Vörös Zászló, 1967. május (19. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-03 / 103. szám
—— 2 —■ A marosvásárhelyi dolgozók színpompás felvonulása Az ünnepi gyűlés után Szeneszó mellett kezdetét veszi a dolgozókés a tanulóifjúság színpompás felvonulása. Mint minden évben, a felvonulók sorát az élmunkások nagyszámú csoportja nyitja meg. Legtöbbjük neve ismert az újságokból, az élenjárókat népszerűsítő tisztelettáblákról. Mellükön büszkén viselik a kimagasló munkateljesitmények elismeréséről tanúskodó élmunkás csillagot, ők azok, akik a munka nagy csatáiban, a lendületes épitőmunkában az első sorokban haladnak s mi sem természetesebb, mint hogy most, a felvonulás alkalmával, munkájuk elismerése, megbecsülése jeléül őket illeti a felvonulás megnyitásának joga. Tömött sorokban, lelkes hangulatban haladnak el a díszemelvény előtt és éltetik a Román Kommunista Pártot, népünk biztoskezű vezetőjét, sikereink és győzelmeink ihletőjét és szervezőjét. Utánuk a pionírok következnek. Mint egy hatalmas virágerdő úgy bomlik ki a Rózsák tere felől a legifjabb nemzedék sok ezres csapata. Fegyelmezett lépteikben, szárnyaló dalaikban a kommunista jövő üzenete dobban. A menetoszlop élén 120 dobos és 120 kürtös halad. Utánuk újabb sorokban selyemzászlót tartanak a magasba, a Román Kommunista Párt és Románia Szocialista Köztársaság címerével, majd színes virágfüzérből kirakva. Május elseje. Román, magyar népi viseletbe öltözött pionírok tüzes táncot ropnak a diszemelvény előtt. Virágcsokornyi kis csapatjuk az igaz testvériséget és megbonthatatlan egységet jelképezi,mellyel egész népünk szeretett pártunk, a Román Kommunista Párt köré tömörül. S a szilárd elhatározást is, hogy a mint szemük fényét őrzik ezt az egységet. A szem képtelen követni a fiatalság sorainak hömpölygését, a színek parádés fesztiválját. Virágokkal köszöntik az ünnepi emelvényen helyet foglaló párt- és tömegszervezeti vezetőket, majd egy csoport nemzeti színű karikákkal végez látványos gyakorlatokat a lelátó előtt. Újabb csoport babos labdákat visz, s hátrébb a modellező kör tagjai merész képzeletük alkotásait, kis vitorlázó gépeket emelnek a magasba. Alig tíz-tizenkét évesek s a magasságot, a csillagokat ostromolják. Újabb sorok jönnek a diszemelvény elé, s magasba tartott, virágzó almaággal integetnek. A 4. számú 8 osztályos iskola közel 250 tanulója pionirjelvényt ír ki a térre, majd kristálytisztán csengő ének száll: „Szívből köszönjük Pártunknak". Köszönik a pártnak a napfényes, boldog jelent s a szélesen kitárulkozó jövendőt, melyben a legmerészebb álmok is megvalósulhatnak. A holnap mérnökei, orvosai, szakemberei, tanárai menetelnek a sorokban s magasba tartott 9, 10-es számjegyekkel mutatják, hogy a tanulásban elért jó eredményekkel válaszolnak mindarra, amit a szocialista haza, az ország népe értük tesz. A tanuk sűrű sorokban vonulnak a marosra. ""Sárhelyi gyárak, üzemek és intézmények dolgozói. A nagy ünnep méltó fogadására _ _ lelkes munkavállalásokkal, kimagasló termelési sikerekkel készültek s a grafikonok, amelyeket most az ünnepi seregszemlére magukkal hoznak, arról tanúskodnak, hogy becsülettel teljesítették vállalásaikat. Elől jönnek a marosvásárhelyi vasúti műhelyek és a vasúti csomópont dolgozói, akik a munkában elért jó eredményeikért a közelmúltban kapták meg az élenjáróknak járó diplomát. A marosvásárhelyi „Augusztus 23" Bútorgyár dolgozói következnek. Az üzem minden dolgozója, de a város valamennyi lakosa is büszkén tekint erre az ipari egységre, amely a szocialista építés kezdetén, sok áldozatot követelő, nehéz időkben épült fel egy puszta térségen, s ma a tartomány, s nemcsak a tartomány, hanem az egész ország egyik büszkesége. Kiváló minőségű termékei messze földön ismertek, az egyre terebélyesedő, izmosodó, román ipar hírnevét öregbítik távoli országokban. Az üzem fiataljai népi táncokat mutatnak be ,a "díszemelvény előtt s hátrébb a sorokban zászlók, jelszavak, gnafikonok megszámlálhatatlan sokasága. Feltűnik az „Azomures" feliratú tábla, a marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát dolgozói közelednek, azzal a büszke tudattal, hogy a korszerű, új kombinátból kikerülő sok százezer tonna műtrágya és más vegyi termék fontos szerepet tölt be országunk mezőgazdasági termelésének korszerűsítésében. Sorrendben újabb és újabb üzemek, vállalatok és intézmények dolgozói vonulnak el a díszemelvény előtt. Az IREMIRA, MURESUL és a METALOTEHNICA dolgozói után a kesztyűgyáriak következnek. Zászlók, feliratos táblák között termelési grafikont visznek, amelyen néhány számadatban és összehasonlító százalékban a gyár fejlődését mutatják be. A vegyipari kombinát tőszomszédságában már épül az új gyár, amelyben ez a lelkes munkaközösség még nagyobb termelési feladatok megoldására kap új lehetőségeket. A Rózsák tere felől valósággal áradnak a felvonulók. Jelszavaktól hangos a tér, a dolgozók éltetik a pártot, szocialista hazánkat és a világ összes dolgozóinak nemzetközi összefogását. Hatalmas transzparensek, ütemesen kiáltott jelszavak vallanak amellett, hogy városunk dolgozói, akárcsak hazánk egész dolgozó népe, együtt ünnepelnek a világ összes dolgozóival és kifejezik szolidaritásukat a szabadságukért, nemzeti függetlenségükért harcoló hős népekkel. Sorba vonulnak el a Közüzemek, a Cukorgyár, az IRIC, az Autószállítási Vállalat dolgozói. Az Electro-Mures Vállalat dolgozóinak magasra tartott grafikonja arról tudósít, hogy sikeresen teljesítették és túlteljesítették vállalásaikat, melyeket a globális és az árutermelés növelésére tettek. Joggá teszi a szabadságot, a tanuláshoz, a munkához biztosított nagyszerű lehetőségeket. Messze zengtek a pártot, a hazát éltető jelszavaik, az ajkukon felcsendült dalok. A közép- és szakiskolások, szakmai líceumok menetének élén a Papiu Ilarian Líceum tanulói haladtak, piros ingben, sötétkék nadrágban. Az ünnepi lelátó előtt, lelassítottak, majd dobpergés ütemére három élő betűt — P.C.R. — formáltak ki, ily módon is kifejezve forró szeretetüket, köszönetüket és hálájukat a pártnak a messzemenő gondoskodásért. A Rózsák tere mindkét oldaláról végeláthatatlan sorokban áradt a diákok, ipari tanulók sokasága. Minden iskola igyekezett a lehető legötletesebben szemléltetni a tanuláshoz, sportoláshoz, művelődéshez számára teremtett nagyszerű lehetőségeket. Például a Bolyai Líceum diákjainak menetoszlopa élén izmos testű, derűs arcú fiúk a tavaszi napsütésben villogó kupákat tartottak a magasba, jelképezve, hogy nagyszerű sportteljesítményeket lehet elérni ma minden iskolában. Majd a Bolyai iskola saját zenekara következett. Külön kell szólnunk az Építészeti Iskolaközpont tanulóinak pompás felvonulásáról, őket látva önkéntelenül is eszünkbe jut, hogy milyen áldozatkész, jó szakmunkásokat nevelnek itt. A szocializmus nagy építkezéseinek munkatelepeire fennállása óta több mint 4000 szakembert adott az Intézet. De sokat tettek a városért is. Az egyetemi negyed szomszédságában saját maguk építették ki iskolaközpontjukat és őket dicséri a somostetői szórakoztató létesítmények egy része is. S íme, most újabb örömhírt közölnek transzparensükön: az 1967—68-as évben az állam anyagi támogatásával újabb diákotthont és étkezdét építenek. Hogy elhatározásuk szilárd, azt a többemeletes épület magasba emelt makettje is bizonyítja. A díszemelvény előtt fergeteges taps fogadta őket. Elismerés volt ez a jó munkáért, mely egyaránt jellemzi az iskola oktatónevelő és tanulói közösségét. Az idei május elsejei felvonulásra a fiatalság megemlékezett a KISZ megalakulásának 45. évfordulójáról is. Többször felhangzott ajkukról a jelszó: "Azért nagy a mi erőnk, mert a párt a vezetőnk!". Színes virágfüzérek, zászlók rengetege tette színpompássá a fiatalok felvonulását. Egymást követték az oktatási intézmények tanulói. A Metalotehnica Iskolaközpont után az Unirea Egyesülés iskola tanulói következtek, aztán a szakmai líceumok diákjai, majd a Mezőgazdasági Iskolaközpont tanulói, akik a falvak új bőséges életét gyümölccsel, mezőgazdasági terményekkel megrakott kosarakkal jelképezték. A diákok végeláthatatlan sora láttán önkéntelenül felötlik a gondolat: milyen nagy, terebélyes a város oktatási intézeteinek hálózata. Igen, ez jut eszünkbe a Kereskedelmi Iskolaközpont, az Egészségügyi Iskola fehérköpenyes, derűs arcú növendékeit látva. A marosvásárhelyi Művészeti Líceum tanulói, a holnap művészei, muzsikusai lantot és festőpalettát tartottak a magasba, úgy vonultak. Soraikban talán ott halad a jövő valamelyik nagy művészegyénisége. Bátran gondolhat erre bárki, hiszen a marosvásárhelyi Művészeti Líceum eddig is jónéhány kiváló művészt adott az országnak.illanatnyi csend állt be, aztán a katonai és vasúti zenekar rázendített a sportindulóra. Felvonultak a város összes sportközösségei. Izmos karok fogták és tartották magasba a lobogókat. Változatos, ötletes volt a felvonulásuk. A különböző sportközösségek tagjai öltözetükkel, sportmutatványokkal tették színessé az erős egészség parádéját. Labdarúgók, súlyemelők, boxolók, íjászok, úszók, teniszezők, evezősök, vívók haladtak el az emelvény előtt. Hatalmas taps fogadta őket, mintha csak azt mondták volna az emelvényen helyet foglalók, az út mentén felsorakozott dolgozók: büszkék vagyunk rátok, fiatalok! Az ünnepség az Internacionálé dallamaival ért véget. Feri Mihály Markó BélaSokan a felvonulók közül magukkal hozták kisgyermekeiket is, azok szüleik vállán boldogan lengetik zászlóikat az emelvény felé. Ők is ünnepelnek. Hátrébb a sűrű sorokból egy léggömb csokor száll a magasba, nemzeti színű zászló van ráerősítve. Szimbólum ez a magasba emelkedő csokor is, akárcsak a sok tízezres tömeg végtelen átadása . A tartományi, a rajoni néptanács és a Nyomdaipari Vállalat dolgozói következnek, majd a Posta dolgozóinak csoportja után a művelődési intézmények munkaközösségei vonulnak fel. A számok és adatok mellett e csoport méretei is jelzik, hogy mennyit fejlődött városunknak nemcsak a gazdasági, hanem a művelődési élete is. A Tartományi Építkezési Vállalat dolgozóinak csoportja után a kereskedelmi vállalatok alkalmazottai következnek. Grafikonokon, feliratokon mutatják be eredményeiket s vállalásukat, hogy maradéktalanul megvalósítják a párt IX. Kongresszusán eléjük tűzött feladatokat. Helyiipari vállalatok dolgozói jönnek hosszú sorokban, majd a kisipari termelőszövetkezetek népes csoportjai érnek az emelvény elé. A sokaságból feliratos tábla emelkedik ki, rajta a következő szöveg: „Vállaltuk ,hogy 3,5 millió téglát gyártunk terven felül". Fegyelmezett sorokban menetelnek az emelvény előtt a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatói, a jövő orvosai. Utánuk a tanügyi dolgozók szakszervezetének népes csoportja tűnik fel, majd megkezdődik a fiatalok színes parádéja, Tavasz a tavaszban, így jellemezte a Rádió bemondója a város közép és szakmai iskolásainak színes, vidám, hangulatos, szemet gyönyörködtető ünnepi parádéját. Szabad életünk friss hajtása a mi ifjúságunk. Jóleső érzéssel állapítjuk meg újra: erő, lelkesedés, egészség, szépség, lendület jellemzi. S jól esik látni és érezni azt is, hogy a mi fiataljaink tudják értékelni, becsülni mindazt, ami életüket szénné, gazdaggá, hol- Tavasz a Rózsák terén Lányok karikákkal ÉLJEN A PART, ÉLJEN A PART! Körtánc a tribün előtt Apuka válláról még szebb ez a színpompás felvonulás a Vonulnak a bútorgyáriak A május elsejei ünnepségek a felvonulás után a Somostetőn, a Kakasdi erdőben, az Onesti-téren, Remeteszegen és a város különböző más negyedeiben, gyönyörű napsütésben folytatódtak. Ha az ünnep megkapó színfoltjait egy különleges lencse összegyűjthette volna fókuszába, az összfénynyel talán más bolygókra is jelezhettünk volna, mert úgy ragyogott ezen a nap az erdő, a város az embertömegektől, a színes tarka öltözettől, ahogy az idén még egyszer sem. Ünnepelt a természet is. Egyetlen emberszőnyeg borította a Somostetőt, a diadalmas tavaszi természetet. Aki ezt látta, most sem hiszi el, hogy ennyi ember él Marosvásárhelyen, hogy ennyi ember jött a Somostetőre szórakozni, pihenni, mulatni. Hogy hányan jöttek el? Ha azt mondjuk, hogy százezren, vagy százhúszezren, akkor talán hihetetlennek tűnik, de ha azt mondjuk, hogy a város minden második lakosa a Somostetőn volt, ezzel már megközelítettük az igazságot. És nem beszélve arról a sok vidéki vendégről, akik ezen a napon itt töltötték, ünnepelték pihenő napjukat, május elsejét. A szórakoztató játékok már a kora délutáni órákban megkezdődtek. Voltak, akik az árnyékos helyekre húzódtak s ott barátjukkal, szomszédjukkal szórakoztak. A vándor zenészek, akik ezen a nap fáradhatatlanoknak bizonyultak, hol itt, hol ott tűntek fel s egy-egy hallgató, invártits, csárdás, románc elmuzsikálásával szinte nélkülözhetetlenné tették magukat. Délután négy óra felé benépesedett a szabadtéri színpad lelátója is. Ezrek ültek türelmesen és várták a műkedvelő művészcsoportok ünnepi műsorának kezdetét. És hányan nem kaptak helyet és kényszerültek arra, hogy a lelátó körül, az erdő széléről, állva nézzék végig a gyönyörű szép műsort, a műkedvelők szimpompás előadását! Elsőnek az ,,Augusztus 23" Bútorgyár műkedvelői örvendeztették meg a közönséget. A román, magyar népi táncokat, dalokat percekig tartó tapssal köszönték. Aztán az IOIL műkedvelői mutatták meg, hogy mit tudnak. Remeteszegen az ILEFOR, Bőrgyár, Cukorgyár. Az Onesti téren a IUIU, Konzervgyár, Építkezési Tröszt, a kakasdi erdőben a Közüzemek, az IPC1, a Maros Készruhagyár táncosai, dalosai szórakoztatták a nagyszámú ünneplő közönséget. A késő estig tartó ünnepi műsor után Május elseje ünneplése még nem ért véget. Az emberek, fiatalok, idősek és középkorúak egyaránt még maradtak és egy ízletes flekken, hűsítő sör elfogyasztása után tértek csak haza. Amikor ezt a lelkesen ünneplő, szórakozó megszámlálhatatlan embererdőt láttam, arra gondoltam, hogy ha egy különleges képességű hangrögzítő berendezéssel összegyűjthetnénk a sok dalt, zenét, akkor az ország bármelyik táján hallhatóvá tehetnénk, vagy ha egy másik szerkezettel az érzelmeket szűrhetnénk egy csokorba, akkor soha elnémuló refrénként hallhatnánk: Éljen Május elseje, a dolgozók ünnepe! Éljen a Román Kommunista Párt, minden győzelmünk szervezője, népünk vezetője! (D) A Somos-tetői szabadtéri színpadon .................— VÖRÖS ZÁSZLÓ