Vörös Zászló, 1983. december (35. évfolyam, 284-310. szám)
1983-12-01 / 284. szám
AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI ISZÉPTANÁCS NAPILAPJA |^XXXV^j1^olyan^^84^(9860^záni^^1083^decemberII1^sütörtök| Ara 50 báni Éljen drága hazánk, Románia Szocialista Köztársaság, élén szeretett vezetőnkkel, Nicolae Ceausescu, elvtárssal! „A történelmi események alakulása a leghatározottabban bizonyítja, hogy az egyesülés nem a véletlen műve, nem a kedvező konjunktúra, vagy a tárgyalóasztalnál létrejött megegyezések gyümölcse, hanem a nép legszélesebb tömegei határozott harcának eredménye volt; a legmélyebb nemzeti igazság aktusa, az objektív valóság és a nép elidegeníthetetlen joga közötti törvényszerű összhang megvalósulása egyrészt, másrészt e realitás által égetően megkövetelt nemzeti keret kiteljesedése volt“. NICOLAE CEAUȘESCU A gyulafehérvári Nagy Egyesülés Az 1918. december elsejei nagy történelmi esemény, az egységes román nemzeti állam létrehozásának 65. évfordulója jó alkalom arra, hogy visszapillantsunk az egységért folytatott sok évszázados küzdelem gyökereire , rámutassunk a néptömegeknek a nagy nemzeti célkitűzés megvalósításában betöltött döntő szerepére. A román népnek már kialakulása kezdetétől szakadatlan harcot kellett folytatnia ősi földjének védelme, nemegyszer veszélyeztetett nemzeti létének megmentése érdekében. Amostoha történelmi körülmények miatt a román nép így is hosszú időre arra kényszerült, hogy területi, politikai szétdaraboltság közepette éljen. A román népazonban területi széttagoltsága ellenére megőrizte nyelvét, szellemi egységét, nemzeti létét, s a középkor és újkor századaiban nemcsak fenntartotta, hanem egyre szorosabbra fűzte a három román fejedelemség közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A román nép leghaladóbb gondolkozás- politikai és szellemi vezérei ápolták a tömegek tudatában a román nép együvé tartozásának a gondolatát. A közös eredet, azonos nyelv és kultúra, a közös érdek tudata mellett az idegen hódítók, különösen a török terjeszkedés elleni összefogás szükségessége is erősítette az egység gondolatát. Mihai Viteazulnak, a széles látókörű uralkodónak és hadvezérnek sikerült 1600-ban Muntchiázy Moldovát és Erdélyt egyetmei) független állammá egyesíteni. Az ő nagy műve, az állami, területi, politikai egység, a kedvezőtlen belső és külső körülmények miatt, nem maradhatott meg, de példája nagy hatást gyakorolt a következő századok öszszes nemzedékeinek gondolkodására és cselekvésére. A román nép újkori történetében lezajló forradalmi megmozdulások vezetői és a tömegek maguk is egyre konkrétabban hivatkoztak a nemzeti egység szükségességére. Az 1848-as forradalmak alkalmával a nemzeti egység gondolata még határozottabb megfogalmazásban jelentkezett. „Jogunk és feladatunk, hogy egyetlen erős és független nemzetté váljunk, a magunk és a más nemzetek javára“ — írja Nicolae Balcescu, a nagy forradalmár, az 1848-as forradalom napjaiban. Az erdélyi 1848-as forradalmi mozgalom nemcsak társadalmi igazságot, egyenlő jogokat követelt — a nemzeti szabadság szükségességét is nyilvánvalóvá tette. Az 1848-as forradalmakat a külső reakció leverte, de az egység és nemzeti függetlenség eszméjét olyan széles néprétegek tették magukévá, amelyek a leghaladottabb politikusok és szellemi vezetők irányításával 1859- ben Munténiát és Moldovát egyesítve megtették az egyesülés felé az első nagy lépést, lerakták a román nemzeti állam alapjait. A nemzeti felszabadulásért és egységért vívott harc ezzel újabb távlatokatnyert, magasabb szintre emelkedett, rövidesen meghozva ennek első nagy eredményét, az 1877-ben kivívott állami függetlenséget. Mindezek az események lelkesítőleg hatottak a továbblépésre, az egységes román nemzeti állam megteremtéséért folytatott küzedelem kiteljesítésére buzdítottak. Az erdélyi románságnak a nemzeti felszabadulásért, az összes románlakta területek Romániával való egyesülésért vívott harca ettől kezdve szervezett formát és tömegjelleget öltött, az összes társadalmi osztályokat és rétegeket mozgásba lendítette. A román parasztság összes rétegei, a szocialista mozgalomba bekapcsolódott munkásság, az értelmiség az egyesülés megvalósítását most már halaszthatatlan célkitűzésének tekintette. Harcukkal szolidarizáltak, azt aktívan támogatták a Kárpátokon túli összes román társadalmi osztályok és rétegek. Románia hadba lépése a Központi Hatalmak ellen 1916- ban ugyancsak az erdélyi román lakosság idegen uralom alóli felszabadítását, Erdélynek Romániával való egyesítését célozta, amelyhez a román nép jogát a nyugati hatalmak is már ekkor elismerték. Az Osztrák—Magyar Monarchia az első világháború terhei és a háborús vereség súlya, majd az 1918 őszén kirobbant polgári demokratikus forradalom csapa(folytatás a 2. oldalon) MINAI NJIGULESCU Az Egyesülés kariatidái Építőmesterek népe, szerszámokra simul a kezed, román nép, földrészek s tengerek ismerőse, álmodnak, otthonodnak hőse, nagy küszködések aranyérmese, nagy vizek merész hajósa, kijövő időket fürkész, és rendre maga mögött hagyja a zátonyokat, a förgeteget, a hosszú-hosszú harcot. Az ősök csontja megbékélve nyugszik, a gyermekek szemében már a nap kési nagy álmok merész otthonában az Egyesülést immár beteljesítve, a történelem egén felragyog az évezredes Románia zenitje. BALOGH ZSIGMOND fordítása Rádió- és televízióállomásaink ma 16.00 óra körül helyszíni adást sugároznak az egységes román nemzeti állam megalakulásának 65. évfordulója alkalmából szervezett fővárosi emlékgűűlésről és díszelőadásról. Népünk megbonthatatlan szocialista egysége , a haza haladásának alapja Népünk nemzeti szabadságért és állami egységért vívott sok évszázados harcának betetőzése, a 65 évvel ezelőtti egyesülés az egész nép akaratát testesítette meg. Kiemelve a széles néptömegeknek a történelem alakulásában betöltött meghatározó szerepét, az ország sorsára nézve mérföldkövet jelentő ezen aktus új távlatokat nyitott a gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődés előtt, amely fejlődés teljességében csak a szocialista forradalom és építés éveiben tudott kibontakozni. „A szocializmus feltételei közepette — mutat rá NICOLAE CEAUSESCU elvtárs — lehetett biztosítani egységes nemzeti államunk erejének a példa nélküli növekedését és megszilárdulását, az összes dolgozók, nemzetiségre való tekintet nélkül az egész nép igazi társadalmi és politikai egységének a létrehozását a legmagasabb rendű azonos érdekeknek és törekvéseknek az érvényre juttatása alapján s a nép azon jogának érvényesítése alapján, hogy sorsa fölött szabadon rendelkezzen, hogy tudatosan építhesse szabad szocialista és kommunista jövőjét“. Az egységes szocialista gazdaság megteremtéséért, egy kizsákmányolástól mentes, társadalmi igazságon és egyenlőségen alapuló társadalom létrehozásáért, egy új előrehaladott tudatforma kialakításáért, és magának a nemzeti tudatnak, a nemzet saját erejébe vetett hitének a megreősítéséért kifejtett erőfeszítések révén az egység szüntelenül erősödött, tartós és megingathatatlan alapot nyert. Népünknek a párt által vezetett forradalmi harca eredményeként létrejött egysége egyúttal ösztönző tényezője annak a fölfele ívelő haladásnak, amely a szocialista nemzetet alkotó összes társadalmi erők alapvető érdekeinek az azonosságából ered. A nép egységének eszméje, melynek az összetartó magvát a munkásosztály akcióegysége képezi, vörös fonalként húzódik végig pártunk politikáján és ez jelenleg s a jövőben is a nemzeti függetlenségnek és szuverenitásnak igazi záloga. Akárcsak az ország egész gazdasági, társadalmi és politikai életében, a több mint 18 évvel ezelőtt, a IX. pártkongresszus által megnyitott időszak — amióta pártunk élén Nicolae Ceausescu elvtárs áll — ezen a téren is a megvalósítások legtermékenyebb időszakának bizonyult. Mindaz, ami ezen idő alatt megvalósult, annak a törekvésnek a jegyét viseli magán, hogy népünk szocialista egysége szakadatlanul tovább erősödjék. A termelőerők gyors ütemű fejlődése, a termelési és társadalmi viszonyok tökéletesítése, a szocialista demokrácia elmélyítése s a dolgozó tömegek öntudatának növekedése arányában egyre jobban megszilárdul az egész népnek az RKP körüli egysége, amely kifejezi népünk csatlakozását a párt politikájához. A nép egységének a szocialista társadalomban betöltött szerepe megértéséhez tekintetbe kell venni Románia társadalmi szerkezetét, amely a kizsákmányoló osztályok felszámolása után jelenleg alapvető közös érdekek és célok által lelkesített osztályokból és rétegekből áll. „A román szocialista társadalom — mutat rá a párt programja — jelenleg olyan társadalmi osztályokból és rétegekből áll, amelyek aktívan részt vesznek a termelőmunkában — az anyagi vagy szellemi alkotás terén — szoros együttműködésben és egységben cselekszenek, életbevágóan érdekelve vannak a termelőerők állandó növelésében és korszerűsítésében, a szocialista viszonyok tökéletesítésében, a szocializmus és kommunizmus megteremtésében Romániában“. A nép szocialista egysége a munkásosztály, társadalmunk leghaladóbb osztálya körül alakult ki, amelynek az a történelmi érdeme, hogy önfeláldozó tevékenysége árán a kommunista párt vezetésével a nép összes alkotó erőit sikeresen mozgósította a szocializmus ügye érdekében. A nép szocialista egysége megvalósításának összes történelmi szakaszai elválaszthatatlanul összefonódnak az RKP- nak a forradalom megvalósítására, az új társadalmi rendszer felépítésére, a tömegek szocialista nevelésére irányuló politikájával és tevékenységével, a társadalom forradalmi átalakulásában betöltött vezető politikai erő szerepének a gyakorlásával. A nép szocialista egységének a megvalósítása a különböző kategóriájú dolgozók közötti kölcsönös együttműködést és segítségnyújtást feltételezi ,érdekeik összhangba hozását, valamint a különböző negatív jelenségek megoldása terén való együttmunkálkodást. Az RKP a nép egységének állandó erősítése érdekében felfedi a történelmi fejlődés követelményeit, biztosítja az összes dolgozók erőfeszítéseinek egységes irányítását ezen egységre való törekvés megvalósításában, amely törekvés alapját a különböző társadalmi osztályoknak és Dr. VASILE HUS egyetemi tanár (Folytatás a 2. oldalon)