Vörös Zászló, 1971. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-08 / 108. szám

XXI. évfolyam 108. (6035.) szám 1971. május 8. szombat­n világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Ara 30 báni Péntek délelőtt ünnepi gyű­lés volt a Köztársasági Palota termében a hazai munkásmoz­galom, a román nép története korszakalkotó eseményének — a Román Kommunista Párt m­eg­­alakulásának — 50. évfordulója alkalmából. A hatalmas terem ünnepi kön­tösbe öltözött. A színpad hátte­rét a párt és az ország óriási zászlói, a Román Kommunista Párt címere, az 50-es jubileumi évszám és az 1921—1971. jubi­leumi dátum díszíti. Tíz órakor viharos taps és él­jenzés köszönti a terembe lépő párt- és államvezetőket. Az el­nökségben helyet foglalnak a következő elvtársak: Nicolae Ceausescu, Ion Gheorghe Mau­rer, Emil Bodnaraf, Manea Ma­­nescu, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Panu, Gheorghe Rá­­dulescu, Virgil Trofin, Ilie Verdeț, Maxim Berghianu, Florian Da­­n Vlache, Constantin Dragan, Emil Draganescu, Fazekas Já­nos, Petre Lupu, Dumitru Popa, Dumitru Popescu, Leonte Rautu, Gheorghe Stoica, Vasile Vilcu, Ștefan Voitec, Iosif Banc, Con­stantin Bábalan, Petre Blajovici, Miron Constantinescu, Mihai Dale­a, Miu Dobrescu, Aurel Du­ca, Gere Mihály, Ion Iliescu, Ion Ionita, Király Károly, Vasile Pati­­linei, Ion Stănescu, Mihai Te­resei/, Iosif Uglar, Richard Win­ter, valamint a párt megalakí­tásának részvevői és más mun­kásmozgalmi veteránok — Ghe­orghe Cristescu, a Romániai Kommunista Párt első főtitkára, Constantin Pirvulescu, Chivu Stoica, Mihail Cruceanu, Ion Niculi, Alexandru Sencovici, Gheorghe Vasilichi, Petre Con­­stantinescu-Iafi, Wanda Nicol­­schi, Constantin Jiulescu, Con­stanta Cráciun, Vasile Bigu, Victor Bratfaleanu, Ion Popescu- Pufuri, Sanda Ranghel, Anton Breitenhofer, Bányai László, Csőgör Lajos, Méliusz József, Gheorghe Petrescu, Gheorghe Rusu, Mihai Rosianu és Vida Géza, ipari és mezőgazdasági élenjáró dolgozók — a Szocialis­ta Munka Hőse­ —, társadalmi szervezetek vezetői, tábornokok. (Folytatás az 5. oldalon) a Román Kommunista Párt — Éljen új társadalmunk vezető és szervező ereje! ÜNNEPI GYŰLÉS A KÖZTÁRSASÁGI PALOTA TERMÉBEN A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT MEGALAKULÁSÁNAK 50. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Nicolae Ceaușescu elvtárs előadói beszéde TISZTELT ELVTÁRSAK! ÉS BARÁTAINK! Ma ünnepeljük a Román Kom­munista Párt megalakulásának, ennek a népünk életében történel­mi jelentőségű, korszakalkotó ese­ménynek az 50. évfordulóját. En­gedjék meg, hogy ebből az ünne­pélyes alkalomból tolmácsoljam önöknek, az összes kommunisták­nak, egész népünknek a Román Kommunista Párt Központi Bizott­sága, Románia Szocialista Köztár­saság Államtanácsa és kormánya legmelegebb jókívánságait és szí­vélyes üdvözletét. (Erős, hosszas taps.) Ez az évforduló alkalmat nyújt arra, hogy visszapillantsunk a párt által megtett útra, azokra a har­cokra, amelyeket a munkásosztály, hazánk összes dolgozói folytattak a társadalmi és nemzeti igazsá­gért és szabadságért, a burzsoá földesúri rendszer megdöntéséért, a politikai hatalom kivívásáért és a szocializmus sikeres felépítésé­ért Romániában. A megtett út nem volt sima: sok nehézséget kellett legyőzni, nagy akadályokat kellett leküzdeni — de sem a vadállati terror, sem a börtönök, sem pedig a halál nem tudta leté­ríteni a kommunistákat útjaikról. A kommunisták mindig magasra TISZTELT ELVTÁRSAK! Pártunk története a munkás­­osztály, a parasztság, az értelmi­ség, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozók társa­emelték a társadalmi és nemzeti küzdelem zászlaját, a munkás­­osztály, egész dolgozó népünk biztoskezű szervezőiként és ve­zetőiként munkálkodtak. (Erős, hosszas taps.) Harcukban a kom­munistákat állandóan a min­dent legyőző marxista-leninista tanításba vetett töretlen hit, a nemzeti szabadságra és társadal­mi igazságra irányuló népi törek­vések iránti határtalan odaadás lelkesítette. (Élénk taps) E gyűlésen jelen vannak vete­ránok, akik részt vettek a párt megalakításában, az illegalitás éveinek-s­­ok aktivistája, aki ha­tártalan odaadással teljesített­e a párttól pátt feladatokat, s kivet­te részét pártunk és népünk ösz­­szes nagy sikereiből. A párt igen nagyra értékeli az illegalitás évei­nek aktivistáit. A Központi Bizott­ság nevében meleg jókívánságain­kat és kommunista köszönetünket tolmácsolom valamennyiüknek! (Hosszas taps.) Sokan azok közül, akik 1921- ben részt vettek a párt megalakí­tásában és soraiban aktiváltak, nincsenek már közöttünk. A mély tiszteletadás jeléül adózzunk em­léküknek egy percnyi csenddel. (A hallgatóság feláll, kegyelettel adó­zik az elhunytak emlékének,­­dalmi és nemzeti harcainak tör­ténete, a romániai munkás- és forradalmi mozgalom megszületé­sének és fejlődésének története. Mi, kommunisták, a nép haladó hagyományainak folytatói va­gyunk. Megbecsüljük mindazokat, akik az idegen elnyomatás ellen, a nép függetlenségéért, a ro­mán nemzeti állam megalakításá­ért vívott harc élén álltak.A­ har­­cok nehezét mindig a széles nép­tömegek viselték, forró hálánkat fejezzük ki nekik és kegyelettel adózunk e harcokban hozott sú­lyos áldozataiknak. A XIX. századot, nagy nemzeti és társadalmi felszabadulási moz­galmak jellemezték. Az 1821-es felkelés, az 1848-as forradalom, a fejedelemségek 1859. évi egyesü­lése, az 1877-es­ függetlenségi hábo­rú sorsdöntő mozzanat orszá­gunk történetében. Ugyanakkor ezek az események jelezték, hogy országunk rátért a kapitalista fej­lődés útjára­s, és hogy a történelem színterén a burzsoáziával egyidő­­ben megjelent a munkásosztály is. A múlt század második felében, különösen a román nemzeti állam 1859- ben történt megalakulása után, Románia erőteljes kapitalis­ta fejlődésen ment át. Az a sajátos helyzet, amelyet az ottomán biro­dalomtól való függőség és az idé­zett elő, hogy a külföldi tőke már akkoriban behatolt az ország gaz­daságába, rendkívül nehéz körül­mények közé juttatta a dolgozó­kat. Ilyen keretek között már az 1860— 1870-es időszakban kezdtek megalakulni a munkás szerveze­tek. Meg kell jegyeznem, hogy az első munkáskörök létrejöttét, a szocialista eszmék romániai elter­jedésének kezdetét ösztönözték a­­zok a kapcsolatok, amelyeket ro­mán harcosok tartottak fenn a tu­dományos szocializmus megterem­tőivel — Marx-szal és Engels-szel. 1888-ban Engels Ion Nádejde szo­cialista harcoshoz intézett leve­lében kifejezte nagy megelégedé­sét afölött, hogy a romániai szo­cialisták programjukban a marx­ista elmélet alapelveit alkalmaz­zák. A munkásmozgalom fejlődése és a tudományos szocializmus eszmé­inek elterjedése nyomán'1893-ban­s megalakult a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja. Noha csak hat évig működött, mert egyes vezetők átálltak a burzsoá­zia oldalára, a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja rendkí­vüli mozzanatot jelentett a prole­tariátus politikai harcában. A szakszervezeti mozgalom országos méretű megszervezése 1906-ban és a Szocialista Párt helyreállítá­sa 1910-ben tükrözte a romániai munkásosztály politikai érettségét, azt, hogy egyre jelentősebb szere­pet vívott ki az ország életében. A romániai munkásmozgalom to­vábbra is kapcsolatot tartott fenn más országok forradalmi mozgal­mával, segített Oroszországba szál­lítani a nyugati orosz emigrációt által nyomtatott irodalmat — be­leértve a lenini Iszkrát is —, ki­nyilvánította aktív szolidaritását az orosz proletariátusnak a cáriz­mus elleni 1905-ös harcával, töb­bek között segítséget nyújtott a Potyemkin cirkáló forradalmi le­génységének, amely — mint isme­retes — politikai menedékjogot kapott Romániában. A román szo­cialista harcosoknak közvetlen kapcsolataik voltak V. I. Leninnel. Az első imperialista világháborút megelőző években, valamint e­fhá­­ború idején a­ munkás - és szo­cialista mozgalom határozottan fellépett a háború ellen, részt vett a háborúellenes nemzetközi érte­kezleteken és nagy tömegtünteté­seket szervezett az országban. A háború befejezése és az egy­séges nemzeti állam, megteremté­­se után, Románia fejlődésének új szakaszába lépett,­ ugyanakkor a munkás- és szocialista mozgalom új dimenziókat kapott Századunk második évtizedének végén az or­szágban számos társadalmi és nemzeti ellentét halmozódott fel, s ez mélyreható változásokat kö­vetelt meg a társadalmi életben. Különösen az agrárreform végre­­hajtása, a fejlett­ nemzeti ipar megteremtése, a külföldi tőkétől való függőség felszámolása, a po­litikai és állami élet demokratizá­lása vált sürgetővé. Ezektől a vál­­tozásoktól­l függött az ország gyors gazdasági és társadalmi haladása. A nemzetközi életben­­is­ állan­dóan mélyültek az osztályellenté­tek, megnövekedett a munkásosz­tály forradalmi lendülete, biro­dalmak omlottak össze, fokozó­dott a nemzeti és társadalmi fel­­szabadítási küzdelem. A Nagy Októberi­­Szocialista Forradalom győzelme az emberiség történelme új korszakának kezdetét hirdette — a szocializmus és a kommuniz­mus megteremtésére való áttérés korszakát. Ilyen belső és külső körülmé­nyek között a romániai munkás­­osztály és más társadalmi erők el­szántan harcra keltek a társadal­mi és nemzeti elnyomás ellen. Az 1918—1919-es sztrájkok, az 1920- as általános sztrájk a forradalmi lendület növekedéséről és arról tanúskodik, hogy a munkásosztály egyre erőteljesebben érvényesül a román társadalom leghaladóbb társadalmi erejeként. A belföldi és a nemzetközi hely­zet, az akkori évek osztályharcai meggyorsították annak a­­szüksé-­­ gességnek a kikristályosodását, hogy olyan új típusú forradalmi párt alakuljon meg, amely vezet­ni" tudja a munkásosztályt és a többi haladó társadalmi erőt a de­mokratikus jogaik és szabadság­­jogaik megvédéséért, a mélyreha­tó társadalmi átalakulásokért ví­vott harcban. A szocialista, párt soraiban egyre erőteljesebben hal­hatták szavukat azok az erők, a­­­­melyek állást foglaltak egy marx­ista-leninista ideológiára támasz­kodó forradalmi párt mellett. 1921 . május 8-án a szocialista párt kongresszusa nagy szavazattöbb­­­­séggel elhatározta, hogy a párt átalakul Romániai Kommunista Párttá. (Erős, hosszasan ismétlődő taps). Úgy hiszem, egyetértenek azzal, hogy köszöntsük az ünnepi gyűlésünkön résztvevő ,Gheorghe Cristescu elvtársat, aki a Romá­niai Kommunista Párt első főtit­kára volt (Erős taps). A kommu­nista párt megalakulása a forra­dalmi erők és a marxizmus­­leninizmus diadalát jelentette or­szágunk munkásmozgalmában! Et­től a pillanattól kezdve a romá­niai forradalmi mozgalom fejlődé­­­sének újabb, magasabb szakaszá­ba lépett. A reakciós körök már a párt első kongresszusa idején kegyet­lenül üldözték a kommunistákat. Három évi legális tevékenység u­­tán a pártot törvényen kívül he­lyezte a burzsoá­ földesúri kor­mány. A kommunisták két évtize­den át kénytelenek voltak az ille­galitás nehéz körülményei között tevékenykedni, szembeszállni a burzsoá­ földesúri rendszer meg­torló intézkedéseivel. Ebben az egész időszakban a párt volt a dolgozók valamennyi forradalmi harcának szervezője és vezetője. Az akkori számos osztály­csata közül, megemlítem a lupé­­nyi bányászok 1929. évi sztrájk­ját, a kőolajipari és vasúti mun­kások 1933-as sztrájkjait, amelyek a legbeszédesebben kifejezték munkásosztályunk kombattív szel­lemét, a kommunista párt szere­ttének érvényesülését, azt a ké­pességét, hogy szervezze és ve­zesse a dolgozók harcát. (Erős taps). Sokoldalú tevékenységet fejtett ki pártunk a munkásosztály egy­ségéért, valamennyi demokratikus erő összefogásáért, az ország fa­­sizálási politikája, a háborús ké­szülődés ellen vívott harcban. Ilyen értelemben említésre méltók a demokratikus erők sikeres egy­séges akciói az 1936-os részleges választásokon, valamint az 1939. évi május elsejei nagy antifasiszta és háborúellenes tüntetés. A párt ebben az egész időszakban fárad­hatatlanul küzdött a Szovjetunió­val való barátsági és együttmű­ködési politikáért, a román-szov­jet diplomáciai kapcsolatok felvé­teléért. (Élénk taps). A reakciós körök nemzetellenes politikájával szemben a kommu­nista párt volt az ország nemzeti érdekeit védelmező legkövetkeze­tesebb erő. A demokratikus erők egységének a hiánya azonban le­hetővé tette, hogy a reakció, be­vezesse a katonai-fasiszta dikta­túrát, alárendelje az országot a hitlerista Németországnak. Ismere­tes, hogy 1939—1940-ben súlyos­bodott a nemzetközi helyzet, a náci Németország közvetlen agressziót indított számos európai állam el­len, kirobbantotta a második vi­lágháborút. Románia nemzetközi szempontból elszigetelt helyzet­ben volt, ez megkönnyítette Hitler számára a bécsi döntés kikénysze­rítését, országunk területének megcsonkítását. Ilyen körülmények között a Romániai Kommunista Párt az Ekésfronttal, a MADOSZ- szal és más politikai erőkkel együtt harcba szólította a népet a haza területi épségének megvédéséért. (Erős taps). A nemzeti ellenállás­nak kedvező légkör alakult ki, de a vezető kormányköröknek és a burzsoá pártok vezetőségének áru­lása megakadályozta a széles nép­tömegek harcát. Röviddel ezután a katonai-fasiszta diktatúra a nép a­­karata és nemzeti érdekei ellenére, a náci Németország oldalán bele­sodorta Romániát a szovjetellenes háborúba. 1940-ben a hitlerista csapatok­ bevonultak az országba, s ez vol­taképpen Románia megszállását és a náci háborús gépezetnek való alárendelését jelentette, az ország kincseinek kifosztásához vezetett, súlyos szenvedéseket okozott a román népnek. Ugyanakkor a ka­tonai-fasiszta diktatúra és a hitle­rista megszállók kegyetlen üldö­zőhadjáratot indítottak a kommu­nisták ellen és más antifasiszta hazafias erők ellen. A kommunis­ták és antifasiszta harcosok százait és ezreit vetették börtönökbe és hurcolták gyűjtőtáborokba közü­lük sokat megöltek a kivégző osz­tagok. E véres megtorlás célja az volt, hogy felszámolják az anti­fasiszta ellenállást és a háború­ellenes mozgalmat. De amint is­meretes, a román fasiszta reakció és a német nácik tervei teljes ku­darcot szenvedtek, nem tudták megtörni az antifasiszta­ erők aka­ratát, ezek az erők a terror elle­(Folytatás a 2. oldalon) A nép társadalmi és nemzeti felszabadításáért, a szocializ­musért vívott harc nagyszerű forradalmi hagyományai AZ ÜNNEPI GYŰLÉS ELNÖKSÉGE

Next