Zalai Hírlap, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

1061. február 1 Az ifjúság közötti politikai munka megjavításáról Felnövekvő nemzedékünk az aranytartalék szerepét tölti be. A mai fiatalokból lesznek a holnap szakmunkásai, mérnö­kei, gazdasági és társadalmi ve­zetői. Ma kell olyan nevelő­munkát végezni közöttük, hogy érvek múltán érett emberként állják meg helyüket az élet bár­mely őrhelyén. Sokat tesz e munkában a KISZ és a többi ifjúsági szer­vezet is. Javítani való mégis akad, szép számmal. Ilyen példák figyelmeztetnek: A zalaeger­szegi járás egyik községében a tsz KISZ szervezetében azért nem vállalta a vezetőségi tag­ságot az egyik lány, mert ak­kor nem járhat templomba. Ha más személy mondja ezt, akkor talán elfogadta volna a gyűlés az indokot. Hanem az illető a párttitkár leánya volt. Ezek- Uitán érthető a csodálkozás a faluban, és az is, hogy ott na­gyon nehezen tud hatni a KISZ fiatalokra. De szép számmal akad olyan üzem is megyénkben, ahol a ..modern” jelzőt akasztják rá az ízléstelenül öltözködő, a „bu­ta” cinizmust valló ifjakra. Ezeken a helyeken a KISZ alig folytat valóságos nevelőmun­kát, s egyáltalán nem tölti be ■a tanító szerepét., Általában ma még kevés ifjúsági szerve­zet van a megyében, ahol a jel­lembeli neveléssel is kellően foglalkoznának. Mindez persze az ifjúság kö­zött végzett munka egyéb hi­báit is megmutatja, például a politikai nevelés gyengeségét. Megelégszenek a KISZ politi­kai körökkel, mondván, hát persze hogy van politikai neve­lés, nézze meg a KISZ-oktatást! Pedig ez csak az egyik oldal. Nem elég megismerkedni az ország, a világ dolgaival, hanem azt értékelni is tudni kell, vi­lágosan látni ennek, vagy an­nak a csoportnak a törekvését. Csak így érezheti a fiatal, hogy neki milyen feladatai lehetnek szocialista rendünk erősítésé­ben. Ifjúsági munkánk egyik hibája az is, hogy legtöbbször csak ,,tájékoztatjuk” a fiatalo­kat. Véleményt már alig ké­rünk tőlük erről, vagy arról a kérdésről. Pedig a példák is bi­­zonyítják, hogy a fiatalos len­dület nem mindig a helyes po­litikáért buzog, s ma még túl­ságosan sok az egyéni nézet az ifjs­ág soraiban. Egyik közsé­günkben is azt mondták a po­­rfiúság soraiban. Egyik közsé­­talok: „mi már megtanultuk, amit kellett” — azután vala­melyik nadrágzsebből a kártya kerül elő. Kártyáztak a politi­kai oktatás helyett, s az óra vé­gén úgy ballagtak haza, mint akik jól végezték dolgukat. Ké­sőbb ezzel a megjegyzéssel ütötték el a dolgot: „Hát szóra­kozni is kell”. Persze az ő példájuk nem ál­talános. Sokkal több a becsü­letes, szorgalmas fiatal kollek­tíva az if­júsági szervezetekben, mint az említett csoport. Azok, akik manapság ifjúsági brigád­ban a szocialista címért küzde­nek, a jó, igaz ügyet szolgál­ják. S vannak már olyan cso­portok is, ahol a KISZ-be való felvétel próbaköve elsősorban a termelésben való példás helytállás. Hogyan juthatnánk el álta­lánosságban is ide? — Az első láncszem: a pártvezetés meg­javítása az ifjúsági szervezetek házatáján. Néhány község párt­vezetői most sem ismerik a KISZ valóságos feladatait, s csak a bálok szervezését, vagy valamilyen közös, megmozdulás lebonyolítását állítják a falusi ifjúsági szervezet elé. Parlagon hever ott az ifjúság lendülete, pedig milyen jól lehetne azt hasznosítani a termelőszövet­kezetek megszilárdításánál, gazdálkodásánál. Például olyan feladatot szabni egy tíz KISZ- szervezetnek, hogy alakítson önálló munkacsapatot, vegyen részt az állattenyésztésben ön­álló brigádokkal, szervezzen társadalmi munkát a tsz anyagi erejének növelésére, stb. Fontos feladat az ifjúsági ve­zetők képzettségének, művelt­ségének, vezetési módszereinek gyarapítása. Érezze a KISZ-tit­­kár, hogy ő a község, vagy az üzem vezető emberei közé tar­tozik, s az állandó tudásgyara­­m­­tást követel meg tőle. Ha ezt sikerül elérni, akkor a KISZ nemcsak ,,pótkeréknek” lesz jó­­, minthogy néhol m­a még így van. Ide tartozik a fiatalok kollektív szemléletének kifej­lesztése, amely elsősorban a rendszeres szervezeti élet ki­alakítása után teremtődhet meg. Ha a vezetők segítenek megteremteni az üzemi, vagy a tsz KISZ-szervezet otthonát, akkor már félig nyert az ügy. Mert azután már van hol vál­tozatos, vonzó programot adni a fiataloknak. Így alakulhatnak ki a fiatalok között is az elv­társi, emberi kapcsolatok, kö­zelebb kerülhetnek egymáshoz az életben, a munkában és a mozgalomban is. ___________ V. Gy. Jó kezdet—fél siker „Jó kezdet — fél siker” — mondta a többi között Láng István elvtárs, a magyarszentmiklósi szövetkezet elnöke a Zalai Hírlap szerkesztőségében megrendezett termelőszövet­kezeti ankéton. Most útjára induló cikksorozatunkban — a tanácskozás vitája alapján — a jó kezdethez, az 1961-es esz­tendő megalapozásához kívánunk a száz százalékban szövet- kezetekben gazdálkodó zalai parasztság részére segítséget nyújtani. „ Mi­vel kezdj­ük? „Vigyázzunk az esztendő minden o­rája van arra, hogy el ne fusson velünk a ló... — kezdte Szommer Lajos elvtárs, a zalaszentmihályi termelőszö­vetkezet mezőgazdásza­­. Ta­pasztalatból mondom, hogy a szövetkezetek első lépése, az indulás hangulata hosszú esz­tendőkön át kihat a gazdálko­dásra, a fegyelemre, s ez em­berek jövedelmére is. A meg­alakulás első órájától ügyel­jünk arra, hogy tiszta, min­denféle stikliktól mentes gaz­dálkodást folytassunk. Mi el­követtük­ azt a hibát, hogy az alakulás első évében agyon fi­zettük az embereket, s most teknős alakjában nyeljük le a tavalyi békát... Reklamálnak, mondogatódnak az emberek, hogy miért nem lesz meg az idén is a 40 forintos munka­egység? Miért nem? Azért, mert a tervezett 70 ezerrel szemben, százezer munkaegy­séget „szereztek” az emberek. Mindezt csak későn vettük észre. A brigádvezetők még hajlamosak arra, hogy beírják az egységet az olyan embernek is, aki munkájával egyetlen fillért sem tett elő.” Az ankét valamenyi részve­vője egyetértett abban, hogy az igazságos, pontos munkaegy­ség jóváírással lehet a szövet­kezetekben a legtöbbet megta­karítani. A sétálásért, a szédel­gésért nem jár munkaegység. Már a közös gazdálkodás első napján meg kell mondani va­lamennyi szövetkezetben az embereknek, hogy a tsz nem „fizetést ad”, hanem munká­juk után a közös jövedelemből részesednek. Egyszer-kétszer le­het munkaegységet csalni, de annak az a vége —­ jegyezte meg találóan az egyik agronó­­mus —, hogy a gazdaság egész évi 700 vagonnyi tárgyatermé­­séből, a bőséges mérés miatt 1400 vagonnal hordanak ki a fogaitok.” Hogyan történhet ez? Úgy, hogy az elkönyvelt 12 mázsával szemben, csak hat mázsa trágya van egy-egy for­dulókor a kocsin. „Mi ennek már elejét vettük — jegyezte meg Lettner Gergely a zalabol­­dogfai szövetkezet idős elnöke. — Mi minden kocsit rájára­tunk a hídmérlegre. S a brigád­vezető ott jegyzi fel az adato­kat, így aztán nincs vita, hogy mennyi trágya van a kocsin. Javaslom valamennyi új szö­vetkezetnek, hogy a hídmérleg beszerzésével kezdjék a beru­házásomat..." Topp szövetkezeti vezető szovatene, nogy talan a kesoooiscsit. soiafi egyszer sincs olyan nagy szuxseg a szövetne­­­­zetl­enton, m­ezogazuasz, part­­| Ulnar natarozottsagaia, Kovet­­­­nezetessegeie, mint az alanuias leuso ne temen, az a gazuasag | lelkiszerint kosoop is Könny­eu- i­gen uoivogul, anoi virágosan, egyertelmuen peszel a vezető­iig a parasztomnál. A sogorsag, nomasag, az elvtelen emnezes es jószívűség minden esetben megposszulja magat. Az egy- ket nőnapja szovettezetve alit gazaanat lepesrol-iepesre, nap­ról napra tanítani kell az uj esetre. És nem szavannái, ha­nem munkával. sőm nincs ennél aukalmasabb idő, mint a teü nőnapok. „Most gyűjtsük össze a tavaszi vetőmagot — mondta Parnasz János, a muraszeme­­nyed termelőszövetkezet hatal­mas termetű, fiatal elnöke —. Először nem akart menni. Több, velem egyidős, azonos módban lévő paraszttársam is azon panaszkodott, hogy nincs kukoricája. Elfutott a méreg. Hát, ha egyéni gazdák volná­tok, akkor most mit vennétek? Nekem van még a hasban vagy negyven mázsa kukorica, de abból még egy szemet sem kaptok. Mondanom sem kell, hogy azóta már bőségesen ösz­­szejött a vetőkukorica, de talán még most is járogathatnánk a falut, ha akkor hagyjuk ma­gunkat lebeszélni a húzódozók­­tól.” A megye különböző részeiből összejött szövetkezeti vezetők egyhangúlag úgy foglalta­k ál­lást, hogy a ló az a legfonto­sabb jármi, amelyik az egész falut dolgozni viszi a szövetke­zetbe. Tanulságos, követésre érdemes példát említett erre Tóvári István elvtárs, a lenti­kápolnai szövetkezet elnöke: „A mi szövetkezetünk ponto­san ma egy esztendeje alakult. A legelső feladatunk volt a lo­vak részére közös istállót kerí­teni. Februárban általában még nincs munka a földeken, így jutott rá időnk, hogy a megfelelő épületeket rendbe tegyük, átalakítsuk. Március 1-én már a közös istállóban volt nálunk a negyvenhat pár ló. Miért tartottuk ezt fontos­nak? Azért, mert így a falu legtehetősebb, legtekintélyesebb gazdái, a lótartó parasztok kezdték meg elsőnek a közös munkát. A közös etetést, fu­varozást. A fogatok felett már az alakulás első napjaitól a ve­zetőség rendelkezett. A fogato­­sok az elsők között szokták meg a közös munkát, elsők kö­zött ismerték meg a szövetkezet belső rendjét, fegyelmét. Mind tekintélyes, elismert emberek ők, példamutató, pontos mun­kájuk egész éven át jó segítség voltt a vezetőségnek. A takar­mányozást is úgy oldottuk meg, hogy a háztáji portákról hord­tuk össze a szénát a­­lovaknak. Május végén, amikor kasza alá nőtt a zöld — „feloszlattuk a lóistállót”. Teheneket kötöt­tünk oda, a lovakat pedig be­kötöttük a háztáji istállókba. Most is ott vannak. De, hogy jó órában mondjam, nálunk a fogatosok a gazdaság legponto­sabb, legfegyelmezettebb tag­jai. Éppen olyan pontosan in­dulnak munkba, mint a közös istállóból.­­­ Sokan szóvá tették a szövet­­­­kezet munkaerő helyzetének pontos felmérését. Ez az egész évi munka alapja. Ahol nincs kapás kéz, bármilyen szép is a terv — ott semmi sem lesz. Az általános vélemény az volt, hogy valamennyi szövetkezet­ben biztosított a gazdálkodás­hoz szükséges erő, csak jól be kell azt osztani. Elmondták az ankét részvevői — többek kö­zött az oltáréi és a lentikápol­nai elnökök —, hogy a helyi tanácsok vezetői sok bajt okoz­nak elvtelenségükkel. A lenti­kápolnai tanácselnök például, olyan parasztnak is kiadja az igazolást, hogy nem tart rá igényt a szövetkezet, akire igenis nélkülözhetetlen szük­ség volna a gazdaságban, an­nál is inkább, mert az illető éven át alig egy-két munka­egységet teljesített. Ilyen „együttműködés” mellett csak üggyel-bajjal tudja a szövetke­zet vezetősége a munkaerőt el­osztani. Az ankéton részvevő szövetkezeti vezetőknek egybe­hangzó kérése volt, hogy a me­gyei tanács ismételten utasítsa a községi tanácsokat, hogy a szövetkezeti vezetőség megkér­dezése nélkül tsz-dolgokban is intézkedjenek, egyetlen esetben­ sem adjanak ki olyan „igazo­lást”, melyhez nem járult hoz­zá a közös gazdaság vezetősé­ge. Figyelmeztetni kell az idénymunkásokat alkalmazó erdőgazdaságokat és más válla­latokat is. Megtörténik, hogy mindenféle igazolás nélkül vesznek fel munkára tsz-tago­­kat. Ezek a vállalatok — Ol­táré esetében — egyre azt haj­togatják, hogy a terv teljesíté­­­se részükről is kötelező, ehhez­­ pedtig munkaerő kell. Termé­szetesen, de legalabb beszéljék meg m­inezt a szövetkezet ve­­ze­tőségével. Sor szó esett a szakemberek­ről. itt az ideje lelszámolni azt az — enynen szólva furcsa ál­lapotot, nagy a megye többszáz könyvelője és mezőgazdásza közül ang 3—4 tagja a termelő­szövetkezetnek. Hol van így er­kölcsi alap a hanyag munkát végző szövetkezeti tagok fele­lősségre vonására. Az említett „szövetkezeten­ kívüliség” a kö­­vetkezménye annak, hogy nem egy szövetkezetben „munka­időt”, meg „túlórát” emleget­nek az agronómusok. Megtör­tént, hogy az egyik fiatalem­ber azért nem maradt kint a faluban a szövetkezet közgyű­lésén, mert letett a 8 órás mun­kaideje. Mit várhat a falu az ilyen agronómustól? Az ankét egyik részvevője szerint „azt, hogy lemond”. Van még egy másik lehetőség is: Megtanul­ni, hogy a jó mezőgazdásznak nincs munkaideje. Ehhez a gon­dolathoz tartozik a szövetkezeti irodák dolga, amire ezt a fura példát említette a muraszeme­­nyei elnök: „A szövetkezet munkáját már beindítottuk, de irodánk még nincs. A mi épü­letünkben székel a községi ta­nács. Eddig a tanácson adtak helyet egy asztalunknak, de amíg tanfolyamon voltam, on­nan is kizsuppoltak bennünket. E dologban is határozottabb utasítás kellene a megye részé­ről. (Folytatjuk.) ZALAI HÍRLAP A szocialista munkaverseny IV. negyedévi eredményei a Ruhagyárban Szoros küzdelmet vívtak a IV. negyedévben a szocialista mun­kaversenyben a Zalaeger­szegi Ruhagyár szalagjai. Az eredmények dekádonként vál­takoztak, szorosan az élen ha­ladók nyomába szegődtek a ko­rábban közepes teljesítménye­ket nyújtó brigádok és szala­gok is. Javult a minőség az év utolsó három hónapjában­­, ez volt a versengés legértéke­sebb eredménye. Mindvégig szorgalmasan és nagy akarással dolgoztak a 13-as szalag munkásai, akik a negyedév során az első helye­zést érték el. Tervüket 105,2 százalékra teljesítették. Munka­­hibából egyetlen darabot sem kellett náluk leértékelni. 9­ 3,1 ■százalékban elsőosztályú áru került ki kezük alól, belső visz­­szavetésüket 38,6 százalékra szorították le. Példás munka­fegyelmet teremtettek maguk között. 111,5 százalékos mennyiségi tervteljesítéssel csak a második helyre került a 6-os szalag. Da­rabszámra ők termelték a leg­többet, de a minőségi követel­ményeknél alul­­maradtak. Gyártott cikkeik közül 46,6 szá­zalék került a visszavetés sor­sára. A géptermek versenyében el­ső helyezést a Béke Őre műszak III-as terme érte el, sorrend­ben utána a Vörös Csillag mű­szak I-es, a Béke Őre műszak I-es, a Vörös Csillag műszak III-as és a II-es, végül pedig a Béke Őre műszak II-es gépter­me következik. Bevált az új munkamódszer a Gépgyárban A Dunántúli Kőolajipari Gépgyár intézkedési terve, amely a termelés és a termelé­kenység emelését, az önköltség csökkentését célozza, a megva­lósulás útján halad. A tervben határozták el, hogy a motor­szerelőknél új munkamódszert alkalmaznak, amelytől terme­lésnövekedést vártak. Koráb­ban a motorszerelők azt a mun­kát végezték, ami éppen a leg­fontosabb volt. A tervben meg­határozott, új módszer szerint azt tűzték ki célul, hogy átáll­­nak a szériagyártáshoz hasonló egyedi műveleti gyártásra. A motorszerelők január ele­jétől az új munkamódszer sze­rint dolgoznak. Mindenki azt a műveletet végzi, amelyhez a legjobban áut. A dugattyúk il­lesztését, a hengerfej rátevést más-más ember végzi. Az új módszer első havi tapasztala­tait most értékelték, s a gya­­korlat azt bizonyítja, hogy be­vált. Az egyedi műveleti gyár­tásnak az alkalmazása tette le­hetővé, hogy a motorszerelők január havi tervüket már 28-án teljesíthessék. Jelenleg az foglalkoztatja a gyár vezetőit, hogy e módszer alkalmazása nyomán a motor­­szerelők csak egy munkafolya­matra specializálják magukat. A sokoldalúan­­képzett és min­den munkafolyamatban dolgoz­ni tudó szakemberek képzésére tervet dolgoznak ki. 1 Műszak után ... Vidáman értékelik a téli nap eseményeit a Lovászi Kőolajtermelő Vállalat szocialista (gépkocsivezető) brigádjának tagjai. Kincses I felvétele S­ ől Magyar Sajtó Napja JV n­em véletlen dátum, hanem a magyar kommunista saj­t­ó­tó történetének vérrel írt lapja fűződik az évforduló­hoz. Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1942. február 1-én jelent meg először az illegális Szabad Nép, a magyar kommunisták saj­tóorgánuma. Néhány, az életét is kockára tevő igaz kommu­nista számos nehézséggel küszködve, de a párt és az eszme szere­tetétől fűtött szívvel Rózsa Ferenc vezetésével hozzálá­tott, hogy a háború és az elnyomás véres zivatarában igazat adjanak és a béke reményét nyújtsák a magyar proletárok­nak. Az igazság hirdetése, a szabadság követelése, a német elnyomás elleni fellépés, a háború leleplezése akkor a legsú­lyosabb bűnnek számított. S a fasiszta Horthy-rendszer a nép igazságát hirdető kommunista sajtó munkásait meggyilkolta. De az eszmét és a példát nem semmisíthette meg. Az illegális Szabad Nép nyomán a felszabadulást köve­tően immár legális körülmények közt alakult meg és terebé­lyesedett hazánkban a kommunista sajtó. Zászlaján a párt célkitűzéseivel, a dolgozó milliók jogainak védelmével a há­ború szennyének feltárásával, a fasizmus és a régi rend min­den maradványának leleplezésével léptek csatasorba a kom­munista sajtó munkásai. Céljuk és minden törekvésük azo­nos volt a párt céljaival és törekvéseivel. A kommunista saj­tó fegyver volt a párt kezében, fegyver a földreformért, a bá­nyák, gyárak, bankok államosításáért, a nép jogainak teljes beteljesüléséért. A párt és a munkásosztály harca sikerrel járt és országunk elindult a szocialista fejlődés útján. Tizenötéves fejlődésünk minden mozzanatában részt vett a párt sajtója és egyik fő agitátora volt és maradt gazdasági, politikai és kulturális életünk továbbfejlődésének. Ott volt a szövetkezetek szervezésénél, kivette részét az ellenforradalmi szenny leleplezésében és a konszolidáció megteremtésében. Sajtónk részese a békéért folyó nemzetközi küzdelemnek, tá­mogatja a gyarmati népek igazságos harcát, leleplezi a nem­zetközi imperializmust és a háborús törekvéseket. A kommunista sajtó szent hivatása a szocializmus, a kommunizmus eszméjének és igazának harcos propagálása. E nemes cél egyet jelent a dolgozó milliók és százmilliók ügyének védelmével. A kommunista sajtót — és ebben van legfőbb ereje — ezernyi szál köti össze a dolgozókkal. A la­pot nemcsak a sajtó szorosan vett munkásai írják, hanem a tömegek, akik véleményükkel, jelzéseikkel mérhetetlen se­gítséget adnak a lapnak. Sok száz levél, személyes beszélge­tés, ankétok és írott vélemények bizonyítják, hogy a kommu­nista sajtó e kapcsolata a tömegekkel napról napra erősebb és erősebb lesz. A sajtó segít a dolgozók ügyeinek intézésé­ben, helyt ad véleményüknek és hasznosítja tanácsaikat. Csak így töltheti be szerepét és tehet eleget a párt által reá­­ja bízott feladatnak. " A kommunista sajtó az igazságot hirdeti. A párt és a dol­gozók igazságát, pártos igazságot, amely a marxizmus—lenin­­izmus eszméiben gyökeredzik. S ez azt jelenti, hogy harcos agitátora a párt ügyének, a szocializmus ügyének, a dolgos jelennek és a boldogabb jövőnek. E gondolatok jegyében a Magyar Sajtó Napja alkalmá­ból üdvözöljük lapunk önkéntes munkásait, a levelezőket, akik gazdagítják és hatékonnyá teszik a sajtó munkáját, üd­vözöljük lapunk valamennyi olvasóját. 500 óra társadalmi munka Elkészült, a lovászi üzemi KISZ-szervezet féléves munka­­terve, melyben a tavalyi ered­ményekre alapozott célkitűzé­sek szerepelnek. A Szakma Ifjú Mestere címet még nem sokan érték el az üzemben, pedig jól dolgoznak a fiatalok. Most elhatározták, hogy szorgalmazzák ezt a moz­galmat, s ezzel segítséget kí­vánnak nyújtani a munkafe­gyelem szilárdításához, a ter­melékenyebb munka eléréséhez és a költségek csökkentéséhez. A szakmunkás utánpótlásra gondot fordítanak az üzem ve­zetői. Az if­júkommunisták pe­dig elhatározták, hogy védnök­séget vállalnak az ipari tanu­lók felett. Segítik őket a szak­mai és politikai tanulásban, s a fiatalokhoz méltó viselkedés, a szocialista erkölcs elsajátításá­ban. A szervezeten belül sok lány van. A fokozottbab foglalkoz­tatásuk érdeképen márciusbban leánykört alakítanak a helyi nőtanáccsal együttműködve. A KISZ Központi Vezetősé­gének felhívásához csatlakozva — amely húszórás társadalmi munka végzésére kéri a fiata­lokat — vállalták, hogy a félév során 500 óra társadalmi mun­kát végeznek. Ugyanezen idő alatt a lakótelep parkírozását is elvégzik.

Next