Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-15 / 63. szám

A kommunizmus diadalára tette a szovjet nép a választásokat A földművelésüg­yi miniszter jelentése a tavaszi munkák állásáról 1950. március 15. szerda MÁRCIUS ÖRÖKSÉGE Százkét esztendő távlatából fényesebben ragyog­ 1848 már­cius 15 csillaga, mint valaha történelmünk nagy és bátor során. 1848—49 kisérlet volt arra, „hogy végre jogaiba he­lyezze az annyit szenvedett, nélkülözött, jogfosztott ma­gyar dolgozó népet. Petőfi, Kossuth, Táncsics, Vasvári és mi többiek cselekedtek a honért, hogy ,,mit rákentek a­ száza­dok, l­emossuk a gyalázatot” és hazánk, népünk a tár­sadal­­mi fejlődés élenjárói közé ke­rüljön. A XVIII—XIX. század a feltörő polgári osztály for­radalmainak időszaka volt Európaszerte, a fejlődés gátló­jává vált, reakciós hűbéri rend ellen. A forradalom, bár késve, elérkezett Bécsbe és Pestre is­ megingott a trón a császár alatt. De a trónt nem a nemesek „jószíve”, nem az úri osztályok egyezkedő, se hideg se meleg politikája in­gatta meg, hanem Dózsa György unokái, Rákóczi ku­rucainak követői. 1848—49: a nagy hősi erőfeszítés a haladó népek megbecsült tagjává tet­te a magyarságot. A szabadságharc azonban el­bukott, mert nem volt követ­kezetes, mert nem vitték végig a leszámolást a belső és kieső bitangokkal, mert nem osztot­ták ki a földeket s — végül de nem utolsó sorban — mert a magyar szabadságharc császári-cári túlerő ellen né­­­hány rokonszenvező szónál külföldről nem kapott egye­bet. Hazánk ellenséges ural­kodó osztályok által vezetett népekkel volt körülvéve, a bécsi udvar nemcsak a Jel­­laschichokat mozgatta meg szabadságharcunk leverésére, ha­nem az orosz cárt is. A ma­gyar forradalom és szabadság­­harc — minthogy késve folyt le — olyan időszakban tört ki, amikor az ellenforradalom erői voltak előretörőben, ami­kor a Szent Szövetség erősebb volt, mint a népek szabadság­­harca. Mert a szabadság kiví­vásához kard, fegyver, kor­szerű hadsereg kell. Ez pedig kevés volt Kossuth honvédei­nek. Mint ahogy kevés volt Marx és Engels bátorító szava, Heine csodálata, Gu­­szev hősi erőfeszítése. S a ke­vésnél is kevesebb az a ciniz­mus, ahogy Kossuthot nyuga­ton fogadták­ Vállveregetés­­nél, be nem váltott ígéretek­nél nem kapott többet a ma­gyar forradalom számára. Március 15, a magyar sza­badságharc nagyszerű dátul­­mának évfordulója mégis győ­zelmi ünnep. A maguk módján ünnepelték márciust a kiegye­zés korától a Horthy-ellenfor­­radalomig minden rendszer­ben. De miféle ,,ünnepség” volt az, ahol egészében tagad­ták, meghamisították 48 esz­méit? Hogyan „ünnepelhette” egy olyan rendszer Kossuthot és Petőfit, amely­ Windisch­­grätz és Hám Károly utódait emelte vállára? Milyen jog­címe volt az ellenforradalom­nak szájára venni Kossuth, Petőfi és Táncsics nevét, ami­kor a nagybirtokosok és gyá­rosok a három millió koldus Magyarországává, a sír szé­lére lökték az országot? De márciust mégis ünnepelni kek lett, mert „Kossuth apánk” és a szabadságharc hagyományai mélységesen éltek a magyar dolgozó nép szívében. A nép azt tanulta meg, hogy már­ciusban győzött a pesti felke­lés, de megtanulta azt is, hogy az uralkodó osztályok mindig és mindenütt összefognak a külső ellenséggel, hogy le­gyűrjék a népek szabadságát, így élt és alkotott a szabad­ságharc a magyar nép leg­­jobbjaiban. Március 15. ünnep volt a fasizmus legvéresebb időszakában is, amikor kommunisták őszinte hálával a hajtották meg Petőfi szobra előtt zászlójukat emlékezve a szent jelszóra: „Világszabad­ság”. A kommunisták azt ta­nították, hogy az úri osztá­lyok nemzetköziségével szem­ben a dolgozó nép nemzetközi­ségét kell helyezni. Ez minden győzelem záloga. Mindaz, amit március jel­szavai célul tűztek ki, mindaz, ami mély és igaz nemzeti hagyományainkból. mindaz, amit Petőfi megálmodott, meg­valósult 1945-ben- Március 15 előre mutatott egy évszázad­dal, 1848-ból egy másik ta­vaszra, a magyar nép sza­badságának, felemelkedésének hajnalhasadására, 1945 április 4-re. A magyar szabadság ke­letről jött. Ott született 1917 októberében, a Nagy Szocia­lista Forradalomban Lenin és Sztálin népe a bolsevikok ve­zetésével elkergette a cárt és a földesurakat, a fehérgárdis­­tákat, Paskievics kései utó­dait. Felszabadító harca során eljött hozzánk a Szovjet Had­sereg, magával hozva a ma­gyar szabadságot. A magyar földet szovjet katonák vére öntözte, ebből a talajból tere­bélyesedett­ ki március 15. magja egészséges­­ törzsű és koronáju fává­ Hány szovjet katona zubbonyzsebében ott volt Lenin és Sztálin könyvei mellett Petőfi verseskötete! Sehol a világon nem értik és értékelik úgy, mint költőt és szabadsághőst a mi Petőfin­ket, mint a Szovjetunióban. Ők értették meg igazán, mit jelent e néhány verssor: „Ha majd a bőség kosarából min­denki egyaránt vehet, — Ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, — Ha majd a szellem napvi­lága ragyog minden ház ab­lakán: — Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán.” Petőfi és Kossuth nagy lát­nokok voltak. De nem­­ ismer­ték, nem is ismerhették Marx, Engels, Lenin és Sztálin taní­tásait. Harcuk ezért is elbu­kott­ A magyar kommunisták feret hajtva Petőfiék­ emléke és útmutatása előtt, felfegyve­rezve a marxizmus-leninizmus történelemformáló tanaival, dolgozó népünk munkájával és áldozatkészségével befeje­zi­k és továbbfejlesztik 1848 nagy örökségét. Felosztottuk a földet, leszámoltunk az­­ el­lenforradalommal, ^ megvédel­mezzük függetlenségünket a mai „Szent Szövetség”, az Atlanti Szerződés erőszakos kémei és betolakodói ellen. Népköztársasági Alkotmá­nyunk megvalósításul tűzi­­ ki a magaserkölcsű szocialista elvet: „Mindenki képességei szerint, mindenki munkájának arányában”, hogy a bőség ko­sarából mindenki egyaránt vehessen- A magyar népi de­mokrácia nemcsak a jog asz­tala mellé, hanem államéle­tünk vezető helyeire egyre na­gyobb számban ülteti le a munkásokat, dolgozó parasz­tokat. A szellem napvilága kezd beragyogni minden há­zunk ablakán. Könyvtárak, iskolák, egyetemek, előadá­sok, élenjáró kultúrával szín­ház, mozi és zene, a képző­művészetek legragyogóbb al­kotásai — mindez lassan dol­gozó népünk mindennapi ke­nyerévé lesz. De Pártunk, Rá­kosi elvtárs arra tanít, hogy még ne álljunk meg félúton, mert még nincs itt a Kánaán­ Március 15-öt és április 4-et akkor ünnepeljük legméltób­ban, ha fejlesztjük országunk gazdasági erejét, a nép hatal­mát, védelmi erőnket. Akkor járunk igazán 48 nyomdokain, ha teljesítjük ötéves tervün­ket, mint ahogy hároméves tervünket idő előtt túlteljesí­tettük. Akkor hajtjuk végre Petőfi és Kossuth végrendele­tét, ha a testvéri népekkel, el­sősorban a felszabadító szov­jet néppel, valamint a népi de­­mokráciák országaival, továb­bá a kapitalizmus ellen küzdő még elnyomott népekkel mind szorosabbra fűzzük kapcsola­tainkat. A magyar népi demo­krácia azért teljesíthette 48 hagyományait, mert a nem­zetközi helyzet ma merőben más, mint egy évszázad előtt. 1917 óta, a Nagy Októberi For­radalom óta az úri rend halá­los sebet kapott s ezt csak te­tézte a második világháború­ban a szovjet győzelem. Ma a szabadság, a béke, a demokrá­cia erői világszerte előnyo­mul­óban vannak, győzelmet győzelemre halmoznak az el­nyomás, a háború, a rabszol­gaság sötét erőivel szemben. Március 15. ünnepét meg­szívleljük és erőt­ merítünk ebből is, hogy méltóan ünne­pelhessük legnagyobb nemzeti ünnepünket: április 4-ét. Szántó Jenő. Kossuth-díjjal jutalmazzák meg a tudomány, művészet és termelés legjobbjait A pénteki Minisztertanács a népművelési miniszter elő­terjesztésére elfogadta a jelölő bizottság javaslatát az ezévi Kossuth-díjak szétosztására. Az 1950. évi Kossuth-díjakat a következők kapták: I. t­ermészettudomány II. Művészet és irodalom a műtrágyázásban alkalma­zott új módszeréért, a műszaki tudományok terén kifejtett munkásságért Freund Mihály műszaki egyetemi ma­gántanár a hazai ásványolaj­ból nyert kenőolaj, mosószer és viaszkozóanyagok előállí­tásáért, Varga József műszaki egyetemi nyug. rendes tanár hazai ásványolajunk aromás vegyületekké való átalakítá­sáért, Winter Ernő az Egye­sült Izzó Lámpa és Villamos­sági Rt. kutatója a rádióadóscsö­­vek technikájában elért ered­ményeiért, Tarján Gusztáv műszaki egyetemi nyug. ren­des tanár a komlói szén kok­­szositásának kérdésében elért eredményeiért, Martini Károly gépészmérnök a komlói szén kokszositása kérdésében elért eredményeiért, a matematika terén kifejtett munkásságért Kalmár László egyetemi nyug. rendes tanár a matematikai és logikai vizs­gálatok terén elért eredmé­nyéért, Szőkefalvi Nagy Béla nyug. rendes tanár Libbert­­térre és Feurier-sorokra vo­natkozó vizsgálatok terén elért eredményeiért, a mezőgazdasági tudomá­­­nyok terén kifejtett munkássá­gért Manninger Rezső agrár­egyetemi nyug. rendes tanár a sertésorbánc oltóanyagának felfedezéséért, a matematika terén kifej­tett munkásságáért László egyetemi nyug. Rédely tanár számelméleti és csoportelmé­leti kutatásaiban elért ered­ményeiért. Tízezer forintos Kossuth díj­­ban részesült a kémia terén kifejtett mun­kásságáért Erdei Grúz Tibor egyetemi nyug. rendes tanár katalytikus és korrozis vizs­gálataiban elért eredményei­ért, Fodor Gábor egyetemi nyug. rendes tanár a szerves vegyületek térbeli szerkezeté­nek tisztázásáért és néhány gyógyszer szintéziséért, Szabó Zoltán egyetemi nyug. rendes tanár iparilag is fontos re­akciós mechanizmusának tisz­tázásáért; az orvosi tudományok terén kifejtett munkásságáért Pe­tényi Géza­ egyetemi nyug. rendes tanár az agyműködés és a gyomorfekély közötti összefüggések vizsgálata terén elért eredményeiért. Szentgáti János egyetemi nyug. rendes tanár a labirint-szemizmok összefüggései közötti vizsgá­latok terén elért eredményei­­­­ért, Kemény Imre OTI főor­vos anatómiai és élettani vizs­gálatai alapján készített alsó műfog’sorért. A mezőgazdasági tudomá­nyok terén kifejtett munkássá­gáért Sedlmayr Kurt növény­­nemesitő a cukorrépa, őszi árpa, len és bükköny nemesi­­téséért. Kreyhig Lajos nyug. kisérletügyi főigazgató, Ma­gyarország talajtani térképe Húszezer forintos Kossuth -dijat kapott az irodalom terén kifejtett munkásságáért Veres Péter író „Próbatétel“ című novel­­­láskötetéért, Illés Béla író ,,Kárpáti rapszódia“ és „Fegy­vert s vitézt éneklek“ című műveiért, zeneművészet terén kifejtett munkásságért Weiner Leó Ze­neművészeti Főiskolai tanár a Zeneművészeti Főiskolán a ka­marazenei tanszakon működé­sével és zeneszerzői munkás­ságával való iránymutató te­vék­enys­égé­ért, képzőművészet terén kifej­tett munkásságáért Kisfaludy Strobl Zsigmond szobrászmű­vész Sztálin generalisszimusz 70. születésnapjára készített szoborért és a Szabadságszoborért, gellérthegyi Pátzay Pál szobrászművész és Csorba Géza szobrászművész megosz­tott 20.000 forintos díjat ka­pott, mégpedig Pátzay Pál Le­nin és Sztálin szobraiért, Csor­ba Géza a Sztálin­ téri autó­buszállomásra készített Sztálin szoborművért, színművészet terén kifejtett munkásságért Mészáros Ágnes színművész és Latabár Kál­mán színművész megosztott 20.000 forintos díjat kapott, mégpedig Mészáros Pavlenko: ,,Boldogság“ Ágnes című darabjában a szocialista em­bertípust ábrázoló alakításáért és Shakespeare nőalakjainak reális ábrázolásáért. Latabár Kálmán a szórakoztató műfa­joknak a haladás szolgálatába Húszezer forint Kossuth-dí­­jat kapott a fizika terén kifejtett mun­kásságáért: Gombás Pál mű­szaki egyetemi nyug. rendes tanár és Neugebauer Tibor egyetemi intézeti tanár, meg­osztott 20 ezer forintos díjat Gombás Pál a nemesfémek szerkezete ^ elméletének meg­oldásáért és az atomfizikáról írt két könyvéért. Neugebauer Tibor pedig elektron­fizikai elméleti kutatásainak eredmé­nyeiért, állításáért, főképpen a „Ge­­rolsteini nagyhercegnő“ című operettbeni alakításáért, filmművészet terén kifejtett munkásságért Nádasdy Kál­mán rendező és Bán Frigyes rendező megosztott 20.000 fo­rintos díjat kapott, mégpedig Nádasdy Kálmán a ,,Ludas Matyi“ című film rendezéséért, Bán Frigyes a „Talpalatnyi föld“ című film rendezője az „Úri muri“ című rendezéséért. Tízezer forintos Kossuth­­díjban részesült az irodalom terén kifejtett munkásságért Benjámin László író „Örökké élni“ versköte­téért, Kónya Lajos író a szo­cialista építés lendületét kife­jező verseiért, zeneművészet terén kifejtett munkásságért Kadosa Pál Ze­neművészeti Főiskolai tanár „Májusi köszöntő“ címü tö­megdaláért és ,,Sztálin esküje“ című kantátájáért. Farkas Fe­renc Zeneművészeti Főiskolai tanár a „Csínom Palkó“ rádió­operett zenéjéért, színművészet terén kifejtett munkásságért Simon Zsuzsa színházigazgatónő színigazga­tói működéséért, mellyel az új magyar dráma megterem­tésének ügyét szolgálta, Gel­­lért Endre rendező Pavlenko: „Boldogság“ című színdarab­jának rendezéséért, a magyar dráma haladó hagyományai­nak ápolásáért, filmművészet terén kifejtett munkásságért Illés György filmoperatőr és Hegyi Barna­bás filmoperatőr megosztott szerkesztése irányításáért és

Next