Vörös Zászló, 1971. szeptember (23. évfolyam, 208-233. szám)
1971-09-26 / 230. szám
Gyorsabb munkát a szántóföldeken! A vetés nem tart lépést az idővel A tapasztalat bizonyítja, s a megyei búzatermesztési értekezlet újra leszögezte: a búza vetésének optimális időszaka szeptember 20 és október 20-ika között van. Igen ám, de e határidő betartásához jó rajtra van szükség, mert amit az elején elhanyagoltunk, azt, már nehezen hozzuk be. Egyre inkább útját állja majd az ekéknek a cukorrépa, a kukorica. Most, az elején van terük a vetőgépeknek. A legtöbb helyen előnnyel indultak. 50—60 sőt 100 hektárt már augusztus végén, szeptember elején előkészítettek. Hogyan használták ki ezt az előnyt, szervezték meg a továbbiakban a területfelszabadítást és a vetést? Erre kerestünk választ ankétünk során. AZ INDULÁS NEM A LEGJOBBAN SIKERÜLT Számos termelőszövetkezetet látogattunk meg pénteken, Göcstől egészen Szászkézdig. Sajnos, csak elvétve találkoztunk búza vetőgépekkel. Talán csak Göcsről szólhatunk dicsérőleg. Már kora reggel vetették a búzát. Az árpával az előző napokban végeztek. Két géppel indultak, s estére mintegy 24 hektáron tették földbe a magot. Nádason is a búzát vetették. Az árpa egy része azonban még zsákokban. Miért? — Az eső előtt 80 hektárnyi területet szántottunk és tárcsáztunk fel — mondja a főmérnök. — A föld annyira magába szívta a vizet, hogy nem lehet rámenni. Hasonlóan érvelnek Kenden, Szászkézden, Dósában, Héjasfalván is, ahol még nem került sor a búza vetésére. Igaz, Kenden és Héjasfalván végeztek az árpa vetésével. Kenden másnapra ígérték a búzavetés megkezdését, viszont az utóbbiban csak hétfőn kerülhet sor rá, mert az összes gépeket egy-két napra a szövetkezetközi farmra irányítják az árpa vetéséhez. Szászkézben Haller Aurél brigádja is végzett péntek estig az árpa vetésével, a búzáéhoz nem fogtak hozzá, mert más brigádokban még jelentős terület volt vetetlenül. Feltétlen szükség van tehát a búza vetésének meggyorsítására, mert nem nagyon állja helyét az az állítás, hogy van még idő bőven. Hisz egy hirtelen beálló esős idő (amivel már takarózunk) sok kellemetlenséget okozhat. A GÉPKEZELŐK HOZZÁÁLLÁSA Többször leszögeztük már, hogy az őszi vetés sikere nagy részt a gépkezelőktől függ. Ankétünk során meggyőződhettünk, hogy becsülettel eleget is tesznek feladatuknak. Ott látni őket a határ minden részén. Sokszor olyan munkára is vállalkoznak, ami nem éppen az ő feladatuk. Ismét a göcsiekkel példázódunk.A volánnál Simon Kálmán és Szövérfi Sándor gépkezelők, hátul, a vetőgépen pedig a tanulók. A magot, a csoroszlyák működését vigyázzák. —Nagy segítségünkre vannak — ismeri el Simon Kálmán. — Reggel korábban bejönnek s ellátják üzemanyaggal a gépeket. Napközben is sokat segítenek. — Náluk nélkül nehezen boldogulnánk — szól közbe a társa, mert bizony az utóbbi időben az éjfél ritkán él az ágyban. És a göcsiek nem az egyedüliek, akik hosszabbított műszakban dolgoznak. Este a vetőgépet ekével cserélik fel, s átvonulnak az egyenesebb területre. Máshol a részlegvezető is odaül a volán mellé vagy éppen a vetőmag kiszállításánál segítkezik. A BETAKARÍTÁSNÁL NEM LEHET MEGÁLLÁS Amint már említettük, a területek felszabadításával a legtöbb helyen elérkeztek a kukoricához. Nos, leszögezhetjük: mindenütt megvan a lehetőség e munka meggyorsítására. A termés betakarításra alkalmas. Göcsön és Kenden hozzá is fogtak a kukoricatöréshez. — Ötven hektárról már a kasokba is került a termés — újságolja a göcsi misz főkönyvelője. A napokban az ekék is munkába állhatnak ezen a területen, mert a szár nagy részét silózó kombájnnal takarítják be. Nagykenden a kalákarendszert említik jó módszerként. Először a vetésre kerülő területekről takarítják be a termést, két napot adnak minden egyes parcellára. Tehát, annak a tagnak, akinek része beleesik ebbe a területbe, a szomszédai segítenek, így akarják biztosítani a 146 hektáron (amely előveteményként szerepel) a kukorica gyors betakarítását. Nádason, Szászkézden és máshol még nem kezdték meg a kukorica törését. A tagság nagy részét a burgonyabetakarítás köti le. Nádason még mintegy négy napra van szükség e munka befejezéséhez. Héjasfalván pénteken még csak az előkészületekről tudtak beszámolni. Negyven hektár területet kellett kigyomlálni, megkaszálni, hogy a betakarítást részben gépesíthessék. Amint a termelőszövetkezet elnöke elmondotta, így is csak napi hat hektáros üzemet tudnak biztosítani. Ez pedig kevés, nagyon elhúzódik a burgonya betakarítása. A tagság erejére máshol is nagy szükség van, hisz ezenkívül a kukorica, cukorrépa és más termények is útját állják a búza vetésének. Az őszi növények betakarítása tehát minden termelőszövetkezetben nagyobb ütemet követel. Ehhez, amint néhány helyen meg is tették, feltétlenül igénybe kell venni a gépek erejét, hogy mindig szabad területet biztosíthassanak a traktoroknak. NAGYOBB GONDOT A TALAJTÁPERŐ BIZTOSÍTÁSÁRA A jövő évi bőséges termés egyik igen fontos feltétele a megfelelő talajtáperő biztosítása. Istállótrágyára, műtrágyára annál inkább szükség van, mert a meglátogatott termelőszövetkezetekben jelentős területeken vetnek búzát kalászos után. Nádason 50, Szászkézden csupán egy brigádban 20, Héjasfalván pedig nem kevesebb, mint 113 hektáron kerül szálasgabona után a búza. Ez már egymagában hibás szemlélet. A vezető tanácsnak, ,a szakembereknek körültekintőbben kellett volna kijelölniük a vetésterületeket. De ha már így történt, nagyobb gondot kell fordítani a feljavításukra. Igen ám, de a legszükségesebbel: a szuperfoszfáttal legtöbb helyen nem rendelkeznek. Nagykenden még egyetlen kilót sem szórtak ki, mert nincs, Héjasfalván és máshol is fogytán a tartalék a szuperfoszfátból. A megyei Anyagellátó központ tehát nem állt hivatása magaslatán, ígéret van műtrágyára, azonban addig is, amíg megérkezik, a tartalékot azokon a területeken kell felhasználni, ahol a talaj legjobban megköveteli. Közel egy hét telt el a búzavetés megkezdése óta. Az eredmények azonban nem kielégítőek. Mindenütt van viszont lehetőség a betarítás és a vetés meggyorsítására. Csupán jó gazdaszem, körültekintő szervezés, mozgósítás szükséges hozzá. A munkaparancs aláírásával a gépkezelő felelősséget vállal a vetés minőségéért. Bálint Lajos nádas gépkezelő mielőtt elindulna, átveszi a főmérnöktől az utasítást. Simon Károly és Szövérfi Sándor vetik a búzát a göcsi határban Diákok az aranygyümölcsös Bátoson Marosvásárhelytől Bátosig idézgetem Bartalis János Aranygyümölcsös Kosály című versét.........Csak most voltál rügyező ág Csupasz fa, reménykedő Ígéret/ s már itt állsz megrakodva/ királyi pompában, beteljesedve,/ császári győztesen/ .. .Látom nemesen csillogó ékköveid a lombok közt./ Látom függő briliánsaidat, az aranykörtéket. Látom a pazar szilvafonatokat,/ mint gyümölcsfüzéreket..Szép, nagyon szép vers, mondják kollegáim, épp illik Bátosra. Tizenvalahány évvel ezelőtt együtt jártuk a bátosi oldalakat, amikor e gyümölcsfákat még csemetéknek nevezték. Felelevenítjük akkori élményeinket, az egyik mérnökkel folytatott beszélgetésünket. Emlékszel — kérdi kollegám? — a mérnök akkor azt mondotta: ,,Tíz év múlva aranybánya lesz ez a hely". Vajon hol van ez a jövőbe látó mérnök? Vajon melyik hegyoldalon ülteti az „aranybánya töveit", hogy majd tíz-tizenöt év múlva ott is termésüktől roskadozó gyümölcsfák ékesítsék a határt? Mondom, láttuk a csemetéket, csupasz ágaikat, metszett gyökereiket, de akkor még a mérnök sem tudta velünk a mostani képet elhitetni. Egyszerűen nem tudtuk elképzelni, hogy ilyen szép is lehet valaha az ezer hektárnál is nagyobb bátosi gyümölcsös. Nem is gyümölcsös ez, inkább erdő, olyan végtelen s olyan igézően szép, hogy azt elmondani szinte lehetetlen. És ebben a gyümölcsös erdőben most javában folyik a szüret. Beérett a gyümölcs. Fent a hegyormán fiúk „szállták meg" a fákat, traktorok hordják a gyümölccsel teli ládákat a raktárba, itt, az aljban pedig a lányok ügyeskednek. A Vajda és Bátos közti hegyoldalon több helyen szüretelik a szilvát, körtét, almát. A régeni 2-es számú líceum diákjait kerestük, s a nyárádszeredaiaknál kötöttünk ki. Sebaj. A régeniekről tudjuk, hogy kiválóan dolgoznak, ezt mondották a megyénél, a nyárádszeredaiakat nem említették. Szeptember 15-e óta dolgozik itt több mint 160 nyárádszeredai diák. Tanárokkal, diákokkal, az állami gazdaság vezetőivel folytattunk beszélgetést, miközben megkóstoltuk a zamatos körtét, szilvát, almát és egy kis nosztalgiával gondoltunk arra, milyen jó ezeknek a tanulóknak. Bezzeg, amikor mi voltunk diákok, akkor nem ilyen munka jutott osztályrészül. .. HOGYAN ÉLNEK ITT A DIÁKOK? Reggel hat óra előtt ébresztő, mosakodás, egy kis torna, reggeli után pedig kezdődik a munka. Létrák, kosarak, ládák kerülnek elő, s a diákok munkához látnak. Normát teljesítenek és döntenek. Mindenki tehetsége, szorgalma, igyekezete szerint. Aki többet dolgozik, többet keres, az itt dolgozó diákokat a leszedett gyümölcs mennyisége után javadalmazzák. Szilvából a norma 15 láda, körtéből, almából több. De erről később. A lányok a bátosi barakkban laknak, a fiúk a gyümölcsös közepében lévő barakkban kaptak szállást. Naponta háromszor étkeznek, általában az ellátással elégedettek a diákok. De beszéltem olyanokkal is, akik megmondották, többet szeretnének enni, főleg reggelire. Egyéb panasz is elhangzott. A lányok elégedetlenek, amiért a hálóban nem biztosítottak egy kis sarkot a tisztálkodásra. Egyébként vidámak, elégedettek, életkedvük, munkalendületük kifogástalan. Mintegy húsz-huszonöt diákkal sikerült beszédbe elegyednem. Mindegyiknek feltettem a kérdést: — Szereted itt a munkát? A válaszok határozottak voltak: szeretjük f élbrigád A fák tetején a lánykák úgy virítanak, mint az alma. Van itt egy kis csoport, melyet brigádnak neveznek. Kezdetben öt tagja volt, most csak három, mert az egyik elkétezkedett (édesanyja beteg), a másik meg „otthon" maradt. A csoport vezetője a fa tetejében szedi a körtét. Neve Gönczi Mária. — Nem fél ott, azon a vékony ágon? — Mitől? Ide nem jön semmi — tréfálkozik. Miért lett élbrigád a csoportja? — Mert jól dolgoztunk. Szeptember 21-én mindenki 40 láda szilvát szedett. — Hogy sikerült ilyen sokat leszedni? — Sok volt a szilva, s mi ügyeskedtünk. Kovács Ágnes, Imre Magda, a csoport két másik tagja létráról szedi a körtét. Ahogy én látom, az élbrigád címet továbbra is megtartják, a teli ládák erre engednek következtetni. EGYNAPOS ÉLBRIGÁD Ilyen is volt és van a szüretelő diákok között. Véletlenül tudtam meg, azaz a diákok újságolták el. Régi barátom, Demeter András somosdi tanító Gyöngyi nevű leánykája mondja: a mi csoportunk is élenjáró címet nyert, de el is veszítette az első nap után. — Hányan vagytok a csoportban? Haton: Szakács Hajnal, György Ella, Szilveszter Gabriella, Kovács Irma, Barabás Marika és én. — S miért kaptátok az élbrigád címet? — Mert a tegnapelőtt fejenként 44 láda szilvát szedtünk! — S a tegnap? — A tegnap lelustultunk. Még ma sem megy úgy a munka, mint kellene. — S akkor mi lesz az élbrigád címmel? — Elveszítettük, de azért éppen utolsók nem leszünk! EGYEDÜL ANNYIT, MINT ÖTÖN EGYÜTT Egy kis történet. Adorjáni Boriska Ildikó Tőkés Irma csoportjában dolgozott. Öten voltak egy csoportban. Első nap ment a munka, ahogy ment, a második nap úgy dukált volna, hogy az előző napi tapasztalatokat felhasználva, mindenki csatasorba álljon és dolgozzon. Mert a szilvaszedéshez nem szükséges különösebb tudomány. Egy kis ügyesség, szorgalom, s a kosár megtelik. De nem így történt. A csoportban négyen immel-ámmal szedegették a szilvát, míg Adorjáni Boriska Ildikó döntötte a rekordot. Ő nem érzett fáradságot, csak azt tudta: azért hozták ide, hogy dolgozzon. Ezt tanulta szüleitől Gegesen, s ő szégyent az övéire nem hoz. Dolgozott is öt helyett. De amikor harmadnap is csak a lustaságot látta, kivált a csoportból, egyedül dolgozik azóta is. És egyedül annyit, mint ötön együttvéve. Az első nap 64 láda szilvát szedett, a második napon délig 46 ládát, délután pedig 12-őt. És azóta mindennap rekordot dönt. Ildikó példája — már ami a munkatermelékenységét illeti — nem egyedülálló. A diákok becsülettel teljesítik feladatukat, dolgoznak és eredményesen. Az állami gazdaság vezetősége nemcsak dicséri, de nagyon dicséri a nyárádszeredai lányokat, fiúkat. A kéthetes munka a legjobb iskola arra, hogy a tanulók megismerjék a munka szépségét, megszokják a kisebb nehézségeket, tanuljanak a munkásembertől és értékelni tudják, mások munkáját. És talán arra is jó, hogy megszerettesse velük a mezőgazdaságot, a gyümölcstermesztést, és középiskolai tanulmányaik után e pályát válaszszák. Mert szocialista mezőgazdaságunknak szüksége van ilyen szakemberekre is. Ezek a diákok most saját szemükkel látják, milyen csodálatos az aranygyümölcsös Bátos, milyen pompás a reggeli napfényben, lombok közé rejtőző, csillogó gyümölcsfüzér. S azt is tudják: ahhoz, hogy a megye, az ország és Bátos valamikor terméketlen, dimbes-dombos hegyoldalai „aranybányákká váljanak", sokat kell dolgozni. Nekik is, nekünk is mindnyájunknak. E feladat tudatosodása a bátosi gyümölcsösben dolgozó diákok körében az egyik legnagyobb értéke a kéthetes hazafias munkának. DÉZSI ÖDÖN Ifjak hazafias munkán Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Tegnap, szeptember 25-én Nicolae Veres elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, és Walter József, a KISZ Központi Bizottságának titkára jelenlétében bővített plenáris ülést tartott a KISZ Maros megyei Bizottsága, üzemekben, mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, állami mezőgazdasági vállalatokban és gépesítő állomásokon dolgozó fiatalok, ifjú értelmiségiek, románok, magyarok, németek, a megyei bizottság tagjai, municípiumok, városok, községek KISZ bizottságainak titkárai, a nagyüzemek, iskolák és intézmények KISZ bizottságainak titkárai, az egyetemi hallgatók képviselői mélyrehatóan elemezték a megyénk területén működő KISZ szervek és szervezetek nevelőtevékenységét. A plenárison részt vettek továbbá a municípiumi és városi pártbizottságok propaganda kérdésekkel foglalkozó titkárai, ipari vállalatok, iskolák pártszervezeteinek titkárai, a megyei tanfelügyelőség, valamint más intézmények, társadalmi és tömegszervezetek képviselői, akiknek felelősségteljes feladatuk az ifjú nemzedék kommunista és hazafias nevelése. A Trimbita? Eugen, a KISZ megyei bizottságának első titkára által előterjesztett jelentés, valamint az azt követő vita során felszólalók a Nicolae Ceaușescu elvtárs által előterjesztett javaslatok és expozé szellemében mélyrehatóan elemezték az ifjúság körében kifejtett nevelőtevékenységet. A jelenlévők lelkes tapsa közepette emelkedett szólásra Nicolae Veres elvtárs. A megyei pártbizottság első titkára beszédében méltatta a KISZ megyei bizottsága által elért eredményeket, majd útmutatásokat adott a politikaiideológiai és kulturális nevelőmunka további javítására, hogy e tevékenységet a párt által meghatározott színvonalra emelhessék. A vita során szólásra emelkedtek: Izsák Zsigmond, a KISZ marosvásárhelyi bizottságának első titkára; Purenciu Mircea, a segesvári „Nicovala" Vállalat KISZ bizottságának titkára; Torkos Imre, a ludasi 2 sz. Líceum KISZ titkára; Grozea Dórin, a dicsői Vegyikombinát KISZ szervezetének titkára; Pop Vasile, a Gerebenes község KISZ bizottságának titkára; Zabláu Susana, a segesvári Konfekciógyár KISZ titkára; Pop Dórin, a marosvásárhelyi Vegyikombinát KISZ titkára; Nan Gheorghe, a KISZ Dicső városi bizottságának első titkára, Kapusi Mária, a régeni 2. sz. Líceum KISZ szervezetének titkára; Bakai Ernő, az ákosfalvi községi KISZ bizottság titkára; Barbu Petru kapitány, Topila Doina, a marosvásárhelyi Unirea Líceum KISZ bizottságának titkára. Felszólalt Walter József elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Az ülés végén a jelenlévők határtalan lelkesedéssel fogadták el annak a táviratnak a szövegét, melyet a bővített plenáris résztvevői intéztek a párt Központi Bizottságához, személyesen Nicolae Ceaușescuelvtárshoz. A táviratban megyénk ifjúsága fogadalmat tett arra, hogy megsokszorozott erővel munkálkodik drága hazánk, Románia Szocialista Köztársaság további felvirágoztatásán. /. / A Kommunista Ifjúsági Szövetség Maros megyei Bizottságának bővített plenáris ülése Az mtsz-ek megyei szövetsége tanácsának plenáris ülése Szombaton plenáris ülést tartott az mtsz-ek Maros megyei Szövetségének Tanácsa, amelyen részt vettek a tanács, valamint a szövetség revíziós bizottsága, a nyugdíjpénztár fiókja és a szociális komisszió tagjai, számos mtsz elnöke, mérnöke, brigádosa, Vajda Vasile elvtárs, az RKP KB tagja, az mtsz-ek országos nyugdíjpénztárának elnöke, és Marcel Mogoziu elvtárs, a megyei néptanács Végrehajtó Bizottságának alelnöke, a Megyei Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdőgazdálkodási és Vízügyi vezérigazgatóság vezérigazgatója. A napirendnek megfelelően Giura Milica elvtárs, az mtsz-ek megyei szövetségének elnöke előterjesztette a Végrehajtó Büró jelentését az RKP KB Végrehajtó Bizottságának az mtsz-tagok életkörülményei javítására vonatkozó határozatának gyakorlatba ültetéséről. A beszámoló méltatta a megyei szövetség által foganatosított intézkedések fontosságát, ugyanakkor hangsúlyozta, milyen feladatok várnak e téren a mezőgazdasági szövetkezeti egységekre. A plenáris ülésen beszámoltak arról, hogy a párt által foganatosított intézkedések nyomán a megye 42 025 szövetkezeti nyugdíjasa megkapta a felemelt nyugdíjat. Ez év végéig a nyugdíjasoknak 74 560 000 lejt fizetnek ki. Ez azt jelenti, hogy 1971-ben a havi nyugdíjak átlag 170 lejjel nagyobbak, mint az előző évben. Július és augusztus hónapokban 1329 szövetkezeti tag és nyugdíjas részesült ingyenes gyógykezelésben a megye kórházaiban. A megyei szövetség összpontosított adatai szerint 1972. január 1-től a megyénk termelőszövetkezeteiben dolgozó családok a gyermekek után havonta 1 310 000 lej segélyben részesülnek. A vita során számos hozzászóló hangsúlyozta, hogy a szövetkezetek tagsága örömmel és lelkesedéssel fogadta a párt által foganatosított intézkedéseket, és hogy ez a messzemenő gondoskodás növeli az egész tagság lendületét, odaadását, nagyobb mértékben vesz részt a munkában, hogy meszszemenően teljesíthessük a párt X. kongresszusának programját. A plenáris ülés résztvevői egyöntetű lelkesedéssel fogadták el annak a táviratnak a szövegét, amelyet az RKP Központi Bizottságához, Nicolae Ceausescu elvtárshoz címeztek, s amelyben vállalják, hogy erejüket nem kímélve harcolnak továbbra is a pártpolitika megvalósításáért, hozzájárulva ezáltal szocialista mezőgazdaságunk sokoldalú fejlesztéséhez, a szövetkezeti tagság életszínvonalának szüntelen emeléséhez. VÉGZÉS a megyei néptanács ülésszakának összehívására A Maros megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsága a néptanácsok szervezését és működését szabályozó 57/1968-as számú törvény 23. szakaszának értelmében elhatározza : EGYETLEN SZAKASZ. 1971. szeptember 28-án reggel 9 órára összehívja a megyei néptanács XI. ülésszakát a marosvásárhelyi Művelődési Palota nagytermébe, a következő napirenddel : 1. A megyei néptanács Végrehajtó Bizottságának jelentése a községgazdálkodási egységek által a város- és községgazdálkodás, a szolgáltatások javítására hozott intézkedésekről. 2. A községgazdálkodási, építkezési, hídügyi, a hazafias akciók állandó bizottságának társjelentése. Marosvásárhely, 1971. szeptember 15. NICOLAE VERES AUREL TERO elnök titkár hétről-hétre — Nemzetközi szemle — A MOST ZÁRULÓ hét legkiemelkedőbb nemzetközi eseménye az ENSZ-közgyűlés sorrendben immár 26. ülésszakának a megnyitása volt. Kedden, New York-i időszámítás szerint 15 órakor, 127 tagállam küldöttsége foglalt helyet a Teknősbéka-öböl partján emelkedő felhőkarcoló nagytermében, hogy megvitassa a világpolitika alapvető és jócskán megszaporodott kérdéseit. A megnyitó ülésen kiosztott napirend-tervezeten nemkevesebb, mint 109 pont szerepel. A közgyűlés plénumán és a különböző bizottságokban, akárcsak eddig, az idén is a nemzetközi béke és biztonság létfontosságú kérdései — mindenekelőtt az általános és teljes leszerelés — kerülnek előtérbe. És ez teljes mértékben érthető is, hiszen az emberiséget ma már nemcsak foglalkoztatja, hanem egyre inkább aggasztja is az évente körülbelül 200 milliárd dollárra rúgó katonai kiadás, a változatlanul folytatódó, sőt fokozódó fegyverkezési hajsza. Hibás lenne lebecsülni a klasszikus fegyverek tökéletesítése és gyártása terén beállt változásokat, de a fegyverkezési hajsza mégis attól vált aggasztóbbá, hogy mind több nukleáris fegyver halmozódik fel. A másik nagy fontosságú kérdéscsoport korunk szégyene, a kolonializmus és a neokolonializmus teljes és végleges felszámolásához kapcsolódik. A kolonializmussal és a fejlődéssel kapcsolatos több mint 20 napirendi pont a Dekolonizációs Nyilatkozat alkalmazásának, az ipari és fejlődő államok közötti különbség felszámolásának szorgalmazása jegyében fogant. Hazánk kormánya, amikor hivatalosan válaszolt a nemzetközi biztonság erősítéséről szóló nyilatkozat alkalmazásának kérdéseire, ismételten kifejtette álláspontját a világszervezet sarkallatos problémáiban. Ezt a választ s a benne felvetett kérdéseket az ülésszakra érkezett küldöttségek, szinte egyöntetűen, a szocialista Románia építő jellegű külpolitikájának újabb értékes dokumentumaként fogadták. Ahhoz azonban, hogy a világot foglalkoztató és a román kormány válaszában is felvetett nagy kérdések megoldódjanak, parancsoló szükségesség a világszervezet egyetemességének megvalósítása. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt negyedszázad leforgása alatt lényeges változások történtek az ENSZ összetételében. (A tagországok száma ezen a közgyűlésen 130-ra növekedett Bouban, Bahrein és Qatar felvételével.) 1945- ben az alapító államok felét az amerikai kontinens országai tették ki. Ám ahogy teltek az évek, az amerikai földrészt utolérte Európa, majd Ázsia és végül valamennyit jócskán felülmúlta Afrika: a „fekete földrész" államai a jelenlegi taglétszámnak egyharmadát teszik ki. A volt gyarmati népek függetlenné válása és politikai színrelépése természetesen alaposan megváltoztatta a világszervezet jellegét, de még mindig nem az, aminek lennie kellene. Nem, mert még mindig nem nyerte vissza törvényes jogait a több mint 700 millió lakosú Kínai Népköztársaság, s úgyszintén nem szerepel a tagországok között a két német állam és mások. TOVÁBBRA sem tisztázódik, sőt tovább bonyolódik a nyugati világ eddig legnagyobb pénzügyi válsága. Mint ismeretes, a dollárválságát — mely ez év májusában jutott tetőfokára —, az amerikai fizetési mérleg krónikus hiánya robbantotta ki. Az Egyesült Államok, kihasználva katonai, politikai és gazdasági fölényét, valamint a dollár kulcs valuta szerepét, hatalmas összegeket költött el külföldön. Gondoljunk csak a spekulációs tőkekivitelre, de főleg a szenynyes vietnami háborúra, amely hivatalos beismerések szerint is eddig 130 milliárd dollárt emésztett fel. A kivezető út, nemcsak a pénzügyekben jártas szakemberek, de mások előtt is nagyon világos: haladéktalanul véget vetni a vietnami háborúnak, amit egyébként nemcsak Indokína, de az egész világ haladó közvéleménye is követel. Ám Amerika mégsem ezt teszi, hanem olyan intézkedéseket vezet be, amelyek nemcsak az amerikaiakat, hanem közvetve vagy közvetlenül az egész világot sújtják. Különösen nagy felháborodást váltott ki a 10 százalékos pótadó bevezetése, melyet több politikus LAJOS ANTAL (Folytatás a 4. oldalon)