Zala, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

1930. július . NÉPÜNK KENYERÉÉRT A szántóföldeken néhány nap múlva megkezdődik a harc a kenyérért, a gabona­­termés betakarításáért. Most dől el, hogy parasztságunk egész éves szorgos munkájá­nak eredményeként a megfe­lelő érési időben történt ara­tás és a lehető legkisebb szemveszteséggel végzett cséplés után mekkora gabona­­mennyiség kerül a termelő­­szövetkezetek és a dolgozó parasztok magtáraiba, bősé­gesen biztosítva lesz-e népünk kenyér- és lisztellátása. Megyénkben a kedvezőtlen téli és tavaszi időjárás elle­nére is előreláthatólag a kö­zepesnél jobb gabonatermést takarítunk be és a reális ter­mésbecslések azt mutatják, hogy általában elérjük a múlt évi eredményeket, sőt több területen még annál is jobb lesz az átlagtermés. Ezek a kedvező kilátások minden ter­melő részére biztos alapot te­remtenek az állampolgári kö­telezettségek pontos teljesíté­séhez, de a beadás, valamint a gazdasági és háztartási szükségleteken felül szabad ér­­tékesíttésre is kellő készletek maradnak. Zala megye termelőszövet­kezeti és egyénileg dolgozó parasztsága a beadási kötele­zettségek rendszeres teljesí­tésével is minden évben ta­núbizonyságot szokott tenni arról, hogy helyesli és magá­­­évá teszi pártunknak a nép­jólét állandó emelése érde­kében folytatott politikáját. A jó begyűjtési eredmények azt is bizonyítják, hogy meg­nőtt a dolgozó parasztság fele­lősségérzete, egyre inkább megérti, hogy a beadás közös ügy, és amikor pontosan ren­dezi állampolgári kötelezettsé­geit, a nép államának ad, amely róla is növekvő mér­tékben gondoskodik. A gya­korlatban közvetlenül látják, hogy az adó és beadási kö­telezettség folyamatos teljesí­tésével teremtik meg a saját maguk részére is választéko­sabb, jobb és olcsóbb iparcik­kek előállítását. A dolgozó nép életszínvona­lának emelkedése, a további árleszállítások csak úgy bizto­síthatók, ha a legfontosabb élelmiszerek, de elsősorban a gabona, „a valuták valutája” az állam és nem a spekuláció kezében van. A múlt években az üzérkedés által 550—600 forintra felvert gabonaár és a külföldről behozott nagy­­mennyiségű import gabona kö­zött igen szoros volt az ösz­­szefüggés, aminek hasznát a spekulánsok zsebelték be, ká­rát viszont valamennyien éreztük, mert az állam a köz­érdekű beruházásokra elő­irányzott összegekből volt kénytelen a behozott gabona ellenértékét kiegyenlíteni. Az idén a szokottnál is na­gyobb jelentősége van a csép­lés és a gabonabegyűjtés si­keres megoldásának. Tavaly sikerült a gabonaértékesítési szerződéses rendszer beveze­tésével visszaszorítani a ke­nyér- és lisztspekulációt. Most ezen az úton kell tovább ha­ladnunk. A múlt évi eredmé­nyeket kell megerősítenünk a népgazdaság sokoldalú igé­nyeinek maradéktalan és zökkenőmentes kielégítése ér­dekében. Erre való tekintettel kor­mányzatunk az idén is ér­vényben hagyta a széleskörű kedvezményeket, sőt azokat tovább bővítette. Népneve­lőinken múlik, hogy ezekkel helyesen agitálva, könnyítsék meg a gabonabegyűjtési ter­veknek a cséplőgéptől történő gyors teljesítését. Minden termelőnek fel kell hívni a figyelmét arra, hogy a terület utáni beadási kötele­zettség teljesítésére („A­B” vételjegyre) közvetlenül a cséplőgéptől beadott kenyér­­gabona mennyiség 10 százalé­kának megfelelő súlyú korpát ingyen juttat az állam, a gép­állomási talajmunkadíjra be­adott után pedig 20 kilót 150 forint/mázsa hatósági áron. Azonban aki nem a cséplő­géptől tesz eleget gabonabe­adási előírásának, elesik a korpajuttatástól, ugyanakkor hátralékát 10 százalékos ter­mészetbeni késedelmi pótlék­kal emelik fel és további ma­kacsság esetén hatósági be­hajtási eljárás útján saját költségére biztosítják tőle a t .beadást. Az állam ebben az évben is ugyanazokat a kedvező fel­tételeket biztosította a gabona szabadfelvásárlással kapcsola­tosan, amelyek tavaly is min­den termelő részére anyagilag jól kifizetődővé tették az ér­tékesítési szerződéskötést, amelyek mellett a gazdák megtalálták becsületes számí­tásaikat. Aratás után a szabadpiacon sohasem szokott 210—220 fo­rintnál magasabb lenni a gabona ára. Most pedig az állam az értékesítési szerző­désre beadott búzáért 240 fo­rintot, rozsért pedig 220 forin­tot fizet mázsánként. Ezenfelül hatósági áron 20 kiló korpa­­juttatást is kapnak a terme­lők. További kedvezmény, hogy az értékesítési szerző­désre átvett kenyérgabona után az egyéni gazdák 30 fo­rint, a termelőszövetkezetek pedig 35 forint árengedmény­nyel műtrágyát, vagy mély­szántást igényelhetnek. Amennyiben a termelők a fenti kedvezményeket nem ve­szik igénybe, úgy a korpajut­tatás helyett 20 forint, illetve a műtrágya vagy mélyszántás helyett további 20 forint árki­egészítést kapnak mázsán­ként, tehát ilyen esetben az államnak eladott szabad búza ára 280 forint, a rozsé pedig 260 forint. Dolgozó parasztságunk az elmúlt évben a beadási kötele­zettségek példamutató teljesí­tésével további könnyítések be­vezetését is megalapozta, így kormányzatunk ez évben meg­szüntette a gabona forgalmára és szállítására vonatkozó kor­látozásokat. Tehát a termelő, aki a cséplőgéptől eleget tesz kötelező és szerződéses beadási előírásának, a község gabona­begyűjtési tervének teljesítésé­től függetlenül szabadon hoz­hatja forgalomba felesleg kész­leteit. Szállítási engedélyre — a szállítandó gabona mennyi­ségére tekintet nélkül — nincs szükség. Azokat a községeket azonban, ahol nem folyik a ga­bonabeadás a cséplés ütemével párhuzamosan és a tervteljesí­tésben lemaradás mutatkozik, a megyei vagy a járási szervek javaslatára a begyűjtési mi­niszter kizárhatja a szabadpia­ci forgalomból. A dolgozó parasztság az em­lítetteken túlmenően más szempontból is közvetlenül anyagilag érdekelt a begyűjté­si tervek teljesítésében, mert kormányzatunk jelentős juta­lomösszegeket biztosít a ver­senyben élenjáró községek ré­szére. Például a múlt évi győz­tes községünk, Zalaszentbalázs 100 ezer forintos beruházási ju­talmat kapott a községfejlesz­tési terv céljaira való felhasz­nálásra, az idén 2 170 000 forint van előirányozva ilyen rendel­tetéssel, minthogy Zala megye az utolsó években az országos begyűjtési versenyben mindig az élenjáró megyék közé tar­tozott. A fenti kedvezmények olyan agitációs érveket adnak a nép­nevelők részére, amelyekkel könnyebben lehet sikeres po­litikai , meggyőző munkát vé­gezni. Gyorsabban lehet be­vonni a termelőket a begyűjté­si versenybe, ha világosan lát­ják, hogy milyen előnyökkel jár, ha a cséplőgéptől tesznek eleget gabonabeadási kötele­zettségüknek, de tudják azt is, hogy milyen következménye­ket von maga után, ha önhibá­jukból maradnak adósai az ál­lamnak. A népnevelőknek ügyelniök kell arra is, hogy sehol se korlátozzák a dolgozó paraszt­ság törvényes jogait a gabona szabad forgalma és szállítása terén, de arról, sem szabad megfeledkezniök, hogy a ható­sági szervek a hátralékos ter­melőkkel szemben alkalmazzák a szankciókat, a lemaradt köz­ségektől megvonják a jogosu­latlan kedvezményeket. A meggyőző szónak azonban csak akkor lesz igazán hitele, ha a népnevelők, a tanácsta­gok, a tömegszervezeti és nép­front aktívák személyes példa­­mutatása támasztja alá, ha ők járnak élen a szerződéskötés­ben és közvetlenül a cséplő­géptől adják be az előírt gabo­namennyiségeket . Megyénk tanácsi és begyűj­tési apparátusa már sok ke­mény munkában sikeresen áll­ta meg a helyét. Most is min­den kedvező feltétele megvan annak, hogy a cséplés és ga­­bonabegyűjtés nagy feladatait eredményesen hajtsuk végre. Rajtunk, a mi jó munkánkon múlik, hogy a kenyércsata újabb bizonyságtétel legyen, hogy parasztságunk egysége­sen követi pártunkat és a mun­­munkásosztályt, Zala megye továbbra is élenjáró harcosa maradjon a népjólét emelését biztosító kormányhatározatok megvalósításának! Paizs József Napozás — levegőzés A napfénynek, a szabad le­vegőn való tartózkodásnak nyár elején van a legnagyobb egészségűéd jelentősége. Ilyen­kor már megfogyatkozott szer­vezetünk vitaminkészlete, a hosszú és szokatlanul kemény télben megviselt, kimerült szer­vezetünknek szüksége van a megerősödésre, felfrissülésre. A nap heve ilyenkor még nem olyan fokú, mint nyár derekán. Ezért káros hatása is kevesebb. Természetesen eb­ben az időszakban sem sza­bad mértékteleneknek len­nünk, minden előkészítés nél­kül — ahogy sajnos sokan te­szik, — az első adandó alka­lommal egy teljes vasárnapot a tűző napfényben eltölteni, így inkább kárt okozunk, mint­sem használunk. A napfény hatása egészsé­günkre szinte felbecsülhetet­len. Mégis, ha túlzásba visz­­szük, ésszerűtlenül alkalmaz­zuk, igen nagy veszedelemnek tehetjük ki magunkat. Fontos szabály: minél többet legyünk szabad levegőn, (természetesen inkább a város határain túl), s a napon, különösen a forró dé­li napsütésben csak annyit, amennyi jól esik, nem kelle­metlen, nem okoz szívdobogást, szédülést, vagy zsibbadást. A napfényhez is hozzá kell szoktatnunk szervezetünket, fo­kozatosan növelve a napon töl­tött időt. Feltétlenül abba kell hagynunk és árnyékos helyre mennünk, mihelyt a nap a leg­kisebb kellemetlen érzést okoz­za. Különös óvatossággal, lehe­tőleg orvosi tanács alapján na­pozzanak azok, akik szívrend­­ellenességben, vagy más beteg­ségben szenvednek, pl. magas vérnyomásúak, tüdőbetegek, stb. Különben egészséges és beteg számára igen ajánlható a félárnyék, a lombokon átsu­­gárzó kellemes »tompított« napfény, amely sokkal haszno­sabb, egészségesebb, mint a tűző nap. Nem arra kell törekednünk tehát, hogy egyik óráról a má­sikra lebarnuljunk — ezzel bő­rünknek is ártunk —, hanem hogy szervezetünk felhasznál­hassa, értékesíthesse a nap­fény jótékony hatását. Ma már úgy­szólván mindenki tudja, hogy a napfény hatására szer­vezetünkben különböző vegyi folyamatok játszódnak le, amelyek az élet fenntartása szempontjából igen nagy je­lentőségűek. Ezt azonban csak úgy segíthetjük elő, ha okosan, megfontoltan szoktatjuk ma­gunkat a naphoz, így elkerül­hetjük a strandolok rémét is, a fájó, kellemetlen, s gyakran még egyéb panaszokat is oko­zó, ú. n. leégést. A mértéktelen napozás égési sérülést, sőt né­ha lázzal járó napszúrást is okozhat. Sokan elfeledkeznek arról, hogy a napfénynél nem ki­sebb s nem jelentéktelenebb a levegő egészségügyi hatása. Ne csak a napra igyekezzünk a hosszú téli fogság után, hanem minél többet tartózkodjunk szabad levegőn. Különösen vá­rosi embernek van szüksége a friss, tiszta levegőre, mert munkahelye is zárt, nem egy­szer rosszul szellőzött. Tüdejé­nek, egész szervezetének foko­zott szüksége van a friss leve­gőre. Kellemes séta a fák alatt, árnyas parkokban, — felér jó­­néhár­a idegcsillapító hatásá­val. ZALA I­fjúsági híradó Gyermekelőadás a zalaszabari iskolában Jól sikerült évvégi gyermek­előadást rendezett a zalaszaba­ri általános iskola II—IV. osz­tálya. Színre került három egyfelvonásos vígjáték: Okos Kata a Népboltban, A vizes lakás, és a Csodatevő orvosság. A színtér változása közötti szü­netekben hangulatos, vidám verseket szavaltak a gyerme­kek. Egy rövid kis jelenet: «Márton bácsi nem hagyja magát» — szintén nagy tet­szést váltott ki a hallgatóság­ból. A közönség, mely színük­ig megtöltötte a termet, lelkesen tapsolt a kis «művészeknek», akik derekasan kivették részü­ket a munkából. A jól kidolgozott, sok mun­kát és fáradságot igénylő ní­vós előadás Kovács Istvánné tanítónő értékes munkáját di­cséri. Az előadás jövedelméből a tanterem részére egy órát, a többiért színpadi függönyt vá­sárolnak. Pfeifer József Évzáró ünnepély a pákai iskolában Június 24-én délelőtt Pákán népes tanácsülésen számolt be ■ Tánczos Frigyes általános is­kolai igazgató helyettes az is­kola 1955—56. évi eredményei-­­ ről. Beszámolójában részlete­sen ismertette a tanulmányi eredményeket, a tanulók isko­lai és utcai magatartását. Meg­állapította, hogy a tanulmányi eredmény ebben az évben az országos átlagot elérte, sőt azt egy kevéssel túl is lépte. Délután 5 órakor az iskola udvarán gyűltek össze a neve­lők, tanulók és a szülők, ahol Horváth Árpád elvtárs, az is­kola igazgatója mondott bú­csú- és záróbeszédet. Beszédé­nek második részében az iskola egy régi szeretett nevelőjétől búcsúzott. Svastits Alice taní­tónő 34 éves szolgálat után bú­csúzik munkahelyétől, búcsú­zik a gyerekektől, akiket any­­nyira szeretett és akinek ed­dig egész életét szentelte. 1922 óta tanít Svastits Alice, ezen időből 14 évet Pördefölde községben tanított. Pákán 1942 óta működik. A község dolgo­zóinak szeretete, a gyerekek ragaszkodása nyilvánult meg ezen az ünnepélyen, amikor megható módon búcsúztak a kis­lányok, fiúk,­­ a nagyob­bak is Alice nénitől. Mind­egyik osztály külön-külön vi­rágcsokorral, kedves kis­aján­i dákokkal lepte meg a nyuga­lomba menő nevelőnőt. Meg­ható volt látni, amikor a kö­zönség sorából meglett férfiak, nők, családapák és anyák kel­tek fel és mentek oda a búcsú­zó könnyein át is mosolygó ta­nítónőhöz, hogy mégegyszer megköszönjék, mint volt tanít­ványai, illetőleg tanítványai­nak szülei fáradságát és mun­káját. Különösen megható volt Cserti József búcsúzása, aki idős apjával együtt jött el ün­nepelni az iskolától megváló tanítónőt, három pördeföldi fiútestvére és a volt pördeföldi tanítványok nevében is, akiket mind Alice néni tanított. Lelkiismeretes munkássága páratlan, időt, fáradságot nem tekintve egész lelkével, szívé­vel, életét a rábízott emberpa­lánták nevelésére, a gyermek­lélek alakítására, tudásának növelésére szentelte, amit Schnaller Antal vb. elnök is mondott beszédében. Szabó Endre * AZ ÚTTÖRŐ OLIMPIA záróünnepsége a rossz időjá­rásra való tekintettel nem a Bástya pályán, hanem a zala­egerszegi Tanítóképző torna­termében kerül megrende­zésre ma délután 3 órai kez­dettel. Hét­­ őszi árpát arattak le pénteken a letenyei járásban A letenyei járásban kasza alá érett az őszi árpa. A kalá­szok, mint a fázós ember a kályha melegét, úgy lopkodják magukba az időnként előbuk­kanó napsugarakat s ha ez a sugár nem is bőséges, elegendő arra, hogy megérlelje a kalász­ban rejtőző szemet. A letenyei járás három köz­ségében: Csörnyeföldön, Mura­­szemenyén és Tótszerdahelyen pénteken kezdték meg az őszi árpa aratását. Mindegy 7 hol­dat arattak, de tegnap is jól kihasználták a szeles és rész­ben napos időt s újabb terüle­teken is keresztekbe került az őszi árpa. 3. A nagykanizsai Vörös Csillag TSZ fő jövedelemforrása: a sertéstenyésztés Lazsnakpusztán van a nagy­­kanizsai Vörös Csillag TSZ sertéstenyészete — ahogy a tsz­­tagok mondják: a sertésfarm. Még be se értünk az épüle­tekkel és magas kőfallal körül­zárt, nagy négyszöget képező udvarba, már tudtuk, hogy a tsz sertésállománya most ké­szül vacsorára. Éktelen sivítás hallatszott: a malackórus üd­vözölte az esti étket »felszol­gáló« sertésgondozókat. Az egyik hosszú épületen át jutottunk az udvarba. A hosszú épület most áll átalakítás alatt. Ez az istállószerű épület már régebben is a sertéseknek szol­gált lakhelyül, de a régi for­májában nem volt teljesen megfelelő. Nem volt egészsé­ges és célszerű. A kutricákat alakítják most át. A Vörös Csillagban nagyon vigyáznak a sertésekre. A saját kárukon tanultak s régebben sok volt a malacel­hullás. Az okot — ha akkor még nem is tudták — már tud­ják. A hozzánemértésből, a lé­lektelen, nemtörődöm gondo­zásból származott. Igaz, azóta is jelentkezett egyszer valamilyen betegség, de idejében elejét vették. Re­pülővel hozattak Budapestről egy professzort. Ez fehérje­­hiányt és bélférgességet álla­pított meg. Az időben történő intézkedés sok kártól mentet­te meg a termelőszövetkezetet. Az orvosság, amit az állatok ételébe kevertek, segített. A takarmányozáson is változtat­tak, hogy a fehérjehiányt mi­előbb pótolják. A lapos helyen fekvő legelő helyett pedig egy másikat jelöltek ki. Azóta nem fordult elő megbetegedés. A gondosan takarított sertés­ólakban hemzsegnek a szép anyák, a süldők és a malacok. — Ha öt hónappal ezelőtt jártak volna itt — mondta La­­kics László sertésgondozó — nem láthattak volna ilyen szép állatokat. Szégyeltük is, hogy a Vörös Csillagnak gyenge ser­tésállománya van. Mert nem elég ám, hogy egy-két embert kijelölnek és azt mondják: na, te sertésgondozó leszel. Meg is kell nézni, hogy kiket bíznak meg a sertések gondozásával. Aztán elmondta, hogy azóta kezdődött a gyors javulás, amióta Szijjártó István lett az állattenyésztő. Régebben is ő volt, de akkor — minden ok nélkül — leváltották. Épp amikor erről beszélget­tünk, érkezett meg Szijjártó István, egy alacsony, 50 körül járó férfi, az állattenyésztő. — Hát igen — mondta ő — engem eltettek innen. Először gyalogmunkás, később fogatos lettem. De meg lehetett ám nézni az én lovaimat, pedig amikor átvettem őket, elég gyatra állapotban voltak sze­gények. Február óta ismét én vagyok az állattenyésztő. — Ha látták, hogy nincs semmi hiba az állatok körül, miért váltották le? — kérdez­tük. — Ezt én magam is szeret­ném tudni. Az elnököt elvitték a megyéhez, az új elnök pedig elkezdte forgatni, rakosgatni az embereket, de én azt mon­dom nem is annyira a sertés­gondozók, mint inkább az ál­lattenyésztő és ír­ász vezetőségre vall a hibás. A sertésgondozók hiába kértek szalmát, azt mondták, a foga­tokra most nagyobb szükség van másutt, nem adhatnak szalmaszállításhoz fogatot.­­ Nem lehetett tisztán tartani a malacok alját s ezért pusztult el majdnem a fele. Most nem kell vitatkozni az ilyesmin, mert a tsz vezetősége s maga a tagság is látja, mit jelent számunkra a sertéste­­nyésztés. Most már nem okoz gondot a munkaegység előleg, amit minden hónapban kifizet­nek, mégpedig egy-egy munka­egységre 8 forintot. — Mennyi bevételt tervez­tek? A kérdésre az elnök adta meg a választ. — 600 ezer fo­rintot, de jövőre már 1 millió tesz. A sertéseket négyen gondoz­zák: Lakics András és a leá­nya, Magdolna, Horváth Fe­renc és Szilágyi Jánosné. Mindannyian állatszerető, szor­galmas emberek. Az egyik kutricában egy szép, hosszú testű fehér hússer­tés anya táplálta 10 darab ma­lacát. Ez az anya 14-et ellett s ebből tízet fel is nevelt. A ma­lacok még szopnak, alig nyolc hetesek, de már süldő számba vehetők. A többi kutricákban is többé­­kevésbé azonos látvány foga­dott bennünket. Nehéz lett volna egyébként megolvasni, hogy hány anyá­ból, hány süldőből és malac­ból áll a Vörös Csillag TSZ sertésállománya. De erre nem is volt szükség, mert az állat­­tenyésztő elmondta, hogy mennyi állat van egy-egy ól­ban. Van nekik 20 mangalica anyájuk, 39 darab mangalica süldő hízójuk, 20 fehér hús­sertés anya, 31 darab 5 hóna­pos süldő, 18 darab háromne­gyedéves, 68 darab egyéves sül­dőjük és 74 darab kismalac. 170 darab hízóra szerződtek, ebből 53 darabot már le is ad­tak, 16 darabot a jövő hónap­ban szállítanak, a többire pe­dig majd szeptemberben kerül sor. A telepen most nagy átalakí­tás folyik. Vízvezetéket és köz­ponti takarmányozót is tervez­tek. Építenek a meglévők mel­lé még egy 50 férőhelyes sül­dőszállást, egy másik épület­nek pedig a tetejét hozzák ala­csonyabbra, hogy télen ne le­gyen oly hideg a helyiség. A költségeket a bevételből fedezik. Sok mindenre futja a nagy jövedelemből. A tagság úgy tekinti a sertéstenyészetet, mint a legjobb jövedelemfor­rást. Most már a sertésgondo­zók is érzik a tagság megbe­csülését, éppen ezért úgy dol­goznak, hogy mind több érde­met szerezzenek jó munkájuk­kal. Elkészült a Zalaegerszegi Húsipari Vállalat új hűtő­kamrája A város javuló húsellátása szükségessé tette, hogy a Zala­egerszegi Húsipari Vállalatnál nagyobb befogadó képességű hűtőt építsenek. Az új hűtő építését a közelmúltban fejez­ték be, s korszerűsítették a ré­gebbi hűtését is. Ez lehetővé tette, hogy több vagon húst tárolhassanak néhány napig a vágóhídon, s így jelentősen megkönnyült az üzem dolgo­zóinak munkája, de hozzájárul a város jobb elátásához is.

Next