Zalai Hírlap, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-19 / 220. szám

z. ZALAI HÍRLAP N. Sz. Hruscsov válasza az amerikai újságírók kérdéseire a washingtoni országos sajtóklubban Washington (TASZSZ) Miután N. Sz. Hruscsov befejezte nyilatkozatát, Lawrence, az Országos Sajtóklub elnöke javasolta, hogy az újságírók tegyenek fel kérdéseket. Az első kérdés, amelyet a sztálini személyi kultusszal kapcsolatban tettek fel, szembetűnően provokációs jellegű volt. A kérdésre N. Sz. Hruscsov kijelentette, szeretném megkérdezni azokat, akik ezt a kérdést kigondolták: mikor szövegezték meg, mikor agyalták ki, milyen célból, mit akartak elérni vele. Nyilvánvalóan sarokba akarnak szorítani és már előre mosolyognak. A közmondás azt tartja, az nevet, aki utoljára nevet Csak aztán azok az urak, akik ilyenféle ravasz kérdéseket kiagyalnak, s már előre nevetnek azon, hogy ugye milyen ügyesen kigondolták, később meg ne bánják. A provokációra nem térek ki és nem válaszolok az amerikai sajtó itt egybegyűlt számos képviselője ellen irányuló barátságtalan kitételekkel. Csak annyit mondok, hogy a hazugság bármilyen lábakon is jár, sohasem éri utol az igazságot. (Taps.) KÉRDÉS: Csupán véletlen volt-e az, hogy az ön érkezése előtt bocsátotta fel a Szovjetunió a holdrakétát? A felségjelvény fellövése a Holdra vajon kifejezi-e azt a szándékot, hogy igényt tartanak a Hold fölötti uralomra? N. SZ. HRUSCSOV: Az Egyesült Államokban tett látogatásom és a szovjet holdrakéta felbocsátásának egybeesése egyszerű, de mondhatnám kellemes egybeesés. (Derültség, a teremben.) Ha Önök közül valaki kételkedik ebben, az Önök tudósaihoz utasítanám, magyarázzák meg ők, mi a dolog lényege. Mondják meg a tudósoknak, hogy erre és erre a napra időzítsenek egy holdrakéta felbocsátását, majd meglátjuk mi lesz belőle. (Derültség, taps.) Uraim, most szeretnék válaszolni a feltett kérdés második részére, hogy a felségjelvény eljuttatása a Holdra volt-e bizonyos szovjet tulajdonjogi igények bejelentésére a Holdon. Kérem, értsenek meg — senkit nem akarok megsérteni: különböző kontinensekről való, különböző lelkialkatú emberek vagyunk. Akik így teszik fel a kérdést, azok a tőkés lelkialkat izgalmaival gondolkoznak. Én viszont a szocialista rendszer, e új világnézet és új fogalmak embere vagyok. Nálunk , az »enyém« fogalom elhal és , bevonul egy új fogalom, a »mienk«. Ezért a rakéta felbocsátását és a felségjelvény eljuttatását a Holdba — a mi , vívmányunknak tekintjük. És , ebben a »mi« szóban a világ « országait értjük, vagyis úgy ér ] telmezzük, hogy ez az Önök eredménye is és mindazoknak az eredménye, akik a Földön élnek. (Taps.) KÉRDÉS: Milyenek az Egyesült Államok és a Szovjetunió kétoldalú kereskedelmi fokoza- í sának lehetőségei, különösen a közszükségleti cikkek terüle- £ tén. Mire van Önöknek legin- n kább szükségük és mit adhat- í nánk el mi? N. SZ. HRUSCSOV: Nekünk elsősorban arra van szüksérgünk, hogy felszámolják a megkülönböztetéseket a keresskedelemben. Ez a legfontosabb, Mindazt, amit Önök tesznek, mi szintén meg tudjuk tenni, , egyes dolgokat azonban mi előbb megcsináltunk, mint Önök (nevetés a teremben), mit semmit sem tudunk Önökről. 11 Bizonyos árucikkekből önök ma többet termelnek, mint mi, ez azonban a történelmileg kialakult körülményekkel magyarázható. Az Önök országa is jóval előbb lépett a kapitalista fejlődés útjára, mint a mienk, s ennélfogva gazdaságukat Önök , magasabbra fejlesztették, mint amilyen a forradalom előtti Oroszország gazdasága volt. Azt azonban tudják, hogy a a mi gazdasági életünk fejlesztésében most nagy változások történtek. Még mindig némi távolságra vagyunk Önöktől, s van köztünk bizonyos távolság, é Mi azonban már közeledünk is egymáshoz. (A teremben élénkség támad, amikor N. Sz. Hruscsov kezével mutatja, hogy az csökken a távolság az Egyesült Államok és a Szovjetunió gazdasága között), s úgy gondolom, nincs messze az a nap, amikor ebben a mozgásban felcseréljük helyünket. Gazdaságunk fejlesztésében utolérjük önöket, s nincs messze az idő, amikor mi állunk az élre. Meg kell mondanom, az Egyesült Államokba nem hoszszúra nyújtott kézzel jöttem, hogy belenyúljak páncélszekrényükbe. Ez az önöké, mi pedig megelégszünk mienkkel. (Nevetés.) Nem fogom tartani a kalapomat, hogy mindenki azt dobja bele, amit jónak lát. (Vidám élénkség.) Mi büszkék vagyunk rendszerünkre, népünkre, államunkra, eredményeinkre. Mi jó kereskedő felei akarunk lenni önöknek, éppúgy, mint minden más országnak. Ami az országaink között a kereskedelem fejlesztését illeti, a mi véleményünk az: azt kell megvenni, amire szükségünk van. Önök pedig azt adják el, aminek eladását lehetségesnek tartják. Most nincs szándékomban konkrét kereskedelmi tárgyalásokat folytatni. Szándékosan nem hoztam magammal senkit a külkereskedelmi minisztériumból, nehogy azt gondolják, hogy hosszúra nyújtott kézzel közeledem a gazdag Samu bácsihoz. (Derültség a teremben.) Ha az Önök részéről óhaj mutatkozik a kereskedelem fejlesztésére, itt lesznek a mi képviselőink is, akik konkrétan megegyezhetnek Önökkel ebben a kérdésben. Ők részletesen megmondhatják, mit akarunk Önöknél vásárolni és mit adhatnak el Önök. KÉRDÉS: ön beszédében azt mondotta, hogy nem kell beavatkozni más országok belügyeibe. Hogyan egyeztethetők össze e szavak a magyarországi orosz beavatkozással? N. SZ. HRUSCSOV:Lám, az úgynevezett magyar kérdés egyeseknek a foga közé szorult, mint a döglött patkány: kellemetlen ugyan, de nem tudják kiköpni. (Derültség.) Ha Önök ilyen irányban akarják beszélgetésünket terelni, akkor odavehethetek jónéhány döglött macskát. Ezek frissebbek lesznek, mint az ismeretes magyarországi események kérdése. Ami pedig Magyarországo illeti, sokszor és eléggé kimerítően beszéltem már erről. Különösen nagy megelégedéssel , örömmel adtam számot a magyar népnek, amikor vendégeként tartózkodtam Magyarországon és a mi hős Szovjetuniónkat képviseltem. Kevéssel a magyarországi eseményei után volt ez. Egész Magyarország úgy helyeselt nekünk hogy nem tudom, hogyan lehetett volna nagyobb mértékben és jobban kifejezni a magyarok igazi érzéseit a Szovjetünk iránt. Magyarországgal az öszszes kérdéseket már régen megoldottuk és egy sorban győzelmesen haladunk előre Ők a szocializmust építik, a kommunizmust. Céljaink azonosak — közös a céhünk közös az utunk. Megmondhatom még, hogy ilyenféle ellenkérdéseket én nem teszek fel Önöknek, mivel más céllal jöttem az Egyesült Államokba, jószándékkal és tiszta szívvel. Nem azért jöttem ide, hogy különböző kérdéseket tegyek fel, amelyek kiélezik az országaink és kormányaink között fennálló kapcsolatokat, hanem azért, hogy megjavítsam a fennálló kapcsolatokat, s hogy úgy mondjam, felszedjem az útról azokat a köveket, amelyek akadályozzák országaink közeledését. Ezért semmi olyat nem akarok tenni, ami ellentétes lenne ezzel a fő céllal — országaink kapcsolatainak megjavításával és a hidegháborús állapot megszüntetésével —, ami akadályozná a barátság fenntartását, a világbéke megszilárdítását. KÉRDÉS: Hruscsov úr, amíg Ön itt tartózkodik az Egyesült Államokban, tárgyal-e Eisenhower elnökkel a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti légiforgalomra vonatkozó egyezmény megkötéséről? N. SZ. HRUSCSOV: Ez igen konkrét kérdés és természete- sen nem szerepel megbeszélé-seink programjában, mert nem nagy és nem átfogó kérdés. Mi azonban hajlandók lennénk a légiforgalmat kiépíteni országaink között. Országunknak sok európai és ázsiai országgal van közvetlen légiösszeköttetése. Ha az Egyesült Államok kormánya óhajt ilyen megállapodást, úgy gondolom, hogy aligha kell ezzel nekünk — az elnöknek, és nekem, a minisztertanács elnökének — foglalkoznunk. Ezt megtehetik a minisztereink. KÉRDÉS: Hruscsov úr, mi mindig arra törekszünk, hogy minél előbb híreket kapjunk Önöktől, azért szeretném megkérdezni, mikor akarnak embert átdobni a Holdra? N. SZ. HRUSCSOV: Ön meglehetősen rosszul használta ezt az «embert átdobni» kifejezést. Mi nem szándékozunk embert átdobni, mert nagyra becsüljük az embert és senkit sem fogunk átdobni. Mi a világűrbe embert csak akkor küldünk fel, amikor meg lesznek ehhez a szükséges technikai feltételek. Egyelőre azonban nincsenek meg. Mi nem akarunk «kihajigálni» olyan értelemben, mintha valakit kidobnánk. Számunkra az emberek igen drágák. KÉRDÉS: Hajlandó-e Oroszország Kanadával és az Egyesült Államokkal, északi-sarki szomszédaival megosztani azokat az információkat, amelyekre az orosz tudósok szert tettek széleskörű és igen sikeres északi sarki kutatásaikban? N. SZ. HRUSCSOV: Úgy gondolom igen. Ebben a kérdésben együtt kell működni minden országgal. Ez így hasznos. Általában mi ellene vagyunk mindenféle monopóliumnak. (Nevetés, taps.) KÉRDÉS: Mi a célja az Egyesült Államokban tett látogatása után pekingi utazásának? N. SZ. HRUSCSOV: Ez nyilvánvalóan igen «bonyolult kérdés». (Nevetés a teremben.) Az újságírók nemcsak írnak, hanem olvasnak is. (Nevetés.) Ha az újságírók olvasnak, emlékezniök kell, hogy 1959. október elsején lesz tizedik évfordulója annak, hogy a kínai munkásosztály és Kína dolgozó parasztsága megszerezte a hatalmat. Tíz éve valósult meg Kínában a népi hatalom. A kínai nép bensőségesen megünnepli ezt a napot, ahogy mi is megemlékezünk barátainknak erről az ünnepéről. Mi például azt tartjuk, hogy egyszer talán eljön az idő, amikor az Októberi Forradalomtól kezdik majd az időszámítást. De ez csak a jövő. A kínaiak is értékelik saját győzelmüket és mi megértjük, hogy ők megbecsülik sikereinket. A Kínai Népköztársaság fennállásának 5. évfordulóján én vezettem az ünnepségen részt vevő szovjet küldöttséget és Pekingbe utaztam. Most meghívást kaptunk a kínai kormánytól, hogy képviseltessük magunkat küldöttséggel a tizedik évforduló ünnepségein is. Úgy alakult a dolog, hogy szeptember 28-án vissza kell érkeznem a Szovjetunióba, majd a következő napon Pekingbe kell repülnöm Ez természetesen megterhelés számomra, de úgy gondolom nagy megtiszteltetés is, hogy kínai barátaink között lehetek A szovjet küldöttség már Moszkvába érkezésem előtt elutazik a Kínai Népköztársaságba. Távollétem idején a küldöttség vezetője Szuszlov elvtárs lesz. KÉRDÉS: Hruscsov úr, válaszolhatna-e a következő kérdésre: előterjesztett-e Ön valamilyen új javaslatot mai beszédében, tartalmaz-e az Ön mai beszéde a nemzetközi, feszültség enyhítésére irányuló valamilyen újabb javaslatokat? N. SZ. HRUSCSOV: Elsősorban azokat a kérdéseket kell megoldani, amelyek már felvetődtek és megoldásra várnak. Kérdéseket kiagyalni azonban, amikor még a régiek nincsenek megoldva, azt jelenti, hogy eltávolodunk a sarkalatos problémák megoldásától. Ha azt mondják, hogy beszédemben nem vetettem fel új kérdéseket, ezzel egyetértek. Ezzel kapcsolatban helyénvaló utalni a mondásra: az ismétlés a tanulás anyja. Mi kitartóan azon fáradozunk, hogy eltávolítsuk a népek közeledését gátló akadályokat, hogy eloltsuk azokat a parázsló szikrákat, amelyek lángra lobbanthatják a háború tűjét. Ezeket a szikrákat mindenképpen el kell oltani, törekedni kell a megérett kérdések megoldására, hogy biztosítani tudjuk a békét minden népnek. KÉRDÉS: Az Egyesült Államokban nagy érdeklődés nyilvánul meg a Szovjetunió különböző nemzetiségeinek, köztük a zsidó lakosságnak a helyzete iránt, nem szólna néhány szót erről? N. SZ. HRUSCSOV: A Szovjetunióban nemzeti kérdés olyan értelemben, ahogy Önök gondolják, nincs. Minden nemzetiség barátságban él, mindegyiknek egyenlő jogai vannak. Nálunk az emberhez való viszonyt nem nemzetisége, vagy az a felekezete határozza meg, amelyhez tartozik. Ez minden ember lelkiismereti ügye. Mi mindenekelőtt az embert mint olyat nézzük. Nálunk az összes nemzetiségek — oroszok, ukránok, türkmének, üzbégek, kazahok, belorusszok, grúzok, örmények, kalmükök, zsidók, ha el akarnám sorolni a Szovjetunió összes népeit, akkor nem elég az az idő, amennyit erre a sajtóértekezletre szántunk — mind békében és egyetértésben élnek. Büszkék vagyunk arra, hogy egy olyan soknemzetiségű állam, mint a Szovjetunió, erős és sikeresen fejlődik. Országunk népei bíznak egymásban és egy sorban haladnak a közös cél , a kommunizmus felé. Ezen belül például a zsidó lakosság helyzetét jellemzi, hogy azok között, akik megteremtették a holdrakéta sikeres felbocsátásának feltételeit, méltó helyet foglalnak el a zsidók is. KÉRDÉS: Gyakran hivatkoznak arra, hogy Ön az egyik diplomáciai fogadáson állítólag azt mondta, hogy önök eltemetnek bennünket. Ha Ön ezt nem mondta, akkor talán cáfolja meg, de ha mondta, magyarázza meg mire gondolt. N. SZ. HRUSCSOV: Itt ebben a teremben amerikaiaknak csak egy kis része van jelen. Egész életem nem lenne elegendő Önöket valamennyieket el akarnám temetni. (Derültség.) Valóban beszéltem erről, de kijelentésemet szándékosan eltorzították. Nem valakinek a fizikai eltemetéséről volt szó, hanem a társadalmi rendszer megváltoztatásáról a társadalom történelmi fejlődésében. Minden értelmes ember tudja, hogy a világon jelenleg nem egy társadalmi rendszer van. A különböző államoknak, a különböző népeknek különbözőek a rendszerei. A társadalom fejlődésével változik a társadalmi rendszer is. Volt feudalizmus, ezt felváltotta a kapitalizmus. A kapitalizmus haladó volt, mint a feudalizmus, a feudalizmushoz képest a kapitalizmus jobb feltételeket teremtett a termelőerők fejlődésében. A kapitalizmusban azonban kibékíthetetlen ellentmondások születtek. Amikor egy rendszer túléli korát, ez megszüli örököseit, ahogy Marx, Engels és Lenin kimutatta, a kapitalizmmust felváltja a kommunizmus. Mi bízunk ebben. Önök közül sokan nem hiszik ezt, de vannak Önök között olyanok is, akik már hiszik. Az említett fogadáson én azt mondottam, hogy a történelmi fejlődésben és történelmi értelemben a kapitalizmust eltemetjük, a kommunizmus felváltja a kapitalizmust. Önök azt mondják, hogy ez nem lehetséges. Pedig a feudális urak elégették azokat az embereket, akik a feudalizmus ellen harcoltak és mégis győzött a kapitalizmus. A kapitalizmus harcol a kommunizmus ellen. Meggyőződésem, hogy győz a kommunizmus, az a társadalmi rend, amely jobb feltételeket teremt az ország termelőerőinek fejlődéséhez, lehetővé teszi, hogy mindenki kifejlessze a maga személyiségét, biztosítja a társadalomnak, a társadalom minden egyes emberének teljes szabadságát. Önök esetleg nem értenek velem egyet, én nem értek egyet Önökkel. Mit tegyünk hát? Egymás mellett kell élnünk. Éljenek Önök kapitalizmusban, mi építjük a kommunizmust. Győz az új, a haladó, elhal a régi, az idejétmúlt. Önök úgy gondolják, hogy a kapitalista rendszer termelékenyebb, hogy jobb feltételeket teremt a társadalom fejlődésére, hogy győzni fog. Szovjet államunk fennállásának rövid története azonban nem a kapitalizmus javára szól. Milyen volt Oroszország gazdasági fejlettsége a forradalom előtt? Oroszország elmaradott, írástudatlan ország volt. Most pedig, erős gazdaságunk, fejlett tudományos életünk, kultúránk van. Pontosan nem emlékszem, hány mérnökhallgató fejezi be nálunk évente tanulmányait. V. P. JELJUTYIN: A múlt évben kilencvennégyezer, az idén pedig 106 000, vagyis háromszor annyi, mint az Egyesült Államokban. N. SZ. HRUSCSOV: Önöknél egyesek azt mondják, hogy ha a Szovjetunióban több tudós lesz, elpusztulunk. Vállaljuk ezt a «pusztulást». Megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy nálunk több tudós legyen, hogy minden ember képzett legyen, mert enélkül nem lehet építeni akommunizmust. A kommunizmus — a tudomány. Köszönöm a figyelmet. (Viharos, hosszantartó taps.) Befejezésül W. Lawrence, az Országos Sajtóklub elnöke a klub tagjai nevében megköszönte N. Sz. Hruscsovnak, hogy beszédet mondott és válaszolt a kérdésekre. Újságírók hallgatják Hruscsov beszédét az amerikai Országos Sajtóklubban. (Moszkvai rádiófotó) 1959. szeptember 19. Hruscsov washingtoni beszédének amerikai sajtóvisszhangja New York. (TASZSZ) M. Childes, a New York Post szemleírója rámutat, hogy Nyikita Hruscsov, a washingtoni Országos Sajtóklubban elhangzott beszédével mély benyomást keltettegy olyan társadalom képviselőjeként és vezetőjeként, amely óriási erővel és dinamizmussal rendelkezik. Frank Coniff, a Hearst sajtótröszt hírmagyarázója kiemeli, hogy N. Sz. Hruscsov ahelyzet magaslatára emelkedett az Országos Sajtóklubban rendezett villásreggelin, ahol az újságírók megostromolták kérdéseikkel. Hruscsov ragyogóan vizsgázott a legvillámlóbb támadásra is. A New York World Telegramm And Sun című lap szerkesztőségi cikkében a többi között ez áll: Az Országos Sajtóklub szónoki emelvényén már nem egy tehetséges közéleti, személyiség felszólalt — keveset lehetne közülük Hruscsovval összehasonlítani. Megmutatta, mennyire rendkívül tehetséges, magabiztos és határozott személyiség. Egy olyan főváros számára — folytatódik a cikk — mint Washington, amely már megszokta, hogy külföldi vendégek segítségéért és adományáért nyújtsák kezüket — sajátságos megrázó hatást keltett Hruscsov közvetlen kijelentése, amely szerint nem kéregetni érkezett oda, semmit sem kér Samu bácsitól, hanem csak azt akarja, hogy egyenlőnek tekintsék, s bizonyos vonatkozásokban fölényét is elismerjék. (MTI) Névadó Nagykanizsán a városi tanács hangulatosan feldíszített kis tanácstermében rendezték meg Nezdei Valika újszülött, névadó ünnepélyét. Szülők és nagyszülők: Katona Józsefné, a megyei pártbizottság munkatársa, Percze Zsigmond, a városi tanács titkára, Németh Antal, az MSZBT megyei titkára köszöntötték a kis Valikát. A bensőséges, családi hangulatú ünnepségen Tófalvi István, a nagykanizsai sűtőház párttitkára és Szabó Jánosné, a Vendéglátóipari Vállalat dolgozója vállalták a kicsi névadó tanúi tisztségét. Reményi Jenő elvtárs, az MSZBT városi elnöke, közvetlen hangú, meleg szavakkal köszöntötte a családot, külön az újszülöttet. Katona Józsefné elvtársnő, a megyei pártbizottság jókívánságait tolmácsolta. A Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat KISZ szervezete kedves ajándékot nyújtott át, ajándékot adtak az úttörők, az üzemek képviselői is. A meleghangú ünnepség után a Magyar Szovjet Baráti Társaság ebéden látta vendégül a kicsi baba szüleit, s az őt ünneplőket. Valika sok-sok szeretetet kapott ezen a szép és újszerű, ünnepen. Szülei, névadói, s mindannyiunk nevében azt kívánjuk: legyen élete boldog, kísérje mindvégig életútján ez a nagy-nagy szeretet.