében, mert tűzzel, gőzzel vasalták tükörsimára a jégmezőt mintegy 2 kilométer hosszúságban a le- és felszállás zökkenésmentes biztosítására. Igen ám, de a rettentő hóviharok minduntalan emeletes torlaszokat raknak a jég hátára s ezért a repülőteret állandóan ,,gyalulni“, kellene. Hogy ez minél kevesebb munkába kerüljön, a repülőteret egész hosszában és szélességében kátrányozott vitorlavászonnal fedik be és diesel-motorokkal forró levegőt fuvatnak a vászon alá, így nemcsak a vászonra rakodó hó olvad meg, hanem a jég egyenetlenségei is kisimulnak. Az eljárás minden tekintetben célravezetőnek bizonyult. Az első sarki repülőteret újabbak építése követi.