Vörös Zászló, 1973. június (25. évfolyam, 128-153. szám)

1973-06-08 / 134. szám

2 JÚNIUS 8 PÉNTEK A Nap kel 4 óra 35 perckor, lenyugszik 19 óra 57 perckor. Az évből eltelt 159 nap, hát­ra van 206. ,, Emlékeztető • ’ — 1937-ben ezen a napon hunyt ‚, el Simó Donca, a hazai munkás­› › mozgalom harcosa. ) | — 60 évvel ezelőtt született Dé­­i­e­sen Jagamas János, a kolozsvári › ’ „George Dima“ Zeneművészeti ,, Főiskola előadó tanára. | | — 150 évvel ezelőtt született ,, Fauch Antal kohómérnök, aki ‡ · 1870-től Zalatnán dolgozott, s­­ | több jelentős fémkohászati eljá­­­­ rást dolgozott ki. ) J — A Kanadai Kommunista Párt ., megalakulásának (1921) évfor- 4 › dulója. , ‡ — 1810-ben ezen a napon szüle- t ► tett Robert Schumann nagy né­­­­met zeneszerző. ......... üli: n ..lUlu.uMll<t.alKli..)«!lltHglilii,.<i>fli’n.,im<..MS ■ AZ ITI vasárnap kedvezmé­nyes áron kirándulást szervez Bras­sóba. A résztvevőknek alkalmuk lesz délelőtt megtekinteni a város műemlékeit, a brassói Poianát, majd délután részt vesznek az AS­A — Steagul roșu labdarúgó mérkő­zésen. A kiránduláson részt venni óhajtó fiatalok szombaton délig iratkozhatnak fel az Ifjúsági Tu­risztikai Irodában. Vízre bocsátották az első 4500 tonnás teherhajót Bráilan vízre bocsátották a he­lyi hajógyárban épített első 4­500 tonnás teherhajót, a Codleát. Ezzel a bráilai­ vállalat megkezdte mun­kájának új szakaszát, a tengeri ha­jók építését és javítását. Ennek ér­dekében több mint 55 hektáron ipari csarnokokat, két szerelősólyát, gépesített vízre bocsátó sólyát stb. létesítettek. A bráilai hajógyár en­nek nyomán 4500 tonnás, 7500 ton­nás, 15000 tonnás és 20000 tonnás tengeri hajókat építhet. A Codlea vízrebocsátásánál jelen volt Dumitru Balán, az RKP Brai­­la megyei bizottságának első titká­ra, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, több párt- és állami aktivista, tanerők, hajóépí­tési szakemberek. Meghívottként részt vett Margareta Kraus, a Kő­halom városi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke. (Agerpres) Két szék közt , a pad alatt Makfalva megszépült központjába szinte egyszerre futottunk be a friss lapokat hozó postakocsival. Mi, akik már előző nap tudtuk, hogy mi lesz az újságban, el sem tudtuk képzelni, hogy a posta, meg a többi középület előtt összeverődött emberek min derülnek olyan jól. Nyomdai bakira gyanakodva „rangrejtve“ közelítettük meg az egyik derűs embergyűrűt, s akkor láttuk, hogy az árjegyzéket böngészik, amely szerint június 8-tól az első osztályú káposzta 3, a hüvelyes zöldborsó 1,80, a karfiol 7,30, a karalábé 4,30 lej. — Még jó, hogy legalább az árjegyzékben látunk primőröket — jegyzi meg valaki. Szó szót követ, s hamarosan kiderül, hogy ebben a nagyközség­ben, ahol több mint 300 lengvári munkás és más fizetéses alkalmazott is él, senki illetékes nem gondol a zöldség- és gyümölcsellátásra. Azaz hogy gondolni gondol, de a meddő hadakozáson kívül más eredmény még nincs. Tudni kell, hogy a községi pártbizottság és a néptanács felkérte az erdőszentgyörgyi Gostat-üzletet, hogy Makfalván nyisson egy fiók­üzletet, s erre a célra felajánlott egy központi fekvésű, különálló he­lyiséget. A Gostat-üzlet ügyvezetői örömmel fogadták az ajánlatot, az erdőszentgyörgyi fogyasztási szövetkezet vezetősége azonban „meg­vétózta“ a szóban forgó helyiség átadását, mondván, hogy arra föl­­tétlen szüksége van. A „vétózás“ és a hozzáfűzött indokolás akkor érdekes igazából, ha tudjuk, hogy a szövetkezet ebben az üzlethelyiségben leértékelt, tehát végkiárusításra szánt áruféleségeket tart — lakat alatt. Ezért vannak a makfalviak zöldség-gyümölcs ügyben két szék közt a pad alatt. Vajon meddig? — kérdik most már cseppet sem derűsen. LAJOS ANTAL Munkában a társadalmi ellenőrző csoportok Jó úton haladnak a kekszgyártók Május utolsó napján az egyik tár­sadalmi ellenőrző csoport — a­­melyben magam is részt vettem —, a Prodcomplex kekszgyártó rész­legén végzett ellenőrzést. Az előző ellenőrzések során itt is felszínre kerültek hiányosságok, a­­melyek gyors felszámolására a vál­lalat vezetősége megfelelő útmu­tatásokat kapott. Az ellenőrző csoport jóleső érzéssel tapasztalhat­ta, hogy a kekszgyártó részleg és annak munkaközössége igyekszik mindent megtenni tevékenységének javításáért, minden régi hibájától megszabadulni. Az egységvezető irányításának és jobb hozzáállásának eredménye­ként, a részleg mind mennyiségi, mind minőségi szempontból határ­idő előtt teljesíti tervfeladatait. A munkaszervezés, a technológiai fo­lyamat, a gyártás alatt lévő keksz­félék receptjeinek betartása, a vég­termék csomagolása, a raktározás és szállítás problémáinak megoldása jónak minősíthető. Legalábbis ezt tapasztala az ellenőrző csoport az említett napon. Mivel a társadalmi ellenőröket elkísérték hivatásos ellenőrök is — és ez igen jó, hasznos gyakor­lat. — lehetőség nyílt a munkafázi­sok alaposabb ellenőrzésére. Ele­meztük az alapanyagokat, és mel­lékanyagokat, azok adagolási mód­ját, mérését, a készterméket, an­nak csomagolását és mérését. Hangsúlyoznám, hogy a múlt évben a késztermék mérésénél sú­lyos hibák fordultak elő. A ládák­ba csomagolt keksz súlya sok eset­ben nem egyezett a címkén feltün­tetettel, amiért természetesen az illetékes személyeket szigorúan felelősségre vonták. Örömmel ta­pasztaltuk ez alkalommal, hogy a vállalat vezetősége a részlegen új és pontosan működő óramérle­get helyezett üzembe, és így minden láda súlya pontosan talál a jel­zettel. A csomagolásnál és címké­zésnél pedig a gyártási dátum fel­tüntetése lehetővé teszi a termék szavatolási idejének későbbi ellen­őrzését. Úgyszintén örömmel nyugtázta a társadalmi ellenőrző csoport, hogy a csomagoló­ládák egy része fedél alá került és remélni lehet, hogy a határidőhöz kötött ilyen irányú kötelezettség maradéktalanul meg­valósul. Viszont most is felszínre kerültek hibák és mulasztások, amelyek ki­javítása szintén nem tűr halasztást, így például a régi keksz-részlegen nem mindenütt kielégítő a tiszta­ság. Reméljük, hogy a tisztaság, a rend és fegyelem hamarosan min­denütt uralkodóvá lesz, hogy a kekszgyártók tovább haladnak a jó úton, amely termékeik kere­settségének növekedéséhez vezet. A milícia segítségével Húsz év után egy gyermek megismerte szüleit Minden évben, amikor népünk a fasiszta iga alóli felszabadulását ünnepli, Gyenge Jánosnak szüle­tésnapja van. Hazánk felsza­badulásának 9. évfordulóján, 1953. augusztus 23-án született, de sohasem úgy ünnepelte a születésnapját, mint mások, a család, a szülők, a rokonok kö­rében. Az utóbbi napokig Gyen­ge János nagyon egyedül érez­te magát, mint az a gyermek, akinek senkije sincs. Anélkül nőtt fel, hogy ismerte volna szüleit, anélkül, hogy egy­szer is kiejtette volna azt a szót, hogy édesapám, édesanyám. A­­zonban 4 hónapos kora óta ál­landóan érezte a legjobb szülő, szocialista államunk gondosko­dását. Beutalták a nagyváradi Gyermekek Házában, majd há­rom év múlva egy másik, a Prundul Birgiului-ban lévő Gyermekek Házába helyezték át. Itt, ebben az otthonban ismerte meg az ábécét, és itt jár iskolá­ba a hetedik osztály elvégzéséig. Már mint nagyfiú került el Szentgyörgy­fürdőre, itt egy munka­telepen, a munkahelyen tanult szakmát, hogy az ő éle­tének is legyen értelme, célja. Itt a munkatelepen támadt kedve továbbtanulni, beiratko­zott a VIII. osztályba, amit ma­gántanulóként végzett el. A kö­vetkező évben, 1970-ben tovább folytatta tanulmányait. Enye­­den iratkozott be egy szakmai iskolába, ahol épületlakatos mes­terséget tanult. Egyre többet foglalkoztatta a gondolat, hogy meg kellene ke­resnie a szüleit. Szüksége volt egy anyakönyvi kivonatra, így ju­tott el Telechiura, abba a faluba, ahol született, amely akkor még Élesd rajonhoz tartozott Crișana tartományban. S mert nem jut­hatott hozzá azonnal a bizonyít­ványhoz, a fiú szétnézett a falu­ban, s eközben megtudta, me­lyik házban született. De kik a szülei? „Apád meghalt a fron­ton, anyád Petrilán“ — így tá­jékoztatta valaki. — Nem hittem el — mondja Gyenge János, — nem hittem el, mert a háború 1945-ben fejező­dött be, s én 1953-ban szület­tem. — 1970 előtt még megpróbáltad-e megtalálni a szüleidet? — Nem volt rá lehetőség. Mint mondtam már, a születési bizonyítvány által próbáltam a nyomukra bukkanni. Végül a milícia segítségével sikerült megtalálnom édesanyámat, é­s most már tudom, kik a szüleim. Miután elvégezte a szakmai iskolát, Enyeden a Fémipari Vállalatnál alkalmazták. Május végén kapta ki az első szabad­ságát. Újból útra kelt, megke­resni a szüleit. Először Petrilán állt meg, azonban hiába járt 3 napig, semmit sem tudott meg. Innen elment Petrozsénybe, a­­hol a milícia segítségét kérte. A szálak Bátosra vezettek. Itt megint csak a milíciához for­dult. A milícisták nem kellett nagy kutatómunkát végezzenek ahhoz, hogy megtalálják Gyen­ge Terézt, aki ugyan most nem ezt a nevet viseli, mert 1959-ben férjhez ment Pintyi Mihályhoz. — Igen, az én fiam. Akkor született, amikor Telechim­ dol­goztam. Akkor nem voltam férjnél, beadtam a nagyváradi Gyermekek Házába — mondja az anya. — Szentdomokosi szülei tud­­ták-e, hogy van egy gyermeke? — Amikor beadtam a Gyerme­kek Házába, megmondtam. — És a férje? — Ahogy férjhez mentem, 4 hónapra rá megmondtam, hogy van egy gyermekem. Azonnal elküldött, hogy keressem meg. El is utaztam Váradra, de nem találtam meg, így tehát a milícia segítségé­vel közel 20 év után Gyenge János találkozott azzal, aki ne­ki életet adott. Most már azt is tudja, hogy ki az apja. Éppen az, aki úgy tájékoztatta, hogy az apja meghalt a fronton. A születésnapját ezentúl nem egyedül, hanem az anyjával, testvéreivel együtt ünnepli Gyenge János, s majd az eskü­vőjén is mind ott lesznek, töb­bé már nem érzi magát magá­nyosnak, senki gyermekének. P. POPKOR DEÉ ISTVÁN mérnök, a Megyei Állami Minőség­­ellenőrző Felügyelőség fő­felügyelője Befejezés előtt az alapozás Marosvásárhely municípium nép­tanácsa a lakosság pénz hozzájáru­lásából 100 férőhelyes, új épület­szárnnyal bővíti a Lebedei utcai napközi otthont. Az alapozási mun­kálatokkal a befejezéshez közeled­nek s rövidesen hozzákezdenek a falak felhúzásához. A néptanács megrendelte az épület berendezésé­hez szükséges bútorzatot és más fel­szereléseket. A munkálatok üteme­sen haladnak, az épületet szeptem­ber folyamán tervezik átadni a használatnak. Apróhirdetések ELCSERÉLNÉM Ploiesti-i köz­ponti­­ szoba-konyhás lakásomat marosvásárhelyivel. Érdeklődni: Marosvásárhely, Bolyai 24. 1274) ELCSERÉLNÉM 16 m2-es szobá­mat garzonnal vagy nagyobb ILP lakással. Coșbuc 17, Jakab. (1275) Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett feleség, édes­anya, testvér, nagymama és rokon, DIAMANTSTEIN ERZSÉBET született Vincze Erzsébet életének 61. évében 1973. június 7-én délután 5 órakor súlyos és hosszas szenvedés után megszűnt élni. Drága halottunk földi marad­ványait 1973. június 9-én délután 16.30 órakor a rom. kft. temető­ben lévő családi sírboltban he­lyezzük örök nyugalomra. A gyászoló család Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, apa, test­vér, nagyapa és rokon BANYAI LAJOS 57 éves korában június 7-én hir­telen elhunyt. Temetése június 9-én délután 5 órakor lesz a marosvásár­helyi református temetőben. (1279) A gyászoló család Minőségellenőrzés a Marosvásárhelyi Prodcomplexben k kezdetleges műhelytől­­az excertáló nagyvállalatin (Folytatás az 1. oldalról) a '48-as hangulatról: „Azok ke­rültek össze, akik itt vagy ott különböző időkben már dolgoz­tak együtt, úgy hogy családias légkör alakult ki. A gyár veze­tői sem voltak idegenek, hanem régi, a szakmát értő emberek. Azonkívül kedvezően hatott a munkalehetőség biztonsága. Meg szépek voltak a termelés, a jö­vedelem, az életszínvonal emel­kedésének perspektívái. Óriási lelkesedés, nagy összetartás volt a munkásságban. Boldogok voltunk, hogy a munkásosztály ténylegesen uralta a helyzetet“. Balla Dénes nyugdíjas tímár jól emlékszik a legelső gyűlé­sekre, melyeken a mestereket és részlegvezetőket megválasztot­ták. Meg arra, hogy június 11-én, reggel 6 órakor bemen­tek munkába s már 7-kor az összes műhelyeket lezárták, lel­tároztak. Hogy mint jelent a­ termelőeszközök államosítása, Balla Dénes sem tudta egészen pontosan. De arra gondolt, hát­ha könnyebb lesz így, nagyobb közösségben az élete. Attól a naptól nagyon ügyeltek arra, hogy minden „parti“ nyersbőr­ből kifogástalanul kidolgozott bőr legyen. Kovács Anna és Kántor Berta — húsz évi mesteri beosztás u­­tán nyugdíjazták őket —, még arra is emlékeznek,, hogy egyes dolgozók sírtak örömükben a nagy fordulat bejelentésekor. Ünnepnap volt június 11-e, dél­után a műhelyben rögtönzött kultúrműsorral köszöntötték a Dermagant alkalmazottait. S bár, mint új mestereknek kezdetben kisebb fizetésük volt a normára dolgozó munkásokénál, lelkesen, panasz nélkül végezték teendői­ket. Végüli Böjte Ádám tímárt idézem, aki még mindig a Mező utcában dolgozik: „Az államosítás után mindjárt hoz­záfogtunk az újjáépítéshez. Csónakkal hoztuk a Ma­rosról a követ, a homokot, 8 órai munkaidőben és azon kí­vül is ... Én '37-ben, mint spor­toló kerültem a gyárhoz. Volt nekünk egy A ligás futball-csa­­patunk — a Dermagant. Kern a pénzért játszottunk, csak sze­rettük a focit. De azért ha azt mondták, fiúk ezt a meccset meg kell nyerni, a miénk volt a győ­zelem“. Napjainkban újból ezt a nevet viseli a gyári csapat. A Derma­gant szó jelentése nagyjából most is egyezik a vállalat terme­lési arcélével. Az 1948-as üze­met azonban semmiképpen sem lehet az 1973-assal egy napon emlegetni. Sajnos, abból az időből mindössze egy 41 nevet tartalmazó fizetési lista maradt hátra és annyit tudunk, hogy az 1950. évi bőr- és kesztyűterme­lést nagyjából 1 hónap alatt va­lósítja meg a mai vállalat. S ha Bagoly Péter nyugdíjas sze­rint kezdetben mindegy volt mi­lyen a kesztyű, csak öt ujja le­gyen, el lehetett adni, manap­ság Skandináviától Amerikáig, a Szovjetuniótól a Benelux ál­lamokig, Angliától Svájcig már­kát jelentenek a korszerű vá­sárhelyi gyár készítményei. Marosparti látkép (NEMES ISTVÁN felv.) .VÖRÖS zászló le esek értékben teljesítsék az árutermelési tervet, hanem a gazdasági szerződésekben rögzített választékonként is (Folytatás az 1. oldalról) életét. Minden vállalatnak azt kell termelnie, amit a terv az általá­nos gazdasági követelményeknek megfelelően előír­. A fenti precíz és világos útmuta­tás szellemében nem tekinthetjük rendezettnek azoknak a vállalatok­nak a helyzetét, melyek figyelmen kívül hagyva a szerződéseket és a választéktervből eredő feladatokat, túlteljesítik előirányzatukat, előre dolgoznak, vagy más választékokat gyártanak, mint amilyenre a terv által kötelezettséget vállaltak, és amelyeknek előállítását a műszaki­anyagi ellátási tervvel is megala­pozták. Az Electromures Vállalat 4 havi árutervét több mint 15 mil­lióval haladta túl, de legalább 200 gazdasági szerződésnek nem tett eleget, 21 millió lej értékben, mely­ből 9 millió a piacalapnak, vagyis a belkereskedelemnek szánt áru, s 1 millió lejjel felüli összegre rúg a le nem gyártott elektromechanikus számítógépek értéke. Ugyanakkor pótmegrendeléseket elégítettek ki — több mint 5 mil­lió lejre készítettek TV-antennát, 2 millióra gépjármű villamossági felszerelést, előre leszállítottak kü­lönféle szigetelt kábeleket, melyek­ből 2,8 millió lej értékű termék­nek a kifizetését a szerződéses ha­táridő be nem tartására hivatkozva elutasította a megrendelő. A terv és a szerződéses fegyelem tiszteletben tartásának nem elég szigorú nyomon követése magyará­zattal szolgál bizonyos, a vállalat­ban észlelt hibákra, melyek nem kielégítő gazdasági, pénzügyi muta­tókban öltöttek testet: az 1 000 lej értékű árutermelésre égő költsége­ket több mint 60 lejjel túllépték, a beütemezett választékok gyártá­sának elmulasztása miatt terven fe­lüli készletben maradt anyagok je­lentős pénzalapokat kötöttek le, a már ..említett okokból bizonyos meg­rendelőik nem fizették ki a szállí­tott termékeket, büntetéseket és kártalanításokat követeltek tőlük a szerződéses megállapodások meg­szegéséért, büntetéses kamatok fize­tésére kötelezték a vállalatot hát­ralékos és határidőre át nem utalt hitelek miatt stb. Kedvezőtlen a helyzet a segesvári Készruhagyárban is, mely a hazai megrendelőknek 46 millió lej érték­ben előre legyártott bizonyos áru­cikkeket, miközben az exportterv­ből eredő kötelezettségeit nem tel­jesítette. Több ilyenszerű helyzet kialaku­lásához a fővállalatok is hozzájá­rultak, bár az alárendelt üzemek műszaki-anyagi ellátására vonat­kozó teendők pontosan körvonala­zottak. A külkereskedelmi tevé­kenységre kidolgozott törvény és a gazdasági szerződések­­törvénye kö­telezettségeket jelöl ki mind az exportáru termelési tervnek meg­rendelésekkel és szerződésekkel va­ló fedezésére, mind a terv teljesíté­séhez szükséges összes feltételek biztosítására. Ezért érthetetlen, hogy a szebeni (volt) Konfekció­­ipari Fővállalat 4 hónapon át nem gondoskodott a segesvári Tirnava Készruhagyár nyersanyagáról, hogy ez eleget tehessen a külföldi kéré­seknek. Nem kevésbé nehéz meg­magyarázni, miként lehetséges, hogy az electromechanikai gépek craio­­vai fővállalata miért nem biztosí­totta 6 600 db hőszabályozó behoza­talát az NDK-ból, 330 000 lej érték­ben, mely okból kifolyólag az Electromures Vállalat nem fejez­hette be több mint 7 millió lej értékű vasaló összeszerelését. A fentiekből arra következtet­hetünk, hogy a megrendelők, a szállítóvállalatok és ezek felsőbb szervei közös erőfeszítést kell te­gyenek gazdasági és szerződéses viszonyaik tökéletesítése érdekében. Meg kell szilárdítaniuk a vállala­tok minden részlegén a tervmutató teljesítése iránti felelősséget, moz­gósítaniuk kell a megelőző ellen­őrzés mechanizmusát, fokozniuk kell a pénzügyi kontroll igényessé­gét oly módon, hogy az gyors és hatékony finanszírozást biztosítson, de csak olyan termelőtevékenysé­gek esetében, amelyek beilleszked­nek a tervbe és a szerződéses fe­gyelembe. Csak ily módon érhet el vállalataink termelése az állami tervelőirányzattal, a bel- és külföldi megrendelők választék- és minőség­igényével tökéletes összhangban álló, magas értéket. MŰSOROK BÁBSZÍNHÁZ — Június 8-á­n, pénteken de. 9.30 és 11 órakor: HÓFEHÉRKE. A magyar tagozat előadása. MOZI: MARTA: Grant kapitány gyermekei (színes amerikai film) PROGRESUS: A merénylet (színes francia film) SELECT: Férfiak nyara (szovjet film) 20.30 órától. Filmmúzeum: Függetlenségi há­ború (román film) IFJÚSÁGI: Az utolsó vonat Gun Biliből (színes amerikai film) UNIREA: Túl kicsi egy ilyen nagy háborúhoz (román film) SEGESVÁRI LUMINA: Ve­ronica (színes román film) RÉGENI PATRIA: Én nem látok, te nem beszélsz, ő nem hall (színes olasz film) VICTORIA: Kár a benzinért (magyar film) TIRNAVENI MELÓ­DIA: Ismeritek Urbant? (német film) LUDASI FLACARA: A nagy csavargás (színes francia film) SZO­­VÁTAI DOINA: Elfújta a szél I—II. rész (színes amerikai film) ERDŐ­­SZENTGYÖRGYI POPULAR: Egy német hercegnő kalandjai a Napkirály udvarában (színes né­met film) GYULAKUT­AI PÁ­TRIA: A sorompó (román film) nyárAdszeredai NIRAJUL: A csavargó I—II. rész (indiai film) SÁRMÁSI POPULAR: A hozo­mány (román film) NÉPI EGYETEM. — A Tudomá­nyos Ismereteket Terjesztő Ko­­misszó és a Marosvásárhelyi Népi Egyetem június 8-án, pénteken 18 órakor a Bartók Béla utcai előadó­teremben „AZ ISLAZ-I NÉPGYŰ­­ÉLS 125. ÉVFORDULÓJÁRA“ cím­mel szimpoziont rendez. Előadást tartanak Pap I­an főiskolai lektor és Kacsó Domokos tanár. RÁDIÓ. — Június 8, péntek. — Magyar nyelven 6.00—6.30-ig: Ál­lattenyésztők tíz perce. Kívánságmu­zsika. 18.00—19.30-ig: Hírek, tudó­sítások. A hét tömegdala: Kozma Mátyás „Szolgáld a hazát“ című kórusműve. Ipari krónika. Nép­­i dalfeldolgozás­ok. Nők stúdiója. Dzsessz-kedvelőknek. Román nyel­ven 6,30—7.00-ig: Reggeli híradó. Közhasznú tudósítások. Jogi ta­nácsadó. Zene. 16.30—18.00-ig: Hí­rek, tudósítások. Maria Tanase hangfelvételeiből. Lírai pillanatok. Hangszerszólók. Az ifjúság hullám­hosszán. Június 9. szombat — Magyar nyelven 6.00—6.30-ig: Pergő ritmu­sok — könnyűzene. Folklóralbum. Román nyelven 6.30—7,00-ig. Zene­műsor innen-onnan. 100 éves a Ré­­geni Fafeldolgozó Komplexum. TELEVÍZIÓ JÚNIUS 8, PÉNTEK 9,00 Orosz nyelvtanfolyam (57. lecke), 9,30 Egy élet egy eszméért — Ioan Athanasiu (ismétlés), 10,05 Telex, 10,10 Mindenki könyvtára — Liviu Rebreanu (II.) (ismétlés), 10,50 A hangosfilm története (ismétlés), 12,45 Maria Pietraru énekel, 12,40 A városvezetőség válaszol (ismétlés), 13,00 Híradó, 16,00—17,00 Tévéiskola: Fizika: Történelem, 17,30 Angol nyelvtanfolyam (az 56. lecke ismét­lése), 18,00 Telex, 18,05 Lottó-húzás, 18,15 A munkavédelemről, 18,35 Autósoknak 18,45 Riport a Képző­művész Szövetség országos kon­ferenciájáról, 19,20 1001 este, 19,30 Híradó, 20,00 A hét dala, 20,05 Kö­zelkép: Ion Dumitrescu, a Zene­szerzőszövetség elnöke, 20,35 A nők birodalma — szovjet játékfilm, 22,10 24 óra, 22,40 Utazás a Föld körül — Cumbernauld. A segesvári Ifjúsági Klub az igények és követelmé­nyek magaslatán Közel két éve, hogy Segesváron a KISZ-szervezet kezdeményezésé­re létrehozták Maros megye első ifjúsági klubját. A kezdeményezé­sért, leleményességért annak idején mindenki dicsérte az ifjúsági szer­vezetet, javaslatokat tettek a klub­élet megszervezésére, az ifjak ne­velésére. A megnyitása utáni na­pokban, hetekben, hónapokban a­­zonban szomorúan tapasztaltuk, hogy az ifjak nem látogatják a klubot. Nem érzik ott jól magukat. Miért? Mert sem a környezet, sem a tevékenység nem igazodott a fia­talok igényeihez. Inkább beültek hát a szomszédos cukrászdába, mint az annak idején örömmel fogadott klubjukba, így volt, így viszont nem marad­hatott. A KISZ megyei és a mu­­nicípiumi szervei látták, hogy javí­tani kell a helyzeten, így került sor a klub belső képének átalakí­tására, a termek festésére, berende­zésére, felszerelésére. Több mint 120 ezer lejt fordítottak erre a cél­ra. De megérte, mert ma a seges­vári Ifjúsági Klub olyan, mint egy családi ház: a tisztaság, a rend, a meghitt termek, a kényelmes bútor­zat, stb. az otthon melegét áraszt­ja. És milyen változás történt ezek után? Az, hogy az ifjak a cukrász­dából lassanként a klubba helye­zik át székhelyüket. Két hónapja, hogy újból megkezdte tevékenysé­gét a klub és azóta több mint 2 500 ifjú vett részt a rendezvényein. Mit nyújt a klub az ifjaknak? Röviden azt mondhatnék,, hogy mindent, amit kívánnak. Az évi és havi munkaterv alapján rendszere­sen szerveznek találkozókat párt­os állami aktivistákkal, akik ha­zánk gazdasági, társadalmi, politi­kai életét ismertetik, nem előadás, hanem közvetlen beszélgetés formá­jában. Ezenkívül tanácskozást szer­veznek tudományos kérdésekről, felfedezésekről. A múzeum igaz­gatója közreműködésével több elő­adásban ismertetik Segesvár múlt­ját, jelenét, jövőjét. Tanárokat, szakembereket kérnek fel, etikai problémák megvilágítására. Kon­zultációkat tartanak diákoknak, fel­vételire készülő ifjaknak. A könyv­tár rendszeresen szervez könyv­­ismertetőt, tájékoztatja az ifjakat a könyvtárban és könyvüzletben ta­lálható legújabb művekről. Köny­veket ajánl lányoknak, fiúknak, szakiskolásoknak, munkás ifjaknak, stb. Eddig minden klubban problémát okozott, hogy a lányok különböző okokra hivatkozva, általában távol­maradtak. A segesvári Ifjúsági Klubban a lányok otthon érzik ma­gukat. Berendezték számukra a Lányok szobáját, itt szervezik meg a nevelésüket célzó rendezvényeket — orvosi, erkölcsi, politikai stb. té­mával. S a lányok olyannyira ma­gukénak érzik ezt a szobát, és olyan otthonossá, széppé, kellemessé va­rázsolták, hogy itt ünnepük meg a születés- és névnapokat is! — de fiúk nélkül. Mert ebbe a szobába a lányokon kívül senkinek sem sza­bad belépnie. Soroljuk a többi érdekes, vonzó rendezvényt? Úgy véljük, nem szükséges, hiszen a fentiekből is kitűnik, hogy az Ifjúsági Klub a város ifjainak sokoldalú nevelését szolgálja nagyon eredményesen. A klub nevelő szerepe a­ szóra­koztató tevékenységben is érvénye­sül. A heti két táncdélután, a szó­rakoztató sportjátékok, tévénézés, stb. mind a hozzáértő irányítást, a jó szervezést, a céltudatosságot tük­rözik. Még a táncdélutánnak is tar­talmat adnak. Egy-egy vetélkedő, találd ki verseny beiktatásával az ifjak általános ismereteit gyara­pítják. És hadd dicsérjük meg a klub vezetőségét az olvasóterem létrehozásáért is. Három nyelvű — román, magyar, német — újságok, folyóiratok, könyvek, tudományos, politikai kiadványok, különböző grafikonok hazánk gazdasági életé­nek fejlődéséről stb. stb. találhatók itt, várják az olvasást, a csendet szerető fiatalokat. Miért érzik magukénak az ifjak a klubot? A frisseségéért, újszerű­ségéért, az ifjúságáért! Mert a klub az ifjakért létesült és valóban az ő igényeikhez alkalmazkodik. Ez a titka a sikernek, népszerűségnek. DÉZSI ÖDÖN

Next