Vörös Zászló, 1981. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1981-06-17 / 141. szám

A Dolgozók Tanácsainak közelgő II. kongresszusa jegyében T­apasztalatcsere (Folytatás az 1. oldalról)­­ tapasztalatcserén részt vett lion Cotoi elvtárs, a Megyei ■tbizottság titkára. A „Munca de partid“ folyóirat zérói jelen volt Adela Deac Ion Vaduva elvtársak, s találkozón eszmecserét foly­tak arról, milyen munkamed­­rekkel és munkastílussal ják meg a tanácsok az előt­­t álló gazdasági és szociális iblémákat. Kiemelték a dől­tök tanácsai által szerzett ta­lalatokat tanulmányok össze­­tásában, a határozatok hozam­iban, különböző akciók kez­­ményezésében , azt, milyen kap­hat alakult ki a dolgozók tana­­i és ezek végrehajtó bürei­­ött; milyen felelősség hárul •a kollektív szervek tagjaira •és gazdasági és szociális prob­­lák megoldásában, mit tesz-­i politikai, gazdasági, szakmai ismereteik szüntelen gyarapítá­sáért. A tapasztalatcserén kiemelték a pártszervezeteknek a dolgozók tanácsai tevékenységének koor­dinálásban betöltött szerepét, azt, milyen akciókat kezdemé­nyeznek a dolgozók tanácsai határozatainak végrehajtására. A találkozó hozzájárult a pártszervezetek titkárainak, mint a dolgozók tanácsai elnökeinek ismeretei, tapasztalatai gazdagí­tásához, az előttük álló sokrétű gazdasági, társadalmi feladatok minél hatékonyabb megoldásá­hoz, hatáskörük eredményes be­töltéséhez. ★ Ugyancsak tegnap az ideoló­giai és politikai nevelő tevé­kenység megyei kabinetjében a „Munca de partid" folyóirat képviselői találkoztak a kiad­vány olvasóival. ­indenkinek a véleményére számítanak (Folytatás az 1. oldalról) utatta, hogy sikeres befejezé­­es hazánk a közepesen fejlett tagok soraiba léphessen. Épp­­ ezért döntő fontosságú, hogy­­ az idei évet olyan eredmé­­ikkel zárjuk, amelyek szilárd pót teremtsenek az egész öt­­!S terv, a XII. kongresszus cél­­űzéseinek valóra váltásához,­lyen szellemben fejti ki min­­napi tevékenységét a maros­­sárhelyi Autójavító Vállalatban dolgozók tanácsa. Juhász Pál mérnök-igazgató, a gozók tanácsa végrehajtó Im­ának elnöke: — A dolgozók Ácsának munkájában rendkí­­fontosnak tartom, hogy a ta­­rsüléseken alaposan megfontolt árazatokat hozzunk és azokat­­re is hajtsuk. Anyagellátási nehézségeink az elején többek között arra értettek, hogy elhatározzuk az atrészfelújítás bővítését. A­­rehajtó büró azonnal munká­­t látott, és első lépésként meg­­ta a műszaki osztály főnökét,­uulmányozza a felújítás lehe­­lyeit és terjessze elő javasla­­t. Ezt követően nyilvántartást­­tettünk le a felújítandó alkat­­rekrtői, időnormát állapított. ik meg minden alkatrészre, hy a dolgozókat anyagilag is lekeltté tegyük a felújításban, közbeeső raktárakat állítot­­tk fel az újrafelhasználhatóvá­­ alkatrészek beadására. Mind­­áz eredményeként az öthavi újítási tervünket az előirány­­t 66 millió lej helyett 85 mi­­lejre teljesítettük, és az ezer árutermelésre eső összköltsé­­get 28 lejjel csökkentettük. A a fogyasztást jelentősen csök­­ítettük. Az év elején nem sikerült le­lnünk munkával az egész ne­­mdévi tervet. Ezért egy 20 tagú Aktívát szerveztünk a végre­­ttó báró tagjaiból és a szek­­főnökökből, akik bejárták az­­sz országot a javításra szoru­­kocsik felderítéséért. Ugyan­­tol ajánlatot is tettek a vál­lalatoknak a TV 20 autóbuszok motorjainak kicserélésére diesel­motorokkal. Akciónk eredménye: 170 kocsi és 500 Savién és Rába motor főjavítására kötött meg­egyezés, s ezzel az első negyed­évi tervünket is teljesítettük. Herteli György, a szakszerve­zeti bizottság elnöke: — A dol­gozók tanácsában tíz munkás képviseli vállalatunk dolgozóit. Minden tanácsülés előtt a szak­­szervezeti bizottsághoz hívjuk őket, és tanulmányozás céljából rendelkezésükre bocsátjuk az ülés anyagait. Mivel jó előre tudják, milyen problémák megvitatása szerepel napirenden, felkészülve jönnek az ülésre, ami abból is kitűnik, hogy legalább heten­­nyolcan minden alkalommal hoz­zászólnak, és közvetlenül részt vesznek a határozat-tervezetek kiegészítésében, a döntések hoza­talában. A tanácsüléseken sok olyan ja­vaslatot hasznosítunk, amelyek a szakszervezeti csoportgyűléseken hangzottak el és kapcsolatban vannak a vitatott problémákkal. Ugyanakkor gyakorlattá vált ná­lunk, hogy ha a tanácsülésen va­lamilyen alaposabb tanulmányo­zásra szoruló probléma vetődik fel, akkor ebbe bevonjuk a mun­kásellenőrző tanácsot. Bacea Ioan autószerelő, a dol­gozók képviselője: — A tanács­ülések anyagának tanulmányozá­sa után szóba állok a mesterrel, a csoportfelelősökkel, munkások­kal és meghallgatom véleményü­ket, észrevételüket a napirendre tűzött kérdésekkel kapcsolatban, amit aztán a tanács tudomására hozok. Ritka az olyan ülés, ame­lyen ne lenne valami mondani­valóm. Persze, ilyenkor nem szo­rítkozunk kizárólag a napirendi pontokra, hanem felhozzuk a dolgozók más természetű kéréseit is, beleértve a szociális problé­mákat, öltözők, fürdők, szellőz­tető berendezések működését, a lakásigénylők elsőbbségi sorrend­jének meghatározását, egyes ki­rótt és megfellebbezett bünteté­sek tisztázását stb. Fenyvesek alján... A Megéneklünk, Románia fesz­tivál keretében Marosvásárhe­lyen zajlott le a hivatásos népi­együttesek zenekarai, táncosai, szólistái vetélkedőjének országos szakasza. Brassó megyét a „Gheorghe Dima" Állami Fil­harmónia népi zenekara, Con­stantin Cincan, Gheorghe Nuti, Natalia Gliga hangszer-, illetve népdalszólista, Szeben megyét két szólista. Hargita megyét Joni Gyula cimbalmos képviselte. A vendégművészek előadásai után léptek színpadra a „Maros“ Mű­vészegyüttes táncosai, dalosai, ze­nészei. Nagyon örvendetes és dicséretes — s az együttes ma­gas művészi színvonalát is bi­zonyítja—, hogy a fesztiválon a vásárhelyiek nem külön-külön, műfajonként szerepeltek, hanem a Fenyvesek alján című egysé­ges, egész estét betöltő műsoru­kat mutatták be. Ritka, hogy az országos zsűri egy művészegyüt­tes egész műsorát a döntő sza­kaszra javasolja. A vásárhelyiek a döntő szakaszon is meggyőzték a népes közönséget, bukaresti és más városokból jött szakembere­ket — ha ugyan még szükség volt erre —, hogy jelenleg az ország legjobbjai közé tartoz­nak. A Fenyvesek alján című műsoruk szép, mozgalmas, színes és felejthetetlen. A műsor nyi­tószáma a Fenyvesek alján cí­mű román táncjáték. Aztán kö­vetkezett a bátosi német tánc­­szvitt, a Kisküküllő menti ma­gyar leánytánc, a Szamos menti román legényes, majd a záró­szám, a Nyárád menti táncjáték. A szólisták — Balogh Dénes, Emilia Later, Széllyes Sándor, Tóth Erzsébet, Maria Precup —, majd a kórus előadásában gyö­nyörködhettünk. A szépen meg­szerkesztett műsor valóban nagy igényességre vall. A hivatásos művészegyüttesek nagy vetélke­dőjén a vásárhelyi táncosok, da­losok, zenészek minden bizony­­nyal elnyerték a zsűri elismeré­sét is. Döntésüket azonban még nem ismerjük. Befejezésül hadd írjuk le a műsor szerkesztőinek neveit: kar­mesterek Birtalan Judit és Bir­­talan József, táncmesterek Do­mokos István és Székely Dénes, zenekarvezető László János, Ko­szorús Kálmán, rendező Hunya­di András m. v., díszlet Szakács György m. v. ■ Az „Alpin“ síléc gyártásba vételével a „Rubin“-nál jobb minőségű sílécekhez jutnak majd a sportolók. A sí orr és vég pro­filjának módosítása mellett, ezt a tökéletesített típust négy ré­teg üvegszál (2 helyett) teszi szilárdabbá, rugalmasabbá. A mű, mellyel életem lényegét tudom elmondani... — Beszélgetés ILLYÉS KINGA előadóművésszel A kis herceg századik előadása előtt — Ki ne hallott volna Illyés Kinga „A kis herceg“ című nagyhatású egyéni előadásáról? Antoine De Saint-Exupery csodálatos műve, a kiváló tehetségű művészegyé­niség, Illyés Kinga tolmácsolásá­ban századszor varázsolja el a közönséget, szerda délután 6 óra­kor, a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, ezúttal a nagyterem­ben. A jubileumi előadás szolgál­tatta az alkalmat az interjúké­résre. — Milyen érzések, gondolatok uralják A kis herceg 100. előadá­sa előtt? — Majdnem 14 éves munka. A bemutató 12 esztendővel ezelőtt volt. A 100. előadás... ez szá­momra nagyobb esemény, mint egy premier. Nem is hittem vol­na. Igen, talán azért is, mert az idén lesz 20 éve, hogy színész va­gyok. Az ember nem tudja, meny­nyi van hátra, de biztos, hogy a színészi munkám félidején túlju­tottam, így hát A kis herceg egy színészi fél életet jelez és kísér végig ... Nem véletlen, hogy épp A kis herceg egyik legjelentősebb határköve színészi pályámnak. Nemcsak azért, mert minden al­kalommal nagy öröm a közönség elé állani, öröm — mert nincs kétségbeejtőbb az örömtelen mun­kánál. A sorsnak különleges ke­gyét érzem abban, hogy megta­láltam azt a művet, azt a szere­pet, amellyel egy este, másfél óra alatt életem lényegét tudom el­mondani. A mai napig mindenen átütő gyermekkori élmények, a barátság, a szerelem A kis her­ceg érzelmi összetevői. Exupery csodálatos művével lényegében magamról vallhatok, ami kimond­hatatlan öröm. Bár az előadás nyolc évig nem volt műsoron, és közben jó néhány szerepálmom mellett elmentem — Légy jó mindhalálig, Szent Johanna, Pa­csirta, Anna Frank naplója — én úgy érzem, az élet nekem adta A kis herceget. Ha a fenti szere­peket eljátsztam volna, talán most nem nyilatkozom ezt. A kis herceg mindezek helyett van. Nem bánom, hogy így történt. Két gyermekem bontakozó értel­me, megdöbbentő igazságérzete csak gazdagította érzésvilágomat. — Tehát a felújított előadás érzésvilágát is. — Estéről estére megújuló al­kalom arról a gyermeki tisztaság­ról vallani, amit minél tovább kellene őriznünk magunkban. Ha a húsz esztendőről mérleget kel­lene készítenem, akkor A kis her­ceg mindenképpen nagy súlyt je­lentene. A „Fagyöngy“ és a „Lí­rai Oratórium“, valamint „A kis herceg" című egyéni műsoraimmal mintegy 250 alkalommal álltam közönség elé. A kis herceggel jú­nius 17-én századszor állok. Rit­ka, hogy egyéni műsor megérje a 100. előadást. — Bizonyára felfigyel erre az Electrecord hanglemez vállalat és a televízió magyar szerkesztősé­ge is. — Az előző két műsoromról 25—30.000 példányban jelentek meg lemezeim. — És milyen rég elfogytak, nem lehet kapni, pedig keresettek. Tu­dom, hogy szívesen tesz eleget iskolák, művelődési otthonok meghívásainak. Az Egyesült Ál­lamokból hazajövet szívesen ment Nyárádszeredába... — Természetesen. És köszönöm a száz előadás közönségének a felém áradó nagy-nagy egyetér­tést, s hogy sokakban visszhang­ra találtak Exupery szavai és mindegy, hogy egy kézszorítás­sal, vagy levélben, vagy egyet­len szóban adták tudtomra, hogy érdemes volt és érdemes a jö­vőben is... — Közelebbről milyen egyéni előadással örvendezteti meg kö­zönségét? — „Egy asszony, aki virágot a­­kart szakítani" a címe a követ­kező előadásomnak, amely Oriana Fallaci: Levél egy meg nem szü­letett gyermekhez című lírai mo­nológjából készül, Catalina Bu­­zoianu, a bukaresti Kis Színház művésze rendezésében. Még ez évben meglesz a bemutató. — S közben nem marad el A kis herceg sem? — Mindinkább úgy tűnik, hogy az egyéni előadóművészet, az egyetlen járható utat jelenti szá­momra. Amíg csak lelki, szelle­mi erőm és hitem van. KOCH MÁRIA Kevesebb eséllyel? Egészséges és beteg gyerekek, aggódó szülők töltik meg a hét minden napján a megyei Mentálhigiéniai Laboratórium szűkösnek tetsző várótermét. Amolyan szűrő, esetenként el­osztó „állomása“ ez az értelmi és érzelmi élet különböző zavaraiban szenvedő gyerekeknek. De itt kerülnek elsődleges diagnosztizálásra a mozgássérültek, halláskárosodottak, be­szédhibásak. — A társadalom érdeke, a hu­mánum követelménye­­ gondos­kodni azokról, ‘é hek ’ valamely ok folytán az egészségeseknél kevesebb eséllyel kezdik az éle­tet— vezeti be munkájuk ismer­tetését dr. SZABÓ JUDIT gye­­rekneuropszichiáter, a laborató­rium vezető orvosa. — Felada­tunk minden személyiségzavar megelőzése és kezelése. — Talán éppen ezen a terü­leten a legnehezebb eldönteni, hogy hol ér véget az egészség és hol kezdődik a betegség? Van-e itt valami fogódzó? — Pontos krit­riumok nincse­nek, valóban igen nagyok le­hetnek egyazon koron belül is az eltérések az értelmi és érzelmi, valamint a mozgásfejlődésben. Segítségünkre vannak azonban az évszázados tapasztalatok, fel tudjuk fedni, ki tudjuk szűrni a problémás gyerekeket. A fel­derítésnek széles hálózata van, a körzeti rendelők, csecsemő­gondozók, gyerekintézmények kö­telessége a szóban forgó sérülé­sekre felfigyelni és az ilyen gye­rekek kivizsgálásra hozzánk i­­rányítani. — Sok­a, nevezzük így: prob­lémás gyerek? — Számuk világszerte növek­vőben van. Paradoxonnak tűnik, de egyik oka ennek éppen az orvostudomány fejlődése. Ma is­mereteinkkel, eszközeinkkel és természetesen a társadalom je­lentős anyagi hozzájárulásával a korábbinál sokkal több kora­szülött maradhat életben, akik­nél azonban fejlődési zavarok jelentkezhetnek. Továbbá, a szakavatott kezelés folytán töb­ben vészelhetnek át súlyos be­tegségeket, egy részük maradék­talanul gyógyul, más részük bi­zonyos fokú sérüléssel marad. De magyarázatot kínálnak a szű­­kebb és tágabb környezetben levő toxikus ártalmak is. A mentálhigiénia körébe tartozó betegségek számának növekedése mondhatni relatív okokra is visszavezethető, így például ar­ra, hogy ma már mindenki szá­mára hozzáférhető az egészség­ügyi hálózat és emelkedett a lakosság általános egészségügyi kultúrája. Végül feltétlen ide sorolható a szociális és pedagó­giai követelmények, a teljesít­mény-igény fokozódása. — Vagyis akkor derül ki ró­lunk, hogy nem tudunk két mé­tert ugrani, ha arra a szintre emelik a lécet. — Így is lehet mondani. Tény, hogy az orvosilag diagnosztizál­ható rendellenességektől az al­kalmazkodási devianciáig a sze­mélyiségzavarok sok változatát, fokozatát felöleli a mentálhigié­nia. — Most valamit a procedú­ráról. — Minden hozzánk küldött beteg vagy betegséggyanús gyere­ket komplex kivizsgálásnak ve­tünk alá. Ideggyógyászat, pszi­chológia, logopédia..., ha ez sem látszik elegendőnek, további társvizsgálatokra küldjük őket a területi rendelőintézetekbe. Ezt követően, a pontos diagnó­zis birtokában megkezdődik a rehabilitációs program. A konk­rét esettől függően lehet ez gyógyszeres kezelés, gyógytorna. MAKKAI JÁNOS (foly­tatás a 4. oldalon) VÖRÖS ZÁSZLÓ — 8. OLDAL

Next