Zala, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-01 / 179. szám
pAbi élet * A cséplőgépeknél folyó agitációs munkáról A zalalövői népnevelők tapasztalataiból A Korírányprogramm megvalósítása, az életszínvonal gyorsabb illemű emelkedése nagy mértékben attól függ, hogy pártszervezeteink hogyan mozgósítják a dolgozó parasztokat a gyors behordás, cséplés és begyűjtés munkáira, attól, hogyan értetik meg a falu dolgozóival, hogy nemcsak egyéni, hanem országos érdek is az új gabona szemveszteség nélküli gyors betakarítása, cséplése, valamint az államnak járó rész beadása. Zalalövőn az aratás befejezése után a községi pártszervezet taggyűlésen tárgyalta meg Rákosi elvtárs beszédét és megszabta a feladatokat a népnevelők számára. A taggyűlésen a kommunisták megfogadták: a népnevelőkkel együtt úgy fognak dolgozni, hogy elsők legyenek a cséplésben, a begyűjtésben a járás községei között. A pártszervezet minden géphez két-három népnevelőt osztott be, akik már a behordás idején is rendszeresen felkeresték a dolgozókat, hogy minél hamarabb megkezdhessék a cséplést és elsőnek tegyenek eleget beadási kötelezettségüknek. A községben a felsőbagodi gépállomás traktorai csépelnek. A gépállomás pártszervezete felelős vezetőknek a szakmailag és politikailag legfejlettebb, a legöntudatosabb munkagépkezelőket állította. A községben jól halad a cséplés, melyet elősegít az is, hogy a községi pártszervezet megszervezte a gépek közötti versenyt. A legélénkebb verseny Pass Sándor és Becs József cséplőgépei között alakult ki. Pass Sándor cséplőcsapatának tagjait megbízták konkrét feladatokkal. Van tűzfelelős, aki a tűzbiztonsági intézkedések megtartására ügyel. Vas Vendel elvtárs az agitációs és népnevelő felelős, ő gondoskodik arról, hogy a brigád tagjai naponta elolvassák a pártsajtót. Rendszeresen tart sajtófelolvasásokat, röpgyűléseket, ahol ismerteti a legfontosabb feladatokat. A két cséplőgép dolgozói között állandóan éleződik a verseny: ki csépel naponta többet és a gazdák közül hányan teljesítik közvetlenül a géptől beadási kötelezettségüket. Beke István elvtárs, a község függetlenített párttitkára naponta többször is felkeresi a cséplőgépekéit, ellenőrzi a gépek munkáját, elbeszélget a dolgozókkal, tanácsokkal látja el a népnevelőket, s viszi a hírt egyik gépből a másikig, milyen eredmények születtek. Ezzel is elősegíti a verseny fokozását. Mind a két gépnél dolgozók lelkesen végzik munkájukat. Valamennyiek szavából az csendül ki: „azért tesszük, hogy községünk első legyen a versenyben.“ a jó politikai munkát a cséplési eredményekben lehet lemérni. Annak ellenére, hogy a rozs rosszul fizet, mert a késői fagy kárt okozott benne, napi normájukat 15—20 mázsával mindig túlszárnyalták. — A mi brigádunk is túlteljesíti napi tervét — mondja Vas Vendel elvtárs, népnevelőfelelős. — A gép napi normája 125 mázsa, de eddig minden nap többet csépeltünk. A cséplőcsapatok tagjai tudják, hogy az állásidő csökkentése növeli keresetüket, éppen ezért lelkesen együttműködnek, mindenki megtalálja feladatát akkor is, amikor egyik helyről a másikra huzatjuk át cséplőgépünket. Réti Józsefné ellenőr büszkén mondja: — Akiknél eddig csépeltünk, közvetlen a géptől teljesítették beadásukat. Nevelő munkával ezután is biztosítjuk, hogy minden dolgozó paraszt a géptől teljesítse kötelezettségét. A pártszervezet és a községi tanács vezetősége versenyzászlót készített a legjobb cséplőbrigád számára. Szerdán este Pass Sándor brigádja kapta meg a versenyzászlót, mely még jobban lelkesíti a brigád dolgozóit. Most már naponta értékelik a két gép eredményét. A versenytáblára naponta felírják, melyik brigád hány százalékkal vezet, mennyi a lemaradás. — Nem engedjük a versenyzászlót elvinni — mondja határozottan Pass Sándor felelős vezető — Fokozzuk a felvilágosító munkát. Biztosítjuk, hogy előnyünket továbbra is megtartsuk. Ezért mielőtt a cséplést egy-egy helyen megkezdjük, a népnevelők először a gazdához mennek. Elbeszélgetnek vele, megérdeklődik, milyen terméseredményeket vár, mennyi a beadási kötelezettsége, mennyi vetőmagra van szüksége, ezenkívül mi marad szabadpiacra. Népnevelőink elmondják, hogy pártunk és kormányunk az eddiginél sokkal nagyobb kedvezményben részesíti az egyénileg dolgozó parasztokat is. A népnevelők politikai nevelőmunkáján keresztül a dolgozó parasztok bíznak a párban, tudják, hogy nem történhet a beadásnál olyan túlkapás, mint tavaly. Gaál János 6 holdas dolgozó paraszt tavaly is a géptől teljesítette beadási kötelezettségét, mégis egy-két héttel később újabb 2 mázsát kellett beadnia. — Mit tehettem mást, beadtam — mondja Gaál János dolgozó paraszt. — Most hallgattam Rákosi elvtárs beszédét, aki feltárta az egyes tanácsok felé azokat a hibákat, melyeket elkövettek. Gabonámat most is a géptől vittem a magtárba. De Rákosi elvtárs beszédéből megtudtam, hogy a megmaradt gabonámat szabadon értékesíthetem. Az első típusú tszcs tagja vagyok, így a 10 százalék kedvezménnyel 5 mázsával többet tudok a szabadpiacra vinni. A zalalövői népnevelők jó munkát végeznek. Jól tudják hasznosítani Rákosi elvtársnak a budapesti pártaktiva-értekezleten elmondott beszédét. Jól hasznosítják a kormányprogramot megvalósításáért, magasabb életszínvonal eléréséért folyó felvilágosító munkájukat. Még jobb eredményeket érnének el, ha az összes gépeknél nagyobb gondot fordítanának a verseny népszerűsítésére. A községi tanács és a pártszervezet biztosítja, hogy a gépek minden dolgozója naponta megismerje a legújabb eredményeket melyik gép csépelt legtöbbet. A versenytáblára írják ki azt is, hogy azok a gazdák, akiknél már csépeltek, hogyan tettek eleget kötelezettségüknek. Ebből a csépeltető dolgozó parasztok is tájékozódnak s megismerik a példamutatókat. A kommunisták, a népnevelők példamutatása, felvilágosító munkája, a verseny ébrentartása fontos biztosítéka annak, hogy községük az elsők között végezze el a cséplést, s elsőnek tegyenek eleget beadási kötelezettségüknek, s ezzel élenjárjanak a nagyszerű céljaink gyors megvalósításáért folyó munkában. TAKÁCS MIHÁLY Csak 70,7 százalékra teljesítette tervét az Asztalosipari Vállalat A felhalmozódott hónapvégi félkész munkák miatt havi tervét csak 70,7 százalékra teljesítette az Asztalosipari Vállalat. A sok félkészáru onnan származott, hogy a múlt hónapban új cikk gyártására tértek át. A dolgozók fogadalmat tettek, hogy az alkotmányi munkaversenyben — behozva lemaradásukat — terven felül teljesítenek. Hol a szociális keret ? Van néhány vállalat, ahol már régóta nem vásároltak könyvet. Ilyen például a Ruhagyár, a zalaegerszegi Erdőgazdaság, a felsőbagodi gépállomás. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat zalaegerszegi boltja már többször érdeklődött ezeknél a vállalatoknál, hogy mire fordítják a szociális keretet. Mindig csak egy a válasz: Hja, kérem, kultúrcsoport is van a világon. Elismerjük, hogy arra is szükség van, de a könyv is kulturcikk, az is segíti a dolgozókat munkájukban, tehát könyvet is vásároljanak. Akik gátolják a kormányprogramok megvalósulását A kormányprogramm, amely az országgyűlésen elhangzott, bátran feltárta eddigi hiányosságainkat s az új feladatok megjelölésével még szilárdabb alapokra helyezte a szocializmus építését. Ezzel kapcsolatban Rákosi elvtárs többek között ezeket mondotta a budapesti pártaktiva értekezleten: -Biztosak vagyunk benne, hogy a hibák kijavítása népi demokráciánk további erősödéséhez, dolgozó népünk életszínvonalának további emeléséhez vezet... Tudja ezt az ellenség is és ezért igyekszik megzavarni ezeket az intézkedéseket.“ Megyénk nagyobb üzemei közül leginkább ott volt többé-kevésbbé érezhető az ellenség befolyása, ahol nagyobb számmal dolgoznak olyan munkások, akik nem csupán a keresetükből élnek. A kormányprogramm elhangzása után a legkirívóbb példa a Ruhagyárban mutatkozott. Igen nagy azoknak a száma a Ruhagyárban, akik faluról járnak be dolgozni. Nem egyszer voltunk fültanúi olyan eseteknek, amikor a műszak után az otthonukba utazó lányok arról beszélgettek, hogy ekkor, vagy akkor mit mondott a plébános úr. Biztosak vagyunk abban, hogy a különböző plébános urak a kormányprogramm után nagyon is sokat mondtak a kevésbbé öntudatos, hiszékeny ruhagyári lányoknak, nem is beszélve a kulákokról, akiknek hirtelen nagyon megnőtt a szarvuk. Igaz, A SZARVAKAT ANNAK RENDJE ÉS MÓDJA SZERINT LETÖRJÜK, de a csonkok még karcolnak •— s nem is kell túlságosan nagy karcolás ahhoz, hogy egy politikailag képzetlen munkáslányt letérítsenek a helyes útról. Váljon Zalka Etel, a 13-as szalag dolgozója miért végzi hanyagul a munkáját, s miért hátráltatja a szalag többi dolgozójának teljesítményét is? Azok a dolgozók, akik becsületesen tervüket s helytállnak a teljesítik minőségi munkánál, napról-napra jobban látják, jobban érzik, hogy a kormányprogramm a dolgozók jobb életének, magasabb életszínvonalának elindítója. Persze, Zalka Etel nem így látja a dolgot, mert az ő fülébe nyilván más húrokat pengettek és ő maga is más húrokat penget. Hasonlóképpen kell szólnunk Csölle Ilonáról, a 29-es szalag dolgozójáról is és Varga Katalinról, aki a 14-es szalagban dolgozott. Varga Karolin úgy gondolta — nyilván sugalmazták neki —, hogy most már nem fontos a tervteljesítés, nem kell tartani a normát s nincs szükség a munkafegyelem betartására. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor szalagértekezleten felszólították: javítsa meg munkáját, kereken kijelentette, hogy ő pedig a jövőben sem fog jobban dolgozni. A dolgozók nyilt, ellenséges magatartás láttánra felháborodtak s követelték Varga Karolin eltávolítását. A szalag, amikor Varga Karolin köztük volt, csak 60—70 százalékra teljesítette tervét. Azóta a 100 százalékos szárnyalták.teljesítményt is túlA pártszervezetnek, szakszervezetnek, műszakiaknak, teremmestereknek és szalagvezetőknek szívós felvilágosító munkával kell harcolniok azért, hogy azok a nézetek, amelyek még mindig élnek egyes dolgozókban, megváltozzanak, s akiket az ellenség megtévesztett, felismerjék, hogy A KORMÁNYPROGRAMM AZ Ő JAVUKAT SZOLGÁLJA s hogy a megvalósításért folyó munkából nekik is becsületesen ki kell venniük a részüket. dolgozók — egy kis hányad kivételével — Rákosi elvtárs beszéde óta szívvel-lélekkel harcolnak a magasabb termelési eredményekért és a jobb minőségért. Igyekeznie kell a Ruhagyár pártszervezetének, hogy azok is, akik még most rosszul dolgoznak, megjavítsák munkájukat. A 7-es és a 8-as szalagnál örvendetes javulás mutatkozik, úgyszintén a 17, a 19, a 21 és a 23-as szalagoknál is. A többiek, ahol még hiányosságok vannak, vegyenek példát ezekről a szalagokról. Jelentősen javult a minőség is, azonban a minőségi követelményeknek nem felelnek meg a műszaki adottságok. A Ruhagyár felülről nem kapja meg azt a segítséget, ami a hibák gyors kiküszöböléséhez vezetne. A július havi tervnél elmaradás mutatkozik. 28-ig a vállalati tervet csak 82.4, a szalagtermelési dekádtervet pedig 94.2 százalékra teljesítették. Ez az elmaradás a rossz minőséget gyártó szalagok munkájából származik. Németh Kálmán, az 5-ös szalag dolgozója, a kollektív szerződést ismertető értekezleten azt mondta felszólalásában: — Értsék meg a faluról bejáró dolgozók, hogy a gyár az övék is és ha rosszul dolgoznak, maguknak is ártanak. — Ezeket a szavakat szívleljék meg azok, akik munkát és tartsák hátráltatják a becsületbeli kötelességüknek a minőség megjavítását és a terv teljesítését. Meddig kell még várni ? 1953. év első termelési értekezletén a gazolintelep dolgozói műszakiakkal közösen megtették a az első negyedéves szocialista munkakötelezettségi vállalásukat. Vállalásukban többek között szerepelt 40 tonna terven felüli gazolintermelés is. Eddig nem is volt hiba a vállalással. A hiba ott kezdődött, hogy a gazolintelep dolgozói január, sőt február hónap első felében vállalásukkal el voltak maradva. Később vállalásukat 200 százalékra teljesítették gazolinból. Én, mint szakszervezeti termelési felelős, felülvizsgáltam a munkahelyeken a lemaradások okait. A műszakiak és a dolgozók arra hivatkoztak — és igazuk is volt —, hogy a szükséges aktívszenet nem kapták meg és így nemhogy vállalásukat, hanem még a tervet sem tudják teljesíteni. Helyesen és jogosan kérték a szakszervezet segítségét műszakiaink, dolgozóink, sőt a vállalatvezetőség is. Baka elvtárssal sokat beszéltünk ebben az ügyben. Ő jelentést tett a felsőbb szerveknek, engem pedig a szakszervezet mint az olajbányász termelési felelősét megkért, hogy segítsem megmozgatni ezt az ügyet. Mit tehettem? Először a területi elnökségnek jelentettem a veszélyt, szóbelileg is beszéltem Pénzes elvtárssal, majd a bányászszakszervezet területi elnökségi ülésén hívtam fel a figyelmet a hiányosságokra. Ezen az értekezleten jelen volt Suszter elvtárs, az Országos Bányász Dolgozók Szakszervezetének kiküldöttje is. Sok hozzászólás hangzott el. Ezekből is kitűnt, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok nem küzdenek eléggé a tervek teljesítéséért, a műszakiakkal pedig nem jó a kapcsolat. Hozzászólásomban bíráltam a Bányász Szakszervezet országos termelésfelelősének munkáját. Én ugyanis még februárban világosan megírtam neki, hogy milyen termelési kiesések lesznek nyersgazolinnál, ha a gazolintelep a nem kap aktív szenet. Suszter elvtárs és egy másik bányász szakszervezeti kiküldött elvtárs — aki Lovásziban is járt — ígérte, hogy majd utána néz a dolognak.Tényleg csak utána nézhettek, mert még a mai napig sem kaptunk semmiféle választ a levelünkre — pedig már eltelt két hónap azóta. Rejteltem már a gazolintelep dolgozói közé menni. Mindig azt kérdezték tőlem: na mi van? Lesz-e szén, vagy nem? Persze a vállalatvezetőség és a műszakiak is érdeklődtek, hisz őket is bántotta a tervlemaradás. Ők is megtettek mindent az aktívszén megszerzéséért. Amikor e sorokat irónta elgondolkodom azon, hogy miért igér Suszter elvtárs és az a másik elvtárs, ha nem tartják be ígéretüket. Azt nyertük vele — ha ez nevezhető nyerésnek —, hogy egy értekezlettel több volt, azonban a felvetett hiányosság maradt tovább. Miért töltjük az időt üres szalma cséplésével, amikor sürget a tervteljesítés? Ha csépelünk, legyen látszatja. A jövőben ilyen esetek ne forduljanak elő, szakszervezeti központban ne heverjen a levél 5—6 hónapig az asztalfiókban. Ez arra vezet, hogy a vidéki üzemi bizottságoknak nem lesz tekintélye az ilyen és a hasonló esetek miatt. Pártunk politikája azt tanítja: a kritika-önkritika a kommunisták legerősebb fegyvere. Én ezt a fegyvert használtam azért, hogy ennek segítségével erősítsem a szakszervezeti demokráciát. A sok bürokratikus intézkedésnek meg kell szűnnie szakszervezetünkön belül. Dolgozzunk úgy, hogy szakszervezetünk betöltse azt a szerepet, amellyel a pártunk megbízta. Apáti Lajos, bér- és termelési felelős, Lovászi, Kulturagitációs hírek Fellendült a kulturagitációs munka az elmúlt héten a nagykanizsai járásban. A legutóbbi hét 86 köszöntésével szemben ezen a héten 270 gazdát és osztagot köszöntöttek fel jó munkájukért.★ Kustánszegen a „Begyűjtéssel a békéért“ című előadás elhangzása után hat versenykihívás történt a csépléssel és begyűjtéssel kapcsolatosan. Hét gazda vállalta, hogy sírózási tervét túlteljesíti. Az előadás közben pótbeporzási eszközöket mutattak be. ★ Kiskomáromban nem dekorálják a kultúrterem falait, a verl öCllJ' lauidii 11 kg iimilig cl Vdl dísci“tási hirek olvashatók, s július hónapban egyáltalán nem volt köszöntés a faluban. A szégyenteljes hibákon a legrövidebb időn belül változtatni kell. Eszteregnyén a jó felvilágosító munka eredménye, hogy a községben egyetlen hátralékos sincs. Liszó községben a köszöntések hatására a gazdák árpabeadásukat valamennyien a géptől teljesítették.★ Pölöskén a tanács belső folyosóján helyi Ludas Matyi látható, melyen azok a kulákok vannak kipellengérezve, akik Nagy Imre és Rákosi elvtársak beszéde közti időben rémhírterjesztéssel akartak elégedetlenséget szítani a dolgozók körében. A zalaszentgróti járási kulturotthon rajzszakköre az elmúlt héten 50 rajzos karikatúrát és plakátot készített a begyűjtési és mezőgazdasági munkákról. Egyben vállalták, hogy minden erre rá szoruló községet rendszeresen ellátnak hasonló rajzos, szemléltető anyaggal. 1953. aug. 1. Szombat.