Állami Deák Ferenc gimnázium, Zalaegerszeg, 1915

lelkű Walter Teréziával együtt „Magyarország meséi és mondái“ címen adott ki egy angol nyelvű gyűjteményt. Helffy Ignác és Irányi Dániel az olaszok között ismertették a magyar irodalmat. Helffy le is fordította olaszra Petőfinek néhány költeményét és Eötvösnek „A falu jegyzője“ c. regényét. Fálk Miksa németre for­dította Jókainak „A szerelem bolondjai“ c. regényét és Jósikától „Zrínyi, a költő“-t. Horn Ede pedig Jókainak „Sárga rózsa“ c. regényét ültette át franciára. Jósika Miklós műveinek külföldi elterjedése érdekében sokat fáradozott felesége is, Podmaniczky Julia bárónő, ez a kiváló jellemű magyar asszony. Fordításaikhoz egyformán merített energiát a hitvesi szeretetből és a nemzeti érzésből. Az ő fordításában jelent meg németül a „Szegedi boszorkányok“ és „II. Rákóczi Ferenc.“ Az emigratio mozgalmának hullámai átcsaptak Amerikába is. Az emigratio, de különösen Kossuth amerikai agitatiojának hatása alatt és az Európaszerte feltámadt magyar rokonszenv visszhang­jaként írta B. F. Tefft „Hungary and Kossuth“ c. nagy munkáját, amely a magyar történelmet, magyar műveltséget és szabadság­­harcunkat ismertette. Nemzetünknek és irodalmunkak amerikai ismertetésével különösen nagy érdemeket szerzett Heilprin Mihály. Petőfinek több költeményét angolra fordította, lelkes angol nyelvű ódát irt a magyar Garibaldi-legio buzdítására, az Appleton-féle amerikai lexikonban pedig sok cikkben ismertette Magyarországot, a magyar irodalmat és nyelvet. Petőfi-f­ordítá sok. A külföldi Petőfi-kultusz keletkezé­sében és fokozásában is nagy része van az emigrationak. Petőfi­nek eleinte különösen hazafias és politikai költeményeit kedvelte meg a külföld, mert szabadságharcunk története, amelyet az emig­ratio munkássága világított meg az idegen nemzeteknél, hívta fel rá első­sorban a közfigyelmet. Petőfi régebbi fordítói között Kertbeny Károly a legneveze­tesebb. Kortársai sokat élcelődtek felette és nem egészen ok nél­kül.5 * 7) Nem tudott egészen jól magyarul, a ritkábban előforduló szavakat nem értette meg, a hasonló hangzásuak jelentését össze­tévesztette s hiányzott belőle a költői lélek, csak halvány máso­latokat adott, nem pedig művészi fordításokat. De az ő évtizedes fáradozása terjesztette először Petőfi költészetének ismeretét a kül­földön, amely később világszerte hatalmas lelkesedéssé erősödött. Kertbeny után a német fordítóknak hosszú sora következik. Kiemelkednek közülük: Glücksmann Henrik, aki az „Őrült­­et fordította le művészien, Lindner Ernő, aki a „Talpra magyar -t és a harci költeményeket ismertette szép fordításokban a németekkel, Schnitzer Ignác, Petőfi összes költeményeinek német fordítója. Legnagyobb érdemei azonban Neugebauer Lászlónak vannak, aki 5) Magyarország, 1915. július 12.­­) Halász Gyula: A szabadságharc egy elfeledett költőjéről. (Az újság, 1913. aug. 5.) ’) Porzó: Por és hamu.

Next