Zalai Hírlap, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-01 / 258. szám
1961. november 1. Nagy és Mna©rtti»mí«ti*n tartalékaink vannak Jegyzetek a pártbizottsági ülésről ! „Már a tervidőszak első felében meg kell oldani mindenekelőtt a kenyérgabona szükséglet hazai termésből való kielégítését, hogy kenyérgabonát ne kelljen többé külföldről behoz- nunk.” — így határozta meg az országgyűlés a mezőgazdaság egyik fő feladatát ötéves tervünkben, így foglalkozott ezzel a megyei pártbizottság ülése is. A kérdés az, hogyan tudjuk elérni a termésátlagok növekedését, hogyan tudjuk megoldani megyénkben a kenyérgabona termésátlagának kellő szintre emelését. 11,2 mázsás termésátlagot értünk el az idén megyénkben búzából, többet, mint bármikor korábban. E termésátlag titka alapjában három dologban rejlik: 1 a nagyüzemi gazdálkodásban; 2. a nagyhozamú búzafajták terjedésében; 3. a megfelelő talajművelésben. A nagyüzemi gazdálkodás előnyének illusztrálására érdemes a zalaszentmihályi termelőszövetkezet példáját megemlíteni. Itt 1958-ban a búza átlagtermése nyelc mázsa volt. Az idénkét tizeddel meghaladta a 14 mázsát, ötéves tervünk során a nagyhozamú búzafajták vetésterületét 45—50 százalékkal növeljük. Az idei őszön már 20 ezer holdon kerül na"''hozamú búza a földibe. Ez azt jelenti, hogy nagyarányú termésemelkedésre számíthatunk, ha kellően megművelt földbe kerül a mag, és megkapja a szükséges műtrágyát. Érdemes megszívlelni Török Lajos elvtársnak a pártbizottsági ülésen elhangzott figyelmeztetését: 1 — A nagyhozamú búzafajtáknál a spórolás — mármint a műtrágyánál — ráfizetés. Ha pedig a búza termésátlagát 12 mázsa fölé emeljük — mondotta ugyancsak Török elvtárs — ez az idei év eredményeihez viszonyítva 1700 vagon gabonával jelent többet államunknak és 3,50 forinttal magasabb munkaegységet a szövetkezetek tagjainak. A növekvő állatállomány szuiventetenek, kweregyesere szuara takarmány oázist kell vetemtelüünk, — határozta meg a paradizoiássági ülés a mezogazdailág másik ,Jelentos feladatai, a takarmányok közül is elsősorban a kukorica terméshozamának növelését Hangsúlyoztak a felszólalók. Érdekes statisztikát ismertetett Kovács Sandor elvtárs, a Veszprém—Zala megyei Állami Gazdaságok igazgatója. Három évvel ezelőtt csupán 2400 holdon vetettek kukoricát a megye állami gazdaságai. Ekkor a termésátlag alig haladta meg — májusi morzsolásban — a 13 mázsát. Az idén már 12 ezer holdon termeltek kukoricát a zalai gazdaságok, s a kukoricának jelentős részét vegyszeres gyomirtással művelték. A szárazság ellenére 17 mázsás átlagtermést értek el. — Elérhető célkitűzés — mondotta Kovács elvtárs —, hogy az ötéves terv során a kukoricatermés itt Zalában is megduplázódjék. Örömmel nyugtázta Mátai József, Nagykanizsa tanácselnöke, hogy a városban több új ipari létesítmény épül az ötéves terv során. Ez valamenynyiünk öröme, mint ahogy az is, hogy az ipartelepítés jelentős mértékben segít a nők elhelyezkedésében. De ezzel kapcsolatban el kell mondanunk valamit. Gyakorta beszélnek arról, hogy Nagykanizsán több száz asszony szeretne dolgozni, s a megyében itt a legkevesebb a munkaalkalom nők részére. Ám Mátai elvtárs hozzászólásából kiderült, hogy e munkahely-keresletet elsősorban a megnövekedett igények támasztják. A kimondottan rászorulók száma — ismét csak Mátai elvtársat idézzük — 200—250. De még ők is válogatnak! Mátai elvtárs mondotta: — A városi tanács a nők elhelyezkedésének problémáján kívánt ideiglenesen segíteni, amikor a Szepemélyi Állami Cazdasággal megegyezett és a gazdaság egy hónapra 90—100 nőt tudott volna alkalmazni almaszedésnél. A városban közzétett felhívásra azonban mindössze — írd és mond — nyolcan jelentkeztek a szepetneki gazdaságban. — Fontos kérdés a szövetkezeteknél az előlegfizetés — mondotta Nagyváradi Mihály a zalaszentmihályi tsz elnöke. — S hogy mennyiben tudja ezt a szövetkezet megvalósítani, az elsősorban a tsz-től, a közös vezetésétől, tervezésétől, egész munkájától függ. A cél eléréséhez csak egy út vezet: termelni, értékesíteni és fizetni. Ezzel, úgy véljük, sok-sok szövetkezeten egyetértenek. A zalaszentmiháryi szövetkezetben, ahol rendszeresen kapnak a tagok előleget, egy s más érdekes probléma vetődött fel a munkaegység előleggel kapcsolatban: — Közvéteménykutatást végeztünk a tsz-ben arról — mondotta az elnök —, hogy előlegként tíz, vagy húsz forintot fizessünk-e a jövő évben. Szövetkezetünk gazdasági helyzete az utóbbit is lehetővé teszi. Az idősebb tagok közül többen azonban azt hajtogatták: fizessünk csak tízet, a többit meg terményben. Bizony jó néhány órába került, amíg sikerült megmagyarázni, hogy a fiatalok csak akkor jönnek és maradnak, ha havonta rendszeresen megkapják az előleget. Mert nekik már nem a gabona, hanem a pénz a fontos — mondotta Nagyváradi elvtárs. Tegyük hozzá ehhez, hogy szívesen látnánk, ha már minden tsz-ben erről kellene győzögetni az idősebbeket. Érdekes adattal jellemezte Varga József elvtárs, a megyei tanács ipari osztályának vezetője a termelékenység emelkedését. A zalaegerszegi Asztalosipari Vállalatnál egy hálógarnitúra 1954-ben 320 óra alatt készült el. Jelenleg 176 óra alatt készül a hálószoba. A két adat tükrében kiderül, hogy volt és van még bő lehetőség a termelékenység fokozására. Varga elvtárs felszólalásában volt még egy rész, amely megragadta a figyelmünket. A helyiipari vállalatok vezetőiről szólva, egyeseknél — úgymond —kifogásolható, hogy durva hangon beszélnek a beosztottaikkal. Hogy kiről, vagy kikről akart szólni Varga elvtárs, nem tudjuk, hisz neveket nem említett. Pedig, véleményünk szerint, már épp itt az ideje, hogy ne csak általában, hanem konkrétan, személy szerint is bírálatot kapjanak azok, akik még ma sem értik meg, hogy nem az „erős hang” teszi a vezetőt jó igazgatóvá, hanem a magasszintű hozzáértés és irányítókészség, amelyet az eredmények igazolnak. F. I. A megyei bíróság elmúlt heti ítéleteiből Eddig 60, most újabb 10 havi börtön 1948 óta összesen 60 hónapot töltött börtönben lopás, könynyű testi sértés és csalás bűntette miatt Soós Pál nagykanizsai lakos Soós Pál, mint önálló fuvaros, 1960-ban a Tatarozó Vállalat kanizsai üzemében végzett fuvart, a Kun utcai iskola tatarozása során. A munka befejezése után az iskola udvarán maradt pallókból hét darabot a kocsijára felrakott és istállója udvarára szállított. Másnap a pallók végeiről leszedte az abroncsot és a faanyagot két asztalosnak eladta. A pallók értéke 1753 forint volt. Soós Pált, a megyei bíróság társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Drága volt az engedély nélkül kitermelt fa Tomasics Károly és Tomasics József nagykanizsai lakosok fondorlattal élve becsapták a községi tanácsot és a termelőszövetkezet tulajdonát képező területről fát vágtak ki. A fakitermeléshez szereztek ugyan engedélyt, de úgy, hogy a tanács illetékes szervénél nem vallották be, hogy termelőszövetkezeti tagok, és nincs olyan ingatlanuk, ahonnan fát vághatnak ki. Az engedélyt megkapták és a fát 1961 februárjában édesanyjuk háztáji területén kivágták. Mivel a termelőszövetkezet területéről — beleértve a háztáji gazdaságot is — fát csak úgy lehet kitermelni, ha abba a termelőszövetkezet is beleegyezik, ezért Tomasics Károly és Tomasics József társadalmi tulajdon elleni lopást, és közellátát érdekeit veszélyeztető bűntettet követtek el. Ezért a megyei bíróság hathathónapi börtönbüntetést szabott ki részükre és elrendelte a korábban próbaidőre felfüggesztett, társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztásért kiszabott öt-öt hónapi börtönbüntetés letöltését is. Visszaélt a hivatali hatalommal 11 évi börtönre ítélték Harmath József lenti lakos, a lenti járásbíróság volt telekkönyvvezetője. 17 alkalommal ejtette tévedésbe az ügyfeleket, mert azt a látszatot keltette, hogy neki a kiszállással kapcsolatban különböző díjak járnak, így Farkas Sándor kerkabarabási lakostól 2400 forintot vett fel jogtalanul, Tuboly István szentgyörgyvölgyi lakostól 1070 forintot és még 15 alkalommal összesen 4500 forintot kért és fogadott el. Harmath József „zugírászattal” is foglalkozott. Különböző beadványokat készített, amelyekért pénzt kapott. A megyei bíróság Harmath Józsefet 16 rendbeli, közhivatali minőségben elkövetett csalás, egy rendbeli hivatali hatalommal való visszaélés bűntette miatt összbüntetésül egy évi börtönbüntetésre ítélte. Modern nádarató kombájn dolgozik az Andráshidai Állami Gazdaság Zébusztai halastavain. (Kincses I. felv.) ZALAI HÍRLAP HOLNAP: illést tart a sziyei tanács A megyei tanács november 2-án, csütörtökön, délelőtt 9 órakor Zalaegerszegen, a Széchenyi tér 5. szám alatti tanácsépület dísztermében ülést tart. A tanácsülés, napirendje: 1. A második ötéves terv irányszámainak megtárgyalása. Előadó: Török Lajos, a VB elnöke. 2. A tanács 1962. évi tervjavaslatának jóváhagyása. Előadó: dr. Kell Andor, a tervosztály vezetője. A tanácsülés nyilvános, s arra a megyei tanács végrehajtó bizottsága a tanács tagjain kívül az üzemek, vállalatok, hivatalok képviselőit, a termelőszövetkezetek tagjait is meghívja. A Zinlasieinyprdíi tüttlftblrtsfauet leiktSitma tstofbsagi búlra November 1-től november 30-ig tartanak a takarékossági napok. A takarékossági napok jegyében ült össze a múlt héten a zalaszentgyörgyi takarékszövetkezet vezetősége is. A vezetőségi tagok felajánlást tettek, hogy a takarékossági napok során legalább egy-egy tagot beszerveznek, s felvilágosító munkával biztosítják, hogy ezer-ezer forinttal növekedjen a betétállomány. A községi tanács vb elnöke és a földművesszövetkezet boltvezetője 4—4 ezer forint összegű betét gyűjtését vállalják. tacs ! Miért nem teljesíti terhét a Vasipari Vállalat? Kooperációs gondok, megalapozatlan normák, munkaszervezési hibán akadályozzák a munkát A Zala megyei Vasipari Vállalat több mint félmillió forinttal adósa a népgazdaságnak Ez évi termelési értéktervének teljesítésétől napjainkig 570 ezer forinttal lemaradt. Annak ellenére, hogy a korábbi időszakokban a megye helyi iparában a legjobb vállalatok közé tartozott. A vállalat anyagellátásában különösebb zavarok nem mutatkoztak. Mi okozta mégis a visszaesést? — vizsgáltuk a vállalatnál. Rossz kooperáció, gyakorlatlan munkások Legnagyobb az elmaradás az esernyőalkatrész gyártásnál. Ezt részben kooperációs hibák okozták. Az igények időben történő bejelentésével, az anyagmennyiség pontos kalkulálásával biztosította a szükséges alapanyagot a műszaki vezetés. De a Vasipari Vállalat hiába juttatta el időben az alkatrészeket a nikkelezést végző keszthelyi, pécsi ktsz-nek, csak részben kapta vissza további feldolgozásra határidőn belül. A kooperáció nehézségeit elsősorban a munkára vállalkozott üzemek kapacitáshiánya okozta. De a Vasipari Vállalat kénytelen volt ilyen körülmények között is tartani a kapcsolatot ezekkel az üzemekkel , mert más vállalatokat nem talált a Dunántúlon a szükséges munkák elvégzésére. Gátlója lett a sikeres munkának a részleg bővítése során felvett dolgozók gyakorlatlansága is. A tervek a begyakorlott munkások teljesítményét vették alapul. Viszont a munka nagyobb részét az esernyőgyártásnál az újonnan felvett, vagy „átszervezett” dolgozók végezték. Az elmúlt évben az esernyőgyártó üzemrész 3,3 milliós termelési értéket hozott. 1961 második felében 6 milliót irányoz elő a program. Hiába biztosított a géppark, ha a dolgozók nem tudnak még 100 százalékos eredménnyel sem dolgozni. Márpedig, ha az esernyőgyártó üzemrész eleget tett volna a terv követelményeinek, a vállalat nem maradt volna adósa a népgazdaságnak. szervezetlenség és túl szigorú norma Az öntöde és a feldolgozó üzemrész lemaradását a szervezetlenség gátolta. Szembetűnő meg nem értés alakult ki a két üzemrész között. Ahogy Marosi József, a pártszervezet titkára mondta: „Úgy nézett ki, mintha két idegen vállalat lettünk volna.” Elnéztek egymás érdekei felett az üzemrészek. Hiába kérték a feldolgozók időben egy-egy alkatrész legyártását, legtöbbször várniok kellett az öntvényekre. Károsan befolyásolták a munka eredményeit az öntödében a helytelenül kialakított normák is. Szakképzett normás hiányában becsléssel rendezték az öntödei normákat, s több gyártmányféleségnél túlságosan rövidre szabták a normaidőt. Az ösztönző munkanorma nagyobb eredményre sarkallja a dolgozót, de a túlfeszített nem! Vagy közömbösen kezelik a dolgozók, vagy teljesítése érdekében elhanyagolják a minőséget. Ez utóbbi történt a Vasipari Vállalatnál. A helytelenül beállított normák nyomán nőtt a selejttermelés. Az elmúlt évi 6,7 százalékos selejthányad az idén 8 százalékra emelkedett. A pártszervezet hatékony közbelépésére megkezdték a normák újbóli felülvizsgálatát, rendezését. A helytelenül megállapított normák miatt kártvallott dolgozóknak visszafizettek több mint félszázezer forintot. Ez intézkedésekre a napokban került sor, így számszerű eredményeket még nem tudnak közölni. De az máris biztató, hogy nőtt a dolgozók munkakedve. Felsorolhatnánk még néhány tényezőt is. Több gép teljesítménye például elmaradt a kalkulált eredményektől. Ez különösen a nemrég gépesített öntödében mutatkozott meg. Ha a kompresszor például állás nélkül üzemelte volna végig a műszakokat, ma nem lenne lemaradás az üzemrészben. A pártszervezet határozata Meggyőződésünk, a vállalat mai lemaradása nem pecsételte még meg a vállalat idei terveinek sorsát. Van kiút a nehéz helyzetből. Az elmondottakat tudják, látják az üzemben. S kell, hogy gyógyírt találjanak a sebekre. A pártszervezettől nyert értesüléseink szerint a vezetőségválasztó taggyűlésen már lerakták az előrehaladás útjának alapjait. Határozatban rögzítették azon intézkedéseket, melyek megvalósítása ismét a helyi ipar legjobbjai közé emelheti a Vasipari Vállalatot. Véleményünk szerint legsürgősebb teendő a műszakilag megalapozott normák megteremtése az öntödében. Hiszen — ahogy a példák is igazolják — a rossz norma többet árt, mint használ. Ha most szigorúan a párt útmutatása alapján, a párt és gazdasági vezetés irányításával végzik el a normák felülvizsgálatát, nem születhetnek olyan rossz normák, mint korábban ,s nem kerülhet ki az öntödéből annyi selejt, mint napjainkban. Természetesen vigyázni kell arra is, hogy az újabb normavizsgálat ne vezessen a normák indokolatlan mértékű fellazításához. Óvatosan, tudományos alapon nyúljanak ehhez a kérdéshez. Karvalics László 3. Megyénk két városában sokan szeretnének házhelyet vásárolni és családi házat építeni az állami támogatás igénybevételével. Zalaegerszegen ez az akció szépen halad, bár a házhelyeknél választék hiány van. Egészen új városrész keletkezett a Temető utca mögötti területen, ahol szinte gomba módra szaporodnak a családi házak, egyre több család talál új otthonra. Nagykanizsán viszont nehézségekbe ütközik a magánosok építkezése, hiába kérnek állami házhelyet, nem kapnak. Miért van ilyen helyzet a városban? Az állami házhelyek értékesítése az Országos Takarékpénztár közvetítésével történik. A házhelyeket az illetékes tanácsok bocsátják az OTP rendelkezésére, ahol azokat az építeni szándékozók megvásárolják. Sajnos, hosszabb idő óta nem tehetik ezt meg a nagykanizsai magánházépítők, mert telekvásárlási kérelmüket az OTP kénytelen elutasítani. A városi tanács ugyanis már hosszú idő óta nem bocsát az OTP rendelkezésére eladásra szánt állami házhelyeket. Összesen 91 házhely került értékesítésre 1957 óta a városban, kilenc telek kivételével ezeket 1960-ban értékesítették. A fennmaradt mennyiséget is eladták az év első negyedében, azóta új kérelmet nem tudnak kielégítni. Az OTP-től nyert értesülésünk szerint a nagykanizsai városi tanács 1959 októbere óta mindössze 7 házhelyet adott át nekik ,de azok is vizes, mocsaras helyen vannak, kevésbé alkalmasak építkezésre. Ez év első negyedétől tehát jóformán szünetel a családi házak építése Nagykanizsán. Egyelőre kilátás sincs a helyzet javulására, pedig a városi tanácsnak már korábban módjában állt volna intézkedni. Ez év elején az OTP 400 000 forint községfejlesztési hitelt biztosított számukra telek parcellázására, kártalanításra. A tanács csak most kérte az igénybevételt, eddig felhasználatlanul állt a pénz. — S hogy ez után mennyi ideig kell még várni a parcellázásra, mikor adnak át újabb házhelyeket, egyáltalán nem tudjuk — mondották az OTP-nél. Megítélésünk szerint igy veszélyben van Nagykanizsán a családiház építési akció. Hiszen a városban alig van, vagy egyáltalán nincsen olyan magányos, aki eladásra kínálná fel házhelyét. Csak az állami telkekre számíthatnak tehát a kislakást építeni szándékozó embereik. Károsan befolyásolja az építkezéseket a kanizsai városi tanács halogató módszere, a sürgetésekre is csak ígéretekkel válaszolnak. Ezért kénytelen elutasítani az OTP a házhelyvásárlási kérelmeket, amelyeknek száma naponta szaporodik. A kormányzat azért adott ki rendeletet a családi házak építéséről, azért támogatja jelentős anyagi erővel is az akciót, hogy segítsen a lakásgondok enyhítésében. Ilyen lehetőségeket elszalasztani, vagy halogató intézkedéssel gátolni semmiképpen sem helyes. Mind az építkezni szándékozók, mind pedig az OTP sokkal nagyobb gondot és gyors intézkedést vár a nagykanizsai városi tanácstól. —■ tvé— Mire jó ez a halogatás? Mi akadályozza Nagykanizsán a családi ház-építési akciót