Vörös Zászló, 1968. október (20. évfolyam, 233-259. szám)

1968-10-09 / 240. szám

Az RKP M­aros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja XX. évfolyam 240. (5237) szám | 1968. október 9. szerda 1 óra 30 báni A beszámoló és választási közgyűlés és konferencia • nagyjelentőségű esemény a pártszervezet életében A Román Kommunista Párt Szervezeti Szabályzata értelmében, ez év őszén is beszámoló és vá­lasztási közgyűléseket, illetve kon­ferenciákat tartanak. A beszámoló és választási gyű­lések, konferenciák, amelyekre a területi-közigazgatási átszervezés teremtette új feltételek közt kerül sor október 15 — december 25 kö­zött, rendkívüli jelentőségűek az összes pártszervezetek életében, hozzájárulnak tevékenységük szín­vonalának emeléséhez, a párt által az összes kommunisták, egész né­pünk elé tűzött feladatok teljesí­téséhez. A beszámoló és választási gyűlésekre olyan körülmények közt kerül sor, amikor a kommu­nisták, az összes dolgozók — nem­zetiségre való tekintet nélkül — a szocialista nemzetünk iránti forró szeretet jegyében, teljes odaadás­sal küzdenek a Román Kommunis­ta Párt IX. Kongresszusán és az Országos Konferencián hozott tör­ténelmi jelentőségű határozatok teljesítéséért, a párt és az állam bel- és külpolitikájának érvényesí­téséért. Tekintettel az előttünk álló nagy gazdasági, politikai, szociális-kul­turális feladatokra, és az ezek tel­jesítéséért a kommunistákra háruló felelősségre, rendkívüli figyelmet kell fordítani a beszámoló és vá­lasztási gyűlések előkészítésére. E­­zek a közgyűlések, konferenciák hozzá kell járuljanak valamennyi pártszervezet vezető szerepének­­ növeléséhez,ma, belső párt demokrá­cia fejlesztéséhez, a kollektív mun­ka és vezetés erősítéséhez, a párt és állami aktivistáknak a­­felada­taik teljesítése iránti felelősségér­zetének növeléséhez. Mindez szükségessé teszi a kü­lönböző tevékenységi területeken végzett munka hozzáértő és igé­nyes elemzését, a bírálat és önbí­rálat szellemében, megköveteli, hogy a közgyűléseken és konferen­ciákon a kommunisták felelősség­­érzettel nyilvánítsanak véleményt, járuljanak hozzá hatékony­ intéz­kedések kidolgozásához, majd azok gyakorlati kivitelezéséhez, a párt politikájának megvalósításához. A pártszervnek, az összes kommu­nistáknak, a gazdasági vezetőknek a tervfeladatok teljesítéséért kifej­tett tevékenysége, a beruházási ala­pok gazdaságos felhasználása, az állami és szövetkezeti kereskede­lem fejlesztése, a művelődés és művészet kérdései, a párt sorai­nak erősítése, a belső pártélet nor­máinak betartása, a kommunisták politikai-ideológiai képzése, a tö­megeknek a szocialista hazafiság és proletár nemzetköziség szellemé­ben való nevelése stb. — Íme mindössze néhány olyan probléma, mely megbeszélés tárgyát kell hogy képezze a beszámoló és választási gyűléseken, a konferenciákon. Kétségtelen, hogy a pártszerveze­tekben az adott munkahely sajátos kérdéseinek megvitatását helyezik PRÁGAI ISTVÁN a megyei pártbizottság szervezési osztályának főnöke előtérbe, anélkül, hogy figyelmen kívül hagynák az összes pártszer­vezeteket egyaránt érintő problé­mákat. Az iparban — mutat rá az RKP KB Végrehajtó Bizottságának a közgyűlésekre és konferenciákra vonatkozó határozata­i elemzik azt, hogy a pártszervezetek, az i­­gazgatói tanácsok mit tettek a ter­melési terv választékok szerinti teljesítéséért, a termékek minősé­gének javításáért, az export elő­irányzatok megvalósításáért, az e­­gész gazdasági tevékenység haté­konyságának növeléséért, a munka és a termelés tudományos meg­szervezéséért, mit tett az üzem ve­zetősége, a pártszervezet és szak­­szervezet az alkalmazottak mun­kafeltételeinek és életkörülményei­nek szüntelen javításáért. A mezőgazdaságban — hangsú­lyozza a határozat — megvitatják a terv teljesítésével, a földalap ész­szerű felhasználásával, az öntözéses területek gyarapításával, a növényi és állati termékek növelésével, az MTSZ-ek gazdasági-szervezeti meg­erősítésével, a szövetkezeti demok­rácia fejlesztésével kapcsolatos problémákat. Az állami és szövet­kezeti kereskedelemben, a szolgál­tatási egységekben elemezni fogják az elárusítási tervek teljesítését, a lakosság ellátását, a köz­vagyon iránti felelősség kérdését stb. Az oktatási, tudományos, művészeti és kulturális intézmények pártszerve­zeteiben megvitatják, hogy az ér­telmiségiek miként járulnak hozzá a szocialista építéshez, a dolgozók hazafias neveléséhez, az iskolákban és egyetemeken folyó oktató-nevelő tevékenység javításához, a burzsoá ideológia és erkölcs maradványai­nak felszámolásához, stb. A munkahely, a pártszervezet sajátos kérdéseinek elemzése mel­lett, amint már említettem, nem lehet eltekinteni az összes alap­szervezetek tevékenységében közös problémák megbeszélésétől. Ilyenek elsősorban pártunk és államunk külpolitikája, a kommunisták pár­tos nevelése, a fegyelem erősítése, a bírálat és önbírálat fegyveré­nek bátor használata, stb. A beszámoló és választási köz­gyűlés, konferencia újabb alkalom pártunk és államunk külpolitikájá­nak elsajátítására, mely helyes, elv­szerű, marxista-leninista külpoli­tika, a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom egységének erősítésé­re, a béke fenntartására, a társa­dalmi haladás előmozdítására irá­nyul és szolidáris mindazokkal az erőkkel, amelyek síkraszállnak a szabadságért és demokráciáért, az imperializmus ellen. Tisztánlátó, bölcs politika ez, amelyet pártunk­nak a nemzet és az internacionaliz­mus iránti felelősségérzete hat át, olyan politika, amely az egész nép támogatását élvezi, és jól megérde­melt nemzetközi tekintélynek ör­vend. Alaposan meg kell vitatni a párt­oktatás és más nevelési formák ha­tékonyságát, a párttagok és a többi dolgozók nevelésében elért sikere­ket, népszerűsíteni kell az e téren legjobban bevált módszereket s élesen bírálni a helyenként még fellelhető formalizmust. Ugyanakkor nagy figyelmet kell fordítani az alapszervezeti bürók, pártbizottságok munkastílusának e­­lemzésére. Ez az összes pártszerve­zetekre vonatkozik, de főleg a nem­rég alakult községi pártbizottságok­ra. Már csak néhány nap választ el a gyűlésektől. Azok előkészítési i­­dőszaka azonban hosszú volt. A me­gyei pártbizottság idejében intéz­kedett annak érdekében, hogy a gyűlések jó körülmények között folyjanak le. Szükséges, hogy a vá­lasztásokig maradt rövid idő alatt a municipiumi, a városi pártbizott­ságok bürótagjai, aktivistái, — a megyei pártbizottság bürójának i­­rányításával — a helyszínen ellen­őrizzék és segítsék a pártszerveze­teket annak érdekében, hogy min­denhol alaposan készítsék elő a gyűléseket, hogy azok valóban hoz­zájáruljanak a tevékenység alapos elemzéséhez, megjavításához. Kellő alapossággal, felelősségér­zettel foglalkozva a beszámoló és választási közgyűlések, konferen­ciák előkészítésével, biztosítjuk e­­zek sikerét, hozzájárulunk a párt­szervek és szervezetek tevékenysé­gének javításához, megyénk összes román, magyar, német és más nem­zetiségű dolgozóinak a párt és a kormány politikája teljesítéséért, szocialista hazánk felvirágoztatásá­ért testvéri egységben végzett al­kotó munkájának fellendítéséhez. Románia történelmi útikalauza A bukaresti Egyetemi Könyv­tár bibliográfiai és dokumentációs szolgálatának gondozásában nem­rég megjelent Románia történel­mi útikalauza. Az első rész a történelmi mun­kákat, a forrásmunkákat, az össze­foglaló kézikönyveket és munká­kat, valamint a helytörténeti mű­veket jelöli meg, míg a második rész az ókori, középkori, újkori és jelenkori történelemre vonatkozó bibliográfiai adatokat csoportosítja A befejező rész a román kultúr­történeti munkákat ismerteti. Az útikalauzt a román és külföl­di közlönyök névjegyzéke és a tör­ténelmi kutató- és tájékoztatóköz­pontok kimutatása egészíti ki. Marosvásárhely. — Az új poliklinika építőtelepén. 1r Világ proletárjai, egyesüljetek! IV. oldalon CIUDAD DE MEXICO AZ OLIMPIA ELŐTT - Helyszíni tudósítás - Átadás előtt A héten új egységgel bővül a marosvásárhelyi Higiena szövetkezet. A Mihai Viteazul utcában, közvetlenül a tízeme­letes torony blokk mellett, avatásra készen áll egy mű­hely, ahol női és férfi fodrá­szat nyílik, kozmetikussal, ma­nikűrössel és pedikűrössel. Folytatják a víkend­­telepi tó bővítését Miután leengedték a víkend­­telep tavának vizét, tovább folytatják a pár évvel ezelőtt elkezdett építkezést. Az ősz beköszöntése óta csaknem teljes egészében kijavították a tó bútorgyár felöli, kövek­kel kirakott oldalát. Most foly­tatják a cementlapok leraká­sát a tó túlsó részében is. Művészeti iskola Segesváron A marosvásárhelyi népmű­vészeti iskola Segesváron osz­tályt nyitott a fúvós hangsze­reket kedvelő munkások szá­mára. Az iskola a helyi műve­lődési ház mellett fog mű­ködni. Az oktatás időtartama há­rom esztendő. Régen új tömbházai (HARAGOS Zoltán felvétele) A marosvásárhelyi Pionír Együttes jubiláns előadása Tegnap este a marosvásárhelyi Művelődési Palota nagytermében tartotta jubiláris előadását fennál­lásának 10. évfordulóját ünneplő Marosvásárhelyi Pionír Együttes. A 100 tagú énekkart és a 60 ta­gú tánccsoportot magában foglaló együttes jubileumi előadása az el­múlt évi bemutatóhoz hasonló vál­tozatos, pergő énekes-táncos szá­mokból állt. A műsor keretében román, ma­gyar és német népdalokat, tömeg­dalokat és indulókat adtak elő, va­lamint népi táncokat és tánc­szviteket. A zenekart és az énekkart Bir­­talan József és Hubesz Valter ve­zényelték, míg a táncokat Székely Olga, Székely Dénes és Domokos István tanították be. A nézőközönség nagy tapssal jutalmazta a kis művészeket. Költöztethető sodronykötélpályák Az erdészeti felszereléseket gyár­tó régeni dolgozók előállították az első költöztethető sodronykötélpá­­lyákat. A román tervek szerint gyártott sodronykötélpálya 2500 méter hosszú és 15—45 fokos lej­tőn szerelhető fel. A drótkö­télpálya külön rakodója a vág­­térről maga emeli fel a rönköket, s ezzel kiküszöböli a közelítést, az erdőkitermelés egyik legmunkaigényesebb műveletét. A berendezés két tonna hasznos ter­het szállít és termelékenysége mintegy 20 százalékkal nagyobb az eddigi drótkötélpályákénál. Tehetség­es szorgalom _____________________ IZSÁK JÓZSEF ____________________­ Mi szükséges a munkához? Esztergapad, íróasztal, traktor, varrógép ,laboratórium, nyers­anyag, munkaeszköz, szerszámok, tervek, munkamódszerek, munka­fogások, irányítás ... És talán legfőképpen ember, aki dolgozik. Ott, ahol elektronikus berendezés „vezérli“ a termelést, az ember szinte fölösleges, de azt a külö­nös képességű technikai agyat vagy agytrösztöt is ember hozza létre, s ha netalán „rövidzárlatot“ kap, az ember javítja m­eg, ő áll a kapcsoló-, vezérlőasztalnál. Az embernek nyilván van munkahe­lye is. Elektronikus agyat nem lehet egy fűzfa alatt barkácsolni, (verset írni már igen), egy nagy­­transzformátor vasmagját nem le­het összeállítani egy sétatéri pa­don (az általános relativitás el­méletét felállítani Einstein szá­mára talán az is megfelelő „mun­kahely“ lehetett volna). Halat tenger- és folyóvízben fognak, (van, aki akváriumban), az ara­nyat általában a föld mélyéből nyerik, (egyesek a tőzsdén szer­zik be), a tudást, ősidők óta ta­pasztalatokból, könyvekben meg­örökített és szüntelenül gyarapo­dó ismeretekből merítik, (néhol máglyákkal és más ehhez hasonló eszközökkel tehermentesítik az emberi elmét). Mindettől függet­lenül az ember évezredek óta ha­lászik, bányászik, tanul, kivereke­­di, hogy dolgozhassák. Nem él­het másként­ Kezdetben a lét­­fenntartás puszta ösztöne hajtotta a „szerzésre“, fejlődésének egy magasabb fokán tudatvilága is hoz­zánőtt a feladathoz. Felfogta a munka értelmét, megízlelte szép­ségét, örömét, feltámadt benne a munkakedv, a munkaszenvedély, a versenyszellem, a jobb és töké­letesebb élet utáni vágy. Megis­merte a sikert és a kudarcot, a teljesítmény és fizetség ellent­mondásait, a kalózokat, akik ke­zet tettek fáradozásaik gyümöl­cseire. És mégsem hagyta abba erőfeszítéseit, hadat üzent a kaló­zoknak, munkáját jósorsa ková­csává edzette, így szerzett „felnőtt­séget“ valamikor a természetben, s a társadalomban is így vívta ki „emberi méltóságát“. Ebben a sok évezredes harcban lett a tehetség és a szorgalom elidegeníthetetlen tulajdonává. Ahogy a természet­ben minden virág, fa, teremtett lény különbözik egymástól — nagyságban, színben, hasznosság­ban — az ember is különfélekép­pen részesült bizonyos tulajdonsá­gokban. Van, akinek különleges fizikai adottságok jutottak, rend­kívül gyorsan tud szaladni, úszni, magasra tud ugrani, másnak re­mek zenei hallása és kellemes or­gánuma van, különös képességgel rendelkezik az elvont gondolko­dásra, kitűnő matematikus, jó gyakorlati érzéke, kézügyessége folytán kiváló műszaki rajzoló, tervező és így tovább- Az adott­ság és tehetség önmagában azon­ban holt tőke maradhat, ha nem párosul kitartó szorgalommal. Minden nagy teljesítménynek, tu­dományos munkában, művészet­ben, sportban egyetlen titka: a te­hetség és szorgalom, a képesség és akarat találkozása. Rendszeres, kitartó edzése az elmének és a testnek, a szenvedélyes odaadás, az önkéntesség belső parancsa­­, mindaz, amiből eredmény szület­het. Hány nagy író, tudós vallo­mását idézhetnénk, aki szinte az önmegtagadásig követte a benne megszólaló sugallatot. Nem ugyanezt mondják-e nagy színé­szek és a sportvilág rekordereinek nyilatkozatai? Semmifajta külső körülmény nem pótolhatja a tehetség és szor­galom belülről jövő összhangját. Különösen nem a szellemi tevé­kenység területén. Vezényszóra lehet jobbra és balra-át-ot, csuk­lógyakorlatot végeztetni, de alig­ha lehet valakit rávenni arra, hogy hegedűművész, balett-tán­cos, felfedező és tudós legyen- Különösen, ha nemcsak a tehet­ség hibádzik benne, de ráadásul az akarat is. Hálásabb feladat en­nél Don Quijote szélmalmára fel­ülni s onnan lesni a jámbor lovag érkezését... A szelemi munka eredménye, sikere sok tényezőtől függ. A kül­ső körülmények csak a puszta ke­reteit biztosíthatják a kutató te­vékenységnek, feltétlen szükség van bizonyos alapvető tárgyi fel­tételre, például a legkorszerűb­ben berendezett laboratóriumra, a legutolsó eredményeket is szá­­montartó könyvtárra és szakfo­lyóirat-gyűjteményre, nem beszél­ve olyan elemi követelményekről, mint a nyugalom, a csend, a telje­sen zavartalan légkör. Még ezek mellett is jónéhány bonyolult szubjektív tényező esik latba, mint például a testi és lelki jól diszponáltság, erőnlét, s mindenek fölött alkotókedv. Az úgynevezett ihlet nem csupán a versírás álla­pota. Olvastam matematikusok, fizikusok és más természettudó­sok nyilatkozatait, akik kivételes eredményeiket készülékeik, kísér­leti eredményeik, józan ítéletük mellett egy áldott pillanatban tá­madt ötletnek, sugallatnak, meg­világosodásnak tulajdonítják. A szellemi tevékenység ered­ményeiben ott tükröződnek az összes külső és belső eredők, az objektív feltételek megléte vagy hiánya, akárcsak a különféle szubjektív komponensek. Az esz­tétikában beszélnek csak alkotás­lélektani folyamatokról, holott ezt a vizsgálódást minden különösebb akadály nélkül ki lehetne terjesz­teni a többi szellemi tevékenység területére is. Sőt, a fizikai, ipari termelésben sem lehet közömbös egy ilyen irányú kutatás. A mun­­kabelesetek elhárításában nem elégségesek a védő­berendezések, néha a munkás figyelőképességé­nek, lelki diszponáltságának is döntő szerepe van. Mégha az em­ber gépiesen dolgozik is , soha­sem válhat géppé, mert tudatvilá­­gát nem a transzmissziós szíjak és hajtókarok mozgatják. Még kevésbé jár óramű szerint a szel­lemi teljesítő­képesség, amelynek vannak elkerülhetetlen holtidői és megmagyarázhatatlan termé­keny pillanatai, amiket semmikép sem­ lehet hivatali órarendek ha­tárain kívül, illetve belül szoríta­ni. Ezen a területen nem az író­asztal mellett töltött órák száma a döntő, hanem a munka eredmé­nye és sikere. Ennek pedig egyet­len garanciája: a tehetség és szor­galom találkozása. A Filharmónia évadnyitó hangversenye A Marosvásárhelyi Állami Fil­harmónia az 1968—69-es évadjának első szimfonikus hangversenyét hétfőn, október 7-én este tartotta a Művelődési Palota nagytermé­ben. A műsor első részében Geor­ge Enescu II. rapszódiája és Ben­jamin Britten Négy tengeri köz­játék című zenekari műve szere­pelt. A hangverseny második ré­szében Beethoven III. Eroica szim­fóniája hangzott el. A hangverseny műsorát Jan Hu­go Huss vezényelte, aki ettől az évadtól kezdve a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia állandó kar­mestereként fog tevékenykedni. Az évadnyitó hangverseny meg­érdemelt sikernek örvendett. SZÜRETEN A hegytetőn púp, hordó és szekér, lomhán csurog bele az őszi vér, az ostorszó s a tréfa messze pattan. Egy meglesetlen, édes pillanatban két imbolygó alak egymáshoz ér, s a mustos, édes ajkuk összecsattan. (Áprily Lajos) A szőlőművelés talán olyan régi, mint az ember maga. Láttam egyiptomi falfestmé­nyeken szőlőskádakat cipelő embereket, kövér gerezdeket hordozó, törékeny testű leá­nyokat s láttam modern szőlős­­gazdaságokat, ahol futószalagon szaladnak a gerezdek, de sehol nem láttam, hogy a vékony­­héjú Leánykát vagy akár a vastagbőrű Muscat Ottonelt ne emberi kéz szedte volna le. Van ebben valami jelképes. Hiszen ma már a legtöbb ter­ményt gépekkel gyűjtjük be. Még ettől a nagyszerű, az em­ber számára talán legélvezete­sebb művelettől is mentesítjük kezünk, karunk fáradságát. De a szőlő, az a gyümölcs, mely legkedvesebb az embernek, mindig igényelte és talán igé­nyelni is fogja, hogy emberi kéz fáradozzon birtokbavéte­léért. Nem akármilyen gyümölcs. „Míg édes lett, hány napsugár lehelte rája élte melegét. Hány százezer, hány milyom napsu­gár?...“ Talán ezért örök jel­képe a bőségnek, az ember öröm­teremtő kedvének. Láttam hatalmas szőlős­gaz­daságokat, ahol hetekig szüre­telnek s egyenesen hűtővago­nokba szállítják a szőlőt kül­országok számára, máshol ha­talmas gépezetekbe ömlesztik s a leszedés pillanatától emberi kéz többé nem érinti. Azokon a vidékeken pazar gazdagság­gal ontja a természet ezt az a­­jándékát s mégsem ott szeret­tem legjobban szüretelni, ha­nem egy kis kalotaszegi falu­ban, ahol minden egyes fürt szőlő a kemény emberi küzdel­met példázza. Esős, zimankós, ködös napok között — talán egyetlen napra — felderül az idő, néhány órá­ra olyan meleg lesz, mint nyá­ron. Vidám nótaszótól zeng a hegyoldal, de a Vlegyásza hó­val borított koponyája figyel­meztet a közelgő télre. Senki nem erre gondol, piros ruhás leányok lepik meg a hegyet, gyermekek beleharapnak a dús fürtökbe, zörög a morzsoló a kádak tetején s nehéz kapasz­kodókról hordják le puttonyok­ban a hegy termését. Ez is a férfiasság egyik erespróbája. Ünnepi hangulat lengi körül a falut, ilyenkor hazajönnek gyermekek, rokonok a távolab­bi vidékekről is. A szőlő a ter­mészetnek kivételes ajándéka. A havas közelében csak egy­két verőfényes domboldal al­kalmas szőlőtermesztésre, de az ott lakók mégis makacsul ra­gaszkodnak fanyar ízű boruk­hoz. Telepítik, gondozzák a szőlőt, hordják a vizet olyan meredek, köves hegyoldalakra, ahova semmiféle állat, egyedül a kecske képes felkúszni. Minden szőlővidéken sajátos ízű bor terem, hozzátartozik a táj hangulatához. Enyhe me­leg helyeken édeskés lágy, máshol kesernyés, de tüzes, Kalotaszegen karcos és fanyar, erős gyomrú emberek kellenek hozzá. Mégis nótaszót csal az emberek ajkára, a legényeket táncra serkenti. Ott voltam nem egy faluban a régi, lekopott szőlők újrate­lepítésénél, és néhány évvel később az első szüreten. Külö­nös öröm dobogtatta a szíve­ket: a mindig megújuló, soha el nem múló élet öröme. Mert a gyakorlati hasznán túl a mindig tenni vágyó, te­remteni akaró ember nyilatko­zott meg: az az emberi törek­vés, hogy értéket hagyjunk utódainkra, olyan értéket, melynek még unokáink is ör­vendhetnek. KATONA SZABÓ István A Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátéka Vásárhelyen Marcel Achard A bolond lány című három fel­­vonásos vígjáté­kával szerepel V­arosvásárhe­­lyen (október 10- én délután 5 óra­kor és este 8 óra­kor) a kolozsvári Állami Magyar Színház. A darab rendezője Berec­­ky Péter, szerep­lők: Horváth Bé­la, Stief Magda, Bencze Ferenc, Bereczky Júlia, Nagy Réka, Koz­ma Lajos, Pé­­terffy Gyula és Dehel Gábor A képen: Nagy Réka és Horváth­ Béla (a háttérben Péterffy Gyula)) az előadás egyik jelenetében.

Next