Zalai Hírlap, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

4._____ Így dolgozott a zalaegerszegi nőtanács az első félévben Zalaegerszeg város nőtanácsa az országos nőkonferencia határozatának megfelelően és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IV. kongresszusának szellemében, a helyi adottságok figyelembe vételével végezte munkáját. Január hónapban a nők társadalmi, politikai és közéleti nevelése érdekében a Helyőrségi Tiszti Klubbal közösen megszerveztük, illetve megalakítottuk a katonafeleségek tanácsát, negyvennyolc asszonynyal. Az asszonyok megbarátkoztak és közelebb jutottak egymáshoz. Ismerkedési estek tartása, varró- és szabó szakkör, időszerű kérdésekből előadás, orvosi előadások, és a gyermekek neveléséről szóló élőelőadások tartása tette ezt lehetővé. Létrehozták a Tiszti Klubban a gyermekszobát és ez évben megrendezték a gyermeknapot is. Január hónapban a városi nőtanács MSZMP csoportját is megalakítottuk,amely nagy segítséget adott a munkához. A félévi iskolai értesítő kiadása előtt az SZM és a nőtanács együttműködése érdekében megbeszélést tartottunk az iskolaigazgatókkal és az SZM- elnökökkel. Megbeszéltük az ifjúság nevelésének kérdéseit, és ezzel kapcsolatban a pedagógiai előadások megindítását. Az előadássorozat a tanév végéig tartott. A szülők érdeklődést mutattak a családi nevelésről szóló előadások iránt, és mintegy10O0 szülő vett részt ezeken. Nemrég hozták létre a háziasszonyok részére a Háziipari Szövetkezet fiókrészlegét, kb. 50—60 asszonnyal. Kezdetben szép munkalehetőségeket biztosított a szövetkezet, de sajnos, a minisztérium nem engedélyezte a működést, és így be kellett szüntetni. A »Gyermekvárosért« téglajegyek eladása volt egyik fő feladatunk, és ennek a mozgalomnak az érdekében tartottuk meg a nőtanács farsangi bálját is, amelynek erkölcsi és anyagi sikere igen jónak mondható. Itt is megmutatkozott a város asszonyainak aktivitása. A bál tiszta bevételét, 3122,70 forintot a Gyermekváros javára átadtunk. Kisgyűléseket tartottunk Clara Zetkin életéről. Majd munkánk eredményét megmutatta március 7-én tartott nagygyűlésünk. A kultúrház nagyterme kicsinek bizonyult. A gyűlésen 600—700 asszony vett részt. Jól sikerültek az üzemekben tartott nőnapok is. A nőnap sikerének köszönthető, hogy sok asszony kérte, melyik körzetben dolgozhatna. A nőnap sikerének tulajdonítható az is, hogy megalakult városunkban a III. körzeti nőtanács, így tehát városunkban öt körzet működik. Március 13-án tartott vezetőségi ülésünkről tiltakozó táviratot küldtünk a Béke Világtanács részére. Ebben a táviratban követeltük Dzsamilla Buhired algériai szabadságharcos szabadon bocsátását, és a kényszermunka alól való felmentését. Március hónapban a nagymamák találkozóját rendeztük meg, amelynek igen nagy sikere volt. Sok édesanya, illetve nagymama ismertette, hogy ők a múltban milyen nehéz körülmények között tartották fenn családjukat. Ők úgy gondolják, hogy minél több fiatallal kellene a múltat ismertetni, hogy a jelent jobban meg tudják becsülni. Az I. körzetben "Gyermeknevelés« címmel volt előadás a nőnap keretében, valamint a IV. és V. körzetben orvosi előadással összekötött nőnapot tartottunk. Április 4-én a párt és a törregszervezetek programjához kapcsolódva, a szovjet katonai temetőt hoztuk rendbe, virággal díszítettük a sírokat, és koszorúkat helyeztünk el a szovjet katonai temető emlékművén. Április hónapban Neszelén 21 taggal alakítottunk nőtanácsot, amely termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztasszonyokból alakult. Neszelén és a katonafeleségek tanácsában, valamint mind az öt zalaegerszegi körzetben békegyűlést tartottunk. A békegyűléseket körülbelül kétszázan hallgatták meg. Komoly munkát fejtettünk ki, és minden időnket a nemzetközi gyermeknap szervezésére fordítottuk. Ennek meg is volt az eredménye, mert hat-hétezer gyermek és szülő vett részt az egész napot betöltő gyermeknapi ünnepsége-ken. Május hónapban »A családi nevelésről» címmel szülői értekezleteket tartottunk min-den iskolában, amelyen a vá-rosi nőtanács aktivistái is részt vettek. Ezeken az értekezleteken körülbelül ezer szülő jelent meg. Az értekezletek sikerét bizonyítja, hogy utána a szülők kérték: a következő tanévben is tartson hasonló értekezleteket közösen a nőtanács és az SZM. Általános vélemény a szülők és pedagógusok részéről, hogy ezek az előadások sokban segítik a gyermekek tanulmányi előmenetelét. Június hónapban városunkban az Orságos Nőtanács kiküldötte, Asztalos Jánosné elvtársnő beszámolót tartott az NDNSZ IV. kongresszusának anyagáról. A beszámoló nagy érdeklődést keltett a város aszszonyai körében. Több üzemi nőbizottságnál is tartottunk kongresszusi beszámolót. Ebben a hónapban az egervári nőtanács hívta meg baráti találkozóra nőtanácsunkat. Ezen a találkozón mintegy 17-en vettünk részt és tapasztalatcserét végeztünk, az eddig végzett munkánkról. A tanév befejezésével a városi nőtanács összevont szülői munkaközösségi értekezletet tartott, amelyen értékeltük az SZM-ben végzett évi munkát. E hónapban nőtanácsunk aktívái családlátogatásokat végeztek és elbeszélgettek a gyermekek kettős neveléséről. A félévi munkánk során sokan keresték fel a nőtanácsot városunk területéről egyéni problémával, és mindenkor igyekeztünk a jogos panaszokon, illetve problémákon segíteni. Czigány Jánosné, a városi nőtanács titkára Kócbaba Volt egyszer egy kócbaba, kenderkóc volt a haja, csutka volt a dereka, ilyen volt a kócbaba. Mindig készült sétálni, tán vőlegényt találni, a haját kisütötte, a száját kifestötte. Tükör előtt illegett nap-nap után eleget, mikor végre elindult, az ég éppen beborult. Aztán jött egy katona, puskája volt, meg lova, ránézett a kócbába, s elment vele moziba. Csukás István rí «• uttr ■■ i bussunk — hozzunk MÁLNAVAGY SZAMÓCALIKŐR 5 deciliter vizet 43 dekagramm cukorral felforralunk, 3 deciliter szeszt, 50 dekagramm málnát vagy szamócát uborkás üvegbe téve, ráöntjük a lehűtött cukros vizet, és 5—6 napig szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Szűrőpapíron vagy ruhán átszűrjük. Üvegekbe töltve, ledugaszoljuk. Három hét múlva fogyaszthatjuk. TOLÓFÁNK. Két és fél deci tejet, ugyan- annyi vizet felforralunk. A forró vizestejbe annyi lisztet tev szűk, hogy burgonyapüré kevénységű tésztát kapjunk. Jól felkeverjük és hűlni hagyjuk. —? Négy tojássárgáját a kihűlti tésztába dolgozunk, majd a f. négy tojás keményre vert hab- fát belekeverjük. Kanállal bő, a nem túl forró zsírban lassú■ tűznél sütjük. Még forrón fa- t , héjas cukorban megforgatjuk. i ZALAI HÍRLAP Gyermek és a gyufa Nemrég Kiskomárom utcáján ballagott egy kisfiú, kezében teli gyufás dobozzal. Egyegy szálat kihúzott belőle és nagy élvezettel lőtte ki ujjai közül a lángra lobbantott szálat. Nem volt a közelben gyúlékony anyag, így nem okozott kárt. A gondatlanság azonban tűzesettel járhat. A fiút édesapja vagy hozzátartozója nyilván azzal a céllal küldte a boltba, hogy hozzon neki gyufát. S a gyermek gondatlanul szórakozott vele az utcán. A tűzesetek nagy része — ezt a statisztika igazolja — abból ered, hogy gyermek vagy gyermekek kezébe kerül a «tüzes játék», és hol egy pajtában, hol a szalmakazal tövében mutatják be egymásnak a felnőttektől ellesett különböző mutatványokat a gyufaszálakkal. Egy lángra lobbant gyufafej aztán ezres, tízezres értékeket semmisít meg. Családok éveken át összegürcölt vagyonát teszi tönkre. Egész életükön át szorgalmasan dolgozó emberek kezdhetik élőlről beszerezni a legszükségesebbet egy szál gyufa miatt. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra. Vajon a gyufa a hibás? Egészen bizonyos, hogy rem! A gyermek ártatlannak tekinti a gyufával való játékot. Ha még tüzet is okoz vele, akkor is elszalad. Nem ismeri a következményét, és mikorra valamelyik felnőtt észreveszi, hogy ég a kazal, épület, már csaknem késő a tűzoltók beavatkozása, így tehát nem is a gyufa s nem is annyira a gyermek felelős a tűzesetért, mint a szülő és a társadalom. Minden házban akad olyan zárható fiók, amelyben el lehet helyezni a gyufát, ahol a gyermek nem fér hozzá. A felnőttek azonban eléggé könnyelműek. Csak akkor bánkódnak már az istállóablakban, az asztalsarkán és még ezer helyen otthagyott gyufás doboz miatt, amikor hamuvá lett a tető a fejük felett. Előfordul, hogy a szülőnek gyorsan szüksége van egy doboz gyufára, és elküldi a gyereket. Az gyorsabban mozog. A helyes mégis az, ha a szülő időben gondoskodik egyéb bevásárláskor a gyufáról is. Nem lehet például senki nyugodt amiatt, hogy a boltból hazáig nem csinál-e valamit a gyermek a gyufával. A kiskomáromi esetben — rágondolni is rossz — előfordulhatott volna, hogy egy arra haladó, gabonával megrakott szekérbe pattintja az égő gyufaszálat a gyerek. Ebben az esetben még ember életébe is kerülhet az «ártatlan« játék. Szerte a határban már szemesedik a kukorica. Kedvenc szórakozása a fiataloknak, hogy kint az erdőszélen, legeltetés közben tüzet raknak, sütik a kukoricát. Több példa bizonyítja, hogy a kukoricasütés után otthagyják az égő tüzet, amely az erdőre, boglyákba rakott szálastakarmányokra is kiterjed. Nem elég számtalanszor elmondani, de cselekedni kell azért, hogy minél kevesebb esetben forduljon elő tűz a gyermek és a gyufa, no meg a szülői gondatlanság miatt. Minden felnőtt tartja kötelességének, hogy ha kezébe került a gyermeknek a gyufa, vegye el tőle azt, míg ezreket érő gazdasági értékekben nem lobban lángra. (b) Az udvariatlan választási törvény Az «Europe« című olasz folyóirat levelet kapott firenzei női olvasónőjétől, aki ezt írja: »Tudják-e önök, hogy bennünket, nőket most arra kényszerítenek, hogy bemondjuk korunkat, ha szavazni akarunk?» Erre a panaszra a szerkesztőségi »levelesláda« rovatvezetője azt válaszolta, hogy ez az intézkedés lehet törvényszerű, de semmiképpen sem ügyes. Pártállásra való tekintet nélkül minden nő mérges azért, ha ilyesmit be kell vallania és egy csöppet sem lenne csodálatos, hogy ha néhányan ezt a kötelezettséget sok egyéb korlátozásnál súlyosabbnak ítélnék ...« 1958. augusztus 1 Apró tanácsok Az üvegdugót, ha beszorult az üvegbe, a következőképpen lehet eltávolítani. Forró vízbe mártott ruhával kell leborítani az üveg nyakát. A meleg hatására az üveg nyaka kitágul, és a dugót könnyen kihúzhatjuk. A parafadugót, ha palackba szorult, zsineg- vagy dróthúzók-kal kell hirtelen mozdulattal kirántani. Ecet almahéjból. Almahéjat vagdaljunk össze, és tegyük két literes befőttes üvegbe hat centiméter magasan, öntsünk rá annyi hideg vizet, hogy az almát hat centiméterre lepje el. Egy liter vízhez tegyünk tíz dekagramm cukrot. Kössük le az üveget füllel, és hagyjuk tíz napig állni, aztán szűrjük le, és tegyük üvegekbe. Tej megóvása az összemenéstől. Ha gyanús a tej, akkor ne az egész nagy mennyiséget egyszerre, hanem hirtelen lángon 2—3 deciliteres részletekben főzzük fel. Ha észrevesszük, hogy felforralás előtt sűrűsödik, vegyük le gyorsan a tűzről és tegyünk hozzá literenként egy késhegyi szódabikarbónát. Ez megakadályozza a túrósodást. Az ételmérgezés főtt tészta gondatlan kezelése esetén könnyen fertőződhetnek, szennyeződhetnek. A piszkos kézről, a mosatlan, szenynyes edényről könnyen kerülhetnek fertőzőképes baktériumok az élelmiszerbe, és ott elszaporodva, különféle mérgeket termelnek. Az ilyen ételt hiába forralják, hiába melegítik, az eljárás a baktériumot megölheti, de a mérget, a toxint nem semmisíti meg, és havalaki elfogyasztja, súlyosan megbetegedhet, hányás, hasmenés, hasfájás, láz és görcsök•tünetei között. • Különösen nyáron, amikor amelegben a baktériumok gyorsabban szaporodnak, fertőződnhetik ilyen módon a sok kézen átmenő, gyakran fogdosott (•étel, és nem egyszer okoz tömeges megbetegedéseket. Ezért stiltják az egészségügyi rendellkezések az ételek fogdosását, s ezért ajánlatos a kifőtt tésztára ,csak közvetlenül a fogyasztás felett rászórni az ízesítőt. Az ízesítőben ugyanis — ha a tészitán sokáig áll — gyorsabban szaporodnak a kórokozók, (mint a kifőtt tészta belsejében, mert ott a főzés tönkretette (őket. ) Végül ezért nem ajánlatos (•a maradék ételek későbbi időire, esetleg másnapra való elralkása. Az ételmérgezésnél tehát elsősorban nem a szervezetbe jutott baktériumok, hanem abaktériumok hatására az állott élelmiszerekben termelődött imérgek káros hatásával kell számolni. Ezért nem ajánlatos az állotti ételek fogyasztása. Az ételmérgezés tulajdonképpen bélfertőzés. A bélfertőzésnek az a különleges formája, amit nem az életképes kórokozók, hanem az ételben jelenlevő, esetleg már nem is élő — a főzés, forralás során elpusztult — baktériumok mérge okoz a bélrendszerben, illetve szervezetben. A húsneműek, tejtermékek, fagylaltok, cukrászsütemények. Hogyan keresett társat a kutya — Burját népmese — Azt mesélik, hogy a kutya valamikor réges-régen magánosan élt az erdőben. Egy napon megunta az egyedüllétet — elindult, hogy társat keressen magának, akivel együtt lakhatna. De olyan társat akart, aki mindennél erősebb a világon, és nem fél senkitől. Azt hitte a kutya, hogy a farkas a legerősebb. Felkereste hát és azt mondta neki: — Hallod-e, farkas! Éljünk ezután együtt! — Jól van, én nem bánom — felelte a farkas. Attól fogva együtt éltek. A kutya egyszer csörtetést hallott az erdőben, és ugatni kezdett. — Ne ugass, kutya — csöndesítette a farkas ■—, mert idejön a medve, és mindkettőnket széttép. »Ahá — gondolta a kutya úgy látszik, a medve a legerősebb a világon, mert még a farkas is fél tőle!» Otthagyta hát a farkast és elindult az erdőbe, hogy megkeresse a medvét. Meg is találta, és azt mondta neki: — Hallod-e, medve! Éljünk eztán együtt! — Jól van, éljünk — állott rá a medve. Attól kezdve együtt élt a kutya meg a medve. A kutya egy éjszaka megint neszt hallott az erdőben. Hangos ugatásba kezdett. Megijedt a medve, és rámordult: — Hallgass, te kutya, mert meghallja az oroszlán, idejön és felfal téged is, engem is! «Hát nem a medve a legerősebb, ha fél az oroszlántól! — gondolta a kutya. — Úgy látszik, az oroszlán a legerősebb a világon!» Futott az oroszlánhoz, így szólt hozzá: — Éljünk eztán együtt, oroszlán! — Nem bánom, legyen úgy! — felelte az oroszlán. És attól fogva együtt éltek. Nem sok idő telt el, a kutya egy éjszaka megint ugatni kezdett. Az oroszlán csödesíteni kezdte: — Ne ugass, kutya, idejön az ember, ránk fogja a rettenetes vasat, és megöl mindkettőnket! ■«Úgy látszik, nem is az oroszlán a legerősebb — gondolta a kutya. — Hanem az ember!« Azzal elfutott, hogy megkeresse az embert. Amikor rátalált, azt mondta neki: — Hallod-e, ember! Éljünk eztán együtt! Is áállott az ember, és kunyhójába vezette a kutyát. A kutya egy éjjel zajt hallott, és ugatni kezdett. Az ember felébredt. Nemhogy csöndesítette volna a kutyát, de rákiáltott: — Hangosabban ugass, kutyám! Hangosabban! A kutya akkor látta, hogy az ember nem fél semmitől, és ő a legerősebb a világon. Azóta az emberrel él, és hűségesen szolgálja.