Vörös Zászló, 1974. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-28 / 73. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXVI. évfolyam 73 (6933) szám 1974. március 28. csütörtök Ára: 30 iáni Nicolae Ceausescu elvtárs beszéde az RKP KB plenáris ülésén Tisztelt elvtársak! Központi Bizottságunk plenáris ülése rendkívül jelentős kérdéseket vitatott meg a párt és az állam te­vékenysége, a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlődése, főként pedig egész népünk anyagi és szellemi é­­letszínvonalának emelkedése szem­pontjából. Szervezési természetű határozatok elfogadásával kezdtük. Határozatot hoztunk a párt Szervezeti Szabály­zatának módosításáról abból a cél­ból, hogy biztosítsuk a párt és az állami szervek jobb működését, ki­küszöböljünk bizonyos párhuzamos­ságokat tevékenységünkből, egysze­rűsítsük a szervezési felépítést. Ez minden bizonnyal pozitíven hat ki az egész vezető munkára mind párt, mind pedig állami vonalon. Ugyanakkor az elfogadott határo­zatok révén nagyobb rendet terem­tünk a plénumok között az egész tevékenység vezetését biztosító szerv, a Végrehajtó Bizottság sze­repével kapcsolatos szervezeti sza­bályzati előírások tiszteletben tar­tása terén, kiküszöbölve az ilyen irányban mutatkozott bizonyos hiá­nyosságokat, párhuzamosságokat és átfedéseket. Ezek az intézkedések kétségtelenül növelik a Végrehajtó Bizottság szerepét és jelentőségét az egész párt-, gazdasági- és állami tevékenység irányításában.. Az Állandó Büró megalakítása, amely ezúttal a párt és az állami tevékenység, alapszektorainak veze­tő kádereiből áll, biztosítani fogja a jobb korrelációt a különböző te­vékenységi szektorok között, ezek operatív egybehangolását és egysé­ges irányítását, kiküszöbölve párhu­zamosságokat és felesleges üléseket. A ma elfogadott elvek alapján lé­tesített büró feladata érdemileg ja­vítani a vezető tevékenységet, gyor­san megoldani az előttünk felmerü­lő sokrétű és komplex problémákat. Mindezeket az intézkedéseket az kell­ hogy kövesse, hogy növeked­jék a párt és állami káderek mun­ka iránti felelőssége az összes tevé­kenységi szektorokban. A foganato­sított szervezési intézkedések nyo­mán minden egyes párt- és állami aktivistának meg kell értenie, hogy a rá bízott tisztségben vagy tiszt­ségekben köteles a leghatározottab­ban, magas fokú felelősségtudattal tevékenykedni a párt általános i­­rányvonalának töretlen megvalósí­tásáért, a párttól kapott feladatok teljesítéséért. Mindezekből kiindul­va, az eredmény kétségtelenül a párt politikai vezető szerepének még erőteljesebb növekedése kell hogy legyen minden tevékenységi területen. Mint ismeretes, mindig abból in­dultunk ki, hogy a szervezési for­mák nincsenek egyszer s minden­korra megállapítva, hogy azoknak meg kell felelniük a feladatoknak és a szakaszoknak, amelyekben ki­fejtjük a párt és az állam szervező és vezető tevékenységét. Ezért meg kell értenünk, hogy a szervezési formák, a szervezeti struktúrák és a munkamódszerek javítása állan­dó szükségesség és feladat. Mindig abból a követelményből kell kiin­dulnunk, hogy minél jobb körül­mények között biztosítanunk kell pártunk és államunk, a néptöme­gek, az egész nép erőfeszítéseit az ország sokoldalú fejlesztésére irá­nyuló pártpolitika­­ megvalósításá­ban. Ami az alkotmány módosítását illeti, mint már rámutattak, szüksé­gessé vált az eddigi tapasztalat és gyakorlat folytán. Ily módon tör­vényes formát adunk az élet által megkövetelt realitásoknak, egyes o­­lyan gyakorlatoknak, amelyek be­igazolták hasznosságukat és szük­ségességüket, biztosítva államszer­vezetünk jobb működését központi szinten és minden szinten. A plénum úgyszintén számos in­tézkedést határozott el annak érde­kében, hogy a párt erőit jobban el­ossza a különböző tevékenységi szektorokban. Ami a miniszterel­nöki tisztséget illeti, mint ma dél­előtt már rámutattak, a változást az váltotta ki, hogy jóváhagyták Maurer elvtárs nyugdíjazási kéré­sét, egészségi állapota és előreha­ladott kora folytán. A ma eszközölt változtatások közül sokat azon­ban az is szükségessé tett, hogy meg kellett valósítani a munka jobb át­­fogását minden szektorban — min­denképpen ezeknek meg kellett tör­ténniük. Ami a Központi Bizottság plénu­mának azt a határozatát illeti, hogy ajánlja a Nagy Nemzetgyűlésnek Románia Szocialista Köztársaság el­nökévé való megválasztásomat, sze­retném biztosítani a plénumot, az egész pártot, az­ egész népet, hogy minden erőmet a szocializmus és a kommunizmus ügyének szolgálatába állítom hazánkban, népünk jóléte és boldogsága érdekeinek szolgála­tába. Mindent megteszek, hogy hoz­zájáruljak az egész munkaközös­séggel, az egész Központi Bizottság­gal, az egész párttal és néppel e­­gyütt a szocialista Románia sokol­dalú feljesztésére irányuló politika megvalósításához, Románia nem­zetközi helyzetének erősítéséhez, a béke és a nemzetek közötti együtt­működés ügyéhez való hozzájárulá­sa növeléséhez. Tisztelt elvtársak! A plenáris ülés ma megvitatta társadalmunk egyik legfontosabb törvényét, mégpedig azt, amelynek szerepe új alapra helyezni a munka javadalmazását. Mint ismeretes, csaknem hat esztendeje folytatjuk az új javadalmazási rendszer kikí­sérletezését. Ezekben az években számos módosítás történt, sok ja­vításra került sor; következéskép­pen az eredeti tervezethez képest a jelenlegi javaslatok olyan elvszerű javításokat tartalmaznak, amelyek gyökeresen módosították a terveze­tet. Először is, a tervezet javasol­ja, hogy mondjunk le a bérezés fo­galmáról és vezessünk be egy, az új termelési viszonyokat tükröző új fogalmat. Szükségesnek tartottuk ezt a módosítást végrehajtani,mint­hogy a bérezés fogalma tulajdon­képpen a kizsákmányolásra, a ter­melőeszközök magántulajdonának létére épülő régi termelési viszo­nyokat tükrözi. Ország­unkban, a­­kárcsak az összes szocialista orszá­gokban, a dolgozók köztudomásúlag a termelőeszközök uraivá váltak, új termelési viszonyokat honosítot­tak meg. Ezt tekintetbe kell ven­nünk és olyan új fogalmakat kell elfogadnunk, amelyek a lehetőség­hez mérten tükrözik a bekövetke­zett változásokat. Az új javadalma­zási törvénynek tükröznie kell az országunkban bekövetkezett forra­dalmi változásokat, a dolgozók új minőségét, nevezetesen azt, hogy egyidejűleg az összes anyagi javak tulajdonosai és termelői. A munka­javadalmazás fogalmának bevezeté­se nagy elvi és gyakorlati jelentő­ségű. E fogalomnak segédkeznie kell a társadalmi tulajdonnal, a ter­melőeszközökkel szembeni állás­ponttal kapcsolatos bizonyos régi mentalitások felszámolásában, a­­mely mentalitások a régi termelési viszonyokból, a munkáltatók és a dolgozók, a kapitalisták és a mun­kások közötti kapcsolatok régi rend­szeréből származnak. E fogalomnak hozzá kell járulnia a társadalmi tu­lajdonnal, a munkával kapcsolatos új magatartás fejlesztéséhez. A dol­gozók, az anyagi javak termelői, mint a termelőeszközök tulajdono­sai figyelembe kell hogy vegyék, hogy közvetlen jövedelmeik bizto­sítása a termelőerők, az egész tár­sadalom további fejlesztéséhez szük­séges pénzügyi és anyagi eszközök biztosításától függ. Meg kell érte­ni, hogy ez központi probléma min­den munkaközösség, minden válla­lat, minden dolgozó, hazánk min­den honpolgára számára. A törvény másik fő jellemzője, hogy nyomatékosan leszögezi a munka minősége és mennyisége szerinti javadalmazás szocialista el­veit, már eleve törvényileg lefek­teti, hogy senki sem realizálhat jö­vedelmet mások munkájának ki­zsákmányolásából, hogy az egyet­len jövedelmi forrás a szocialista társadalom számára hasznos és szükséges munka. Ebből kiindulva mindenkit a ki­fejtett munka mennyiségével és mi­nőségével, a termelőerők fejleszté­séhez, a szocialista társadalom fel­virágoztatásához való közvetlen hoz­zájárulásával arányosan javadalmaz­nak. Magától értetődő, hogy a ja­vadalmazási alap közvetlenül hoz­­záfűződik az általános termeléshez, az általunk termelt anyagi javak­hoz, a társadalmi termékhez, a nem­zeti jövedelemhez, a fogyasztási alap és a fejlesztési alap közötti arányhoz. Mindenki javadalmazásának nagy­sága csakis közvetlen összefüggés­ben alakulhat azokkal az általános alanokkal, amelyekkel társadalmunk fejlődésének bizonyos szakaszában rendelkezünk. Ami hangsúlyozásra érdemes, az a következetesség, amellyel töreked­tünk — és az előterjesztett törvény­­tervezetben ez meg is valósul — a minél jobb egybehangolás biztosítá­sára a nagyjövedelmek és a kisjö­­vedelmek között, a méltányosabb javadalmazás megvalósítására. Eze­lőtt mintegy 20 évvel a legkisebb és a legnagyobb jövedelmek közötti arány egy a húszhoz volt, 1965-ben ez az arány egy a tizenkettőhöz volt. A plénum elé terjesztett ja­vaslatok révén ez az arány kisebb lesz, mint egy a hathoz. Ez ama következetes törekvést mutatja, hogy megvalósítsuk az életben a X. kongresszus, az Országos Konfe­rencia határozatait a nagy és a kis jövedelmek közötti méltányosabb arány létrehozására vonatkozólag. Mint megfigyelhették, ahogy az 1973 novemberi plénumon is meg­vitattuk, különös figyelmet szentel­tünk a kisjövedelmek erőteljesebb növelésére. Különösen az 1973. no­vemberi plénum határozataival a jövedelmek közötti méltányosabb arányt a kisjövedelmek erőteljesebb növelésével hoztuk létre, megvaló­sítva a nagyjövedelmefk megfelelő emelését, de méltányosabb arány­ban. A jövedelmek növelésére vo­natkozó intézkedésekben elsősorban a fiatalság részesül, mert ő az, aki a tevékenység első éveiben rend­szerint a javadalmazási rendszer első fokozatait foglalja el. Ezek az intézkedések tehát kifejezik azt a törekvést, hogy biztosítsák a fiatal­ságnak a tevékenység első éveiben a jobb anyagi körülményeket, ame­lyek lehetővé tegyék számára, hogy a társadalmunk rendelkezésére álló jelenlegi lehetőségekhez mérten kezdje meg az életet. Ugyanakkor, gondolom megfigyel­ték azokat az intézkedéseket, ame­lyek révén az első tervezethez vi­szonyítva egyszerűsítettük a java­dalmazási fokozatokat, csökkentet­tünk egyes fokozatokat, jobb egyen­súlyt létesítettünk különböző kate­góriák között, s ezek az intézkedé­sek abból a célból történtek, hogy érdekeltebbé tegyék a dolgozókat a szakképesítés emelésére irányuló e­­rőfeszítésben. Az érdekeltetést meg­határozza az a tény, hogy különböző ágakban elég jelentős differenciáló­dás érhető el a kisfizetések és a nagyfizetések között. Egy nagyobb differenciálódás úgy vélem nem a­­jánlatos. Legyen gondunk arra, hogy ne idézzünk elő újabb aránytalan­ságot a kis és nagy jövedelmek kö­zött. Annak a szükségességéből kell kiindulnunk, hogy megőrizzük a mai feltételek közötti méltányos a­­rányt, ne haladjuk azt meg ismét a nagyjövedelmek intenzívebb nö­velésével. A differenciálást nem le­het úgy megvalósítani, hogy ala­csony szinten tartjuk a kisjövedel­­meket, és gyorsabban növeljük a nagyobbakat, mert ez megbontaná a kialakított arány egyensúlyát. Te­kintetbe kell azonban venni, hogy a törvény előirányozza az akkord, beleértve a globális akkord lehető­ségét az összes tevékenységi szekto­rokban. Ez lehetővé teszi, hogy a fi­zikai termelés megvalósítása alapján, tehát a termelés növekedése ered­ményeként a jövedelmek korlátla­nul gyarapodjanak. Ma is vannak olyan munkások, akik kétszer any­­nyit keresnek, mint hasonló kategó­riájú társaik. A többlettermelés el­érése alapján történő anyagi érde­keltség lehetősége fennáll az ösz­­szes tevékenységi ágakban, beleért­ve a mezőgazdaságot is. Ősz óta a bányaipari szektorban is bevezet­tünk egy egyszerű rendszert, amely a keresetet a leszállított szén ton­nájához kapcsolja. Ez valóban igen erős ösztönző. A munkások minden tonna szénért bizonyos összeget kap­nak, s így a többlettermelés arányá­ban korlátlan jövedelmeket érhet­nek el. Ezzel magyarázható, hogy míg 1973-ban nem teljesítették a tervet, ez év első hónapjaiban tu­domásom szerint termeléstöbbletet értek el. A javadalmazási rendszer tehát előir­ányoz számos, közvetlenül a termeléshez kapcsolódó anyagi ösz­tönzőt. Ebbe a kategóriába tartozik a jutalmazási rendszer és az önök által ismert többi forma is. Követ­kezésképpen úgy vélem, hogy a tervezet jelenlegi formájában az elvek és szintek tekintetében meg­felelő, és mint ilyen elfogadható. Érthető, hogy mindenki magasabb kategóriába akar kerülni. Felmerül­­azonban, a kérdés: mit tegyünk a többi kategóriával?­ Lejjebb helyez­zük, vagy emeljük őket? A külön­böző tevékenységi területeket nem lehet egy szintre hozni! Az alacso­nyabb kategóriák áthelyezése ma­gasabb kategóriákhoz gyakolatilag nivellálást hozna magával. Termé­szetesen minden ágazat fontos. De az ágazatok között különbségek vannak. Egy dolog a föld alatt, más a kohászatban, más az erdő­ben dolgozni. Távolról sem­ kíván­juk lebecsülni az erdőmunkások szerepét, de más szakképzés szük­séges a fa döntéséhez és hosszto­lásához, más az elektronikában, a szerszámgépgyártásban vagy a vegy­ipari berendezések előállításában. A dolgokat az ország általános érdekei, az összes dolgozók érdekei szempontjából kell megítélnünk, éppen ezért helyes arányokat kell kialakítanunk a különböző tevé­kenységi ágak között adott pillanat­ban. Természetesen tíz év múlva az arányok változhatnak. Semmi sem örökkévaló. Esztendők múltán meg lehet változtatni a mai osztályozást vagy arányt. Jelenleg azonban, a különböző ágazatok fejlődéséhez vi­szonyítva, ezt az osztályozást tart­juk a legmegfelelőbbnek. De ezt is rendszeres időközönként a külön­böző ágazatokban, azok műszaki színvonalában és társadalmi jelen­tőségében bekövetkező változások­nak megfelelően természetesen ala­kítani kell. Ebben a szellemben jár­tunk el jelenleg is a tervezetben szereplő klasszifikációk és korrelá­ciók megállapításánál. Bizonyos korrekciót hajtottunk végre például a textiliparban, tekintetbe véve jelentőségét, valamint azt a körül­ményt, hogy több mint 80 százalék­ban nőket foglalkoztat. Hangsúlyozni kívántuk, hogy ebből a szempont­ból is igyekszünk nagyobb figyel­met szentelni a nőknek. Ugyanakkor minden kategória megkapta ugyanazt a minimális szintemelést, ami átlag a tervezet­ten felül 180—200 lej. Következés­képpen minden kategóriában álta­lánosan emelkedett az alapjavadal­mazás.­ Le kell mondani arról a javaslatról, hogy egyik vagy másik ágazatot magasabb kategóriába e­­meljük, és el kell fogadnunk a ter­vezetet a beterjesztett formájában. Elhangzottak más javaslatok és észrevételek is, amelyeket nézetem szerint tekintetbe kell venni. He­lyesnek tartom azt a megállapítást, hogy a szakmák és foglalkozások igen szét vannak forgácsolva. Ezt egyébként megvitattuk a Központi Bizottság 1973. évi plénumán, a­­mikor az oktatás kérdéseit elemez­tük. Utasítottuk az Oktatásügyi Mi­nisztériumot, más minisztériumokat, csökkentsék számottevően a szak­mák szétforgácsoltságát, összponto­sítsák őket erősebben, hogy a sza­kosítás nyújtson nagyobb lehetősé­geket a dolgozóknak ahhoz, hogy átkerüljenek egyik tevékenységi te­rületről a másikra. A megjegyzések tehát helyesek, és következetesen meg kell valósítanunk a Központi Bizottság ilyen irányú határozatait. Tudomásom szerint már történtek lépések. De ha a probléma ma is felmerült, úgy látszik, nem tettünk eleget. Még határozottabban és még következtesebben folytassuk tehát az akciót ebben az irányban. Úgyszintén vegyük tekintetbe, hogy a ma megvitatott tervezet biztosítja az iparban és a többi gazdasági ágban dolgozók, főként a szövetkezeti parasztság jövedel­meinek közeledését. Bevezettük a szavatolt jövedelmet a szövetkezeti szektorban. Gyakorlatilag a szövet­kezeti tagok a mezőgazdasági ter­melés növelése alapján és a globá­lis akkord révén a szavatolt jöve­delemmel jóval nagyobb jövedel­meket érhetnek el. A tavaly egyes szövetkezeti tagok az ipari jövedel­meket meghaladó jövedelmeket rea­lizáltak. De a szavatolt jövedelmek maguk is közelebb hozzák és új a­­lapra helyezik az iparban és a me­zőgazdaságban realizált jövedelmek arányait. A konkrét termelési tevékenység alapján azonban a szövetkezeti ta­gok korlátlan jövedelmeket érhet­nek el. Figyelembe véve a falusi élet sajátos körülményeit is a vá­rosi dolgozók igényeihez viszonyít­va, elmondhatjuk, hogy alapjában véve a közeledés sokkal nagyobb. Ez a realitás úgyszintén azt tükrö­zi, hogy a párt és az állam vezető­sége következetesen törekedett, hogy megteremtse az összes dolgozók jö­vedelmei megfelelő arányos növe­kedésének feltételeit, hogy biztosít­sa a jövedelmek közötti minél igaz­ságosabb arányokat, minden egyes tevékenységi szektor jelentőségéhez és hozzájárulásához viszonyítva. Ebből a szemszögből elemezve, kiindulva az általános érdekekből, annak szükségességéből, hogy ma­radéktalanul meg kell valósítani az összes dolgozók anyagi és szellemi életszínvonala szüntelen emelésére irányuló pártpolitikát, a tervezet, amelyet ma megvitattunk megfelel a jelenlegi szakasznak és a párt X. (Folytatás a 3. oldalon) A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, Nicolae Ceausescu Elvtársnak Forrón szeretett és mélyen tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs! A Maros és a Kükü­llők vidékén lakó kom­munisták­, összes dolgozók­ — románok, magya­rok, németek — nagy megelégedéssel és mélyről fakadó örömmel vették tudomásul a párt Központi Bizottsága Plenárisának Határozatát, a Románia Szocialista Köztársaság elnöke tisztség létesítésé­ről, amely teljes egészében megfelel jelenkori tör­ténelmünk egész menetének, biztosítja az állam­­hatalomnak a legfelsőbb szerv általi szüntelen gyakorlását mind belpolitikai, mind — főleg — a külpolitikai kapcsolatok terén Megbecsülésünk és hálánk legmélyebb érzéseinek adunk kifejezést azért, hogy az RKP KB Plenárisa úgy határozott. Románia Szocialista Köztársaság elnöke tisztségé­be az Ön megválasztását javasolja a Nagy Nem­zetgyűlésnek, mélyen tisztelt és szeretett Nicolae Ceausescu elvtárs. E határozatot szívünk mélyéből támogatjuk. A Plenáris Határozat l öszegezi egész népünk megbecsülését és csodálatát legszeretettebb és leg­jobb fia iránt, a hős kommunista harcos iránt, aki nehéz megpróbáltatásokon ment át és kemény harcot vívott a dolgozó nép érdekei, nemzetünk szabadságának és függetlenségének megvédéséért. Az ön lángoló hazafiságtól átfűtött, gazdag forra­dalmi tevékenysége, az a tisztánlátás, amellyel a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom meg­valósítása komplex programjának valóra váltását vezeti, az Ön dinamizmusa, operativitása, alapos­sága, nagy munkabírása, igazság és méltányosság érzettől áthatott szellemisége számunkra, Maros megye minden kommunistája számára lelkesítő mintakép és példamutatás, amelyet egész tevékeny­ségünkben követni törekszünk. A legfelsőbb párt- és államvezetőség, az ön személyes gondoskodása következtében, forrón szeretett főtitkár elvtárs, Maros megye az egész országgal egyetemben szüntelenül fejlődött, újabb értékekkel és szépségekkel gazdagítva a szocialista Románia térképét. Az országnak e vidékein tett ismételt munkalátogatásai, az iparban, mezőgazda­ságban, a más tevékenységi területen dolgozókkal, a gazdasági vezetőkáderekkel, a párt és állam­i aktívákkal való találkozásai, azok az értékes út­mutatások, amelyeket minden alkalommal oly nagylelkűen nyújtott, mozgásba hozták Maros me­gye lakosainak alkotó energiáit, eredményesebbé tették munkáját. Ön, mint a nemzetközi kommunista- és mun­kásmozgalom, a politikai élet kiemelkedő szemé­lyisége, tevékenységével döntő módon hozzájárult annak a nemzetközi tekintélynek a kivívásához, amelynek ma a szocialista Románia örvend. Az a kitartás, határozottság és tisztánlátás, amellyel az ország sorsát irányítja, az a következetesség, a­­mellyel a nemzetközi kapcsolatokban a teljes jog­­egyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, minden népnek a saját sorsa feletti önálló döntési joga el­veinek érvényesüléséért harcol, világszerte tekin­télyt és megbecsülést szereztek a szocialista Ro­mániának. Tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, — még egyszer kifejezésre juttatva határtalan örömünket és meleg ragaszkodásunkat ennek a legmagasabb állami tisztségbe való megválasztása alkalmából — biztosítjuk Önt, hogy egész tevékenységében támaszkod­hatik Maros megye pártszervezetére, az RKP erős osztagára, amely teljesen azonosul pár­tunk és államunk bel- és külpolitikájával és a­­mely fáradságot nem kímélve példamutatóan tel­jesíti a párt X. Kongresszusa és Országos Konfe­renciája határozataiból rá háruló feladatokat, hogy új és jelentős sikerekkel köszöntsük a haza felszabadulásának XXX. évfordulóját és a XI. pártkongresszust, teljes mértékben hozzájárulva drága hazánk, a szocialista Románia szüntelen fej­lődéséhez és fel­virágozásához. Hosszú életet, jó egészséget, fokozott munkabí­rást kívánunk Önnek, forrón szeretett és tisztelt főtitkár elvtárs, hogy a párt és az ország élén sok-sok éven át vezesse a román nép sorsát a ci­vilizáció és a jólét legmagasabb csúcsaira. Marosvásárhely, 1974. március 27. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA MAROS MEGYE NÉPTANÁCSA Az Államtanács ülése 1974. március 27-én, a Köztársa­sági Palotában ülést tartott az Ál­lamtanács Nicolae Ceausescu, az Államtanács elnöke elnökletével. Az Államtanács megvizsgálta és egyhangúlag magáévá­ tette a Ro­mánia Szocialista Köztársaság Al­kotmányának módosításáról szóló törvénytervezetet, amelyet a Román Kommunista Párt Központi Bizott­sága ez év március 25—26-i plenáris ülésének határozatai alapján dol­goztak ki, és elhatározta, hogy ezt a tervezetet elfogadás végett terjesz­­szék a Nagy Nemzetgyűlés elé.­ ­ ........................................... Ugyanakkor az Államtanács egy­hangúlag magáévá tette az RKP KB plénumának azt a határozatát, hogy javasolják a Nagy Nemzetgyűlésnek Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára megválasztását Románia Szocialista Köztársaság elnökévé. A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plenáris ülése Szerda délután NICOLAE CEAUSESCU elvtárs elnökletével plenáris ülést tartott a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa. A plénum napirendjén szerepel: Románia Szocialista Köztársaság al­kotmányának az RKP KB 1974. március 25—26.i plénumán elfoga­dott módosításai, amelyeket megvi­tatásra a SZEF Országos Tanácsá­nak plénumában is előterjesztettek. A munkálatok elején beszédet mondott Gheorghe Panu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának tagja. Mint önök előtt ismeretes — mon­dotta Gheorghe Panu elvtárs — a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma ez év márci­us 26-án jóváhagyta a Románia Szo­cialista Köztársaság alkotmánya e­­gyes előírásainak módosítására vo­natkozó javaslatokat, ami rendkí­vüli jelentőségű hazánk egész poli­tikai, gazdasági és társadalmi éle­te további fejlődésére nézve. Elha­tározták, hogy jóváhagyásra a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesztik a Ro­mánia Szocialista Köztársaság elnö­ke magas tisztség létesítésére vonat­kozó javaslatot. Társadalmi és állami életünk sokrétűsége mind belső vonatko­zásban, mind a nemzetközi kapcso­latok síkján természetes módon je­lentős feladatokat vet fel az állami tevékenység központi szervezése vo­nalán, ennek minél teljesebben meg kell felelnie a román szocialis­ta társadalom felépítése célkitűzé­seinek következetes és magas mi­nőségi szinten való megvalósítása követelményeinek. Ezeknek az alapvető célkitűzések­nek a megvalósítása céljából, az RKP Központi Bizottságának plé­numa szükségesnek vélte a Romá­nia Szocialista Köztársaság elnöke tisztség létesítését, megtartva egy­ben az Államtanács elnöke minősé­gét is. Románia Szocialista Köztár­saság elnöke gyakorolja majd az Államtanácsra háruló feladatkör egy részét, mind belső vonatkozás­ban, mind a nemzetközi kapcsola­tok terén. A Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának plenáris ülése egyhangúlag Nicolae Ceausescu elv­társat, a párt főtitkárát jelölte a Románia Szocialista Köztársaság elnöke magas tisztségére. A plénum azért javasolta ezt, mert Nicolae Ceausescu elvtárs szo­cialista nemzetünk legjelesebb sze­mélyisége, az az ember, aki meg­testesíti a párt- és államvezető, a következetes hazafi, az olyan harcos legnagyszerűbb erényeit, aki lángo­ló lelkesedéssel küzd a szocializ­mus és kommunizmus ügyéért ha­zánkban, Románia szabadságáért és függetlenségéért, az internacionalis­ta szolidaritásért az összes szocia­lista országokkal, a világ összes forradalmi erőivel. Ennél fogva javasolom, hogy a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa támogassa Nicolae Ceausescu elvtársnak, pártunk és államunk vezetőjének, a román nép legszeretettebb fiának jelölését a Románia Szocialista Köztársaság el­nöke tisztségbe. A vita során felszólaltak a kö­vetkező elvtársak: Traian Stefa­nescu, a KISZ KB első titkára, if­júságügyi miniszter. Fazekas Lajos, a Szocialista Egységfront Hargita megyei tanácsának elnöke, Miron Nicolescu, Románia Szocialista Köz­társaság Akadémiájának elnöke, Eleonora Marculescu, a Galati megyei nőbizottság elnöke, Ri­chard Winter, a Szocialista Egy­ségfront Szeben megyei tanácsának elnöke, Toma Spiridon, a Ploiesti-i 1 Mai üzem mestere. Tincu Anton, a Palazu Mare-i (Constanta) mező­gazdasági termelőszövetkezet elnö­ke. Constantin Dascalescu, a Szo­cialista Egységfront Galati megyei tanácsának elnöke. A vita részvevői — tömeg- és társadalmi szervezetek, a munkás­­osztály, a parasztság, az értelmiség, román, magyar, német dolgo­zók képviselői — lelkesen tá­mogatták Nicolae Ceausescu elv­társ jelölését Románia Szocialis­ta Köztársaság elnöke magas tiszt­ségére, s ez alkalommal is kifejez­ték szeretetüket, tiszteletüket, és nagyrabecsülésüket a Román Kom­munista Párt főtitkára iránt. Felszó­lalásukban nagyra értékelték pár­tunk és államunk vezetőjének a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom építése szolgálatába, a ha­za felvirágoztatásának és a nép boldogságának, a szocializmus és a világbéke ügyének szolgálatába ál­lított gyümölcsöző, lelkes és odaadó munkáját, és hangsúlyozták, hogy a román nemzet sorsát bölcsesség­gel vezető személyiség nagyszerű példa hazánk összes dolgozói szá­mára. Nicolae Ceauljescu elvtárs neve — hangsúlyozták a felszóla­lók — elválaszthatatlanul fűződik azokhoz a nagy eredményekhez, a­­melyeket a szocialista Románia az új élet építésében, az egész nép ci­vilizációs­­színvonalának és jóléte szüntelen emelésében elért, ahhoz a nagy tekintélyhez, amelynek ha­zánk örvend az egész világon. 1. — A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plénuma egy­hangúlag elhatározta, hogy magáé­vá teszi az RKP KB plénuma által elfogadott javaslatokat az alkot­mány egyes módosításairól, és a­ maga részéről­­elhatározta, ajánlja a Nagy Nemzetgyűlésnek törvény­erőre emelésüket. 2. — Kifejezve a Szocialista Egy­ségfrontot alkotó összes szervezetek, egész népünk teljes helyeslését, a SZEF Országos Tanácsának plénu­ma a mélységes öröm és hazafias büszkeség érzésével­ magáévá tette az RKP KB ez év március 25—26-i plénumának azt a határozatát, hogy javasolja a Nagy Nemzetgyűlésnek Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtikára megválasztását Románia Szocialista Köztársaság elnökévé. A Szocialista Egységfront Orszá­gos Tanácsának plénuma egyhangú­lag támogatta Nicolae Ceausescu elvtárs jelölését a román államfő magas tisztségébe, és elhatározta, hogy a maga részéről javasolja a Nagy Nemzetgyűlésnek a pártfőtit­­kár megválasztását Románia Szo­cialista Köztársaság elnökévé. 3. — A SZEF Országos Tanácsá­nak plénuma magáévá tette az RKP KB plénumának határozatát Ion Gheorghe Maurer elvtárs fel­mentéséről saját kérésére a Minisz­tertanács elnökének tisztségéből. A SZEF Országos Tanácsá­nak plénuma magáévá tette az RKP KB plénumának azt a határozatát, hogy a Minisztertanács elnökének tisztségébe Manea Manescu elvtár­sat javasolja. A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plénuma el­határozta, hogy az illető javasla­tokat a Szocialista Egységfront Or­szágos Tanácsának a nevében is ter­jesszék be a Nagy Nemzetgyűléshez. 4. — A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plenáris ülése elhatározta, hogy május 23-ra ösz­­szehívja a Szocialista Egységfront kongresszusát. A plenáris ülés munkálatainak befejezéseként Nicolae Ceausescu elvtárs mondott beszédet. NICOLAE CEAUSESCU elvtárs köszönetet mondott azért, hogy a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa szavazata révén bizalmat tanúsított iránta, és támogatja az RKP KB plenáris ülésének határo­zatát és javaslatát, majd a részve­vők lelkes tapsa közepette kijelen­tette, hogy akárcsak eddig, tovább szolgálja a nép, a szocializmus és a kommunizmus ügyét, hazánk fejlő­dését, a román nép jólétének és boldogságának növekedését, a világ összes nemzeteivel való együttmű­ködés és béke politikáját. Ma 11.15 óra körül a rádió és a televízió egyenes adásban közvetíti a Nagy Nemzetgyűlés Palotájából a Románia Szocialista Köztársaság elnöke megválasztásának szentelt ünnepi ülést.

Next