Zala, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-01 / 179. szám

pAbi élet * A cséplőgépeknél folyó agitációs munkáról A zalalövői népneve­lők tapasztalataiból A Korírányprogramm megvalósítása, az életszínvonal gyorsabb illemű­ emelkedése nagy mértékben att­ól függ, hogy pártszervezeteink hogyan mozgósítják a dolgozó parasztokat a gyors behordás, cséplés és begyűjtés munkáira, attól, hogyan ért­etik meg a falu dolgozóival, hogy nemcsak egyéni, hanem országos érdek is az új gabona szemveszteség­ nélküli gyors betakarítása, cséplése, valamint az államnak járó rész be­­adása­. Zalalövőn az aratás befejezése után a községi pártszervezet tag­gyűlésen tárgyalta meg Rákosi elvtárs beszédét és megszabta a felada­tokat a népnevelők számára. A taggyűlésen a kommunisták megfogad­­ták: a népnevelőkkel együtt úgy fognak dolgozni, hogy elsők legyenek a cséplésben, a begyűjtésben a járás községei között. A pártszervezet minden géphez két-­három népnevelőt osztott be, akik már a behordás idején is rendszeresen felkeresték a dolgozókat, hogy minél hamarabb megkezdhessék a cséplést és elsőnek tegyenek eleget beadási kötele­zettségüknek. A községben a felsőbagodi gépállomás traktorai csépelnek. A gép­állomás pártszervezete felelős vezetőknek a szakmailag és politikailag legfejlettebb, a legöntudatosabb munkagépkezelőket állította. A köz­­ségben jól halad a cséplés, melyet elősegít az is, hogy a községi párt­­szervezet megszervezte a gépek közötti versenyt. A legélénkebb verseny Pass Sándor és Becs József cséplőgépei között alakult ki. Pass Sándor cséplőcsapatának tagjait megbízták konkrét feladatokkal. Van tűz­fele­­lős, aki a tűzbiztonsági intézkedések megtartására ügyel. Vas Vendel elv­­társ az agitációs és népnevelő felelős, ő gondoskodik arról, hogy a bri­gád tagjai naponta elolvassák a pártsajtót. Rendszeresen tart sajtófelol­vasásokat, röpgyűléseket, ahol ismerteti a legfontosabb feladatokat. A két cséplőgép dolgozói között állandóan éleződik a verseny: ki csépel naponta többet és a gazdák közül hányan teljesítik közvetlenül a géptől beadási kötelezettségüket. Beke István elvt­árs, a község függet­lenített párt­titkára naponta többször is felkeresi a cséplőgépekéit, ellen­őrzi a gépek munkáját, elbeszélget a dolgozókkal, tanácsokkal látja el a népnevelőket, s viszi a hírt egyik gépből a másikig, milyen eredmények születtek. Ezzel is elősegíti a verseny fokozását. Mind a két gépnél dolgozók lelkesen végzik munkájukat. Vala­mennyiek szavából az csendül ki: „azért tesszük, hogy községünk első legyen a versenyben.“ a jó politikai munkát a cséplési eredményekben lehet lemérni. Annak ellenére, hogy a rozs rosszul fizet, mert a késői fagy kárt­ okozott benne, napi normájukat 15—20 mázsával mindig túl­szárnyalták. — A mi brigádunk is túlteljesíti napi tervét — mondja Vas Vendel elvtárs, népnevelőfelelős. — A gép napi normája 125 mázsa, de eddig minden nap többet csépeltünk. A cséplőcsapatok tagjai tudják, hogy az állásidő csökkentése növeli keresetüket­, éppen ezért­ lelkesen együttműködnek, mindenki megtalálj­a feladatát akkor is, a­mikor egyik helyről a másikra huzatjuk á­t cséplőgépünket. Réti Józsefné ellenőr büszkén mondja: — Akiknél eddig csépel­tünk, közvetlen a géptől teljesítették beadásukat. Nevelő munkával ez­után is biztosítjuk, hogy minden dolgozó paraszt a géptől teljesítse kö­telezettségét. A pártszervezet­ és a községi tanács vezetősége versenyzászlót­ ké­szített a legjobb cséplőbrigád számára. Szerdán este Pass Sándor bri­gádja kapta meg a verseny­zászlót, mely még jobban lelkesíti a brigád dolgozóit. Most már naponta értékelik a két gép eredményét. A verseny­táblára naponta felírják, melyik brigád hány százalékkal vezet, mennyi a lemaradás. — Nem engedjük a versenyzászlót elvinni —­ mondja határozot­tan Pass Sándor felelős vezető — Fokozzuk a felvilágosító munkát. Biztosítjuk, hogy előnyünket továbbra is megtartsuk. Ezért mielőtt a cséplést egy-egy helyen megkezdjük, a népnevelők először a gazdához mennek. Elbeszélgetnek vele, megérdeklődik, milyen terméseredményeket vár, mennyi a beadási kötelezettsége, mennyi vetőmagra van szüksége, ezenkívül mi marad szabadpiacra. Népnevelőink elmondják, hogy pártunk és kormányunk az eddiginél sokkal nagyobb kedvezményben részesíti az egyénileg dolgozó parasztokat is. A népnevelők politikai nevelőmunkáján keresztül a dolgozó pa­rasztok bíznak a pár­ban, tudják, hogy nem történhet­ a beadásnál olyan túlkapás, mint tavaly. Gaál János 6 holdas dolgozó paraszt tavaly is a géptől teljesítette beadási kötelezettségét­, mégis egy-két héttel később újabb 2 mázsát kellett beadnia. — Mit tehettem mást, beadtam — mondja Gaál János dolgozó paraszt. — Most hallgattam Rákosi elvtárs beszédét, aki feltárta az egyes tanácsok felé azokat a hibákat, melyeket­ elkövettek. Gabonámat most is a géptől vittem a mag­tárba. De Rákosi elvtárs beszédéből meg­tudtam, hogy a megmaradt gabonámat szabadon értékesíthetem. Az első típusú tszcs tagja vagyok, így a 10 százalék kedvezménnyel 5 mázsával többet tudok a szabadpiacra vinni. A zalalövői népnevelők jó munkát végeznek. Jól tudják haszno­sítani Rákosi elvtársnak a budapesti pártaktiva-értekezleten elmondott beszédét. Jól hasznosítják a kormányprogramot megvalósításáért, ma­gasabb életszínvonal eléréséért folyó felvilágosító munkájukat. Még jobb eredményeket­ érnének el, ha az összes gépeknél nagyobb gondot fordítanának a verseny népszerűsítésére. A községi t­anács és a pártszervezet biztosítja, hogy a gépek minden dolgozója naponta meg­ismerje a legújabb eredményeket melyik gép csépelt legtöbbet. A ver­senytá­blára írják ki azt­ is, hogy azok a gazdák, akiknél már csépeltek, hogyan tettek eleget kötelezettségüknek. Ebből a csépeltető dolgozó parasztok is tájékozódnak s megismerik a példamutatókat. A kommunisták, a népnevelők példamutatása, felvilágosító mun­kája, a verseny ébrentartása fontos biztosítéka annak, hogy községük az elsők között végezze el a cséplést, s elsőnek tegyenek eleget beadási kötelezettségüknek, s ezzel élenjárjanak a nagyszerű céljaink gyors megvalósításáért folyó munkában. TAKÁCS MIHÁLY Csak 70,7 százalékra teljesítette tervét az Asztalosipari Vállalat A felhalmozódott hónapvégi félkész munkák miatt havi tervét csak 70,7 százalékra teljesítette az Asztalosipari Vállalat. A sok félkészáru onnan származott, hogy a múlt hónapban új cikk gyártá­sára tértek át. A dolgozók foga­dalmat tettek, hogy az alkotmá­nyi munkaversenyben — behozva lemaradásukat — terven felül teljesítenek. Hol a szociális keret ? Van néhány vállalat, ahol már régóta nem vásároltak könyvet. Ilyen például a Ruhagyár, a za­laegerszegi Erdőgazdaság, a fel­sőbagodi gépállomás. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat zalaeger­szegi boltja már többször érdek­lődött ezeknél a vállalatoknál, hogy mire fordítják a szociális keretet. Mindig csak egy a vá­lasz: Hja, kérem, kultúrcsoport is van a világon. Elismerjük, hogy arra is szükség van, de a könyv is kulturcikk, az is segíti a dol­gozókat munkájukban, tehát könyvet is vásároljanak. Akik gátolják a kormányprogramok megvalósulását A kormányprogramm, amely az országgyűlésen elhangzott, bát­ran feltárta eddigi hiányosságain­kat s az új feladatok megjelölé­sével még szilárdabb alapokra helyezte a szocializmus építését. Ezzel kapcsolatban Rákosi elv­­társ többek között ezeket mon­dotta a budapesti pártaktiva ér­tekezleten: -Biztosak vagyunk benne, hogy a hibák kijavítása népi demo­kráciánk további erősödéséhez, dolgozó népünk életszínvonalá­nak további emeléséhez vezet... Tudja ezt az ellenség is és ezért igyekszik megzavarni eze­ket az intézkedéseket.“ Megyénk nagyobb üzemei kö­zül leginkább ott volt többé-ke­­vésbbé érezhető az ellenség befo­lyása, ahol nagyobb számmal dol­goznak olyan munkások, akik nem csupán a keresetükből él­nek. A kormányprogramm el­hangzása után a legkirívóbb pél­da a Ruhagyárban mutatkozott. Igen nagy azoknak a száma a Ruhagyárban, akik faluról jár­nak be dolgozni. Nem egyszer voltunk fültanúi olyan eseteknek, amikor a műszak után az ottho­nukba utazó lányok arról beszél­gettek, hogy ekkor, vagy akkor mit mondott a plébános úr. Biz­tosak vagyunk abban, hogy a kü­lönböző plébános urak a kor­mányprogramm után nagyon is sokat mondtak a kevésbbé öntu­datos, hiszékeny ruhagyári lá­nyoknak, nem is beszélve a kulá­­kokról, akiknek hirtelen nagyon megnőtt a szarvuk. Igaz, A SZARVAKAT ANNAK RENDJE ÉS MÓDJA SZERINT LETÖRJÜK, de a csonkok még karcolnak •— s nem is kell túlságosan nagy karcolás ahhoz, hogy egy politi­kailag képzetlen munkáslányt le­­térítsenek a helyes útról. Váljon Zalka Etel, a 13-as sza­lag dolgozója miért végzi hanya­gul a munkáját, s miért hátrál­tatja a szalag többi dolgozójának teljesítményét is? Azok a dolgo­zók, akik becsületesen tervüket s helytállnak a teljesítik minő­ségi munkánál, napról-napra job­ban látják, jobban érzik, hogy a kormányprogramm a dolgozók jobb életének, magasabb életszín­vonalának elindítója. Persze, Zal­ka Etel nem így látja a dolgot, mert az ő fülébe nyilván más hú­rokat pengettek és ő maga is más húrokat penget. Hasonlóképpen kell szólnunk Csölle Ilonáról, a 29-es szalag dolgozójáról is és Varga Katalinról, aki a 14-es szalagban dolgozott. Varga Karolin úgy gondolta — nyilván sugalmazták neki —, hogy most már nem fontos a terv­­teljesítés, nem kell tartani a nor­mát s nincs szükség a munkafe­gyelem betartására. Ezt bizonyít­ja az is, hogy amikor szalagérte­kezleten felszólították: javítsa meg munkáját, kereken kijelentette, hogy ő pedig a jövőben sem fog jobban dolgozni. A dolgozók nyilt, ellenséges magatartás láttá­n­ra felháborodtak s követelték Varga Karolin eltávolítását. A szalag, amikor Varga Karolin köztük volt, csak 60—70 százalék­ra teljesítette tervét. Azóta a 100 százalékos szárnyalták.teljesítményt is túl­A pártszervezetnek, szakszerve­zetnek, műszakiaknak, teremmes­tereknek és szalagvezetőknek­ szí­vós felvilágosító munkával kell harcolniok azért, hogy azok a né­zetek, amelyek még mindig élnek egyes dolgozókban, megváltozza­nak, s akiket az ellenség megté­vesztett, felismerjék, hogy A KORMÁNYPROGRAMM AZ Ő JAVUKAT SZOLGÁL­JA s hogy a megvalósításért folyó munkából nekik is becsületesen ki kell venniük a részüket. dolgozók — egy kis hányad kivé­­­telével — Rákosi elvtárs beszéde óta szívvel-lélekkel harcolnak a magasabb termelési eredménye­kért és a jobb minőségért. Igye­keznie kell a Ruhagyár pártszer­vezetének, hogy azok is, akik még most rosszul dolgoznak, meg­javítsák munkájukat. A 7-es és a 8-as szalagnál ör­vendetes javulás mutatkozik, úgy­szintén a 17, a 19, a 21 és a 23-as szalagoknál is. A többiek, ahol még hiányosságok vannak, vegye­nek példát ezekről a szalagokról. Jelentősen javult a minőség is, azonban a minőségi követelmé­nyeknek nem felelnek meg a mű­szaki adottságok. A Ruhagyár fe­lülről nem kapja meg azt a se­gítséget, ami a hibák gyors ki­küszöböléséhez vezetne. A július havi tervnél elmaradás mutatkozik. 28-ig a vállalati ter­vet csak 82.4, a szalagtermelési dekádtervet pedig 94.2 százalékra teljesítették. Ez az elmaradás a rossz minőséget gyártó szalagok munkájából származik. Németh Kálmán, az 5-ös szalag­ dolgozója, a kollektív szerződést ismertető értekezleten azt mond­ta felszólalásában: — Értsék meg a faluról bejáró dolgozók, hogy a gyár az övék is és ha rosszul dolgoznak, maguknak is ártanak. — Ezeket a szavakat szívleljék meg azok, akik munkát és tartsák hátráltatják a becsületbeli kötelességüknek a minőség meg­javítását és a terv teljesítését. Meddig kell még várni ? 1953. év első termelési értekez­letén a gazolintelep dolgozói műszakiakkal közösen megtették a az első negyedéves szocialista munkakötelezettségi vállalásukat. Vállalásukban többek között sze­repelt 40 tonna terven felüli ga­zolintermelés is. Eddig nem is volt hiba a vállalással. A hiba ott kezdődött, hogy a gazolintelep dolgozói január, sőt február hó­nap első felében vállalásukkal el voltak maradva. Később vállalá­sukat 200 százalékra teljesítették gazolinból. Én, mint szakszerve­zeti termelési felelős, felülvizsgál­tam a munkahelyeken a lemara­dások okait. A műszakiak és a dolgozók arra hivatkoztak — és igazuk is volt —, hogy a szükséges aktívszenet nem kapták meg és így nemhogy vállalásukat, hanem még a ter­vet sem tudják teljesíteni. Helye­sen és jogosan kérték a szakszer­vezet segítségét műszakiaink, dol­gozóink, sőt a vállalatvezetőség is. Baka elvtárssal sokat­ beszél­tünk ebben az ügyben. Ő jelen­tést tett a felsőbb szerveknek, en­gem pedig a szakszervezet mint az olajbányász termelési felelősét megkért, hogy segítsem megmoz­gatni ezt az ügyet. Mit tehettem? Először a területi elnökségnek­­ jelentettem a veszélyt, szóbelileg is beszéltem Pénzes elvtárssal, majd a bányászszakszervezet te­rületi elnökségi ülésén hívtam fel a figyelmet a hiányosságokra. Ezen az értekezleten jelen volt Suszter elvtárs, az Országos Bá­nyász Dolgozók Szakszervezeté­nek kiküldöttje is. Sok hozzászó­lás hangzott el. Ezekből is ki­tűnt, hogy a szakszervezeti funk­cionáriusok nem küzdenek elég­gé a tervek teljesítéséért, a mű­szakiakkal pedig nem jó a kap­csolat. Hozzászólásomban bíráltam a Bányász Szakszervezet országos termelésfelelősének munkáját. Én ugyanis még februárban világo­san megírtam neki, hogy milyen termelési kiesések lesznek nyersgazolinnál, ha a gazolintelep a nem kap aktív szenet. Suszter elvtárs és egy másik bányász szakszervezeti kiküldött elvtárs — aki Lovásziban is járt — ígérte, hogy majd utána néz a dolognak.­­Tényleg csak utána nézhettek, mert még a mai napig sem kaptunk semmiféle vá­laszt a levelünkre — pedig már eltelt két hónap azóta. Rejteltem már a gazolintelep dolgozói közé menni. Mindig azt kérdezték tőlem: na mi van? Lesz-e szén, vagy nem? Persze a vállalatvezetőség és a műszakiak is érdeklődtek, hisz őket is bán­totta a tervlemaradás. Ők is meg­tettek mindent az aktívszén megszerzéséért. Amikor e sorokat irónta elgon­dolkodom azon, hogy miért igér Suszter elvtárs és az a másik elv­társ, ha nem tartják be ígére­tüket. Azt nyertük vele — ha ez nevezhető nyerésnek —, hogy egy értekezlettel több volt, azonban a felvetett hiányosság maradt to­vább. Miért töltjük az időt üres szalma cséplésével, amikor sürget a tervteljesítés? Ha csépelünk, legyen látszatja. A jövőben ilyen esetek ne forduljanak elő, szakszervezeti központban ne he­­­verjen a levél 5—6 hónapig az asztalfiókban. Ez arra vezet, hogy a vidéki üzemi bizottságoknak nem lesz tekintélye az ilyen és a hasonló esetek miatt. Pártunk politikája azt tanítja: a kritika-önkritika a kommu­nisták legerősebb fegyvere. Én ezt a fegyvert használtam azért, hogy ennek segítségével erősítsem a szakszervezeti demokráciát. A sok bürokratikus intézkedésnek meg kell szűnnie szakszervezetün­kön belül. Dolgozzunk úgy, hogy szakszervezetünk betöltse azt a szerepet, amellyel a pártunk meg­bízta. Apáti Lajos, bér- és termelési felelős, Lovászi, Kulturagitációs hírek Fellendült a kulturagitációs munka az elmúlt héten a nagy­­kanizsai járásban. A legutóbbi hét 86 köszöntésével szemben ezen a héten 270 gazdát és osz­­tagot köszöntöttek fel jó munká­jukért.★ Kustánszegen a „Begyűjtéssel a békéért­“ című előadás elhang­zása után hat versenykihívás tör­tént a csépléssel és begyűjtéssel kapcsolatosan. Hét gazda vállal­ta, hogy sírózási tervét túlteljesíti. Az előadás közben pótbeporzási eszközöket mutattak be. ★ Kiskomáromban nem dekorál­­­ják a kultúrterem falait, a ver­l öCllJ' lauidii 11 k­g iimilig cl Vdl dísci“­tási hir­ek olvashatók, s július hónapban egyáltalán nem volt köszöntés a faluban. A szégyen­teljes hibákon a legrövidebb időn belül­ változtatni kell. Eszteregnyén a jó felvilágosító munka eredménye, hogy a köz­ségben egyetlen hátralékos sincs.­­ Liszó községben a köszöntések hatására a gazdák árpabeadásu­kat valamennyien a géptől telje­sítették.★ Pölöskén a tanács belső folyo­sóján helyi Ludas Matyi látható, melyen azok a kulákok vannak kipellengérezve, akik Nagy Imre és Rákosi elvtársak beszéde köz­ti időben rémhírterjesztéssel akar­tak elégedetlenséget szítani a dolgozók körében. A zalaszentgróti járási kultur­­­otthon rajzszakköre az elmúlt hé­ten 50 rajzos karikatúrát és pla­­kátot készített a begyűjtési és me­­zőgazdasági munkákról. Egyben vállalták, hogy minden erre rá­ szoruló községet rendszeresen el­látnak hasonló rajzos, szemlélte­tő anyaggal. 1953. aug. 1. Szombat.

Next