Vörös Zászló, 1965. május (17. évfolyam, 103-127. szám)

1965-05-03 / 103. szám

2 Ulkes kaniilati szímnis­min­g elsejei serepile Alexandru Draghici elvtárs Branis László elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Kifejezzük egész rokonszen­­vünket,­­szolidaritásunkat és tá­mogatásunkat Ázsia, Afrika, La­­tin-Amerika népei iránt, amelyek lendületesen küzdenek a kolonia­­lizmus végérvényes felszámolá­sáért, a nemzeti függetlenség megvédéséért és megszilárdításá­ért, a gazdasági és társadalmi fejlődésért. A román nép, az egész béke­szerető emberiséggel együtt ha­tározottan elítéli az amerikai imperializmus agresszióját a vietnami nép ellen, s ebben reá­lis veszélyt lát a világbékére nézve. Kifejezzük szolidaritásun­kat a vietnami nép igazságos harcával hazájának teljes felsza­badulásáért és újraegyesüléséért, követeljük az amerikai csapa­tok kivonását Vietnamból és a vietnami nép szabadság- és füg­getlenségi jogának tiszteletben tartását. A Román Népköztársaság nem­zetközi téren következetesen ér­vényesíti a függetlenség és a beszéde szuverenitás, a jogegyenlőség és a kölcsönös előnyök, a bel­ügyek­be való be nem avatkozás tiszte­letben tartásán alapuló kapcso­latokat. Országunk külpolitiká­jában tevékenyen küzd a béke megszilárdításáért, az imperia­lista körök agresszív akciói el­len, a különböző társadalmi-po­litikai rendszerű országok bé­kés egymás mellett éléséért. A népek létérdekei sokkal in­kább, mint bármikor, megköve­telik a béke megvédéséért küzdő összes erők összefogását. Ebben a hónapban lesz két évtizede a náci Németország felett a má­sodik világháborúban aratott tör­ténelmi jelentőségű győzelemnek. E győzelem évfordulója újabb lendületet ad a béke és a hala­dás összes erői harcának egy újabb világháború megelőzésé­ért, a béke megmentéséért és megszilárdításáért. KEDVES ELVTÁRSAK ÉS BARÁTAINK ! Pártunk és népünk életében rövidesen történelmi jelentőségű esemény következik be: a Román Munkáspárt IV. kongresszusa. A párt Központi Bizottságának meggyőződése, hogy a párt­­kongresszus tiszteletére a mun­kások, parasztok, értelmiségiek, az összes dolgozók erőfeszítései­ket megsokszorozzák, s újabb győzelmeket vívnak ki drága ha­zánk a Román Népköztársaság gazdasági, társadalmi és kultu­rális haladása útján. A Román Munkáspárt és Köz­ponti Bizottsága vezetésével elő­re, újabb győzelmek felé a szo­cializmus építésének kiteljesíté­sében ! Éljen a román nép, a szocia­lizmus építője ! Éljen május elseje, a dolgo­zók nemzetközi szolidaritásának napja! Éljen a szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége és összeforrottsága a marxizmus-le­­ninizmus zászlaja alatt! Éljen a világbéke ! Pártunk és kormányunk ki­tartó következetességgel harcol a béke, a haladás, a szocializ­mus erőinek egységéért, össze­­forrottságáért az egész világon, az egész emberiség javára. Elvtársak­­ A román nép határtalan lel­kesedéssel fogadta a Román Munkáspárt IV. kongresszusa összehívásának hírét, hazánk po­litikai, gazdasági, társadalmi, kulturális életének nagy jelentő­ségű eseményét. A Tartományi Pártbizottság, a Tartományi Néptanács Végre­hajtó Bizottsága, a Szakszerve­zetek Tartományi Tanácsa azzal a felhívással fordul tartomá­nyunk valamennyi dolgozójához,­­ munkásokhoz, mérnökökhöz, technikusokhoz, értelmiségiek­hez, mezőgazdasági dolgozókhoz, hogy fokozzák erőfeszítései­ket az alkotó munka minden te­rületén, járuljanak hozzá to­vábbra is nemzetgazdaságunk felvirágoztatásához, a IV. párt­kongresszus méltó köszöntése ér­dekében. Éljen Május Elseje, a Dolgo­zók Nemzetközi Szolidaritásá­nak Napja 1 Éljen és virágozzék drága ha­zánk, a Román Népköztársaság 1 Éljen nagyszerű és tehetséges né­pünk, a szocialista társadalom építője 1 Éljen a Román Munkáspárt, élén Központi Bizottságával ! (Folytatás az 1. oldalról) (Folytatás az 1. oldalról) A liiírisi miiezlB leluniiása A nagygyűlés kitörő lelkesedés légkörében ért véget. A nagygyű­lés résztvevői ezután elvonultak az emelvények előtt. Feliratos tábláikon jelmondatok, amelyek éltetik a mindent legyőző marxi­leuiai tanítást, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egy­ségét és összeforrottságát, üdvöz­­lik a szocialista országok dolgo­zóit és e népekkel való barátsá­got, dicsőítik pártunkat, szilárdan kifejezik egész népünknek azt az elhatározását, hogy valóra váltja a párt bölcs politikáját, hogy újabb nagyszerű sikerekkel fo­gadja a IV. kongresszust. A tö­meg fölött ott látható Gheorghe Gheorghiu-Dejnek, népünk nagy fiának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiváló har­cosának arcképe, az RMP KB Po­­litbürója tagjainak arcképe. Mesz­­sze hangzik az éljenzés, az ová­ció, a lángoló jelszavak: „Pár­tunkkal az élen sok győzelmet vívunk ki", „A IV. kongresszusra még sikeresebben fogunk dolgoz­ni". Akárcsak minden évben, a fel­vonulást a pionírok nyitják meg, a szocializmus napfényében erő­teljesen fejlődő fiatal hajtások, akiket a párt és az egész nép gondoskodása és szeretete övez. Az emelvény előtt elvonuló pio­nírokat hatalmas taps fogadja, a fiatalság, az egészség és a vidám­ság áradata ez, amely kifejezés­re juttatja a legifjabbaknak a szeretett párt iránti odaadását, azt a törekvésüket, hogy minél jobban tanuljanak és felkészül­jenek arra, hogy tovább vigyék a szocializmus és a kommuniz­mus építését, amelyért szüleik önfeláldozással harcoltak és dol­goznak. Pionírok csoportja válik ki a tömegből, felmegy a hivata­los emelvényre és virággal á­­rasztja el a párt és az állam ve­zetőit. Kristálytiszta gyermekhan­gok éltetik a pártot, amelynek napfényes életüket köszönhetik. Néhány pillanatig csend borul a térre, majd megjelennek a dol­gozók első menetoszlopai. Erő és lelkesedés, vidámság árasztja el a teret; csak olyan emberek tud­nak így ünnepelni, akik sorsuk urai, bíznak a jövőben, eltökél­ten harcolnak a nép boldogságá­ért, a békéért és a népek közötti barátságért. Az ünnepélyes induló hangjai­ra felvonulók első sora hatalmas transzparenst emel a magasba: „Éljen május !". A tavaszi szél­ben lengő vörös és nemzetiszínű zászlók egész erdeje következik. A pannók, a grafikonok és az allegorikus kocsik sokasága ki­fejezi a felvonulóknak azt az el­határozását, hogy az egész nép­pel együtt megvalósítják a párt kijelölte célokat, hogy a IV. párt­­kongresszus tiszteletére újabb győzelmeket vívnak ki a haza fel­virágoztatása, a jólét és a béke útján. Az egész téren jókedv, vidám­ság, lelkesedés uralkodik. A tö­meg élteti a párt, a kormány és a nép közötti megingathatatlan egységet. A sok ezer ember aj­káról felhangzó jelszavak kifeje­zik a mély szeretetet és bizalmat az új, szocialista élet építéséért folyó győzelmes harc és munka kipróbált vezetője, a Román Mun­káspárt iránt, hős munkásosztá­lyunk, a szorgalmas szövetkezeti parasztság, a hazai értelmiség iránt. A párt- és államvezetők barátságosan üdvözlik az őket melegen éltető felvonulókat. Néhány allegorikus kocsi szemléltetően ábrázolja a mai Bukarestet. Új és jelentős épüle­tek gyarapították a várost. A fő­városban csupán 1960 és 1964 kö­zött több mint 64.000 lakás, sok korszerű üzlet, orvosi rendelő és poliklinika, iskola, diákotthon, mozi stb., épült. Az emelvények előtt vidám diákok ezrei vonulnak el. A le­endő mérnökök, orvosok, tanárok kifejezik forró hálájukat a párt és az állam iránt, amelyek a leg­jobb tanulási és életkörülménye­ket teremtették számukra. Velük együtt vonulnak fel a Bukarest­ben tanuló külföldi kollégáik. A felvonulók között láthatók a fővárosi tudományos intézetek kutatói, akik munkájukat a haza felvirágoztatásának szolgálatába állították, művészeti és kulturális dolgozók. A felvonulók lelkesen éltetik a mindent legyőző marxi-lenini tanítást, a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom egységét és összeforrottságát. A tömeg él­teti a szocialista országok népeit, a világ munkásosztályát, a kapi­talista országok szabadságért, de­mokráciáért, békéért és társadal­mi haladásért küzdő népeit, a gyarmati iga alól nemrég felsza­badult népeket, amelyek nemze­ti függetlenségük megszilárdítá­sáért, a szabad, emberhez méltó és virágzó életért harcolnak, a gyarmati és függő országok né­peit, amelyek szabadságért har­colnak, az imperialista uralom el­len. Akárcsak minden nagy ünne­pen, a felvonulást a sportolók zárják be. Az emelvényen lévők hatalmas tanssal fogadják őket. A felvonulók között láthatók is­mert világ-, európai és országos bajnokok és csúcstartók. Bemu­tatójuk csodálatot váltott ki. Ezzel véget ért a fővárosi dol­gozók mintegy négyórás felvo­nulása, ünnepélyesen hangzik fel a munkásosztály harci himnusza, az Internacionálé. (Agerpres) A TARTOMÁNYBAN Udvarhely Udvarhelyi alszerkesztőségünk je­lenti: Reggel 8 óra után egymás után érkeztek Udvarhelyen a Szabadság térre az ipari egysé­gek, intézmények dolgozóinak és az iskolásoknak a csoportjai. Zászlókat, Marx, Engels, Lenin és a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága Politbürója tag­jainak képeit, jelszavas táblá­kat és a termelési sikereket tük­röző grafikonokat emelt magas­ba a több mint 7.000 ünneplő. Az ünnepi gyűlést Bedő Gyula elvtárs, a városi pártbizottság titkára nyitotta meg. A nap je­le­ntőségét román nyelven Pejan Ioan elvtárs, a rajoni pártbizott­ság titkára, míg magyar nyelven Csóg József elvtárs, a Szakszer­vezetek Helyi Tanácsának elnöke méltatta. Hangsúlyozták,­­ hogy Udvarhely rajon gazdasági egy­ségeinek dolgozói, valamint az értelmiségiek a munkában elért eredményekkel köszöntötték má­jus elsejét. A rajon ipari egysé­geinek munkaközösségei az első és negyedi össztermelési tervü­ket 101 százalékra teljesítették, 911.000 lejjel pótoltak rá össz­termelési előirányzatukra, míg az árutermelési tervet 1,357.000 lejjel teljesítették túl. A belső erőforrások ésszerű kihasználá­sával több mint 400.000 lejt ta­karítottak meg az önköltségnél. Szép eredményeket értek el a vlahicai Vasüzem dolgozói, akik az első három hónapban több mint 600.000 lej értékű termé­ket állítottak elő terven felül. A beszédek, az azokat többször félbeszakító jelszavak, éljenzé­sek a rajon dolgozóinak nagy lel­kesedését juttatták kifejezésre. Azt a lelkesedést, mellyel a IV. kongresszus összehívásának hí­rét fogadták és azt az elhatáro­zásukat, hogy köszöntésére újabb sikereket vívnak ki a termelés­ben. VARRÓ DOMOKOS Ludas Az üzemek és vállalatok udva­rai már a kora reggeli órákban benépesedtek ünneplőbe öltözött dolgozókkal, akik innen a Maros sportpark felé indultak a vörös és nemzed színű zászlókkal, a ne­gyedévi terv teljesítését és túl­teljesítését, valamint a május­­ tiszteletére tett vállalásokat tük­röző grafikonokkal. A cukorgyár munkásai, mérnökei és techniku­sai büszkén jelenthették a párt­nak: 103,7 százalékos tervtel­jesítést és 18.428 tonna többlet­­termelést értek el. Május elsejét hasonló jelentős eredményekkel köszöntötték a kenderfeldolgozó üzem munká­sai is, de az IRTA dolgozói sem maradtak le. Szállítási tervüket május elsejéig 103,3 százalékra teljesítették. Az ünneplők közül nem hiányoztak a vasúti dolgo­zók sem, s felsorakoztak mellet­tük a mezőgazdasági termelő­­szövetkezet tagjai is, jelentve, hogy 100 hektáron még április 29-én befejezték a kukorica ve­tését. A ludasi május elsejei ünnep­séget Victor Opris, a helyi szaktanács elnöke nyitotta meg, majd Ioachim Hategan, a Lu­das rajoni pártbizottság első titkára méltatta a nemzetközi munkásmozgalom nagy napjának jelentőségét. Az ünnepség a ludasi dolgozók felvonulásával folytatódott. RUSE EMILIA Gyergyó Gyergyói alszerkesztőségünk je­lenti: Reggel az Erdőgazdálkodá­si Vállalat fúvószenekara ébresz­tette a várost. A középületeken és lakóházakon vörös és nemzeti színű zászlókat lengetett a szél. A város főterén elhelyezett tribünön kilenc órakor elfoglal­ták helyüket a rajoni és városi pártbizottság, a tömegszervezetek küldöttei, valamint a szocialista munkaversenyben kitűnt dolgo­zók. Ezután kezdődött a több mint hatezer ünneplő felvonulása. A dolgozók lelkesen éltették a Ro­mán Munkáspártot, annak Köz­ponti Bizottságát és a közeledő IV. pártkongresszust. A termelővállalatok dolgozói büszkén jelentették a pártnak, hogy határidő előtt teljesítették az április havi tervfeladataikat is A magasra tartott pannokról leol­vashatta bárki azokat a megva­lósításokat és vállalásokat, ame­lyekkel a város és a rajon ipari egységeinek dolgozói pártunk ne­gyedik kongresszusát köszöntik. A „Március 8" Lenfonada például 3.000 kilogramm jó minőségű fo­nalat állít elő a IV. kongresszus tiszteletére. Az ünnepi gyűlést Szász Ká­roly elvtárs, a Szakszervezetek Helyi Tanácsának első titkára nyi­totta meg. Május elseje jelentő­ségét román nyelven a rajoni pártbizottság első titkára, Király Károly elvtárs, magyar nyelven pedig Mezei Gyula elvtárs, a ra­joni pártbizottság titkára méltat­ta. THOMAN BÉLA VÖRÖS ZÁSZLÓ A dolgozók menetoszlopai (Folytatás az 1. oldalról) hogy betartják adott szavukat. Alig haltak el a vasutasok üte­mes léptei, máris új csoport ér a díszemelvény elé. Az építők ér­keztek. Országépítő embereknek nevezik őket, hisz ahol megjelen­nek, ott emeletek kúsznak a ma­gasba. A hatéves terv idején ed­dig nem kevesebb mint 6.000 lak­részt építettek tartományunkban. De nincs megállás, máris újabb 2.000 lakás építéséhez fogtak hoz­zá. Azoknak szól a taps, akik to­ronyblokkokat, iskolákat építe­nek, megfiatalítják a várost, s a­­kiknek a legfőbb törekvésük az, hogy a párt útmutatásai szerint, olcsóbb, kényelmesebb lakásokat építsenek. Közvetlen május 1 előtt tartották meg értekezletüket az építők, ahol megtárgyalták a leg­fontosabb tennivalókat annak ér­dekében, hogy pártunk útmutatá­sainak megfelelően több, kényel­mesebb lakást adjanak át határ­időre.­­ Mint a filmkockák a mozivász­non, úgy pereg a marosvásárhe­lyiek felvonulása. Sok ezren el­vonultak már a díszemelvény e­­lőtt. A nitrogénes műtrágyakom­binát dolgozóit viharos taps kö­szöntötte, május 1-re egy víz­gyűjtő medencét, egy transzfor­mátor állomást, a központi salét­romsav-raktárt, s az adminisztra­tív épületet készítették el határ­idő előtt. Jönnek hosszú, végeláthatatlan sorokban a dolgozók. A cukor­gyáriak, akik ma háromszor any­­nyi cukrot termelnek, mint a gyár korszerűsítése előtt; a kábelgyári­ak, akik terven felül 150 kilomé­ter huzalt készítettek; az Electro- Mures Vállalat dolgozói, akik 150.000 lejjel szárnyalták túl el­ső évnegyedi tervüket. A munká­sok mellett ott haladnak a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek dolgozói, a szentannaiak, a páz­­nánfalviak és a marosszentgyör­­gyiek. ☆ Az ünneplő tömegben ott lát­hattuk a marosvásárhelyi kultu­rális intézmények dolgozóit is. Lelkes taps fogadta az Állami Színház dolgozóit, amikor elvo­nultak a díszemelvény előtt. A vásárhelyi művészek sok szép színházi élménnyel gazdagították a város dolgozóit. A két tagozat csupán az elmúlt évben 500 elő­adást tartott, amelyet 160.000- ren néztek végig. Az Állami Ének- és Táncegyüttes színpompás népviseletben vonult el a díszemelvény előtt. Táncaik­kal, dalaikkal nagyszerű ország­­építő munkánkat dicsőítik ők. Számtalanszor léptek színpadra Marosvásárhelyen, s ez évben a fővárosban is, ahol a közönség nagy elismeréssel fogadta előadá­sukat. Akik elhozták a tavaszt A borús, szeles, hűvös időben derűt, üde hangulatot ébresztett a pionírok, iskolások, főiskolá­sok és sportolók felvonulása. Va­laki mellettem megjegyezte: ha az időjárás nem is, de ők maguk­kal hozták a tavaszt. Valóban, frissek, szépek voltak, amint ki­fejezésre juttatták szívből fogant ünnepi jó­kívánságukat: Éljen a párt, éljen a párt... Igen, ők jól tudják, hogy életük derűjét, örömét a pártnak köszönthetik, annak a pártnak, amely nemcsak a szabadságot hozta el népünk­nek, hanem a jólét mind maga­sabb fokaira vezet el bennünket. Közvetlen az élenjárók után, mintegy 5.000 pirosnyakkendős pionír vonul be a térre. Piros­­sárga-kék és vörös kendőket lo­bogtatnak. Egy csoport kiválik közülük, s virágcsokrokat ad át a tartományi pártbizottság büró­­tagjainak. Elérzékenyül az ember ennyi mosolygós arcú, egészséges, jól öltözött gyermek láttán. Menet­oszlopuk élén 120 trombitás és 120 dobos játssza a pionírindu­lót. Sok-sok selyemzászlót hoz­nak, rajta a párt és az RNK cí­merével. Aztán színes virágfüzér­ből kirakva hozzák az 1 Mai fel­iratot­,"MiflOTf szinte az egész teret átfogja. Azt se tudja az ember, mit nézzen, miben gyönyörköd­jék. Román, magyar népviselet­be öltözött iskolások, táncot lejt­ve, összeölelkezve haladnak el az emelvény előtt. Táncuk, daluk jelképezi azt az igaz testvérisé­get, amely az eltelt több mint húsz szabad esztendő alatt meg­erősödött hazánkban a románok, magyarok, szászok és más nem­zetiségűek között. Virágok, virágok... És még tart az általános isko­lák tanulóinak szemet-szívet gyö­nyörködtető felvonulása. Száz meg száz kisiskolás a tavasz friss virágaival integet a díszemel­vény felé, ahol helyet foglalnak a tartományi pártbizottság tagjai, tömeg- és társadalmi szervezetek vezetői, üzemek, gyárak, mező­­gazdasági termelőszövetkezetek élenjárói, azok, akiknek nap mint nap gondjuk van kicsiny életük sok nagy örömére. Majd az új iskolák tanulói jönnek. A 9-es számú iskola menetoszlopá­nak élén minden kislány ötletes öltözetével egy-egy gyöngyvirág­ként hat. A középiskolások békegalam­bokat, virágot tartanak a magas­ba, jelképezve, hogy békére van szükségük a tanuláshoz, a tanul­tak gyümölcsöztetéséhez. Csengő hangjuktól visszhangzik a Rózsák tere. Több középiskola tanulói nagy piros keretben hozták a menetoszlop élén Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, a felejthe­tetlen vezető képét, aki pártunk élén oly sokat tett az ő szabad, derűs napjaikért. Vörös és nemzeti színű selyem zászlókat lobogtat a májusi szél. A szakmai iskolák tanulói hoz­zák. A zászlóerdő mögött a Ro­mán Munkáspárt Központi Bizott­sága Politbürója tagjainak képei. Ezt követi egy mozgószerkezetre elhelyezett hatalmas térkép, me­lyen az ország nagyipari köz­pontjait, városait, azokat a hely­ségeket tüntették fel, ahol a ma­rosvásárhelyi szakmai iskolák tanulói dolgoznak mint megbe­csült szakmunkások. Kék e­­gyenruhájuk, fehér ingük, az ar­cukról leolvasható vidámság ön­kéntelenül az egykori inassorsot juttatja eszünkbe. Ezen a diadal­mas májusi felvonuláson csak pár pillanatig rémlett fel a szo­morú múlt emléke. De megőriz­zük nemzedékről nemzedékre, hogy jobban tudjuk becsülni, ér­tékelni a jelent. Nem csak a dalban, virágok­ban jutott kifejezésre a fiatalok hálája a párt iránt. Amikor a díszemelvény elé érkezett egy­­egy nagyobb csoport, úgy sora­koztak fel, hogy eleven betűk­ként formálták ki: 1 Mai, PMR. Erő, egészség, szépség Városunk egyik büszkesége a népi hatalom éveiben létesült egyetemi központ. A mintegy 2.500 főiskolás felvonulása is szép volt. Dallal köszöntötték a munkásosztályt, a pártot, mely kiváló tanulási feltételeket terem­tett számukra. Ott voltak az Or­vosi- és Gyógyszerészeti Intézet hallgatói, s velük együtt vonul­tak a tanárok, azok a nagy tisz­teletnek és megbecsülésnek ör­vendő orvosok, akik nemcsak életmentő munkájukkal, hanem mintegy 2.000 orvos képzésével tettek nagy szolgálatot a hazá­nak. Igen, a felszabadulás után létesült Orvosi­ és Gyógyszeré­szeti Intézet ennyi orvost bocsá­tott eddig szárnyra. S az ünnep­lő ifjúság soraiból nem hiányoz­tak a néhány éve létesült Peda­gógiai Főiskola hallgatói és taná­rai sem. Hálájuk, örömük nagy s ez érthető. Az idén bővült az intézet. Felvonultak a Színművé­szeti Intézet diákjai is. Az ünnepi felvonuláson az idén is élénk színfoltot jelentettek a sportolók. Sorra haladtak el a sportközösségek, a különböző csapatok nagy selyem zászlók alatt. Az emelvény előtt elhala­dó kézilabdázók, boxolók s más csapatok tagjai rövid bemutatót tartottak. Az egyik menetoszlop élén a jelszavas táblán ezt olvastuk: „Egészséges, vidám nemzedéket nevelünk". Valóban így van. Ezt igazolta nemcsak a sportolók, ha­nem az egész fiatalság felvonu­lása. Az ünnepi seregszemlét a ren­dezők és a katonai zenekar fel­vonulása zárta be. Rendezvények az Ifjúság Napján Május 2-a néhány éve az if­júság hagyományos isnnere. Az IMSZ Marosvásárhelyi Bi­zottsága idejében megtette az előkészületeket, hogy a fiata­lok méltóan ünnepeljék meg és jól érezzék magukat e na­pon. A szeles időjárás ellené­re újra benépesedett a Somos­tető. Ugyancsak sokan voltak a sportpályákon, ahol a leg­jobb ifjú atléták, ökölvívók, kézi- és röplabdázók mutatták be a közönségnek e sportágak szépségeit. A marosvásárhelyi „Augusztus 23“ sportpark nagy pályáján kis- és közép­­iskolások vetélkedtek egymás­sal. A nap fénypontjára este 8 órakor került sor. Ekkor kezdődött az Electro-Mure? Vállalat klubhelyiségében a hagyományos karnevál. Az Ál­lami Bank együttese majd­nem egész estét betöltő mű­sorszámaival tette felejthetet­lenné e napot a vásárhelyi if­júság számára. Hippinsofi HELMS SZÖRPHOZHS Csúcsforgalom a vendéglőben Úgy tűnik, az első májusi nap még nem szabadult meg április szeszélyeitől. A felhők meg-meg­­szakadó szalagban követték egy­mást, s a hirtelen jött zápor gon­dolatvillanásnyi idő alatt eltűnt a keleti láthatáron. Ennek ellené­re a délelőtti felvonulás lelkes, vidám hangulatát a város délután is megőrizte. Vidám társaságok ültek össze a vendéglőkben, s más szórakozóhelyek is népes közönséget láttak vendégül. Kultúr­csoportok járták a klu­bokat, s ha kisütött a nap, vagy szünetelt az eső, a szabadban felállított pódiumokon szórakoz­tatták az összegyűlt közönséget. A Litoral vendéglő teraszán is népes nézősereg verődött össze. Idősek és fiatalok kísérték figye­lemmel a különböző üzemi kul­­túrcsoportok változatos, gazdag műsorát. A vérpezsdítő táncokat, énekszámokat lelkes taps jutal­mazta. Különösen a börgyáriak kultúrgárdája aratott sikert. A környék dolgozói jól ismerik ő­ket, hiszen nem egyszer­ láthat­ták a marosparti gyár műkedve­lőit. A kultúrcsoportok előadásai után a vendéglő asztalai körül folyik tovább a dolgozók szóra­kozása. Ez volt talán az év leg­forgalmasabb napja. A kereske­delem azonban jól felkészült a hirtelen felduzzadt vendégsereg fogadására. A Litoral vendéglőben is há­romszor annyian fordultak meg május elsején, mint más szom­bati napokon. Családok, munka­társak ülik körül az asztalokat, s az egyiknél a Máté testvérek, s Fábián Pál foglal helyet. Mind­hárman családjukkal jöttek el megünnepelni e napot. Hétköz­napokon az Electro-Mures Vál­lalatnál találkozhatunk velük. Fábián Pált a volánnál, társait, Máté Lajost és Istvánt pedig a satupad mellett láthatjuk, amint talán éppen az állványos köszö­rűk védőhurkát készítik. Jó ked­vüknek több oka is van. Mint mondották, öt nappal határidő előtt teljesítették áprilisi tervü­ket, s az általuk készített törd köszörű ugyanennyi nappal ha­marabb kezd munkába rendelte­tési helyén. Sörrel kínálnak, s koccintunk az elkövetkezendő munkasikerekre, s persze, az egészségükre. A kirándulók nem engednek... Nagyon régi szokás, hogy min­den május elsején a felvonulás után Marosvásárhely dolgozói családostól felkerekednek, s irány a Somostető, ahol a friss májusi zöldben dallal, tánccal, játékkal ünnepelnek egészen beesteledé­­sig. Hogy mennyire szívükhöz nőtt mindez azt legbeszédeseb­ben az bizonyítja, hogy bár mind­egyre felbukkanó fekete felhők zúdították meg­ megújuló támadá­saikat, a szabadba vágyókat nem tántorították el. Állandóan tömött autóbuszok közlekednek a város és a Somos­tető között, s a hazafelé igyek­vők száma az éppeni beborulás­­kor is kevés. Persze, a forgalom nem olyan, mint ahogy ezt a So­mostető megszokta a tiszta kék egy május elsejében, de azért megérte a fáradságot. Most in­kább a vendéglőnek kedvez a „szerencse". Már kora délután vidám zsivajjal, zenével, és ter­mészetesen az elmaradhatatlan flekkenszaggal csalogatja az em­bereket. A fák között is vidám hangza­var. Sült hús szaga kavarog. Az előrelátóbbak pokrócokat is hoz­tak magukkal, s növekvő jókedv­vel dacolnak az időjárás szeszé­lyei ellen. Szórakozási lehetőséget nyújt felnőttnek, gyereknek egyaránt az a néhány játéksátor, amelyek körül fel-felcsendülő nevetés jel­zi a szerencsét próbálók sikerét vagy kudarcát. Fürgén siet végig a fák közötti útján a korszerűsí­tett fedettkocsijaival a gyermek­vonat. Ő sem panaszkodhat, hogy elhanyagolják, mert lassan bené­pesedik az erdő. Mind többen igyekeznek az állatkert felé is, amely szintén hozzájárult a dél­utáni szórakozás változatosabbá tételéhez. A kirándulók szakadat­lanul özönlenek felfelé egész dél­után, autókaravánok kapaszkod­tak a hegyre, s nem érdektelen megjegyezni, hogy nem kevés volt azoknak a dolgozóknak a száma, akik saját kiskocsijukon érkeztek családjukkal, vagy ba­rátaikkal együtt. A jó kedéllyel tehát nem volt baj. Nagyon saj­náltuk azonban, hogy a szabad­téri színpadok műsorát a várat­lanul megeredő záporok, szélro­hamok meghiúsították. Együtt vá­rakoztak a nézők, s az Állami É­­nek és Táncegyüttes zenészei, tán­cosai a színpadralépés pillanatára, de a már beöltözött művészeket minduntalan visszakényszerítette autóikba az idő. No, de aztán a délután vége felé végre tartósan kiderült az ég, s a vendéglő te­raszán hangos zeneszó mellett perdültek táncra a fiatalok, s a vörösen lebukó Nap fényén a vá­ros felé ballagók egy kellemesen eltöltött nap emlékével térhettek haza.

Next