Zala, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
1956. július 1. ZALA EN@EDGET ILSEN FELSZÓLALÓ! GONDTERHELTEN, elmerülten sietett be a kapun Gombházy igazgató. Rendetlenül tülekedő, rakoncátlan gondolatok sürögtek körülötte, alig győzte rendezgetni őket. Még tárgyalni kell a kooperáció ügyében .. . Az unokaöccsének is el kellene intézni azt a kis állásügyet... Este Klárival a moziba is ... Hirtelen megtorpant és megvakarta a tarkóját. Délután lesz az a parlament! Ifjúsági parlament, vagy minek is hívják. Éppen ma délután! Elhúzódik majd órákig, és akkor Klárival fuccsba megy a mozi. Pedig milyen szépen eltervezte már. Aztán meg a jegy is ott van már a zsebében. Mindig kell jönni valami sületlenségnek, ami fölborítja atervét. Sok a pihentagyú ember, aki efféléket ráér kitalálni.. . — Jó napot kívánok, igazgató elvtárs... A portásfülke üvegablaka előtt sietett el, észre sem vette az öreg Mihály bácsit. Mihály bácsi azonban nem azért portás, hogy csak úgy a háttérben maradjon. Kihajolt a kis ablakon, katonásan aranyszélű sapkájához emelte a kezét és harsány hangon köszönt. Bólintott neki és máris hármasával ugrott a lépcsőkön. Egy bólintás a főkönyvelőnek, másik bólintás Icukának, a gépírónak és máris ott volt az otthonos, barátságos nagy szobában, a párnás ajtók mögött. Fáradtan dőlt hátra a karosszékében és kockás zsebkendőjével megtérülgette a homlokát. Végre egyedül van, nem zavarja senki! Tekintetével végigsimogatta az íróasztalt, a katonás rendeken sorakozó tárgyakat, a szép piros bőrkötéses irattartót. Ekkor ismét előmászott valahonnan a zavaró gondolat. Az ifjúsági parlament! Hogyan is képzelik azt tulajdonképpen? Mit akarnak azok a kölykök, parlamenteskedni? Játék, csupa játék! Meg majd szemtelenkednek is! Amenynyire föl van vágva a nyelvük, még előhozakodnak mindenféle kellemetlen dologgal. Ott van például az a kultúrház-ügy is. Igazuk van, igazuk van, dehát feje tetejére áll a végén a világ, ha minden taknyos kölyök belebeszélhet a vállalat vezetésébe. .. Ekkor úgy jött egy gondolat, mint a kinyilatkoztatás. Az agyban rejtett kis rúgó mozdult, apró ajtócska nyílott föl, és előlibbent egy fürge, derűs kis gondolatocska. Az agy leadta a parancsot és máris nyúlt a kéz a telefonkagyló után. — Icuka? Kérem, küldesse be hozzám a kettes műhelyből Szabó Istvánt, a raktárból Balog Piroskát és Farkast az adminisztrációból ... Igen .. . Köszönöm. Megdörzsölte a kezét és mosolyogva, elégedetten dőlt hátra ismét a puha, ölelőkarú székben. Gyönyörködve nézte az ablak alatt viruló pálmát. Most valahogyan szebbnek, üdébbnek látta. NÉHÁNY PERC MÚLVA ott ült körülötte a három fiatal. Félkörben ültek, kezüket a térdükön tartották és komoly arccal, riadt tekintettel néztek az igazgatóra. Gombházy fölkelt, lassú, szinte ünnepélyes léptekkel néhányszor végigsétált a süppedő szőnyegcsíkon. Hadd várjanak, annál okosabban lehet majd velük beszélni... Aztán váratlanul szembefordult velük. — Nem is sejtik az elvtársak, hogy miért hívattam ide hármukat? Persze, hogy nem, honnan is sejtenék. Maguk hárman jó munkások, jó DISZ- tagok, példaképei a többi fiatalnak. Ezért esett magukra a választásom... Hanyag mozdulattal visszaült a helyére és fürkészve nézte a három csodálkozó fiatalt. — Komoly dologról szeretnék beszélni. Az ifjúsági parlament délután lesz. Nem tudom, hogy ott tudok-e maradni végig, mert halaszthatatlan dolgaim vannak, de azért szeretném, ha sikerülne az a ... ez a parlament. Mert nagyon fontos dolog. Sokan nem is sejtik! Olyan hely ,ahol majd feltárják a hibákat, hiányosságokat, elmondhatják észrevételeiket. Persze, okosan, módjával... Igen, igen. Nem szabad itt sem túlzásba vinni mindent... Cigarettát vett elő az ezüstdobozból és már éppen rá akart gyújtani, amikor eszébe jutott az illendőség és végigkínálta az előtte ülőket: — Csak bátran, bátran. Nem vagyok emberevő! Szóval arról szeretnék beszélni... Egyszóval, szeretném, ha sikerülne ez a parlament. Félek azonban, hogy nem mernek majd szólni a fiatalok. Az pedig helytelen lenne. Bátran, szókimondóan oda kell állni a panasszal. Tehát azt szeretném... Azért kérettem hármukat, hogy készüljenek föl egy jó, talpraesett felszólalásra. Értenek engem? Bátran, harciasan ... Lehet beszélni mindjárt arról, hogy nem elég szilárd a fegyelem ... Lehet beszélni arról, hogy többen elkésnek... Az is jó téma, teszem fel, hogy már egy hete nem söpörték fel a rakodóudvart. Tehát ilyen dolgokat bátran föl kell tárni. Apróságnak tűnnek, de fontosak, nagyon fontosak! Ott van például a kis Molnár Péter esete azzal az alkatrésszel. Máskor is előfordulnak ilyen dolgok, azért mégsem árt szóvátenni elrettentő példaként. Értenek engem? — Igen... — Lesz hozzászólás? — Igen. — Jó, akkor köszönöm. Most menjenek vissza a munkahelyükre és majd öt órakor találkozunk. Barátságosan mosolygott rájuk és kezet nyújtott. Még utánuk szólt: — Tehát jól felkészülni és bátran, nagyon bátran ... Balog Piri visszafordult és nagyon kedvesen mosolygott: —Majd iparkodunk, igazgató elvtárs, tessék csak ránk bízni... ELÉGEDETTEN nézte a becsukódó ajtót és előszedte kis zsebtükrét. Tisztelettel vegyes bámulattal nézte arcképét. Ugyanaz az elégedett mosoly ült az arcán, amikor belépett a DISZ-helyiségbe. Barátságosan integetett, és szerényen leült az egyik falmelletti hosszú lócára. A dolgozók közé. Már megkezdődött a parlament. Elől hosszú asztal mellett az ifjúsági vezetők, ott volt a főkönyvelő is, a főmérnök is ... Neki is oda kellett volna ülni? Mennyien vannak! Zsúfolt a terem és talán egyetlen fiatal sincs, aki távolmaradt volna. Még idősebb dolgozók is akadnak jócskán. A halk zsongáson átcsap a DISZ-titkár hangja: — Tessék, elvtársak, kérem a következő felszólalót... Elől egy kéz lendült a magasba. Piros kardigános kéz. Ki lehet az? Gombházy megnyújtotta a nyakát. A kis Balog Piri. Helyes, nagyon helyes. — Kedves elvtársak. Most a magam és a műhelybeli lányok nevében beszélek. Gyakran hangzik el panasz a lányok viselkedése miatt. Nem megfelelően szórakoznak, problémák merülnek fel velük kapcsolatban. Elvtársak, ez nemcsak egyeseket érint, hanem az öszszes lányt... Igaz, nagyon igaz. Milyen szépen beszél ez a kis fruska! Elégedetten bólogatott az igazgató. — Ki a felelős ezért? Sokan, de elsősorban a vállalat vezetősége, az igazgató elvtárs is személy szerint! Mert nem gondoskodnak megfelelő szórakozási lehetőségről. A kultúrház már fél év óta olajoshordókkal van tele... Rendbehoztuk a tavasszal és most olajraktár. Miért? Azért, hogy a fiatalok szórakozzanak, az utcán való csavargás helyett előadásokat, színdarabokat rendezzenek benne, vagy olajraktárnak és patkányoknak? Miért nevezzük akkor kultúrháznak? A hordók nem nagyon kívánnak kultúrálódni! És miért költött rá a vállalat tízezreket?... Gombházy kisujjával többször is megpiszkálta a fülét, de hasztalan. Jól hallott! Az a kis szelíd, szerény, halkszavú lány miket össze nem hord itt! Hálátlan teremtés! Pedig milyen szépen beszélt vele mindig. És jöttek a hozzászólások: Szabó Pista a kettes számú műhelyből, Farkas, az adminisztrációból ... és még sokan, nagyon sokan, talán annyian, hogy meg sem lehet számolni őket. Zúgott az agya, szorosnak, fullasztónak, kellemetlenül szűknek érezte az ing gallérját. Csak néhány foszlány jutott el füléhez. ... A mosdóhelyiség korszerűtlen ... Az igazgató elvtársnak nincs joga cigarettás készletet csináltatni a saját részére. Tóth művezető miért pofozkodik ... Miért van az, hogy a hármas műhelyben aránytalanul alacsony a kereset a többihez viszonyítva? ÚGY SZÁGULDOZTAK benne a gondolatok, mint egy százkilométeres sebességgel robogó gyorsvonat. Néha még a sípolásukat is hallani vélte. Ez aztán szép kalamajka! Micsoda helyzet, micsoda helyzet! Mennyivel jobb lenne most Klárikával a cukrászdában ... Azám, Klárika! Már bizonyára várja. Riadtan nézett órájára. Fél hét. Bezzeg más gyűlésekről sietnek haza, most meg úgy beszélnek, mintha valamennyi született szónok lenne. Hálátlan fiatalok... — Igazgató elvtárs, szíveskedjen felelni a feltett kérdésekre. Mindenki feléje nézett. Lassan felemelkedett és barátságos mosollyal nézett körül. — Kedves elvtársak! Mindenekelőtt azzal kell kezdenem, hogy nagyon örülök ennek az összejövetelnek. Nagyon hasznosnak, nagyon értékesnek tartom. Sok olyan hiba merült föl, amiről csak most értesültem, örülök továbbá annak is, hogy üzemünk fiataljai nyitott szemmel járnak és nem tétováznak feltárni a hibákat... Még egyszer, ismétlem, nagyon helyesnek és megismétlendőnek tartom az ifjúsági parlamentet. Sajnos, most nincs időm a részletes válaszra, mert mint közöltem is, fontos ügyben el kell mennem . .. máris elkéstem ... De megkérem a főkönyvelő elvtársat, feleljen helyettem... Barátságosan bólintott és máris indult. Úgy érezte, hogy millió szempár irányul egyenesen a háta közepére. Erősen, perzselően. Szinte az volt az érzése, hogy lyukat égetnek vadonatúj kabátján a tekintetek. Halkan, nagyon halkan tette be az ajtót és nagyot lélegzett kint, a friss alkonyati levegőből. Amikor elment a portásfülke mellett, szerényen, barátságosan mosolygott Mihály bácsira is. Előre köszönt, és kissé meghajolt felső testtel lépett ki az utcára. Nem látta a portás csodálkodzó tekintetét, de úgy érezte, hogy ott fönt, az egyik épület sarkán megcsillanó napfény rajta kacag, a vedlett cserepeken hanyat dőlve rajta csúfolódik. Csinos nő sietett el mellette, hosszú, szőke haja meg-meglebbent a szélben és szüntelenül az óráját nézte. Bizonyára találkára siet___ Az igazgató fanyarul elhúzta a szája szélét, mert eszébe jutott Klári. Vár rá üdén, kedvesen, a beosztottak rajongásával. Nem, nem ... Nem lehet most oda menni. Csacsogni, tréfálkozni, szépeket mondani, amikor legszívesebben tömni, zúzni szeretne. Beleütni egy nagy kirakatba, vagy felborítani egy újságosbódét. .. De jó lenne. A sarkon hazafelé vette az útját. Csüggedt fejjel, lóggó orral baktatott. Úgy érezte, hogy valaminek végeszakadt. Valami jónak, valami nagyon jónak. Ez most már így lesz mindig, megkérdezik, számonkérik, felelősségre vonják. Ott, a tudat alatt, egy nagyon rejtett kis zúgocskában valami motoszkált, ami azt súgta, hogy így a helyes, de a harag, a sértett büszkeség elhessegette a gondolatfoszlányt. AMIKOR BELÉPETT a lakásba, első dolga az volt, hogy a cigarettáskészletet, melyet az üzemben csináltatott, behajította a kályhába, aztán odaállt az ebédlőszekrény mellett lógó fényképe alá és csüggedten, sajnálkozva nézte önmagát. Olyannyira sajnálkozott, hogy még könny is tódult a szemébe és nem mondta, csak úgy magában szövegezte a kiforró gondolatot. — Vigyázni kell arra a bizonyos korsóra, mert még eltörik... Dezső János MINŐSÉGI REKLAMÁCIÓ (Életkép az építőiparból) I. kép: (Színhely: A 123/42. sz. Építőipari Vállalat pusztabükkösdi építkezése. Szerteszét különféle építőanyagok: tégla, cserép, mész, cement, kavics, homok "festői» rendetlenségben, itt-ott néhány szabályos téglarakás. A Dunántúli Téglagyárak minőségi ellenőre és a 123/ stb., stb. számú építésvezetőség megbízottja hevesen vitatkoznak.) Kropacsek, a téglagyári MEO-s: (gépiesen, mint alá megszokott szöveget darál): Igazán nagyon csodálkozom, kedves Pók kartárs, hogy ezt a kifogástalan minőségű, az I. osztályú szabvány MNOSZ 2642/152/C/VII/MB—1952. számú előírásainak mindenben megfelelő téglát nem akarják átvenni. Pók, az építésvezetőség embere (hasonló hangon): Nézze csak ezt a stószt, Kropacsek kortárs ! Egy ép darabot nem lehet találni benne, az egész csupa törmelék. Ha két, véletlenül épen maradt téglát öszszekoccantok (egymáshoz üt két téglát), olyan hangot ad, mint a legsilányabb kivitelezésű repedt fazék. Kropacsek (lelkesen): Halottá? Hallotta??! Ilyen tiszta csengés már harangnál is ritkaság. Csilingel ez a tégla, valósággal csilingel, kartársam! Ilyen kitűnő minőséget mostanában nem is szállítottunk talán . . . Pók (vállveregető stílusban): Nézze kisöreg, én szeretem a vicces fiúkat, s megsúgom magának: csupa jóindulatból állok én itt le magával vitatkozni erről a szemétről. Kropacsek (felháborodást mímelve): Micsoda?? Ez szemét magának, édesapám?! Ez a ragyogó tégla nem is való ide, hisz nem elsőosztályú, hanem —ha jobban megnézem — legalább nagyszilárdságú, sőt pillértégla! Ebből nem ilyen viskókat (rámutat az előttük terpeszkedő ötemeletes épülettömbre), hanem komoly épületeket kellene emelni! Pók (gúnyosan): És a milliónyi törmelék? Ez talán nem a maga "nagyszilárdságú" téglájából származik? Kropacsek (hidegvérrel): Hja, ha maguk öt méterről dobálgatják rakodás közben . . . (így megy ez tovább vagy másfél óra hosszait. Kropacsek mintaátvételt ajánl laboratóriumi vizsgálat céljaira, de végül is megegyeznek: a tégla egy részét II. osztályúnak minősítik — közös megállapodás útján.) II. kép: (Színhely: A Dunántúli Téglagyárak központi irodája. A MEO-s hazaérkezve beszámol útjáról a főkönyvelőnek.) Kropacsek (büszkén, boldogan): Hát újra sikerült, Csillag kortárs! A II. sz. gyár megint leírhatatlanul pocsék téglát szállított, annyi volt benne a törött, hogy alig látszott valami ép belőle. Tiszta mázli, hogy azt a szerencsétlen átvevőt ilyen simán át tudtam verni. Képzelje: alig párezer II. osztályú minősítéssel megúsztuk az ügyet, megegyeztem a pusztabükkösdiekkel. Minden esetre azért a gyárat elkapjuk. Disznóság ami mostanában a szállítás körül folyik . . . III. kép: (Színhely: a pusztabükkösdi főépítésvezetőség irodája. Az átvevő beszámol a főépítésvezetőnek.) Pók (fölényesen): Hiába, aki tud, az tud. Azt a kis süket téglás MEO-st úgy behúztam a csőbe, hogy a szerencsétlen flótás mindenbe beleegyezett: a tégla jó részét II. osztályúként vesszük át abból a téglából, amit a múltkor mutattam. Tudja, azóta már felhasználtuk pillérépítésnél. Prima az a tégla — én mondom. De ha nem reklamálna az ember, még elbíznák magukat a téglagyárak! S végeredményben valahol csak be kell hoznunk, hogy megint méregdrágán építkezünk, nem igaz? . . . Történik pedig mindez — napjainkban. A. J. 5. Moszkvában ismét megnyílt az össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás és a területén rendezett 1956-os Össz-szövetségi Ipari Kiállítás. A Kirgiz SZSZK cukorrépa termelői most végzik a második gépi gyomirtást és egyidejűleg elvégzik a levélritkítást is. A képen: Az alarcsinai gép-A képen. Látogatók a „Gépgyártás” pavillonban a „Volga” személykocsi új típusát tekintik meg. (Foto Sz. Preobrazsenszkij.) és traktorállomás dolgozói az ”Út a kommunizmushoz” kolhozban végzik a cukorrépa kapálását. (Foto V. Pocsujev.) Képek a Szovjetunióból Fiatalok! Jöjjetek Ajkacsingervölgybe! Nem messze Ajka mellett, erdők övezte domboldalon, festői környezetben építette fel néhány évvel ezelőtt kormányzatunk az ajkacsingervölgyi Vájáriskolát. Több, mint háromszáz boldog ifjú három éven át tanulja itt a bányászmesterség fogásait jól képzett oktatóktól, tanároktól. Kevesen vannak, kik közelebbről ismerik az iskola munkáját, noha sokan látogatják, s a szocialista munkaverseny terén elért eredményeivel országos hírt szerzett az intézet. Zala megye jónéhány olyan tanulót adott már ennek az intézetnek, kikre méltán büszke lehet. Nagyon nehéz röviden ismertetni, hogyan is élnek ebben az iskolában a tanulók. A rendszeres elméleti és gyakorlati képzés mellett bőven jut idő a fiatalok kulturális és sportigényeinek kielégítésére is. Büszkék a tanulók arra, hogy saját erejükből olyan sportlétesítményeket alkottak, melyek számottevők országos viszonylatban is. Jól felszerelt könyvtár, játékszobák szórakoztatják a fiatalokat. A szakkörökben élvezettel dolgoznak, szakmai ismereteiken túl képezik magukat. Most gyakorlóéves vájár Bakos Gyula, aki Bakról került a vájár iskolába. Átlag kétezer forintot keres ma is, megbecsült munkása a bányának. Egerváron mindenki ismeri Czeglédi Ernőt, aki két éven át kitűnő tanulója volt az intézetnek, s most jutalomból a határidő előtt két hónappal szakmunkás bizonyítványt kapott. Iván József szintén Egervárról jött, kitűnő tanulmányával ebben a tanévben vizsgázott, s szeptemberben a pécsi bányaipari technikumban folytatja tanulmányait. Iván József mérnöknek készül. Bázakerettyén ismert fiatal Belső Jenő, most elsőéves vájártanuló, akire büszkék lehetnek, hisz ő is kitűnő tanuló. Most ismét új tanév közeleg. Ismét szeretettel várják Ajkacsingervölgyben a zalai fiatalokat. Korszerű, gépesített bányáinkban egyre könnyebb a bányász munkája. S az intézet által képzett, nevelt új bányászgeneráció, a jövő vásárjai boldogan végzik munkájukat, s egyre több dicsőséget szereznek a "bányász"névnek. Jelentkezni lehet 14 évtől 17 évig azoknak a fiataloknak, kik egészségileg megfelelnek a követelményeknek. Zalai fiatalok, mutassatok példát továbbra is, hogy minél több olyan fiatal tanuló kerüljön ki soraitokból, kikre a megye dolgozói büszkék lehetnek. Szakmára való jelentkezéstekkel hozzájárultak második ötéves tervünk szénbányászatra vonatkozó célkitűzéseinek maradéktalan végrehajtásához. Jelentkezni lehet a járási tanácsok vb. munkaerőgazdálkodási csoportjánál, ahol bővebb felvátágosítást is adnak. Szeretettel vár benneteket az Ajkacsingervölgyi Intézet