Zalai Hírlap, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-19 / 220. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! pa a w j* w ZALAI kMW Y TKM Y Jlk D AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ftS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IV. évf. 320. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1959. szeptember 19., szombat A kereskedelem igen fontos eszköze a nemzetközi feszültség enyhítésének M. Sz. Hruscsov beszéde a New York-i gazdasági klubban N. Sz. Hruscsov csütörtökön beszédet mondott a New York-i gazdasági klubban, örömét fejezte ki, hogy a klubban találkozhatott az üzleti körök képviselőivel, majd kijelentette: tudom, hogy az üzletemberek minden diplomácia nélkül, teljes őszinteséggel szeretnek beszélni. Ezért bátorkodom a legteljesebb nyíltsággal megmondani azt is, ami esetleg valakinek nem tetszik, de önöknek mégis hasznos lesz. Vannak emberek, akiket a szocializmus és a kommunizmus elleni gyűlöletük — enyhén szólva — elvakít, s ezek az emberek még álmukban is a szocialista fejlődés útjára lépett országok pusztulását vélik látni. Az ember rendszerint arról álmodik, amire vágyik, s az ébredés gyakran csalódást okoz. Bizony, az ember felébred, s ugyanazok az arcok, ugyanazok a tények veszik körül, amelyek közepette álomba, vágyálomba szenderült. Egyesek gyakran álmodoznakarról, hogy a szocialista Oroszország éppen olyan maradt, mint amilyen a forradalom előtt volt. De hasonlítsuk össze a Szovjetunió fejlődésének ütemét a régi, elkorhadt rendszer megdöntése óta az Egyesült Államok fejlődési ütemével ugyanezen időszakra vonatkozóan. A Szovjetunióban a termelés 1913-hoz képest 36-szorosára növekedett, az EgyesültÁllamokban pedig csupán négyszeresére. Miért tudjuk mi gyorsabban fejleszteni gazdasági és kulturális életünket, mint Önök? Nem akarom Önökre kényszeríteni saját ideológiámat, bár azt sem tit■kolom, hogy a kommunista párt tagja vagyok. Nem titkolom politikai nézeteimet sem, de hiiszen ez Önök előtt ismeretes. Viszont maguk a tények meggyőzően bizonyítják, hogy gyors fejlődésünk erőforrása a szocialista forradalom, amely lehetővé tette, hogy hazánk a fejlődés olyan vágányára térjen át, amelyen a szovjet gazdaság mozdonya gyorsabban száguld. .A régi Oroszország ilyen ütemű fejlődésről még csak nem is álmodhatott. Lehet, hogy Önök nem értenek velem egyet. De akkor magyarázzák meg, miféle csoda tette lehetővé ezeket az eredményeket? Most kidolgoztuk a nagy hétéves népgazdaságfejlesztési tervet és hozzáfogtunk valóra váltásához. Hogy képet adjak a terv méreteiről, csupán egy számra szeretnék utalni: e hét év alatt körülbelül 750 milliárd dollárt költünk beruházásokra. Ha ezt a tervet végrehajtjuk, nagyjából elérjük az Amerikai Egyesült Államok gazdaságának fejlettségi színvonalát. Hogy honnan vesszük a pénzt minderre? Miből akkumulálunk? Mindezt csak a szocialista rendszer előnyeivel lehet megmagyarázni, mert — tudjuk — csodák nincsenek. A szovjet minisztertanács elnöke ezután szólt az 1960-as terv javaslatáról. A terv révén például lehetővé válik, hogy 1960-ban kétmillió tonna hengerelt áruval többet termeljenek, mint amennyit a hétéves terv eredetileg előírt a második tervévre. Ami a kőolajat illeti, a Szovjetunió csupán 1960-ban 14 milliónál is több tonnával akarja növelni a termelést. A szovjet geológusok olyan hatalmas gázlelőhelyekre bukkantak, amelyek lehetővé teszik, hogy még jobban növeljék a gáz kitermelését és felhasználását, így a Szovjetunió e téren is utolérje az Egyesült Államokat. Hruscsov a továbbiakban a nemzetközi kereskedelem problémáival foglalkozott. Egyesek talán azt hitték — mondotta —, azért jövök az Egyesült Államokba, hogy kijárjak valamit a szovjet—amerikai kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése érdekében, mert — ahogyan némelyek állítják, enélkül nem lehet teljesíteni a hétéves tervet. Teljesen őszintén ki szeretném jelenteni, nem óhajtok kérelmezőként beszélni. Mi mindig, amióta csak megszületett a szovjet állam, a nemzetközi kereskedelem fejlesztéséért szálltunk síkra. Ma is egyáltalán nem azért vetjük fel ezt a kérdést, mintha enélkül nem lehetne végrehajtani a hétéves tervet. Aki így gondolkozik, szörnyen téved. Mi nagy jelentőséget tulajdonítunk a nemzetközi kereskedelemnek, s vezérelvünk — ami sok amerikai számára is törvény, ha hihetünk annak a jelszónak, amely az Amerikában nemrég kiadott postabélyegen olvasható —: »Világbékét a nemzetközi kereskedelem révén.« Mi egyetértünk a kérdés ilyenfajta felvetésével. Igaz, amikor nemrég én magam is körülbelül ezt mondtam, s rámutattam, hogy a kereskedelem igen fontos eszköze a nemzetközi feszültség enyhítésének, Amerikában egyesek megbíráltak. Akkor az amerikai lapok szerint Hruscsov csak azért hozta szóba a kereskedelmet, mert számára a kereskedelem csupán politika. De ha már firtatjuk, ki változtati a kereskedelmet a politika eszközévé, akkor Látni kell, hogy egy bizonyos amerikai hivatal, amelyet Önök jól ismernek, külön korlátozó jegyzéket állított öszsze, amelyet önöknek, üzletembereknek tekintetbe kell venniük, ha a Szovjetunióval kereskednek. No, de ne vitatkozzunk. A történelem megmutatja majd, kicsoda és hogyan keverte bele a politikát a kereskedelmbe. Szeretném hangsúlyozni, hogy a szovjet kormány mindig az egyenlő jogú, kölcsönösen előnyös, mindenféle megkülönböztetést mellőző nemzetközi kereskedelem mellett, az olyan kereskedelem mellett foglalt állást, amilyenről Franklin beszélt. Franklin szavai kőbe vésve olvashatók az amerikai kereskedelemügyi minisztérium díszbejárata fölött: «Az Egyesült Államok célja mindenkor az egyenjogú és igazságos alapon folytatandó kereskedelem legyen.» Harcolunk és harcolni is fogunk mindenféle korlátozó kereskedelmi árujegyzék ellen, mint ésszerűtlen cselekedet ellen. Ha Önök nem akarnak úgynevezett stratégiai vagy holmi más árukkal kereskedni, hát ne kereskedjenek, ez az önök dolga. De ne alkalmazzanak megkülönböztetéseket, amelyek bármely más állam vagy államcsoport ellen irányulnak. " Csupán egyet gondoljanak meg. Megtörténik az életben, hogy némely túlságosan válogatós hajadon elszalasztja a kedvező alkalmat, s vénkisaszszony marad. Az üzleti életben még inkább fontos, hogy ne váljunk hasonlatossá az efféle válogatós hajadonhoz. Az üzleti életiben sokkal inkább, mint bárhol másutt, érvényes az angol közmondásban megörökített szabály: «Aki elsőnek érkezik, elsőnek vásárol.» Nekünk is van egy ehhez hasonló találó közmondásunk: »Aki későn érkezik, már csak lerágott csonthoz jut.« A szovjet minisztertanács elnöke itt utal rá, hogy a nemrég a Szovjetunióban járt Harriman előtt kifejtette, most megismétli: az Egyesült Államokosan a Szovjetunió ellen irányuló megtorlásként hozott kereskedelmi tilalmi törvény pontosan ellenkező eredményre vezetett, mint amilyenre e törvény szerzői számítottak. Sőt, még bizonyos hasznot is húztak abból a politikából, amelyet az Egyesült Államok a kereskedelemben alkalmazott a Szovjetunióval szemben — folytatta. Ki kellett fejlesztenünk azoknak a gépeknek gyártását, amelyek nálunk azelőtt nem voltak meg, és amelyeket Önöktől akartunk megvásárolni. Most pedig már senkitől sem függünk ebben a tekintetben. A Szovjetunióval való kereskedelem mesterséges megbénítása tehát arra vezetett, hogy nem gyengébbek, hanem erősebbek lettünk. Gondolják meg, milyen óriási sikereket arattunk gazdasági életünkben e tíz esztendő alatt, hogyan fejlődött nálunk a technika, a tudomány! A hidrogénenergia felhasználásának titkait hamarabb fejtettük meg, mint önök. Megalkottuk az interkontinentális ballisztikus rakétát. Ilyen önöknek ezideig gyakorlatilag nincs. Márpedig az interkontinentális ballisztikus rakéta a szó szoros értelmében az emberi alkotó szellem koncentrációja. Ugyan mit értelme van az önök tilalmainak? Az, hogy az Amerikai Egyesült Államok tovább folytatja a diszkriminációs politikát a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok terén, egyszerűen értelmetlen makacsság! Hruscsov a következőkben a két ország közötti békés gazdasági verseny jelentőségéről beszélt. Jól tudják, hogy gazdasági versenyt ajánlunk Önökn vk Egyesek azt mondják, hogy ez részünkről kihívás az Amerikai Egyesült Államokkal szemben — mondotta. Ámde, ha kihívsáról beszélünk, akkor elmondhatjuk, és ez jobban megfelel a tényeknek —, hogy először az Amerikai Egyesült Államok hívta ki az egész világot, amikor gazdaságilag a többi ország fölött álló hatalomra fejlődött. Hosszú ideig senki sem merészelte vitatni az Önök elsőségét. Most elérkezett az idő, amikor megjelent egy olyan állam, amely elfogadja az Önök kihívását —, figyelembe veszi az Amerikai Egyesült Államok fejlődésének színvonalát és ő maga is kihívja Önöket. Biztosak lehetnek benne, hogy a Szovjetunió helyt fog állni ebben a gazdasági versenyben, utoléri és túlszárnyalja önöket. Mit ebben a rossz? Függetlenül attól, ki lesz a győztes ebben a versenyben — Önök vagy mi — a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt nyertes lesz, mert népeink békében fognak élni és még jobban, mint most. Körülbelül harminc évvel ezelőtt, amikor országunk hozzáfogott iparának kiépítéséhez, jó gazdasági kapcsolatok jöttek létre az Egyesült Államok legnagyobb cégeivel. A Ford-cég segített bennünket a Gorkij autógyár felépítésében. Cooper, a neves amerikai szakember adott tanácsokat a Dnyeperi Vízierőmű építésében. Az Önök mérnökei nyújtottak segítséget a sztálingrádi és harkovi traktorgyár építésében. Mi hálásan fogadtuk az Önök szakembereinek együttműködését és sokan közülük szovjet érdemrendekkel és díszoklevelekkel kitüntetetten tértek vissza hazájukba, nem is szólva az anyagi javadalmazásról. Vajon mi gátolja, hogy felújítsuk és tovább fejleszszük a gazdasági együttműködést a jelenlegi, minőség és új szakaszban, amikor nemcsak mi tanulhatunk Önöktől, hanem sok tekintetben Önök is tanulhatnak a mi mérnökeinktől, tervezőinktől, tudósainktól. Az ilyen együttműködés kétségkívül kölcsönösen előnyös lenne. Gazdasági sikereinket — a mieinket és az Önökéit — az egész világ örömmel üdvözölné, hiszen a világ elvárja e két nagyhatalom segítségét abban, hogy mielőbb talpraálljanak azok a népek, amelyek gazdasági fejlődésükben évszázadokkal elmaradtak. Most nem beszélek arról, hogy kinek a hibájából. Önök nagyon jól tudják. Oldjuk meg jobban, igazságosan és emberségesen, hogy miképpen vezessük ki ezeket az országokat jelenlegi helyzetükből. A szovjet minisztertanács elnöke befejezésül hangsúlyozta: " A békés együttélés és verseny egyre nagyobb közeledést tételez fel a népek között gazdasági és kulturális téren. Lemondani a békés együttélésről, és versenyről, anynyi, mint megszakítani a népek közötti kapcsolatokat, tovább szítani a hidegháborút. Aki nem akar szándékosan szemet hunyni a valóság fölött, elismeri, az egyetlen ésszerű mód, ahogyan ma a nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján oldjuk meg. Az Egyesült Államokba érkezésünk és Eisenhower elnök a Szovjetunióban teendő látogatása remélhetőleg lehetővé teszi, hogy őszinte eszmecserét folytassunk a vitás kérdésekről és megkönnyíti, hogy megegyezésre jussunk. Hruscsov kifejezte azt a reményét, hogy az Egyesült Államok üzletemberei helyes irányban használják fel befolyásukat és síkraszállnak békés együttélésünkért és versenyünkért, miként gazdasági életük kiemelkedő képviselői közül egyesek már ma is teszik. Hruscsov, Isenhower, feleségük és Eisenhower menye a szeptember 16-án este, a szovjet nagykövetségen rendezett vacsora előtt. (AP—London telefotó) Hruscsov a mikrofon előtt a szenátus külügyi bizottságának szeptember 16-i ülésén. Jobbról a tolmács, mögötte W. Fullbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke, aki fejét lehajtó Lyndon Johnson szenátornak valamit súg a fülébe. (AP—London telefotó) Egymillió ember sorakozott fel az utcákon Hruscsov New York-i látogatásáról NEW YORK (MTI) A New York-i rendőrség becslése szerint egymillió ember láthatta csütörtökön Hruscsovot New York-i tartózkodásának első három órájában. Ez a tömeg a pályaudvarnál és a szállóhoz vezető utcákon sorakozott fel. Hruscsov és kíséretének gépkocsisom a megszokottnál nagyobb torlódást okozott New York nagyforgalmú belvárosában — jelenti az AP. — A bevonulás ideje alatt sok siető New York-i hagyta el gépkocsiját, hogy gyalog érje el célját. New York város Hruscsov tiszteletére adott díszebédje előtt Robert Wagner New York-i polgármester fogadta Hruscsovot. Üdvözlő szavának elhangzása után átnyújtott a vendégnek egy róla két perc alatt készült karikatúrát. Hruscsov jót derült Jack Rosen rajzán, amely a szovjet kormányfőt széles mosollyal ábrázolja, majd a képet cirilllbetűs »Nyikitia Hruscsov 1959.« aláírással hitelesítette. Amikor Hruscsov a díszebéd után Cabot Lodge kíséretében vissza akart térni a Waldorf-Astoria szálló 35. emeletén levő lakosztályába, a társaságot szállító felvonó a 30. emeletnél elakadt. Miután a makacs felvonó végleg csütörtököt mondott, Hruscsov a lépcsőn folytatta útját, de kiszállás előtt csipkelődve fordult Cabot Lodgehoz: «ez kapitalista üzemzavar«. Hruscsov New York-i programja bővült: a szovjet kormányfő saját kívánságára megtekinti a New York-i metrót és a 72. utca megállójánál rövidebb útra beszáll a metró egyik szerelvényébe. A New York-i utcákon sétáló emberek csütörtökön felismerték és tapssal köszöntötték a színházba siető Nyina Hruscsovát,a szovjet kormányfő feleségét, a színház közönsége pedig felállva, tapssal és éljenzéssel fogadta a vendéget. NEW YORK (MTI) Az AP jelentése szerint csütörtököm a Hrucsov tiszteletére rendezett díszebéden átadták a szovjet miniszterelnöknek a New York várost jelképező emlékérmet. A város képviselői ugyanakkor a Szovjetuniót hivatalosan meghívták az 1964-ben tartandó New York-i világkiállításra. (MTI)