Zalai Hírlap, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-26 / 150. szám

1960. június 26 ZALAI HÍRLAP Munkatársaink a Nagykanizsai üveggyárban II. Az üveggyáriak véleménye a selejtről, a minőségi bérről és a szakszervezetről is forróságot lehelő hu­ták árnyékában munkások tár­salognak. Panaszaikat, észrevételeiket cserélik ki szenvedélyes vita közepette. Éppen Nagy Ferenc üvegfúvó beszél: — Nézzék, én magam is he­lyeslem a minőségi norma be­vezetését, de itt, nálunk nem! Nagyon rosszak a munkakörül­ményeink! Szűk, alacsony a hely, a kemencék egymásba ér­nek és főleg rosszak. Az üveg minősége olyan gyenge, hogy a selejtgyártást lehetetlen kikü­szöbölni. Nekünk pedig a selej­­tekért is fizettek eddig. — 200—300 forinttal keveseb­bet keresek a minőségi norma bevezetése óta. — Félmeztelen, barnára sült bőréről letörli a gyöngyöző izzadtságcseppeket és folytatja: — Meg itt van ez a gépesí­tés. Amíg nem géppel végez­tük a védő­üveg gyártását, 100 darabért 15,75 forintot kap­tunk. Most meg a 10 százalék veszélyességi pótlékkal együtt 21,19 forintot fizetnek. Persze most egy munkással — aki a gépen dolgozik — többen va­gyunk, a fizetés különbség ép­pen hogy kiteszi az ő bérét. — Éppen Te beszélsz ezekről a kérdésekről? — szól közbe egy hang —. Te vagy a szak­­szervezeti elnök. Ki tudna se­gíteni valamit, ha nem Te. De hát ilyen problémái nem min­denkinek vannak... — Persze, hogy nincs min­denkinek! Csak minket, üveg­fúvókat érint. — Ezt se mondanám, Ferenc — szól vissza amaz —, van aki­nek hasznos a minőségi norma, van, aki többet keres így. Középtermetű, izmos, vállas férfi veszi át a szót. — Hagyjátok ezt. Vannak itt olyan dolgok is, ami csaknem minden szülőt egyaránt érde­kel. Vége a tanításnak, és na­gyon sokan vagyunk olyanok, akiknek nagy fiuk, lányuk van otthon. Jó lenne, ha felvennék őket egy kis munkára. Zorga István, az ügyes üveg­fúvó veti fel ezt a kérdést. Fia most végezte el a VIII. osz­tályt, ősszel gimnáziumba megy, nagyon jól jönne, ha a gyerek megkeresné a tankönyv­re valót. Úgy érzi, ha más vál­lalatok felvették dolgozóik gyermekeit, az Üveggyár is megteheti. Alics István még komolyabb közérdekű kérdést boncolgat: — Dolgozunk, dolgozunk, de néha nem tudjuk miért? Nem­ kapjuk meg a munkadarabok normaidejét! Előfordul, hogy már 3—4 napja gyártunk vala­mit, mire megmondják, mit kapunk érte. Pedig ezt jó lenne tudni. Az ember sokkal na­gyobb kedvvel végzi munkáját, ha magában minden este ösz­­sze tudja számítani, mit kere­sett. — A minőségi norma kérdés­sel kapcsolatban pedig azt ja­vaslom — fejezi be gondolatát —, hogy a szakszervezet meg­felelő módon vizsgálja meg a panaszosok által felvetett prob­lémákat. — De nem állnak velem szó­ba! Nálunk nincs semmi gya­korlati jelentősége a szakszer­vezetnek — jelenti ki erélye­sen Nagy Ferenc, a szakszer­vezet elnöke —. Megkaptuk a védőruhát, a védőételt és ezzel befejeződött a mi tevékenysé­günk .... A beszélgető csoport tagjai — fülükben a motoszkáló kije­lentéssel — munkahelyükre mennek. Megszokták az 1500 Celsius fokos kemencék forró­ságát, arcukra most mégis tü­zes pír ül... Vajon mi készteti Nagy Fe­rencet erre a kijelentésére? Vagy talán a szakszervezetnek valóban nincs jelentősége a Nagykanizsai Üveggyárban? Az igazgató és a pártszerve­zet titkára lerántják a leplet a kijelentés okáról. Nagy Ferenc nemrég került vissza a gyár­hoz. Hosszú ideig a mezőgazda­ság szocialista átszervezésénél tevékenykedett. Párhónapos ki­esése meglátszik munkáján: nem találta meg önmagát, nem zökkent vissza a normális ke­rékvágásba. Ezért nehéz számá­ra a minőségi norma 100 szá­zalékos teljesítése. Problémáját: „Nem lehet tel­jesíteni a normát!” — már fel­vetette illetékes helyen is. A ki­vizsgálásnál azonban kiderült, nem csak az olvasztott üveg minőségével van hiba, hanem Nagy Ferenc akaratával is... — A helyszűke miatt és a ke­mencék állapotára tett meg­jegyzések helytállók — ismeri el az igazgató, Láng Róbert elvtárs —. Valóban nagyon rosszak. Régóta kívánják a fel­újítást, de az épülő csarnok — a kivitelező vállalat „jóvoltá­ból” — nem készült el határ­időre. Így nem tudtuk üzembe helyezni az új kemencéket. A jövő hónap végén azonban a kemence elkészül, és azonnal megkezdi a termelést. Ezzel együtt természetes az olvasztott üveg minősége is javul. — És a normák? — A jelenlegi bérezés csak ideiglenes. Az új kemencék üzembeállítása után alakítjuk ki a végleges minőségi normá­kat. A mostani időnormák sem sértik a munkások érdekeit, de a jövőben még alaposabban, át­gondoltabban határozzuk meg. Nagy Ferenc helyzete sajátos, nem lehet általánosítani! — Ha az ő helyzetét nem ál­talánosítjuk, hogyan lehet az, hogy az üvegfúvók a minőségi norma bevezetése óta havi 200 —300 forinttal kevesebbet ke­resnek? — Ilyen nincs! Ilyen dolgo­zónk nem volt! Sőt! A többség fizetésében nem csökkenést, ha­nem emelkedést jelentett a „kevesebbet, de jobbat” elv tér­hódítása a gyárban. Bérjegyzéket szed elő és a rubrikák minden szónál éke­sebben bizonyítják szavait .. Alics István üvegfúvó május havi fizetése 2703 forint, Zorga Istvánná 2473 forint, stb ... 5— 6 százalékos fizetés emelkedés... — És a munkások gyermekeit a gyár miért nem tudja foglal­koztatni a szünidőben? — Sajnos, nincs béralapunk erre. Próbáltuk megoldani, de nem sikerült. Az elhangzott vélemények után teljes kép alakult ki az Üveggyár mai helyzetéről. Vitathatatlan, hogy a minőségi norma bevezetése na­gyon helyes és célszerű. Ezzel a dolgozók érdekeltté váltak a selejtmentes munkáért folyó küzdelemben. Látják, a zsebü­kön érzik, hogy a selejt nem érték, hogy a selejtgyártás ká­ros! Ellenben helytelen, hogy egyes munkadarabok elkészíté­sének normaidejét csak a mun­ka befejezése után tudatják a dolgozókkal. Félreértésre, mun­kakedv csökkenésre adhat okot ez a jelenség. A jövőben vál­toztatni kell ezen. A bírálók pedig lássák be: egy ember gyengébb munkatel­jesítménye nem indokolja és nem teszi szükségessé a norma­idők „levételét”. Jelen esetben — ha megtennék — normala­zítást jelentene. Azt még a szakszervezet nevében sem le­het követelni. A személyes ké­relmek elutasítása pedig nem jelenti azt, hogy a szakszerve­zetnek nincs gyakorlati jelentő­sége. Karvalics László Bizonyítványosztáskor ....Jeles.... jó.... jeles. ... Harminchatezer általános iskolás tanuló kapta meg a múlt héten az évvégi bizonyítványt a zalai iskolákban. (Kincses I. felvétele) IBJOEI TUNÁCSÁBÚ TERMELŐSZÖVETKEZE­TEKNÉL A BEVITELI KÖ­TELEZETTSÉGRE VONAT­KOZÓ szabályok módo­sítása A termelőszövetkezetekről szóló 1959. évi 7. sz. törvény­­erejű rendelet úgy intézkedett, hogy a bevitt vagyontárgyak megállapított értékének az alapszabályban meghatározott hányadát a fel nem osztható szövetkezeti alapba kell fizet­ni. A meghatározott hányadon felüli értéknek megfelelő ösz­­szeget az alapszabályban meg­állapított időben és módon kell a belépő termelőszövetke­zeti tagnak kifizetni. Az 1959. évi 7. számú tör­vényerejű rendeletet úgy egé­szítette ki az 1960. évi 18. tör­vényerejű rendelet, hogy az alapszabály rendelkezhet asze­rint is, hogy a tagok által a közös gazdaságba bevitt álla­tok és egyéb vagyontárgyak értékéből nem kell levonást eszközölni a fel nem osztható szövetkezeti alapra, hanem a tagok a fel nem osztható szö­vetkezeti alap növeléséhez a közös gazdaságba bevitt föld­terület arányában pénzben já­rulhatnak hozzá. Ez esetben az egyes tagok pénzbeli hozzá­járulásának mértékét az álta­luk bevitt földterület nagysá­ga, művelési ága és kataszteri tiszta jövedelmére tekintettel a hasonló nagyságú egyéni gazdaságokhoz helyben szoká­sos mértékű felszerelés alapul­vételével kell megállapítani. Ez a kiegészítő rendelkezés lehetőséget ad a termelőszö­vetkezetekbe belépő tagoknak arra, hogy ők maguk választ­hatnak tetszésük szerint a két lehetőség között. Dr. Balogh Géza A közösség erejével A Lovászi Kőolajtermelő Vállalat dolgozói és az iskola szülői munkaközössége nagy­szerű példát mutattak a társa­dalmi összefogás erejéről. Az 1959/60-as tanév folyamán kö­zel 61 és félezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Elkészült mintegy 290 méter hosszúságú járda, új sport­pályát létesítettek az iskola mellé, gyepszőnyegekkel, virá­gokkal csinosították az udvart, tantermeket és az iskola fo­lyosóit. A vállalat dolgozói az év fo­lyamán 20 ezer forint értékű, politechnikai oktatáshoz szükséges mintadarabokkal, szemléltető eszközökkel és egyéb felszereléssel segítették közelebb a jövő olajbányászait a gyakorlati élet megismerésé­hez. JELENTKEZÉSI felhívás segéd­oktatóképző tanfolyamra A Sportvezető és Edzőképző Intézet megfelelő számú jelent­kező esetén segédoktatói tanfo­­lyamot indít a következő sport­ágakban: az 1960/61-es tanév­ben: asztalitenisz, atlétika, bir­kózás, kajak-kenu, íjászat, ke­rékpár, kézilabda, korcsolya, kosárlabda, labdarúgás, lovas öttusa, röplabda, sí, súlyemelés, teke, tenisz,­ úszás, vívás, vízi­labda, műugrás, szer-, művé­szi-, akkrobatikus torna. 1. Jelentkezési feltételek: A tanfolyamra jelentkezhet az a magyar állampolgár, aki: a) erkölcsi-politikai és egész­ségügyi szempontból oktató­nevelő munkára alkalmas; b) betöltötte a 22. évét, de 45 évnél még nem idősebb; c) érettségizett vagy legalább az általános iskola 8 osztályát elvégezte; d) sportágában legalább 3 évig versenyzett; e) gyakorló oktatásként (tár­sadalmi edzőként) legalább 1 évig edzői tevékenységet foly­tatott; x) valamelyik sportegyesület (sportklub) tagja. Jelentkezési határidő: 1960. július 10. 2. Felvétel a tanfolyamra: Felvétel ügyében a felvételi bizottságok javaslatai alapján a Sportvezető és Edzőképző In­tézet dönt A felvételi bizottság előtt történő esetleges megjele­nés időpontjáról és helyéről, valamint később az eredmény­ről (felvétel, elutasítás) a je­lentkezők értesítést kapnak. 3. A tanfolyam ismertetése:­­ A tanfolyam, az oktatás 1960 szeptember második felében in­­dul meg Az általános elméleti tantárgyakból kb . hetenként — összesen 10 alkalommal — 8 órás foglalkozás lesz a megye­székhelyeken, illetőleg Buda­pesten. Ezenkívül sportágan­ként kb. kéthetes gyakorlati táborozáson kell a hallgatók­nak kötelezően résztvenniök. A gyakorlati táborok általában az elméleti vizsgák után a nyári hónapokban kerülnek lebonyo­lításra. 4. Költségek: A tanfolyam díja 300 Ft, amely összeget két részletben kell befizetni. Az első részletet (150,0 Ft+40,mr Ft jegyzetekre, összesen 190 Ft) a tanfolyam első foglalkozása előtt kell be­fizetni. A tandíjon kívül a hall­gatók fedezik az egyes foglal­kozásokkal és gyakorlati tábor­ral kapcsolatos utazási, étkezé­si és elszállásolási költségeket, valamint jegyzetek, tanköny­vek, szakkönyvek stb. árát. 5. Egyéb: A tanfolyam elvégzéséhez szükséges szabadidőről (szabad­ságról) a résztvevőknek kell gondoskodniok. A tanfolyam foglalkozásain a hallgatók rész­vétele kötelező, hiányzás esetén vizsgára nem bocsáthatók. Szükség esetén részletesebb felvilágosítást a Sportvezető és Edzőképző Intézet nyújt. (Bp. XII. Alkotás u. 44. Tel: 155— 099.) A nagykanizsai járás községeiben sorra rendezik a spartakiádokat A nagykanizsai járás községeiben — mint arról Kárpát Lászlótól, a nagykanizsai JTST elnökétől értesültünk — sorra rendezik a spartakiádokat. Eddig 17 faluból érkezett be a jegyzőkönyv, ma pedig újabb négy-öt községből várható hír hasonló sporteseményről. A versenyek megrendezésében különösen a kápolnapusz­taiak, az orosztonyiak és a hahótiak tűntek ki, de meglepően jól sikerült a zalakarosiak spartakiádja is. Az előző években itt négy-öt résztvevőnél többet nem sikerült mozgósítani a községben, az idén azonban — főleg Béli József KISZ sport­felelős ügyes szervezése nyomán — tizenhatan indultak a kü­lönböző számokban. Orosztonyban az elmúlt évben csak kerékpárosok versenyeztek, az idén az atlétika és a teke hí­veit is sikerült megmozgatni. A mai napot bizonyára valamennyi község alaposan fel fogja használni a július 3-án Nagykanizsán, a Bányász-sport­telepen megrendezendő spartakiádra való felkészülésre. Lesz-e gazdájuk következő idényre a kani­­ssai kosaras fiúknak és lá­nyoknak, ez a probléma fog­lalkoztatja ezekben a napok­ban a városban komoly népsze­rűségre szert tett sportágnak űzőit és szurkolóit. A közép­iskolás csapatokon kívül tud­valevőleg az elmúlt idényben csupán az M­TE szerepelte­tett férfi és női csapatot a me­gyei bajnokságban, anyagiak h­iánya miatt azonban a szövet­ség e két együttest törölni volt kénytelen a megyei bajnok­ságból. Nem tudjuk, a vasutasok működtetni kívánják-e tovább is kosárlabda-szakosztályaikat, de egy tény: a kosárlabda egyike azoknak a sportágak­nak, amelyben viszonylag rö­vid idő alatt mind férfi, mind női vonatkozásban ütőképes, akár NB II-es színvonalú gár­dát lehetne kialakítani. A sportág jobb sorsra érdemes kanizsai kedvelői egyelőre «ég és föld között lebegnek», ed­zési és versenyalkalmuk nincs, kedvelt sportágukat nem űzhetik. Az MSZMP nagykanizsai városi bizottságának ismeretes határozata, amely a város sportéletével foglalkozik, kitér a kosárlabdára is. Reméljük, az ezzel megbízottak a legrö­videbb időn belül gondoskod­nak arról, hogy életképes, s a város színeit méltón képvi­selni bíró szakosztályok ala­kuljanak, vagy szerveződjenek újjá Kanizsán, hisz a kosár­labda éppoly szerves része a város sportjának, mint — mondjuk — a labdarúgás... ­ Csütörtökön délután benső­séges ünnepség keretében fel­avatták a Nagykanizsai Kini­zsi SE sörgyári új tekepályá­ját. A mintegy háromszázezer forint értékű létesítmény, amely az országos tekeszövet­ség húsz-, a söripari központ tíz -és a megyei TST hatezer forintos támogatását leszámít­va, jórészt társadalmi munká­ban épült fel, külsőségeiben is méltó keretet nyújtott ahhoz a nagyjelentőségű sportese­ményhez, amelyet a magyar férfi és női válogatott, vala­mint az FTC és a Bp. Kini­zsi Sörgyár tekézőinek az avatóünnepségen és az ezt kö­vető, bemutató jellegű verse­nyen való résztvétele jelentett. A megnyitón résztvevő hat csapat egymás mellett sorakozott fel a pályán, hogy az üdvözlő be­szédek után elsőkként verse­nyezve, valóban felavassa az új létesítményt. Balról a zöld­mezes FTC-isták, mellettük a bordó melegítős férfi váloga­tott, azután a fehérbe öltö­zött helyi Kinizsi, majd az ugyancsak címeres, bordó me­legítőbe bújt női válogatott, őket követően a kék-piros öl­tözetű Nagykanizsai Bányász, s legvégül a sárgamezes kő­bányai sörgyáriak álltak fel. Gömöry János elvtárs, a nagykanizsai sörgyár igazgató­ja, a helyi Kinizsi SK elnöke, az új sportlétesítmény építé­sének legfőbb mozgatója, üd­­­­vözölte elsőként a megjelent vendégeket, akik közt helyet foglaltak a megyei, a járási és a városi pártbizottságok kép­viselői, s a nagykanizsai po­litikai, gazdasági és sportélet más vezetői is. Beszéde végén zászlót adott át valamennyi résztvevő csapatnak a Kinizsi SE nevében, majd felkérte Hermann Józsefet, az országos tekeszövetség főtitkárát, hogy a szövetség nevében vegye át az új pályát. Hermann József elvtárs be­szédében hangsúlyozta a sör­gyáriak áldozatkészségét, a pá­lya építése körül szerzett ér­demeit, s kifejezte azt a re­ményét, hogy az új létesítmény a tekesport rég várt fellendü­lését biztosítja majd az idők folyamán Zala megyében. Tóth József, a nagykanizsai VTST elnöke köszöntötte ez­után lelkes hangú szavakkal a tekepálya építőit, megemlítve azt a jelentős kö­rülményt, hogy az új sportlé­tesítmények segítséget jelente­nek a szocialista embertípus ki­alakításában is. Vukits László elvtárs, az MSZMP megyei és városi bi­zottsága nevében szólt a je­lenlevőkhöz, s felhívta a ka­nizsai vállalatok vezetőinek és dolgozóinak figyelmét a sör­gyáriak kezdeményezésének kö­vetésére. Vukits László és Hermann József elvtársak ezután elvág­ták az ikerpályákat képletesen elzáró szalagokat, majd első dobásaikkal átadták a pályát a sportolóknak. A bemutató versenyen a hét főnyi csapatok tarolásban „vizsgáztak” tudásukról. Az első vastaps a női válogatottat köszöntötte, amely az első kör ledobása után a legjobb e- él­ményt érte el. Különösen Bal­­lagónénak, a női viágcsúcs­­tartónak volt nagy sikere, aki címéhez méltóan elsőnek do­bott kilencet az új pályán. A férfi válogatott sem tűrte azon­ban sokáig a „szégyent”, ame­lyet a „gyengébb nem” kép­viselői mértek rájuk, s vég­eredményben mégis csak ők végeztek a bemutató jellegű verseny első helyén. Komoly sikert arattak az FTC és a Kinizsi Sörgyár versenyzői is, s bőven kijutott az elismerés­ből a helyi Bányász-tekézők­­nek, s a házigazdáknak, a Nagykanizsai Sörgyár verseny­zőinek. A megnyitó után a sörgyári kultúrház nagyter­mében baráti hangulatban le­zajlott vacsorán vettek részt a versenyzők és a meghívott vendégek. Az őszinte sport­­barátság jegyében lefolyt be­szélgetések során az egyébként is nagyon rokonszenves, meg­nyerő modorú válogatottak, s a fővárosi NB I-es versenyzők baráti tanácsokkal látták el kanizsai sporttársaikat. Remél­jük, ezek hatását hamarosan a Bányász és a Kinizsi verseny­zőinek teljesítményén is lemér­hetjük. (-a—) Felavatták a Nagykanizsai Kinizsi új tekepályáját ------------------------’ e­lad­at. Várható időjárás vasárnap estig: meleg idő, több órás napsütéssel, változó mennyiségű felhőzettel. Né­hány helyen, elsősorban nyugaton, eső, zivatar. Mérsékelt délkeleti­­déli szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 12—15, legma­gasabb nappali hőmérséklet holnap 25—28 fok között.

Next