Vörös Zászló, 1973. március (25. évfolyam, 49-75. szám)

1973-03-24 / 69. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA iilegHezille­mminatasail a Romániai Sfflitt Diákeoveslileiek szoitessenenek IH. Konferenciája N­icolae e­lvtárs beszéde a Romániai Kommunista Diákegyesületek Szövetsége IX. konferenciájának megnyitóján KEDVES ELVTÁRSAK ÉS BARÁTAINK! Bevezetésül, engedjék meg, hogy a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, az Államtanács, a kormány és a magam nevében me­legen üdvözöljem a Romániai Kom­munista Diákegyesületek Szövetsége IX. konferenciájának részvevőit, hazánk összes diákjait. (Erős, hosz­­szan tartó taps.) A Romániai Kommunista Diák­­egyesületek Szövetségének — a di­ákság demokratikus fórumának — konferenciája megvonja az előző konferencia óta kifejtett tevékeny­ség mérlegét, bírálati és önbírálati szellemben elemzi a fiatal diáknem­zedék szakmai és politikai felké­szültségi színvonalának emelésére vonatkozó pártfeladatok teljesíté­séért végzett­­ munkát, s egyben ki­jelöli a szükséges intézkedéseket az egyesületek tevékenységének to­­vábbjavításához, a diákság szakmai és politikai felkészítésében, a ro­mániai fiatalság egész tevékenysé­gében betöltött szerepének növelé­séhez. Mint ismeretes, az utóbbi­ évek­ben hazánk oktatási intézeteiben intenzív tevékenységet fejtettek ki az oktatás megszervezésének töké­letesítéséért és tartalmának emelé­séért, a kutatással és a termeléssel való szorosabb egybefűzéséért. Elmondhatjuk, hogy ezen az úton már számos pozitív eredményt ér­tünk el — noha meg kell monda­nunk, hogy csak az első lépéseknél tartunk. Teljes határozottsággal és energiával kell cselekednünk to­vábbra is, hogy szervesen egybe­kapcsoljuk az egész oktatási folya­matot a kutatással és a termeléssel, mert ez az egyik lényegbevágó fel­tétele a román oktatás fejlődésének, országunk általános fejlődésének a szocializmus és a kommunizmus útján. Megállapítható, hogy a diák­­egyesületek ebben az időszakban intenzív tevékenységet fejtettek ki, aktívan hozzájárultak az oktatási folyamat tökéletesítésével kapcsola­tos feladatok megvalósításához. É­­kesszólóan bizonyítják ezt azok az eredmények, amelyeket oktatási in­tézményeink végzettjei, elértek. A kommunista diákok egyesüle­teire hárult egyben az a feladat, hogy széles körű nevelőtevékenysé­get fejtsenek ki. Az egyesületek, a pártszervezetek vezetésével jelentő­sen hozzájárultak a szocialista tu­dat kialakításához, az összes diákok általános ismereti színvonalának e­­meléséhez. Mindezekben az években a diá­kok részt vettek a párt által kez­deményezett összes nagy akciók­ban, bekapcsolódtak a nagy ipari és mezőgazdasági építőtelepek mun­kájába, egyre jelentősebben hozzá­járulva országunk általános fejlő­déséhez. A diákság elmondhatja tehát, hogy az egész néppel együtt aktív részese mindannak ami ha­zánkban történik, hogy a munkás­­osztály oldalán, a párt vezetésével hozzájárul a romániai sokoldalúan fejlett szocialista társadalom meg­teremtéséhez, s hogy e mű követ­kezésképpen fiatalos lelkesedésének és lendületének egy részét is ma­gában foglalja. (Erős, hosszan tar­tó taps.) Itt, a konferencián akarok szólni arról az intenzív és sokoldalú mun­káról is, amelyet főiskolai intéze­teink tanerői folytatnak egyrészt a diákság jó szakmai felkészítése, másrészt az oktatásnak a kutatás­sal és, a termeléssel történő össze­kapcsolása érdekében, hozzájárul­va e fontos tevékenységi területen követett pártpolitika megvalósulá­sához. Melegen gratulálok a főis­kolai intézetek összes tanerőinek ehhez a munkához és további sike­reket kívánok nekik. (Erős, hosszan tartó taps.) Úgyszintén melegen gratulálok Románia összes diákjainak és kom­munista szervezeteinek, s egyre na­gyobb sikereket kívánok nekik e­­gész munkájukban. (Erős, hosszan tartó taps.) KEDVES ELVTÁRSAK! Az eddigi eredményeket értékel­ve, nem hallgathatom el, hogy a főiskolások és egyetemek tevékeny­ségének megszervezésében és le­folytatásában, magában az oktatá­si folyamatban még számos fogya­tékosság, hiányosság van. Éppen ezért a X. kongresszusnak és az Országos Pártkonferenciának az ok­tatás, a tudomány és a kultúra fejlesztése elé állított nagy felada­taiból kiindulva, határozottan kell cselekedni e hiányosságok felszámo­lásáért, az egész román oktatás tö­kéletesítési munkájának javításáért. E munka középpontjában továbbra is az oktatás, a kutatás és a ter­melés szerves integrálásának fel­adata áll. Tekintve, hogy a tudo­mány egyre fontosabb szerepet ját­szik az anyagi termelés, az egész társadalom fejlődésében, állandó gondot kell fordítanunk arra, hogy a haza új értelmiségi nemzedékei­nek képzése a román szocialista társadalom fejlődési követelményei­vel, a jelenkori műszaki-tudomá­nyos forradalom követelményeivel összhangban történjék. A fiataloknak, a diákoknak igé­nyesebbeknek kell lenniük ön­magukkal szemben, szorgalmasan kell tanulniuk, hogy elsajátítsák mindazt, ami értékes és előremutató korunk technikájában és tudomá­nyában, hogy alapos felkészültség­re tegyenek szert, és holnap min­den tevékenységi területen aktív előmozdítói legyenek a szocialista Románia haladásának, magasabbra emeljék egész népünk civilizációját és jólétét. Az egész oktatást, a kommunista diákegyesületek egész tevékenységét a dialektikus és történelmi mate­rializmusra, a leghaladóbb világ­szemléletre kell alap­ozni, mert ez távlatot ad és biztosítja az emberi­ség általános haladását. (Erős, hosszan tartó taps.) Hatalmas em­beri és anyagi erőkkel rendelkezünk ezen a téren, és meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a hazai felsőokta­tás néhány éven belül fontos sza­kaszt hagy maga mögött a tökéle­tesedés útján, s hogy a Kommunista Diákegyesületek Szövetségének leg­közelebbi konferenciáján megálla­píthatjuk, kiemelkedő sikerek szü­lettek a párt által a romániai okta­­tás­ számára megjelölt feladatok tel­jesítésében. Ebben a meggyőződés­ben remélem, hogy konferenciátok, amelyen tanerők is részt vesznek, ki fogja dolgozni az ilyen irányú intézkedéseket is. (Hatalmas taps.) Meg kell érteniük, elvtársak, — s most egyaránt szólok a tanerőkhöz, a diákokhoz és szervezeteikhez —, hogy a X. kongresszus és az orszá­gos konferencia által az oktatás, a termelés és a tudomány integráció­jával kapcsolatosan megjelölt kívá­nalom megvalósításához nem for­mális cselekvésre, nem szórvány­intézkedésekre, nem arra van szük­ség, hogy időnként akciókat szer­vezzünk a termelésben való rész­vételre, hanem arra, hogy az egész oktatási folyamat épüljön a kuta­tásra és a termelésre, hogy a mai fiatal, a holnapi értelmiségi való­ban megszerezhesse a szükséges el­méleti és gyakorlati ismereteket, s tanulmányainak végeztével, terme­lésbe lépésekor haladéktalanul és közvetlenül bekapcsolódhasson az egész nép munkájába: az ország sok­ (Folytatás a 3. oldalon) Péntek reggel a Nagy Nemzet­­gyűlés Palotájában Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, az Államtanács elnökének jelen­létében megkezdődött a Romá­niai Kommunista Diákegyesüle­tek Szövetségének IX. konferen­ciája, a diákság, az egész hazai ifjúság életének nagy fontosságú eseménye. A konferencia munkálatai ab­ban a lelkes munkalégkörben kezdődtek meg, amelyben né­pünk részt vesz a X. kongresz­­szuson és az Országos Pártkon­ferencián kijelölt feladatok va­lóra váltásában, annak a válla­lásnak a jegyében, hogy az or­szág diákjai — románok, ma­gyarok, németek és más nemze­tiségűek — társadalmi és politi­kai felelősségük teljes tudatában készülnek fel arra, hogy a ro­mániai sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalomnak és a kom­munizmusnak megbízható építői legyenek. A diákfórum kétnapos konferenciája a kérdések széles kö­rét vitatja meg azzal a céllal, hogy a Szövetség egész tevékenysége napjaink követelményeinek meg­felelő mély forradalmi tartalmat kapjon és hogy a pártfőtitkártól kapott útmutatás szellemében a szervezet nagyobb szerepet játsz­­szon az ország egyetemi életé­ben, nagyobb mértékben hozzá­járuljon a főiskolai oktatás tö­kéletesítéséhez, a kutatással és a­­ termeléssel való szorosabb kapcsolat megteremtéséhez, a diákok szakmai felkészítéséhez és kommunista neveléséhez. A jelenlévők lelkes tapssal fo­gadják Nicolae Ceausescu elv­társat és a többi párt- és állam­­vezetőt — Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pana, Gheorghe Radu­­lescu, Virgil Trofin, Ilie Verde­, Emil Draganescu, Fazekas Já­nos, Leonte Rautu, Gheorghe Stoica, Stefan Voitec, Cornel Burtica, Stefan Andrei elvtár­sat.. A Nagy Nemzetgyűlés Pa­lotája előtt a diáklányok és diá­kok százai hosszasan éljeneznek, eléneklik a Partid ne esti slávit conducator kezdetű dalt, kifeje­zik mély hálájukat a pártnak a tanuló ifjúság iránt, az egyete­mi oktatás fejlesztése és töké­letesítése iránt tanúsított gon­doskodásáért, a­ fiatal nemzedék­be vetett bizalomért. E lelkes légkörben fogadták a terembe belépő párt- és áll­am­vezetőket. Perceken át ütemesen vissz­hangzott: „Ceausescu-RKP“, „Ceausescu és a nép“, „Ceausescu és a diákság“. A teremben jelen voltak or­szágunk egész diákságának de­legátusai, valamint nagyszámú meghívott — egyes minisztériu­mok, központi intézmények és társadalmi szervezetek képvise­lői, pártbizottsági titkárok, fel­sőoktatási intézetek rektorai, akadémikusok, párt- és állami aktivisták, tanerők, tanulásban és társadalmi tevékenységben élen­(Folytatás a 3. oldalon) ^7 ( / / ( V / v / | n/ A panaszirodák új keletűek. Miért volt szükség rájuk, amikor tudott dolog, hogy nincs olyan kérdés, amit illetékes hivatalokban meg ne olda­nának? — Hogy a lakosság véleménye el­jusson az illetékesekhez — mond­ja Mándoki Károly, a Ma­ros megyei Néptanács panaszirodá­jának főnöke. — A szocialista de­mokráciában ez fő szempont. Per­sze, sokan még nincsenek tisztá­ban a helyzettel, méltánytalanul bánnak beosztottjaikkal, olykor meg egyenesen visszaélnek hatalmukkal. Aztán jön a levél, mi pedig azon­nal kiszállunk a helyszínre, így jutottunk el ez év januárjában Bácsre is, ahol az mtsz elnöke előnyben részesítette a rokonait, kü­lönösen az egyik juhász testvérét. „Ezzel tesz igazi kivételt“ — írták a helybéli lakosok. — Például a juhosgazda testvér a legjobb legelő­kön terelgeti nyáját, méghozzá a az mtsz birtokán. Az elnök testvére ráadásul magángazda, s jó pénzért más faluból hozott juhokra is szí­vesen vigyáz. A legeltetésért meg nem fizet egy fityinget sem. Az sem titok — folytatódik a levél — ,hogy az elnöknek csak az egyik testvére és unokatestvére misz-tag, de a rokonságból többen is kaptak kerthelyet az mtsz-től“. Az elnök tehát nagy embernek érezte magát, olyannyira, hogy a többszöri huli­ganizmusáért kirótt 500 lej pénz­büntetést is egyszerűen nem fizette ki! De még a havi fizetéséből sem vonhatták le a büntetést, mivel az mtsz könyvelőnőjének is ő dirigál. Magáénak érezte az egész gazdasá­got. Példának okáért megengedte, hogy más községekből jött juhos­gazdák nyájaikat a tarlón legeltes­sék, ám a rácsi fogyasztási szövet­kezet s a helyi masz-tagok jószágait menthetetlenül kitiltotta a „paradi­csomból“. És jöttek a levelek.. . A kérdés most már csak az volt, mi­ként juthat el egy elnök ilyen mesz­­sze?.. A vizsgálat során tudtuk meg, hogy a rácsi vezető szervek képtelenek jó útra téríteni az elnö­köt. Például úgy határoztak, hogy megvonják a fizetési pótlékát, ami kimondottan a tisztességesen dolgo­zó elnökök jutalma. Ám a határo­zatból semmi sem lett. A rácsi nép­tanács elnöke kijelentette, hogy erélyes utasítást kaptak az MTSZ-ek Megyei Szövetségétől meg a Mező­­gazdasági Vezérigazgatóságtól, hogy azonnal adják ki az elnök fizetés­pótlékát! Felsőbb szerveik véle­ménye az, hogy az elnök rendes fiú!.. . Nos, válaszommal ide akar­tam kilyukadni. A szocialista de­mokrácia éppen ezért hozta létre a panaszirodákat, hogy az emberek sérelmeit tüzetesen megvizsgáljuk. És amennyiben bebizonyosodik, hogy például Bücsön is léteznek bizonyos bajok az mtsz-ben, rögtön húzzuk meg a féket. És a fék megcsikor­­dult.. . A megyei pártbizottság első titkára mindössze 5 nap határidőt szabott ki a bajok fölszámolására! De mielőtt rátérnék a valóban fogas kérdések boncolgatására, hadd mondjam még el azt is, hogy a panaszok bizonyos részét egy olyan hullám okozza, amely faluról város felé halad... Jönnek neonfényt látni az emberek, aztán egy-két hó­nap múltán nehézségekbe ütköz­nek: nincs lakás, nincs állás, nincs letelepedés! Csak a tavaly 634 ilyen szerű levél érkezett az elnök elvtárshoz. A 307/1971-es Törvény­erejű rendelet értelmében, amely a nagy városokba való letelepedést szabályozza, nagyon sokan előnyben is részesültek. A tényleges társadal­mi kérdések egy részét tehát ez a bizonyos hullám okozza. De a panaszfáról sok eleve meg­sárgult, epeszínű levél is le­pereg a mi asztalunkra. Nos, ez az, ami olykor elszomorít. Mert ma mindenki kenyérhez jut, az utcán sem marad senki. Ám az emberi jellem kérdései! ... A ravaszság, a kegyetlenség, a jóhiszemű emberek becsapása... Roppant abszurd dol­gok ezek, kérem. Nyitunk egy pa­naszirodát, hogy a demokrácia, a tisztesség egyre nagyobb teret hó­dítson, rázzuk föl az emberekben az öntudatot, lehetőleg legyen min­denki elégedett, mert sok eset­ben éppen az ellenkezője törté­nik. .. Erről kívánnék bővebben be­szélni. Gyakori eset: — Add el anyám a házad, és gyere, költözz be hozzánk a városra. Kaptunk az államtól blokklakást, az egyik szoba a tied holtad napjáig. Az özvegyen maradt néni vagy bácsi hallgat az édes gyermeke szavára, eladja falun a házát, és beköltözik. Az első este a vendéglőben telik el. A második már csak a moziban, a harmadik tévé­nézéssel, a negyedik egyenesen lefekvéssel. Aztán kezdődik a finálé. — „Miért nem megy be már a szobájába?! Maga csak mereszti a szemét, amikor az emberhez ven­dégek jönnek“. A néni persze na­gyot csalódik, és keserűségében el­sírja magát. — „Mi az istenért sír? Hogy bánjon ennél finomabban magával az ember?!“ — Az örök szobafogságra ítélt néni aztán egy napon elindul megkeresni falusi rokonait, hogy könnyítsen a lelkén. Többen pedig egyenesen elhagy­ják falusi szüleiket. Szentpálról ér­kezik egy panasz, írója öreg, 67 éves néni, aki tíz gyermeket ho­zott a világra. Heten életben van­nak. Állami alkalmazottak, gyer­mekük, családjuk van. A néni meg hét évvel ezelőtt minden ingó és ingatlan vagyonát szétosztotta köz­tük. Hogy végül teljes elhagyatott­­ságban éljen. Támasz nélkül! Sok magányos öreg a legkeserve­sebb pillanatában sem panaszko­dik. Titkolják szeretett gyerekeik embertelenségét. Radnóton például (Folytatás a 3. oldalon) Oltyán László Tiport Ja ÜGYEK ÉS EMBEREK Újabb háztömbök emelkednek a kövesdombi új lakónegyedben Napirenden a pártoktatási év bezárása a falvakon Alkotó, hatékony évzáró vitákat Az 1972—1973-as pártoktatási év bezárására olyan időszakban kerül sor, amikor a kommunis­ták, az összes dolgozók odaadóan munkálkodnak a párt Országos Konferenciáján és az RKP KB 1972 novemberi és 1973 februári­márciusi plenáris ülésén kijelölt feladatok sikeres valóraváltásán. A pártoktatásnak jelentősen hoz­zá kell járulnia a párt által ho­zott intézkedések megvalósításá­hoz. Ez a szerepük a tanfo­lyamok évzáró vitáinak is, a­­melyek e határozatok alkotó mó­don történő megvitatásával hoz­zásegítik a hallgatókat a kijelölt feladatok alapos megértésé­hez és azok végrehajtására ösz­tönöznek. A pártvezetőségnek a pártok­tatásra vonatkozó útmutatásai alapján falvakon az évzáró viták április 30-ig fejeződnek be. A községi pártbizottságok jelölik ki az évzáró viták időpontját, oly módon, hogy a tavaszi mező­­gazdasági kampány kezdetéig mindenütt bezáruljon a pártokta­tási év. A záróvitáknak hozzá kell já­­rulniuk a hallgatók önálló gon­dolkodásának, azon képességük fejlesztéséhez, hogy alaposabban megértsék a párt politikáját és azokat a feladatokat, amelyek rájuk hárulnak e politika valóra váltásában. A községi pártbizott­ságok — a pártkabinetben tör­ténő felkészítés mellett­­— szer­vezték meg a propagandisták tá­jékoztatását az időszerű kérdé­sekről, hogy a viták minél köz­vetlenebbül kapcsolódjanak a pártszervezetek jelenlegi tevé­kenységéhez, az adott munkahely konkrét feladataihoz. A pártalapszervezetek, a pro­pagandisták körültekintően jelöl­jék ki a megvitatandó témákat. Olyan témákra essen a választá­suk, melyek a legfontosabbak az adott munkaközösség szempont­jából, s természetesen megfelel­nek a tanfolyam profiljának. Gon­doskodni kell azoknak"" az alap­vető problémáknak a megvita­tásáról, melyeket a X. Kongresz­­szus, az Országos Konferencia, az RKP KB plenáris üléseinek do­kumentumai és Nicolae Ceausescu elvtárs tagjalt a Nagy Nemzet­gyűlésnek a Köztársaság kikiál­tása XXV. évfordulója alkalmá­val tartott jubileumi ülésszakán, a Bukarest municípiumi pártszer­vezet konferenciáján, a társada­lomtudományokat előadó tanügyi káderek tanácskozásán mondott beszédében. Ennek kapcsán kell megismer­tetni és tudatosítani a tanfolya­mok résztvevőiben a megyei pártszervezet konferenciáján, a községi pártbizottsági titkárok és néptanácsi elnökök megyei konferenciáján hozott intézkedé­seket, e konferencia felhívását a megye községeinek és falvainak lakosságához, mely arra mozgó­sít, hogy kapcsolódjanak be fo­kozottabban azokba az akciókba, amelyeknek célkitűzése a gazda­sági-társadalmi feladatok telje­sítése és túlszárnyalása, a köz­ségek további szépítése és az a­­nyagi-emberi erőkkel való ész­szerűbb gazdálkodás, a tömegek szocialista nevelésére kidolgozott program megvalósítása. Az mtsz-ekben működő tanfo­lyamokon részletesen ki kell tér­ni azokra a kérdésekre, amelyek pártunk és államunknak a mező­­gazdaság további korszerűsítésé­­re, a mezőgazdasági termelés fo­kozott ütemű fejlesztésére irá­nyuló politikájával kapcsolato­sak. Hasonlóképpen a termelés és a munkaszervezés, a globális akkord alkalmazása, a szövetke­zeti demokrácia fejlesztése, a szövetkezeti tagság ismeretei gyarapításának gyakorlati vonat­kozásaira. Az állami mezőgazdasági vál­lalatokban a fő hangsúlyt a gazdasági tevékenység hatékony­ságának fokozásával, az állami mezőgazdasági egységek és far­mok szakosításával, a termelés profitálásával kapcsolatos kérdé­sekre kell helyezni. A gépesítő állomásokon pedig a vita során fordítsanak nagy figyelmet ezek­nek az egységeknek a hozzájáru­lására az mtsz-ek megerősítésé­hez. Minden oktatási formában ele­mezzék a községgazdálkodással, a községek és falvak gazdasági­társadalmi fejlesztésével, a köz­ségi néptanácsok munkamódsze­reivel és­­stílusával összefüggő problémákat. A belső pártélet kérdései, a szocialista etika és méltányosság elvei és normái tudatosítása és elmélyítése, a hallgatók világ- és társadalomszemléletének tá­gítása, a dialektikus-materialista felfogással való felfegyverzése szintén olyan problémák, melyek­re érdemben figyelmet kell for­dítani e vitákon. Gondoskodjunk, hogy a záró­­viták alkotó légkörben zajlódja­­nak le, a résztvevők nyíltan, kombattívan tárják fel a hibákat és tegyenek javaslatokat a gaz­dasági-társadalmi tevékenység javítására. A lektorok és propa­gandisták kerüljék az iskolás módszereket és biztosítsák a meg­felelő keretet, az egészséges vita­­szellemet, mely minden résztve­vőt felszólalásra ösztönöz. A záróviták előkészítéséhez ér­demben kell hozzájárulniuk a társadalomtudományi kabinetek­nek, konzultációk, előadások, kérdések megválaszolása, a pro­pagandisták és hallgatók rendel­kezésére bocsátott könyvészeti, dokumentációs és szemléltető a­­nyagok révén. A pártszervezetek fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a KISZ politikai oktatás bezárásá­nak előkészítésére. Szervezzenek beszélgetéseket a párt politiká­járól, annak megértése és alapos elsajátítása érdekében, az ifjú nemzedék hozzájárulásáról, a szocialista építés művéhez. A párt- és a KISZ politikai oktatás záróvitái alkalmul szol­gálnak arra, hogy alaposan ele­mezzék, miként működött, meny­nyiben járult hozzá az ismeretek gyarapításához az adott tanfo­lyam, s arra hogy a résztvevők javaslatokat tegyenek az új ok­tatási évre. A pártszervezetek fo­ganatosítsanak intézkedéseket a politikai nevelőtevékenység foly­tatására, a kommunisták, az összes dolgozók részére szervez­zenek előadásokat, tájékoztató­kat, szimpozionokat a társada­lomtudományi kabinetek kereté­ben a pártpolitika időszerű kér­déseiről. Kihasznál minden munkára a kalmas árat... Március vége felé járunk. Tavaly ilyenkor ezrekben számoltuk a be­vetett hektárokat. Most legtöbb he­lyen még csak az őszi mulasztást pótoljuk: földet forgat az eke, s csak itt-ott indultak el a vető­gépek. A zöldségesekben már tava­­sziasabb a­­hangulat. Az üveg alatt csírázik vagy esetleg kikelt a mag. Tennivaló azonban itt is kerül bő­ven. ...A ZÖLDSÉGESEKBEN két zöldségest látogattunk meg a napokban: a nyárádtőit és a rácsit. Korai zöldséggel egyik helyen sem foglalkoznak (pedig a város­­közeli­sége ezt indokolná), a palántaneve­lés tehát nem nagy gond. Rücsön 1­300 négyzetméter melegágyra, Nyá­­rádtőn pedig mindössze 1100-ra van szükség. Ezeket nagyrészt, elő is készítették, sőt Rücsön már jó pár napja földben van a paradicsom­­paprika magja. A napokban kerül sor a paradicsomra. Nyárádtőn a zeller került leghamarabb a meleg­ágyba, jó két héttel ezelőtt. Jelen­leg fokozatosan a paprikát vetik. Amint Nyárádi István mérnök el­mondotta, mindössze 100 négyzet­­méternyi van még hátra. Szerinte koraibb vetésre nem volt szükség, hisz a zöldséges hidegebb talajon terül el, tehát így is határidőre jó, életerős palántákat tudnak biz­tosítani. Sürgetőbb viszont mindkét he­lyen a cukorborsó vetése, hisz a zöldséges nagy részét ez foglalja el. Nyárádtőn 25 (az 50-ből), Bücsön pedig 75 (a 100-ból) hektáron ter­mesztenek borsót. Ottjártunkkor épp azon tanakodtak, mikor fogjanak hozzá a vetéshez. Mindkét helyen a hét végére tervezték... Közben azon­ban többen megelőzték őket. A ka­rácsonyfalvi termelőszövetkezetben 13 hektáron, Ernyőben­­ 5, Kelemen­telkén szintén öt hektáron vetették el a borsót. Ez azt jelenti, hogy megyénk különböző övezeteiben az idő már alkalmas a vetésre. Tehát ahol lehet, meg kell kezdeni ezt a munkát, hisz nem kevesebb, mint 1 590 hektáron kell elvetni e nö­vényfélét. Ugyanakkor egyes terme­lőszövetkezetekben hozzáfogtak más zöldségfélék vetéséhez is. Van bő­ven tennivaló a kertészetekben, tehát ki kell használni a kedvező napokat. .. . A SZÁNTÓFÖLDEKEN Az idei tavasz próbára teszi a gépkezelők, a termelőszövetkezeti tagság erejét, a vezetők szervező­­képességét. Megyei viszonylatban még jóval több mint 30 000 hektár föld szántatlan s nagy kiterjedésű búzatáblák, cukorrépaföldek várják még a tápanyagpótlást. .Természetesen a fenti munkák meggyorsítására nem lehet egysé­ges receptet találni, hisz vannak helyek, ahol a föld még nem bírja el a gépeket. Itt kézzel kell kiszór­ni a műtrágyát. A szántást is egyes gazdaságokban inkább éjszaka és a reggeli órákban lehet végezni. Min­den termelőszövetkezet vezetősége saját maga kell eldöntse, hogy a munkaszervezésnek melyik formáját választja. Egy a fontos: minden kedvező alkalmat megragadni a soron levő munkálatok gyors elvég­zésére. Teremében például még a hét elején nem lehetett dolgozni a műtrágyaszóró géppel, ezért a ve­zető tanács a tagságot mozgósította. A búzavetésnek több mint felére kézzel szórták ki a műtrágyát. A­ gépkezelők is éjjeli­, kora reggeli műszakra tértek át. Csak akkor tudnak dolgozni. De azért halad a munka. A főmérnök, az elnök ál­landóan a határt járja, hogy fel­derítse a munkára alkalmas terüle­teket. Úgy döntöttek, hogy ha az idő engedi, a hét végén a verőfé­nyes oldalakon megkezdik a sörárpa vetését. Közben azonban hamarabb találtak alkalmas területet, hisz már csütörtökön 5 hektár sörárpa vetését jelentették. De megindul­tak a vetőgépek a ludasi, gerbeni-i, sövényfalvi, vámosgálfalvi, Livezeni-i, nyárádtői, szentgericei, szenthárom­­sági,­­véckei, Cucerdea-i, gerebenesi,­káli és más termelőszövetkezetek­ben is. Vetik a zabot, tavaszbúzát, sörárpát és más növényeket. Me­gyei viszonylatban március 22-ig több mint 230 hektáron került föld­be­ a mag. A mezőszengyeli termelő­­szövetkezet tagjai a cukorrépa ve­tését is­ megkezdték. Mindez termé­szetesen elenyésző a feladatokhoz képest, viszont azt jelenti, hogy az idő, a talaj alkalmas a vetésre. S hogy mindez több utánajárást, erőfeszítést követel, mint az előző esztendőkben, az nem szabad letör­je, tétlenségre késztesse a gazdasá­gok vezetőit, tagjait, a gépkezelő­ket, hanem éppen fordítva, mindent meg kell tenni a soron lévő mun­kálatok, a szántás, műtrágyaszórás, talaj előkészítés s a vetés meggyor­sítása érdekében. (II.)

Next