Zalai Hírlap, 1957. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1957-07-02 / 152. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! f 2005* 1 r in m ........ J M ZMBZMP ZMk.M MELYEB [INTÉZŐ BIZOTTSIgK ÉS X MESXEI TSS8A8S II. évf. 152. sz. ARA: 56 FILLÉR 1957. július 2., KEDD Sz Andráshidai VG-ban befejezték az árpa és megkezdték a rozs aratását A kombájnok és a kévekötő aratógépek segédletével az Andráshidai Állami Gazdaságban befejezték az árpa aratását. Kitűnő termést takarítottak be, ehhez hozzájárult még az is, hogy az aratást teljesen gépi erővel végezték, és így igen csekély a szemveszteség. A gazdaság szakemberei szerint kb. 1 mázsás átlagtermése van árpából a gazdaságnak. Az andráshidai üzemegységnél 18 mázsás átlagtermésre van kilátás. A gépi erők alkalmazásával nemcsak a szemveszteséget csökkentették minimálisra, hanem gyorsan és időben végezték az árpa aratásával, hiszen már a rozs is beérett. A mai nappal, ha az időjárás kedvező lesz, megkezdik, a rozs aratását is. A gépek segítségével 3 szövetkezet befejezte az őszi árpa aratását — a Felsőbagodi Gépállomás körzetében — Közel félszáz hold árpaaratást végeztek el tegnap estig a Felsőbagodi Gépállomás aratógépei. Egy gépre átlagosan 13 hold betakarítás jut. Az aratógépek segítségével a zalalövői, felsőbagodi és zalaegerszegi termelőszövetkezetek hétfőn este befejezték az őszi árpa aratását. Felsőbagodon nyomban az aratás után elvégezték az árpatarló szántását is. A ma délelőtti órákban már a másodnövényeket vetik a Lenin szövetkezet birtokán. A gépállomás körzetében lévő többi szövetkezeti gazdaságban is folyik a gabonatarlók szántása. A forró júliusi nap kalászérlelő sugarai egyre parancsolóbban sürgetik az aratási munkák gyors elvégzését. Hogy veszteség ne érje termésüket, a gazdák jelentős, része a gépállomásokhoz fordul segítségért A gépállomás vezetői például tegnap délután kötöttek több mint húsz egervári egyéni gazdálkodóval — igen jelentős területre — gépi-aratási szerződést. * 13 Közel húsz hold aratás két nap alatt kombájnnal Jól dolgozik aNagykapornaki Állami Gazdaság kombájnosa. Télen gondosan kijavították a gépet, most nyugodtan láttak a központi üzemegység másfélszáz holdas gabonatáblájának aratásához. Frissen hozzá is kezdett és két nap alatt közel húsz holdról vágta le az őszi árpát. Munkáját még fokozni is akarja és úgy tervezi, hogy tíz nap múlva végez a gabonafélék betakarításával Az álami gazdaság dolgozói meg vannak elégedve a gépi munkával, hiszen sikerült a szemveszteséget a minimálisra csökkenteni. A tavalyihoz viszonyítva sokkal kisebb, nem több 0,2 százaléknál vigyáznak a termésre, hiszen meg kell becsülni nagyon a holdankénti 13 mázsás átlagot. A munka szervezésében sincs kifogás. Mihelyt a kombájn végzett a tarlón, lehordják a szalmát, hogy ne legyen kitéve az időjárás kénye-kedvének. Megkezdték a másodnövények vetését. Jól halad ez a munka is. Elvetettek eddig 24 hold silókukoricát, és földben van már közel harminc hold csalamádé. Nem lesz gond az állami gazdaságban a tejtermelés emelése sem. J valósággá érett a ' földek ígérete ... A messzi mezőségeken sárguló, gazdag kalász-rónák hullámzanak. A levegőben csendesség van, forróság és gabonaszag. Az áhított friss szellők is talán elrejtőztek a mikosdi erdők árnyas rengetegeiben. S a kalászok gazdái, robotosai, verejtékező teremtői és türelmes varázslói ott vannak a tüzelő nap, s a megfeszített munka végtelen Arénájában....... Aratás van. A magyar paraszti nép sok edginél szebb, ünnepibb és nyugodtabb aratása. Néptelen falvak, üres porták, néma helységek sora van már a hátam mögött. Az élet, a falu, a gond, a szó és a reménykedés most az elúszott pusztákra költözött. Zalavég határában ahol még az őszön közös magágyba hullt a mag, most sok-sok egyéni kisember darabatja az óriási táblákat. Ki megnyugodnia és megtégedve, inen sokan pedig ezerszer megbánva azt az eszeveszett októberi napot, amikor feloszlottak. Ahogy a hatalmas, izzó határt jártam, az egyik dűlőben megszámláltam az aratókat. Nyolcvannégyen voltak. És ebből mindössze kettő volt fiatal. A legtöbb parcellán idős, öreg emberek gyűjtögették a kévéket. Hát így volna? ... Kiöregszik, elfogy a földműves nép? A tanácselnök felvilágosítása, válasza aztán mégis megnyugtató: — Az elmúlt években valóban igen sok fiatal elhagyta a gazdaságot, de az idei esztendőben már közel 30-an jöttek vissza. Haladás ez, bár még igen sok gazdaságból hiányzik a fiatal erő. Sok embert megkérdeztem, sok emberrel beszélgettem e vénséges megyeszéli faluban, ahol az elmúlt esztendők annyi sok mindent feje tetejére állítottak, ahol a türelem közömbössége, s a szépen kitervelt falugyarapítás rettenetes pazarlássá változott. Ma ötszáz holdon kövér kalászokat érlel a gabona, rendezték a birtokbaadásokat, befejezték a takarmányok betakarítását, nincs beadás, tiszta, világos az adó, tehát a megnyugvás s a bizakodó előrenézés minden feltétele adatott a faluban. De lehetne ott általános megelégedés, ahol huszonnégy szegény családnak maholnap kenyérgonddal kell küszködni, ahol mindenki szeme láttára pusztul a közel milliós — félig kész — szövetkezeti major, ahol negyedszáz embernek létkérdése a ma még nagyon keveset emlegetett szövetkezet? Meg kell csak kérdezni erről: Horváth Gyulát, Németh Gyulát, Vida Gyulát, Gudics Jánost, Szilasi Istvánt, Németh Gézát, Nagy Jánost, Márkus Károlyt és még számos gazdatársukat. Az ősszel, elváláskor azzal indultak el, hogy „megpróbálják”. S így egyedül, elhagyatva ez a próbálkozás egyre küzdelmesebb, elszántabb életharccá változik. Ezek az emberek valamennyien megnyugvást, s bátorítást éreznek abban, hogy kormányzatunk nem mondott le a szövetkezetekről . . . Ők most meg egyéniek, de ... , bizakodók, reménykedők a módosabb emberek is. Az egész ország sorsát figyelemmel kísérő, megfontolt földműves emberek előtt sohasem lehet szürkíteni, feledtetni azokat az erőfeszítéseket, s bölcs intézkedések sorát, amelyet az országvezetés a jobb, igazibb paraszti sorsért tesz. * Fejünk felett tüzesen fortyogott a delelő júniusi nap. Egyik árpaképe gyér árnyékában Nagy János 22 holdas gazdálkodóval a gazdaember, a falu s az ország helyzetéről beszélgettünk. Nagy gazda előre bocsátotta, hogy friss dologról nem tud, mert a paraszt ilyenkor nem ér rá újságot olvasni, amit elmond, az szíve és meggyőződése szava: — Jól, ügyesen csinál a munkás-paraszt kormány. Hagyja élni, létesülni a parasztot. Tudott dolog, hogy a földművesnép törekvésére, szorgalmára még sohasem fizetett rá az ország. — Hisz abban, érdemes ez? ... — Nekünk ez az életünk! Meg tudjuk mi különböztetni, ki az igazi jót akarónk, s kitől, mit várhatunk...? Mondják meg nyíltan az igazságot, értünk a szóból. S a mai országvezetés ereje, tekintélye és hitele az igaz szóban van. — A gabonaárak? .. Hát megmondom, én nem vártam ennyit. Aki dolgozik, termel annak lehet jövedelme ...! Ma tudunk tervezni, számítani, van mihez tartani magunkat. Nem kell félni kimondani, hogy az emberek saját helyzetünkön keresztül nézik a világot. Az idős földműves 22 kataszteren feleségével gazdálkodik. Egyik fia agráregyetemet végzett. Most gazdasági felügyelő. Havi keresete 1400 forint. Az öreg gazda egyre többet tűnődik el, hogy nem-e volna kifizetődőbb a fiúnak is a birtokon gazdálkodni. Nagyék az őszön fejezték be mintegy 120 ezer forint költséggel egy családi ház építését. Az istállóban hat darab szarvasmarha és három ló van. S a gazda nem tagadja, hogy az építkezéshez szükséges pénzösszeget jórészt még a múlt éven mint szövetkezeti tag keresete. Állatgondozó volt. Esztendőkön át a legjobb munkaegység-teljesítők közé tartozott. Ahogy beszélgetünk, bármiből indulunk is ki, Nagy bácsi szava minduntalan a szövetkezethez kanyarodik. Nem beszél „előnyökről”, „felsőbbrendűségről”, „felemelkedésről”, egyszerűen, őszintén, szívében gyökeredzetten említi mindazt, ami jó s ami hiba volt a szövetkezetben. Olyan gazda szavai ezek, aki szerette a dolgos emberek összefogását. Lassan éles árnyéka nő a kepesornak, s mi még a falu jelenéről, sorsáról beszélgetünk. — Ma az tetszik nekem a kormányzásban, hogy ott a felső helyeken is mindent úgy mondanak ahogy valóban van. Itt a belvízrendezés. Tíz évig senki elő sem hozta. Most odajutottunk, hogy a község közel 200 hold rétterülete nagyrészt elfásodott. A füvet nem eszik meg a jószágok. A csatornák 1937-ben voltak utoljára tisztítva. Van olyan rétterület, melyen éven át térdig áll a víz. Ha pénzzel nem is tud az állam segíteni, de valaki hozzáértő szervező is nagyon sokat érne, aki meg tudná mondani, hogy mit kell csinálni. Mi elvégeznénk a legszükségesebb dolgokat... — Mondták a tavaszon,, hogy az országnak nagy szüksége van az aprómagvakra. Most mégis egy olyan cséplőt küldött ide a gépállomás, mely nincs összeszerelve. Mit csináljunk azzal...? — Egyre több keserűséget és mérget okoz az az átkozott krumplibogár is. Milliós falkáik lerúgnak mindent. Itt jártak ugyan a porozok, de a dűlőknek csak az öregét permetezték meg. Mi küszködünk, törjük magunkat, hát mások se végezzenek félmunkát. Jobb sors csak jobb munkával lesz.. . JVTagy bácsi az égekre néz, aztán a szőke árpatáblára, majd kopott, öreg kaszája után nyúl. Nem hangzatos, kinyilatkoztatással, csak úgy önmagának mondja: — Hajaj... a kenyerét most sokkal jobban, meg kell dolgozni, mint a szövetkezetben ... Zalavégen pénteken délelőtt befejezték az őszi árpa aratását, számosan már harmadszor kapálják a kukoricát, harmadszor permetezik a szőlőt, s esténként, a csendes falusi beszélgetéseken egyre többen említik az őszt... és a szövetkezetét... Ágoston László Aratók a mikosdi-dűlőben... Arat, csépel a megye Napról napra nagyobb iramban folyik megyénkben az aratás. Vasárnapi számunkban közöltük, hogy a 11 ezer holdnyi őszi árpa össz-vetésterületnek learatták a 15 százalékát. Azóta már 26 százaléknál tart a megye. A termésátlag 11 és 15 mázsa között van. A rozs aratása is jól halad. Eddig a megye vetésterületének 10 százalékán jelzi a tarló, hogy megtörtént a betakarítás. A letenyei járásban az aratással párhuzamosan végzik a bíborhere cséplését. Az eddigi tapasztalatok szerint másfél mázsát csépelnek el egy holdról. Repcéből elég jó átlag mutatkozik. Holdanként a hat-hét mázsát is megadja. Búcsúszentlászlón már a rozsot aratják Búcsúszentlászló és Kisbucsa községek szorgos gazdálkodói a ma reggeli órákban befejez- t ték az őszi árpa aratását. A legügyesebb termelők szombaton délután már a rozs beta hárításához láttak. Az elmúlt napon közel tíz hold rozsot arattak le. Az őszi árpa- és rozstarlókon már számos gazda megkezdte a tarlószántást. A hét közepére községszerte megkezdik a másodnövények vetését. Két év után ismét Zalaegerszegen szerepel az Állami Népi Együttes A Magyar Állami Népi Együttes most lép első ízben a vidéki közönség elé új műsorával, a „Kisbojtár”-ral. A nagysikerű budapesti bemutató után hatalmas sikerrel szerepelt az Együttes Franciaországban, s most mutatja be először Zalaegerszeg dolgozóinak e 3 felvonásos, egész estét betöltő táncjátékát. Egy népmese hőse a Kisbojtár, aki nálánál hatalmasabb ellenséget győz le az összefogás. . . népi humánum segítségével. A Kisbojtár és Kata szerelmét rablók zavarják meg. A rablóvezérnek megtetszik Kata és olthatatlan vágyat érez a leány iránt. Cimborái segítségével a vásárban megtámadják és elrabolják Katát. A Jessbejtárt hosszú kalandok után állatbarátai segítségével (nyuszi, ló, medve) — jó tett helyébe jót várj — eljut a rablók tanyájához és sorra megvív a rablókkal. Végül a nagyerejű rablóvezérrel kerül szembe, s nagy harc árán legyőzve — megmenti Katát. A következő képben már áll a lakodalom, s a lakodalmas nép nagy szeretettel veszi körül, fergeteges tánccal ünnepli a szerelem diadalát. Káprázatos jelmezek — csodálatos díszletek, s szebbnélszebb táncok teszik felejthetetlenné a népi művészet ezen új gyöngyszemét. Rábai Miklós, az Együttes Kossuth-díjas művészeti vezetője eddigi összes műveiben arra törekedett, hogy — akár lírai vagy dramatikus tánc az — mindig legyen mondanivalója, s mindig a nép művészetét tolmácsolja. Ezen törkevései alapján születtek meg az Együttes műsorán azóta világhírnévre tett táncjátékok, amelyeket a zalaegerszegiek is jól ismernek az Együttes eddigi előadásaiból. Az Együttes tagjai legkedvesebb emlékeik közt őrzik annak a 2 év előtti előadásnak sikerét, amelyen a Liszt II. Rapszódiája után a zenekart és az Ecseri lakodalmai után a tánckart alig akarta leengedni a színpadról az egerszegi közönség. Az Együttes 120 taggal jön Zalaegerszegre, s dunántúli turnéja keretében csak egy előadást fog városunkban tartani, a kultúrház szabadtéri színpadán, ma este fél 9 órai kezdettel. Georgi Dimitrov (1882—1949) 1949. július 2-án, a Moszkva melletti «Borohiva» szanatatóriumban hosszas betegség után elhunyt Georgi Dimitrov, a világ munkásmozgalmának egyik legkiemelkedőbb alakja, a fasizmus elleni harc zászlóvivője, a bolgár nép nagy fia. Georgi Dimitrov neve az 1933—34-es években, a lipcsei per idején vált világszerte ismertté. E per során — amelyet a hitleri fasiszták a kommunisták ellen akartak felhasználni, — Dimitrov elvtárs bátor fellépésével figyelmeztette az egész világot a fasizmus elleni harcra. Szegény munkáscsalád gyermeke. Maga is mint nyomdai munkás került közel a szocialista eszmékhez és ennek szentelte egész életét. A bolgár fasiszták, a burzsoázia elüldözte hazájából és 22 évig emigrációban élt. 1941—44 között nagy érdemeket szerzett hazájának felszabadításában. 1945-ben tért vissza Bulgáriába, ahol nagy erővel vezette, irányította a bolgár nép harcát a szocialista haza felépítéséért. Nem sokáig dolgozhatott hazája felvirágzásáért, de rövid négy esztendő alatt is hatalmas sikereket ért el a bolgár nép a kommunisták, Dimitrov elvtárs vezetésével. Halálával a nemzetközi munkásmozgalom az egyik legnagyszerűbb harcosát vesztette el.