Vörös Zászló, 1973. március (25. évfolyam, 49-75. szám)

1973-03-21 / 66. szám

XXV. ÉVFOLYAM 66 (6617) SZÁM 1973. MÁRCIUS 81. SZERDA Ára 30 ban! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA II „mikron gramm másodperc“ kezdeményezés nyomában A Rulmentul Üzem dolgozóinak kezdeményezése megyénkben is visszhangra talált, öt iparvállalatban keresik-kutatják, hogyan lehetne a helyi viszonyokhoz igazítani a Brassóban remekül bevált módszert. Az öt vállalat egyike, az Electromures, bizonyos fokig önálló, sajátos profilú gyáregységeivel. Amint az alábbiak is példázzák, a kezdeményezést még egyetlen vállalat keretében sem lehet a konkrét helyzet figyelmen kívül hagyásával, általános recept alapján alkalmazni. Ott viszont, ahol az üzemi élet ütőerén van a szervezők keze, egyetlen lej befektetés nélkül is kimutatható gazdasági eredményeket hoz a „mikron-gramm-másodperc" kezdeményezés. Az elektrokalorikus termékek gyárában amikor szóba került a brassóiak módszereinek kipróbálása, a választás az olajos radiátorokat szerelő csoportra esett. Negyvenkilencen dolgoznak három váltásban a műhelyben. A közösség,azt mondják, összeforrott. De hogyan?. Egy időben megszokottá váltak a hiányzások, késések. Bizony, néha csak fizetés napján kaptak észbe, hogy mit jelent a termelési tervet 80—90 százalékra teljesíteni. E rossz emlék után írjuk is mindjárt ide, decemberben már 8, januárban 12, februárban 15 százalékkal szárnyalták túl feladatukat. Ezzel egyenes arányban nőtt a bérük is, mert hiszen globális akkordban dolgoznak. Nincs mit titkolni, sőt nagy betűkkel kellene szedni az összakkord-bérezés óriási ösztönző erejét. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy nem csupán, sőt nem is elsősorban a brassói kezdeményezés alkalmazása nyomán növekedett 420- szal a havonta összeszerelt fűtőtestek száma. De az összakkord-bérezés és a mikron-gramm-másodperc akció egyidejű bevezetése igen szerencsés kombinációnak bizonyult. Egyik a másikat, pontosabban a második az elsőt jól kiegészíti. A csoport nyilvántartásából kiderül például, hogy Bartos Kálmán munkásnak, miután többször igazolatlanul hiányzott, s a figyelmeztetések után alkalmazott 15 százalékos fizetéslevonás sem térítette észhez, a vállalat vezetősége felbontotta a munkaszerződését. Mint idegen testet az egészséges szervezet, úgy taszította ki magából a dologkerülőt a közösség. A dicstelen névsorra másodikként Gál Jánost írták fel, aki megengedte magának azt a luxust, hogy korábban hazajárogasson a munkából. Sajnos volt, aki azt mondotta, ha Gálnak szabad, én is elmegyek. Egyszóval, rossz példát mutatott, fertőzte a környezetét. Ezért az ő esetében is úgy határoztak, amennyiben nem hallgat a szép szóra, javasolják: 5 százalékot tartsanak vissza a fizetéséből. Decemberben még Máthé Bélát kellett figyelmeztetni hiányzásért, januárban meg Lunca Alexandrut helyezték át büntetésből más részlegre. A kezdeményezés bevezetésétől számított harmadik hónapban — februárban — már egyetlen fegyelmi kérdést sem kellett napirendre tűzni! A kábelgyárban a telefonkészülékek hajlékony huzalát előállító műhelyben helyeztek különös hangsúlyt a pontosság és takarékosság elvének gyakorlati alkalmazására. Gyéresi Albert 26 tagú csoportjának munkahelyén nagy tábla fogadja a belépőt. Bal oldalán a mikron-gramm-másodperc mozgalom barátai cím alatt Doaga Letitia, Truja Ana, Bálint Mária, Pintecan Susana és Sabädeanu Silvia nevét olvastuk pénteken. Tőlük jobbra egyetlen nevet találtunk a kezdeményezéssel hadilábon állók rovatában: Giacomuzzi Hilda. A kitűnt dolgozók nevét hétről hétre jelölik ki, a közösségnek kárt okozók esetében operatívabbak. A csoport nyilvántartó füzetébe azt is bejegyzik, mikor, melyik gép, menynyi ideig állott, kinek a hibájából, ki, mikor, mennyit, miért késett és így tovább. Hogy van-e foganatja a nyilvántartásnak és a felelősségrevonásnak? A csoportbeliek határozott igennel válaszolnak. Beismerik, a kezdeményezés és a globális akkord bevezetése óta gondosabban bánnak a feldolgozásra kerülő anyagokkal, minimálisra csökkent az igazolatlan hiányzások és késések száma, javult a termékek minősége és növekedett a mennyiségük. Január-februári átlagban például 3,2 százalékos megtakarítást értek el a rézdrótnál és 7,5 százalékkal csökkentették a pamutfonalfogyasztást. Selejtjük december óta nem volt. Mindenki azon igyekszik ,hogy jól kihasználja az időt, a rábízott anyagot és gépet, hiszen az átadott késztermék mennyisége és minősége után jár a fizetés. A Számológépgyárban Az automata esztergált műhelyét jelölték ki tavaly decemberben kísérleti területként a mikron-grammmásodperc kezdeményezés átvételére. Azt a műhelyt, amelyben megtörtént, hogy adott pillanatban 30 drága berendezésből 10—15 nem működött géphiba, anyaghiány vagy amiatt, hogy nem volt, aki beállítsa és felvigyázza őket. A papírmunkába temetkező és dolgukat immelámmal végző mestereket azóta komolyan elővette a gyárvezetőség, eleget téve a munkások kérésének: legyen csak egy mesterük, de olyan, aki szívvel-lélekkel velük tart és nem eltartatja magát. Jelenleg a mestert három olyan szakszervezeti csoportszervező segíti munkájában, aki (közülük kettő adminisztratív vonalon is csoportvezető) ténylegesen a gépekkel dolgozik, érdekelt abban, hogy a raktárból mindennap kihozzák az anyagot, ellássák az esztergákat szerszámmal, alkatrésszel és így tovább. Hogy jobban mennek a dolgok napjainkban, azt a termelési eredmények tükrözik. A régebbi 87—90 százalékkal szemben, februárban 108 százalékra teljesítették tervüket a műhelybeniek. ★ Nem állítjuk, hogy az Electromuresben most már tökéletesen alkalmazzák a kezdeményest. Úgy véljük, helyenként precízebbé, máshol teljesebbé kell tenni a nyilvántartást ahhoz, hogy minden részvevőt magával ragadjon az akció. Nem szabad többé megismétlődjön például olyan eset, hogy valakit szűk körben, az illető és a közösség megkérdezése nélkül megbélyegezzenek. Az ilyen eljárás csak az ösztönzéssel, lelkesítéssel ellenkező hatást válthat ki. A kezdeményezés sikerének alapvető követelménye továbbá, hogy a termelési folyamat feltételei biztosítva legyenek. Mert csodákat nyilván, ettől az akciótól sem várhatunk, mondjuk azt, hogy segítsen behozni a félhónapi késést, amivel egyik részleg a másiknak félgyártmányokat szállít. Az ilyen és hasonló hibákat feltétlenül orvosolni kell, a kezdeményezés általánosítása előtt, nehogy a jószándék a formalizmus zátonyára fusson. .. Cseh Ferenc állatorvos, a szentpáli mtsz állattenyésztési farmjának vezetője — Legelő nélkül nehéz dolog az állattenyésztés. Azt hiszem, ezzel A ludasi termelőszövetkezet üvegházában javában folyik az uborka mindenki egyetért. Márpedig na- begyűjtése ★ Kora tavasszal — nyári gondokról A nyári zöldtakarmányról beszélni soha sem korai. Ez a véleménye a legtöbb szakembernek, hisz annak alapjait az ősszel és most kell megteremteni. Rendbe tenni a legelőket, pótolni az elvetett takarmányok tápanyagszükségletét, földbe tenni az újakat, íme néhány teendő, amely nem tűr halasztást. Ez a véleménye a megkérdezett szakembereknek is: a bőséges nyári zöldtakarmányról most kell gondoskodni. Fazekas Árpád mérnök, a bándi mtsz állattenyésztési farmjának vezetője — Azzal kezdeném, hogy farmunkat, a megyei állattenyésztési program mintafarmnak nyilvánítja, amely a közeljövőben tenyészállatokat szállít más gazdaságoknak. Ennek megfelelően a farm szántóterülete is 380 hektárra növekedik, amelyen kimondottan takarmánynövényeket fogunk termeszteni. A műszaki tervek most készülnek. De addig is a közelebbi célkitűzésekről: terv szerint az idén a takarmányozott tehenenkénti tejhozam a II. és III. negyedévben meg kell duplázódjon és elérje a napi 8 litret. A fejőstehenek száma 310, az összszarvasmarha-létszám pedig 760. Ennek jelentős része istállózásra szorul. Csupán 140 tenyészüsző és 90 tehén kerül ki a legelőre. A 140 üsző számára 54, a teheneknek pedig 40 hektáros legelőt jelöltünk ki. A terhelés tehát elég nagy. Épp ezért különleges gondot fordítunk a területek feljavítására. Az alapos takarítás mellett minden egyes hektár legelőre 300 kiló műtrágyát számítottunk. Azt is el kell mondani, hogy az állatok nem járnak haza, hisz mindkét helyen jó nyáriszállás található. A bentmaradó állatok takarmányozásában a zöld futószalagra támaszkodunk. Ennek területe közel 100 hektárt tesz ki, közvetlen az istállók közelében. Tizenöt hektár takarmányrozs még augusztus végén a földbe került. Jól telelt át tápanyagpótlásként 500 kiló műtrágyát , kapott hektáronként. Utána 46 hektár lucerna és szarvaskerep kerül kasza alá, majd a takarmányrozs helyébe vetendő csalamádé, illetve újabb 16 hektár zabosbükköny egészíti ki a zöld futószalagot. Külön kell szólni a 40 hektáros mesterséges legelőről is, amelyet 5 fűfélével vetünk be. Ezt az idén szintén kaszáljuk s csak az elkövetkező évben használjuk legelőként. Véleményünk szerint tehát zöldtakarmányban nem lesz hiány s a szállítás sem emeli a költségeket, hisz a gazdaság vezetőségével egyetértésben lehetőleg az istállók körül termesszük a takarmányokat. lünk ez a helyzet. A 750 szarvasmarhához mindössze 60 hektár legelővel rendelkezünk. E szempontból a helyzet csak az újdellői részlegen jobb. Itt, Szentpálon egyáltalán nincs, Besenyőben is nagyon kevés. Éppen ezért elég gondot okoz a nyári takarmányozás. Az idén igaz, valamelyest könnyebbséget jelent az a 45 hektárnyi mesterséges legelő, amelyet a besenyei részlegen létesítettünk. Könnyebbséget, de nem megoldást, s egyelőre nem is látunk kiutat, mert itt, a központban például az istállók körüli területet a zöldséges foglalja el. Épp ezért a nyári takarmányozás elég sokba kerül, hisz messzebbről kell a lekaszált zöldtakarmányt behordani. De hogy is próbáltuk megoldani? Dellére, ahol a legelő valamiképp biztosított, a növendékállatokat helyeztük el. Ugyanitt van régi, illetve friss lucernavetésünk is. A szentpáli részlegen a nyári zöldtakarmány egy részét egy sátés-nádas terület biztosítja. Ezt lecsapoltuk, a termése szénának még nem elég jó minőségű, zsengén azonban szívesen fogyasztják az állatok. Ugyanitt van egy 15 hektáros lucernásunk is, amelyet szükség esetén öntözni is lehet, valamint szarvaskerep és baltacímvetésünk. Mindezek felváltva biztosítják az állatállomány nyári zöldtakarmányszükségletét. A bándi termelőszövetkezetben tehát, ha a nyári zöldtakarmányozás nem is éppen ideális, de jó úton haladnak. A szükségletnek, az ésszerűségnek megfelelően az állattenyésztő telepek körül kialakulóban vannak a takarmánytermesztő területek, amelyek nagymértékben hozzá fognak járulni a termelés növeléséhez, az önköltség csökkentéséhez. A szentpáli helyzet nem új keletű, hisz az elmúlt években nem egyszer még a nyári jófutók kérdése is problémát okozott. Márpedig igaza van a farm vezetőjének: nehéz így állatot tenyészteni, olcsón termelni. NAGY FERENC Tegnap Marosvásárhelyen Megnyílt a m\\ HOTEL Tegnap, március 20-án avatták fel Marosvásárhely municipium egyik legimpozánsabb épületét, és egyben a város legkorszerűbb turisztikai létesítményét, a Grand Hotelt. A megnyitón részt vettek: Benkő János elvtárs, az RKP megyei bizottsága bürójának tagja, a Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának első alelnöke, a megyei és a municípiumi pártbizottságok büróinak tagjai, a megyei és a municípiumi néptanács végrehajtó bizottságainak tagjai, továbbá a Megyei Tervezőintézet, a Megyei Építkezési és Szerelési Tröszt, a Megyei Kereskedelmi Igazgatóság képviselői, valamintazoknak a vállalatoknak a küldöttei, akik a szálloda munkálataihoz hozzájárultak, bútorzatát készítették és más meghívottak. A tizenkét szintes Grand Hotel nemcsak szálloda, hanem fontos turisztikai komplexum: 126 szobás szállót, első osztályú vendéglőt, továbbá önkiszolgáló vendéglőt, mintegy 60 helyes cukrászdát, nappali és éjszakai bárt foglal magában. A nyári időszakban pedig egy 50, és egy 150 férőhelyes terasz-cukrászda áll a vendégek rendelkezésére. A vendéglátóipari részleget a szálló vendégein kívül mások is igénybe vehetik. Vasile Maier, az OIT igazgatója a megnyitón hangsúlyozta, hogy az új szálloda műszakifunkcionális adottságainál fogva magas színvonalú szolgáltatásra nyújt lehetőséget. Megköszönte a párt- és az állami szerveknek a messzemenő gondoskodást, mellyel lehetővé tette, hogy megyénkben is erős turisztikai bázis jöjjön létre. "A turizmus fejlesztésében nagy szerepe lesz az új szállodának, mely egyben a város dísze is. Értékelte a tervezőknek, azépítőknek, a szerelőknek, a bútorzat kivitelezőinek és a többi dolgozóknak azt a törekvését, hogy a célszerűség és a szép között harmonikus összhangot teremtsenek. A Grand Hotel belseje is mértéktartó díszítésű, elegáns, kényelmes. BenkőJános elvtárs, miután kifejezte elismerését a komplexum megvalósítói iránt, sok sikert, kívánt a szálloda dolgozóiártaléhhoz avatószalag átvágására! jelképesen átadta a használatnak az új objektumot. A Turisztikai Hivatal és a szálloda vezetőségének meghívására, a megnyitó után a vendégek megtekintették a komplexum különböző részlegeit. A 4. oldalon KÜLPOLITIKAI események . Film készül az államosítás 25. évfordulójára Az Alexandu Sahia stúdióban dokumentumfilm készül, Raspunderea stopinilor címmel a főbb termelőeszközök államosításának 25. évfordulójára. Alexandru Boiangiu, a film rendezője a történelmi esemény több részvevőjének emlékeit eleveníti fel. ★ Film készül Gheorghe Petrascuról, a nagy festőművészről, a jelenkori román művészet e jeles képviselőjéről. A filmet Nina Behar rendezi. A film megismerteti a nézővel a művész életművét, kiemelve hozzájárulását a képzőművészet, a nemzeti kultúra fejlődéséhez. Mirel Ilienu rendező Dimitrie Paciuresa szobrászt, egy másik nagy román művészt, életének legjellegzetesebb momentumait és alkotásait viszi vászonra. Mindkét film felvételeit Doru Segal operatőr készítette. Ugyancsak a Sahia filmstúdió filmet készít a Rapid sportklub jubileumáról. A film Eugen Popita, rendező és Constantin Teodorescu operatőr műve, s a bukaresti ismert sportklub 50 éves tevékenységét szemlélteti. (Agerpres) Mennyivel vagy különb ember ma, mint tegnap ? m mm M ELEJE „A pártnak vagyok hű közlegénye, Harcban-munkában mindenki láthat, A boldogságért is én felelek, Ezt kéri tőlem a pártszabályzat“ SOK, NAGYON sok „boldogságfelelős“ él, dolgozik ma hazánkban. És tőlük nap mint nap többet kérünk, várunk, és ők nap mint nap bebizonyítják — még többre képesek. Az ilyen embereket, a kommunistákat, magas fokú erkölcsi tulajdonságok, a feladatteljesítésben tanúsított felelősség, elvszerűség, pártos igényesség jellemzi. Nem emberfeletti hőstetteket hajtanak végre, hanem a hétköznapok seregnyi feladatait — példamutatóan. A minap alkalmam volt elbeszélgetni a sok „boldogságfelelős“ közül az egyikkel. Nem használt nagy szavakat, nem palástolta a nehézségeket sem, az igazságot mondotta. Azt mondotta el, ami tartalmat adott eddigi tevékenységének, életének. — ... Kint fúj a szél, hull a hó. A szobában kellemes meleg. Jegyzem az igazgató szavait, visszaemlékezéseit. Huszonöt esztendeje igazgatja e nagy iskolakomplexum életét, harminchárom éve mint tanár, pedagógus szolgálja az új nemzedék nevelését. — Számomra a legnagyobb boldogság, öröm tudni azt, hogy teljesítettem a párt által rám bízott feladatot. Munkában-küzdelemben nem volt hiány, de dolgoztunk és mindig legyőztük a nehézségeket. — Hogy mivel kezdtük 1947-ben, a kereskedelmi iskolában? Az anyagi alapok megteremtésével. Az állam adott bőségesen és mi igyekeztünk a lehető legcélszerűbben, minél gazdaságosabban felhasználni. Amikor 1947-ben átvettem az iskola vezetését, mindössze nyolc tanterem állt rendelkezésünkre, 240 tanulóval, egy kis bentlakással, étkezdével. És most szét kell nézni itt a város feletti dombtetőn, a Somostető aljában: 16 tantermes korszerű iskolánk épült, melyben összesen 1350 tanulót képezünk, azonkívül van bentlakás, (430 tanuló részére), étkezde, több laboratórium, 37 ezer kötetes könyvtár. — Igazgató elvtárs, hol kezdődik a magánélete és hol a hivatása? — Magánéletem, hivatásom itt kezdődik, itt folytatódik az iskolában. Az iskola az életem. Elmondhatatlanul jó érzés látni azt, hogy az ember munkája egyik-másik megvalósításban, a tanulók előrehaladában, szakismeretének gyarapításában teljesedik ki. — Nehéz volt a huszonöt év? — Nem, nem volt nehéz... Ezzel nem azt mondom, hogy elkerültek a bajok, nehézségek. De a tanárok és munkatársak egyöntetű segítségével megoldottuk. Mert az úgy van, hogy ha lelkes kollektíva támogat, akkor gyakorlatilag nincs nehézség. Mindig egy cél, egy eszme vezérelt: úgy dolgozni, hogy hasznos tagja legyek új társadalmunknak és olyan szakembereket neveljek, akik építik, erősítik ezt a társadalmat. Az a munka, amely az egyénnek és a társadalomnak nem szerez örömet, elégtételt, semmit sem ér. Itt, tőlünk nem messze egy jegenyefasor látható. Az egyik terebélyes, a másik kevésbé, a harmadik még kevésbé és így tovább. Megkérdezték tőlem, miért van ez így. Azért, mondottam, mert azt a vastagabbat ültetés után senki sem mozdította el a helyéről, de a többit egyik évben egy lépéssel, a másik évben húsz centivel és így tovább más helyre ültették. És nem fejlődtek. Nem volt idejük mély gyökeret ereszteni, így van ez az emberrel is. Munkába kell állítani, engedni, hogy dolgozzon, segíteni kell, hogy tehetségét kibontakoztassa, a társadalom és az egyén javára. És így van ez a munkaközösséggel is Ha az iskolát összeforrott, egy célért, ügyért lelkesedő kollektíva vezeti, akkor az az iskola terebélyesedik, erősödik, fejlődik. — Huszonöt év alatt hány tanuló végzett az iskolában? — Nehéz hamarjában kiszámítani, mindenesetre az első években 40—50 tanuló és most évente 550— 660! Ebben az évben például 17 osztály 660 tanulója végez. — És hány szakmában? — Nyolcban, míg a kezdet kezdetén csak egyben nyertek képesítést. — Melyik évet tartja a legnehezebbnek a huszonötből? — Az 1947-est. Szárazság, élelemhiány, millió nehézség. Nehéz volt, nagyon nehéz. — És a legemlékezetesebbnek? — 1967-et. Akkor fejeztük be a fiúbentlakást. Ezzel kialakult a Kereskedelmi Iskolaközpont mai képe . A kollegák azt mondják, hogy ön valósággal a tanulók apja. Ha szükségesnek véli, végigköveti a tanulók étkezését, tüzetesen megtekinti a bentlakást, igényesen ellenőrzi a tanítási órákat. Nem veszekszik, nem dorgál, de az intézkedésekből mindenki megérti: az igazgató segített. — Elmondanék valamit. Én nem igen beszélek a román és az együttélő nemzetiségű tanulók barátságáról. De megteremtjük a feltételeket e barátság elmélyülésének feltételeit és azt tudatosan irányítjuk, nemcsak szavakban, hanem tettekben. Én egy mércét ismerek: a becsületet! Nincs különbség az elbírálásnál. A mérce egy és ugyanaz minden tanuló esetében: tanulni, tudni, becsületesen dolgozni. — Milyen tervei vannak az igazgató elvtársnak? — Tervünk sok van. Pártunk feladatul tűzte az elméleti oktatás és a gyakorlati képzés szorosabb öszszekapcsolását. Szeretnénk tehát a meglévő laboratóriumok mellé újabbakat létrehozni, olyan képzettséget biztosítani a tanulóknak, hogy az életben teljes emberként, felkészülten és becsülettel állják meg a helyüket. A dolgok természeténél fogva nem érhetünk el bármilyen célt, bármilyen eszközzel, mint ahogyan az sem közömbös, hogy milyen irányban összpontosítjuk erőfeszítéseinket. — Lucian Blaga egyik aforizmájában ezt így fejezi ki: „...amikor kincset keresek, nem ások a fellegekbe, hanem a földbe“. — Pontosan. Találó az idézet.— És most egy nagyon személyes kérdés: mit mondhat magáénak az igazgató, a tanár Chelan Aurel? — A munkás, amikor a gépet elkészíti, megsimogatja s azt mondja na, ez is elkészült. A kőműves, amikor befejezi a tömbházat, körüljárja, felnéz rá s azt mondja: hű de magas! A tanár, amikor útra bocsátja végzős tanulóit, így bíztatja: sok sikert az életben, legyetek becsületes emberek! A munkás is, a tanár is egy-egy alkotás befejezésével szegényebb-gazdagabb lesz! Mindenikbe beleépíti önmagát, tehát önmaga megszegényedik, de ugyanakkor gazdagabbá válik, újra teremti önmagát. Én is így érzem. Adtam önmagamból, de alkottam, neveltem, építettem és így gazdagodtam. A társadalom elismerte a munkámat, kitüntetett, megkaptam, amit a tanár-igazgató megkaphat. A diákok köszöntője, a kollegák kézszorítása, meleg hangú táviratai, a megemlékezés, a tisztelet is az enyém. Úgy érzem, ismét gazdagabb vagyok, érzem a kollektíva támogatását, szeretetét, a diákok jövőbe vetett hitét és ez lélekben, elhatározásban erősít, megfiatalít, új erőt ad a további munkához. Hogy holnap többet dolgozzam, mint ma. .. .Egészséget és hosszú életet, kíván, hogy célját, terveit megvalósíthassa e cikk írója is. DÉZSI ÖDÖN