Vörös Zászló, 1962. május (14. évfolyam, 104-128. szám)

1962-05-03 / 104. szám

A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakának munkálataiból Elvtársak! A Nagy Nemzetgyűlésnek ez a mostani ülésszaka valóban rend­kívüli ülésszak. Amikor körül pillantasz eb­ben a csodálatos teremben, szo­cialista demokráciánk eleven ké­pét látod. A képviselők mellett itt vannak az egész ország kollektív gazdaságainak elnökei, állami gazdasági és gépállomási igaz­gatók, ag­ronómusok, iparvállala­ti munkások- mezőgazdasági inté­zetek kutatói és akadémikusok, írók, művészek, párt- és állami aktivisták. Ez az igazi demokrá­cia, amelyben a kétkezi és értel­miségi dolgozók közvetlenül részt vesznek az állam ügyeinek veze­tésében, hozzáértéssel és felelős­ségérzettel megvitatják hazánk szocialista építése kiteljesítésének átfogó problémáit. Az a történelmi esemény, ame­lyért itt összegyűltünk — amint erre Gheo­rghe Gheorghiu-Dej elv­­társ jelentésében rámutatott — országunk egész parasztságának a kollektív gazdaság napfényes útjára való térése, a szocializmus győzelme falun. Ez a fontos győzelem annak köszönhető, hogy a párt szilárdan követte a falu szocialista építésé­re vonatkozó lenini politikát, al­kotó módon alkalmazta ezt orszá­gunk konkrét viszonyaira, min­den egyes szakaszban megtalál­ta azoknak a nehéz problémáknak a helyes megoldását, amelyeket a mezőgazdasági kistermelők mil­lióinak az új, szocialista élet út­jára való áttérése felvetett. A mezőgazdaságunk szocialista átalakításáért végzett egész mun­ka alapja az a politikai irányvo­nal volt, amelyet a Központi Bi­zottság 1949­ március 3—5-i tör­ténelmi plenáris ülése dolgozott ki. E politika egyik legfőbb érde­me az, hogy helyesen értékelte a parasztság szocializmus útjára való áttérése egyszerű formáinak szerepét. A plenáris ülés különös­képpen hangsúlyozta, hogy en­nek az áttérésnek úgy kell végbe­mennie, ahogyan arra Lenin rá­mutatott: „Minél egyszerűbb, mi­nél könnyebb és a parasztság szá­mára minél hozzáférhetőbb úton“. A falusi szövetkezés egyszerű formáinak fejlődését úgy tekin­tettük, mint fontos eszközt a pa­rasztok millióinak a közös gazdál­kodás szellemében való neve­lésében. „Ezen az úton haladni — mon­dotta Gheorghe Gheorghiu-Dej, elvtárs a KB 1949-es plenáris ülé­sén előterjesztett jelentésében — annyit jelent, mint a dolgozó pa­rasztságot a kollektív gazdaság felé vezetni olyan úton, amelyet megért és elfogad, mert össze­egyezteti egyéni érdekeit a nép­gazdaság általános érdekeivel“. Ennek a helyes vonalnak az al­­kalmazása aztán abban konkreti­zálódott, hogy létrejöttek a me­zőgazdasági társulások mint or­szágunk paraszttömegei számára hozzáférhető egyszerű szövetkeze­ti forma, amely megfelelt a pa­rasztság akkori fejlődési foká­nak. Ma, amikor mérleget készítünk az eltelt időszakról, emlékeznünk kell arra, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásáért vívott harc nem volt mentes a nehézségek­től, az akadályoktól, az olyan pró­bálkozásoktól, hogy eltérítsék a pártot lenini politikájától. Mint ismeretes, a pártellenes frakciózó csoport tagadta a szö­vetkezetek egyszerű formáinak, különösen pedig a társulásoknak a fontosságát, s azt ajánlotta, hogy a parasztság tömegei köz­vetlenül kollektív gazdaságokba egyesüljenek, jóllehet abban az időben ehhez még nem voltak meg sem az anyagi, sem a szub­jektív feltételek. Másrészt ez a csoport erőszakos megszorító módszereket alkalmazott a kollek­­tivizálási akcióban, lábbal tiporta a szabad elhatározás elvét. Mind­ez fékezte a mezőgazdaság szo­cialista átalakításának folyama­tát és kárt okozott a munkás-pa­raszt szövetségnek. Ana Pauker hosszú időn át sza­botálta a társulások alapszabály­zatának kidolgozását. A párt vezetőségének és első­sorban Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak az érdeme, hogy ezt az alapszabályzatot mégis kidol­gozták és hogy az elhajlók akara­ta ellenére hozzáfogtak a mező­­gazdasági társulások szervezésé­hez. Míg 1952-ig egyetlen társulás sem alakult, számuk 1958-ban már 12.748 volt. Miután a párt Központi Bizott­sága szétzúzta a pártellenes cso­portot és ennek tagjait eltávolí­totta a párt és az állam vezetés­ből, szélesre tárult az út az előtt a türelmes munka előtt, amelynek célja a szocialista mezőgazdaság felé irányítani a parasztságot. A dolgozó parasztok milliói számára a mezőgazdasági társu­lások igen jó elemi iskolát jelen­tettek, ahol megtanulták a szo­cialista mezőgazdaság ábécéjét és miután 10-es osztályzattal elvé­gezték ezt az iskolát, tömegesen átmentek a kollektív gazdaság magasabb fokú iskolájába. Pártunk szüntelenül erősítette a munkás-paraszt szövetséget. Si­kerrel legyőzte az akadályokat­­­ és a nehézségeket. Ma az egész­­ nép lelkesen ünnepli a nagyszerű­­ győzelmet — azt, hogy befejező­dött a szocialista termelési vi­szonyoknak a megteremtése a népgazdaság minden ágában. Elvtársak! Ezen az ülésszakon számos képviselő és meghívott beszélt részletesen a kollektív gazdasá­gokról, a mezőgazdasági egysé­gek nagyszerű eredményeiről és tapasztalatairól, az előttük meg­nyíló ragyogó távlatokról. Hangsúlyozni szeretném, hogy a mezőgazdság kollektivizálásá­nak feltételei között milyen je­lentősége és új jellege van a vá­ros és a falu közötti árucserének — a munkás-paraszt szövetség egyik alapjának. Ma a város és a falu közötti árucsere helyesen tükrözi a két baráti osztály kö­­­­zötti új viszonyokat, mindkét osz­­­­tálynak közös érdeke fejleszteni­­ az ipart és a mezőgazdaságot, az­­ egész népgazdaságot és biztosí­tani ezen az alapon a nép jólété­nek további emelkedését. Évekkel ezelőtt nem ez volt a helyzet. 1948-tól kezdve az állam mezőgazdasági termékalapját fő­leg a kötelező beszolgáltatási rendszer révén hozták létre. Ez a rendszer azonban nem ösztönözte a termelést és a parasztokat sem tette érdekeltté. A pártellenes frakciózó cso­port, amely kulcspozíciókat ka­parintott meg a népgazdaság ve­zetésében, olyan árpolitikát erő­szakolt ki, amely a parasztgazda­ságok aláaknázásához vezetett. A parasztok által beadott ter­mékekért az önköltségnél sokkal alacsonyabb árakat állapítottak meg. A hírhedt termelési tervek mellett, a parasztok ezekkel el­lentmondó szállítási terveket is kaptak. Mi volt az eredmény? A parasztok nem tartották tiszte­letben ezeket a terveket, mivel az nem állt érdekükben. Sokan közülük nem vezették be a földe­ket és következésképpen a meg­művelt területek és a termelés csökkenésével kellett számolni. A frakciózók bűnös, népellenes vonalukat követve, megtorló in­­­­tézkedéseket foganatosítottak, tö­meges pereket rendeztek a dolgo­zó parasztok ellen, akik nem tud­ták teljesíteni az állam iránti kö­telezettségeiket. Ehhez még hozzá kell adni, hogy az állami terven keresztül ők előre megfontoltan kikénysze­ríttették a kukoricával bevetett földterületek csökkentését. 1948-tól 1952-ig több mint 800.000 hektár­ral csökkentek a kukorica föl­dek. Ezek és más hasonló intéz­kedések hatalmas gazdasági és politikai károkat okoztak. Hazánk, amelyet gabonatermelő és exportáló országnak ismertek, odajutott, hogy néhány éven ke­resztül kénytelen volt búzát és más mezőgazdasági termékeket importálni és hosszú ideig jegy­rendszer alapján fenntartani a lakosság ellátását. Az elhajlás szétzúzása után, még 1953-ban, a párt vezetősége több intézkedést foganatosított az anyagi érdekeltség lenini el­vének alkalmazására. 1956-ban a Központi Bizottság elhatározta, a mezőgazdasági ter­mékek kötelező beadásának meg­szüntetését és a szerződéses fel­­vásárlási rendszer általánosítá­sát. Ily­ módon új csereviszonyo­kat vezettek be, amelyek alapján a parasztok szabad megegyezés­sel adják el az államinak áru­termékeiket. Ez gyökeres fordula­tot jelentett a város és a falu­­ gazdasági kapcsolataiban. Hat évi alkalmazás után, a szerződések a csereviszonyok uralkodó módszerévé váltak és teljes egészében beigazolták élet­­képességüket. Ez a rendszer biz­tosítja az állam általános érdekei­nek összefonódását a kollektivista parasztság érdekeivel, ugyanakkor jelentős gazdasági tényezője a termelés irányításának, a nép­gazdaság szükségletei és a kollek­tív gazdaságok érdekei szerint. Erről az emelvényről több elv­társ beszélt a bizonytalanságról, a rettegésről, amelyben a burzsoá­­földesúri rendszer alatt a dolgozó parasztság élt. Azokra a nyo­masztó időkre az is­­jellemző volt, hogy a parasztok sohasem tud­ták: el tudják-e adni termékeiket, s ha igen, milyen áron? De a parasztoknak nemcsak azért volt pénzre szükségük, hogy megvá­sárolják a szükséges ipari termé­keket, hanem azért is, hogy kifi­zethessék a súlyos állami adókat és a gazdaságaikat tönkretevő kamatokat a földesuraknak és uzsorásoknak. A parasztok kény­telenek voltak termékeiket nevet­ségesen alacsony árakon eladni a kereskedőknek. Ma, a megkötött szerződések révén a kollektív gazdaságok ré­szére biztosítva van egész áru­termelésük értékesítése előnyös és szilárd árakon. A kollektív gazdaságok többsé­ge több évre köt szerződéseket, ily módon hosszú időre biztosítják termékeik eladását és tudják mit és mennyit termeljenek. A leszerződött termékmennyisé­gekért az állam előlegeket ad a kollektív gazdaságoknak, előlege­ket, amelyek voltaképpen kamat nélküli hitelek. Ezeket az előlege­ket a termelés szükségleteire for­dítják és általuk lehetőség nyílik a kollektív gazdaságok számára arra, hogy az év folyamán rend­szeres pénzelőlegeket folyósítsanak a kollektivistáknak, így 1961 folyamán az állam a beruházási és termelési hiteleken kívül össze­sen 1.100.000.000 lej értékű elő­leget folyósított. Mindezek az intézkedések oda­hatottak, hogy szüntelenül nö­vekedjék az államinak szerződési alapon eladott termékek mennyisé­ge. 1961-ben több mint kétszer több búzára és kukoricára, több mint 1,5-ször több húsra kötöttek szerződést a kollektív gazdaságok mint 1957-ben. Szeretném a Nagy Nemzetgyű­lés tudomására hozni, hogy 1962- ben első ízben hajtották végre, még a tavaszi vetés befejezése előtt, a tervben előirányzott szer­ződések megkötését a fő mező­­gazdasági termékekre. Így válaszolt kollektivista pa­rasztságunk a munkásosztálytól kapott állandó támogatásra. Szi­lárd meggyőződésünk, hogy a kollektív gazdaságok évről évre fokozzák majd a mezőgazdasági termékek értékesítését, a kölcsö­nösen előnyös szerződések alap­ján, amelyek közvetlenül elősegí­tik gazdasági megerősödésüket és biztosítják a városi dolgozók mezőgazdasági élelmiszertermé­kekkel és az ipar ellátását mező­­gazdasági nyersanyagokkal. Elvtársak! A párt rendkívüli jelentőséget tulajdonított az állami gazdasá­goknak, szocialista mezőgazdasá­gunk legélenjáróbb szektorának. Mint ismeretes, a párt azt a feladatot tűzte az állami gazda­ságok elé, hogy nagy mennyiségű gabonát, húst, tejet és más ter­méket termeljenek, s ily módon az állam központi alapja megte­remtésének jelentős és biztos for­rásává váljanak. Az állami gazda­ságok szüntelen támogatást kell, hogy adjanak a kollektív gazda­ságoknak, ezek gazdasági meg­erősödéséhez és fejlődéséhez, ne­mesített vetőmagot, szőlő és gyü­­mölcsfaoltványokat és fajállatokat szállítva nekik, a szocialista gazdálkodás eleven példáját kell nyújtsák egész mezőgazdaságunk­nak. A pártnak az állami gazdasá­gok tevékenysége tekintetében is harcolnia kellett az elhajlók sza­­botáló magatartása ellen. Az el­hajlók nemcsak hogy megakadá­lyozták az állami gazdaságok mű­szaki-anyagi alapjának fejlődését, de még azt is megkísérelték, hogy felszámolják őket. Ez a kísérlet azonban nem sikerült. Gheorghiu- Dej elvtárs személyesen foglal­kozott a mezőgazdaság állami részlegének technikai ellátásával. Ezeknek az egységeknek 1956-1961 között több mint 8 milliárd lejt folyósítottak s az összeg legna­gyobb részét technikai eszközök beszerzésére fordították. A termelési folyamat ésszerűbb megszervezésével és az élenjáró agro-zootechnikai módszerek szé­leskörű alkalmazásával, az állami gazdaságok jelentős sikereket ér­tek el. Az említett időszakban az állami gazdaságok globális és árutermelése közel megnégyszere­ződött, a globális termelés érté­ke 1961-ben elérte a mintegy 7 milliárd lejt. Az állami gazdaságok évről­­év­re mind jobban hozzájárultak a központi alap kialakításához, s hozzájárulásuk 1961-ben búzában 36 százalék, kukoricában 23 szá­zalék, sertéshúsban 48 százalék, tejben 33 százalék, szőlőben pedig 40 százalék volt. Ugyanezen idő alatt csupán az utóbbi öt évben több mint 450 ezer tonna búzavetőmagot és kö­zel 60.000 tonna nagy hozamú kukoricavetőmagot, mintegy tíz millió gyümölcsfaoltványt és ti­zenhat millió szőlőoltványt, a leg­értékesebb fajtákbó­l, valamint több mint ötezer szarvasmarhát, öt­venezer sertést és hetvenezer első­rendű fajtájú juhot szállítottak a kollektív gazdaságoknak. Ezek az eredmények igazolják a párt értékelésének helyességét, amely szerint az állami gazdasá­gok — mint a szocialista mező­­gazdaság felsőbbrendű formája­i lényeges szerepet tölthetnek be és kell is betölteniük az össz­terme­­lés és árutermelés növelésében, a központi alap ellátásában ga­bonával, tejjel és más termékkel és a kollektív gazdaságok ellátá­sában nemesített vetőmagvakkal és fajállatokkal. A III. Pártkongresszus által ki­jelölt feladatok teljesítése érdeké­ben az állami gazdaságok terme­lési folyamatát nagy kiterjedésű gabonaföldeken, szőlőkben­ és gyü­mölcsösökben, kertészeti meleg­házakban, továbbá fejőstehenek, szarvasmarhák és sertések hizla­lására, valamint nagy tojás- és húshozamú baromfik nevelésére létesített, szakosított egységekben kell megszervezni- Amint arra Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a Központi Bizottság nemrég meg­tartott plenáris ülésén rámutatott, az állami gazdaságokban a ter­melésnek mindinkább az ipari ter­melés jellegét kell öltenie. A munkások, mérnökök és tech­nikusok szorgalmas munkájukkal hozzájárulhatnak és hozzá is kell hogy járuljanak gazdaságuk jö­vedelmezőségének szakadatlan növeléséhez, vigyázniuk kell a ter­mékek minőségének javítására, azon kell fáradozniuk, hogy az összes állami gazdaságok tevé­kenységét szocialista mezőgazda­ságunk új fejlődési szakaszának színvonalára emeljék. Elvtársak! A kollektivizálás befejeződésé­vel felmerült az a követelmény, hogy az elavult, az élet követel­ményei mögött elmaradt mező­­gazdasági vezetés rendszerét egy új, gyökeresen más vezetési rend­szerrel, olyan szervezési formá­val helyettesítsük, amely lehetővé teszi a szocialista mezőgazdaság hatalmas lehetőségeinek és elő­nyeinek felhasználását. A régi mezőgazdasági vezetési rendszer szülte bürokratikus munkastílus és munkamódszerek akadályozták a termelés jobb megszervezését, a szakemberek nevelését és ésszerűbb felhaszná­lását, millió és millió paraszt szorgalmának és hozzáértésének teljesebb hasznosítását. (Folytatás a 4. oldalon) Mogyorós Sándor elvtárs felszólalása Leontin Balatán elvtárs felszólalása Képviselő és meghívót! elvtársak! Engedjék meg, hogy erről az emelvényről kifejezésre juttassam azt a határtalan lelkesedést és örömet, amellyel fegyveres erőink katonái az egész néppel egyetem­ben köszöntötték a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezését, ezt a történelmi jelentőségű eseményt szocialista építésünk kiteljesítésé­nek útján, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében, amellyel mindenben egyetértek, mélyrehatóan és sok­oldalúan elemezte a szocializmus falun való győzelmének jelentősé­gét, a mezőgazdaság termelési vi­szonyaiban, a parasztság munka­körülményeiben, gondolkozás­mód­jában és életformájában megvaló­sított forradalmi átalakulást, a napsugaras perspektívákat és a konkrét feladatokat, amelyek az új szakaszban szocialista mező­­gazdaságunk előtt állanak. A mezőgazdaság kollektivizálá­sának befejezése ragyogó megnyil­vánulása annak a bizalomnak és eltökéltségnek, amellyel a paraszt­ság a párt mutatta utat követi. Ugyanakkor ismételten igazolja pártunk politikájának reális és mélyen tudományos voltát. A párt 13 évvel ezelőtt, a Köz­ponti Bizottság 1949 márciusi történelmi jelentőségű plenáris ülésén kijelölte a mezőgazdaság szocialista átalakításának világos, lenini vonalát. A párt már akkor rámutatott, hogy a mezőgazdaság szocialista alapon való átszerve­zése szükségessé teszi a nehéz­ipar fejlesztését, hogy az a me­zőgazdaság rendelkezésére bocsát­hassa a szükséges traktorokat és gépeket, szükségessé teszi agro­­nómus-káderek kiképzését, akik a legtökéletesebb tudományos mód­szerek alapján irányítsák a mező­­gazdaságot, szükségessé teszi a rendszeres, türelmes politikai mun­kát, hogy felvilágosítsa és meg­győzze a szegény- és középparasz­tok tömegeit a kollektív gazdálko­dás felsőbbrendűségéről. A párt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság szocialista alapon való újjászervezése szükségessé teszi a munkásosztály és a dolgo­zó parasztság szövetségének továb­bi erősítését, az eltökélt harcot a kulákság korlátozására és mint osztálynak a felszámolására. Ép­pen e helyes, tisztánlátó irányvo­nal alkalmazásának eredménye­képpen sikerült elérni a mező­­gazdaság kollektivizálása befeje­zésének ragyogó győzelmét. A vita során egyes felszólalók joggal mutattak rá, hogy pártunk­nak és népünknek ezen elvek al­kalmazásakor — az­on kívül, hogy le kellett küzdenie az olyan mély­reható forradalmi átalakulással já­­ró nehézségeket, mint a falu ar­­culatának, a mezőgazdasági ter­­metőviszonyoknak az alapvető megváltoztatása, le kellett küzde­nie azokat a nehézségeket is, ame­­yeket a Pauker-Luca frakciózó­csoport pártellenes tevékenysége okozott. A frakciózók ellenséges tevé­kenységükkel, a mezőgazdasági t­ársulások jelentőségének lebecsü-­­­ésétől kezdve egészen a provoká­­cióis akciókig —a parasztok tízez­einek letartóztatásáig, akiknek nyilvános pert rendeztek a falva­kon — igyekeztek megingatni a parasztságnak a párt mutatta útba vetett bizalmát és csapást mérni­­­a munkás-paraszt szövetségre, né­pi demokratikus rendszerünk meg­ingathatatlan politikai alapjára. Elvtársak! A párt óriási politikai szervező munkát fejtett ki, hogy meggyőz­ze a dolgozó parasztságot, misze­rint a boldogsághoz és bőséghez vezető egyetlen út­­ a szocialista mezőgazdaság útja. Érdemes ki­emelni azt a tényt, hogy ebben az időszakban országunkban jelenté­kenyen növekedett a növényter­mesztés és az állatállomány. Ez szemléltetően tanúskodik a párt, a pártvezetőség szervező képessé­géről, országunk viszonyainak és a társadalmi fejlődés objektív tör­vényei követelményeinek alapos is­meretéről. Amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs hangsúlyozta, a mező­­gazdaság szocialista átalakításá­nak folyamatát a fokozatos, állan­dó előrehaladás jellemezte, ami annak arányában történt, ahogyan a parasztság meggyőződött arról, hogy a szocialista mezőgazdaság útjára lépjen és ahogyan létre­hoztuk a szükséges műszaki-anya­gi alapot. A legmeggyőzőbb érv, ami arra késztette az egyéni parasztot, hogy bizalommal lépjen a szocia­lizmus útjára, a kollektív gazda­ságok által elért nagy termésered­mény volt. A mezőgazdaság évről évre újabb és újabb gépi eszközökkel, vegyszerekkel való felszerelése, a közös munka felsőbbrendűsége, kollektivista parasztságunk lelke­sedése és szorgalma azt eredmé­nyezte, hogy a mezsgyék nélküli földek egyre bőségesebb termést hoztak. Sokatmondó tény, hogy 1961-ben a kollektív gazdaságok hektáronként átlag csaknem 550 kiló búzával és csaknem 850 kiló szemeskukoricával többet értek el, mint az egyéni gazdaságok. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy a jövőben még inkább fokoz­zuk a mezőgazdasági termények hektárhozamát. Ez hazánk gazda­ságának nagy tartaléka, a jólét és a bőség valóságos forrása. Mint ismeretes, országunk szántóterüle­te hozzávetőleg 10 millió hektár. Ez azt jelenti, hog­y ha minden hektáron egy kilóval nagyobb ter­mést érünk el, ez 1000 vagon ter­­ménytöbbletet jelent. Hogy képet alkothassunk magunknak a szo­cialista gazdálkodás hatalmas fö­lényéről, elegendő, ha kiszámítjuk az idén bevetett terület gabona­többletét. Ha számítási alapul az 1961-ben hektáronként elért több­letet vesszük, ez a búzával beve­tett 3.200.000 hektárra és a kuko­ricával bevetett 3,900.000 hektárra átszámítva — az egyéni parcel­lákra szétaprózott mezőgazdaság terméséhez viszonyítva — 1,760.000 tonna bzúzatöbbletet (többet, mint a városi lakosság egész fogyasz­tása) és 3,315000 tonna szemes kukoricatöbbletet jelent. Ezek a számok önmaguk helyett beszél­nek, meggyőző erővel mutatják, milyen hatalmas fejlődési lehető­ségeket rejt magában a szocia­lista alapon újjászervezett mező­­gazdaság. Ez a kollektivisták na­gyobb jövedelmét, a városi lakos­ság jobb ellátását, az ipar és az export számára több nyersanyagot jelent. Egy szóval, ez a paraszt­ság, az egész nép jólétének növe­kedését jelenti. A román falu mai képe minden­ki számára megmutatja, mennyire siralmasak a kapitalizmus védel­mezőinek jósolgatásai a szocialis­ta mezőgazdaság „csődjéről“. Jöj­jenek el ezek a hazug próféták — ha kedvü­k szottyan rá — és néz­zék meg, hogyan virágoznak fel hazánk falvai a szocializmus élte­tő napja alatt. Elvtársak! A Gheorghe Gheorghiu-Dej elv-­­ társ által előterjesztett jelentés tö­mören és világosan leszögezte or­szágunk álláspontját a nemzetközi helyzet főbb problémáival kapcso­latosan. A Román Népköztársaság a többi szocialista ország oldalán aktívan hozzájárul a békének és a népek biztonságának megvédésé­hez. Államunk külpolitikájában állhatatosan küzd az általános és teljes leszerelésért, az összes nemzetközi vitás kérdések békés megoldásáért, a békés egymás mellett élés elveinek győzelméért és az államok közötti együttmű­ködés kifejlesztéséért. Nem nézhetjük azonban közöm­bösen, hogy Nyugaton az impe­rialista agresszív körök folytatják a fegyverkezési hajszát, növelik a háborús célokra szánt alapokat, felújítják a nukleáris kísérle­teket, újabb agresszív mes­terkedéseket szőnek. Ilyen körül­mények között nem elegendő, hogy a szocialista országok népei csak áhítozzák a békét. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy fel­fegyverkezett karjuk, fegyveres erőik m­eg tudják védeni a békét. Minthogy mindaddig, amíg létezik imperializmus, fennáll a világhá­ború veszélye is, népünk, akárcsak a többi szocialista állam népei, kellőképpen gondoskodik a haza védelmi képességének növeléséről. Nem titok, hogy a szocialista tá­bor katonai ereje az a döntő té­nyező, amely lehűti egyes befolyá­sos nyugati körök háborús buz­galmát. Az imperializmus ma már nem dönthet kénye-kedve szerint a né­pek sorsáról. Az új világháború elhárítható, mivel nemzetközi téren az erőviszony megváltozott és szüntelen változik a béke és a szocializmus erői javára. Elvtársak! A párt által létrehozott és irá­nyított néphadseregünk becsületté teljesíti a dolgozó nép megbíza­tását. A különböző rangfokozatú katonák nap mint nap állhatato­san és odaadással képezik magu­kat, hogy tökéletesen elsajátítsák a fegyverforgatás mesterségét hogy szüntelenül emeljék a kato­nai egységek harcképességét. Biztosítjuk önöket, elvtársak, hogy népünknek minden alapja megvan arra, hogy a jövőben is teljes bizalommal folytassa békés alkotó munkáját. Teljes mértékben megbízhat hadseregében, amely — a párt és a kormány gondoskodá­sa folytán — minden eszközzel fel van szerelve ahhoz, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeivel szoros egységben, éberen megvédje a szocialista tá­,­bor népeinek forradalmi vívmá­nyait, a béke és a szocializmus ügyét. Nemrég, mint a sajtóban olvas­hatták, a Varsói Szerződésben részvevő országok egyesített fegy­veres erőinek csapatai és vezér­karai gyakorlatozást tartottak a Ma­gyar NK területén. Ezen részt vettek a szovjet, magyar és ro­mán vezérkarok csapatai. A gya­korlatozások bebizonyították az összes résztvevő csapatok és a hadi technika magasfokú harcké­pességét. Kijelenthetem, hogy hadseregünk kiválóan megállta a helyét. A Varsói Szerződés tag­államai egységes haderőinek pa­rancsnoksága jónak, kitűnőnek mi­­nősítette vezérkarunk szervező ké­pességét, katonáink ügyességét és hozzáértését a modern haditechni­ka kezelésében és a modern harc­mező követelményeinek megfelelő küzdőképességét. Ezek az eredmé­nyek újabb buzdítást jelentenek számunkra, hogy továbbra is áll­hatatosan, felelősségérzettel mun­kálkodjunk, szüntelenül fokozzuk hadseregünk harci képességét és bármely pillanatban készen áll­junk arra, hogy becsülettel telje­sítsük mindazon feladatokat, ame­lyekkel a párt és a kormány meg­bízna bennünket. Hadseregünk, test a nép testé­ből és vér a nép véréből, igazi néphadsereg. A közkatonától egé­szen a tábornokig ezer szál fűzi a dolgozó néphez, érdekei és tö­rekvései azonosak vele. A nép és a Román Népköztár­saság érdekeinek védőpajzsa, a nép iskolája — ezt a feladatot bízta a párt a hadseregre. E fel­adat teljesítésével a hadsereg ak­tívan hozzájárul a katonai szol­gálatot teljesítő ifjak neveléséhez, magas politikai öntudattal rendel­kező állampolgárokká való kikép­zésükhöz. A hadsereg parancsno­­kai és politikai szervei, párt- és IMSZ-szervezetei nap mint nap állhatatos nevelőmunkát fejtenek ki, hogy magasfokú morális és harci­ tulajdonságokat fejlesszenek ki a katonák soraiban, szüntelenül emeljék politikai és ideológiai színvonalukat. A hadsereg politikai oktatási rendszerében, amely az összes ka­tonákat felöleli, a leckék és a sze­mináriumok jelentős része a szo­cialista építés kérdéseivel foglal­kozik. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs már az RMP KB 1949­ évi plenáris ülésén előterjesztett jelen­tésében hangsúlyozta, hogy: ,,...A Román Népköztársaság hadserege katonáinak soraiban felvilágosító munkát kell folytatni a paraszt­­gazdaságok fellendítésének módo­zataira vonatkozólag és az élen­járó katonákból jó agitátorokat és propagandistákat kell kiképez­ni a kollektív gazdaság népszerű­sítésére.“ E feladatát teljesítve, a hadse­reg is hozzájárult ahhoz, hogy a katonaruhába öltözött parasztifja­­kat felvilágosítsa a kollektív gazdálkodás felsőbbrendűségéről. A hadseregben végzett politikai munkánkkal a jövőben is mindent elkövetünk, hogy a katonai szol­gálati idő befejezése után minden egyes ifjú ne csak a fegyverforga­tás mesterségét ismerje, hanem politikai­, műszaki és gazdasági ismereteit gazdagítva térjen vissza munkahelyére, mégpedig azzal az eltökélt szándékkal, hogy egész if­júi lendületével, minden képessé­gével küzdjön a párt politikájá­nak megvalósításáért, hazánk erő­sítéséért és felvirágoztatásáért. Népünknek a párt vezetésével kivívott sikerei fokozzák a ka­tonák lelkesedését, még inkább növelik saját erejükbe vetett hitü­ket. A mezőgazdaság kollektivizá­lásának befejezése és az egységes szocialista gazdaság megteremté­se a termelőerők, az egész nép­gazdaság még gyorsabb ütemű fejlődését eredményezve, egyide­jűleg növeli a haza védelmi ké­pességét is. Elvtársak! A magaslat, amelyre eljutottunk azáltal, hogy hazánk városaiban és falvaiban végérvényesen győ­zött a szocializmus, még közelebb visz a szocialista építés kiteljesí­téséhez és a kommunizmus építé­sére való fokozatos áttéréshez. A Nagy Nemzetgyűlés ülésszaka, amely a mezőgazdasági dolgozók valóságos kongresszusává lett, új, lelkesítő feladatokat jelölt ki ezen a napsugaras után. Ezeket a fel­adatokat m­inden bizonnyal telje­síteni fogja hős munkásosztályunk, szorgalmas kollektivista paraszt­ságunk és a néphez határtalanul hű értelmiségünk. Biztosítéka en­nek a párt bölcs politikája, s lenini vezetősége, Gheorghe Gheorghiu Dej elvtárssal az élen. (A beszédet többször hosszasan megtapsolták) Az ülésszak záróbeszéde Elmondta Stefan Voitec elvtárs Képviselő elvtársnők és elvtársak, meghívott elv­­társnők és elvtársak! Most, amikor véget érnek a Nagy Nemzetgyűlés III. rendkí­vüli ülésszakának munkálatai, amelyek szokatlanul ünnepélyes keretek között zajlottak le, még világosabban áll előttünk annak a nagy eseménynek a jelentősége, amelynek e vitákat szenteltük. Az egész parasztság rátérése a szocializmus útjára a munkásság és parasztság sziklaszilárd szö­vetségét, a párt szavának legyőz­hetetlen erejét bizonyítja, a párt erejét, amely a marxizmus-leniniz­­mus tudományos pontosságával vezeti népünket előre a szocialista építés kiteljesítésének útján. A Nagy Nemzetgyűlés, tagjai­nak és a nagyszámú meghívott­nak — kollektivistáknak, mező­­gazdasági szakembereknek, tech­nikusoknak, kulturális és tudomá­nyos dolgozóknak, párt- és állami aktivistáknak — a vitákban való széleskörű részvételével megtár­gyalta a Gheorghiu-Dej elvtárs által előterjesztett történelmi je­lentőségű jelentést a kollektivizá­lás befejezéséről és a mezőgazda­ság vezetésének újjászervezésé­ről, miközben a részvevők élénk figyelemmel és mélységes büszke­séggel követték a szocializmus hazánkban való kibontakozásá­nak és a szocialista termelési vi­szonyok népgazdaságunk összes ágaiban aratott győzelmének sok­oldalú elemzését. Ez a győzelem az egész népé, a Román Munkáspárté, s a párt Központi Bizottságáé — élén sze­retett és kipróbált vezetőnkkel, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs­sal. Ez a győzelem erőteljesen bi­zonyítja hazánk összes dolgozói­nak erkölcsi-politikai egységét a párt és a kormány körül, szilárd elhatározásukat, hogy valóra vált­sák a kiteljesülő szocialista építés nagyszerű célkitűzéseit. A Nagy Nemzetgyűlés és az ülésszak összes részvevői meg­szavazták a Gheorghe Gheorghiu- Dej által előterjesztett jelentést, és ezt az alapokmányt, amely élesfényű világítótoronyként jelzi az utat egész népünk előtt és to­vábbi munkájának irányítója lesz — valamint a Mezőgazdasági Fő­tanács, a tartományi és rajoni mezőgazdasági tanácsok létreho­zásáról szóló törvényt, amellyel alapvetően átszervezzük a mező­­gazdaság vezetését, s amely pár­tunk eredeti, saját tapasztalatunk­ból, valóságunkból és szükségle­teinkből eredő elgondolásán ala­pul. Elvtársak! A Nagy Nemzetgyűlés rendkí­vüli ülésszakához ezidáig több mint 1600 távirat és levél érke­zett a vállalatok, kollektív gazda­ságok, GTA-k, állami gazdasá­gok, a kulturális és tanintézetek dolgozóitól. Ülésszakunk munkálatait üdvö­zölve, a táviratok és a levelek írói kifejezik nagy örömüket tör­ténelmi győzelmünk, a mezőgazda­ság kollektivizálásának befejezése fölött, mélységes elismerésüket pártunk és kormányunk iránt, azért a bölcsességért és határo­zottságért, amellyel a dolgozó né­pet vezeti a szocialista építés ki­­teljesítésének és a kommuniz­musra való fokozatos áttérésnek az útján; büszkén jelentik, hogy az ülésszak és május­­ tisztele­tére tett vállalásaikat teljesítették és túl is haladták, és arról bizto­sítják a Nagy Nemzetgyűlés ülés­szakát, hogy teljes határozottság­gal harcolnak majd azoknak a fontos intézkedéseknek a valóra váltásáért, amelyeket a Nagy Nemzetgyűlés hoz szocialista me­zőgazdaságunk és egész gazda-s ságunk további fejlesztése érde- s­kében. Azt hiszem, az összes részve­vők egyetértenek velem abban, hogy meleg köszönetünket tol­mácsoljuk mindazoknak, akik kö­szöntöttek bennünket, hogy gra­tuláljunk munkasikereikhez, jó egészséget és egyre nagyobb si­kereket kívánjunk nekik a jövőre is, drága hazánk, a Román Nép­­köztársaság szüntelen felvirágzá­sáért végzett nemes munkájukhoz és harcukhoz. Elvtársak! Visszatérve munkahelyünkre, szenteljük minden erőfeszítésün­ket, minden hozzáértésünket a reánk háruló feladatok teljesítésé­nek, dolgozzunk teljes szenvedél­lyel azért, hogy valóra váltsuk a határozatokat, amelyekhez hozzá­járulásunkat adtuk. Tőlünk, mind­nyájunktól függ az, hogy ezek a határozatok élő valósággá válja­nak, adjunk hát új lendületet an­nak a lelkesedésnek, amely va­lamennyiünket áthatott, akik szív­vel lélekkel hiszünk az emberiség napfényes jövőjében, a szocializ­musban és a kommunizmusban, a világ összes népeinek tartós bé­­kéj­ében. Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy üdvözöljük önöket má­jus 1-, a dolgozók nemzetközi szo­lidaritásának nagy napja alkal­mából, hogy köszönetet mondjunk önöknek ezen az emlékezetes ülés­szakon való aktív részvételükért, hogy mindnyájuknak teljes szív­ből egészséget, jó munkát, új és nagy sikereket kívánjunk tevé­kenységükben. A Nagy Nemzetgyűlés III. rend­kívüli ülésszakának munkálatait ezennel berekesztem. (A beszédet tapsvihar kísérte)

Next