Zalai Hírlap, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

­Világ proletárjai, egyesüljetek! ZALAI AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA­IRA: 50 FILLÉR 1959. június 2., kedd ASSaHKaHRISZI IV. évf. 127. szám Nyikita Hruscsov és Enver Hodzsa beszéde a tiranai albán-szovjet barátsági nagygyűlésen Tirana. (TASZSZ) Szomba­ton délután Tiranában Szkan­­der bég téren albán—szovjet barátsági nagygyűlés volt. A gyűlés résztvevői kitörő lelke­sedéssel fogadták az emelvé­nyen megjelenő N. Sz. Hrus­­csovot, a szovjet párt- és kor­mányküldöttség tagjait, Enver Hodzsát, Mehmet Shehut és Albánia más vezetőit. A nagygyűlés első szónoka Enver Hodzsa, az Albán Mun­kapárt Központi Bizottságának első titkára volt. Üdvözölte a ■szovjet küldöttség vezetőjét és tagjait, majd a szovjet és az albán párt- és kormánykül­döttség tárgyalásairól beszélt. Elmondotta, hogy a tárgyalá­sok és aláírt okmányok újból megmutatták és még jobban­­ megerősítették a vélemények­­egységét az összes megvitatott kérdésekben. Az Albán Népköztársaság mindig nagy figyelmet szentelt szomszédaihoz fűződő kapcso­latainak — jelentette ki Enver Hodzsa —. Azon fáradozunk, és a jövőben is azon fogunk mun­kálkodni, hogy e kapcsolatok jószomszédi kapcsolatok legye­nek és a békés együttélés elvei alapján fejlődjenek. Kormá­nyunk, mint mindig, kész a jö­vőben is a kölcsönös barátsá­gon, az egyenlőségen és az egy­más belügyeibe való be nem­­avatkozáson alapuló államközi kapcsolatokat fenntartani a­­szomszédos Jugoszláviával. Az albán népet szoros barátság fűzi Jugoszlávia népeihez en­nek a forrása a közös ellenség ellen vívott harc. Mi mindig vigyázni fogunk erre az őszinte barátságra és kudarc vár azokra, akik ellenséges érzelmeket akar­nak elhinteni testvéri né­peink között. Jó viszonyban akarunk élni Olaszországgal és Görögország­gal is — folytatta Enver Hod­zsa —. Úgy véljük, hogy ez kölcsönösen érdekében áll né­peinknek és a béke ügyének. Az olasz kormány azonban,­­mint ez ismeretes, a szovjet kormány figyelmeztetése, a mi kormányunk és más békeszere­tő ország figyelmeztetése elle­nére az utóbbi időben hozzájá­rult, hogy amerikai rakétatá­maszpontokat létesítsenek Olaszország területén. Hasonló ■célokat tartanak szem előtt Görögország vezető körei is. Kormányunk szeretné remél­ni, hogy a szóbanforgó országok kormányai szem előtt tartják népeik és a béke érdekeit és nem vállalják ezt a pusztító utat — hangsúlyozta Enver Hodzsa. Pártunk és kormá­nyunk őszintén üdvözli Hrus­­­csovna­k azt a nagyjelentőségű javaslatát, hogy a Balkán és­­az Adriai-tenger térsége legyen atommentes békeövezet. Úgy véljük — mondotta a továbbiakban — elérkezett az ideje annak, hogy megvalósítsuk a ro­mán kormánynak a balkáni kormányfői értekezlet ösz­­szehívására vonatkozó ja­vaslatát is. Reméljük, hogy a Földközi-ten­geri térség országainak kormá­nyai felismerik az atom- és ra-­­ kétatámaszpontokt­ól származó veszélyt és összefogott erővel olyan értelmű megállapodásra jutnak, hogy nem engedélyezik atom- és rakétatámaszpontok létesítését országaik területén. Ezután N. Sz. Hruscsov, a szovjet küldöttség vezetője lé­pett a mikrofonhoz. A szovjet kormányfő köszönetet mondott Albánia dolgozóinak azért a testvéri fogadtatásért, amely­ben a szovjet párt- és kormány­­küldöttséget részesítették. A népi Albánia szocialista építé­sének sikereiről szólva megál­lapította, hogy ezek a sikerek meggyőzően pél­dázzák a kis népek és a kis országok sorsának alapvető különbségét a szocializmus­ban és a kapitalizmusban. A szovjet küldöttség vezető­je beszéde további részében foglalkozott a genfi külügymi­niszteri értekezlettel is. Fel­sorolta a szocialista országok kormányainak a nemzetközi feszültség enyhítésére tett lé­péseit, majd hangsúlyozta, hogy ugyanerre irányulnak a Genfiben tárgyaló szovjet kül­döttség erőfeszítései is. Sajnos, — mondotta — a nyugati ha­talmak részéről nem látunk tö­rekvést az égető nemzetközi kérdések megoldására. A nyu­gati hatalmak Genfben előter­jesztett berlini tárgyú javasla­tai azt mutatják, hogy e javas­latok szerzői helytelenül értel­mezik a kérdés lényegét. A Herrer úr által előterjesztett 7 pontos tervezet egyetlen tár­gyalási elemet sem tartalmaz. A Szovjetunió őszintén óhatja a megegyezést, de elutasítja azt az elvet, hogy az egyik fél rákényszerítse saját feltételeit a másikra. Hajlandók vagyunk megvi­tatni minden olyan javaslatot, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, a háborús konflik­tus kirekesztésére és a békés együttélés feltételeinek megte­remtésére irányul. Ha tárgyaló­feleink szándéka más, termé­szetesen nehéz lesz kölcsönös megértésre jutni és olyan kö­zös megoldást találni, amely mindkét fél számára kielégítő lenne. Hruscsov a továbbiakban érintette Franciaország, Nyu­­gat-Németország viszonyainak kérdését. Rámutatott, mennyire tarthatatlan az az érvelés, hogy Nyugat-Németország NATO- tagsága garanciát nyújt a né­met militarizmus feltámadásá­val szemben. Felfegyverezni Nyugat-Né­­metországot, ellátni atomfegy­verrel, segíteni hadserege fel­állításában, azzal a gondolattal, hogy őt úgyis ellenőrizni fog­ják — egyértelmű az öngyil­kossággal. Nem is olyan sok idő múlt el azóta, hogy egyes ál­lamférfiak, akik ma kedvükre ölelik Adenauert, Nagy-Bri­­tanniába és más országokba menekültek a német csapatok elől. Mindez elég gyorsan ki­­röp­pent emlékezetükből. Nyil­ván nem vonták le a kellő ta­nulságokat abból a két há­borúból, amelyet a német militarizmus robbantott ki. A legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk. A Balkánt már régóta Európa puskaporos hor­dójának tartották. Minthogy a balkáni országok többségében népi hatalom van, és minthogy létrejött a szocialista világrend­­szer, a helyzet itt is lényegesen megváltozott. A p­etriventei is­kola nyitott ka­puján belépve nem számítottam arra, hogy egy nagy készü­lődés közepébe csöp­penek. De így történt. A ko­molykodó tekintetű úttörőpaj­tások kipirult arccal rakosgat­ták szekérre a sátorlapokat, szalmazsákokat, élelmiszerrel teli kosarakat. Kirándulásra készültek a valkonyai erdőbe. Néztem őket, csöndesen és hosz­­szasan. Hatalmába kerített né­hány percre az emlékezés. Én is voltam úttörő, távol innen és régen, egy évtizeddel ezelőtt. Mi is készültünk táborozni, sá­tort verni, kondérban gulyást főzni, számháborúzni. Ha úgy visszagondolok, elvonulnak előttem az arcok, alakok, látni vélem a szegényes ruhákat, sza­kadozott tornacipőket. Azokban az esztendőkben kezdett lába­dozni a termelőszövetkezeti mozgalom a mi vidékünkön, sok harccal, küszködéssel. Ez nemcsak a szövetkezeti tago­kon látszott meg, nemcsak szü­leinken, de rajtunk, gyereke­ken is. Hogy őszinte legyek, ak­kor még azzal váltunk ki a kö­zépparaszt gyerekek közül, hogy foltos volt a ruhánk, egyáltalán nem tartottunk, lépést a gyer­mekcipő divattal. De gondolomk­, hogy ez nemcsak a Viharsarok­ban volt így, hanem itt Zalá­ban is. Kacagás ébreszt fel gondola­taimból. Tarka kendőket fod­roz a szél, nevető arcok, jó ru­hák, divatos cipők körülöttem. Kérdezem, a gyerekektől, hogy közülük kinek a szülője szövetkezett tag. Hárman is ug­ranak. Végigmérem őket, a ru­hájukat, aztán visszanézek a többiekre. Ezek a fiúk most az­zal válnak ki a többiek közül, hogy jobban öltözöttek. Foltot nagyítóval sem lehetne találni öltözetükön. Tiszta ingük van, jó szandáljuk. Leülünk a pázsitra, szemtől szembe, hogy beszélgessünk. Szavaik mögött ott bujkál az ébredő öntudat: büszkék arra, hogy szüleik termelőszövetke­zeti tagok. Jól megy a soruk, sokmindenre telik. — Az én apám öt—hatszáz forintot kap havonta — mondja a pöttömnyi Kocsmáros Jóska, aki hetedikes és négyes tanuló. Hozzáteszi gyorsan azt is, hogy: — meg búzát, s cukrot is, év­végén sok pénzt hoz haza. Apám már hét éve téesz-tan. Faggatom a gyerekeket, hogy mit ettek ma. Röpködnek a vá­laszok: reggelre zsíros, s vajas kenyeret, kávét, ebédre papri­kás krumplit, babfőzeléket. Már nem ismerik, vagy talán meg sem ennék a ■‘■‘valamit víz a víz» levest, kukoricakását, puliszkát, a kenyér sem ízlene csak úgy magában. Tessék, le lehet itt is mérni a változáso­kat. Érdekli őket a termelőszövet­kezet, a faluban munkálkodó Aranykalász. Betéve fújják az adatait. Szoktak segíteni a kö­zösben. Az iskolával már több­ször voltak kinn. Amolyan «patronálási láz» van az iskola és a termelőszövetkezet között. Most is a szövetkezet kocsija szállítja el a valkonyai erdőbe a sátortáborozáshoz szükséges felszereléseket. A gyerekek a nyári időszakban segítenek gyomlálni, kalászt gyűjteni, így találkozik Petriventén az élet és az iskola. P. J. Mai iskolások Nagy gondot fordítanak az alig két éve működő zalaszent­­balázsi Petőfi Termelőszövetkezetben a szarvasmarhatenyészet fejlesztésére. Ma már csaknem háromszáz hízómarhát, tehenet és növendéket tartanak a közös gazdaságban. A több mint száz egyedből álló növendék csordát a szabadszállásokon nevelik. A jószágok sokkal edzettebbek, takarmányértékesítő képességük nagyobb, mint a zárt istállókban nevelt növendékeké. Képün­kön a legelő növendék csorda egy része látható. A szocialista országok fon­tos tényezői a Balkán bé­kéjének. A Szovjetunió és minden szo­cialista ország azt tartja, hogy a népeknek itt, a Balkánon kell harcolniuk azért, hogy ezen a félszigeten és az egész Földközi tengeri medencében ne legye­nek rakétatámaszpontok, sem atomfegyverek. Ez nagyban hozzájárulna a Földközi-ten­geri térség tartós békéjének szavatolásához. Az atom- és rakétatámaszpont-mentes öve­zet tervének megvalósításához. Hruscsov beszéde befejező részében ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség albá­niai tárgyalásai szívélyes, test­véri légkörben folytak és a né­zetek teljes­ességét bizonyítot­ták minden kérdésben. A tár­gyalások eredményeképpen alá­írt közös nyilatkozat Albánia és a Szovjetunió barátságának és testvéri együttműködésének további elmélyítését szolgálja. (MTI) Csepeli kerékpárok 4 világrészben A Csepel Művek termékei iránt egyre több külföldi or­szág érdeklődik, s a gyár ön­álló exportját lebonyolító Pan­nónia Külkereskedelmi Vállalat jelenleg több mint negyven or­szágba szállít motorkerékpárt, kerékpárt, varrógépet. A csepe­li kerékpárokat négy világrész országai vásárolják. A mai mánnánkból 1­ 00 — Oteles emberek — Tanácsaink hétköznapjai — A bíróságról jelentjük —­ Termelőszövetkezeteink életéből — A vasárnap sportja Elkészült a gyümölcstermelő tájak beosztása A fajtaminősítő tanács szak­emberei a megyei szakbizottsá­gok javaslatai alapján elkészí­tették az egész ország területé­re a gyümölcstermelő tájak be­osztását és az egyes termőtája­kon telepíthető árugyümölcs­fajták jegyzékét. A szőlő-, gyü­mölcs- és borgazdálkodásról szóló törvényerejű rendelet ér­telmében az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni termelők a jövőben csupán a termőfajták szaporítóanyagát használhatják fel az árugyü­mölcsök telepítésénél. A házi kertekben továbbra is tetszés szerinti fajtákat ültet­hetnek a termelők. (MTI) Megnyitották a könyv ünnepi hetét • Három író a zalaegerszegi és nagykanizsai megnyitón Bensőséges ünnepség keretében nyitották meg 30-án este a zalaegerszegi TIT klubban az ünnepi könyvhetet. A megjelent közel het­ven könyvbarát előtt Czigány József tanár be­szélt a könyvhét jelentőségéről és röviden mél­tatta a megjelent új műveket. Ez alkalommal mutatkozott be a nyilvános­ság előtt először a zalaegerszegi Városi Műve­lődési Ház Komiját Aladár irodalmi színpada. A fiatalokból álló műkedvelők jó előadásban tolmácsolták a zalaegerszegi ünnepségeken megjelent Szabó István, József Attila-díjas író «A varázslat kertje» című hangulatos no­velláját, melyet a hallgatóság tetszéssel foga­dott. Ugyancsak elismerő tapssal jutalmazták Örvös Lajos költő verseit és Kelemen Sándor író novelláját. Az ünnepség­­befejeztével a könyvesbolt meg­kezdte a könyvhétre megjelent új irodalmi al­kotások árusítását. A megnyitón résztvevő há­rom író örömmel dedikálta műveit a vásárlók­nak, majd hosszasan elbeszélgettek velük iro­dalmi kérdésekről. A megyénkbe érkezett írók vasárnap résztvettek a nagykanizsai ünnepi könyvhét megnyitóján, s még aznap ellátogat­tak több termelőszövetkezeti községbe. Tegnap a Zalaegerszegi Ruhagyárat tekintették meg és ankéton ismerkedtek a Ruhagyár dolgozói­val. Vásár az ernyők alatt — Hagy az érdeklődés az ü­nnepi könyvhét t­imm iránt — Az írók kiadók, és olvasók közös, pirosbetűs ünnepének nem kedvezett az időjárás: az ünnepi könyvhét első napján meg-megújult a zápor, s az ala­csonyan gomolygó sötét felhők a lakásba parancsolták vissza azokat, akik nem vállalták an­nak kockázatát, hogy a frissen utcára került kötetek megszer­zésének élményéért cserébe »hideg zuhanyt« kapjanak. Mert az utcán, a könyvesbolt, a nőtanács és a fiatalok alkal­mi sátraiban a kedvezőtlen idő dacára ott vártak Zalaegersze­gen az olvasóra a klasszikus és jelenkori, a külföldi és hazai írók alkotásai, a tetszetős kön­tösbe öltöztetett kötetek. Voltak persze, sokan voltak olyanok, akik az otthoni pihe­nés helyett az esőkabátot, er­nyőt választották, s már a könyvhét első óráiban megvet­ték azokat a műveket, amelyek felkeltették érdeklődésüket, s vételáruk egybeesett pénztár­cájuk teherbíró képességével. A KISZ hullámlemezből készült könyvsátrát főleg a fia­talok keresték fel. B. Ferenc, nyolcadikos általános iskolás tétova lépésekkel állt a pult elé: — Ifjúsági könyvet szeretnék vásárolni ... — mondta ki szí­ve nagy vágyát —, olyant, ame­lyik izgalmas harcokról szól. Az alkalmi eladóként ügykö­dő lány több kötetet tett a pultra, s biztató szót is mon­dott melléje: — Lapozd csak át őket, s vá­laszd ki azt, amelyik a leg­jobban tetszik. Feri nem kérette magát. Előbb Balázs Béla »Karcsi ka­landjai«-t forgatta hosszasan, majd Corrinth műve, «A trójai fiúk«, Dékány András kötete, az »Afrikából jöttek» következ­tek ebben a sorban. A végén azután mégis E. C. Vivian «Ro­bin Hood«-ja mellett döntött. — Ezt veszem meg — mond­ta —, láttam a történetet fil­men is, úgy nagyon tetszett... Bizonyára leírva még érdeke­sebb lesz. Tizenöt forintot tett a könyv helyére, — csupa aprópénzben. Mosolyogtak a körülállók, Feri azonban megvédte a tíz-, húsz­és ötvenfilléresek becsületét: — így kaptam én is . . . pa­pírhulladékot gyűjtöttem, ab­ból telett a könyvre! I­ nőtanács sátránál kö­zépkorú férfi állt meg: H. Jó­zsef gyári munkás. — Regényt vennék . . . olyant, amelyik a mai életről szól . . . Úgy hallottam, hogy megjelent az «Októberi vihar» folytatása. Még be sem fejezte a mon­datot, a nőtanács ügyeletes asz­­szonya már oda is tette eléje Berkes­ András új művét, a »Vihar után«-t, melyben a szer­ző tovább pergeti a nagy sikert aratott «Októberi vihar» hősei­nek életét. S mert a vásárlás varázsa örömmé oldódik a könyvet szerető ember szívé­ben, oda került melléje Mes­terházi Lajos «Pokoljárás«-a, valamint Kocsetov regénye,­­»A Jer­so­v-f­ivérek« is. — Hetvenöt forint — állapí­tották meg közösen a három könyv vételárát, s a fizetés egyébként «nehézkes« munkája most másodpercek alatt meg­oldódott. — Szeretek olvasni, szabad időm nagy részét a könyvek társaságában töltöm — mondta H. József. — Jut a fizetésemből könyvekre is, s régi tartozáso­mat törlesztem magammal szemben, amikor olvasásból pó­tolom a fiatal években elmu­lasztottakat . . . Az írott szó igézetéért persze a dolgozók nagy részének nem kell a könyvsátrakhoz mennie. A megyeszékhely húsz üzemé­ben, vállalatánál, intézményé­nél könyvheti vásárt rendez a Könyvesbolt a «kapukon be­lül». A Ruhagyár, a Zalai Kő­olajipari Vállalat, a Vasgyár, az Autóközlekedési Vállalat, a Vasút, az Építőipari Vállalat, a Kórház és egy sor más közület folyosóin, vagy kultúrtermei­ben egy hétig vendég most a könyv, jelképesen arról tanús­kodva, hogy a dolgozók min­dennapi életéhez hozzátartozik már az irodalom. Spilák Lajos elvtárs, a zalaegerszegi Könyvesbolt ve­zetője ,a megyeszékhely ünnepi könyvhetének «főrendezője» biztató tájékoztatást adott teg­nap délután.­­ A könyvhét 82 kiadványá­ból összesen hatezer kötet ér­kezett Zalaegerszegre, s min-­­denütt fokozott érdeklődés nyilvánul meg az új művek iránt. A könyvhét első napján 4000 forint értékű könyv talált gazdára a könyvsátrakban, de ez természetesen csak a kezdet, hiszen az üzemi könyvvásárok csak ma kezdődtek meg . . . Néhány kötet máris «befutott». Berkesi «Vihar után»-jából 80 kötet érkezett, de órák alatt el­fogyott. Sokan keresik Tamási «Címeresek», Molnár «Kalan­dok az őserdőben», Passuth László «Megszólal a sírvilág« és Győri Dezső «Sorsvilág» cí­mű regényeit . . . Általános si­kert könyvelhet el «A kultúra világa« című tudományos és művészeti ismeretterjesztő so­rozat első kötete, melyet közel félszáz könyvbarát jegyeztetett elő magának a megjelenése előtti hetekben. Minden jel azt mutatja, hogy az idei ünnepi könyvhét eredményeiben nem marad el az elmúlt esztendők mögött. A szakvéleményt az újságíró személyes tapasztalataival tá­maszhatja alá: valóban sokan keresik, vásárolják az ünnepi könyvhét könyveit, melyek vál­tozatosságukban, gazdag tartal­mukkal és ízléses kiállításuk­kal minden igényt kielégíthet­nek. A mosolygós időjárást per­sze nem lehet szavatolni az ünnepi könyvhét mellé. Egy azonban biztos: ha újabb zá­porok jönnek is, az ünnepi könyvhét sikerét nem moshat­ják el.

Next