Vörös Zászló, 1971. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1971-05-08 / 108. szám
XXI. évfolyam 108. (6035.) szám 1971. május 8. szombatn világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Ara 30 báni Péntek délelőtt ünnepi gyűlés volt a Köztársasági Palota termében a hazai munkásmozgalom, a román nép története korszakalkotó eseményének — a Román Kommunista Párt megalakulásának — 50. évfordulója alkalmából. A hatalmas terem ünnepi köntösbe öltözött. A színpad hátterét a párt és az ország óriási zászlói, a Román Kommunista Párt címere, az 50-es jubileumi évszám és az 1921—1971. jubileumi dátum díszíti. Tíz órakor viharos taps és éljenzés köszönti a terembe lépő párt- és államvezetőket. Az elnökségben helyet foglalnak a következő elvtársak: Nicolae Ceausescu, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaraf, Manea Manescu, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Panu, Gheorghe Rádulescu, Virgil Trofin, Ilie Verdeț, Maxim Berghianu, Florian Dan Vlache, Constantin Dragan, Emil Draganescu, Fazekas János, Petre Lupu, Dumitru Popa, Dumitru Popescu, Leonte Rautu, Gheorghe Stoica, Vasile Vilcu, Ștefan Voitec, Iosif Banc, Constantin Bábalan, Petre Blajovici, Miron Constantinescu, Mihai Dalea, Miu Dobrescu, Aurel Duca, Gere Mihály, Ion Iliescu, Ion Ionita, Király Károly, Vasile Patilinei, Ion Stănescu, Mihai Teresei/, Iosif Uglar, Richard Winter, valamint a párt megalakításának részvevői és más munkásmozgalmi veteránok — Gheorghe Cristescu, a Romániai Kommunista Párt első főtitkára, Constantin Pirvulescu, Chivu Stoica, Mihail Cruceanu, Ion Niculi, Alexandru Sencovici, Gheorghe Vasilichi, Petre Constantinescu-Iafi, Wanda Nicolschi, Constantin Jiulescu, Constanta Cráciun, Vasile Bigu, Victor Bratfaleanu, Ion Popescu- Pufuri, Sanda Ranghel, Anton Breitenhofer, Bányai László, Csőgör Lajos, Méliusz József, Gheorghe Petrescu, Gheorghe Rusu, Mihai Rosianu és Vida Géza, ipari és mezőgazdasági élenjáró dolgozók — a Szocialista Munka Hőse —, társadalmi szervezetek vezetői, tábornokok. (Folytatás az 5. oldalon) a Román Kommunista Párt — Éljen új társadalmunk vezető és szervező ereje! ÜNNEPI GYŰLÉS A KÖZTÁRSASÁGI PALOTA TERMÉBEN A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT MEGALAKULÁSÁNAK 50. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Nicolae Ceaușescu elvtárs előadói beszéde TISZTELT ELVTÁRSAK! ÉS BARÁTAINK! Ma ünnepeljük a Román Kommunista Párt megalakulásának, ennek a népünk életében történelmi jelentőségű, korszakalkotó eseménynek az 50. évfordulóját. Engedjék meg, hogy ebből az ünnepélyes alkalomból tolmácsoljam önöknek, az összes kommunistáknak, egész népünknek a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa és kormánya legmelegebb jókívánságait és szívélyes üdvözletét. (Erős, hosszas taps.) Ez az évforduló alkalmat nyújt arra, hogy visszapillantsunk a párt által megtett útra, azokra a harcokra, amelyeket a munkásosztály, hazánk összes dolgozói folytattak a társadalmi és nemzeti igazságért és szabadságért, a burzsoá földesúri rendszer megdöntéséért, a politikai hatalom kivívásáért és a szocializmus sikeres felépítéséért Romániában. A megtett út nem volt sima: sok nehézséget kellett legyőzni, nagy akadályokat kellett leküzdeni — de sem a vadállati terror, sem a börtönök, sem pedig a halál nem tudta letéríteni a kommunistákat útjaikról. A kommunisták mindig magasra TISZTELT ELVTÁRSAK! Pártunk története a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozók társaemelték a társadalmi és nemzeti küzdelem zászlaját, a munkásosztály, egész dolgozó népünk biztoskezű szervezőiként és vezetőiként munkálkodtak. (Erős, hosszas taps.) Harcukban a kommunistákat állandóan a mindent legyőző marxista-leninista tanításba vetett töretlen hit, a nemzeti szabadságra és társadalmi igazságra irányuló népi törekvések iránti határtalan odaadás lelkesítette. (Élénk taps) E gyűlésen jelen vannak veteránok, akik részt vettek a párt megalakításában, az illegalitás éveinek-sok aktivistája, aki határtalan odaadással teljesítette a párttól pátt feladatokat, s kivette részét pártunk és népünk öszszes nagy sikereiből. A párt igen nagyra értékeli az illegalitás éveinek aktivistáit. A Központi Bizottság nevében meleg jókívánságainkat és kommunista köszönetünket tolmácsolom valamennyiüknek! (Hosszas taps.) Sokan azok közül, akik 1921- ben részt vettek a párt megalakításában és soraiban aktiváltak, nincsenek már közöttünk. A mély tiszteletadás jeléül adózzunk emléküknek egy percnyi csenddel. (A hallgatóság feláll, kegyelettel adózik az elhunytak emlékének,dalmi és nemzeti harcainak története, a romániai munkás- és forradalmi mozgalom megszületésének és fejlődésének története. Mi, kommunisták, a nép haladó hagyományainak folytatói vagyunk. Megbecsüljük mindazokat, akik az idegen elnyomatás ellen, a nép függetlenségéért, a román nemzeti állam megalakításáért vívott harc élén álltak.A harcok nehezét mindig a széles néptömegek viselték, forró hálánkat fejezzük ki nekik és kegyelettel adózunk e harcokban hozott súlyos áldozataiknak. A XIX. századot, nagy nemzeti és társadalmi felszabadulási mozgalmak jellemezték. Az 1821-es felkelés, az 1848-as forradalom, a fejedelemségek 1859. évi egyesülése, az 1877-es függetlenségi háború sorsdöntő mozzanat országunk történetében. Ugyanakkor ezek az események jelezték, hogy országunk rátért a kapitalista fejlődés útjáras, és hogy a történelem színterén a burzsoáziával egyidőben megjelent a munkásosztály is. A múlt század második felében, különösen a román nemzeti állam 1859- ben történt megalakulása után, Románia erőteljes kapitalista fejlődésen ment át. Az a sajátos helyzet, amelyet az ottomán birodalomtól való függőség és az idézett elő, hogy a külföldi tőke már akkoriban behatolt az ország gazdaságába, rendkívül nehéz körülmények közé juttatta a dolgozókat. Ilyen keretek között már az 1860— 1870-es időszakban kezdtek megalakulni a munkás szervezetek. Meg kell jegyeznem, hogy az első munkáskörök létrejöttét, a szocialista eszmék romániai elterjedésének kezdetét ösztönözték azok a kapcsolatok, amelyeket román harcosok tartottak fenn a tudományos szocializmus megteremtőivel — Marx-szal és Engels-szel. 1888-ban Engels Ion Nádejde szocialista harcoshoz intézett levelében kifejezte nagy megelégedését afölött, hogy a romániai szocialisták programjukban a marxista elmélet alapelveit alkalmazzák. A munkásmozgalom fejlődése és a tudományos szocializmus eszméinek elterjedése nyomán'1893-bans megalakult a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja. Noha csak hat évig működött, mert egyes vezetők átálltak a burzsoázia oldalára, a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja rendkívüli mozzanatot jelentett a proletariátus politikai harcában. A szakszervezeti mozgalom országos méretű megszervezése 1906-ban és a Szocialista Párt helyreállítása 1910-ben tükrözte a romániai munkásosztály politikai érettségét, azt, hogy egyre jelentősebb szerepet vívott ki az ország életében. A romániai munkásmozgalom továbbra is kapcsolatot tartott fenn más országok forradalmi mozgalmával, segített Oroszországba szállítani a nyugati orosz emigrációt által nyomtatott irodalmat — beleértve a lenini Iszkrát is —, kinyilvánította aktív szolidaritását az orosz proletariátusnak a cárizmus elleni 1905-ös harcával, többek között segítséget nyújtott a Potyemkin cirkáló forradalmi legénységének, amely — mint ismeretes — politikai menedékjogot kapott Romániában. A román szocialista harcosoknak közvetlen kapcsolataik voltak V. I. Leninnel. Az első imperialista világháborút megelőző években, valamint efháború idején a munkás - és szocialista mozgalom határozottan fellépett a háború ellen, részt vett a háborúellenes nemzetközi értekezleteken és nagy tömegtüntetéseket szervezett az országban. A háború befejezése és az egységes nemzeti állam, megteremtése után, Románia fejlődésének új szakaszába lépett, ugyanakkor a munkás- és szocialista mozgalom új dimenziókat kapott Századunk második évtizedének végén az országban számos társadalmi és nemzeti ellentét halmozódott fel, s ez mélyreható változásokat követelt meg a társadalmi életben. Különösen az agrárreform végrehajtása, a fejlett nemzeti ipar megteremtése, a külföldi tőkétől való függőség felszámolása, a politikai és állami élet demokratizálása vált sürgetővé. Ezektől a változásoktóll függött az ország gyors gazdasági és társadalmi haladása. A nemzetközi életbenis állandóan mélyültek az osztályellentétek, megnövekedett a munkásosztály forradalmi lendülete, birodalmak omlottak össze, fokozódott a nemzeti és társadalmi felszabadítási küzdelem. A Nagy OktóberiSzocialista Forradalom győzelme az emberiség történelme új korszakának kezdetét hirdette — a szocializmus és a kommunizmus megteremtésére való áttérés korszakát. Ilyen belső és külső körülmények között a romániai munkásosztály és más társadalmi erők elszántan harcra keltek a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen. Az 1918—1919-es sztrájkok, az 1920- as általános sztrájk a forradalmi lendület növekedéséről és arról tanúskodik, hogy a munkásosztály egyre erőteljesebben érvényesül a román társadalom leghaladóbb társadalmi erejeként. A belföldi és a nemzetközi helyzet, az akkori évek osztályharcai meggyorsították annak aszüksé- gességnek a kikristályosodását, hogy olyan új típusú forradalmi párt alakuljon meg, amely vezetni" tudja a munkásosztályt és a többi haladó társadalmi erőt a demokratikus jogaik és szabadságjogaik megvédéséért, a mélyreható társadalmi átalakulásokért vívott harcban. A szocialista, párt soraiban egyre erőteljesebben halhatták szavukat azok az erők, amelyek állást foglaltak egy marxista-leninista ideológiára támaszkodó forradalmi párt mellett. 1921 . május 8-án a szocialista párt kongresszusa nagy szavazattöbbséggel elhatározta, hogy a párt átalakul Romániai Kommunista Párttá. (Erős, hosszasan ismétlődő taps). Úgy hiszem, egyetértenek azzal, hogy köszöntsük az ünnepi gyűlésünkön résztvevő ,Gheorghe Cristescu elvtársat, aki a Romániai Kommunista Párt első főtitkára volt (Erős taps). A kommunista párt megalakulása a forradalmi erők és a marxizmusleninizmus diadalát jelentette országunk munkásmozgalmában! Ettől a pillanattól kezdve a romániai forradalmi mozgalom fejlődésének újabb, magasabb szakaszába lépett. A reakciós körök már a párt első kongresszusa idején kegyetlenül üldözték a kommunistákat. Három évi legális tevékenység után a pártot törvényen kívül helyezte a burzsoá földesúri kormány. A kommunisták két évtizeden át kénytelenek voltak az illegalitás nehéz körülményei között tevékenykedni, szembeszállni a burzsoá földesúri rendszer megtorló intézkedéseivel. Ebben az egész időszakban a párt volt a dolgozók valamennyi forradalmi harcának szervezője és vezetője. Az akkori számos osztálycsata közül, megemlítem a lupényi bányászok 1929. évi sztrájkját, a kőolajipari és vasúti munkások 1933-as sztrájkjait, amelyek a legbeszédesebben kifejezték munkásosztályunk kombattív szellemét, a kommunista párt szerettének érvényesülését, azt a képességét, hogy szervezze és vezesse a dolgozók harcát. (Erős taps). Sokoldalú tevékenységet fejtett ki pártunk a munkásosztály egységéért, valamennyi demokratikus erő összefogásáért, az ország fasizálási politikája, a háborús készülődés ellen vívott harcban. Ilyen értelemben említésre méltók a demokratikus erők sikeres egységes akciói az 1936-os részleges választásokon, valamint az 1939. évi május elsejei nagy antifasiszta és háborúellenes tüntetés. A párt ebben az egész időszakban fáradhatatlanul küzdött a Szovjetunióval való barátsági és együttműködési politikáért, a román-szovjet diplomáciai kapcsolatok felvételéért. (Élénk taps). A reakciós körök nemzetellenes politikájával szemben a kommunista párt volt az ország nemzeti érdekeit védelmező legkövetkezetesebb erő. A demokratikus erők egységének a hiánya azonban lehetővé tette, hogy a reakció, bevezesse a katonai-fasiszta diktatúrát, alárendelje az országot a hitlerista Németországnak. Ismeretes, hogy 1939—1940-ben súlyosbodott a nemzetközi helyzet, a náci Németország közvetlen agressziót indított számos európai állam ellen, kirobbantotta a második világháborút. Románia nemzetközi szempontból elszigetelt helyzetben volt, ez megkönnyítette Hitler számára a bécsi döntés kikényszerítését, országunk területének megcsonkítását. Ilyen körülmények között a Romániai Kommunista Párt az Ekésfronttal, a MADOSZ- szal és más politikai erőkkel együtt harcba szólította a népet a haza területi épségének megvédéséért. (Erős taps). A nemzeti ellenállásnak kedvező légkör alakult ki, de a vezető kormányköröknek és a burzsoá pártok vezetőségének árulása megakadályozta a széles néptömegek harcát. Röviddel ezután a katonai-fasiszta diktatúra a nép akarata és nemzeti érdekei ellenére, a náci Németország oldalán belesodorta Romániát a szovjetellenes háborúba. 1940-ben a hitlerista csapatok bevonultak az országba, s ez voltaképpen Románia megszállását és a náci háborús gépezetnek való alárendelését jelentette, az ország kincseinek kifosztásához vezetett, súlyos szenvedéseket okozott a román népnek. Ugyanakkor a katonai-fasiszta diktatúra és a hitlerista megszállók kegyetlen üldözőhadjáratot indítottak a kommunisták ellen és más antifasiszta hazafias erők ellen. A kommunisták és antifasiszta harcosok százait és ezreit vetették börtönökbe és hurcolták gyűjtőtáborokba közülük sokat megöltek a kivégző osztagok. E véres megtorlás célja az volt, hogy felszámolják az antifasiszta ellenállást és a háborúellenes mozgalmat. De amint ismeretes, a román fasiszta reakció és a német nácik tervei teljes kudarcot szenvedtek, nem tudták megtörni az antifasiszta erők akaratát, ezek az erők a terror elle(Folytatás a 2. oldalon) A nép társadalmi és nemzeti felszabadításáért, a szocializmusért vívott harc nagyszerű forradalmi hagyományai AZ ÜNNEPI GYŰLÉS ELNÖKSÉGE