Vörös Zászló, 1969. április (21. évfolyam, 76-101. szám)

1969-04-08 / 82. szám

2 Április 8 kedd A Nap kel 5 óra 45 perc­­kor, lenyugszik 18 óra 51 perckor. Az évből eltelt 98 nap, hátra van 267. Lisszabonban rövidesen befejező­dik Európa leghosszabb hídjának építése, amely a Tajo folyó fölött ível át. A híd hossza 2278 m, víz fölötti magassága pedig 70 m. Alig három hónappal az Elwro nevű elektronikus számítógép pro­totípusának bemutatása után, a wroclavi üzem újabb típus, az Odra-1204 gyártását kezdte meg. Ez másodpercenként 50 000 műve­letet végez el, s egyidejűleg két programon dolgozik, azaz számít, ugyanakkor jelzi az esetleges hi­bákat is. Golkandától (India) mintegy 320 km-re, ahol már közel 200 éve fel­hagytak a bányászattal, nagy meg­lepetésre nemrégiben egy szép, 96 karátos gyémántra bukkantak. Csehszlovák szakemberek rendkí­vül erős és az emberi szervezetre teljesen ártalmatlan rovarirtószer gyártását dolgozták ki. Az új szert, amelynek egyetlen grammja 1 mil­liárd rovart és lárvát pusztít el, méltán hasonlítják a hidrogén­bombához. Stefan Rosinger mérnök, a te­mesvári Politechnikai Intézet gép­gyárt­ástechnológiai tanszékének előadótanára új eljárást dolgozott ki motortengelyek gyártására. Az új eljárás — plasztikai alakvál­toztatással és hegesztéssel — nagy mennyiségű forgácsolást küszöböl ki és lehetővé teszi csőidomok használatát. A csőtengelyekhez 25—65 százalékkal kevesebb fém kell, mint a tömör tengelyekhez. A világ egyik legnagyobb rezer­vátumában, a dél-afrikai Kruger Parc-ban 8000 elefánt él. 1907-ben­ mindössze öten voltak, és ekkor tervszerűen szorgalmazták szaporo­dásukat. Azóta az elefántok „túl­teljesítették“ a tervet és iszonyú pusztítást végeznek az erdőkben, egyre inkább kiszorítva a rezervá­tum értékes vadjait, a vízilovakat és oroszlánokat. A rezervátum ve­zetősége elhatározta, hogy két év alatt 3 000 elefántot kiírt. Mai fejtörőnk ­ STvvV *1 A vasárnapi számunkban meg­jelent fejtörők megfejtése: A keresztrejtvény. Vízszintes: János György, Ágyúgalopp, Bos­tonban, Pétervárott. Függőleges: Grundmayer, Karol Stamnitz, Giuseppe Sarti. A betűrejtvények: szerszám, erecske, többféle, hibás áru, vo­nalas ember. — Miss Spence mindjárt le­jön. — Köszönöm — mondta Hut­ton, és meg sem fordult. Miss Spence szobalánya olyan csúnya volt, hogy Hutton csak akkor te­kintett rá, ha már másképp nem tehetett. Az ajtó becsukódott. Hutton magára maradván felállt, sétálni kezdett a szobában, és el­gondolkozva nézegette az ismerős tárgyakat. Fényképek görög szobrokról, a Római Fórumról, színes nyomatok olasz mesterművekről , általá­nosan elismert híres alkotásokról. Micsoda beképzelt majom ez a szegény jó Janet, micsoda kultúr­­sznob! Igazi ízlését az a vízfest­mény árulta el, melyet két és fél shilingért vásárolt egy utcai mű­vésztől, aki londoni szokás sze­rint a járdára firkálva koldult (s harmincöt shillingért vett keretet a mű számára). Hányszor hallot­ta már a mű történetét s az ára­­dozást az ügyes olajnyomat-után­­zat szépségeiről! „Egy igazi Mű­vész az utcasarkon“ — és hallani lehetett a nagy „M"-et, amint a művész szót kiejtette. S éreztet­te, hogy a másolatért átnyújtott két és fél shilling fejében áthá­­ramlott valami órá is a művész dicsőségéből, s megilleti a bók íz­léséért és művészi megszerzésé­ért! Valódi Régi Mester két és fél shillingért! Szegény, jó Ja­net! Egy keskeny, hosszúkás tükör előtt megszakadtak a gondolatai. Kicsit előrehajolt, hogy lássa e­­gész arcát, és fehér, szépen ma­nikűrözött ujjait végighúzta a bajszán. Éppoly göndör, oly üdén barna, mint húsz évvel ezelőtt. Hajának a színe is a régi még, s a kopaszodásnak semmi jele — csupán homloka ível kicsit ma­gasabbra. „Shakespeare“-t gondol­ta mosolyogva, miközben magas, sima, fényes homlokát vizsgálgat­­ta. „Mások gondja ez a kérdés, te szabad vagy ... lábnyomok a ten­gerben . .. fenség........Shakespea­re, ebben az órában kellene él­ned. Nem, ezt talán Milton írta. Milton, a Krisztus Asszonyá­ban. Benne aztán semmi asszonyos nincs. Az asszonyok férfias fér­finak hívták az ilyet. Ezért is szeretik — hullámos barna baj­száért és diszkrét dohányillatáért. Ismét elmosolyodott, szeretett é­­vődni önmagával. Krisztus Asz­­szonya? Nem, nem. Ő az Asszo­nyok Krisztusa. Hű, de remek. Asszonyok Krisztusa. Csak lenne itt valaki, akinek rögtön elmond­hatná szellemes ötletét. Sajnos, szegény Janetnek nincs érzéke az ilyesmihez. Felegyenesedett, végigszántott kezével haján s tovább járt fel­­alá. Pokolba a Római Fórummal! — gyűlölte ezeket a bús fényké­peket Hirtelen észrevette, hogy Janet Spence benn áll a szobában az ajtó mellett. Hutton meghökkent, mintha gonosztetten érték volna. Janet Spence-nek különös tehet­sége volt ahhoz, hogy ilyen csend­ben, látomásszerűen bukkanjon e­­lő. Talán ott volt az egész idő alatt, és látta, amint nézegeti ma­gát a tükörben. Lehetetlen! De a­­zért mégis nyugtalanította a do­log. — Ő — szólt Hutton, szokott mosolyára fintorodva, és kezét e­­lőrenyújtva megindult a nő fe­lé, hogy megtudja maga lepni az embert. Miss Spence is mosolygott, Gio­­conda-mosolyával, ahogy egyszer Hutton kicsit gúnyolódó hízelgés­­sel nevezte. Miss Spence komo­lyan vette a bókot, és azóta min­den igyekezetével azon volt, hogy minél jobban megközelítse a leo­­nardói mintát. Miközben Hutton­­nal kezet fogott, szótlanul tovább mosolygott, ezt is olyan giocon­­dásnak hitte. — Remélem, jól van — szólt Hutton. — Mert a színe remek. És milyen furcsa az arca! Kes­keny száját giocondásan csucsorít­­ja, közepén kerekre nyitva, mint­ha fütyülni készülne. Mint a toll­szár lyukas vége. A szája felett finom vonalú enyhén ívelt fas­­orr. Nagy, fényes, sötét szemek, olyan nagyok, fényesek és söté­tek, hogy szinte örömest érlelik az árpát, vagy ébrednek véresen. Szép szemek, de mindig komo­lyak. A száj eljátszhatta a gio­­condás toll­mutatványt, a szemek állhatatosan komolyak maradtak. A felettük merészen ívelő, erősen festett fekete szemöldök meghök­kentő, római matrónához méltó erőt sugárzott. Haja is sötét és rómaias volt, szemöldöktől felfelé Agrippina. — Gondoltam, hazafelé menet, benézek egy pillanatra — foly­tatta Hutton. — De jó is itt lenni ismét! — S egy kis kézmozdulat­tal a virágos vázára, a napfényre, az ablakon túl zöldellő tájra mu­tatott. — De jó is visszatérni ide a városból, a hajszás munkanap után! Miss Spence leült, és mellette egy székre mutatott. — Nem, valóban nem ülhetek le — szabadkozott Hutton. — Haza kell mennem megnézni, hogy van szegény Emily. Nyűgö­­lődött ma reggel. — Aztán mégis leült. — Ez az átkozott májbaj. Nem tud szabadulni tőle. A nők... Elhallgatott és köhécselt, mint­ha titkolni akarná, hogy csaknem túlzásba esett. Azt akarta mon­dani, hogy nem lenne szabad férjhez menni olyan nőknek, a­­kiknek emésztési zavaraik van­nak, de a megjegyzés túl kímé­letlen lett volna, s maga sem hit­te komolyan. Ezenkívül Miss Spence hitt a pokol tüzében és a lelki kapcsolatokban. — A feleségem reméli — szólt ismét —, hogy holnapra rendbe­­n jön annyira, hogy villásreggelire meghívhatja magát. Átjön? Per­sze, átjön — és meggyőzően mo­solygott. — Tudja, ez az én meg­hívásom is. A nő lesütötte szemét, és Hut­ton úgy vélte, hogy arcán egy kis pirulást is észrevett. Ez az ő jutalma. Megpödörte a bajszát. — Átmennék, ha ön szerint Emily már olyan jól van, hogy látogatót fogadhat. — Persze. Biztosan. Jót tenne vele. És mindkettőnkkel. A há­zasélet sokszor kellemesebb hár­masban, mint kettesben. — Ó, maga cinikus. Ha Hutton ezt a szót hallotta, legszívesebben ugatni kezdett volna. Nem volt a nyelvnek sza­va, mely jobban idegesítette vol­na. De ugatás helyett inkább si­etve tiltakozott. — Nem, nem. Csak a mélabús igazságot mondtam ki. Mert tud­ja, a valóság gyakran alatta ma­rad az eszménynek. De azért ép­pen úgy hiszek az eszményben. Valóban szenvedélyesen hiszek benne, két tökéletesen harmoni­kus ember eszményi házasságá­ban. Nem hiszem, hogy ez lehe­tetlenség volna. Biztos vagyok benne, hogy nem az. Sokat jelentő szünetet tartott, és tekintete ravaszul fürkészte a nő arcát. Íme, egy harminchat é­­ves szűz, a hervadás bármi jele nélkül, van valami sajátos báj benne. És valóban titokzatosság lebeg körülötte. Miss Spence nem felelt, egyre csak mosolygott. Hutton olykor kínosan unta ezt a Gioconda-mutatványt. Felállt. — Na, de most igazán mennem kell. Viszontlátásra, rejtélyes Gio­­conda. A száj még jobban összecsu­­csorodott, a mosoly elmélyült. Hutton egy cinquecento-mozdu­­lattal iitet, és megcsókolta a fe­léje nyújtott kezet. Először kö­vette el ezt, de úgy látszott, nem neheztelnek érte. — Várom a holnapot. — Igazán? Válaszul Hutton újra megcsó­kolta a nő kezét, aztán elindult. Miss Spence elkísérte a kapuig. —­ Hol a kocsija? — kérdezte. — A főkapunál hagytam. — Kikísérem és integetek. — Nem, nem —- mondta Hut­ton tréfásan, de határozottan. — Nem szabad ilyesmit tennie. Egy­szerűen megtiltom. — De én annyira szeretném kikísérni. — makacskodott Miss Spence futó Gioconda-mosolyt vetve feléje. Hutton felemelte kezét. — Nem —­ ismételte, aztán mintha csókot fújt volna felé, és könnyedén, lábujjhegyen, hosszú, szökellő, fiús léptekkel futni kezdett az úton. Büszke volt erre a futásra, megállapította, hogy csodálatosan fiatalos. De azért örült, hogy nem hosszabb az út. Az utolsó kanyarodónál, ameddig a házból el lehetett látni, megállt és visz­­szafordult. Miss Spence még a lépcsőn állt, ismert mosolya az ajkán. Hutton integetett, és most egész határozottan és félreérthe­tetlenül csókot dobott feléje. Az­tán ismét remek futásnak iramo­dott, és elkanyarodott az útba be­­szögellő utolsó sötét fák mellett is. Mihelyt eltűnt mögötte a ház, lassította lépteit. Végül elővette zsebkendőjét, gallérján belül tö­­rülgetni kezdte­ a nyakát, és to­vább ballagott. Micsoda bolondok, micsoda őrültek! Volt-e a világon valaha egy ilyen szamár, mint ez a szegény, jó Janet Spence? Ha csak ő maga nem. Minden­esetre ő a rosszhiszemű bolond, mert ő mégiscsak tudja, milyen bolondot csinál, de azért konokul folytatja. Miért feszíti a húrt? Csakugyan nehéz megértenie ön­magát. Milyen bonyolult is az ember. .. (Folytatjuk) Az üzemi közhangulat (Folytatás az 1. oldalról) tökéletesítési programja kereté­ben egyre több szó esik a fegye­lemről. S ez érthető is, hisz a szilárd fegyelem a tervszerű gaz­dálkodás alapja. Az igazgatókat, általában a vezető kádereket mindegyre a fegyelem megerősí­tésére, a munkaidő kihasználásá­ra ösztönzik. És igazgatóink — nagyon helyesen — igyekeznek is végrehajtani az utasításokat. Szá­mos eset bizonyítja, hogy az igaz­ságos szigorúságot méltányolják az alkalmazottak, tisztelik a kö­vetkezetességet, s ilyen helyeken kiegyensúlyozott, nyugodt, tárgyi­lagos közvélemény alakul ki, a­­mely ösztönzőleg hat a termelésre. A baj ott kezdődik, hogy törekvé­sük olykor helytelen módszerek révén jut kifejezésre, s ilyenkor születnek az olyan panaszok, hogy: „Azt hiszi, hogy övé a gyár“, „Úgy beszél velünk, mint a kap­cájával“, „Belép a műhelybe, de nem köszön", „Üvöltözik, mint egy sakál“ — és így tovább. Hát igen, nem mindegy, hogy az utasítások közlése és a fele­­lősségrevonás milyen hangnem­ben történik. Olvastam, hogy egy gyári hangulat tanulmányozásá­val foglalkozó szakkollektíva tíz gyárban kiválasztott tíz-tíz in­gerlékeny munkást. Egy negyed­év alatt két jelentősebb hibáért a részleg mestere kétféleképpen vonta őket felelősségre. Első eset­ben valahogy így: „X Y, maga nem ért a szakmájához. Hogy tudott ilyen nagy baklövést el­követni?“ Második esetben: „Néz­ze, X Y, úgy érzem, itt valami nem egyezik. Ellenőrizze, k­é­­r­e­m, a rajz után.“ 97 esetben a második felelősségrevonás pil­lanatnyi és utóhatása összeha­sonlíthatatlanul kedvezőbbnek bi­zonyult. Gyakran előfordul az is, hogy az igényesség jegyében az igaz­gatóság felkarol gorombáskodó, kisebb-nagyobb üzemi vezetőket — tekintettel rendkívüli ambícióik­ra, szakmai felkészültségükre, vagy tudomisén mire­­— s dacá­ra annak, hogy az üzem közvéle­ményére rossz hatást gyakorol, ilyen vagy, olyan úton védik a külső felelősségrevonás elől. Számos üzemben nem egyszer vitára, kommentálásra adott ré­gebb okot a prémium, vagy más juttatások elosztása, a fizetési kategóriák meghatározása. Az ál­talánosan jó visszhangot keltett új fizetési rendszer bevezetését itt­­ott felületesen készítették elő, s az helyenként rossz hangulatot szült. Tudni kell azt, hogy az új bérezési rendszer tökéletesebb alapokra helyezi az anyagi ösztönzést és felelősségrevonást, célja reálisab­ban tükrözni az egyénenként végzett munka mennyiségét, mi­nőségét és társadalmi jelentősé­gét, csökkenteni a minimális és maximális jövedelmek közötti — világviszonylatban is magas — kü­lönbséget, megszüntetni az elbo­nyolított pótlékrendszert, az em­pirikus normákat és jövedelem­meghatározásokat, ösztönözni az üzem iránti ragaszkodást, és így tovább. Kétségtelen, hogy mind­ennek érvényesítése nagy­­körülte­­kintést követelt és követel a vállalat vezetőitől. S ahol e fel­adatnak nem tettek eleget — bi­zony a közvélemény azonnal le­reagálta. Így történt például a segesvári Készruhagyárban, ahol a normák felülvizsgálására és tudományos alapokra való helye­zésével kapcsolatos minisztériu­mi útmutatásokat mechanikusan és általánosan, matematikai fel­adványként értelmezték. Az e­­redmény: egyesek jogtalanul nagy arányban túlszárnyalják a normákat, más munkahelyen dol­gozók pedig 100 százalékra sem képesek teljesíteni. Az emberek veszekednek, mérgelődnek, s mindezt a termelés sínyli meg. Napjainkban a gazdaság — s kisebb méretekben a vállalat vagy részleg vezetése — kom­plex tudománnyá fejlődött, mely­nek elsajátítása minden vezető káder legfontosabb feladata. Nem véletlen, hogy a közgazdasági fakul­tásokon nemrég bevezették a „Ve­zetés elmélete“ című tantárgyat, hogy a fővárosban megnyílt a vezető káderek továbbképzését szolgáló intézet (CEPCA), hogy szüntelenül új és új tanfolyamo­kon oktatják, képezik az iparve­zetőket. De emellett nem szabad megfeledkezni az önképzésről, egészen pontosan a vezetés tudo­mányának megismeréséről sem. Az utóbbi két hónapban alkal­mam volt több igazgatótól meg­érdeklődni (nagy részük mérnök), hogy mit olvas és mikor. Egye­sek így válaszoltak: Hát van ne­kem időm olvasni? A második csoport olvas, de rendszerint csak műszaki könyveket és folyó­iratokat. És valóban, elfoglalt emberek az igazgatók. De talán az időbeosztással, na meg az orientálódással is baj van. Két­ségtelen, egy emberből azért lesz mérnök, mert szereti, érdeklik a műszaki problémák. De az igaz­gató, az igazgató, egy külön mes­terség, mely megköveteli a sok­sok probléma mellett az üzemi hangulat s ilyen vagy olyan kö­vetkezményeinek ismeretét is. NEGYEDÉVI MÉRLEG Az egyesület első negyedévi ter­vét 110 százalékra teljesítette. De még jobbak lennének az eredmé­nyek, s főleg még nagyobb a pénzjövedelem, ha nem hanyagol­ják el olyan sokan a tagdíj határ­időre való kifizetését. Érthetetlen ez a mulasztás, annál is inkább, mert tudják, hogy az egyesület a tagdíjból béreli a vadászterületeket és fizeti a személyzetet. A vezető­ség a közeljövőben megvitatja ezt a kérdést, és megtörténhet, olyan határozatot hoz, hogy akik nem rendezik első negyedévi adósságu­kat, azoktól megvonja a vadászen­gedélyt. MÉG NÉHÁNY NAP Megkezdődött a szalonka­húzás, de még semmi hír nem érkezett az egyesülethez, ki hányat kapott puskavégre az ízletes húsú szár­nyasból. Kár pedig nem kihasz­nálni a kiváló szezont, mikor a vadász megmutathatja, hogy tény­leg mestere a fegyverkezelésnek. Még néhány nap van hátra a rö­vid szezonból, amely esténként 10—15 percet tart, de hogy milyen helyeken, azt a vadásznak tudnia kell. MIRE ÉS HOL HORGÁSSZUNK A Maros hirtelen „megdagadt", ekkora vízállás még nem volt az idén, így a folyóban nagy fogásra nem lehet számítani, ellenben eredményes horgászat ígérkezik a patakok beömlési torkolatánál. A pirka (szélhajtó küsz), vörösszem, szellő (Éva-keszeg), paduc és más halak nagy számban vonulnak be oda. Ha apad a Maros, szürke vízben, köves helyeken érdemes megpró­bálni, mélyen, vastag gilisztával, haldarabbal a menyhalat, főleg a reggeli órákban. Húzásuk nem tart többet (legalább a Marosban) egy félóránál, esetleg óránál, azután a raj jóllakottan visszavonul búvó­helyére. A víz további apadása, tisztulása után jó eredményt bizto­sít az önözés műhallal és műlégü­gyel. A „Vörös Zászló" levelezői versenye TAVASZI KIÁLLÍTÁS SEGESVÁRON Nehezen akar beköszönteni a tavasz, de csak rá kell ké­szülnünk. Segesváron az idény­cikkek bemutatásával segít a kereskedelem a tavaszi és nyári öltözékek felfrissítésé­ben. Március 30-án árusítás­sal egybekötött kiállítást nyi­­jj­tott a Victoria üzletben, és 15 ú1 napig tartja nyitva, hogy a vásárlók megismerjék a helyi , kereskedelmi egységekben ta- is lálható szövet, selyem és más textilanyagokat, kötöttárukat, |­ konfekciós termékeket. NAGY Vilmos ÁTKÖLTÖZÖTT a régeni KONFEKCIÓRÉSZLEG A régeni Progresul Kisipari Szövetkezet konfekció részlege április 1-től a régi poliklinika tágas, világos helyiségeibe költözött át. Rohamosan „nőt­te ki“ a régi épületet. Jelenleg havonta több mint egymillió lej értékű terméket állít elő, áprilisban csak Ausztriának 16 000 darab suhogó kabátot szállított. A konfekció-részleg korábbi helyén auto-mota ja­vítóegység létesült, a gépko­csitulajdonosok örömére. JENEI Ár­pád­ SZÉPÜL DEDRÁDSZÉPLAK Aszfaltozzák a Dedrádszép­­lakon átvezető utat. Nem kell magyarázni, mit jelent ez a község szépítése, fejlesztése szempontjából. A néptanács irányításával a lakosságnak is nagy tervei vannak. Parkot akarnak létesíteni a művelődé­si otthon előtti téren, virá­gokkal, díszfákkal. A park terve elkészült, s amint az idő engedi, ifjaink hozzálátnak a munkához. CSATLÓS János ÚJ FAMEGMUNKÁLÓ­­GÉPEKET KAPTAK Jj Néhány nappal ezelőtt újabb Jj nagy teljesítményű gépek ér­­­­keztek a ludasi Deservirea kis­­jj ipari szövetkezet asztalos || részlegére. Üzembe is helyeze­t­­ték a faesztergát, a szalagfa­li részt és a csiszológépet. Köny­­­­nyebbé válik általuk a munka is és tovább javul a minőség. DEMETER Ferenc BENZOL ELŐÁLLÍTÓ BERENDEZÉS A Tatros völgyi műgumi- és petrokémiai kombinátban üzembe helyezték, a tulolból benzolt elő­állító berendezést. Ez az első ilyen berendezés az országban. É­­vente 40 000 tonna benzolt fog előállítani, biztosítva a gumi, a fenol és az aceton gyártásához szükséges nyersanyagot. A magas fokú automatizálás és a modern gyártási technológia lehetőséget nyújt kiváló minőségű benzol elő­állítására. TELEVÍZIÓ 17.30 Telex 17.35 Tanulóknak: Konzultáció matematikából (XII. oszt) 18.05 Angol nyelvlecke (53.) 18.30 A , kis ezermester 19.00 Híradó Időjárásjelentés 19.30 Bukaresti tavasz 19.50 Zenés film 20.00 Színházi est: Platonov — tv-játék Csehov nyomán a craiovai Nemzeti Színház együttesének előadásában. 23.00 Híradó ★ SZÍNHÁZ A Művelődési Palota nagytermé­ben április 8-án, kedden este 20 órakor. TÓTÉK. MOZI ART­A: A gonosz kamasz (Román film) PROGRESUL: Ez az én földem (Argentin film) SELECT: Megkövült emberek (Szovjet film) IFJÚSÁGI: Von Ryan ezredes expressze (Amerikai film) M­IREA: A hosszú párbaj (Angol film) MUNKÁS: Szigorúan titkos jutalom (Csehszlovák film) FLACARA: Ellenőriztem, aknamen­tes (Szovjet—jugoszláv film) SEGESVÁRI LUMINA: ... Aztán megszületett a legenda (Román film) TIRNAVA: Esküvő Malinovkában (Szovjet film) RÉGENS PATRIA: Anyai szív (Szovjet film) VICTORIA: Hét aranyember (Olasz—francia—spanyol film) DICSŐI MELÓDIA: Félbeszakadt játék (Bolgár film) LUDASI FLACARA: Herszurszki ballada (Szovjet film) SZOVÁTAI DOINA: Gyilkos leszel (Olasz—francia film) ERDŐSZENTGYÖRGYI POPULAR: Az értelem állhatatossága (Olasz film) GYULAKUTAI PÁTRIA: A gyer­mekkor utolsó éjszakája (Román film) NYÁRADSZEREDAI NIRAJUL: Winnetou III. rész (Német— jugoszláv film) SÁRMÁSI POPULAR: Hamupipőke cipellője (Román fim) A Szakszervezetek Művelődési Há­zában április 8-án, kedden 18 óra­kor a II. emeleti előadóteremben a Munkásegyetem „munkatörvényes­­ség”” tanfolyam hallgatói részére „A MUNKAKÖNYV FONTOSSÁGÁ­RÓL“ címmel tart előadást Oláh István jogász. LENCSE­VÉGEN A marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu lakónegyedbeli Bucinului utca elején látható ez a ferde lábú neonlámpa. Kék festékfoltok tarkítják, amiből arra következtetni hogy az itt forgolódó autóbuszok mozdí­tották ki a helyéből. A napok­ban még egy lámpa járta meg ily csúnyán. Vajon a gépkocsi­­vezetők valamennyit célba ve­szik? (KERESZTESI Flórián felvétele) VÖRÖS ZÁSZLÓ A Balánbányai Bányavállalat SÜRGŐSEN ALKALMAZ: A BÁNYÁSZOKAT - SEGÉDBÁNYÁSZOKAT - SZAKKÉPZETLEN MUNKÁSOKAT A vállalat díjmentesen szállást biztosít a közös otthonokban, napi háromszori étkezést a kantinban térítés ellenében, to­vábbá szakképesítési lehetőséget és a bányaiparban érvény­ben lévő tarifáris fizetés maximumát. Jelentkezni lehet a vál­lalat székhelyén, (Izvorul Oltu­lui vasútállomás) Balánybánya (Hargita megye). Bővebb felvilá­gosítást a vállalat személy­zeti osztálya ad. FELVÉTELEKHEZ. ^® B*másolóshoz és flogyisóshoz használjon fényképpapírt ! t­ámfaM^aadag kéfűeket kodosit! 1 i — a Repülőtér utca 1. szám alatti raktárában kaphatók. Fűmagot (zöldövezetekhez) a nagyközönség részére a vállalat Marosvásár­hely, Kossuth Lajos utca 12. szám alatti üz­lete árusít, míg az állami és szövetkezeti szek­tor a Repülőtér utca 1. szám alatti raktárából szerezheti be szükségletét. A marosvásárhelyi AGROSEM Vállalat a régeni és erdőszentgyörgyi lerakataiból, valamint a piaci vásárokon nagy mennyiség­ben árusít gyümölcsfa oltványokat a termelőszövetkezeteknek és egyéneknek. Sor- és csemegeszőlő oltványok 11ÁDIÓ _________________ ÁPRILIS 9. SZERDA 5.00—5.30-ig román nyelven: Reg­geli zenés beszélgetés. 17.00—18.00-ig román nyelven: Hírek, tudósítások. Románcok. Irodalom és művészet. Heti könyvismertetőnk. Kamara­ze­ne. Pedagógusok fóruma. 5.30—6.15- ig magyar nyelven: Gondos Sándor és népi zenekara muzsikál. Folklór­album. Szórakoztató zene. 13.00— 13.30-ig magyar nyelven: Lapszemle. Részletek Loewe: My Fair Lady cí­mű zenés játékából. Tájak és embe­rek. 16.15—17.00-ig magyar nyelven: Hírek, tudósítások. Zenés posta. Ipa­ri krónika. A történelem lapjai.

Next