Vörös Zászló, 1967. május (19. évfolyam, 103-127. szám)

1967-05-03 / 103. szám

—— 2 —■ A marosvásárhelyi dolgozók színpompás felvonulása A­­z ünnepi gyűlés után Szeneszó mellett kezde­tét veszi a dolgozók­­és a tanulóifjúság szín­­pompás felvonulása. Mint minden évben, a­­ felvonulók sorát az él­­munkások nagyszámú csoportja nyitja meg. Legtöbbjük neve ismert az újságokból, az élenjá­rókat népszerűsítő tisztelettáblák­ról. Mellükön büszkén viselik a kima­gasló munkatelj­esitm­ények elismeréséről tanúskodó élmun­kás csillagot, ők azok, akik a munka nagy csatáiban, a lendü­letes épitőmunkában az első so­rokban haladnak s mi sem ter­mészetesebb, mint hogy most, a felvonulás alkalmával, munká­juk elismerése, megbecsülése je­léül őket illeti a felvonulás meg­nyitásának joga. Tömött sorok­ban, lelkes hangulatban halad­nak el a díszemelvény előtt és éltetik a Román Kommunista Pártot, népünk biztoskezű veze­tőjét, sikereink és győzelmeink ihletőj­ét és szervezőjét. Utánuk a pionírok következ­nek. Mint egy hatalmas virágerdő úgy bomlik ki a Rózsák tere felől a legifjabb nemzedék sok ezres csapata. Fegyelmezett lépteikben, szárnyaló dalaikban a kommu­nista jövő üzenete dobban. A menetoszlop élén 120 dobos és 120 kürtös halad. Utánuk újabb sorokban selyemzászlót tartanak a magasba, a Román Kommunis­ta Párt és Románia Szocialista Köztársaság címerével, majd szí­­nes virágfüzérből kirakva. Május elseje. Román, magyar népi vi­seletbe öltözött pionírok tüzes táncot ropnak a diszemelvény előtt. Virágcsokornyi kis csapat­juk az igaz testvériséget és meg­bonthatatlan egységet jelképezi,­­mellyel egész népünk szeretett pártunk, a Román Kommunista Párt köré tömörül. S a szilárd elhatározást is, hogy a mint sze­mük fényét őrzik ezt az egysé­get. A szem képtelen követni a fia­talság sorainak hömpölygését, a színek parádés fesztiválját. Virá­gokkal köszöntik az ünnepi emel­vényen helyet foglaló párt- és tömegszervezeti vezetőket, majd egy csoport nemzeti színű karikákkal végez látványos gya­korlatokat a lelátó előtt. Újabb csoport babos labdákat visz, s hátrébb a modellező kör tagjai merész képzeletük alkotásait, kis vitorlázó gépeket emelnek a ma­gasba. Alig tíz-tizenkét évesek s a magasságot, a csillagokat ostromolják. Újabb sorok jönnek a diszemelvény elé, s magasba tartott, virágzó almaággal inte­getnek. A 4. számú 8 osztályos iskola közel 250 tanulója pionir­­jelvényt ír ki a térre, majd kristálytisztán csengő ének száll: „Szívből köszönjük Pártunknak". Köszönik a pártnak a napfényes, boldog jelent s a szélesen ki­tá­rulkozó jövendőt, melyben a legmerészebb álmok is megvaló­sulhatnak. A holnap mérnökei, orvosai, szakemberei, tanárai menetelnek a sorokban s ma­gasba tartott 9­, 10-es szám­jegyekkel mutatják, hogy a ta­nulásban elért jó eredményekkel válaszolnak mindarra, amit a szocialista haza, az ország népe értük tesz. A tanuk sűrű sorokban vonulnak a marosra­. ""Sárhelyi gyárak, üze­mek és intézmények dolgozói. A nagy ün­nep méltó fogadására _ _ lelkes munkavállalá­sokkal, kimagasló termelési si­kerekkel készültek s a grafiko­nok, amelyeket most az ünnepi seregszemlére magukkal hoznak, arról tanúskodnak, hogy becsü­lettel teljesítették vállalásaikat. Elől jönnek a marosvásárhelyi vasúti műhelyek és a vasúti cso­mópont dolgozói, akik a munká­ban elért jó eredményeikért a közelmúltban kapták meg az élenjáróknak járó diplomát. A marosvásárhelyi „Augusztus 23" Bútorgyár dolgozói követ­keznek. Az üzem minden dolgo­zója, de a város valamennyi la­kosa is büszkén tekint erre az ipari egységre, amely a szo­cialista építés kezdetén, sok ál­dozatot követelő, nehéz időkben épült fel egy puszta térségen, s ma a tartomány, s nemcsak a tartomány, hanem az egész or­szág egyik büszkesége. Kiváló minőségű termékei messze föl­dön ismertek, az egyre terebé­lyesedő, izmosodó, román ipar hírnevét öregbítik távoli orszá­gokban. Az üzem fiataljai népi táncokat mutatnak be ,a "dísz­­emelvény előtt s hátrébb a so­rokban zászlók, jelszavak, gnafi­konok megszámlálhatatlan soka­sága. Feltűnik az „Azomures" fel­iratú tábla, a marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát dolgozói kö­zelednek, azzal a büszke tudat­tal, hogy a korszerű, új kombinát­ból kikerülő sok százezer tonna műtrágya és más vegyi termék fontos szerepet tölt be orszá­gunk mezőgazdasági termelésé­nek korszerűsítésében. Sorrendben újabb és újabb üzemek, vállalatok és intézmé­nyek dolgozói vonulnak el a dísz­emelvény előtt. Az IREM­­IRA, MURESUL és a METALOTEH­NICA dolgozói után a kesztyű­gyáriak következnek. Zászlók, feliratos táblák között termelési grafikont visznek, amelyen né­hány számadatban és összeha­sonlító százalékban a gyár fej­lődését mutatják be. A vegyipari kombinát tőszomszédságában már épül az új gyár, amelyben ez a lelkes munkaközösség még na­gyobb termelési feladatok meg­oldására kap új lehetőségeket. A Rózsák tere felől valósággal áradnak a felvonulók. Jelszavak­tól hangos a tér, a dolgozók él­tetik a pártot, szocialista hazán­kat és a világ összes dolgozóinak nemzetközi összefogását. Hatal­mas transzparensek, ütemesen kiáltott jelszavak vallanak amel­lett, hogy városunk dolgozói, akárcsak hazánk egész dolgozó népe, együtt ünnepelnek a világ összes dolgozóival és kifejezik szolidaritásukat a szabadságukért, nemzeti függetlenségükért har­coló hős népekkel. Sorba vonulnak el a Közüze­mek, a Cukorgyár, az IRIC, az Autószállítási Vállalat dolgozói. Az Electro-Mures Vállalat dolgo­zóinak magasra tartott grafikonja arról tudósít, hogy sikeresen tel­jesítették és túlteljesítették vál­lalásaikat, melyeket a globális és az árutermelés növelésére tet­tek. Joggá teszi­ a szabadságot, a ta­nuláshoz, a munkához biztosított nagyszerű lehetőségeket. Messze zengtek a pártot, a hazát éltető jelszavaik, az ajkukon felcsendült dalok. A közép- és szakiskolások, szakmai líceumok menetének élén a Papiu Ilarian Líceum tanulói haladtak, piros ingben, sötétkék nadrágban. Az ünnepi lelátó előtt, lelassítottak, majd dobpergés ütemére három élő betűt — P.C.R. — formáltak ki, ily módon is kifejezve forró szeretetüket, köszönetüket és hálájukat a pártnak a messzemenő gondos­kodásért. A Rózsák tere mindkét oldalá­ról végeláthatatlan sorokban áradt a diákok, ipari tanulók sokasá­ga. Minden iskola igyekezett a lehető legötletesebben szemléltet­ni a tanuláshoz, sportoláshoz, művelődéshez számára teremtett nagyszerű lehetőségeket. Például a Bolyai Líceum diákjainak me­netoszlopa élén izmos testű, de­rűs arcú fiúk a tavaszi napsütés­ben villogó kupákat tartottak a magasba, jelképezve, hogy nagy­szerű sportteljesítményeket lehet elérni ma minden iskolában. Majd a Bolyai iskola saját zene­kara következett. Külön kell szólnunk az Épí­tészeti Iskolaközpont tanulóinak pompás felvonulásáról, őket lát­va önkéntelenül is eszünkbe jut, hogy milyen áldozatkész, jó szak­munkásokat nevelnek itt. A szo­cializmus nagy építkezéseinek munkatelepeire fennállása óta több mint 4000 szakembert adott az Intézet. De sokat tettek a város­ért is. Az egyetemi negyed szomszédságában saját maguk építették ki iskolaközpontjukat és őket dicséri a somostetői szó­rakoztató létesítmények egy ré­sze is. S íme, most újabb öröm­hírt közölnek transzparensükön: az 1967—68-as évben az állam anyagi támogatásával újabb diákotthont és étkezdét építenek. Hogy elhatározásuk szilárd, azt a többemeletes épület magasba emelt makettje is bizonyítja. A díszemelvény előtt fergeteges taps fogadta őket. Elismerés volt ez a jó munkáért, mely egy­aránt jellemzi az iskola oktató­nevelő és tanulói közösségét. Az idei május elsejei felvonu­lásra a fiatalság megemlékezett a KISZ megalakulásának 45. év­fordulójáról is. Többször fel­hangzott ajkukról a jelszó: "Azért nagy a mi erőnk, mert a párt a vezetőnk!". Színes virágfüzérek, zászlók rengetege tette színpompássá a fiatalok felvonulását. Egymást követték az oktatási intézmé­nyek tanulói. A Metalotehnica Iskolaközpont után az Unirea­ Egyesülés iskola tanulói követ­keztek, aztán a szakmai líceu­mok diákjai, majd a Mezőgazda­­sági Iskolaközpont tanulói, akik a falvak új bőséges életét gyü­mölccsel, mezőgazdasági termé­nyekkel megrakott kosarakkal jelképezték. A diákok végeláthatatlan sora láttán önkéntelenül felötlik a gondolat: milyen nagy, terebé­lyes a város oktatási intézeteinek hálózata. Igen, ez jut eszünkbe a Kereskedelmi Iskolaközpont, az Egészségügyi Iskola fehérköpe­nyes, derűs arcú növendékeit lát­va. A marosvásárhelyi Művészeti Líceum tanulói, a holnap művé­szei, muzsikusai lantot és festő­palettát tartottak a magasba, úgy vonultak. Soraikban talán ott halad a jövő valamelyik nagy művészegyénisége. Bátran gon­dolhat erre bárki, hiszen a ma­rosvásárhelyi Művészeti Líceum eddig is jónéhány kiváló művészt adott az országnak.­illanatnyi csend állt be, aztán a katonai és vasúti zenekar rázen­dített a sportindulóra. Felvonultak a város összes sportközösségei. Izmos karok fogták és tartották magasba a lobogókat. Változatos, ötletes volt a felvo­nulásuk. A különböző sportkö­zösségek tagjai öltözetükkel, sportmutatványokkal tették színessé az erős egészség parádé­ját. Labdarúgók, súlyemelők, boxolók, íjászok, úszók, tenisze­zők, evezősök, vívók haladtak el az emelvény előtt. Hatalmas taps fogadta őket, mintha csak azt mondták volna az emelvényen helyet foglalók, az út mentén felsorakozott dolgozók: büszkék vagyunk rátok, fiatalok! Az ünnepség az Internacionálé dallamaival ért véget. Feri Mihály Markó BélaS­okan a felvonulók kö­zül magukkal hozták kisgyermekeiket is, azok szüleik vállán boldogan lengetik zász­lóikat az emelvény fe­lé. Ők is ünnepelnek. Hátrébb a sűrű sorokból egy léggömb csokor száll a magasba, nemzeti színű zászló van rá­­erősítve. Szimbólum ez a magas­ba emelkedő csokor is, akárcsak a sok tízezres tömeg végtelen átadása . A tartományi, a rajoni népta­nács és a Nyomdaipari Vállalat dolgozói következnek, majd a Posta dolgozóinak csoportja után a művelődési intézmények mun­kaközösségei vonulnak fel. A számok és adatok mellett e cso­port méretei is jelzik, hogy mennyit fejlődött városunknak nemcsak a gazdasági, hanem a művelődési élete is. A Tartományi Építkezési Vál­lalat dolgozóinak csoportja után a kereskedelmi vállalatok alkal­mazottai következnek. Grafiko­nokon, feliratokon mutatják be eredményeiket s vállalásukat, hogy maradéktalanul megvalósít­ják a párt IX. Kongresszusán eléjük tűzött feladatokat. Helyi­ipari vállalatok dolgozói jönnek hosszú sorokban, majd a kisipari termelőszövetkezetek népes cso­portjai érnek az emelvény elé. A sokaságból feliratos tábla emel­kedik ki, rajta a következő szö­veg: „Vállaltuk ,hogy 3,5 millió téglát gyártunk terven felül". Fegyelmezett sorokban mene­telnek az emelvény előtt a ma­rosvásárhelyi Orvostudományi­ és Gyógyszerészeti Intézet hallgatói, a jövő orvosai. Utánuk a tan­ügyi dolgozók szakszervezetének népes csoportja tűnik fel, majd megkezdődik a fiatalok színes parádéja, T­avasz a tavaszban, így jellemezte a Rádió be­mondója a város kö­zép és szakmai iskolá­sainak színes, vidám, hangulatos, szemet gyönyörködtető ünne­pi parádéját. Szabad életünk friss hajtása a mi ifjúságunk. Jóleső érzéssel állapí­tjuk meg újra: erő, lelkesedés, egészség, szépség, lendület jellemzi. S jól esik látni és érezni azt is, hogy a mi fiataljaink tudják értékelni, becsülni mindazt, ami életüket szénné, gazdaggá, hol- Tavasz a Rózsák terén Lányok karikákkal ÉLJEN A PART, ÉLJEN A PART! Körtánc a tribün előtt Apuka válláról még szebb ez a színpompás felvonulás a Vonulnak a bútorgyáriak A május elsejei ünnepségek a felvonulás után a Somos­tetőn, a Kakasdi erdőben, az Onesti-téren, Remeteszegen és a város különböző más negye­deiben, gyönyörű napsütésben folytatódtak. Ha az ünnep megkapó színfoltjait egy kü­lönleges lencse össze­gyűjthette volna fókuszába, az összfény­­nyel talán más bolygókra is jelezhettünk volna, mert úgy ragyogott ezen a nap az erdő, a város az embertömegektől, a színes tarka öltözettől, ahogy az idén még egyszer sem. Ün­nepelt a természet is. Egyet­len emberszőnyeg borította a Somostetőt, a diadalmas tava­szi természetet. Aki ezt látta, most sem hiszi el, hogy ennyi ember él Marosvásárhelyen, hogy ennyi ember jött a So­mostetőre szórakozni, pihenni, mulatni. Hogy hányan jöttek el? Ha azt mondjuk, hogy százezren, vagy százhúszezren, akkor talán hihetetlennek tű­nik, de ha azt mondjuk, hogy a város minden második la­kosa a Somostetőn volt, ezzel már megközelítettük az igaz­ságot. És nem beszélve arról a sok vidéki vendégről, akik ezen a napon itt töltötték, ünnepelték pihenő napjukat, május elsejét. A szórakoztató játékok már a kora délutáni órákban meg­kezdődtek. Voltak, akik az ár­nyékos helyekre húzódtak s ott barátjukkal, szomszédjuk­kal szórakoztak. A vándor ze­nészek, akik ezen a nap fá­radhatatlanoknak bizonyultak, hol itt, hol ott tűntek fel s egy-egy hallgató, invártits, csárdás, románc elmuzsikálá­­sával szinte nélkülözhetetlen­né tették magukat. Délután négy óra felé be­népesedett a szabadtéri szín­pad lelátója is. Ezrek ültek türelmesen és várták a mű­kedvelő művészcsoportok ün­nepi műsorának kezdetét. És hányan nem kaptak helyet és kényszerültek arra, hogy a lelátó körül, az erdő széléről, állva nézzék végig a gyönyörű szép műsort, a műkedvelők szimpompás előadását! Elsőnek az ,,Augusztus 23" Bútorgyár műkedvelői örvendeztették meg a közönséget. A román, magyar népi táncokat, dalo­kat percekig tartó tapssal kö­szönték. Aztán az IOIL mű­kedvelői mutatták meg, hogy mit tudnak. Remeteszegen az ILEFOR, Bőrgyár, Cukorgyár. Az Onesti téren a IUIU, Kon­zervgyár, Építkezési Tröszt, a kakasdi erdőben a Közüze­mek, az IPC1, a Maros Kész­ruhagyár táncosai, dalosai szórakoztatták a nagyszámú ünneplő közönséget. A késő estig tartó ünnepi műsor után Május elseje ün­neplése még nem ért véget. Az emberek, fiatalok, idősek és középkorúak egyaránt még maradtak és egy ízletes flek­ken, hűsítő sör elfogyasztása után tértek csak haza. Amikor ezt a lelkesen ünneplő, szó­rakozó megszámlálhatatlan embererdőt láttam, arra gon­doltam, hogy ha egy külön­leges képességű hangrögzítő be­rendezéssel összegyűjthetnénk a sok dalt, zenét, akkor az ország bármelyik táján hall­hatóvá tehetnénk, vagy ha egy másik szerkezettel az ér­zelmeket szűrhetnénk egy csokorba, akkor soha elnémuló refrénként hallhatnánk: Éljen Május elseje, a dolgo­zók ünnepe! Éljen a Román Kommunista Párt, minden győzelmünk szervezője, né­pünk vezetője! (D) A Somos-tetői szabadtéri színpadon .................— VÖRÖS ZÁSZLÓ

Next