Vörös Zászló, 1973. március (25. évfolyam, 49-75. szám)

1973-03-21 / 66. szám

XXV. ÉVFOLYAM 66 (6617) SZÁM 1973. MÁRCIUS 81. SZERDA Ára 30 ban! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA II „mikron gramm másodperc“ kezdeményezés nyomában A Rulmentul Üzem dolgozóinak kezdeményezése megyénkben is vissz­hangra talált, öt iparvállalatban keresik-kutatják, hogyan lehetne a helyi viszonyokhoz igazítani a Bras­sóban remekül bevált módszert. Az öt vállalat egyike, az Electromures, bizonyos fokig önálló, sajátos profi­lú gyáregységeivel. Amint az aláb­biak is példázzák, a kezdeménye­zést még egyetlen vállalat kereté­ben sem lehet a konkrét helyzet fi­gyelmen kívül hagyásával, általános recept alapján alkalmazni. Ott vi­szont, ahol az üzemi élet ütőerén van a szervezők keze, egyetlen lej befektetés nélkül is kimutatható gazdasági eredményeket hoz a „mikron-gramm-másodperc" kezde­ményezés. Az elektrokalorikus termékek gyárában amikor szóba került a brassóiak módszereinek kipróbálása, a válasz­tás az olajos radiátorokat szerelő csoportra esett. Negyvenkilencen dolgoznak három váltásban a mű­helyben. A közösség,­­azt mondják, összeforrott. De hogyan?. Egy idő­ben megszokottá váltak a hiányzá­sok, késések. Bizony, néha csak fi­zetés napján kaptak észbe, hogy mit jelent a termelési tervet 80—90 szá­zalékra teljesíteni. E rossz emlék után írjuk is mindjárt ide, decem­berben már 8, januárban 12, febru­árban 15 százalékkal szárnyalták túl feladatukat. Ezzel egyenes arányban nőtt a bérük is, mert hiszen globális akkordban dolgoznak. Nincs mit titkolni, sőt nagy betűkkel kellene szedni az összakkord-bérezés óriási ösztönző erejét. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy nem csupán, sőt nem is első­sorban a brassói kezdeményezés al­kalmazása nyomán növekedett 420- szal a havonta összeszerelt fűtőtes­tek száma. De az összakkord-bérezés és a mikron-gramm-másodperc akció egyidejű bevezetése igen szerencsés kombinációnak bizonyult. Egyik a másikat, pontosabban a második az elsőt jól kiegészíti. A csoport nyil­vántartásából kiderül például, hogy Bartos Kálmán munkásnak, miután többször igazolatlanul hiányzott, s a figyelmeztetések után alkalmazott 15 százalékos fizetéslevonás sem térítette észhez, a vállalat vezetősége felbontotta a munkaszerződését. Mint idegen testet az egészséges szervezet, úgy taszította ki magából a dologkerülőt a közösség. A dics­telen névsorra másodikként Gál Já­nost írták fel, aki megengedte ma­gának azt a luxust, hogy korábban hazajárogasson a munkából. Sajnos volt, aki azt mondotta, ha Gálnak szabad, én is elmegyek. Egyszóval, rossz példát mutatott, fertőzte a környezetét. Ezért az ő esetében is úgy határoztak, amennyiben nem hallgat a szép szóra, javasolják: 5 százalékot tartsanak vissza a fize­téséből. Decemberben még Máthé Bélát kellett figyelmeztetni hiányzá­sért, januárban meg Lunca Alexan­­drut helyezték át büntetésből más részlegre. A kezdeményezés beveze­tésétől számított harmadik hónapban — februárban — már egyetlen fe­gyelmi kérdést sem kellett napirend­re tűzni! A kábelgyárban a telefonkészülékek hajlékony hu­zalát előállító műhelyben helyeztek különös hangsúlyt a pontosság és takarékosság elvének gyakorlati al­kalmazására. Gyéresi Albert 26 tagú csoportjának munkahelyén nagy tábla fogadja a belépőt. Bal olda­lán a mikron-gramm-másodperc mozgalom barátai cím alatt Doaga Letitia, Truja Ana, Bálint Mária, Pintecan Susana és Sabädeanu Silvia nevét olvastuk pénteken. Tő­lük jobbra egyetlen nevet találtunk a kezdeményezéssel hadilábon állók rovatában: Giacomuzzi Hilda. A kitűnt dolgozók nevét hétről hétre jelölik ki, a közösségnek kárt oko­zók esetében operatívabbak. A cso­port nyilvántartó füzetébe azt is bejegyzik, mikor, melyik gép, meny­nyi ideig állott, kinek a hibájá­ból, ki, mikor, mennyit, miért ké­sett és így tovább. Hogy van-e foganatja a nyilvántartásnak és a felelősségrevonásnak? A csoport­beliek határozott igennel válaszol­nak. Beismerik, a kezdeményezés és a globális akkord bevezetése óta gondosabban bánnak a feldolgozás­ra kerülő anyagokkal, minimálisra csökkent az igazolatlan hiányzások és késések száma, javult a termé­kek minősége és növekedett a mennyiségük. Január-februári átlag­ban például 3,2 százalékos meg­takarítást értek el a rézdrótnál és 7,5 százalékkal csökkentették a pamutfonalfogyasztást. Selejtjük de­cember óta nem volt. Mindenki azon igyekszik ,hogy jól kihasználja az­­ időt,­­ a rábízott anyagot és gépet, hiszen az átadott késztermék mennyisége és minősége után jár a fizetés. A Számológépgyárban Az automata esztergált műhelyét jelölték ki tavaly decemberben kí­sérleti területként a mikron-gramm­­másodperc kezdeményezés átvételé­re. Azt a műhelyt, amelyben meg­történt, hogy adott pillanatban 30 drága berendezésből 10—15 nem működött géphiba, anyaghiány vagy amiatt, hogy nem volt, aki beállítsa és felvigyázza őket. A papírm­unká­­ba temetkező és dolgukat immel­­ámmal végző mestereket azóta ko­molyan elővette a gyárvezetőség, eleget téve a munkások kérésének: legyen csak egy mesterük, de olyan, aki szívvel-lélekkel velük tart és nem el­tartat­ja magát. Jelenleg a mestert három olyan szaksz­ervezeti csoportszervező­ segíti munkájában, aki (közülük kettő adminisztratív vonalon is csoportvezető) ténylege­sen a gépekkel dolgozik, érdekelt abban, hogy a raktárból minden­nap kihozzák az anyagot, ellássák az esztergákat szerszámmal, alkat­résszel és így tovább. Hogy job­ban mennek a dolgok napjainkban, azt a termelési eredmények tük­rözik. A régebbi 87—90 százalékkal szemben, februárban 108 százalékra teljesítették tervüket a műhely­­beniek. ★ Nem állítjuk, hogy az Electro­­muresben most már tökéletesen al­kalmazzák a kezdeményest. Úgy véljük, helyenként precízebbé, más­hol teljesebbé kell tenni a nyilván­tartást ahhoz, hogy minden rész­vevőt magával ragadjon az akció. Nem szabad többé megismétlődjön például olyan eset, hogy valakit szűk körben, az illető és a közösség megkérdezése nélkül megbélyegez­zenek. Az ilyen eljárás csak az ösztönzéssel, lelkesítéssel ellenkező hatást válthat ki. A kezdeményezés sikerének alapvető követelménye továbbá, hogy a termelési folyamat feltételei biztosítva legyenek. Mert csodákat nyilván, ettől az akciótól sem várhatunk, mondjuk azt, hogy segítsen behozni a félhónapi ké­sést, amivel egyik részleg a másik­nak félgyártmányokat szállít. Az ilyen és hasonló hibákat feltétle­nül orvosolni kell, a kezdeménye­zés általánosítása előtt, nehogy a jószándék a formalizmus zátonyára fusson. .. Cseh Ferenc állatorvos, a szentpáli mtsz állattenyésztési farmjának vezetője — Legelő nélkül nehéz dolog az állattenyésztés. Azt hiszem, ezzel A ludasi termelőszövetkezet üvegházában javában folyik az uborka mindenki egyetért. Márpedig na- begyűjtése ★ Kora tavasszal — nyári gondokról A nyári zöldtakarmányról be­szélni soha sem korai. Ez a véle­ménye a legtöbb szakembernek, hisz annak alapjait az ősszel és most kell megteremteni. Rendbe tenni a legelőket, pótolni az elve­tett takarmányok tápanyagszükség­letét, földbe tenni az újakat, íme néhány teendő, amely nem tűr ha­lasztást. Ez a véleménye a megkér­dezett szakembereknek is: a bősé­ges nyári zöldtakarmányról most kell gondoskodni. Fazekas Árpád mérnök, a bándi mtsz állattenyésztési farm­jának vezetője — Azzal kezdeném, hogy farmun­kat, a megyei állattenyésztési prog­ram mintafarmnak nyilvánítja, a­­mely a közeljövőben tenyészállato­kat szállít más gazdaságoknak. En­nek megfelelően a farm szántóte­rülete is 380 hektárra növekedik, amelyen kimondottan takarmány­­növényeket fogunk termeszteni. A műszaki tervek most készülnek. De addig is a közelebbi célkitűzésekről: terv szerint az idén a takarmányo­­zott tehenenkénti tejhozam a II. és III. negyedévben meg kell duplá­zódjon és elérje a napi 8 litret. A fejőstehenek száma 310, az össz­­szarvasmarha-létszám pedig 760. Ennek jelentős része istállózásra szorul. Csupán 140 tenyészüsző és 90 tehén kerül ki a legelőre. A 140 üsző számára 54, a teheneknek pe­dig 40 hektáros legelőt jelöltünk ki. A terhelés tehát elég nagy. Épp ezért különleges gondot fordítunk a területek feljavítására. Az alapos takarítás mellett minden egyes hek­tár legelőre 300 kiló műtrágyát szá­mítottunk. Azt is el kell mondani, hogy az állatok nem járnak haza, hisz mindkét helyen jó nyáriszál­lás található. A bentmaradó állatok takarmá­nyozásában a zöld futószalagra tá­maszkodunk. Ennek területe közel 100 hektárt tesz ki, közvetlen az is­tállók közelében. Tizenöt hektár ta­karmányrozs még augusztus végén a földbe került. Jól telelt át táp­anyagpótlásként 500 kiló műtrágyát , kapott hektáronként. Utána 46 hek­tár lucerna és szarvaskerep kerül kasza alá, majd a takarmányrozs helyébe vetendő csalamádé, illetve újabb 16 hektár zabosbükköny egé­szíti ki a zöld futószalagot. Külön kell szólni a 40 hektáros mesterséges legelőről is, amelyet 5 fűfélével vetünk be. Ezt az idén szintén kaszáljuk s csak az elkö­vetkező évben használjuk legelő­ként. Véleményünk szerint tehát zöldtakarmányban nem lesz hiány s a szállítás sem emeli a költsége­ket, hisz a gazdaság vezetőségével egyetértésben lehetőleg az istállók körül termesszük a takarmányokat. lünk ez a helyzet. A 750 szarvas­­marhához mindössze 60 hektár le­gelővel rendelkezünk. E szempont­ból a helyzet csak az újdellői rész­legen jobb. Itt, Szentpálon egyál­talán nincs, Besenyőben is nagyon kevés. Éppen ezért elég gondot o­­koz a nyári takarmányozás. Az idén igaz, valamelyest könnyebbséget jelent az a 45 hektárnyi mestersé­ges legelő, amelyet a besenyei rész­legen létesítettünk. Könnyebbséget, de nem megoldást, s egyelőre nem is látunk kiutat, mert itt, a köz­pontban például az istállók körüli területet a zöldséges foglalja el. Épp ezért a nyári takarmányozás elég sokba kerül, hisz messzebbről kell a lekaszált zöldtakarmányt be­hordani. De hogy is próbáltuk megoldani? Dellére, ahol a legelő valamiképp biztosított, a növendék­állatokat helyeztük el. Ugyanitt van régi, illetve friss lucernavetésünk is. A szentpáli részlegen a nyári zöldtakarmány egy részét egy sá­­tés-nádas terület biztosítja. Ezt le­csapoltuk, a termése szénának még nem elég jó minőségű, zsengén a­­zonban szívesen fogyasztják az ál­latok. Ugyanitt van egy 15 hektá­ros lucernásunk is, amelyet szük­ség esetén öntözni is lehet, vala­mint szarvaskerep és baltacímveté­­sünk. Mindezek felváltva biztosít­ják az állatállomány nyári zöldta­karmányszükségletét. A bándi termelőszövetkezetben tehát, ha a nyári zöldtakarmányo­zás nem is éppen ideális, de jó ú­­ton haladnak. A szükségletnek, az ésszerűségnek megfelelően az állat­tenyésztő telepek körül kialakulóban vannak a takarmánytermesztő te­rületek, amelyek nagymértékben hozzá fognak járulni a termelés növeléséhez, az önköltség csökken­téséhez. A szentpáli helyzet nem új keletű, hisz az elmúlt években nem egyszer még a nyári jófutók kér­dése is problémát okozott. Márpe­dig igaza van a farm vezetőjének: nehéz így állatot tenyészteni, ol­csón termelni. NAGY FERENC Tegnap Marosvásárhelyen Megnyílt a m\\ HOTEL Tegnap, március 20-án avatták fel Marosvásárhely municipium egyik legimpozánsabb épületét, és egyben a város legkorszerűbb turisztikai létesítményét, a Grand Hotelt. A megnyitón részt vettek: Benkő János elvtárs, az RKP megyei bizottsága bürójának tag­ja, a Megyei Néptanács Végre­hajtó Bizottságának első alelnö­­ke, a megyei és a municípiumi pártbizottságok büróinak tagjai, a megyei és a municípiumi nép­tanács végrehajtó bizottságainak tagjai, továbbá a Megyei Tervező­intézet, a Megyei Építkezési és Szerelési Tröszt, a Megyei Ke­reskedelmi Igazgatóság képvise­lői, valamint­­azoknak a vállala­toknak a küldöttei, akik a szál­loda munkálataihoz hozzájárul­tak, bútorzatát készítették és más meghívottak. A tizenkét szintes Grand Ho­tel nemcsak szálloda, hanem fontos turisztikai komplexum: 126 szobás szállót, első osztályú vendéglőt, továbbá önkiszolgáló vendéglőt, mintegy 60 helyes cukrászdát, nappali és éjszakai bárt foglal magában. A nyári időszakban pedig egy 50, és egy 150 férőhelyes terasz-cukrászda áll a vendégek rendelkezésére. A vendéglátóipari részleget a szálló vendégein kívül mások is igénybe vehetik. Vasile Maier, az O­IT igazga­tója a megnyitón hangsúlyozta, hogy az új szálloda műszaki­funkcionális adottságainál fogva magas színvonalú szolgáltatásra nyújt lehetőséget. Megköszönte a párt- és az ál­lami szerveknek a messzemenő gondoskodást, mellyel lehetővé tette, hogy megyénkben is erős turisztikai bázis jöjjön létre. "A­ turizmus fejlesztésében nagy szerepe lesz az új szállodának, mely egyben a város dísze is. Értékelte a tervezőknek, az­­épí­tőknek, a szerelőknek, a bútor­zat kivitelezőinek és a többi dol­gozóknak azt a törekvését, hogy a célszerűség és a szép között harmonikus összhangot teremt­senek. A Grand Hotel belseje is mértéktartó díszítésű, elegáns, kényelmes. Benkő­­János elvtárs, miután kifejezte elismerését a komple­xum megvalósítói iránt, sok si­kert, kívánt a szálloda dolgozói­­ártaléhhoz avatószalag átvágásá­ra! jelképesen átadta a haszná­latnak az új objektumot. A Tu­risztikai Hivatal és a szálloda vezetőségének meghívására, a megnyitó után a vendégek meg­tekintették a komplexum külön­böző részlegeit. A 4. oldalon KÜLPOLITIKAI események . Film készül az államosítás 25. évfordulójára Az Alexandu Sahia stúdióban do­kumentumfilm készül, Raspunderea stopinilor címmel a főbb termelőesz­közök államosításának 25. évfordu­lójára. Alexandru Boiangiu, a film rendezője a történelmi esemény több részvevőjének emlékeit eleveníti fel. ★ Film készül Gheorghe Petrascu­­ról, a nagy festőművészről, a je­lenkori román művészet e jeles kép­viselőjéről. A filmet Nina Behar rendezi. A film megismerteti a né­zővel a művész életművét, kiemel­ve hozzájárulását a képzőművészet, a nemzeti kultúra fejlődéséhez. Mi­rel Ilienu rendező Dimitrie Paciu­­resa szobrászt, egy másik nagy ro­mán művészt, életének legjellegze­tesebb momentumait és alkotásait viszi vászonra. Mindkét film felvé­teleit Doru Segal operatőr készítet­te. Ugyancsak a Sahia filmstúdió fil­met készít a Rapid sportklub jubi­leumáról. A film Eugen Popita, ren­dező és Constantin Teodorescu ope­ratőr műve, s a bukaresti ismert sportklub 50 éves tevékenységét szemlélteti. (Agerpres) Mennyivel vagy különb ember ma, mint tegnap ? m mm M ELEJE „A pártnak vagyok hű közlegénye, Harcban-munkában mindenki láthat, A boldogságért is én felelek, Ezt kéri tőlem a pártszabályzat“ S­OK, NAGYON sok „boldog­­ságfelelős“ él, dolgozik ma hazánkban. És tőlük nap mint nap többet kérünk, várunk, és ők nap mint nap bebizonyítják — még többre képesek. Az ilyen embereket, a kommunistákat, ma­gas fokú erkölcsi tulajdonságok, a feladatteljesítésben tanúsított fele­lősség, elvszerűség, pártos igényesség jellemzi. Nem emberfeletti hőstet­teket hajtanak végre, hanem a hét­köznapok seregnyi feladatait — pél­damutatóan. A minap alkalmam volt elbeszél­getni a sok „boldogságfelelős“ kö­zül az egyikkel. Nem használt nagy szavakat, nem palástolta a nehézsé­geket sem, az igazságot mondotta. Azt mondotta el, ami tartalmat a­­dott eddigi tevékenységének, életé­nek. — ... Kint fúj a szél, hull a hó. A szobában kellemes meleg. Jegy­zem az igazgató szavait, visszaemlé­kezéseit. Huszonöt esztendeje igaz­gatja e nagy iskolakomplexum éle­tét, harminchárom éve mint tanár, pedagógus szolgálja az új nemzedék nevelését. — Számomra a legnagyobb bol­dogság, öröm tudni azt, hogy telje­sítettem a párt által rám bízott fel­adatot. Munkában-küzdelemben nem volt hiány, de dolgoztunk és min­dig legyőztük a nehézségeket. — Hogy mivel kezdtük 1947-ben, a kereskedelmi iskolában? Az anya­gi alapok megteremtésével. Az ál­lam adott bőségesen és mi igyekez­tünk a lehető legcélszerűbben, mi­nél gazdaságosabban felhasználni. Amikor 1947-ben átvettem az iskola vezetését, mindössze nyolc tante­rem állt rendelkezésünkre, 240 ta­nulóval, egy kis bentlakással, étkez­dével. És most szét kell nézni itt a város feletti dombtetőn, a Somos­tető aljában: 16 tantermes korszerű iskolánk épült, melyben összesen 1350 tanulót képezünk, azonkívül van bentlakás, (430 tanuló részére), étkezde, több laboratórium, 37 ezer kötetes könyvtár. — Igazgató elvtárs, hol kezdődik a magánélete és hol a hivatása? — Magánéletem, hivatásom itt kezdődik, itt folytatódik az iskolá­ban. Az iskola az életem. Elmond­hatatlanul jó érzés látni azt, hogy az ember munkája egyik-másik meg­valósításban, a tanulók előrehaladá­­ban, szakismeretének gyarapításában teljesedik ki. — Nehéz volt a huszonöt év? — Nem, nem volt nehéz... Ezzel nem azt mondom, hogy elkerültek a bajok, nehézségek. De a tanárok és munkatársak egyöntetű segítsé­gével megoldottuk. Mert az úgy van, hogy ha lelkes kollektíva támo­gat, akkor gyakorlatilag nincs ne­hézség. Mindig egy cél, egy eszme vezérelt: úgy dolgozni, hogy hasz­nos tagja legyek új társadalmunk­nak és olyan szakembereket neveljek, akik építik, erősítik ezt a társadalmat. Az a mun­ka, amely az egyénnek és a társadalomnak nem szerez örö­met, elégtételt, semmit sem ér. Itt, tőlünk nem messze egy jegenyefa­­sor látható. Az egyik terebélyes, a másik kevésbé, a harmadik még kevésbé és így tovább. Megkérdez­ték tőlem, miért van ez így. Azért, mondottam, mert azt a vastagab­bat ültetés után senki sem mozdí­totta el a helyéről, de a többit egyik évben egy lépéssel, a másik évben húsz centivel és így tovább más helyre ültették. És nem fejlődtek. Nem volt idejük mély gyökeret e­­reszteni, így van ez az emberrel is. Munkába kell állítani, engedni, hogy dolgozzon, segíteni kell, hogy tehetségét kibontakoztassa, a társa­dalom és az egyén javára. És így van ez a munkaközösséggel is Ha az iskolát összeforrott, egy célért, ügyért lelkesedő kollektíva vezeti, akkor az az iskola terebélyesedik, erősödik, fejlődik. — Huszonöt év alatt hány tanuló végzett az iskolában?­­ — Nehéz hamarjában kiszámíta­ni, mindenesetre az első években 40—50 tanuló és most évente 550— 660! Ebben az évben például 17 osztály 660 tanulója végez. — És hány szakmában? — Nyolcban, míg a kezdet kezde­tén csak egyben nyertek képesítést. — Melyik évet tartja a legnehe­zebbnek a huszonötből? — Az 1947-est. Szárazság, élelem­­hiány, millió nehézség. Nehéz volt, nagyon nehéz. — És a legemlékezetesebbnek? — 1967-et. Akkor fejeztük be a fiúbentlakást. Ezzel kialakult a Ke­reskedelmi Iskolaközpont mai képe . A kollegák azt mondják, hogy ön valósággal a tanulók apja. Ha szükségesnek véli, végigköveti a ta­nulók étkezését, tüzetesen megte­kinti a bentlakást, igényesen ellen­őrzi a tanítási órákat. Nem veszek­szik, nem dorgál, de az intézkedé­sekből mindenki megérti: az igaz­gató segített. — Elmondanék valamit. Én nem igen beszélek a román és az együtt­élő nemzetiségű tanulók barátságá­ról. De megteremtjük a feltételeket e barátság elmélyülésének feltétele­it és azt tudatosan irányítjuk, nem­csak szavakban, hanem tettekben. Én egy mércét ismerek: a becsüle­tet! Nincs különbség az elbírálásnál. A mérce egy és ugyanaz minden tanuló esetében: tanulni, tudni, be­csületesen dolgozni. — Milyen tervei vannak az igaz­gató elvtársnak? — Tervünk sok van. Pártunk fel­adatul tűzte az elméleti oktatás és a gyakorlati képzés szorosabb ösz­­szekapcsolását. Szeretnénk tehát a meglévő laboratóriumok mellé újab­bakat létrehozni, olyan képzettséget biztosítani a tanulóknak, hogy az életben teljes emberként, felkészül­ten és becsülettel állják meg a helyü­ket. A dolgok természeténél fogva nem érhetünk el bármilyen célt, bármilyen eszközzel, mint ahogyan az sem közömbös, hogy milyen irányban összpontosítjuk erőfeszíté­seinket. —­­ Lucian Blaga egyik aforizmá­jában ezt így fejezi ki: „...amikor kincset keresek, nem ások a felle­gekbe, hanem a földbe“. — Pontosan. Találó az idézet.­­— És most egy nagyon személyes kérdés: mit mondhat magáénak az igazgató, a tanár Chelan Aurel? — A munkás, amikor a gépet el­készíti, megsimogatja s azt mondja­ na, ez is elkészült. A kőműves, a­­mikor befejezi a tömbházat, körül­járja, felnéz rá s azt mondja: hű de magas! A tanár, amikor útra bo­csátja végzős tanulóit, így bíztatja: sok sikert az életben, legyetek be­csületes emberek! A munkás is, a tanár is egy-egy alkotás befejezésé­vel szegényebb-gazdagabb lesz! Mindenikbe beleépíti önmagát, tehát önmaga megszegényedik, de ugyan­akkor gazdagabbá válik, újra te­remti önmagát. Én is így érzem. Adtam önmagamból, de alkottam, neveltem, építettem és így gazda­godtam. A társadalom elismerte a munkámat, kitüntetett, megkaptam, amit a tanár-igazgató megkaphat. A diákok köszöntője, a kollegák kézszorítása, meleg hangú távira­tai, a megemlékezés, a tisztelet is az enyém. Úgy érzem, ismét gazda­gabb vagyok, érzem a kollektíva támogatását, szeretetét, a diákok jö­vőbe vetett hitét és ez lélekben, elhatározásban erősít, megfiatalít, új erőt ad a további munkához. Hogy holnap többet dolgozzam, mint ma. .. .Egészséget és hosszú életet, kí­ván, hogy célját, terveit megvaló­síthassa e cikk írója is. DÉZSI ÖDÖN

Next