Vörös Zászló, 1961. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-01 / 26. szám
A város központjától nem meszsze, a Küküllő balpartján mintegy 25.000 négyzetméter területen fekszik a készruhagyár. Bár méreteiben elég nagy, termelési kapacitását figyelembe véve még nem tartozik a nagyobb üzemek közé. A vállalat életében ez az év hoz döntő fordulatot. 1961 végére jelenlegi termelőkapacitása négy és félszeresére növekszik. Ez a fejlődés hűen tükrözi pártunk és kormányunknak azt a helyes gazdaságpolitikáját, miszerint a dolgozók napról napra növekvő igényei csak úgy elégíthetők ki, ha szüntelenül fejlesztjük hazánk könnyűiparát is. A gyár fejlesztésére annál is inkább szükség van, mivel a Román Munkáspárt 111. kongresszusa előirányozta, hogy a hatéves népgazdaságfejlesztési terv időszakában több mint kétszeresére kell növekedjen a készruha-termelés. A székelyudvarhelyi készruhagyár csak férfi és gyerek télikabátok termelésére rendezkedett be A szakosítással párhuzamosan érvényesült az ésszerű munkaszervezés is. A vezetőség a dolgozók javaslatait figyelembe véve, már a kezdet kezdetén, a vállalat megalakulásakor előrehaladott munkamódszerek széleskörű alkalmazásával szervezte meg a termelést, vagyis a szalagrendszerű termelést vezette be. A szövet kiszabásától egészen a készruha becsomagolásáig az ésszerű iparszervezési tapasztalatoknak megfelelően következnek egymás után a különböző munkafázisok. Munkaközösségünk még jól emlékszik arra az időre, amikor transzmissziós meghajtású, kis termelékenységű varrógépeken dolgoztunk — mondotta Székely Sándor, a vállalat egyik dolgozója. Majd így folytatta: — Ma e gépek helyén saját motorral felszerelt, új típusú ipari varrógépek sorakoznak. — A technikai színvonal állandó emelését a dolgozók újítások és ésszerűsítéseik révén igyekeznek elősegíteni — kapcsolódott A gyárral együtt fejlődnek az emberek is. — A megalakuláskor csupán néhány szakemberrel rendelkeztünk — fűzte tovább szavait a termelési osztály vezetője. Viszont ma már több mint 500 szakképesített dolgozónk van. Fáradságos munkába került, amíg idáig eljutottunk. S az idén még nagyobb erőfeszítéseket kell tegyünk, hogy a munkaközösségünkben dolgozók állandóan emeljék politikai és szakmai színvonalukat, olyan szakemberekké váljanak, akik bátran felveszik a harcot a megnövekedett feladatokkal és tudásukat gyümölcsöztetve, kiváló termelési sikerek elérésére képesek. E mellett szorgalommal és ügyszeretettel kell foglalkoznunk azokkal a dolgozókkal, illetve fiatalokkal, akik az idén lépik át először a gyár kapuját, hogy rövid időn belül ők is elsajátítsák a szakmát és a régebbi szakemberekkel vállvetve harcoljanak a minél szebb termelési, takarékossági és minőségi eredményekért. KELEMEN ALBERT Egy fejlődő üzemben 2 Udvarhely rajon a fejlődés útján A vlahicai Gábor Áron Vasművek két kohója A dolgozókért 1959 és 1960-ban a rajonban 7 transzformátor házat és több mint 38 km új villanyvezetéket építettek; 19 falut villamosítottak. Az utóbbi négy évben 800 km hosszú útszakaszon karbantartási munkálatokat végeztek. Míg 1949-ben a rajoni Autószállítás Vállalat 8 társas gépkocsival rendelkezett, addig 1960-ban 20-ra növekedett a számuk. 1960-ban a rajon dolgozói háromszor annyi árut vásároltak, mint 1950-ben. A"■" cukorból több mint négyszer, étolajból 21-szer, hús és hentesáruból 5-ször és textilfélékből több mint 5-ször annyit adtak el az üzletek, mint az előző évben. Az utóbbi két évben a rajon dolgozói 3.124 kerékpárt és 360 motorkerékpárt vásároltak. © A két néptanácsi képviselőválasztás között 1397 lakás épült a rajonban, és 333 a városban. ¤ A felszabadulás előtt a rajonban 6200 írástudatlan volt. 1959-ig ezt teljesen felszámolták. A Hargita lábánál szerényen húzódik meg a több mint 4600 lelket számláló Lövéte község. Itt, az örökzöld fenyvesek tövében, a vastag jégpáncélba burkolózott Nagyhomoród folyó mentén élénk művelődési élet zajlik. Azok az ifjak, akik nappal a föld mélyén szorgalmasan fejtik az ércet, vagy a vlahicai kohókban fortyogó, izzó elegyet figyelik, esténként a művelődési otthonban lelkesen tanulják szerepüket, készülnek az előadásokra. A művelődési otthon délelőtti csendjét a műkedvelők, versmondók, színjátszók, vagy éppen a kórustagok késő estékbe nyúló próbája váltja föl. A szorgalmas és odaadó munka eredménye: 18 diploma és több elismerő oklevél, melyet a műkedvelő csoportok a tartományi, valamint a rajoni versenyeken sze, , ,, éreztek. Különösen fellendült a műbe a beszélgetésbe a termelés, vetődési élet, mióta a második osztály vezetője. Régebb egyes munkafázisokat kézzel végeztünk, ma ezek is gépesítettek. Mindez odavezetett, hogy míg 1959 júliusában egy férfi télikabát elkészítéséhez 8 óra 20 percre volt szükség, addig az idén már 7 óra 41 perc elegendő ehhez. I. L. Caragiale színjátszó fesztivál országos döntőjén dicséretben részesültek. — Lövétén a lakosok szeretnek művelődni — mondotta Mészei Antal, a művelődési otthon igazgatója. — Rendszeresen olvasnak, moziba járnak, vagy éppen fiatal műkedvelőink előadásaiban gyö kyréres mozaik nyörködnek. Hozzá kell tennem még azt is, hogy községünk dolgozói nagyon igényesek. Szeretik a szépet. Azért minden előadás műsorát úgy állítjuk össze, hogy az beletartozzék a dolgozók érdeklődési körébe, s egyben nevelő célzatú, szórakoztató is legyen. Ennek a szervező és körültekintő munkának tulajdonítható az, hogy a lövétei művelődési otthonban 5 színjátszó csoportban mintegy 56 lelkes ifjú tevékenykedik. Jelenleg 2 háromfelvonásos és 3 egyfelvonásos színművet tanulnak. A színjátszókon kívül 32 tagútánccsoport, 86 tagú énekkar és egy nyolctagú zenekar próbál hetenként kétszer. Most bontogatja szárnyait egy 14 tagú agitációs űrűvészbrigád. Mindez csak töredékét képezi annak a lelkes tevékenységnek, amely a művelődési otthonban folyik. Nem beszéltünk az ismeretterjesztő körökről, a különböző szaktanfolyamokról, amelyek mind szerves részét képezik a művelődési otthon tevékenységének. Szívesen látogatják ezeket az ifjak és idősebbek egyaránt, mert tudják, hogy az itt eltöltött idő alatt hasznos ismereteket szereznek. FENYVESI KELEMEN Tél van, mégpedig igazi. A hőmérő higanyszála jóval zéró alá süllyedt. De a munka üteme nem csappant sem a lengyárban, sem a kisipari termelőszövetkezetben, de még az építkezési telepeken sem. Tovább dolgoznak az építők, szerelők. Kezük nyomán mind jobban rajzolódnak ki az új vasgyár és a háztömb körvonalai. Fedél alá került az 1-es számú iskola új emeleti része, s a vízszűrő is befejezéshez közeledik. A villanyszerelők pedig szorgosan dolgoznak a villanyhálózat korszerűsítésén. Első útunk a vajgyárhoz vezetett. A bejáratnál magas földhányást kellett megkerülnünk, hogy bejuthassunk a főépületbe. Bokor Lászlótól, az építőtelep vezetőjétől megtudtuk, hogy több, mint egy hektár területet fog közre az előregyártott elemekből készült kerítés. Ha a gyár elkészül, 30.000 liter tejet dolgoz majd fel naponta. Fő terméke a szárazsajt és vaj lesz. A vajkészítő részleg már február első felében megkezdi a termelést, s az egész üzem — teljes ütemben —s az év közepe felé először a tejátvevő csarnokba nyitottunk be. Itt éppen az utolsó simításokat végezték az emeleten elhelyezett pasztörizáló részleg felé vezető betonlépcsőn. A kannamosodában is előrehaladtak a munkálatokkal. Itt csak egy ajtó választ el a vajkészítőtől, ahol a munkát már a csempézők és gépszerelők vették át a kőművesektől. Korszerű tejfeldolgozó gépekkel van tele a tágas csarnok Mihelyt annyira megköt a gépek betonalapzata, minden kazán, tejfölöző, érlelő gép a helyére kerül. Varga Pál szerelőcsoportja éppen a hűtőtestek szerelésén dolgozott. Mihelyt ezt befejezik, a szomszédban készülő háztömbbe helyezik át munkahelyüket. Az épület többi helyiségében is javában folyt a munka, parketteztek, csempéztek és a mozaikot rakták. Az alagsorban s az emeleten villany- és vízszerelőkkel, kőművesekkel találkoztunk. Mások meg a most érkezett gépeket, kazánokat helyezték biztonságba. A külső munkákkal igyekeztek, hogy mielőtt a hideg beköszönt, végezzenek. Ezért készült el már hetekkel ezelőtt a hűtőtorony, a földbe süllyesztett, két 100.000 literes víztartály, a gépház mellett magasbatörő, 17 méteres kémény stb. A vasgyár közvetlen szomszédságában épülő tömbház körül nem volt semmi mozgás. Csak Kövecsi Ákos, Agyagfalvi Géza és Török János dolgozott a kéményrakásnál. A hőmérő mínusz 12 fokot mutatott, de ők nem tágítottak, felváltva mentek ki a tetőre, hogy ezzel is idejében elkészüljenek. Az épület belsejében asztalosok dolgoztak. Az ablak-berakásokkal igyekeztek, hogy minél előbb kirekeszthessék a hideget. Várták a villany és vízszerelők érkezését. Rövidesen hozzákezdenek a belső vakoláshoz és a parkettezéshez. Nem volt lehetőség hosszabb beszélgetésre, de annyit mégis megtudtunk, hogy az év első felében el akarják készíteni az új lakásokat. Azt tervezik, hogy május vagy legkésőbb június elején mind a 12 család beköltözik a két illetve háromszobás összkomfortos lakásokba. Megnéztük az óvodakertben épülő hatalmas szennyvízszűrőt (ülepítőt) is. Hatalmas munkát végeztek a föld felszínén megdöntött 10 méter magas és 7 méter átmérőjű betongyűrű földbesüllyesztésével. A nagy erővel feltörő fenékforrás ellenére a villannyal működő daru 5 percenként emel ki egy jó adag földet. A két vízszivattyú szüntelenül működik, naponta közel 100.000 liter vizet szív ki a medence mélyéből. Most már itt is befejezéshez közelednek a munkálatokkal. Megtudtuk, hogy ez a szennyvízszűrő a város és a vasgyár szennyvizének fertőtlenítését és eloszlatását fogja szolgálni. Útba esett az 1-es számú hétosztályos iskola. Ide is betekintettünk. Néhány héttel ezelőtt még ez is egyik mozgalmas építőtelepe volt Keresztúrnak. Azóta fedél alá került a három tantermet, klubot és könyvtárat magába foglaló emeleti rész. Borbély Mózes tanár örömmel újságolta, hogy a nehezén már túl vannak, s ahogy az idő anynyira engedi, tovább folytatják a munkálatokat. Addig is a földszinti tantermeket renoválják, festik. Tervük, hogy őszire az új épületrészt is átadják rendeltetésének. Hogy ennyire jutottak, abban részük van a szülőknek is, akik lelkesen segítettek abban, hogy iskolájukban még jobb feltételek között folyon az oktatás. Közben eljutottunk útunk utolsó állomására. A város központjában a villanyhálózat korszerűsítési munkálatai folynak. Rövidesen eltűnnek innen a régi korhadt faoszlopok, s helyüket betonból készült póznák foglalják el. A város villanyhálózatának korszerűsítéséről Konsztand Ferenc hálózat-fenntartási dolgozó tájékoztat. Tőle tudtuk meg, hogy a Szabadság téren rövidesen befejezik, s a Petőfi Sándor, Orbán Balázs, Sztálin utcákban folytatják a munkát. De ki tudná felsorolni részletesen a többi, a város fejlesztését célzó nagyszerű tervet, amelyek megvalósításával napról napra épül, szépül Keresztúr. S a városfejlesztés üteme tovább fokozódik, mert évről évre növekszik a beruházási összeg. Ebben az évben több mint 670.000 lejt fordítanak különböző építkezésekre, utcák korszerűsítésére és általános városfejlesztési célokra. KOVÁCS LAJOS Az épülő, szépülő Keresztúron VÖRÖS ZÁSZLÓ * ".......T‘T— ‘~aTTM~~1-~*^~~TTT*T1TKrTTTi---------»-| I—1| Röviden : 1960-ban a rajon területén levő ipari egységek 4800 dolgozója vett részt a szocialista versenyben, a benyújtott újítások száma pedig elérte a 237-et. A rajon ipari egységeinek munkáslétszáma a tavaly háromszor akkora volt, mint 1944- ben. A vlahicai Vasüzem múlt évi termelése 947 százalékkal haladta meg az 1938 évit. A felszabadulás előtt a rajon mezőgazdasága 11 traktorral rendelkezett, minden 1000 hektár földterületre átlag 3 vetőgép, 4 kaszáló és egy cséplőgép jutott. Jelenleg a mezőgazdasági gépek száma közel 600- ra tehető. 1938-ban a rajon területén összesen 387 rádió volt, míg jelenleg 5000 dolgozó rendelkezik rádiókészülékkel. 1944 óta a rajonban 10 új iskola és két iskolai bentlakás épült. Az udvarhelyi Rajoni Művelődési Házban naponta számos dolgozó tölti hasznosan is kellemesen szabad idejét. Az állam hathatós anyagi hozzájárelásával az udvarhelyiek nemcsak felépítették, hanem Miden beit. . * művetMM haso Új élet a falvakon Ki ne emelkeznék Udvarhely rajonban arra, hogyan éltek a múltban a falvak dolgozói? Egyfelől a bíró és a jegyző, másfelől pedig a földesurak sanyargatták őket. Az Ugrónak Szakács Zoltánok és más földesurak értettek ahhoz, hogy a parasztokról az utolsó bőrt is lehúzzák. Kora tavasztól késő őszig robotoltak a falvak dolgozói, hogy aztán őszszel nyakukba akasszák a tarisznyát és megélhetés után nézzenek. De aki egy kis földet mondhatott magáénak, annak se volt könnyebb az élete. Nem volt, amivel megművelje. A feljegyzések szerint a mai Udvarhely rajon területén több mint 5000 földművesnek még ekéje sem volt. A zsíros gazdák pedig csak megfelelő „ellenszolgáltatás“ esetében segítették őket. Ebből aztán az lett, hogy a falvak dolgozói a zsíros gazdák földjét művelték meg előbb, s csak ha még jutott rá idő, fogtak a magukéhoz. Ennek a nyomorúságnak Udvahely rajonban is a felszabadulás vetett véget, amikor birtokukba vették a földet jogos tulajdonosai és főképpen, miután a párt útmutatásai szerint művelték meg azt. Az 1949 március 3—5-i plenáris ülés után egyre több községben vetődött fel a kollektív gazdaság megalakításának a gondolata. A dolgozó földművesek kezdték belátni, hogy csak úgy szabadulhatnak meg végleg a szegénységtől, ha rálépnek a pártmutatta útra: meggyőződtek róla, hogy a gépek segítségével nagyobb termést csikarhatnak ki a földből, jobbá és bőségesebbé tehetik életüket, így 1951— 52-ben a rajon 11 falujának és községének legelőrehaladottabb dolgozói alakítottak kollektív gazdaságot. S a mezőgazdaság szocialista szektorának e fiatal hajtásai azóta nagy fákká terebélyesedtek. Az 1951-ben megalakult gép- és traktorállomás gépekkel, államunk pdig műtrágyával, fajvetőmagvakkal segítette őket. Mindez lehetővé tette, hogy ezek a gazdaságok az elmúlt évek alatt szervezetileg és gazdaságilag erős egységekké fejlődjenek. A 11 kollektív gazdaság állóalapjának értéke 1952- ben 2.423.182 lejt tett ki, az elmúlt évben viszont jóval meghaladta a 15.800.000 lejt. S a kollektív gazdaságok szép eredményei évről évre több dolgozó földművest vonzottak erre az útra, így Udvarhely rajonban 1960 végéig a kollektív gazdaságok száma elérte a 45-öt. Az elmúlt évek alatt mind szervezetileg, mind gazdaságilag erős szocialista egységekké váltak ezek a gazdaságok. Évről évre növelték a szántóföldek átlagtermését és gyarapították állatállományukat, így a rajon kollektív gazdaságainak állatállománya 1960 végén közel 6000 szarvasmarhát, 1737 sertést, több mint 10.000 juhot és más állatot számlált, s az állattenyésztés nagymértékben hozzájárult a gazdaság pénzbevételének növeléséhez és a kollektivisták életszínvonalának állandó emeléséhez. A kollektív gazdaságok pénzbevétele, amely 1952-ben alig érte el 32.500.000 lejt, a múlt évben meghaladta a 16.000.000 lejt. Mindez nagymértékben hozzájárult a kollektív gazdaságok megerősödéséhez és a tagok életszínvonala állandó emeléséhez. A rajon kollektív gazdaságainak állóalapja az 1960-as év végén több mint 25 millió lejt tett ki, s biztos alapként szolgált a gazdaságok további fejlődésére és a tagok életszínvonala állandó emelésére. Népi demokratikus rendszerünk nagy segítséget nyújtott a mezőgazdasági társulások tagjainak és a falvak többi dolgozóinak is. Az udvarhelyi gép- és traktorállomás, amelynek gépparkja az elmúlt kilenc év alatt 123 traktorra, 14 kombájnra, 150 traktorakére, és más mezőgazdasági gépekre gyarapodott, segítette őket a terméshozam állandó emelésében. Ugyancsak nagy segítséget kaptak a falvak dolgozói az állatállomány fejlesztésében is. Népi demokratikus államunk kölcsönökkel, épületanyagokkal segítette őket. Mindez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a juhok és szarvasmarhák száma több mint másfélszeresére, a sertések száma pedig háromszorosára szaporodott a felszabadulás után. A kollektív gazdaságok kiváló eredményei láttán a dolgozó földművesek közül Udvarhely rajonban is egyre többen győződnek meg arról, hogy a kollektív gazdaságokban még jobban tudják hasznosítani, az államunk nyújtotta segítséget. Éppen ezért mind többen és többen lépnek be a kollektív gazdaságokba. Így jelenleg 8 vajonban 48 kollektív gazdaság van, melyek mind szép tervekkel kezdték az 1961-es esztendőt. A szentpáli kollektivisták például elhatározták, hogy tovább fejlesztik állattenyészetüket. Ahogy az idő engedi, azonnal nekifognak egy 100 férőhelyes szarvasmarha istálló építésének. A nemrég felavatott bágyi kollektív gazdaság tagjai a zöldség és gyümölcstermesztést helyezik előtérbe. Az elkövetkező évben csupán a zöldségtermesztésből 180.000 lejt akarnak bevételezni, ami nagymértékben hozzá fog járulni a fiatal kollektív gazddaság megerősödéséhez és a bágyi dolgozók bőségesebb életének kialakításához. Sokat lehetne még beszélni azokról a nagyszerű távlatokról, amelyeket pártunk III. kongreszszusának irányelvei nyitnak meg Udvarhely vajon kollektivista és társult földművesei előtt. A rajon dolgozóinak szilárd elhatározása, hogy ezen az úton haladva, még bőségesebb, gazdagabb életet teremtsenek minden egyes faluban, községben. NAGY FERENC A vlahicai munkások élete sokat változott a népi hatalom éveiben. Nemcsak új munkáslakások, gazdagon ellátott üzletek, hanem jól felszerelt egészségügyi intézmények is létesültek. Felvételünkön a népi hatalom éveiben létesített és évről évre fejlődő vlahicai kórház látható. Befejezéshez közelednek az építési munkálatok a kórház melletti étkezde, illetve klubhelyiségnél is Ami kimaradt egy monográfiából Néhány nappal ezelőtt Homoródalmáson jártunk. A néptanácsnál az alkalmazottak a választási előkészületeken dolgoztak. Előkerült ez alkalommal az agitátorok számára öszszeállított községi monográfia is, amelyből sok érdekességet tudtunk meg a község fejlődésére, történetére vonatkozóan. Almás arról híres, hogy határában van a többszáz méter hosszú cseppkőbarlang. A turisták számára feljárót építtetett hozzá a néptanács. A tatárjárás idején mintegy 7 falu lakóinak nyújtott menedéket a barlang. Gyakran eljönnek ide az archeológusok is. S ilyenkor nemcsak a szájról szájra terjedő mondákat, hanem a felszabadulás után a faluban beállt fejlődést is lejegyzik, s a hallottakat összehasonlítják a monográfiában foglaltakkal. A hallottak sokszor nem egyeznek a monográfia adataival. Nem, mert amint a néptanács elnöke mondja, azt szinte havonta ki kellene egészíteni az új megvalósításokkal. A monográfiából többek között azt is megtudja az idegen, hogy Szabó Gyula, a Gondos atyafiság szerzője, e falu szülötte, vagy azt, hogy a községnek 1950 óta van mozija, amikor a helybeli műkedvelő együttes filmvetítőgépet nyert egy kulturális versenyen. Találni benne más adatokat is, melyekre mi nem hivatkozunk, mivel lejegyzésük óta a község szinte mérföldes léptekkel fejlődött. Szabadkozik is a néptanács elnöke, a monográfia fogyatékosságai miatt. Aztán tőle s másoktól is megtudtuk, mivel lehetne az agitátorok számára készített homorodalmási krónikát kiegészíteni. Bodor Sándor, a végrehajtó bizottság elnöke, mint mondja, a fejlődést jelző lények, számok egy részét tollba mondaná, csak akadjon valaki, aki azt mind lejegyzi, rendszerezi, úgy, ahogy azt illik. — Ezt csak úgy mellékesen mondom, nem azért, hogy leírják, — de azért mi mégis lejegyeztük —, hogy néhány évtizeddel ezelőtt az egész község nem fogyasztott annyi cukrot egy év alatt, mint amennyit ma egy család elfogyaszt; ma a homoródalmási gyermekek nem ismerik a puliszkamaradék sütését. Szüleik viszont örvendtek, ha gyermekkorukban ezzel tudták éhségüket enyhíteni. A kenyér elfeledtette a sült puliszkát. A homoródalmási földművesek élete akkor kezdett változni, miután a párt 1949. március 3—5-i plenáris ülésén felvázolta előttük is a jólét megteremtésének útját. 1958-ban társas gazdaság alakult Almáson. Azóta a fejőstehenek száma szinte százzal növekedett. Az almásiak még tovább akarnak gyarapodni. Egyre többen felismerik, hogy erre jó lehetőséget teremt a kollektív gazdaság. Igen, ők még jobban akarnak élni pedig az eltelt néhány év alatt sok minden megváltozott a községben. Az ezt bizonyító számok ugyancsak a monográfiába kívánkoznak. Ezelőtt 10 évvel 5—6 kerékpár volt a községben, s ma már számuk 100 körül mozog. Ugyancsak az utóbbi években mintegy 150 ház épült, a régiek közül többet, újjáépítettek, újrafedtek, de nem zsindellyel vagy zsúppal, hanem cseréppel, 30 házon antenna jelzi, hogy benne már rádió szól. Nem hiányzik a községből az orvosi rendelő, a tágas művelődési otthon sem. A Főúton pirosban áll már az új szövetkezeti bolt épülete. — Hiányát éreztük, s egyre inkább szükségünk van rá, mert a lakosság jövedelme növekedni fog. Több árut vásárolunk majd, s azokat csak nagy, tágas üzletben lehet forgalomba hozni, — mondja befejezésül Bodor elvtárs. MARKÓ BÉLA