Záhony Körzeti Átrakó, 1977 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Szocialista brigádvezetők Tetteikkel példát mutatnak Tavasszal ötödik alkalommal­­ tartják meg a szocialista brigád­vezetők országos tanácskozását. Ezt megelőzve minden vállalat­nál, munkahelyen összeültek munkaverseny élenjárói, a szo­­­cialista brigádvezetők, hogy ta­nácskozásukon számot adjanak az utóbbi évek munkájáról, meghatározzák a jövő felada­tait. Az átrakókörzet szolgálati helyei is megtartották decem­berben tanácskozásaikat, küldöt­teket választottak az igazgató­­sági tanácskozásra. Rövid be­számolónkban most a körzeti állomásfőnökség és Záhony ál­lomás brigádvezetőinek értekez­­­­letéről adunk hírt. A vasutas művelődési házban az asztalok mellett minden he­lyet elfoglaltak december 8-án, hogy közel ezer brigádtag nevé­ben 148 brigádvezető meghall­gassa Gerőcs István állomásfő­nök beszámolóját és Verba Fe­renc szb-titkár kiegészítőjét. A­­ beszámoló hangsúlyozta, hogy a brigádok a mind jobb termelési eredmények elérésére töreksze­nek, fejlesztik szaktudásukat, politikai és általános műveltsé­güket, egyre inkább szocialista közösségekké formálódnak, ahol valóra válik a hármas jelszó: „szocialista módon élni, dolgoz­ni, tanulni”. Az, hogy több százan részt vesznek a versenyben, még nem jelenti, hogy mindnyájan szo­cialista emberekké váltak. Meg­van viszont a törekvés arra, hogy a reális célokat teljesítve mindjobban példát mutassanak a többieknek, olyan kis közös­ségekké formálódjanak a brigá­dok, amely műhelye a szocialis­ta ember kialakításának. Előfordul, hogy egyes brigá­doknál nem egyforma súlyt ad­nak a különböző vállalásoknak. Pedig szocialista módon akkor dolgoznak igazán, képpen példaképül ha minden­lehet őket állítani a többi brigádok, a mun­kások elé. A munkaversenyben számos eredmény született, amely a bri­gádmozgalomnak köszönhető. A kommunista műszakok alkal­mával a körzeti főnökség 66, az állomásfőnökség 3260 órát tel­jesített. Az almaszüretelésen hétszázan vettek részt, három­ezernél több órát dolgozva. De az sem ritka, ha a brigádok la­kóhely­ükön segítik a gyermek­­intézményeket, a lakásépítése­ket. A mozgalom helyi gondjai kö­zé tartozik, hogy az év végi ki­értékelések korábban több vitá­ra adtak alkalmat. Azzal, hogy újabban a brigádok önértéke­lést készítenek, egyre kevesebb lesz a reklamáció. Ugyancsak kedvező, hogy a vállalásokhoz ajánlásokat kapnak, a kezdő brigádokat is segítik. A brigád­naplók vezetése nem mindenütt mintaszerű, pedig ennek kellene megmutatni minden, a brigád életében jelentős eseményt­ kijelölt patronálok sokat segít­­­hetnek, hogy a naplók valóban tükrözzék az éves munkát. Általában igaz, hogy a munka jellegű vállalások teljesítése sokkal könnyebben megy, mint a tanulás, művelődés. Pedig az általános iskolai végzettség meg­szerzése, az önművelés egyre inkább minden ember feladata lesz, ha lépést akar tartani az élet változásával. Minderről szó esett a vitában is, ahol a hozzászólók a vezetők hangnemétől az értékelésig több fontos témát említettek. Sajnos éppen azokról a területekről­­ esett kevés szó, ahol gond van vállalások teljesítésénél. meghívott vendégek több jó ta­­­nácsot adtak, ám kevesebb kez­deményezés hangzott el a bri­gádvezetők részéről. A záhonyi tanácskozás jó út­­ravalót adott a küldötteknek, megerősítette azt a véleményt, hogy érdemes a szocialista bri­gádokra alapozni, a legjobbakat népszerűsíteni. Ünnepélyes taggyűlések December 17-tel befejeződtek a körzet pártalapszervezeteinél az ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűlések. Közel kilencszáz kommunista vette át új tag­­könyvét, emlékezett meg a párt politikájáról, feladatairól. A tagkönyvcsere előtt min­den kommunistával elbeszélget­tek, az őszinte eszmecseréken szót váltottak a legfontosabb helyi és országos kérdésekről. A tagkönyvcsere elősegítette a köz­életi aktivitás kibontakoztatását. Hit vár Ön az 1977-es évtől? PÁSKULY BÉLA MOZDONYVEZETŐ: Elsősorban termelékenység­növekedést várok 1977-től. En­nek elérése érdekében mind a szállíttatókkal, mind a körzet állomásaitól jobb és hatéko­nyabb szervezési munkát várok. Megfelelő szervezéssel nyílik le­hetőség arra, hogy mozdonyain­kat gazdaságosabban tudjuk üzemeltetni. NAGY JOLÁN MUNKÁS: 1976-ban munkámért minisz­teri dicséretben részesültem. Ez a kitüntetés egyben a női dol­gozóknak is szólt. Boldog va­gyok, hogy a felsőbb vezetés ezen keresztül is kifejezte a fi­zikai munka megbecsülését. Minden nődolgozó társamnak azt kívánom, hogy ott, ahová a kötelességteljesítés állítja, le­gyen öröme abban a munkában, melyet végez. Azt kívánom, hogy az új esztendőben is legyen béke és boldogság az egész vilá­gon. BÚCSÚ ÁRPÁD, ZVSC: Az NB III Északkeleti cso­portjában az őszi bajnokság so­rán lezajlott egy, a csapatunk számára válságos „első félidő”. Az elmúlt évek során volt már úgy, hogy csapatunk hasonló helyzetben volt, melyhez hozzá­tenném, hogy a tavasz folya­mán mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a vonal fölé kerüljünk. Ezt elsősorban a le­­szerelőktől, a tavasz folyamán újra beálló játékosoktól is el­várjuk. Úgy érzem, hogy tava­szi teljesítményünk jóval jobb lesz, mint az idei. Mi és a játé­kosok bizakodással tekintünk a tavaszi bajnokság elé. Erre kö­telez bennünket Záhonynak a népgazdaságban elfoglalt helye és szerepe. (Egeressi Zsigmond) Kiállítás a bölcsődében A záhonyi MÁV-bölcsőde Semmelweis szocialista brigád­ja munkájának értékelésekép­pen barátságos és megkapó ki­állítást rendezett. A kiállításon elsősorban zö­mével az 1976. évi termékek, kézimunkák szerepeltek. Tizen­négy gyönyörű kalocsai terítő, azonkívül a felső-tisza-vidéki keresztszemes térítők voltak a kiállítás értékes darabjai. De ugyanitt bemutatták azokat a szemléltető eszközöket is, ame­lyek a bölcsődés korú gyerme­kek nevelésének elengedhetetlen kellékei, mint pl. a babaruhák, babatakarók, babaszólák, baba­táskák, mesejelenetek képekből kivágva, faliképek, pici télapó­ruhák a gyermekeknek és nagy télapóruha, télapózsák stb. A kiállítás nagy váltott ki. Ösztönzi a érdeklődést bölcsőde dolgozóit további hasonló szép és jó munkára, az intézmény esztétikai színvonalának emelé­sére. Kádár Béláné Kinevezés Gáli Sándor mérnök-taná­csost, a körzeti üzemszervezési csoport volt vezetőjét bízták meg december 1-től Záhony ál­lomásfőnök kereskedelmi he­lyettese teendőinek ellátásával. Vízhiány Bosszantó, hogy a kom­fortos lakásban hiába nyit­ják meg a vízcsapot. Mérge­lődik a háziasszony, s biza­kodik, rövidnek b­izonyul a vízhiány. Karácsony előtt viszont hiába bíztak. Több, mint két napig nem folyt a víz a záhonyi Jókai és Jó­zsef Attila utcai lakások­ban. A kisgyermekesek már-már arra hogy csomagolnak, gondoltak, elutaz­nak otthonról, hiszen ilyen hosszú vízhiány megbénítja a család megszokott életét. A hiba — állítólag — csőtörés volt. Nehezen lel­ték meg a helyét, ezért tar­tott sokáig a javítása. Amit nagyobb hibának tartunk: a munkaidő végez­tével a szerelők hazamen­tek, másnap folytatták újra. Ha valamikor, akkor az ilyen alapvető szolgáltatás­nál nincs helye a túlórával való spórolásnak, a kénye­lemnek. Próbálja ki egy­szer három napig vízi nél­kül az, aki ilyen „sebesség­gel” intézte a javítást. LáB. A pályafenntartás küldötte December 14-én tartották meg a­­ pályafenntartási­­ főnökségen a szo­­­­cialista brigádve­­­­zetők tanácskozá­­­­sát. A 34 brigád­­­­vezető közül 12-en­­ szóltak hozzá Li­­l­lik Mihálynak, a­­ főnökség vezető­­­­jének beszámoló­­­­jához. A tanácskozás­­ egyik küldöttévé I Eperjeske átrakó I VII. pályamesteri­­ szakaszának „Pe­­TM tőfi” nevét viselő szocialista brigád vezetőjét, Földi András előmun­­kást választották. Munkatársai a legjobbat mondják róla. Az el­következő évben lesz 20 éves vasutas, ezüst törzsgárdatag a 42. évében járó Földi András. — Nagy megtiszteltetésnek ve­szem, hogy rám és Kovács Imre kőművesre esett a választás, melynek igyekszünk méltó kép­viselettel eleget tenni. Eperjes­ke átrakón, a VII. pályamesteri szakaszon két szocialista brigád tevékenykedik. Fiatal, nem nagy múltra visszatekintő brigádunk két bronzéremmel dicsekedhet. Mindkét brigádban ismeretlen fogalom a fegyelemsértés, pedig ott is olyan emberek dolgoznak, mint másutt. — Apám is vas­utas volt, tőle vet­tem át a „staféta­botot” és talán két gyermekem egyi­kének én is át fo­gom adni. Apámtól tanultam meg a vasút, munkatár­saim iránti szere­­tetet, tiszteletet és megbecsülést. — Vállalásaink nem látványosak, de amit vállalunk, azt teljesítjük. Úgy érzem ezt a veze­tés, mint eddig is, ezután is méltá­nyolja. Valamennyien igyek­szünk a hármas jelszó követel­ményeinek eleget tenni. Én ma­gam 1973-ban elvégeztem az előmunkás tanfolyamok de el­végeztem a vasútépítő és kar­bantartó szakmunkás tanfolya­mot is. — Az előlegezett bizalomnak igyekszem megfelelni. Erre ta­lán az is biztosíték, hogy még 18 év szolgálati időm van hátra. Addig a két bronz fokozat színe is arannyá változhat. Földi András személyében jól választottak a résztvevők. Sze­rénységére jellemző, hogy so­rompóőri, pályaőri, térközi és vonatvezetői vizsgáiról nem is szólt. (egeressi) Az egyik legnagyobb fizikai erőt követelő átrakási munka a nyersvasöntecsek átrakása. Baka Ferenc és brigádja itt is teljesíti a normát. ­Emberségből jeles Villamos áramütéses balesetet szenvedett októberben Deme Sándor villanyszerelő. A négy kiskorú gyermeket eltartó, min­den munkatársa között becsü­letnek, tiszteletnek örvendő dol­gozót a vontatási főnökségen mindnyájan sajnálták. Aztán a balesetet, a család helyzetét át­érezve úgy döntöttek, többet is tesznek. — Tudtuk, milyen nehéz lesz a családnak anyagilag — mond­ja Bubrik Miklós szerelő. — Ezért vállaltunk társadalmi munkát, indítottunk gyűjtést. Az ötlet a mozdonyjavító mű­helyben született, de az egész főnökség csatlakozott az akció­hoz. — így jól össze lehetett hozni a vontatás kollektíváját — fo­galmazza meg Pálfi József, mozdony­javító műhelybizottsági a titkára. — Mi már azt szeret­nénk, ha Sanyi bácsi újra itt lenne köztünk, még ha kön­­­nyebb munkára beosztva is. A miskolci kórházban gyak­ran megfordultak a munkatár­sak, hogy megnézzék társukat, a hírt hozzanak felőle, elmondják munkahely eseményeit. Az emberség, a jó kollektív szellem diktálta, hogy így tegyenek. Az emberi helytállásról adnak példát a villanytelepiek is. környéken hat általános iskolá­­­val és hét óvodával kötöttek 1976-ban szerződést, hogy rend­ben tartják az elektromos háló­zatot, gondoskodnak a hibák ki­javításáról. — A brigádból az, aki abban a községben lakik mindig el­megy, megkérdezi, hogy igé­­nyelnek-e valamilyen munkát — magyarázza a végrehajtás módját Kaczur Dénes, aki villanytelepiek KISZ-titkára is.a — A társadalmi munkaszerző­dést a MÁV is ellenőrzi, az áramszolgáltató vállalat is elfo­gadja, mert szakemberek vég­zik. Ugyancsak a szakemberek munkáját kérte az a komorói nyugdíjas házaspár, akinek — egyedül a faluban — nem volt villanya, nem volt módja, hogy elvégeztesse a szerelést. Amikor a villanyszerelők megtudták a kérést, szó nélkül siettek segít­ségre. A legrégibb kapcsolat a záho­nyi óvodával van. Ahogy Veress Mihály, a főnökség vezetője in­dokolja: — A legtöbb szakember ná­­­lunk van az átrakókörzeten be­lül. Ezért keresnek meg többet, hogy végezzünk társadalmi munkát, mert jóformán mindent el tudunk végezni. A játékok ja­vításától a csempézésig mindent elvégzünk. Naplóban vezetik, hogy az­­­ óvoda milyen kéréssel fordul a vontatási főnökséghez. A kisebb munkáktól a nyári festésig min­den szerepel. A főnökségen be­lül szétosztják a feladatokat, attól függően, hogy melyik bri­gád mihez ért. L. B.

Next