Zalai Hírlap, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ZALAI AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IV. évf. 257. szám ARA: 60 FILLÉR 1959. november 1., vasárnap A mai szamsznkból: — A pajtások és anyuszik — Tarkabarka — A pedagógusok ideológiai továbbképzéséről ~ Munkában a Kepe-brigád A pártbizottság beszámolójának vitája sok hasznos tapasztalatot tárt fel és számos értékes javaslattal segítette a párt- és állami szervek munkáját Befejezte tanácskozását a Zala megyei párt­értekezlet Pénteken reggel a megyei pártértekezlet folytatta munká­ját. Ezen a napon megvitatták a beszámolót, majd a revíziós bizottság beszámolójára, továbbá a megyei pártbizottság, a re­víziós bizottság tagjainak és a VII. pártkongresszus zalai kül­dötteinek megválasztására került sor. A vitában felszólalt Kiss Károly elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizott­ság titkára és értékes segítséget adott a pártértekezlet mun­kájához. Az alábbiakban az egyes felszólalások tartalmát ismer­tetjük: BARANYAI JÁNOS, a zalaszentgróti járási pártbizottság titkára: Legyenek a kommunisták a szocializmus ügyének fáradhatatlan agitátorai Az út, amelyen pártunk Köz­ponti Bizottságának vezetésé­vel a járásban is haladtunk, jó irányban vezet bennünket. Ez az út sok nehézséggel, fárad­sággal, küzdelemmel járt, de eredményes volt, mert nem­csak begyógyította az ellenfor­radalom okozta sebeket, nem­csak újjászerveztük pártunkat, hanem újat is építettünk, mert közel 850 dolgozó paraszt­csa­lád lépett be a termelőszövet­kezetekbe. Pártunk nyíltan, őszintén be­szél a dolgozó tömegekkel ,olyan kérdésekről is, melyek nem válnak mindjárt népszerű­vé. S a dolgozók többsége sze­reti az őszinte politikát. Ami­kor a párt őszintén feltárt min­dent, nem volt komolyabb zök­kenő a szocializmus építésében. Amikor erről megfeledkezett, sorra jöttek a hibák. Hol el­túloztuk a hibákat, hol lebe­csültük azokat. Ez is hozzájá­rult a kommunisták októberi tragédiájához. Csak a Magyar Szocialista Munkáspárt volt ké­­s­pes az elkövetett hibákból okulva, a rendet helyreállítani. Erre pedig azért volt képes, mert helyesen alkalmazta a marxista történelem­fel­fogás egyik alapvető téte­lét, a néptömegek szerepé­nek elismerését. Pártunk nemcsak hangsúlyoz­za, hanem előtérbe állítja a néptömegek szerepét. Eredményeinket nemcsak a kommunisták, hanem a pár­­tonkívüliek eredményeinek is tulajdonítjuk. Ha ezt tesszük, a pártonkívüli dolgozók az előt­tünk álló feladatokból sokkal többet vállalnak. Kedves Elvtársak! Előttünk áll a megye mezőgazdaságának szocialista átszervezése. Látjuk a feladat súlyát és tudjuk, hogy az egész embereket kíván, akiknek van szívük. Olyan em­bereket, akik meg tudnak in­­dulni, és ha azt kívánja a párt, fokozott erővel tudnak előre menni. Olyan embereket kíván, akik fáradhatatlanok és szem előtt tartva a párt po­litikáját, segítenek átlépni a dolgozó parasztoknak a szocializmus útjára úgy, hogy azok önérzetét nem sértik meg. A pártnak most nagy becsülete van a dolgozó parasztok előtt úgy vigyázunk erre, mint a szemünk világára. Mi kommu­nisták tsz-t akarunk. Ezt kí­vánja az egész dolgozó nép ér­deke. Fontos, hogy ezt a fel­adatot a mennyiség mellett mi­nőségileg is jól oldjuk meg. Be­széljünk egységes nyelven és minél előbb oldjuk meg mező­­gazdaságunk szocialista átala­kítását. A szocializmus győzelmében, a párt Központi Bizottságának politikájában, népünk egységé­ben nem elég hinni, hanem erőnk és tudásunk teljes maxi­mumát kell adnunk a párt politikájának, a szocializm­us győzelmének megvalósításáért, 4 és félszázezren vagyunk kom­munisták, és ha meggyőződés­sel hirdetjük pártunk politiká­ját, akkor agitációnk átfogja a dolgozók többségét és mun­kánk eredményesebb lesz. Egy­re több agitátorra van szüksé­günk, akiknek van érzékük az új iránt, akik embert látnak az emberben, tudnak segíteni, sze­retni a dolgozó népet, gyűlölni az ellenséget. Olyan agitátorok­ra van szükségünk, akiknek fái, ami a népnek fáj, és örül­ni tudnak az eredményeknek. Legyünk mi kommunisták mindnyájan ügyünk fáradha­tatlan agitátorai. ■ jesítési számok, amelyek leg­­kézzel foghatóbban bizonyítják megyénkben a kongresszusi munkaverseny mozgalom ered­ményességét. A termelékenység emelkedé­sét feltétlenül a kongresszusi munkaverseny eredményeként kell érthelnünk. A munkások lelkesedésével arányosan nőtt a munkafegyelem, érvényesül a munkaidő hasznos kihasználá­sa, egyre jobban törődnek üze­meinkben a műszaki színvonal emelésével. A termelékenység legna­gyobb mértékben a miniszté­riumi iparban nőtt, legkisebb mértékben az állami helyiipar­­ban. Ez rávilágít arra a köve­telményre, ho­gy az állami he­lyiiparban fokozott gondot kell fordítani a korszerű munka­szervezésre és a beruházások helyes tervezésére. A globális számok mögött egyes aránytalanságok, ked­vezőtlen jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy nem ilyen egyértelműen jók az eredmények minden terü­leten. A minisztériumi iparban igen szép eredményt ért el a Du­nántúli Kőolajfúrási Üzem, a Lovászi Kőolajtermelő Vállalat, a Dunántúli Kőolajipari Gép­gyár, a Nagylengyeli Kőolajter­melő Vállalat, a Zalai Kőolaj­ipari Vállalat, a Zala megyei Téglagyári Egyesülés, a Sör­­gyár, a Nagykanizsai Gyü--­­­mölcsszeszipari Vállalat. A kongresszusi versenyvállalással felemelt tervét csak a Budafai Kőolaj­termelő Vállalat és a Zala megyei Tejipari Vállalat nem teljesítette. Az állami helyiiparban az élelmiszeripari vállalatok tel­jesítették túl általában a ter­vüket. A nehéziparban azonban csak 93,7 százalék, a könnyű­iparban pedig 98,2 százalék a helyi ipari vállalatok eredmé­nye, amivel semmiképpen nem lehetünk elégedettek. Iparunkban az év első három negyedévében felhasznált össz­munkabér is igen kedvezően alakult. A tervvel szemben 0,7 százalékkal több munkabért fizettünk ki. A termelés értéke ugyanakkor 4,6 százalékkal emelkedett. A 100 forint összmunkabérre jutó termelési érték is 3,7 szá­zalékkal magasabb a tervezett­nél. A bérgazdaságossági mu­tatók kedvező kialakításában is a minisztériumi ipar jár az élen, a szövetkezeti iparnak leggyengébb az eredménye. Örvendetes a minisztériumi­­ ipar egységes, fokozatos erő- ' södése, de nem nyugodhatunk­­ bele, hogy az állami helyiipar­­ és a szövetkezeti ipar a terme-­­ lés műszaki színvonala és gaz-­­­daságossága tekintetében igen i­s elmaradt a minisztériumi ipar­­ mögött .­­ Az építőipar területén még mindig sok a hiányosság, ami a vállalatok munkáját nehezíti.1 . Igyekeznek ugyan az akadályo­kat kiküszöbölni, sok jó kezde­­­­ményezésük is van, — különö­sen az anyagellátás problémái­nak megoldásában és munka­­­­szervezés területén —, de a­z alapvető célt még távolról sem tudták megközelíteni: a nagy­üzemi módon való építést. Az úgynevezett objektív akadályo­zó körülményeket leszámítva, különösen a munkaszervezés az, ahol a jelenlegi adottságok mellett is jobban kell dolgoz­­niok. Olcsóbbá és minőségileg jobbá lehet tenni az építkezé­seket, ha jobb lesz a munka­­szervezés, időben és megfele­lően előkészítik a munkahelye­ket, szigorúan alkalmazzák a munka mennyiségi és minőségi átvételét, még szilárdabb mun­kafegyelmet teremtenek. Helyes és mindenütt érvé-­ nyesülő szempont a takarékos­ság, különösen az anyagokkal való takarékosság. A Lovászi Kőolajtermelő Vállalatnál pél­dául a termelés szinte külön könyveléssel tartja nyilván a megtakarítás eredményeit. A fúrási üzem mintegy 15 millió forintos önköltségcsök-­­­kentést ért el, zömében anyag­­i költségmegtakarításból. Nagy­lengyelben az új kutak üzem­behelyezése korábban átlag 16 nap volt. Ez a kongresszusi munkaverseny eredményeként 6,7 napra csökkent, ami igen kedvezően befolyásolja a ter­melékenységet. Ez a vállalat a munka termelékenységét a tervhez viszonyítva 9,4 száza­lékkal emelte a verseny folya­mán, ésszerű munkaszervezés­sel. A munkaerőt mindig ott foglalkoztatták, ahol a legelő­nyösebb volt. Az elmondottak bizonyítják, hogy üzemeinkben a mu­ka­­verseny mozgalom a munka minden területére kiterjedően élő valóság, hogy pártszerveze­teink helyesen politizálnak, segítik és ellenőrzik a termelés munkáját, műszaki és gazda­sági vezetőink pedig hűen kép­viselik beosztásukban az épülő szocialista rendszer és a dolgo­zók érdekeit. A munkaverseny mozgalom­nak egyik legfontosabb terüle­tét az újítások képezik. Ez a­­ terület azonban nincs kellően megbecsülve üzemeinkben és­­ ezért nem is ad még elég ha-­­­tékony segítséget ipari­­ célki-­­ tűzéseink megvalósításához. ] A kongresszusi munkaver-­­­seny alatt mindössze 463 újítási javaslat került beadásra, ami­ből 370-et fogadtak el és ve­­­­zettek be. A gazdasági ered­­i­­­mény alig haladja meg a 2 millió forintot. Nyilvánvaló, hogy a megye iparának termelési volumené­hez képest, ami értékben 1 mil­liárd 133 millió forintot tesz ki, az év első három negyedére­­ számítva, mind az újítások száma, mind népgazdasági ered­ménye elenyészően kicsi. Feltétlen követelmény tehát, hogy az újításokkal pártszerve­zeteink és műszaki-gazdasági vezetőink sokkal lelkiismerete­sebben foglalkozzanak és az újításokat helyezzék az ipar­­fejlesztés középpontjába. Munkaversenyt szervező mun­kánk hiányosságaként kell megemlítenünk, hogy a szocia­lista munkabrigádok címért folyó versenyformát pártszer­vezeteink, a szakszervezetek és a vállalatok vezetői egyaránt lebecsülték. Pedig ahol ezt a versenyformát helyesen alkal­mazzák, mint például a Kő­olajipari Gépgyárban, ott szép eredményeket hoz és a gazda­sági eredményeken túlmenően a dolgozók szocialista nevelésé­nek igen nagy segítője. A me­gye területén 92 brigád verse­nyez a szocialista munkabrigád címért. 1959-ben és a következő évre történő átmenet idején meg­valósítandó legfontosabb fel­adatainkat a következőkben látjuk: 1. Fokozni kell az üzemek­ben a pártszervezetek és szak­­szervezetek termelést segítő el­lenőrző tevékenységét, és az agitációs, valamint propagan­damunkát azért, hogy a kong­resszusi munkaversenyt tovább fejlesszük egyrészt a kongresz­­szus időpontjáig, másrészt pe­dig töretlenül, teljes lendüle­tében átvigyük a következő időszakokra. Alkalmazzuk a munkaver­senynek mindazt az új formá­ját, amire a dolgozók kezdemé­nyezése megfelelő alapot te­remt. Ilyenek különösen: A szocialista munkabrigád, to­vábbá a szakma ifjú mestere címért folyó verseny, a takaré­kossági mozgalmak. 2. Igen nagy súlyt kell he­lyeznünk a műszakiak és a szakmunkások szervezett to­vábbképzésére, de a betanított munkások­­rendszeres tovább­képzésére is mind tanfolyamok útján, mind tapasztalatcsere lá­togatásokkal és tömeges mére­tű munkamódszerátadások szervezésével. 3. Beruházások tervezésére, hatékonyságára és gazdaságos­ságára a legnagyobb körülte­kintéssel kell a vállalati mun­kát elvégezni, hogy az új léte­sítmények a vállalatok munká­­j­ában a legnagyobb műszaki fejlesztést biztosítsák, egyben a legjobb gazdasági eredményt nyújtsák. KELE ISTVÁN, a megyei pártbizottság ipari osztályvezetője: Ilyen eredményes munkaverseny-mozgalom még soha nem volt megyénkben A kongresszusi versenymoz­­­galomnak a szocializmus épí­tése meggyorsíásának gazdasá­gi és politikai feladata mellett az is jelentősége, hogy mindazt az ócsárlást, lekicsinylést és el­lenszenvet, amit az ellenforra­dalom alakított ki általában a munkaverseny mozgalommal szemben, végleg eloszlatja és a dolgozók felvilágosítása, meg­nyerése útján minden erőt a szocializmus építésének szol­gálatába állítson. Ezt az alapvetően fontos fel­adatot pártszervezeteink telje­sítették, mert megnyerték a dolgozóknak és elsősorban a munkásoknak a bizalmát, biz­tosították a tömegszervezetek és a szakmai vezetők támogatá­sát, a műszakiak részvételét. Taggyűléseken, termelési ta­nácskozásokon, pártnapokon, szakmai értekezleteken helyes politikai érveléssel következe- t tesen foglalkoznak üzemeink-­­ ben a munkaverseny szervezé-­­ sével. Az egyes üzemek sajá­tosságaiknak megfelelően a dolgozók véleményének kiké- r rése után állapították meg a­­ célkitűzéseket, összegezték a felajánlásokat, s megvitatták,­­hogyan lehet azokat megvalósí­tani. Ez a helyes szervezési mód­szer, amely mentes volt a formalizmustól, a bürokrá­ciától és mindenféle erő­­szakoltságtól, eredményez­te a tömegek bizalmát és bekapcsolódását a munka­­verseny mozgalomba. A siker fontos feltétele volt az is, hogy az erkölcsi megbe­csülés mellett az anyagi elisme­rést is biztosították a vállalatok vezetői a jó eredményeket el­érő részlegeknek és a legki­válóbb dolgozóknak. A párt­­szervezetek folyamatos politi­kai munkája — amelynek ha­tékonyságát igen nagy mérték­ben emelték a Szovjetunió vi­lágraszóló politikai, gazdasági és tudományos sikerei — a dol­gozók érdekeltsége, a verseny­­eredmények rendszeres értéke­lése és nyilvánosságra hozata­la olyan légkört teremtettek üzemeinkben, hogy az odaadó, jó munka lett a jellemző egész iparunkban, az üzemekben szé­gyen a közömbösség, az elzár­kózás, a passzivitás. Munkaverseny mozgalom, amely ilyen széles töme­geket, ilyen hosszú idősza­kon keresztül, ilyen őszinte odaadásra bírt volna, még nem volt megyénkben. Elmélyítette a bizalmat a párt iránt az a brigádvizsgálat, amelynek során a Központi Bi­zottság tájékozódott a munká­­­­sok helyzetéről, élet- és munka­­körülményeiről, majd a megho­zott párthatározat a munkás­­osztály helyzetének javításáról. Elismeréssel, hálával és jó munkával válaszol a munkás­­osztály a pártnak ezért a törő­déséért, amelyben a szocializ­mus igazi tartalmát és a párt gazdaságpolitikájának helyes­ségét látja. A megye ipari dolgozóinak ezt a felfogását tükrözik a ter­melés számai. A megye szocialista ipara 1959. I—III. negyedévi termelé­si tervét 104,6 százalékra — ezen belül: a minisztériumi ipar 104,9 százalékra, az állami helyiipar 103,8 százalékra, a szövetkezeti ipar 99,7 százalék­ra teljesítette. Az I—III. negyedévre a kongresszusi versenyfelajánlá­­sok forint értéke a termelésre vonatkozóan 17 millió 318 ezer forint volt. A teljesítés 51 mil­lió 365 ezer forintot tesz ki, amely 296,6 százalékot jelent. A megye iparában a kong­resszusi versenyfelajánlásokkal megemelt I—III. negyedévi ter­melési tervet 103 százalékra teljesítettük. A termelékenység a tervvel szemben a megye össziparában 105 százalékra, ezen belül: a minisztériumi iparban 105,6 százalékra, az állami helyiipar­ban 102,3 százalékra, a szö­vetkezeti iparban 102,3 száza­lékra emelkedett. A 100 forint összmunkabérre eső termelési érték a tervhez­­ viszonyítva a megye egész ipa-­­rában 103,7 százalékra, ezen­­ belül a minisztériumi iparban 104 százalékra, az állami helyi iparban 102,4 százalékra, a szö­vetkezeti iparban 101,5 száza­lékra alakult. Ezek a globális ipari tervtel­ DR. HADNAGY LÁSZLÓ, a megyei tanács elnökhelyettese: Megnövekedett pártszervezeteink felelőssége a kulturális és nevelőmunkában A pártértekezlet beszámoló­ja ismertette és elemezte me­gyénk dolgozói világnézeti, kulturális fejlődésének legfőbb vonásait. Ebben a szocializmus felépítésének egyik alapvető feltételéről, a szocialista tudat kialakításáról, az emberek szo­cialista gondolkodásmódjának, erkölcsének kiformálásáról, a szocialista kultúra megterem­téséről van szó. Arról van szó,­ hogy ideológiai és kulturális­­ nevelőmunkával is segítsük dolgozóink tudatából eltüntet­ni, kiszorítani a régi gondolko­dásmódot, csökkenteni a régi szokások erejét, s a régi szoká­sok helyén a szocialista társa­dalmi élet szokásait alakítsuk ki. A megyei pártbizottságnál a megyénk kulturális helyzetéről és feladatairól hozott határoza­tai nyomán pártszervezeteinkben egyre erősödik az a szemlélet, amely figyelembe veszi a szocializmus építése, gaz­dasági, politikai, társadal­mi előrehaladása és a kul­turális fejlődés közt meg­lévő kölcsönhatást. A kommunisták ma már látják, hogy a szocializmus építésében nagyobb léptekkel előbbre menni az emberek tudatának (Folytatás a 2. oldalon.)

Next