Zalai Hírlap, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-26 / 150. szám

­ KÖTELEZŐ FOGLALKOZÁSOK a felsőfokú levelező és esti oktatásban A felsőfokú­­ egyetemi le­velező és esti oktatás egyes kérdéseinek rendezéséről tájé­koztatták a Művelődésügyi Mi­nisztériumban az MTI munka­társát. Levelező tagozaton folytat­hatják tanulmányaikat azok, akik az egyetem vagy főiskola székhelyétől távol laknak, vagy lakóhelyükön nincs esti tago­zat, vagy akik megfelelő indo­kok alapján erre külön enge­délyt kaptak az egyetem, is­kola vezetőjétől, továbbá a mérnökgazdász és­ a kiegészítő tanárszakos hallgatók. Szeptember elsejével az egyes szakok jellegének és igényének megfelelően be­vezetik a kötelező foglalko­zásokat is. A kötelező foglalkozások szá­mát és időtartamát úgy állapít­ják meg, hogy az — beleszá­mítva a vizsgákon való rész­vételt, továbbá a vizsgákra való utazás idejét is — ne haladja meg a műszaki, a ter­mészettudományi és idegen nyelvű szakokon évenként az e célra biztosított 30 napot, más szakokon a 18, a tanító- és óvónőképző intézetekben a 12 napot. A felsőoktatási intézmények­ben tovább tanuló dolgozók közül az esti tagozaton tanul­hatnak azok, akik az intéz­mény székhelyén laknak, illet­ve dolgoznak. A munkahely vezetőjének kérésére azonban a dékán (igazgató) engedélyezheti azoknak a hallgatóknak is a levelező tagozaton való tanulást, akiknek munka­körülményei lehetetlenné teszik az esti foglalkozáso­kon a rendszeres részt­­vételt. Az egyetem székhelyén lakó hallgatók részére 1960 szeptem­berétől 1962 szeptemberéig fo­kozatosan visszaállítják az esti tagozati oktatást. A műszaki, természettudo­mányi és idegen nyelvű sza­kokon hetenként legfeljebb 12 óra, más szakokon átlag nyolc óra kötelező foglalkozást vezet­nek be. A kötelező foglalkozá­sok mellett fakultatív foglalko­zásokat is szerveznek. A na­ponkénti foglalkozás azonban nem lehet több négy óránál. Mind a levelező, mind az esti tagozatok tanterveit a nappali tanulmányi anyag alapján ké­szítik elő, figyelembe véve a képzési formák sajátos jellegét és igényét, valamint a felső­oktatási reform céljait. A levelező és esti tagozati oktatás átszervezése 1960 szeptember 1. é­s 1962 szep­tember 1. közötti időben fokozatosan történik. A levelező és esti tagozatok vizsgáit, illetve az utóvizsga­­időszakokat az illetékes rektor, dékán, vagy igazgató állapítja meg. A vizsgaidőszakokon be­lül tárgyanként legalább két vizsgaalkalmat kell a hallga­tóknak biztosítani. A felsőoktatási intézmények a jövőben rendszeres kapcsola­tot tartanak a hallgatók mun­kahelyeivel, tájékoztatni fog­ják azok vezetőit tanulmányi eredményeikről. Évzáró hangverseny Zalaszentgróton WWSfifi. ..*^**11* A zalaszentgróti Művelődési Ház zeneiskolájában is befe­jeződtek az évvégi vizsgák. A múlt hét szombatján a szol- résvizsgákat tartották meg, hétfőn pedig a zongoraszako­sok remekeltek. Ma délután 5 órakor rendezik meg az ünne­pélyes bizonyítványosztást és ebből az alkalomból évzáró hangversenyre kerül sor a Művelődési Ház nagytermé­ben. MA NYITJÁK a rajzmű­vészet mesterei című kiállítást Nagykanizsán Ma újabb kulturális ese­ménynek lesz részese Nagyka­nizsa képzőművészetet kedve­lő közönsége. A világ legjobb rajzművészeinek reprodukált alkotásait mutatják be a Kép­zőművészeti Alap Kiadóválla­lata és a Thury György Mú­zeum által közösen rendezett kiállításon. A színvonalasnak és érde­kesnek ígérkező kiállítást a Thury György Múzeum épüle­tében délelőtt 11 órakor Gusigl László a városi tanács végre­hajtó bizottsága elnökének he­lyettese nyitja meg. A kiállítás július 31-ig lesz nyitva minden szerdán, péte­­ken és vasárnap 10-től 14 órá­ig és kedden, csütörtökön szombaton 15 órától 19 óráig. A kiállításon belépődíj nem lesz. A kiállítás rendezősége üzemi, hivatali csoportos láto­gatásokat is örömest fogad. ZALAI HÍRLAP Harmincnégy üdülőhely kulturális és sportprogramja a Balaton idei eseménynaptárában A Balatoni Intéző Bizottság összeállította a Balaton nyári kulturális és sportprogramját; 174 kulturális és 69 sportese­ményre kerül sor. A kulturá­lis rendezvények közül kie­melkedik a III. Balatoni Nyá­ri Egyetem, amely július 1-től 15-ig tart, 300 hallgatójának mintegy fele külföldi lesz.­ Tizenkét kongresszus, tudományos összejövetel sze­repel a műsorban, legjelentő­sebbek ezek között a füredi orvosnapok és a biológiai na­pok. A szezon meghosszabbí­tását célzó balatoni heteket augusztus 20 és szeptember 4 között tartják. Ennek kereté­ben rendezik meg Földváron, Badacsonyban és Füreden a hagyományos balatoni borhe­tet. A nyári szezonban 34 mú­zeum és kiállítás lesz nyitva a Balaton mellett. Júliusban nyílik meg a Tihanyi Múzeum­ban az új, reprezentatív Bala­­ton-kiállítás. Új múzeum lesz Badacsonyban az Egri József Múzeum. A badacsonyi Sze­­gedy Róza-házban Dunántúli Irodalmi Múzeumot rendeznek be és új kiállítások nyílnak a siófoki Beszédes József Múze­umban is. A balatoni műsorban öt irodalmi est is szerepel, ezek közül legje­lentősebb a dunántúli irodalmi est. Háromévi előkészítő mun­ka eredményeként sikerült el­érni, hogy hat balatoni szabad­téri színház országos és nem­zetközi színvonalú előadásokat játsszék; 80 opera- és balett­előadást, hangversenyt és vi­dám műsort rendeznek a sza­badtéri színpadokon. A zenei események közül kiemelked­nek a Tihanyi Múzeum udva­rán tartandó kamarazene-es­tek. A füredi üdülőket július­ban és augusztusban rendsze­resen szórakoztatják majd a térzenék. Fonyódon Huszka estet rendeznek. A 69 sportesemény 22 sportág között oszlik meg. Legnagyobb számmal a vitorlázást képvise­lik, 25 versennyel. Négy úszó­versenyt tartanak, legjelentő­sebb lesz a Balaton távúszó­verseny, valamint a Balaton átúszóbajnokság, Füred és Ti­hany között. A természetjárás ugyancsak négy versennyel szerepel, legjelentősebb lesz a Szigligeten tartandó nagy nemzetközi táborozás, augusz­tus 14—20 között. Az eseménynaptárban sze­replő rendezvények program­ja 34 balatoni ü­dülőhely kö­zött oszlik meg. II természet nagy magyar ismerője Emlékezés Herman Ottóra, születésének 125. évfordulóján Sorsdöntő időkben élt. Látta a szabad­­ságharcot. Szeme láttára omlott össze a magyar szabadság és a nemzeti függetlenség eszméje. Ott élt a nemzeti lélek mozdulatlan­ságának korában, de aktív részese volt az új­raéledésnek is. Hazánknak, népünknek sze­­retete hatotta át tudományos munkásságát. Ez a szeretet sugárzik írásainak szinte minden sorából, ez teszi lebilincselővé műveit a nem szakember számára is. És még valami. A magyar földről, annak népéről, a halászról, a pásztorról, az állatvilágról olyan páratlanul ízes magyarsággal beszél, ahogy előtte keve­sen. A mesterszavak összegyűjtésével a nyel­vészet területén is örökbecsűt alkotott. Pedig naplója szerint csak hétéves korában tanult meg magyarul. Családjukban Beszter­cebányán a német szó járta. Vállalta azonban a magyar sorsot, s ennek külső jeléül nevét is Herman-nak írta, egy «n»-nel. Az 1848—49-es szabadságharc szomorú vége elvette kedvét a tanulástól. Apja — az akkori szokásnak megfelelően — iparosnak adta. La­katos lett, így került Bécsbe, ahol minden sza­bad idejét a császári múzeumban töltötte. Ki­ütközött belőle az apjától örökölt érdeklődés az állatvilág iránt. A katonáskodás évei sem voltak meddők számára. Megfigyelte a tengert, az embereket, gyűjtötte és tömte a madarakat. Szenvedélyes szabadságszeretete arra ösztönözte, hogy részt vegyen az 1862-es lengyel felkelésben. Egy évvel később Kőszegen nyitott fényké­pész műtermet. Kalandos, önmaját kereső életpályájának kőszegi tartózkodása adta meg a végleges irányt. A Chernel-család közvetíté­sével a nagynevű Brassai Sámuelhez, a kolozs­vári Erdélyi Múzeum igazgatójához került, s mint konzervátor kapott alkalmazást. Jellem­ző az akkori időkre, hogy Brassai professzor a lelkes fiatalembert saját zsebéből fizette. A Természettudományi Társulat 1873-ban ■*1 megbízta az ország pókjainak feldolgo­zásával. A «Magyarország pók faunája,» című háromkötetes mű egy csapásra ismertté tette nevét. Kolozsvár szerencsés előfeltételeket biz­tosított a sikerhez. Brassai izzó­­magyarsága, a múzeum szakmai anyaga, az újságnál a toll­­forgatás mestersége az őstehetségből olyan szaktudóst formált, akinek megfigyelései nagy számban átkerültek a külföldi szakiro­dalomba, aki bátran szakítani mert a régebbi írók tudákos nyelvezetével: tartalmában, for­májában újat, magyart alkotott. Már kora ifjúságában megihlette Petényi Salamonnak, a magyar állatvilág nagy kuta­tójának szelleme, így jutott el a magyar ős­foglalkozások kutatásához. «Ősi nyomok a ma­gyar népies halászatban» című füzete nagy feltűnést keltett. 1887-ben megjelent kétköte­tes munkája. «A magyar halászat könyve» mai szemmel nézve is egyaránt gyöngye a tőről metszett magyar elmének és a magyar írásnak. Magyar tudósokat indított továbbkutatásra, s mesterüknek tartották a külföldi tudósok is. Az 1896-os millenáris kiállításon a halászat és pásztorélet anyaga az ő mesteri rendezésé­ben került a közönség elé, s az ősi halászat elemei mellett bemutatta az ősi pásztorlakáso­kat, a csikós, juhász, gulyás és kanász szer­számait, készségeit és a pásztorfaragásokat. Herman Ottó nem volt szobatudós. A ter­mészetet nem könyvekből, hanem magából a természetből ismerte. Az okkeresés ösztönöz­te. Az állatot, de az embert is, mint természeti tényezőt vizsgálta, kutatta teljes egészében, minden vonatkozásban. Ő végezte a legelső, rendszeres megfigyelé­seket a madarak vonulására vonatkozóan. Tudományos törekvéseit a felsőbb hatóságok is méltányolták, megbízást kapott a Magyar Ornitológiai Központ megszervezésére és ve­zetésére. H­ivatalosan tehát mint madártani szak­­ember, ornitológus szerepelt, de nem vált meg a néprajztól. Sok értékes adalékot tartalmaz „A magyarok ősfoglalkozása] című műve. A szó szoros értelmében mindhalálig szolgálta a tudományt. Halála évében, 80 éves korában adták ki­­A magyar pásztorok nyelv­­kincseit. Munkásságát nehezen lehetne öszefoglalni. Tudását önképzéssel szerezte, és ez a tudás bámulatosan széleskörű volt. Az állattanban, néprajzban és ősrégészetben végzett tudomá­nyosan elismert munkát. Mondhatnánk polihisztornak, de nem a tu­dományágak sokfélesége, hamm a rendkívül nagy területet átfogó érdeklődés és a szemlé­let gazdag sokoldalúsága jellemzi. Ha pedig valami hiányosság mutatkoznék exaktságá­­ban, azt sokszorosan kárpótolja az eredetiség, ötletgazdagság, a termékeny önállóság, amely nagy áttekintésekre képesítette és meglepő új megoldásokhoz vezette. A tudomány magasabb céljai szempontjából ma már nem elérhetetlen eszménykép a sza­badság. Igazi értékké azonban csak akkor vá­lik, ha önmagunkkal és népünkkel szemben alkalmazott kötelességtudással jár együtt, — mint ahogy azt Herman Ottó peldaadása meg­mutatta. IZSÁK GYULA ENDRE tanár, a TIT tagja „Tanulni és sok szerepet játszani... —­ Beszélgetés Makers Sándorral, a kaposvári Csiky Gergely Színház művészével vo­t esztendőben, ami­kor a Sybill nagykanizsai elő­adásán felgördült a függöny, s Petrov szerepében jó kiállású, de ismeretlen fiatalember lé­pett a színre, az első jelene­tekben nem fogadta túlzott ro­­konszenvet a közönség. A má­sodik felvonásnál már kérdez­getni kezdték egymástól a ne­vét az emberek. Az előadás végén pedig fergeteges tapssal jutalmazták Makay Sándort. Róla van szó ugyanis, a kapos­vári Csíky Gergely Színház te­hetséges fiatal művészéről, aki az idén már véglegesen helyet kért a zalai közönség szívé­ben. — Nehéz feladat a közönség jóindulatát, rokonszenvét el­nyerni. S bizony a kezdő, is­meretlen színésznek nem csak a szereppel kell megbirkóznia, hanem a közönséggel is pár­bajozik. Amikor aztán sikerül az első, akkor követi azt a közönség jóindulata, sőt idővel szeretete. Bár én még kezdő­nek számítok a pályán, de máris tudom: ez a szeretet a legnagyobb jutalom a színész­nek — mondja Makay Sán­dor. Nem mindennapos története van Makay Sándor — igazán csak most kezdődő — pályafu­tásának. — Igaz, már gyermekkorom­ban vonzott a színházi világ — emlékezik —, de nem volt lehetőségem a tanulásra. Édes­apám a háború alatt meghalt, nem kerülhettem a színművé­szeti főiskolára. A budapesti Csokoládégyárban dolgoztam Cukorfőző a szakmám. Ott a gyárban, amikor megalakítot­ták a színjátszó csoportot, azon­nal jelentkeztem. Később már a ferencvárosi vasutasok szín­játszó együttesében is vállal­tam szerepeket. S aztán egy­szer megpróbálkoztam az igazi színházzal is. — Hogyan történt ez? — 1958-ban levelet írtam a kaposvári színházhoz, amely­ben kértem, ha lehet, vegyenek fel a kórusba. Ruttkai igazgató meghallgatott. Felvettek a színházba. A fiatal művész aztán el­mondja, az első hónapokban bizony nagyon megilletődött volt. Mert más az üzemi szín­játszó együttes és más az igazi színház. Felkészült arra is, hogy a kórusból három-négy évig nem számíthat szerepekre. S abban, hogy ma már — alig fév év múltán — főszerepeket játszik, maga is bevallja, nem kizárólag tehetsége, hanem a számára kedvezőn alakuló kö­rülmények is közreműködtek. — Tavaly be kellett ugrania valakinek a Cigánybáró Barin­­kay szerepébe­n beszél az első főszerepről. — Rám esett a vá­lasztás. Alig volt időm a sze­rep megtanulására. Amikor az előadás kezdetén megszólalt a nyitány, a díszletek mögött erős kísértés vett rajtam erőt, hogy visszalépjek. Gondoltam, szólok is, jelentsék be a kö­zönségnek, valami baj történt velem, nem szerepelhetek, s utána lesz, ami lesz. De mind­ehhez szerencsére már nem volt idő ... A múlt ősszel a Denevérben is véletlenül jutott Alfréd sze­repéhez. Azóta azonban már tehetsége és művészi fejlődése alapján veszik számításba a rendezők. A Bob herceg Plum­­pudding, a Nebáncsvirág Fer­nand hadnagy, a Hamlet Mar­cellus szerepében Makay Sán­dor átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Tehetségét, művészi készségeit a színház vezető­sége értékeli, megbecsüli. Ja­nuár elsejével a segédszínészi minősítésből színészi státusba került, lakást kapott a kapos­vári színészházban. — Amikor közölték velem, hogy színészi státusba minősí­tettek át — mondja —, szóhoz sem tudtam hirtelen jutni a boldogságtól. Az irántam meg­nyilvánuló bizalmat azzal sze­retné­m meghálálni, hogy min­dig igyekszem tudásom legja­vát adni. A SE esztendős fiatal mű­vész azonban — igen helye­sen — tudja azt is, hogy még korántsem kielégítő a képzett­sége. Pályatársai, a színház vezetői azonban látják, hogy akaraterős és tanul. Hangját, énektudását például a nagy­­kanizsai zeneiskolában fejlesz­ti. Ivánkovits Ferencné tanítja most már egy esztendeje, és a tanárnő nagyon jó vélemény­nyel van róla. — Nincs is más művészi programom — nyilatkozik ter­veiről Makay Sándor —­, mint tanulni, tanulni és nagyon sok szerepet játszani. Hogy idővel a lehető legtöbbet, legjobbat adhassam a közönségnek. Szép program. A fiatal mű­vész — reméljük — valóra is váltja célkitűzéseit. T .E. Szépségek csillogása és tragédiája - Astrid álom a nagyvilág ragyogásáról — fi „legszebbek“ sorsa az üzlet világában A nyugati világban évek óta túl hangos lárma kavarog egy­­egy város, ország, vagy éppen földrész legszebb nője körül. Megítélik nekik a nagy címe­ket, mint „Miss New York”, „Miss Anglia”, vagy éppen „Miss Welt” — azaz „Világszé­pe”. Nyugaton sok fiatal lány tö­rekszik ilyen címek után. Azt gondolják, hogy ez egyenesen bevezeti őket a filmvilágba, vagy éppen dúsgazdag házas­sággal ajándékozza meg őket. A nagyvilági életről alkotott álmuk azonban igen-igen rövid. Az ékszerrabló szépség A polgár „Frankfurter Rund­schau” című lap a közelmúlt­ban feltűnő cikket hozott nyil­vánosságra, amelyben a külön­böző szépségdíjakra kiválasz­tott lányok sorsával foglalko­zik. Itt volt például az 1958- ban „Miss Európá”-vá válasz­tott Hanni Ehrenstrasser Bécs­­ből. Hanni Ehrenstrasser­ kevés vagyonnal rendelkezett, , mégis úgy akart öltözködni, mint a „nagyok”. A Frankfurter Rund­schau írja: „Nagy filmszerepek­­ről, sztároknak kijáró fizetés­ről és luxuskocsiról álmodott.” Az álomnak azonban máris vé­ge... Jelenleg 12 hónapos bör­tönbüntetését tölti Angliában, miután Londonban ékszerrab­­lás közben tettenérték. A nyugatnémet újság cikké­ben elismeri, hogy a „szépek álma”, a pénzről, a filmszere­pekről és a hírnévről végleg befellegzett. „Féltékeny férj" A Frankfurter Rundschau tudósításából a továbbiakban ezt olvashatjuk: A bájos szőke­ség, Betty Bjurström nemcsak a ,,Miss Svédország”, hanem a „Miss Európa” címet is meg­szerezte. Csak később jöttek rá, hogy a versenyben csalt. Túl fiatal volt, de az utólag vissza­vont cím után is csodaszép lányka maradt, férjhez ment az olaszországi milliomos Renato Seine-hez, fiacskája született, de a házasság ennek ellenére sem volt boldog, mert a férj betegesen féltékennyé vált. Fe­leségét egy éjszakán párizsi hotelszobájában lelőtte. A lö­vés nem volt halálos, de a cso­daszép asszony örökre béna maradt. Idegösszeroppanás — öngyilkosság Scarlett, ahogy a párizsiak Antoinette Bigard-t nevezték, visszatért a francia fővárosba, miután Floridában a döntő ver­senyen elnyerte a legmagasabb címet, a „Miss West”-et. Az olaszok ismert filmrendezője, Vittorio de Sica éppen a „Ke­nyér, szerelem, féltékenység ’ című filmjét forgatta és ebben Scarlett-nek nagy szerepet adott. „Világszépe” azonban nem tudott lépést tartani a fil­mezés megerőltető tempójával és idegösszeroppanást kapott, így szerepét másik színésznő­nek adták, mire Antoinette Bi­­gard kinyitotta hotelszobája ab­lakát a Rue St. Benoit-n, ki­ugrott és összetörve maradt a járdán. Vajon kivételes eset? Aligha, íme, egy másik bizo­nyíték. Miss „New York” — Dawn Noell egy amerikai multimil­liomoshoz ment férjhez. A mil­liók bizonyára nem boldogítot­ták,mert férjét hamarosa­n megunta és megmérgezte ma­gát. „Miss West" mindig mélyebbre zuhan Három évvel ezelőtt egy be­teg és teljesen tönkrement nőt találtak a brazil rendőrök Rio de Janeiro nyomornegyedében, Lilian Merrick-et. Megtalálása után hamarosan meghalt egy kórházban, tüdőfertőzésben. Egykor „Világszépe” volt, és Florida egyik leggazdagabb földbirtokosához ment férjhez, de néhány év múlva elvesztet­te hatalmas vagyonát börze­spekuláció következtében. Li­lian Merrick a párizsi „Folies Bergere”-nél lett sztár. Később sztriptíz-táncosnővé vált, majd amikor innen is kikopott, leve­lezőlapokat árult az utcasar­kon. Erkölcsileg odáig zuhant, hogy végül különböző tolvajlá­­sokért börtönbüntetésre ítélték. „Miss Anglia, Peggie Davies, kocsijával teljes sebességgel nekihajtott egy fának. Tettét szándékosan követte el, mert egy cédulát hagyott hátra, melyre lakonikus rövidséggel csak ennyi írt: „Elegem van...” * Még a múlt évben is min­dennapi vendég volt Nyugat- Berlinben a Wittenberg téren egy nő — Gertrud Dopieralski — és művirágokat árult Rövi­desen meghalt. Egykor Németország szépség­­királynője volt... 1960. június 26 a

Next