Zalai Hírlap, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

8 Tanuló falvak A megye történetében az idén fordult elő először, hogy falusi parasztasszonyok szak­munkás vizsgát tesznek a me­zőgazdálkodásból. A tavasszal a lenti járás 17 asszonya szak­munkás vizsgát tett a barom­fitenyésztésből. Az idei télen már százak, ezrek követik pél­dájukat. A napokban mintegy 1400 hallgatóval 70 ezüstkalászos tanfolyam kezdi meg a me­gyében működését. A tanfo­lyamok legfőbb célja, hogy előkészítsék a hallgatókat a speciális szakmunkás tanfo­lyamokra. Azt tanulják itt majd egy, illetve két télen át a gazdák, ami a termelés fej­lesztéséhez a legfontosabb. A modern nagyüzemi gazdálko­dás tudományát. A tsz-gazdák ezrei ismerték már fel me­gyénkben, hogy 15 literes tej­hozamot, 8 hónapig tartó ser­téshizlalást csak magas szak­mai műveltséggel, igényes és tartalmas tanulással lehet el­érni. Működik majd a megyé­ben 12 mezőgazdasági szak­kör is, több mint kétszáz hall­gatóval. A zalai szakkörök már az idén is kimagasló eredményeket értek el az egyes növényfajták nagyüzemi termesztésének kikísérletezé­sében, meghonosításában. A TIT által szervezett 20 termelőszövetkezeti akadémiá­nak több, mint ezer hallgató­ja lesz. Az akadémiákon a legfontosabb jogszabályokkal, rendeletekkel, a termelési szerződésekkel, s egyéb fon­tos gazdaság­szervezési tudni­valókkal ismerkedik meg a tsz-falvak lakossága. Sok százan vesznek részt a falvakban a mezőgazdászok által rendezett szakelőadáso­kon, a pártszervezetek által szervezett iskolákon, a dolgo­zók iskoláiban stb. Csupán a kebillai és balatonfüredi bri­gádvezető képző iskolákon 120-an tanulnak az idén. A megyében 210-en tanulnak — nagyrészt tsz-gazdák — az öt kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztályban. Január 1-én — 160 fővel — újabb négy kihelyezett osztály kezdi meg működését. Ezenkívül sok gépész, bognár, kovács, baromfitenyésztő, gyümölcs­­termesztő, szarvasmarhate­nyésztő szakmunkás-tanulót foglalkoztatnak a tsz-ek, akik mind a korszerű gazdálkodás tudományával ismerkednek. A több ezer falusi ember a nagy­üzemi gazdálkodásnak azt az elméleti, s gyakorlati tudomá­nyát tanulja, melytől évről­­évre többet terem mezőinken a gabona, olcsóbb lesz a tej, s a tojás, s minden eddiginél magasabb a szorgalmas tag­ság jövedelme. Eredményes, jó tanulást za­lai tsz-gazdák. Á. L. [ A nagykanizsai járás Haza­fias Népfront-bizottságai az­­utóbbi hetekben a községi ta­kácsok időszakos' választását 'készítették elő.­­ Fülöp Gyula, a távollevő já­rási népfront-titkár helyettese,­­az alábbiakban tájékoztatott­­bennünket: 1 —­16 községben, 35 körzet­iben készítettük elő eddig az ,időszakos választásokat, s min­­­denütt a népfront-bizottság­gó­l megbeszéltük a helyi pártszer­­­löltjét fogadták el. A választá­sokkal kapcsolatos teendőket a vezeti, tanácsi és népfront-veze­tőkkel, felkértük őket javaslat­­i tételre, majd előkészítettük a ■ jelölő gyűléseiket. Ezt a munkát ■ október 15-ig végeztünk el.­­ Fülöp elvtárs elmondta, hogy « "a 35 körzetből 12 tanácstagot ■hívtak visza, mivel nem végez­ttek megfelelő munkát, nem­­tártaik el a tanács gyűléseire, 'nem tartották meg tanácstagi ■ [beszámolóikat. ' ' Szeptember és október hó­­­­­napban eddig összesen 43 köz­■ iségben tartottak népfront-gyű­lést, s ezeken egyéb időszerű kérdéseikkel is foglalkoztak. Egyik legfontosabb napirendi pontjuk volt például ezeknek a gyűléseknek a zalacsányi ter­melőszövetkezet versenyfelhí­vásához való csatlakozás. A nagykanizsai járásban csupán 4 község van — Pat, Pátró, Be­lezna és Bagola —, amely nem áll jelenleg mezőgazdasági ver­senyben. A járási tanács és a Hazafias Népfront járási szervei rend­szeresen látogatják a községe­ket,é s a helyszínen beszélik meg a felmerülő problémákat az érdekeltekkel. Az utóbbi időben a nagyka­­nizsai járás községei közül kü­lönösen Alsórajkon, Orosztony­­ban és Gelsén végeztek jó munkát a népfront helyi bi­zottságai. Pak­osban, Újudvar­ban és Kacorlakon viszont a jövőben nagyobb aktivitást várnak a helyi népfront-szer­vektől a járási vezetők. ■A községi tanácstagok időszakos választását készítik elő : a kanizsai járás népfront-bizottságai dő.) — Annyira nem — mondta Schellenberg, hogy tegnap be­jött hozzám, és közölte, hogy szeretné abbahagyni az egé­szet. Hiába — mondta nekem — úgy látszik, túlbecsülte a képességeit, azt hiszi, mégis a filozófiánál kell maradnia. Még kedélyeskedett is. Közöl­te, ha kell, valóban megírhat­ja az „ösztönös és tudatos fa­ji motívumok a világnézet ki­alakulásában” című munkát. Kérte, szerezzük vissza neki a bécsi tanszéket. Hozzátette, hogy Berlint tulajdonképpen soha nem tudná megszokni és derűsen. Ismételgette, hogy „Wien, Wien, nur du allein...” — El vagyok ragadtatva a gondolattól — morgott a Mé­száros —, hogy ez az úr, akár Bécsben, akár másutt akkor kürtős világgá mindent, ami­kor kedve tartja. Himler most mozdult meg először.''Higgadtan bólintott. * Schellenberg is bólintott, amikor jelentették neki, hogy Lange megjelent. Aztán azt mondta a titkárnőnek: — Engedje be, küldjön el minden várakozót és szóljon Müllernek. Az asztalon éppen kialudtak a piros lámpácskák, amikor Lange belépett. Sugárzott. Az arca piros volt, a mozgása ru­ganyos. — Régen láttam ilyen jó színben, Lange. — Amióta megmondtam ma­gának, hogy abbahagyom, új­­jászülettem. a. ■ — Vége az átvirrasztott éj­szakáknak, az őrjítő és az em­ber szemébe röhögő problé­máknak. Nem győzök hálál­kodni magamnak, hogy elég nagy voltam a beismeréshez: nem vagyok a gyakorlat em­bere, nem tudom megcsinálni, amit vállaltam. Ezzel viszont maga az ötlet, az ötletem sem­mivel sem lett kisebb. Önök előbb-utóbb meg­találják azt az embert, aki meg is tudja valósítani ezt az ötletet. — Majd igyekszünk — ígér­te Schellenberg. — És a tanszék? — Természetesen intézked­tünk. Néhány nap múlva utazhat, professzorom. Wien, Wien, nur du allein — és Schellenberg mosolygott elbű­völően. — Hát akkor én megyek is — mondta Lange és felemel­kedett foteljéből. Müller — igen, ugyanaz a Gestapo-ember, aki egykor Heydrich megbízásából mérget, majd ellenmérget töltött Schel­lenberg poharába, bejött, be­lekarolt és lekísérte. ... A másnapi lapok kis hír­ben közölték, hogy dr. Albert Lange egyetemi tanár, a filo­zófia professzora tragikus au­tóbaleset következtében el­­húnyt. Új, piros Mercedesét felborulva, összezúzva találták r meg az árokban. Dr. Langénak családja nincs, Berlinben te­metik el. — Semmi más nem érdekel­te, csak a tiszta tudomány, az emberi gondolat gyönyörű­­ szárnyalása — mondta ünnepi­­ beszédében a nyitott sírnál a Humboldt-egyetem rektora. III. KRUGER SZÁZADOS SZÍNRE LÉP Schellenberg türelmetlenül dobolt íróasztalán. Ujjai elő­ször egy gyors thüringiai nép­dal taktusait verték a kemény I fán, aztán indulókba csaptak­­ át. Wir fahren gegen Engelland ! — dünnyögte és szinte kísérte­­ saját magát. Hirtelen legyin­tett egyet, mérgesen felugrott,­­ kétszer-háromszor gyors, hatá­­­­rozott lépésekkel végigsétált a szobán. Ismét visszaült a ka-s rosszékbe és kis zománcozott­­ naptárával foglalatoskodott, kattintott egyet rajta és a jel­zés engedelmesen váltott má­jus 9-ére, ami annyit jelentett, hogy május 8-a van, péntek. Schellenberg naptára — ez­­ köztudomású volt — mindig !­­gy nappal előbbre mutatta az­­ időt. A jövő embere vagyok —­­t adomázott — és gondja volt rá, hogy a Házban — amint központjukat nevezték — mon­dása minden illetékesnek a fü­lébe jusson. Ezúttal az idegesség felhői homályosították el nyugalmát. Délelőtt 11 órára hivatta a Mészáros, és ő pontosan tudta, miről lesz szó. Megint ezekről azt átkozott fontokról. Néhány hónapja csend volt körülöttük, már remélte, hogy az­­ egész ügy feledésbe ment. Nem kel­lett volna elfogadni annak a hóbortos professzornak ajánla­tát. De miért éppen most ju­tott ez valakinek eszébe? 1942. tavaszát írják és nem 1940. nyarát. A csaták a belorussz őserdők peremén folynak. Sztálingrádról már múlt időben beszélnek, a háború tüze emészt a Csendes-óceán pál­mafás szigetein és az invázió terve egyelőre az Atlanti-fal építésére módosult. Kinek van most szüksége a fontokra. Megérné-e az egész cirkusz a fáradságot, amikor megbízható kezekre ezer helyen lenne szükség? Vagy mégsem a font-ügy? Kaltenbrunner telefonhívása határozottan ingerült volt és különben is, Kurt mindig iga­zat állít. Kurt­­ a Mészáros egyik magántitkára volt és rendszeresen tájékoztatta Schellenberget mindarról, amiről nem szerzett tudomást hivatalból. Nem ingyen. Az én költséges, de biztos villámhárí­tóm — így könyvelte el magá­ban Schellenberg a titkárt. Három perccel tizenegy óra előtt érkezett. (Folytatjuk.) HARMATHA RÉTI: fil cTophtz-fa TIT Ka WWB»8 IBaiB8»HiWHBBMB8iMB««KaHdClffi‘aSM?aa «n«i: a * x £ ' v Ma avatják az újjáalakított Letenyei Művelődési Házat Elkészült az újjáalakított Le­tenyei Járási Művelődési Ház. A másfélmilliós átalakítással sikerült szélességében két, mé­terrel meghosszabbítani a szín­padot, de a legtöbb nyeresö­r az, hogy a belső átépítéssel többek között három klubszobához ju­tottak. A klubszobákat búto­rokkal, párnás székekkel, fote­lekkel látták el. Korszerűbb lett az ugyanitt elhelyezett járási könyvtár is. Új függönyöket ka­pott a színpad, s a világítást is a korszerű követelményeknek megfelelővé tették. Az átalakított Művelődési Házat ma este hét órakor avat­ják fel. Kiss Gyula elvtárs, a megyei tanács vk művelődés­ügyi osztályának vezetője mond nyitóbeszédet, majd az Állami Déryné Színház A tanítónő c. színművet mutatja be. 1 fej kanalas rakodó [ Úgy fest. akár egy őskori ■szörny a zalaegerszegi Autó­közlekedési Vállalat fej kanalas ■rakodógépe. A gépkolosszus alig [két hónapja készült el a vál­­­lalaiti műhelyében. Tervezőjé:­­Barabás György főmérnök, vál­­­ [lalati és egyben országos prob­­­­léma megoldását, a rakodás sé­­[ [pesítését segítette előbbre a­z igén konstruálásával. A terveket | \— a kivitelezési engedélyek­­ megadása előtt —­ felülbírálta | ja KPM, valamint az Autóköz­­\ [lekedési Tudományos Intézet is. ■ 'Ahogy hallottuk — eléggé eö­­| [rongyos úton haladt ez az újí­­­­tás — a kivitelezés azonban ez­­' 'évben sikerült. A DT—54 lánc-szalpas traktor a 22-es AKÖV ■műhelyében — ahogy képünkön [látható 4— átalakult. 'Többek ■ közt a felépítményén kapott [helyet az egy köbméteres kanál,­­továbbá a csúzda, valamint a ' csörlőberendezés. [ [ A gép rendeltetése szerint­­ .tömegáruk — kő, kavics, sóder, í­jszén, föld) rakodására készült. [ [Ahogy a gyakorlatban kiderült, ■ ‘ma már nemcsak az említett [ [áruk rakodására, hanem a föld . .kitermelésére is alkalmas. Tel­­[ [jesítménye 90—100 tonna — az . .anyag minőségétől függően — ' 'óránként. Jellemző, hogy a föld. [ [kitermeléssel egyidőben két­■ ‘három perc alatt két-három [ [markolással megtölt egy teher­­. . autót. A gép kapacitásának ki-" 'Használását—tekintettel az őszi forgalomra — a vállalat forgal­mi osztálya nem is tudja min­­­den esetben biztosítani a kor­látozott gépkocsi-állomány miatt. A D—54-es lánctalpas trak­torra szerelt fejkanalas rakodó­­berendezés elkészítése 139 ezer forintot igényelt. De a ráfordí­tás bőségesen megtérül, hisz megoldotta a rakodóhiányt, amely krónikus problémaként jelentkezett a vállalatnál, külö­nösen a csúcsforgalmi időszak­ban. Ugyanakkor gépesített olyan rendkívül nehéz fizikai igénybevétellel járó munkát, mint a rakodás. A kalkuláció szerint a gép elkészítésére for­dított összeg havi kétszáz órás üzemeltetés esetén nyolc hónap alatt megtérül. A fejkanalas rakodó munkája nyomán jelentősen csökkent, a gépkocsik rakodás közbeni ál­lásideje és többszörösére nőtt a kocsifordulók száma. Ezzel je­lentős többletbevételhez jut a vállalat, is. A konstrukció gyakorlati ki­vitelezése és a gép üzembiztos működése Kántor József cso­portvezető irányításával dolgo­zó, e cél megvalósítására ki­emelt öt fős brigád jó munkáját dicséri. 1961. október 29. Rocco és fivérei — a cselekvő emberszeretet nagy filmje A népes Pandolfi-család — anya és öt fia — a dél-olasz falvak nyomora elől Milánóba, a vélt „ígéret földjé­re” menekül, s itt szétzülleszti, felfalja őket a kapitalista nagyváros és egy farkastörvényű társadalom kegyetlen dzsun­gele. Alig több ennél maga a „story” ebben a filmben, s ettől még nem lenne más, mint egy a sok jó, vagy sablonos olasz neorealista alkotás közül. De a Rocco és fivérei az utóbbi évek egyik legjobb filmje, nemcsak az olasz filmművészet, de a világ filmtermésének viszonylatában is. Kicsit könnye­dén adományozzuk ugyan a jelzőt manapság, de itt mégis jo­gos kimondani: a Rocco remekmű,­­ vagy legalábbis majd­nem százszázalékosan az. Vitatkozhatunk egyes megoldásai­val, hiányolhatunk benne ezt, vagy azt, de egyet feltétel nél­kül el kell ismernünk: olyan művészi erővel bizonyít egy alapvető társadalmi jelenséget, s annak olyan mélyreható és igaz elemzését nyújtja optimista végkicsengéssel, hogy a nyu­gati filmművészetben igencsak párját ritkítja. Szándék és megvalósítása ritka tökéletességű találkozása ez a film, s szándék és megoldás is egyaránt felénk mutat, afelé a gyö­kerestül más, új társadalom felé, amelyben a marxista Vis­conti hisz, s hinni biztatja Cirot és Lucát, a két legkisebb testvért is. A század első harmadának regényírói megírták már a felbomló polgári családok nemzedékeken áthúzódó, lassú, de elkerülhetetlen tragédiáját. Thomas Mann, Du Gard, Gals­worthy famíliái, a Buddenbrookok, a Thibault-k, a Forsyte­­ok még évtizedek hosszú során hullanak alá; még Gorkij Ar­­tamovjai is három generáción át pusztulnak, vagy emel­kednek. Ám Thomas Mann és Gorkij óta a bomlás folyama­ta meggyorsult. Pandolfiék tragédiája már néhány év alatt pereg le — Visconti felismerte, hogy a társadalom hanyatlá­sának gyorsabb tempója sietteti az egyén hanyatlásának tempóját is. Ezt a felismerést szinte sűrítetten sugározza a film. Visconti célja nyilván az volt, hogy kitágítsa a szokvány filmtörténet kereteit, s az irodalmi nagyepikához hasonlóan teljes képet rajzoljon — nem a társadalom egy filmnyi szele­téről, hanem egy kellően egyénített és tipizált család történe­tében az egész társadalomról. V­isconti valahol azt nyilatkozta, hogy filmje — többek közt — Dosztojevszkij ihletésében fogant, s emlegette a Félkegyelműt és a Karamazov testvéreket. Ez utóbbinak hatá­sa a fimre valóban kétségtelen. Többek között, az, hogy a tör­ténet egyes részeit a szereplők nevével határolja el, aztán Rocco és Simone alakjának angyal-ördög párhuzama, amely Aljosa és Mitya dosztojevszkiji kettősségét idézi, vagy a sze­replők sorsát összefogó prostituáltak figurája — mind­amel­lett szólnak, hogy Visconti tanult a nagy orosz írótól, de csak azt tanulta el tőle, ami az ő szándékaival egybevágott. Első­sorban a mély, sokszor kegyetlen lélektani hitelességet, tehát a módszert és nem a világnézetet. Több itt az eltérés, mint az egyezés. Visconti eltér mindjárt a leglényegesebben: elítéli és elveti a Dosztojevszkij hirdette passzív, megváltó jóság eszméjét. Visconti két út teljes járhatatlanságát bizonyítja perdön­tő érvekkel Rocco és Simone alakjában. Roccoéban a mindig mindent megbocsájtó, a modern nyugati irodalomban mos­tanság elsokasodott, krisztusi jóságú hős csődjét, aki ahelyett, hogy valakit is megváltana, sietteti egy borzalmas bűn elkö­vetését, s passzív jóságával közvetve nagyon is részese lesz annak; Simonéban pedig annak az ugyancsak több mint elégszer olvasott, elállatiasodó, primitív ösztön­lénnyé kor­­csult embernek az undorító, szánalmas aljasságú erkölcsi ni­hiljét, akit egy más konstrukciójú társadalom talán még meg­menthetett volna, de az, amelyben él, segítés helyett még mé­lyebbre nyomja a mocsárba. Visconti mindkét illúzióval le­számol: sem az angyali jóság, sem az ördögi bűn útja nem vezet ki a kapitalista társadalom zűrzavarából, végső soron sem Rocco, sem Simone nem jobb a másiknál. Ám ott van harma­dik testvér, Ciro, az Alfa Romeo-gyári munkás útja, aki, ha testvéreinél gyengébben zengő szólammal is, de azt képviseli, amiben Visconti hisz: a cselekvő, ha kell kíméletlen szere­te­tet, amely nem megváltani, hanem megváltoztatni akarja a világot. „Nem szabad mindent megbocsátani” — mondja Ci­ro a legkisebb fiúnak, Lucának, s ez Visconti véleménye is. Nem véletlen, hogy azzal a képsorral zárja a filmet, ahol Ci­ro elmondja egy jobb, új világba vetett hitét, s hogy az egész filmből ez az egyetlen jelenet játszódik napsütésben. Egy mélyen átgondolt rendezői koncepció csendíti ki ezzel a szép szimbólummal a filmet. A Rocco és testvérei nem könnyű alkotás, nem adja meg egykönnyen magát, alaposan megdolgoztatja a nézőt. Rendkívül összetett mű ez a film. Egyesül benne a neo­­realizmus legjobb hagyományainak társadalmi,szociográfiai hitelessége és a Fellini által az Országúton-ban megkezdett, mélyreható lélektani módszer eredménye egy marxista mű­vész egyéni látásmódjával. Egyes merész részei: a gyomrot ka­­varóan aljas erőszak-jelenet, a majdhogynem túlélezett ször­nyű gyilkosság, Rocco és Simone utolsó, egymásra hulló, eg­­zaltált élet­ elsiratása, vagy a kegyetlen boxmeccsek bizonyá­ra megfanyalogtatnak néhány kényesebb nézőt. De lehet-e szemére vetni egy műalkotásnak, hogy kegyetlen, amikor épp egy kegyetlen társadalmat akar minél hitelesebben feltárni. Ha az így kapott kép sötét, arról nem Visconti tehet. Kivételes élményt nyújtó film ez. Azzá teszi az elmon­dottakon, s Visconti szuggesztív rendezői munkáján túl — de annak részeként — három ragyogó színészi teljesítmény su­gárzása: Annie Girardottad­ja, Alain Delon Roccola és Re­­nato Salvatori Simoneja. Nekik köszönhető, hogy megrendül­ten távozunk a moziból. Általuk értett meg velünk Visconti: humanista művet alkotott, keményen és kegyetlenül huma­nistát, mely kemény és kegyetlen igazságokat mond ki. De éppen ezért igaz. . . . Takács István VÁLASZOLNAK AZ ILLETÉKESEK Sajnáljuk, hogy így történt A Zalai Hírlap f. hó 17-i szá­mában megjelent ,,Hol lehet Nagykanizsán átadni a MÉH- nek az összegyűjtött hulladék­anyagokat?” című cikkre vála­szunkat az alábbiaban adjuk megl: A levélírónak vita nélkül iga­­za van. A Vorosilov úti átvevőhe­lyünk vezetője helytelenül járt el, amikor pénzhiányra hivat­kozva, nem­ vette át az odaszál­lított hulladékanyagokat. Ide­jében kellett volna gondoskod­nia felvásárlási ellátmányról ez esetben nem történt volna meg a sajnálatos eset. Az átvevő­hely vezetőjét fentiek miatt fi­gyelmeztetésben r része­sítettük. A nagykanizsai MÉH-telep leltározása szeptember 2­1 30-tól október 14-ig tartott, s ez idő alatt természetesen nem vettek át hulladékanyagot a telepen. A levélíró unokája az Eötvös téri átvevőhel­yünket 16 óra után kereste fel, amely csak 16 óráig tart nyitva. Másnap pedig azért találta zárva ugyan­ezt az átvevőhelyet, mert an­nak vezetője hirtelen megbete­gedett és még aznap kórházi műtétet hajtottak rajta végre. Sajnáljuk, hogy fenti körül­mények így este torlódtak. Bódi János igazgató

Next