Vörös Zászló, 1958. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1958-05-03 / 102. szám
ÜNNEPSÉGEK TARTOMÁNYSZERTE Marosvásárhelyen (Folytatás az első oldalról.) A taps nem szűnik, sőt még fokozódik, amikor a Simó Géza bútorgyár dolgozóinak zenekara elhelyezkedik a díszemelvénnyel szemben, népdalokat játszik, s egy ifjú csoport ropja a székely népi táncot. És jön, megállás nélkül jön az emberáradat. Elvonulnak az Erdőigazgatóság dolgozói, akik napjainkban igen hatékonyan érzik a munkásosztály szolidaritásának igazi tartalmát. Az erdei kártevők legyőzésében a testvérként segítséget nyújtó szovjet emberek, s a népi demokratikus országok dolgozói támogatják őket, hogy megmentsék a borszéki, a Tölgyes környéki és más fenyőerdőket a pusztulástól. S íme, most haladnak el az emelvény előtt a Tartományi Építkezési Tröszt dolgozói, akiknek lelkes és fáradtságos munkája eredményeként a május elsejei ünnep előestéjén több dolgozó, egészséges, kényelmes otthonba költözött Marosvásárhelyen. Népi demokratikus hatalmunknak egyik hajtása a marosvásárhelyi Lázár Ödön Helyiipari Vállalat. Dolgozói közül sokan már csak keserű emlékként őrzik a burzsoá rendszerben megtartott május elsejei ünnepségeket. Könnyes szemmel ünnepeltek, munkanélküliség, éhség gyötörte a munkásembereket akkor. Most, arcukról öröm és boldogság sugárzik. Ez érthető is, hiszen munkájuk van, szabadok, meszszi, távoli országokba is eljutnak gyáruk termékei. Mennyi tisztelet és megbecsülés övezi őket. Ezt bizonyítja az is, hogy élmunkások képét viszik az egyik feldíszített autó emelvényén. Nyomban utánuk haladnak a Nemzetköziség Helyiipari Vállalat dolgozói. Egyik feliratos táblájukról azt olvashatja az ünneplő tömeg, hogy május elseje tiszteletére tett vállalásukat 109,5 százalékban teljesítették. Jó érzés volt látni a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet hallgatóinak hosszú sorát. Vidáman menetelnek ezek az ifjak. Dalukkal, jelszavaikkal népköztársaságunkat, drága hazánkat, pártunkat éltetik. Igen, ők, népköztársaságunk boldog fiai, akik pártunk és kormányunk gondoskodása folytán jó körülmények között tanulhatnak. Őszhajú tanáraik is velük jönnek, akik közül a múltban sokan nélkülöztek a diplomáért. Tudják ezt ezek a fiatalok? Igen. A hála szavai a kórusban kiáltott jelszavak is: „Éljen a párt, éljen a Román Munkáspárti“ Kiapadhatatlan sorokban vonul az ünneplő tömeg. Igen, ünneplő, ez sem az arcokról, meg az öltözékről is. Mikor látott az ember ennyi jól öltözött dolgozót, talán soha. Ez is azt bizonyítja, hogy a II. pártkongresszus irányelvei az életszínvonal emelésére vonatkozólag a gyakorlatban valósulnak meg. Ezt lehetett látni az ILEFOR dolgozóinak felvonulásán is. De ők a népi demokratikus rendtől nemcsak kaptak, hanem adnak is annak. 116 százalékban teljesítették ünnepi felajánlásukat, ezt mutatja egyik jel-szavas táblájuk. A szovjet-román barátság elengedhetetlen biztosítéka országunk további felvirágzásának. Tudják ezt iskolásaink is. A Bolyai Farkas középiskola tanulói e barátság mellett tüntettek az ünnepi felvonuláson. Az ünneplők között láttuk a művészeti intézmények dolgozóit, szeretett és megbecsült színészeinket, a Székely Népi Együttes tagjait, akik közül ugyancsak sokan, nemrég indultak el épp a párt segítségével művészi pályájukon. A béke, a szocializmusért vívott harc jegyében lezajlott dolgozók felvonulását az Élelmezési Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói zárják be. Utánuk a sportközösségek tagjai következnek. Mutatós felvonulásukat szűnni nem akaró tapssal fogadja a közönség. Száz, meg száz ifjú és felnőtt sportoló halad el a díszemelvény előtt. Sokan közülük felvonulás közben is csodálatosan szép tornagyakorlatokat mutatnak be. A sportolók felvonulását a Honvédelmet Támogató Önkéntes Egyesület motorkerékpárosai zárják be. ------------------------------------ A Sztálin-téren még hullámzik, a tömeg, amikor az utcákon már megjelennek az első hátizsákos, t, tele kosarakkal és nylon szatyrokkal felpakolt emberek. A felvonulás befejeződött, sorra nyílnak az éttermek, sörözők, s a sétatereken felállított sátrakban már sütik a „flekként". Az ünnep ' lök nagy része haza siet ebédelni , aztán elindul ki erre, ki arra. Majálisra... " Egyesek a Somostetőre, mások a Kakasdi-erdőre igyekeznek, noha a késő tavasz miatt ezúttal a majálist nem ott rendezték meg. Méstis sokan keresik fel e hagyomán .nyos kiránduló helyeket s a hátulról hozott elemózsiával megrakodva, lihegve igyekeznek felfelé a ' kaptatón. .. A „megrögzött" természetkedvelőket nem fogadja se lomb, se dús pázsit. A nagy tömeg inkább a ligetbe s a Bulevárdra igyekszik, ahol rostonsült, sör, bor, — és nem utolsó sorban — székek, padok, asztalok várják a vendégeket. Délután a liget zsúfolásig tele van ünneplőkkel. Az asztaloknál zene szól s vidám társaság nótázik. Fel is hangzik a hagyományos nóta, hogy Szeretnék május éjszakáján Letépni minden orgonát Hát ami azt illeti, az idén nem igen tépdeshetett senki emberfia orgonát... Dehát, a nóta nóta s száll a dal, lágyan, szerelmesen. Az asztalvégen egy leányka hulpirul. Talán neki szólt a dalba szőtt titkos üzenet? Odébb idősebb „fiatalok“ ülnek. A Minszki Lajos fémárugyár s a Simó Géza bútorgyár több dolgozója, családjaikkal. Beszélgetnek s az első szabad május elsejéről folyik a szó, milyen volt az első, tizennégy évvel ezelőtt. Meg a régiek, amikor titokban ünnepeltek. Aztán énekelnek is. Azt, hogy „Fel, vörösök, proletárok .. .* Meg a régi dalt. Sose hallok olyan Gyönyörű nótaszót, Amilyent sihedernyi koromban... A gyepen fiatalok labdáznak, s aki vét, elejti a labdát, — az fizet. Sokat, és szívesen, ha az illető — az illető. Persze csak a fizetség. Sok édes, kedves kis történet szövődik ezen a napon és születik ezernyi felejthetetlen emlék. Május van... A Bulevárdon hatalmas emberáradat hömpölyög. A Tulipán-falatozó terraszán egyetlen üres szék sem található. Étel, ital itt is bőven kapható. Nemcsak itt mutatkozik nagy kereslet, hanem a kereskedelmi vállalat játékszerboltjává alakított bódé előtt is sokan tolongnak. Léggömböt, különböző játékokat árusítanak itt, s a kiszolgálók arcáról patakzik a verejték. — Csak egy kis türelmet, azonnal kérem — nyugtatják meg a türelmetlen vevőket, s közben talán arra gondolnak: még egy-két ilyen majális és esedékessé válik egy pihenő szabadság... A sokaság hömpölyög az úttesten. A közelben cigányzene szól és a nézők kiváncsi gyűrűje táncoló párokat vesz körül. Sárga fejkendős, katrincás, népviseletbe öltözött leányok járják a ropogóst városi legényekkel. — Melyik kultúrcsoporthoz tartoznak? A kérdezett fejkendős leányka kacag. — Egyikhez sem. .. Libánfalvi vagyok. Régen rajoni itt a legtöbb táncoló. Itt dolgozunk. Marosvásárhelyen, háztartási alkalmazottak vagyunk, a fiúk meg gyárakban, ki itt, ki ott... És járják a táncot, dobbantanak, forognak s aki nézi, két nemzeti tánc sajátos lépéseinek összefonódását fedezi fel benne. Erdélyi tánc ez, ízig-vérig az. A muzsikája is. Az utcákon motorkerékpárok zúgnak, így estefelé legtöbbjük poros, hosszú útról tér meg. Meglepően sok köztük az idegen tartomány jelzésű, s akad Nagyváradról, Kolozsvárról, sőt Bukarestből érkezett is. A motorosok kihasználták az ünnepet s eljöttek hozzátartozóikhoz, rokonaikhoz. Amikor sötétedik, a Sztálin-téren felgyullad a sokszáz, vörös villanykörte. A nép most is hullámzik az utcán, senki sem akar hazamenni. A városi néptanács előtti emelvényen zenekar húzza a csárdást s itt-ott egy-egy pár már forogni kezd. És mind többen, többen ... S akik nincsenek a szabadban? Azok közül is sokan mulatnak. Otthon. Vendégeket hívtak, a nyitott ablakokból zeneszó árad s a rostonsült illata. Mindenki táncol, mindenki vigad. Majális van, s a szívekben tavasz. Így csak azok vigadhatnak, akik hisznek és bíznak a békés jövőben. A saját jövőjükben s az emberiség békéjében. (G. T.) Vlahicán A vasüzem dolgozói az ünnepi nagygyűlést április 30-án este tartották meg a kultúrház nagytermében. Svella Ferenc, az üzemi bizottság elnöke nyitotta meg a gyűlést, majd átadta a szót Kőmíves elvtársnak, a rajoni pártbizottság első titkárának, aki elmondotta ünnepi beszédét. Megemlítette a vasüzem dolgozói által elért eredményeket, akik össztermelési tervüket 10 százalékkal haladták túl a vállalt 6 százalékkal szemben, ami 293.000 lej értékű terméket jelent. A beszélő megemlítette az egyes és munkások által elért szép eredményeket, mint András János Dombi főkohász csoportját, Silye Lőrinc öntő és Orbán Mihály ifjú kovács csoportját. Az ünnepi beszéd elhangzása után Balla Mihály főmérnök és Németi László IMSZ titkár felolvasták azoknak a munkásoknak a nevét, akik a vállalati alapból pénzjutalomban részesültek. A 350 dolgozó között több mint 42.000 lej került szétosztásra. Az ünnepi gyűlést a pionírok 9-es számú egysége és a munkásgárda egyik raja üdvözölte. A kultúrterem kicsinek bizonyult, hogy a résztvevők nagy tömegét befogadja. A megjelentek lelkesedéssel fogadták a tartományi pártbizottság üdvözletét. Az ünnepi gyűlés a helyi elemi iskola és a szakszervezeti kultúrcsoport műsorával ért véget. Május elsején a vasüzem dolgozói a régi sportpályán jól sikerült majálist rendeztek. A vasgyűjtésben kitűnt ifjak pedig kirándultak Szovátára. Kézdivásárhelyen Málr napokkal ezelőtt ünnepi díszbe öltözött a város. Üzemek és vállalatok, középületek és lakóházak homlokzatára felkerültek a vörös és nemzeti színű zászlók. A nagy ünnep reggelén korán megélénkült a város. A dolgozók rendezett sorokban vonultak fel a rajoni pártbizottság előtti térbe hogy részt vegyenek az ünnepi nagygyűlésen, ahol Ruparcsics József, a rajoni pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. — Rajonunk dolgozói méltóan köszöntötték a 14. szabad május elsejét — mondotta — Tervüket nemcsak teljesítették, hanem jóval túl is haladták, így a kézdivásárhelyi Iprodcoop üzem munkásai havi tervüket több, mint 107 százalékban teljesítették. A kovásznái asztalosüzem dolgozói 102 százalékban tettek eleget előirányzatuknak, s így mintegy 39.000 lej értékű árut állítottak elő terven felül. Hasonló szép eredményeket értek el a kézdivásárhelyi Sportind, a Munkás kisipari termelőszövetkezetek dolgozói, a Gábor Áron helyiiipari vállalat és más üzemek dolgozói. De nem maradtak el a dolgozó parasztok sem. A nyújtódó és sárfalvi társulások, a nagy ünnep tiszteletére 100 százalékban befejezték a vetést, a kézdivásárhelyi és petőfalvi kollektivisták pedig 73 illetve 53 százalékban tettek eleget tavaszi vetési tervüknek. A dolgozó parasztok rajonszerte lelkesedéssel járultak hozzá a központosított alap megteremtéséhez, így a kézdivásárhelyi kollektivisták amellett, hogy gazdaságuk már azelőtt 18.000 kg kenyérgabonára kötött szerződést, most maguk a tagok újabb 18.000 kg gabonával járultak hozzá a központosított alap megteremtéséhez. A kollektivisták példáját számos egyénileg dolgozó paraszt követte. Sepsiszentgyörgyön zeneszóra ébredtek a város dolgozói. A városi zenekar tagjai forradalmi dalokkal köszöntötték május elsejét. A munkások ünnepi ruhában igyekeztek vállalataik felé, hogy majd együttesen, rendezett sorokban vinulhassanak fel a díszemelvény elé. 9-et illett a toronyóra öreg mutatója, amikor az első csoportok megjelentek a Szovjet Hősök emlékműve előtt felállított díszemelvénynél. Egymás után érkeztek a város üzemeinek, intézményeinek dolgozói. Hatalmas taps fogadta a 75 éves Dózsa György textilgyár dolgozóit. Elöl a fúvószenekar játszotta a szebbnél szebb forradalmi dalokat, majd a munkásgárda következett sötétkék egyenruhájában. Utánuk a gyár szorgalmas dolgozói jöttek, akik május tiszteletére több ezer méter vásznat termeltek terven felül. A fonoda dolgozói büszkén emelték magasra grafikonjukat, hadd lássa mindenki, hogy tervüket több, mint 102 százalékban teljesítették. Ezután a szövőde dolgozói következtek. Ők sem maradtak le a fonómunkások mögött. A nagy ünnep tiszteletére tervüket 101,8 százalékban teljesítették. Emelt fővel jöttek el a nagygyűlésre a dohánygyár munkásai, mérnökei és technikusai. Volt mivel büszkélkedniük, hisz május 1 tiszteletére 3 millió cigarettát gyártottak terven felül. A tér gyorsan megtelik, de majd újabb és újabb emberáradat érkezik és mire felhangzik az Internacionale és a Román Népköztársaság himnusza, mintegy 2.500 ember szorong a Szovjet Hősök emlékműve előtt. Az ünnepi gyűlést Lédán Gyula, a városi pártbizottság titkára nyitotta meg majd Kovács B. Mihály, a rajoni pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. — Rajonunk üzemeinek, vállalatainak dolgozói, a Dózsa György textilgyár munkásaitól kezdve egészen a köpeci bányászokig méltóképpen ünnepelhetnek — mondotta Kovács elvtárs —, hisz a Dózsa György textilgyár, a cigarettagyár, a Június 11 Helyiipari Vállalat, a Lázár Mihály közüzemek, a Köpeci bánya és más vállalatok és intézmények dolgozói nemcsak teljesítették, hanem jóval túl is haladták május tiszteletére tett vállalásaikat. A szónok beszédét többször félbeszakították a város dolgozói. Hosszasan éltették a Román Munkáspártot, a Szovjetuniót és annak dicső hadseregét, akiknek köszönhető, hogy ma már szabadon ünnepelhetjük a dolgozók nagy nemzetközi napját. Felavatták Dózsa György szobrát Sepsiszentgyörgyön a május 1-i ünnepség nem ért véget a nagygyűléssel. Munkások és tisztviselők, kollektivisták tömegesen vonultak a textilgyár elé. Mindenki a fehér vászonnal letakart Dózsa György szobor felé igyekezett, hogy kegyelettel adózzon a nagy paraszt vezér emlékének. A gyár nagy kultúrotthonában az ünnepi gyűlés elnökségében egymás után foglalták el helyüket a párt, az állami szervek és a gyár vezetői valamint a szobor alkotója, ifjú Kulcsár Béla szobrászművész. Szabó T. Mária a textilgyár pártbizottságának titkára emelkedik szólásra. — Dózsa György meghalt, de unokái, dédunokái kivívták szabadságukat — mondotta —. Ma már nemcsak a földeket, hanem a gyárat is magukénakmondják. Ez tette lehetővé, hogy a textilgyár 75 éves fennállásának és a 14. szabad május elsejének tiszteletére méltó emléket emeljenek a Székelyföld híres parasztvezérének. Szabó T. Mária szavai után a textilgyár dalárdistáinak ajkán felcsendült a dal. Ezután a tömeg a kultúrház elé vonult. A szobor talpazatánál Hegyi Zoltán, a textilgyár igazgatója mondott ünnepi beszédet, majd letépte a nagy parasztvezér mellszobrát. A ömeg hatalmas éljenzésben tört ki. Hosszasan éltették a Román Munkáspártot, a román nép és az egyfittető nemzetiségek megbonthatatlan barátságát. A leleplezés után székelyruhás fiuk és román nemzeti viseletbe öltözött lányok babérkoszorút helyeztek el a szobor talpazatára. Gyergyóban Gyergyó rajon dolgozói a régi hagyományokhoz híven ünnepelték meg május elsejét, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának nagy ünnepét. Bensőséges meleg ünnep volt, tele hálával és szeretettel a kormány a párt iránt. Gyergyószentmiklós város ünnepi köntöst öltött, örökzöld fenyőkből font koszorúk díszítették a középületek homlokzatait, vörös és nemzeti színű zászlókat lengetett a szél. A rádiósítási központ hangszórói a Román Munkáspárt Központi Vezetősége ünnepi köszöntőjének jelszavait harsogták. Délelőtt 10 órákkor gyülekezett az ünneplő tömeg a főtérre. A rajoni művelődési ház fúvószenekara forradalmi indulókat játszott. A menetet a kis pionírok pattogó léptei nyitották meg, majd a sportolók hosszú sora következett. új szín volt a felvonuláson a gyergyószentmiklósi lenfonóda. Jelszavas táblájukon büszkén hirdették, hogy május 1 -ét köszöntő munkavállalásukat túlteljesítve 575.000 lej értékű árut termeltek terven felül. A kisipari termelőszövetkezet, a helyiipari vállalatok, az értelmiségiek, a dolgozó földművesek zárták be a több ezer főből álló tüntető tömeget. Mezei Gyula, a rajoni néptanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg román és magyar nyelven az ünnepséget. Csóg József, a rajoni pártbizottság első titkára ünnepi beszédet mondott. Dicséretben részesítette Gyergyó rajon üzemi munkásait, akik a nagy ünnep tiszteletére tett munkavállalásaikat túlteljesítve 5 millió lej értékű terven felüli termékkel gazdagították hazánk nemzetgazdaságát. Dicsérettel szólt a rajon dolgozó földművesei néi is, akik lendülettel kezdték meg az idei bőséges termés eléréséért indított tavaszi csatát. Az Internacionale zárta be a nagygyűlést. A kürtök hangja messze szállt, hirdetve, hogy Gyergyó rajonban a Román Munkáspárt vezetése alatt egy boldog nép építi virágzó életét, a szocializmust. TÖLGYES JAKAB