Zalai Hírlap, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
1061. február 1 Az ifjúság közötti politikai munka megjavításáról Felnövekvő nemzedékünk az aranytartalék szerepét tölti be. A mai fiatalokból lesznek a holnap szakmunkásai, mérnökei, gazdasági és társadalmi vezetői. Ma kell olyan nevelőmunkát végezni közöttük, hogy érvek múltán érett emberként állják meg helyüket az élet bármely őrhelyén. Sokat tesz e munkában a KISZ és a többi ifjúsági szervezet is. Javítani való mégis akad, szép számmal. Ilyen példák figyelmeztetnek: A zalaegerszegi járás egyik községében a tsz KISZ szervezetében azért nem vállalta a vezetőségi tagságot az egyik lány, mert akkor nem járhat templomba. Ha más személy mondja ezt, akkor talán elfogadta volna a gyűlés az indokot. Hanem az illető a párttitkár leánya volt. Ezek- Uitán érthető a csodálkozás a faluban, és az is, hogy ott nagyon nehezen tud hatni a KISZ fiatalokra. De szép számmal akad olyan üzem is megyénkben, ahol a ..modern” jelzőt akasztják rá az ízléstelenül öltözködő, a „buta” cinizmust valló ifjakra. Ezeken a helyeken a KISZ alig folytat valóságos nevelőmunkát, s egyáltalán nem tölti be ■a tanító szerepét., Általában ma még kevés ifjúsági szervezet van a megyében, ahol a jellembeli neveléssel is kellően foglalkoznának. Mindez persze az ifjúság között végzett munka egyéb hibáit is megmutatja, például a politikai nevelés gyengeségét. Megelégszenek a KISZ politikai körökkel, mondván, hát persze hogy van politikai nevelés, nézze meg a KISZ-oktatást! Pedig ez csak az egyik oldal. Nem elég megismerkedni az ország, a világ dolgaival, hanem azt értékelni is tudni kell, világosan látni ennek, vagy annak a csoportnak a törekvését. Csak így érezheti a fiatal, hogy neki milyen feladatai lehetnek szocialista rendünk erősítésében. Ifjúsági munkánk egyik hibája az is, hogy legtöbbször csak ,,tájékoztatjuk” a fiatalokat. Véleményt már alig kérünk tőlük erről, vagy arról a kérdésről. Pedig a példák is bizonyítják, hogy a fiatalos lendület nem mindig a helyes politikáért buzog, s ma még túlságosan sok az egyéni nézet az ifjság soraiban. Egyik községünkben is azt mondták a porfiúság soraiban. Egyik közsétalok: „mi már megtanultuk, amit kellett” — azután valamelyik nadrágzsebből a kártya kerül elő. Kártyáztak a politikai oktatás helyett, s az óra végén úgy ballagtak haza, mint akik jól végezték dolgukat. Később ezzel a megjegyzéssel ütötték el a dolgot: „Hát szórakozni is kell”. Persze az ő példájuk nem általános. Sokkal több a becsületes, szorgalmas fiatal kollektíva az ifjúsági szervezetekben, mint az említett csoport. Azok, akik manapság ifjúsági brigádban a szocialista címért küzdenek, a jó, igaz ügyet szolgálják. S vannak már olyan csoportok is, ahol a KISZ-be való felvétel próbaköve elsősorban a termelésben való példás helytállás. Hogyan juthatnánk el általánosságban is ide? — Az első láncszem: a pártvezetés megjavítása az ifjúsági szervezetek házatáján. Néhány község pártvezetői most sem ismerik a KISZ valóságos feladatait, s csak a bálok szervezését, vagy valamilyen közös, megmozdulás lebonyolítását állítják a falusi ifjúsági szervezet elé. Parlagon hever ott az ifjúság lendülete, pedig milyen jól lehetne azt hasznosítani a termelőszövetkezetek megszilárdításánál, gazdálkodásánál. Például olyan feladatot szabni egy tíz KISZ- szervezetnek, hogy alakítson önálló munkacsapatot, vegyen részt az állattenyésztésben önálló brigádokkal, szervezzen társadalmi munkát a tsz anyagi erejének növelésére, stb. Fontos feladat az ifjúsági vezetők képzettségének, műveltségének, vezetési módszereinek gyarapítása. Érezze a KISZ-titkár, hogy ő a község, vagy az üzem vezető emberei közé tartozik, s az állandó tudásgyaramtást követel meg tőle. Ha ezt sikerül elérni, akkor a KISZ nemcsak ,,pótkeréknek” lesz jó, minthogy néhol ma még így van. Ide tartozik a fiatalok kollektív szemléletének kifejlesztése, amely elsősorban a rendszeres szervezeti élet kialakítása után teremtődhet meg. Ha a vezetők segítenek megteremteni az üzemi, vagy a tsz KISZ-szervezet otthonát, akkor már félig nyert az ügy. Mert azután már van hol változatos, vonzó programot adni a fiataloknak. Így alakulhatnak ki a fiatalok között is az elvtársi, emberi kapcsolatok, közelebb kerülhetnek egymáshoz az életben, a munkában és a mozgalomban is. ___________ V. Gy. Jó kezdet—fél siker „Jó kezdet — fél siker” — mondta a többi között Láng István elvtárs, a magyarszentmiklósi szövetkezet elnöke a Zalai Hírlap szerkesztőségében megrendezett termelőszövetkezeti ankéton. Most útjára induló cikksorozatunkban — a tanácskozás vitája alapján — a jó kezdethez, az 1961-es esztendő megalapozásához kívánunk a száz százalékban szövet- kezetekben gazdálkodó zalai parasztság részére segítséget nyújtani. „ Mivel kezdjük? „Vigyázzunk az esztendő minden orája van arra, hogy el ne fusson velünk a ló... — kezdte Szommer Lajos elvtárs, a zalaszentmihályi termelőszövetkezet mezőgazdásza. Tapasztalatból mondom, hogy a szövetkezetek első lépése, az indulás hangulata hosszú esztendőkön át kihat a gazdálkodásra, a fegyelemre, s ez emberek jövedelmére is. A megalakulás első órájától ügyeljünk arra, hogy tiszta, mindenféle stikliktól mentes gazdálkodást folytassunk. Mi elkövettük azt a hibát, hogy az alakulás első évében agyon fizettük az embereket, s most teknős alakjában nyeljük le a tavalyi békát... Reklamálnak, mondogatódnak az emberek, hogy miért nem lesz meg az idén is a 40 forintos munkaegység? Miért nem? Azért, mert a tervezett 70 ezerrel szemben, százezer munkaegységet „szereztek” az emberek. Mindezt csak későn vettük észre. A brigádvezetők még hajlamosak arra, hogy beírják az egységet az olyan embernek is, aki munkájával egyetlen fillért sem tett elő.” Az ankét valamenyi részvevője egyetértett abban, hogy az igazságos, pontos munkaegység jóváírással lehet a szövetkezetekben a legtöbbet megtakarítani. A sétálásért, a szédelgésért nem jár munkaegység. Már a közös gazdálkodás első napján meg kell mondani valamennyi szövetkezetben az embereknek, hogy a tsz nem „fizetést ad”, hanem munkájuk után a közös jövedelemből részesednek. Egyszer-kétszer lehet munkaegységet csalni, de annak az a vége — jegyezte meg találóan az egyik agronómus —, hogy a gazdaság egész évi 700 vagonnyi tárgyaterméséből, a bőséges mérés miatt 1400 vagonnal hordanak ki a fogaitok.” Hogyan történhet ez? Úgy, hogy az elkönyvelt 12 mázsával szemben, csak hat mázsa trágya van egy-egy fordulókor a kocsin. „Mi ennek már elejét vettük — jegyezte meg Lettner Gergely a zalaboldogfai szövetkezet idős elnöke. — Mi minden kocsit rájáratunk a hídmérlegre. S a brigádvezető ott jegyzi fel az adatokat, így aztán nincs vita, hogy mennyi trágya van a kocsin. Javaslom valamennyi új szövetkezetnek, hogy a hídmérleg beszerzésével kezdjék a beruházásomat..." Topp szövetkezeti vezető szovatene, nogy talan a kesoooiscsit. soiafi egyszer sincs olyan nagy szuxseg a szövetnezetlenton, mezogazuasz, part| Ulnar natarozottsagaia, Kovetnezetessegeie, mint az alanuias leuso ne temen, az a gazuasag | lelkiszerint kosoop is Könnyeu- igen uoivogul, anoi virágosan, egyertelmuen peszel a vezetőiig a parasztomnál. A sogorsag, nomasag, az elvtelen emnezes es jószívűség minden esetben megposszulja magat. Az egy- ket nőnapja szovettezetve alit gazaanat lepesrol-iepesre, napról napra tanítani kell az uj esetre. És nem szavannái, hanem munkával. sőm nincs ennél aukalmasabb idő, mint a teü nőnapok. „Most gyűjtsük össze a tavaszi vetőmagot — mondta Parnasz János, a muraszemenyed termelőszövetkezet hatalmas termetű, fiatal elnöke —. Először nem akart menni. Több, velem egyidős, azonos módban lévő paraszttársam is azon panaszkodott, hogy nincs kukoricája. Elfutott a méreg. Hát, ha egyéni gazdák volnátok, akkor most mit vennétek? Nekem van még a hasban vagy negyven mázsa kukorica, de abból még egy szemet sem kaptok. Mondanom sem kell, hogy azóta már bőségesen öszszejött a vetőkukorica, de talán még most is járogathatnánk a falut, ha akkor hagyjuk magunkat lebeszélni a húzódozóktól.” A megye különböző részeiből összejött szövetkezeti vezetők egyhangúlag úgy foglaltak állást, hogy a ló az a legfontosabb jármi, amelyik az egész falut dolgozni viszi a szövetkezetbe. Tanulságos, követésre érdemes példát említett erre Tóvári István elvtárs, a lentikápolnai szövetkezet elnöke: „A mi szövetkezetünk pontosan ma egy esztendeje alakult. A legelső feladatunk volt a lovak részére közös istállót keríteni. Februárban általában még nincs munka a földeken, így jutott rá időnk, hogy a megfelelő épületeket rendbe tegyük, átalakítsuk. Március 1-én már a közös istállóban volt nálunk a negyvenhat pár ló. Miért tartottuk ezt fontosnak? Azért, mert így a falu legtehetősebb, legtekintélyesebb gazdái, a lótartó parasztok kezdték meg elsőnek a közös munkát. A közös etetést, fuvarozást. A fogatok felett már az alakulás első napjaitól a vezetőség rendelkezett. A fogatosok az elsők között szokták meg a közös munkát, elsők között ismerték meg a szövetkezet belső rendjét, fegyelmét. Mind tekintélyes, elismert emberek ők, példamutató, pontos munkájuk egész éven át jó segítség voltt a vezetőségnek. A takarmányozást is úgy oldottuk meg, hogy a háztáji portákról hordtuk össze a szénát alovaknak. Május végén, amikor kasza alá nőtt a zöld — „feloszlattuk a lóistállót”. Teheneket kötöttünk oda, a lovakat pedig bekötöttük a háztáji istállókba. Most is ott vannak. De, hogy jó órában mondjam, nálunk a fogatosok a gazdaság legpontosabb, legfegyelmezettebb tagjai. Éppen olyan pontosan indulnak munkba, mint a közös istállóból. Sokan szóvá tették a szövetkezet munkaerő helyzetének pontos felmérését. Ez az egész évi munka alapja. Ahol nincs kapás kéz, bármilyen szép is a terv — ott semmi sem lesz. Az általános vélemény az volt, hogy valamennyi szövetkezetben biztosított a gazdálkodáshoz szükséges erő, csak jól be kell azt osztani. Elmondták az ankét részvevői — többek között az oltáréi és a lentikápolnai elnökök —, hogy a helyi tanácsok vezetői sok bajt okoznak elvtelenségükkel. A lentikápolnai tanácselnök például, olyan parasztnak is kiadja az igazolást, hogy nem tart rá igényt a szövetkezet, akire igenis nélkülözhetetlen szükség volna a gazdaságban, annál is inkább, mert az illető éven át alig egy-két munkaegységet teljesített. Ilyen „együttműködés” mellett csak üggyel-bajjal tudja a szövetkezet vezetősége a munkaerőt elosztani. Az ankéton részvevő szövetkezeti vezetőknek egybehangzó kérése volt, hogy a megyei tanács ismételten utasítsa a községi tanácsokat, hogy a szövetkezeti vezetőség megkérdezése nélkül tsz-dolgokban is intézkedjenek, egyetlen esetben sem adjanak ki olyan „igazolást”, melyhez nem járult hozzá a közös gazdaság vezetősége. Figyelmeztetni kell az idénymunkásokat alkalmazó erdőgazdaságokat és más vállalatokat is. Megtörténik, hogy mindenféle igazolás nélkül vesznek fel munkára tsz-tagokat. Ezek a vállalatok — Oltáré esetében — egyre azt hajtogatják, hogy a terv teljesítése részükről is kötelező, ehhez pedtig munkaerő kell. Természetesen, de legalabb beszéljék meg minezt a szövetkezet vezetőségével. Sor szó esett a szakemberekről. itt az ideje lelszámolni azt az — enynen szólva furcsa állapotot, nagy a megye többszáz könyvelője és mezőgazdásza közül ang 3—4 tagja a termelőszövetkezetnek. Hol van így erkölcsi alap a hanyag munkát végző szövetkezeti tagok felelősségre vonására. Az említett „szövetkezeten kívüliség” a következménye annak, hogy nem egy szövetkezetben „munkaidőt”, meg „túlórát” emlegetnek az agronómusok. Megtörtént, hogy az egyik fiatalember azért nem maradt kint a faluban a szövetkezet közgyűlésén, mert letett a 8 órás munkaideje. Mit várhat a falu az ilyen agronómustól? Az ankét egyik részvevője szerint „azt, hogy lemond”. Van még egy másik lehetőség is: Megtanulni, hogy a jó mezőgazdásznak nincs munkaideje. Ehhez a gondolathoz tartozik a szövetkezeti irodák dolga, amire ezt a fura példát említette a muraszemenyei elnök: „A szövetkezet munkáját már beindítottuk, de irodánk még nincs. A mi épületünkben székel a községi tanács. Eddig a tanácson adtak helyet egy asztalunknak, de amíg tanfolyamon voltam, onnan is kizsuppoltak bennünket. E dologban is határozottabb utasítás kellene a megye részéről. (Folytatjuk.) ZALAI HÍRLAP A szocialista munkaverseny IV. negyedévi eredményei a Ruhagyárban Szoros küzdelmet vívtak a IV. negyedévben a szocialista munkaversenyben a Zalaegerszegi Ruhagyár szalagjai. Az eredmények dekádonként váltakoztak, szorosan az élen haladók nyomába szegődtek a korábban közepes teljesítményeket nyújtó brigádok és szalagok is. Javult a minőség az év utolsó három hónapjában, ez volt a versengés legértékesebb eredménye. Mindvégig szorgalmasan és nagy akarással dolgoztak a 13-as szalag munkásai, akik a negyedév során az első helyezést érték el. Tervüket 105,2 százalékra teljesítették. Munkahibából egyetlen darabot sem kellett náluk leértékelni. 9 3,1 ■százalékban elsőosztályú áru került ki kezük alól, belső viszszavetésüket 38,6 százalékra szorították le. Példás munkafegyelmet teremtettek maguk között. 111,5 százalékos mennyiségi tervteljesítéssel csak a második helyre került a 6-os szalag. Darabszámra ők termelték a legtöbbet, de a minőségi követelményeknél alulmaradtak. Gyártott cikkeik közül 46,6 százalék került a visszavetés sorsára. A géptermek versenyében első helyezést a Béke Őre műszak III-as terme érte el, sorrendben utána a Vörös Csillag műszak I-es, a Béke Őre műszak I-es, a Vörös Csillag műszak III-as és a II-es, végül pedig a Béke Őre műszak II-es gépterme következik. Bevált az új munkamódszer a Gépgyárban A Dunántúli Kőolajipari Gépgyár intézkedési terve, amely a termelés és a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését célozza, a megvalósulás útján halad. A tervben határozták el, hogy a motorszerelőknél új munkamódszert alkalmaznak, amelytől termelésnövekedést vártak. Korábban a motorszerelők azt a munkát végezték, ami éppen a legfontosabb volt. A tervben meghatározott, új módszer szerint azt tűzték ki célul, hogy átállnak a szériagyártáshoz hasonló egyedi műveleti gyártásra. A motorszerelők január elejétől az új munkamódszer szerint dolgoznak. Mindenki azt a műveletet végzi, amelyhez a legjobban áut. A dugattyúk illesztését, a hengerfej rátevést más-más ember végzi. Az új módszer első havi tapasztalatait most értékelték, s a gyakorlat azt bizonyítja, hogy bevált. Az egyedi műveleti gyártásnak az alkalmazása tette lehetővé, hogy a motorszerelők január havi tervüket már 28-án teljesíthessék. Jelenleg az foglalkoztatja a gyár vezetőit, hogy e módszer alkalmazása nyomán a motorszerelők csak egy munkafolyamatra specializálják magukat. A sokoldalúanképzett és minden munkafolyamatban dolgozni tudó szakemberek képzésére tervet dolgoznak ki. 1 Műszak után ... Vidáman értékelik a téli nap eseményeit a Lovászi Kőolajtermelő Vállalat szocialista (gépkocsivezető) brigádjának tagjai. Kincses I felvétele S ől Magyar Sajtó Napja JV nem véletlen dátum, hanem a magyar kommunista sajtótó történetének vérrel írt lapja fűződik az évfordulóhoz. Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1942. február 1-én jelent meg először az illegális Szabad Nép, a magyar kommunisták sajtóorgánuma. Néhány, az életét is kockára tevő igaz kommunista számos nehézséggel küszködve, de a párt és az eszme szeretetétől fűtött szívvel Rózsa Ferenc vezetésével hozzálátott, hogy a háború és az elnyomás véres zivatarában igazat adjanak és a béke reményét nyújtsák a magyar proletároknak. Az igazság hirdetése, a szabadság követelése, a német elnyomás elleni fellépés, a háború leleplezése akkor a legsúlyosabb bűnnek számított. S a fasiszta Horthy-rendszer a nép igazságát hirdető kommunista sajtó munkásait meggyilkolta. De az eszmét és a példát nem semmisíthette meg. Az illegális Szabad Nép nyomán a felszabadulást követően immár legális körülmények közt alakult meg és terebélyesedett hazánkban a kommunista sajtó. Zászlaján a párt célkitűzéseivel, a dolgozó milliók jogainak védelmével a háború szennyének feltárásával, a fasizmus és a régi rend minden maradványának leleplezésével léptek csatasorba a kommunista sajtó munkásai. Céljuk és minden törekvésük azonos volt a párt céljaival és törekvéseivel. A kommunista sajtó fegyver volt a párt kezében, fegyver a földreformért, a bányák, gyárak, bankok államosításáért, a nép jogainak teljes beteljesüléséért. A párt és a munkásosztály harca sikerrel járt és országunk elindult a szocialista fejlődés útján. Tizenötéves fejlődésünk minden mozzanatában részt vett a párt sajtója és egyik fő agitátora volt és maradt gazdasági, politikai és kulturális életünk továbbfejlődésének. Ott volt a szövetkezetek szervezésénél, kivette részét az ellenforradalmi szenny leleplezésében és a konszolidáció megteremtésében. Sajtónk részese a békéért folyó nemzetközi küzdelemnek, támogatja a gyarmati népek igazságos harcát, leleplezi a nemzetközi imperializmust és a háborús törekvéseket. A kommunista sajtó szent hivatása a szocializmus, a kommunizmus eszméjének és igazának harcos propagálása. E nemes cél egyet jelent a dolgozó milliók és százmilliók ügyének védelmével. A kommunista sajtót — és ebben van legfőbb ereje — ezernyi szál köti össze a dolgozókkal. A lapot nemcsak a sajtó szorosan vett munkásai írják, hanem a tömegek, akik véleményükkel, jelzéseikkel mérhetetlen segítséget adnak a lapnak. Sok száz levél, személyes beszélgetés, ankétok és írott vélemények bizonyítják, hogy a kommunista sajtó e kapcsolata a tömegekkel napról napra erősebb és erősebb lesz. A sajtó segít a dolgozók ügyeinek intézésében, helyt ad véleményüknek és hasznosítja tanácsaikat. Csak így töltheti be szerepét és tehet eleget a párt által reája bízott feladatnak. " A kommunista sajtó az igazságot hirdeti. A párt és a dolgozók igazságát, pártos igazságot, amely a marxizmus—leninizmus eszméiben gyökeredzik. S ez azt jelenti, hogy harcos agitátora a párt ügyének, a szocializmus ügyének, a dolgos jelennek és a boldogabb jövőnek. E gondolatok jegyében a Magyar Sajtó Napja alkalmából üdvözöljük lapunk önkéntes munkásait, a levelezőket, akik gazdagítják és hatékonnyá teszik a sajtó munkáját, üdvözöljük lapunk valamennyi olvasóját. 500 óra társadalmi munka Elkészült, a lovászi üzemi KISZ-szervezet féléves munkaterve, melyben a tavalyi eredményekre alapozott célkitűzések szerepelnek. A Szakma Ifjú Mestere címet még nem sokan érték el az üzemben, pedig jól dolgoznak a fiatalok. Most elhatározták, hogy szorgalmazzák ezt a mozgalmat, s ezzel segítséget kívánnak nyújtani a munkafegyelem szilárdításához, a termelékenyebb munka eléréséhez és a költségek csökkentéséhez. A szakmunkás utánpótlásra gondot fordítanak az üzem vezetői. Az ifjúkommunisták pedig elhatározták, hogy védnökséget vállalnak az ipari tanulók felett. Segítik őket a szakmai és politikai tanulásban, s a fiatalokhoz méltó viselkedés, a szocialista erkölcs elsajátításában. A szervezeten belül sok lány van. A fokozottbab foglalkoztatásuk érdeképen márciusbban leánykört alakítanak a helyi nőtanáccsal együttműködve. A KISZ Központi Vezetőségének felhívásához csatlakozva — amely húszórás társadalmi munka végzésére kéri a fiatalokat — vállalták, hogy a félév során 500 óra társadalmi munkát végeznek. Ugyanezen idő alatt a lakótelep parkírozását is elvégzik.