Vörös Zászló, 1969. november (21. évfolyam, 259-284. szám)

1969-11-19 / 274. szám

A NAGY NEMZETGYŰLÉS MUNKÁLATAI TÖRVÉNY a büntetésvégrehajtásról I. FEJEZET A börtönbüntetés végrehajtása I. RÉSZ Általános rendelkezések 1. SZAKASZ. — A börtönbün­tetést jogerős bírósági döntés a­­lapján kibocsátott büntetésvégre­hajtási parancs értelmében kell végrehajtani. A börtönbüntetést büntető in­tézeteknek nevezett fogvatartási helyeken hajtják végre. Ezeket az illetékes minisztérium rendelete alapján létesítik, a Büntetőtör­vénykönyv 62. szakaszában meg­jelölt esetekben pedig büntető ka­tonai egységeknél. 2. SZAKASZ. — Az elítélteket személyazonosságuk megállapítása után veszik fel a büntetőintéze­tekbe. Felvételkor az elítéltek tudomá­sára hozzák kötelezettségeiket és jogaikat, a büntetésvégrehajtás idején ellenük alkalmazható fe­gyelmi eljárásokat, illetve jutal­makat. Az elítélteket a felvételkor és a büntetés végrehajtása idején egy­aránt megmotozzák, továbbá e­­gészségü­gyi és higiéniai intézke­déseknek vetik alá. 3. SZAKASZ. — Az elítélteket a bűncselekmény természetétől, a büntetés időtartamától, a vissza­esés fennforgásától, a magavise­lettől és az átnevelés iránti fogé­konyságtól függően osztják be a fogvatartási helyekre. A nőket a férfiaktól elkülönít­ve, a kiskorúakat a felnőttektől elkülönítve vagy különleges fog­vatartási helyeken tartják fogva". 4. SZAKASZ. — Az elítéltek fogvatartásához, eltartásához és átneveléséhez szükséges anyagi és pénzeszközöket, valamint orvosi ellátást az állam biztosítja. I­. RÉSZ Az elítéltek átnevelése 5. SZAKASZ. — Az elítéltek átnevelése munkáltatással törté­nik. Az elítéltek kötelesek alkal­masságuknak megfelelően hasznos munkát végezni.­­ Az elítéltek átnevelése ezt példí­vül szakképesítéssel vagy átkép­zéssel, kulturális-nevelő tevékeny­ségek folytatásával, valamint­­ a­­munkában kitartónak bizonyuló és a javulás alapos bizonyítékait szolgáltató elítéltek ösztönzésével és jutalmazásával valósul meg. 6. SZAKASZ. — A kiskorú el­ítélteket a büntetés végrehajtása idején különleges nevelőakciónak vetik alá, hogy a társadalom hasz­nos tagjaivá válhassanak. Azok a kiskorúak, akiknek a fogvatartási helyére való felvétel­től számítva még legalább hat hó­napi börtönt kell kitölteniük, to­vább részesülnek kötelező általá­nos oktatásban, s biztosítják szá­mukra, hogy az iskolázottság fo­kától és hajlamaiktól függően szakmai felkészülést nyerjenek. Ha a kiskorúak nem felelnek meg a szakmai kurzusok látogatása törvényes feltételeinek, segítik ő­­ket, hogy a munkahelyen történő szakképzés normáinak megfelelő­en valamely mesterségben szak­­képzettséget nyerjenek, illetve szakképzettségüket kiegészítsék. A tanerőket, a tankönyveket és a tanszereket az Oktatásügyi Mi­nisztérium bocsátja rendelkezésre, a mesterségben való szakképesí­téshez szükséges személyzetet és felszerelést a büntető intézetek biztosítják. A hat hónapnál (bezárólag) rö­­videbb börtönbüntetésre ítélt kis­korúaknak biztosítják, hogy isko­lázottságuk fokától függően kiegé­szíthessék általános műveltségi ismereteiket. III. RÉSZ Az elítéltek munkáltatása és a munka javadalmazása 7. SZAKASZ. — Az elítéltek munkáltatását a büntető intézet parancsnoka által megszabott munkaprogram szerint szervezik meg és a munkabiztonsági nor­mák tiszteletben tartásával foly­tatják. A terhes nőket nem oszthatják be munkára az alkalmazottaknak szülés előtt és után adott szabad­ságra vonatkozó törvényes rendel­kezések által megszabott időszak­ban, valamint mérgező vagy az egészségre káros környezetben. Úgyszintén nem lehet munkára beosztani mérgező vagy az egész­ségre káros környezetben azokat, akik a fogvatartás helyén szültek és eg évnél kisebb gyermekeik vannak, valamint a kiskorúakat. Minden egyes elítélt munkálta­tása a büntető intézet orvosának véleményezésével történik. 8. SZAKASZ. — A munkanap időtartamát a termelési folyamat követelményei arányában szabják meg, s nem haladhatja meg a 12 órát. A terhes nők, a fogvatartás he­lyén szült, és egy évnél kisebb gyermekekkel rendelkező nők, a kiskorúak, a mérgező vagy az e­­gészségre káros környezetben dol­gozó elítéltek munkanapjának idő­tartama nem haladhatja meg a 8 órát. 9. .SZAKASZ. — Az elítéltek munkáltatása szakképzettségüknek megfelelően történik. Amennyiben a szakképzett munkaerőszükségle­tet kielégítették, a szakképzettség­gel bírókat is fel lehet használni szakképzettlen munkára. 10. SZAKASZ. — A javulás a­­­­lapos bizonyítékát szolgáltató, a munkában kitartó és fegyelmezett elítéltek őrizet nélkül munkáltat­hatók a büntető intézeten kívül vagy felhasználhatók más elítél­tek felügyeletére a munkahelye­ken, ha büntetésük legalább egy­ötödét letöltötték, amibe beletar­tozik a végzett munka következ­tében letöltöttnek tekintendő idő is. Az előző bekezdés előírásai nem vonatkoznak az emberölés bűntet­téért­, illetve a béke és az embe­riség ellen elkövetett bűncselek­ményekért, a nemzetgazdaságnak jelentős kárt­ okozó bűncselekmé­­nyekért elítéltekre, sem pedig a visszaeső bűnözőkre. 11. SZAKASZ. — Az elítéltek munkáját az illető tevékenységi ágban megszabott bérezési normák és díjszabások szerint javadalmaz­zák. A más elítéltek munkahelyen való felügyeletére használt el­ítéltek munkáját a gazdaság vi­szonylatában megállapított díjsza­bás szerinti minimális bérrel ja­vadalmazzák. Az elítélt munkájának javadal­mazásából 10 százalék az elítéltet illeti meg, a többi állami jövede­lemként a büntető intézet igazga­tóságát. Ha az elítélteknek a fogvatartás idején találmányaik, újításaik és ésszerűsítéseik vannak, a jutalom­ként kapott összegekből 50 száza­lék őket illeti meg, a többi állami jövedelemként tekintendő. 12. SZAKASZ. — Az elítéltek­nek a büntető intézetek főigazga­tóságához tartozó egységek javára végzett munkáját,, valamint a költségvetésből finanszírozott fog­vatartási helyek műhelyeiben vég­zett munkáját a gazdaság vi­szonylatában rezsiben végzett munkáért járó tarifáris bérmini­mum, illetve az akkord munkáért járó érvényes bérezési díjszabás szerinti bér 10 százalékával java­dalmazzák. Ez a javadalmazás teljes egészében az elítéltet illeti meg. A büntető­­intézetnek szükséges gazdasági jellegű munkákat nem javadalmazzák. A 11. szakasz 3. és 4. bekezdésé­ben előirányzott kvótákat, vala­mint a jelen szakasz első bekezdé­sében megjelölt javadalmazást, amelyek az elítéltet illetik meg, a Takarék és Letéti Pénztárban le­tétbe helyezik; ennek egyharmadát az elítélt rendelkezésére bocsátják a büntetés végrehajtása idején tör­ténő felhasználás céljából, kéthar­madát szabadságra bocsátása után adják át neki. A társadalombiztosításhoz való hozzájárulást az az egység viseli, ahol az elítélt dolgozott, az illető összegeket a büntető intézet igaz­gatósága hajtja be és állami jöve­delemként kezeli. 13. SZAKASZ. — Az elítéltek viselik a felelősséget a fogvatartás helyén vagy a munkahelyen saját hibájukból okozott károkért. Nem felelősek a használatba adott ja­vak normális elhasználódása okoz­ta károkért, sem pedig a munka normális kockázatából származó károkért. Ha az elítéltek károkat okoztak a fogvatartás helyén vagy a mun­kahelyen, a kártalanítás összegeit levonják, ha ez lehetséges, elsősor­ban a Takarék és Letéti Pénztár­ban letétbe helyezett összegeikből, s ebben az esetben a gazdasági vi­szonylatában megállapított tarifáris minimális bérrel egyenlő összeget hagynak a rendelkezésükre és ad­nak át nekik szabadságra bocsátá­sukkor. Az elítélt szabadságra bocsátásáig nem törleszthető kártalanítási ösz­­szegeket a néptanácsi végrehajtó bizottságok pénzügyi szervei hajt­ják be a törvényes rendelkezések­nek megfelelően. A kártalanítást a büntető intézet parancsnoka által kibocsátott, jog­erős kirovási parancs alapján hajt­ják be az elítéltektől. Az elítélt a kirovási parancsot az aláírás melletti tudomásvételtől számított 30 napon belül megfelleb­bezheti a közvetlenül felettes szervnél. 14. SZAKASZ. — A büntetését kitöltött elítélt munkára alkalmazá­sáról szabadságra bocsátása után a Munkaügyi Minisztérium szervei, illetve a megyei néptanácsok vagy a Bukarest municipiumi néptanács végrehajtó bizottsága mellett mű­ködő megyei munkaügyi és társa­dalombiztosítási igazgatóságok gon­doskodnak. Ha az elítélt büntetésének vég­rehajtása során munkabaleset vagy szakmai betegség miatt teljesen munkaképtelen lett, szabadon bo­csátása után havi segélyt kap az állami társadalombiztosítás kereté­ben az azokra a rokkantsági nyug­díjasokra vonatkozó törvényes ren­delkezésekben előirányzott kitéte­lek és összeg szerint, akik azelőtt nem voltak alkalmazottak. A nyugdíjtörvényekben előirány­zott feltételek és százalékok ará­nyában havi segélyre jogosultak azoknak az utódai is, akik a bünte­tés végrehajtása idején munkabal­eset vagy szakmai baleset követ­keztében életüket vesztették. Havi segélyt kaphat az elítélt, ha szabadságra bocsátásának idő­pontjában I. vagy II. fokú rokkant munkán kívüli baleset miatt, ha a büntetés kitöltésének megkezdése előtt legalább három évig bármely módon javadalmazott tevékenysé­get fejtett ki. E segély összegét az állami társadalombiztosítás kereté­ben társadalmi segélyt élvezőkre vonatkozó törvényes rendelkezések­ben megszabott társadalmi segély 50—100 százaléka között állapítják meg. A falusi állandó lakhellyel rendelkezők havi segélyének össze­ge nem haladhatja meg a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek tagjai­nak folyósított nyugdíj összegét. A havi segélyt csak abban az esetben folyósítják, ha az érdekelt nem felel meg az állami társada­lombiztosítás keretében vagy más, saját társadalombiztosítási rend­szerrel bíró tevékenységi szekto­rokban a nyugdíj, illetve a társa­dalmi segély elnyerése feltételei­nek és nincsenek létfenntartási esz­közei. A havi segélyt annak a megyé­nek a néptanácsi végrehajtó bizott­sága állapítja meg, ahol a volt el­ítélt lakik, a fogvatartási hely igaz­gatósága által kibocsátott bizonyít­vány alapján, amelyből kitűnik, hogy a baleset vagy a megbetege­dés milyen körülmények között történt. A rokkantság fokát annak a megyének a munkaképességvizs­gáló szakbizottsága állapítja meg, ahol a volt elítélt lakik, a létfenn­tartási eszközök hiányát pedig az illetékes társadalombiztosítási szer­vek. A havi segélyt a megyei, illetve a Bukarest municipiumi néptanács végrehajtó bizottságának költségve­téséből e célra fordított alapokból folyósítják. IV. RÉSZ Az elítéltek kötelezett­ségei és jogai 15. SZAKASZ. — Az elítéltek az ítélet végrehajtása ide­jén kötelesek betartani a napi programot, a belső fegyel­met és rendet, végrehajtani a bün­tető intézet személyzetétől ka­pott rendelkezéseket, alávetni ma­gukat a motozásnak, viselni a ruhát, betartani a higié­niai szabályokat és a fogva­tartási hely orvosának előírásait. Az elítéltek kötelesek továbbá gondosan bánni a büntető intézet­ben vagy a munkahelyet képező szocialista szervezetben található, szocialista tulajdont képező ja­vakkal. 16. SZAKASZ. — Az elítéltek­nek joguk van a törvényes nor­mák szerint a szükséges élelem­hez, tekintetbe véve azt is, hogy milyen munkát végeznek és mi­lyen az egészségi állapotuk. A terhes nőknek, azoknak a nőknek, akik a büntetés végrehaj­tása során szültek, amíg a gyer­mekük velük marad, a büntető intézetben született gyermekeknek egyéves korukig, valamint a kis­korúaknak, differenciáltan, az em­lített kategóriákra vonatkozó tör­vényes normák szerint biztosítják az élelmet. 17. SZAKASZ. — Az elítéltek­nek joguk van a pihenéshez, a sé­tához, az egészségügyi ellátáshoz, a kérelmezéshez, a látogatáshoz, élelmiszereket, ruházati cikkeket vagy gyógyszereket tartalmazó csomagokhoz, könyvekhez, újsá­gokhoz és folyóiratokhoz, cigaret­tához, levelezéshez és pénzössze­gekhez. 18. SZAKASZ. — Az elítéltek­nek a látogatáshoz, a csomaghoz és cigarettához, a levelezéshez va­ló jogot a bűncselekmény termé­szetétől, a büntetés időtartamától, a visszaesés esetének fennforgásá­tól, a munkáltatástól, a magavise­lettől és az átnevelési akció iránti fogékonyságtól függően adják meg. A büntető intézetbe való felvé­telkor az elítéltnél levő pénzössze­geket, valamint a postautalványon kapott összegeket a Takarék és Letéti Pénztárban helyezik letétbe és az elítéltek által a szabályzat­ban megszabott feltételek között felhasználhatók. A külföldi elítélteket megláto­gathatják a külföldi diplomáciai képviseletek vagy konzuli hivata­lok konzuli tisztviselői a fogvatar­tási hely felettes minisztériumá­nak felhatalmazása alapján, ki­véve, ha nemzetközi megállapodá­sok nem rendelkeznek másként. 19. SZAKASZ. — Az elítéltek látogatása idején a beszélgetés ro­mán nyelven történik. Ha az el­ítélt vagy a látogató nem ismeri a román­ nyelvet, a beszélgetés az általuk ismert nyelven folyik, de ebben az esetben a büntető inté­zet vezetősége gondoskodik, hogy a látogatásnál felügyelő személy­zet értse a beszélgetést. 20. SZAKASZ. — Az olyan le­veleket, könyveket, újságokat és folyóiratokat, amelyek tartalma a büntető intézet parancsnokának megítélése szerint nem felel meg az elítélt átnevelési folyamatának, visszatartják, a fogvatartás helyén megőrzik és a szabadságra bocsá­táskor adják át az elítéltnek. A nem megfelelő tartalmú leve­leket szükség esetén eljuttatják az illetékes szervekhez. V. RÉSZ Fegyelmi rendszabályok és jutalmak 21. SZAKASZ. — A fegyelmi szabályok megszegése esetén az el­ítéltekkel szemben a következő fe­gyelmi rendszabályok egyike foga­natosítható: a) dorgálás, b) a látogatásfogadás, a csomagka­pás, a levélküldés és kapás egysze­ri, többszöri vagy összes jogainak megvonása a jogosultsági időszak­ban; c) egyszerű elkülönítés 15 napig; d) szigorított elkülönítés 10 na­pig, de csak a börtönorvos vélemé­nyezésével; e) átszállítás 3-tól 12 hónapi idő­tartamra egy szigorított büntető in­tézetbe a büntetés kitöltése végett. Az ard betűknél előírt rendsza­bályokat a büntető intézet parancs­noka foganatosítja. A szigorított elkülönítés a börtönorvos vélemé­nyezésével 10 napon túlra is meg­hosszabbítható, a Büntető In­tézetek Vezérigazgatósága, főigaz­gatójának jóváhagyásával, de ösz­­szesen nem haladhatja meg a 20 napot. A szigorított büntető inté­zetbe történő átszállítást a parancs­nok javaslatára a Büntető Intéze­tek Vezérigazgatóságának főigazga­tója rendeli el. 22. SZAKASZ. — A kiskorú el­ítéltekkel szemben nem alkalmaz­ható a levelezési jog megvonása, a szigorított elkülönítés és az átszál­lítás egy szigorított büntető inté­zetbe, s az egyszerű elkülönítés sem foganatosítható 10 napnál hosszabb ideig. A terhes nőkkel szemben nem alkalmazhatók a 21-es szakasz c, d és e pontjaiban előírt rendszabá­lyok. 23. SZAKASZ. — A büntető in­tézet parancsnoka a következő ju­talmakban részesítheti az elítélte­ket, akik az alapos javulás tanúje­leit szolgáltatják, fegyelmezettek, lelkiismeretesen dolgoznak, rend­szeresen teljesítik vagy túlteljesítik a termelési normákat, vagy akik­nek találmányi, újítási és ésszerű­sítési javaslatait elfogadják az il­letékes szervek; a) a csomagokhoz, látogatáshoz és levelezéshez való jog kiegészí­tése; b) előzetesen foganatosított fe­gyelmi rendszabályok megszünteté­se. 24. SZAKASZ. — A feltételes szabadonbocsájtást javasló bizott­ság megkegyelmezésre javasolhatja azokat az elítélteket, akik megfe­lelnek a 23. szakaszban előírt felté­teleknek, valamint azokat, akik az alábbi helyzetek egyikében vannak: a) személyeket, vagy szocialista tulajdont képező javakat mentettek meg tűzvésztől, áradástól, vagyy más elemi csapástól, illetve életüket kockáztatták megmentésükért; b) illetékes szervek által elis­mert tudományos munkákat készí­tettek, amelyeknek gyakorlati al­kalmazása előmozdítja a nemzet­­gazdaság vagy a tudomány fejlesz­tését; c) jelentősen hozzájárultak a töb­bi elítéltek átnevelési munkájához; d) elítéltek ellenséges cselekmé­nyeit, szökéseket, őrszemélyzet elle­ni támadásokat vagy más hasonló tetteket hárítottak el vagy hiúsí­tottak meg. VI. RÉSZ Feltételes szabadlábra helyezés 25. SZAKASZ. — A munkában szorgalmas, fegyelmezett és a javu­lás alapos jeleit mutató elítéltek, valamint azok az elítéltek, akiket soha sem használtak fel vagy már nem használnak fel munkára, de a fegyelem és a javulás alapos jeleit mutatják, bűnügyi előzményeiket figyelembe véve, feltételesen sza­badlábra helyezhetők a büntetés teljes kitöltése előtt, a büntetőtör­vénykönyv 59. és 60. szakaszának feltételei között. A végzett munka alapján kitöl­töttnek tekinthető büntetésrész meghatározásánál figyelembe ve­endők a kiskorúsági helyzet és a munkanormák teljesítésének száza­lékaránya. A feltételes szabadlábra helyezés­nél figyelembe veszik az előzetes letartóztatás idején végzett munkát is. 26. SZAKASZ. — A végzett munkával kitöltöttnek tekinthető büntetést a feltételes szabadlábra helyezés céljából, a következőkép­pen számítják ki: a) a norma 5-től 10 százalékos túlteljesítése esetén öt ledolgozott nap hat kitöltött napnak tekinten­dő; a norma 10-től 20 százalékos túlteljesítése esetén négy ledolgo­zott nap öt letöltött napnak; a nor­ma több mint 20 százalékos túltel­jesítése esetén három ledolgozott nap négy letöltött napnak számít. b) kiskorú elítéltek esetén a nor­ma teljesítéséért vagy 5 százalékig terjedő túlteljesítéséért négy kitöl­tött napot számítanak három ledol­gozott napért; a norma 5-től 10 százalékos túlteljesítéséért három letöltött napot két ledolgozott na­pért; a norma 10, vagy ennél na­gyobb százalékos túlteljesítéséért két letöltött napot egy ledolgozott napért; c) a nem normázható produktív munkáknál hat letöltött napot öt ledolgozott napért, kiskorú elítéltek esetén pedig négy kitöltött napot három ledolgozott napért; d) a büntető intézet számára szükséges állandó jellegű gazdasági munkáknál, valamint más elítéltek őrzésénél öt letöltött napot négy ledolgozott napért, kiskorú elítél­tek esetén pedig három letöltött na­pot két ledolgozott napért; e) az elítélteknél, akik tudomá­nyos munkákat készítettek, vagy akiknek találmányi, újítási és ész­­szerűsítési javaslatait elfogadták az illetékes szervek, vagy akik kivé­teles tevékenységet fejtettek ki, három, letöltött napot két ledolgo­zott napért a munkára fordított időben. 27. SZAKASZ. — A feltételes szabadlábra helyezés céljából min­den büntető intézetben javasoló bi­zottság működik. A bizottság elnökből és négy tagból tevődik össze. A bizottság elnöke azon megye ügyészségének kijelölt ügyésze, amelynek területi körzetében a büntetőintézet fekszik. A büntetőintézet parancsnoka jog szerint tagja a bizottságnak. A töb­bi tagokat a parancsnok jelöli ki a szabályzatban előírt funkciókkal foglalkozó alárendelt személyzet soraiból. A bizottság titkára az el­ítéltek nyilvántartó hivatalának vezetője. 28. SZAKASZ. — A 27. szakasz­ban előírt bizottság megvizsgálja minden egyes elítélt helyzetét, s megállapítja, hogy adva vannak-e a büntetőtörvénykönyv 59. és 60. szakaszában előírt feltételek, jegy­zőkönyvet készít, amelyben bejegy­zi az elítélt magaviseletét a bünte­tőintézetben és a munkahelyen, a végzett munkára vonatkozó adato­kat, s adott esetben a feltételes szabadlábra helyezésre vonatkozó javaslatot. A jegyzőkönyvet, amely megál­lapítja, hogy adva vannak a felté­teles szabadlábra helyezéshez szük­séges feltételek a bírósághoz ter­jesztik fel, amelynek területi kör­zetében a büntető intézet fekszik, a büntető perrend­tartás 450. szaka­sza rendelkezéseinek alkalmazása céljából. Amennyiben a bizottság megálla­pítja, hogy az elítélt nem teljesíti a szabadonbocsájtásra szükséges feltételeket, határidőt jelöl ki hely­zetének felülvizsgálására; ez a ha­táridő nem lehet egy évnél hosz­­szabb. U­gyanakkor az elítélt tudo­mására hozza, hogy közvetlenül a bírósághoz folyamodhat. Amennyiben az elítélt közvetlenül a bírósághoz folyamodik feltételes szabadlábra helyezését kérve, a kérvénnyel együtt beküldi a java­soló bizottság jegyzőkönyvét is. VII. RÉSZ Az elítéltek őrizete és a belépés a fogvatartási helyre 29. SZAKASZ. — A büntető in­tézet külső őrizetét, az elítéltek felügyeletét és kíséretét erre a célra kiképzett személyzet végzi, megfelelő intézkedéseket téve, hogy az elítéltek ne vonhassák ki magukat a börtönbüntetés kitöltése alól. 30. SZAKASZ. — Felügyeleti ha­táskörének gyakorlása során a fog­vatartási és a munkahelyre belép­het a törvényszék elnöke vagy az általa kijelölt bíró és a törvény ér­telmében jogosult ügyész. Hason­lóképpen beléphetnek az ellenőrző hatáskörrel rendelkező szervek de­legátusai, valamint azon miniszté­rium által felhatalmazott szemé­lyek, amelynek hatáskörébe a fog­vatartási helyek tartoznak. A nők fogvatartása a jelen tör­vény 3. szakasza második bekez­désének megfelelően történik. A kiskorúakat a nagykorúaktól elkülönítve tartják fogva. A bűnüldözési szervek kérésé­re az ugyanazon ügyben előzetes letartóztatásba helyezetteket egy­mástól elkülönítve tartják fogva. A legfőbb ügyész parancsára létesített előzetes letartóztatási helyeken fogvatartott foglyok őri­zetét és felügyeletét szakképzett személyzet látja el. ............. 40. SZAKASZ. — A bűnügyi eljárás alatt álló előzetes letartóz­tatásba helyezettek látogatókat fogadhatnak, csomagokat kaphat­nak, levelezhetnek a bűnüldöző szervek jóváhagyásával. Zárt le­veleket intézhetnek a bűnügyi el­járást végző szervekhez,­­ a bűn­ügyi eljárás tevékenységét ellen­őrző ügyészhez, az ügyészségi egység főügyészéhez, ennek felet­tes ügyészéhez,­­ valamint más szervekhez. A fogvatartottak, akiknek ügye tárgyalás alatt áll, látogatókat fo­gadhatnak, csomagokat, pénzt kaphatnak és levelezhetnek. Könyveket, lapokat és folyóirato­kat szerezhetnek be a fogvatartá­si hely parancsnokának jóváha­gyásával és részt vehetnek kultu­rális-nevelő akciókban. Az előzetes letartóztatásban le­vőket csak beleegyezésükkel és a letartóztatási hely orvosának vé­leményezésével használhatják fel munkára, kivéve a sorrendben végzett házi jellegű munkákat, amelyekhez nincs szükség bele­egyezésükre. A bűnügyi eljárás alatt álló személyek ugyanilyen feltételek között csak a bűnüldö­ző szervek jóváhagyása alapján használhatók fel munkára. A bűnügyi eljárás vagy ítélke­zés alatt levő személyek saját ruházatukat hordják. Alapos o­­kok esetén kötelesek rabruhát vi­selni. 41. SZAKASZ. — A 2—4, 6—9, 11—23, 26, 29, 30, 42 és 43. sza­kaszok rendelkezései megfelelő módon alkalmazandók. !­. FEJEZET A halálbüntetés végrehajtása 31. SZAKASZ. — A büntetőinté­zet parancsnoka, a halálbüntetés végrehajtására vonatkozó felhatal­mazást megkapva nyomban az el­ítélt tudomására hozza az ügyész jelenlétében, hogy kegyelmi kér­vényt nyújthat be 5 szabad napon belül, s erről jegyzőkönyvet készít. A kegyelmi kérvényt az első és a fellebbviteli bíróság által hozott határozatok másolatával együtt a büntető perrendtartás 424. szaka­szában előírt bíróság elnöke felter­jeszti az Igazságügyminisztérium útján Románia Szocialista Köztár­saság Államtanácsához. 32. SZAKASZ. " A halálbünte­tést "a­ 31. szakasz utolsó bekezdésé­ben előírt bíróság elnökének írásos rendelkezése alapján hajtják végre. Ha a halálos ítélet nőre vonat­kozik, az elnök csak akkor ad uta­sítást a kivégzésre, miután előző­leg megállapították, hogy az el­ítélt személy nincs a büntetőtör­­vénykönyv 55. szakasza első be­kezdésében feltüntetett helyzet e­­gyikében. A kivégzés helyén jelen lesz a törvényszék elnöke, amelynek te­rületi körzetében a büntetőintézet van, a megyei ügyészség, illetve a katonai ügyészség főügyésze, vagy ezek megbízottjai, a bünte­tőintézet parancsnoka és egy tör­vényszéki orvos. A törvényszék elnöke megen­gedheti más személyek jelenlétét is. A halálbüntetés végrehajtása agyonlövéssel történik. III. FEJEZET A bírság végrehajtása 33. SZAKASZ. — A bűnügyi bírság végrehajtását a következők végzik: a) az egység, amely az elítélt­nek járó fizetés vagy bármely más munkajövedelem kifizetését esz­közli; b) a nyugdíj kifizetésének esz­közlését elrendelő szerv, amennyi­ben az elítélt nyugdíjas. Amennyiben az elítélt egy me­zőgazdasági termelőszövetkezet tagja vagy nyugdíjasa, vagy nincs az előző bekezdésben előirányzott valamely helyzetben, a bűnügyi bírság végrehajtását azon helység néptanácsi végrehajtó bizottságá­nak pénzügyi szerve végzi, a­­melyben az elítélt lakhelye van. 34. SZAKASZ. — Az egy­ség vagy a nyugdíjkifizetés esz­közlését elrendelő szerv vezetősége gondoskodik a bírság levonásáról, a törvényes rendelkezések értel­mében, amelyek szabályozzák az állami követelések végrehajtását az elítélt munkajövedelméből, il­letve nyugdíjából, közölve a bíró­sággal a bírság bevételezését és le­tétbehelyezését. A pénzügyi szerv gondoskodik a bírság bevételéről és közli a bí­rósággal ennek leírását. A mezőgazdasági termelőszövet­kezet valamelyik tagjára vagy nyugdíjasára kirótt bírság végre­hajtható levonás útján az állami követelések végrehajtá­sára vonatkozó törvényes rendel­kezések értelmében, az elítéltnek a szövetkezetből járó pénz­beli vagy természetbeni jövedel­méből is, ha pedig ez a levonás nem eszközölhető, végrehajtást le­het elrendelni az elítélt más ja­vaira is. Amennyiben az államnak járó bírság és perköltség a polgári kár­térítéssel együtt áll fenn, a polgá­ri kártérítés részesítendő előny­ben. IV. FEJEZET A kiegészítő büntetések végrehajtása 35. SZAKASZ. — A közigazga­tási területi egység néptanácsának végrehajtó bizottsága, amelynek­­ területén az elítélt lakhelye van, és amely megkapta a kiegészítő büntetésként a büntetőtörvény­­könyv 64. szakaszá a, d és e pontjá- ban feltüntetett jogok egyikének megvonására ■vonatkozó határozat rendelkezésének másolatát, ezt az illetékes szolgálatok tudomására hozza nyilvántartásbavétel céljából. 36. SZAKASZ. — Bármely szerv, amelynek ténykedése szük­ségessé teszi, hogy az érdekelt sze­mély gyakorolja a büntetőtör­vénykönyv 64. szakaszában előírt jogok egyikét, nyilatkozatot kér ettől a személytől, hogy nem szenvedett olyan büntetést, amely megvonta volna e jog gyakorlá­sát. Az előző bekezdésben feltünte­tett szerv, ha szükségesnek véli, felvilágosításokat kér az elítélt személyeket nyilvántartó intéz­ménytől. 37. SZAKASZ. — A katonai le­fokozással járó kiegészítő bünte­tést külön törvényes rendelkezés alapján hajtják végre. 38. SZAKASZ. — A vagyonel­­kobzási kiegészítő büntetés­­ vég­rehajtása az állami követelések végrehajtását és az elkobzást sza­bályozó törvényes rendelkezések­nek megfelelően történik. V. FEJEZET Az előzetes letartóztatás intézkedésének végrehajtása 39. SZAKASZ. — Az előzetes letartóztatás intézkedését bünte­tő intézetekben vagy olyan he­lyeken kell végrehajtani, ame­lyeket esetenként a fegyveres erők minisztere, a belügyminiszter, az Állambiztonsági Tanács elnöke vagy a legfőbb ügyész parancsára létesítettek. A Fegyveres Erők Minisztériu­ma biztosítja a fogva tartási he­lyeket az előzetes letartóztatás­ba helyezett katonák számára, a­­kik ügyében a büntető perrend­tartás törvénykönyve 208. szaka­szának a és b pontjában megjelölt szervek folytatnak vizsgálatot. Az előzetes letartóztatásba he­­­lyezetteket az elítéltektől elkülö­nítve tartják fogva. 41. FEJEZET Rendkívüli, át­meneti és záró­­intézkedések 42. SZAKASZ. — Az elítélt ha­lála esetén ennek a büntető inté­zetben levő dolgai, okmányai és pénze átadandó a családnak. Ha ezeket a javakat nem igényelték a család értesítésétől számí­tott egy évi határidőn belül, vagy abban az esetben, ha egyetlen csa­ládtag sem ismeretes, a haláltól eltelt egy év után ezek átmennek az állam tulajdonába. 43. SZAKASZ. — Egy olyan ,jog megállapításához szükséges okmányokat, amelyekről azt állít­ják, hogy a börtönbüntetés kitöl­tésével kapcsolatban keletkezett, a fogvatartási hely bocsátja ki, de csak az e jog létezésének vagy nem létezésének megállapítására illetékes szervek számára. 44. SZAKASZ. — A börtönbün­tetés kitöltésének, a halálbüntetés végrehajtásának módját és az elő­zetes letartóztatás intézkedését a Minisztertanács által jóváhagyott szabályzat határozza meg. 45. SZAKASZ. — A fegyveres erők minisztere utasításokat bo­­csájt ki a börtönbüntetés kitöl­téséről a katonai fegyelmi egysé­gekben, a Büntetőtörvénykönyv 62. szakasza rendelkezéseinek és a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően, amelyeket megfele­lő módon alkalmaznak ezen egy­ségek jellegére, valamint arra vo­natkozólag, hogyan töltik ki az előzetes letartóztatást azok a kato­nák, akiknek ügyét a büntető perrendtartás 208. szakasza a és b pontjában előírt bűnügyi vizs­gáló szervek vizsgálják ki. 46. SZAKASZ. — 1969. ja­nuár 1-től a jelen törvény érvény­be lépéséig, azok az elítéltek, akik 1 évig terjedő büntetést töltenek ki, a végzett munka javadal­mazása 5 százalékának megfele­lő részt kapnak, azok pedig, a­­kik 5 évnél nagyobb büntetést töltenek ki, 3 százaléknak megfe­lelő részt. 47. SZAKASZ. — A jelen tör­vény érvénybe lépését megelőző időszakra annak a büntetés rész­nek a kiszámítása, amely kitöltet­nek tekinthető a végzett munka a­­lapján, a Büntetőtörvénykönyv 59. és 60. szakaszának alkalmazása céljából, az 1956. évi 720. számú törvényerejű rendelet rendelkezé­seinek megfelelően történik. 48. SZAKASZ. — Jelen tör­vény 1970 január elsején lép ér­vénybe. Ugyanezen időpontban hatályát veszti az 1951. évi 104. számú törvényerejű rendelet a szabadságvesztési büntetések ki­töltési módjáról a fegyelmi egysé­gekben a katonai szolgálatukat teljesítők által, az 1956. évi 720. számú törvényerejű rendelet a határidő előtti szabadonbocsájtás szabályozásáról a végzett munka és a jó magaviselet alapján, a­­mely megjelent a Hivatalos Köz­löny 1957. január 16-i 2. számai­ban, az 1958. évi 126. számú tör­vényerejű rendelet egyes, sza­badságvesztésre ítéltek rendsze­réről, az 1958. évi­­500. számú tör­vényerejű rendelet a halálbünte­tést kimondó bírósági határozatok végrehajtására vonatkozó sza­bályzat jóváhagyásáról, valamint az 1961. évi 292. számú törvény­­erejű rendelet azoknak az anyagi károknak a megállapításáról­­ és megtérítéséről, amelyeket a fog­vatartási helyeken levő foglyok okoztak a Belügyminisztérium-

Next