Zalai Hírlap, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-08 / 82. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ZALAI AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA IS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 82. szám ÁRA: 60 FILLÉR 1962. április 8. vasárnap A Szakszervezetek Országos Tanácsa a kongresszusi munkaverseny támogattására hívta fel a szakszervezeteket Szombaton reggel a SZOT székházában rendkívüli ülésre ült össze a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A tanácsülésen megjelent többek között Szurdi István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője, Kisházi Ödön munkaügyi, Kovács Imre élelmezésügyi, Tausz János belkereskedelmi és Trautmann Rezső építésügyi miniszter. A tanácsülést Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke nyitotta meg, majd Varga György, SZOT titkár vázolta a szakszervezetek feladatait a szocialista munkaverseny további fejlesztésében. A tanácsülés a beszámolót több hozzászólás után elfogadta, és úgy határozott, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaverseny támogatására a következő felhívást bocsátja ki. A magyar dolgozók alig néhány hete értesültek a Magyar Szocialista Munkáspárt nyolcadik kongresszusának összehívásáról. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, egész dolgozó népünk körében tömegesen javasolják: köszöntsük a tervek maradéktalan teljesítésével, újabb munkasikerekkel a Magyar Szocialista Munkáspártnak, népünk vezető erejének közelgő nagyjelentőségű tanácskozását. A párt nyolcadik kongreszszusa különösen jelentős mérföldköve szocialista fejlődésünknek, mert a hetedik kongresszus óta társadalmi, gazdasági életünkben végbement alapvető változásokat összegezi, és kijelöli a szocializmus teljes felépítésének közvetlen feladatait. Hazánkban már eddig is milliók tapasztalták: egyéni boldogulásuk, családjuk jövője, egész népünk szebb és jobb élete elválaszthatatlan a szocializmus építésének sikereitől. Saját tapasztalataik alapján győződtek meg a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának helyességéről. Ez erősíti a szocializmusba vetett hitüket és szilárdítja egyre jobban az egész nép erkölcsi, politikai egységét. Kifejezésre jut ez abban, hogy a magyar dolgozók a munka termelékenységének fokozásával, a műszaki színvonal fejlesztésének gyorsításával, a termékek önköltségének csökkentésével, anyagtakarékossággal, az exporttervek maradéktalan teljesítésével készülnek a pártkongresszusra. A Szakszervezetek Országos Tanácsa szívből üdvözli, hogy a szervezett dolgozók az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, a közlekedésben, a kulturális életben, a kutató- és tervezőmunkában odaadóan részt vesznek a kongresszusi versenyben. A SZOT 1962. évi tervek legeredményesebb teljesítéséhez sok sikert kíván a szocialista munkaverseny minden részvevőjének. A Szakszervezetek Országos Tanácsa felhívja a szakszervezeteket, karolják fel a dolgozók kezdeményezéseit és segítsék a gazdasági vezetőket, hogy a dolgozók tettvágyát az üzem előtt álló legfontosabb feladatokra irányítsák és segítsék a különböző iparágak és vállalatok együttműködését. A szakszervezetek megtisztelő feladata a mindennapi felvilágosító, nevelőmunka. Segítsék annak megértését, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésében és a termelőszövetkezetek megszilárdításában fejlődő szocialista hazánk holnapja szempontjából, milyen nagyjelentőségű az egyes iparágak és üzemek munkája, így újabb és újabb tízezrek értik meg: a vegyipar adjon több műtrágyát, állati tápszert, gyomirtószert, a gépipar kellő időben és kiváló minőségben adja át a gépeket a mezőgazdaságnak. Az építőipar biztosítja az építkezések időbeni elvégzését, s az összes iparágak a nagyüzemi munkaszervezési-vezetési tapasztalatok átadásával segítsék az árutermelés fellendítését, a gazdálkodás állandó javítását, a közösségi élet fejlesztését a mezőgazdaságban. A Szakszervezetek Országos Tanácsának meggyőződése, hogy a kongresszusi verseny az eddiginél is nagyobb lendületet ad a szocialista munkaversenynek és egyben a szocialista brigádok mozgalmának, a szocialista munka műhelye, üzeme, gyára, vállalata, gazdasági megtisztelő címért folyó vetélkedésnek.Amikor e nagyszerű kezdeményezést támogatjuk, ajánjuk a szakszervezeteknek, fordítsanak nagyobb gondot az egyéni versenyre. Most az a legfontosabb, hogy minden dolgozó tudatos részvevője legyen a szocializmus építésének és minél eredményesebben vegyen részt a kongresszusi versenyben. Mindenki a maga helyén, a maga módján munkájával is kifejezhesse együttérzését, ragaszkodását a népi hatalomhoz és mindennapi munkájával járuljon hozzá egész népünk és egyben egyéni jóléte további felvirágoztatásához — fejeződik be a felhívás. A rendkívüli tanácsülés a déli órákban szervezeti kérdések tárgyalásával ért véget. (MTI) Első: a víz Falun évszázados szokás, hogy a házhelyen először kutat ásnak, hiszen maga az építkezés is sok vizet igényel. Ezenkívül, mire a ház, a gazdasági épületek elkészülnek, elegendő ivóvize is lesz a családnak, illetve a gazdaságnak. A szövetkezeti majorok tervezői sajnos, nem követték ezt a paraszti bölcsességet, s ebből igen sok huzavona származott — a tsz-ek kárára. így volt ez Lentiszombathelyen, Zalaszentgróton, Zalaszentivánon, s még számos helyen. A szövetkezeti majort több vállalat, intézmény együtt építi. A munkáját úgy, ahogy mindegyik elvégzi, különkülön. Az építő vállalatokat nem zavarja, ha nincs kút, mert az ideiglenes kút miatt magasabbra szabja az építkezési költségeket. A kútfúró vállalatok általában a major megépülése után , látnak munkához, amikor az állatoknak víz kell már. S , vagy sikerül elegendő vizet találni, vagy a többletköltségeken felül a tsz viselheti a sajtolás terhét is. Ezen kívül a víz hiánya hátráltatja az építkezéseket is. Az újabb majortelepítéseknél helyénvaló lenne még az építkezések előtt kutat fúrni. Előrelátóan, szem előtt tartva a tsz-ek állattenyészetének fejlődését, úgy kell megszervezni a majorok építését, hogy a kijelölés után a kútfúró vállalatok azonnal munkához láthassanak. Megannyi felesleges kiadástól és gondtól menekülnek meg ezzel a gazdaságok. Fokozott szakmunkásképzés a helyiiparban A megye helyiipara évről évre fejlődik. Ez megköveteli, hogy a vállalatok vezetői fokozott gondot fordítsanak a szakmunkás-utánpótlásra. A legnagyobb gondot a faipar jelentette. A nagykanizsai Bútor- és Faipari Vállalat termelése például 1957-hez viszonyítva 4,5-szeresére emelkedett. A gondokon úgy segítettek, hogy szakmunkásképző tanfolyamot szerveztek a segédmunkások számára, s így 16 fővel növelték a szakmunkások számát. A továbbiakban heti 2—3 órás elméleti továbbképző oktatást szerveznek. Hasonlóan oldotta meg a szakmunkás utánpótlást a zalaegerszegi Bútoripari Vállalat is. Náluk az ipari tanuló képzést a betanított munkások tanításával egészítették ki. A Zala megyei Bánya- és Építőanyagipari Egyesülésnél a jó szakmunkásképzéssel biztosították, hogy országos viszonylatban is kiemelkedő eredményt értek el a takarékosságban. Az égetők részére szaktanfolyamot szerveztek, melyre a megye területéről 49 fő jelentkezett. A tanfolyamot végzettek szakmunkás bizonyítványt kapnak. A foglalkozásokat a vállalat központjában tartják minden héten egy alkalommal. Általános tapasztalat a helyiiparban, hogy 2-3 évi gyakorlati munka után jelentkeznek a dolgozók középiskolákba és technikumokba. Örvendetes, hogy a szakmunkás utánpótlás helyes irányban fejlődik és az idősebbek is fejlesztik szakmai és általános műveltségüket. A két Palkin Nagykanizsára látogatott P. V. Palkin őrnagy sírjához a hős apja, Vaszil Ivanovics Palkin Magas, szikár, barázdált arcú ember. 66 éves. Nyugdíjas. Zubbonyát a Vörös Csillag, az I. osztályú háborús érdemrend, a gárdajelvény, a Kiváló szolgálatért, a Győzelemért és a Prága felszabadításáért érdemérem díszíti. 1928 óta tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Munkás volt, harcolt a Vörös Hadseregben, később tanácselnök lett, majd gyárigazgató. 1942 januárjában önként jelentkezett a frontra. A tüzérségnél küzdött a fasiszták ellen, s Moszkvától kezdve Harkovon — Poltaván — Kieven — Zsitomiron — Tarnopolon — Lvovon — Lengyelországon át űzte őket egészen Berlinig. Prágánál fejezte be a háborút... Vaszil Ivanovics Palkin a Szovjetunió szverdlovszki területének Sziszerty városából érkezett hozzánk. Több mint 4000 kilométert utazott, hogy láthassa fia, Pjotr Vasziljevics Palkin páncélos gárdaőrnagy sírját. Fia 27 éves volt, amikor szabadságunkért áldozta életét. A nagykanizsai Szabadság téren alussza örök álmát... Most temette egyetlen fiát Az idős Palkint a városi pártbizottság és a tanács hívta meg két évvel ezelőtt. Most jutott hozzá, hogy eleget tegyen a meghívásnak. Április 4-re szeretett volna ideérni, dehát nem sikerült. A hosszú utat nehéz volt pontosan kiszámítani. Amint megérkezett, sietett fiához. Karjára vörös színű, feketeszegélyű gyászszalagot erősített. Nem mondta ki, de éreztük mindannyian, akik vele voltunk, hogy most temeti egyetlen fiát... Jártuk vele a Tarost. A Szabadság téri iskola úttörőit könnytől párás szemekkel üdvözölte: — Köszönöm, gyerekek, hogy helyettem gondozzátok az én Péterem sírját. S beszélt fiáról. Tárcájából megfakult, sokat forgatott papírt vett elő. A sziszertyi tanács írása, bizonyos V. Sztarkova írta alá és pecséttel hitelesítette. Jellemzés Pjotr Vasziljevics Palkinró:l „... a sziszertyi iskolában tanult, jó eredménnyel. A pioníroknál lelkes aktivistaként dolgozott, majd a Komszomol tagja lett. Az iskola befejezése után mint az egyik legjobb tanuló, a szverdlovszki tanárképző főiskolára került. A főiskola befejezése után Pjotr Vasziljevics Palkin történelem tanárként dolgozott, aztán kinevezték a sziszertyi hétosztályos iskola igazgatójának. Kiváló tanár volt. A gyerekek nagyon szerették. Az igazgatói poszton különösen kitűnt jó szervező és vezető készségével. A Nagy Honvédő Háború elszakította őt a pedagógiai munkától. A tanári kar és régi tanítványai örökké emlékeznek az ő szeretett barátjukra és tanítójukra ...” Egy rövid életet Az idős Palkin egy fényképet mutatott. Vidám tekintetű, tengerészegyenruhás fiatalember mosolygott ránk róla. — Pjotr a szolgálatot tengerésztiszti iskolán kezdte — mondotta —. Amikor kitört a háború, még nem fejezte be tanulmányait. Politikai tisztnek vezényelték a frontra. Sajnos, hamarosan megsebesült. Négy hónapig feküdt egy uráli kórházban. Amikor felgyógyult Moszkvába, katonai akadémiára akarták küldeni. Nem vállalta, arra kért engedélyt, hogy visszamehessen a frontra. A páncélosokhoz került. Hamarosan zászlóaljparancsnok lett. Kétszer tüntették ki a Vörös Zászló renddel, kétszer az I. osztályú háborús érdemrenddel, megkapta a Vörös Csillag érdemrendet, az Alexander Nyevszkij érdemrendet. Tulajdonosa volt a moszkvai csata érdeméremnek, a Szevasztopol, Odessza, Belgrád, Budapest bevételéért kiadott érdemérmeknek. Pécsett is harcolt. Utolsó levelei egyikében megírta, az ő tankjai nyomultak be elsőnek a pécsi utcákba. Ebben a levélben írt arról is, hogy már nincs messze a győzelem, hamarosan béke lesz ismét, s ő újra felállhat a katedrára tanítani, magához ölelheti végre feleségét, kisfiát. Nem érhette meg... így halt meg Az idős Palkin elhallgatott. Sóhaj tört fel melléből, aztán így folytatta: — Katonái megírták, hogyan esett el. Zászlóalja parancsot kapott, hogy foglaljanak el egy Kanizsa környéki falut. Hogy melyiket, sajnos, nem tudom. Nem írták meg. Tankjaival rohamra indult. Nem ütköztek ellenállásba, a fasiszták elmenekültek előlük. Amikor a falu szélére értek, ő kiszállt harckocsijából, kiállt az útra és karjával jelzéseket adott az előnyomulásra tankjainak. Ebben a pillanatban a visszavonult fasiszták tüzérsége lőni kezdte a falut. Fiam megindult harckocsija felé, de aztán elvágódott. Egy ágyúlövedék repeszdarabja átszakította harckocsizó sisakját és halálos sebet okozott a fején. Bajtársai beemelték a harckocsijába és magukkal hozták Nagykanizsára. Temetéséről fényképet küldtek, így nyomoztam ki, hogy merre a sírja. A városi pártbizottság és tanács, személy szerint Vukits és Mátai elvtársak is segítettek nekem ebben... Béke kell az embereknek... Nyomasztó csend telepedett ránk. Hosszú percek után azonban derűs fény villant szemében. Újabb fényképet vett elő: — Nézzétek, ez az unokám. Pjotr fia! Az unoka, a hős fia, délceg fiatalember. 23 esztendős. Egyenruhában van. Pilóta. — A menyem orvos — mondotta aztán az idős Palkins. Ápolónő volt. Pjotr írt neki a frontról és arra biztatta, tanuljon. Megfogadta, s megszerezte a diplomát. Noha fiatal volt még, amikor a fiam elesett, de nem ment férjhez. Velünk maradt. Nálunk és most is. Én, a feleségem, meg ő együtt várjuk mindig kedvencünk, a mi pilótánk levelét. Felmentünk az egyik üzem tetejére, hogy belássuk a várost. Az idős Paskin sokáig nézte az elénk táruló képet, a gyárkémények füstjeit, a piros cserepes háztetőket, a jövőmenő emberek apró figuráit, a távolból is felénk fehérlő szovjet—bolgár hősi temető síremlékeit és csak ennyit mondott csendesen: — Béke kell az embereknek. Ne engedjük meg, hogy ismét háború pusztíthasson a földön! ... TÍMÁR EDE !Értékesebbek az újítások, — de még mindig bátortalan az alkalmazásuk » — A zalai olajipari vállalatok újító-mozgalmáról — ! A Bányász Szakszervezet területi bizottságához tartozó vállalatoknál 1961-ben 509 újítás volt. Az 509 újítás közül 320-at elfogadtak, 238-at bevezettek. Ez idő alatt az előkalkulált 67 újítás 5,9 millió, az utókalkulált 44 javaslat 4 pedig 8,5 millió forint megtakarítást hozott a népgazdaságinak. A kalkulált újításokért közel 580 ezer ,1 forintot fizettek ki az újíttóknak.* Szembetűnő, hogy 1960-hoz is viszonyítva csökkent a beadott újítások száma. 114-gyel kevesebb újítást adtak be az olajipari vállalatok dolgozói, mint 1960-ban. Ennek ellenére az újítások nyomán mutatkozó megtakarítások értéke ugrásszerűen emelkedett. Az utókalkulációnál 4,3 milliós megtakarítás tapasztalható. Ez azt bizonyítja, hogy valamennyi vállalatnál fokozott figyelemmel kísérik az újítási feladattervek megvalósítását. Egyre több javaslatot bírálnak el a vállalatoknál kalkulációval. 1961-ben a benyújtott újítások többségét már kalkuláció alapján díjazták. E munkában úttörő szerepet vállalt a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár. Vitathatatlan jele az előrehaladásnak az újító csoportok egyre nagyobb száma. Itt is a DKG-t említjük példaként. Újítási tanácsadókat szerveztek, igyekeznek a gyakorlati tapasztalatokban gazdag dolgozók tudását elméleti ismereteik bővítésével kiegészíteni. Biztató kezdeményezések voltak Lovásziban és Kerettyén is. Az eredmények elismerése mellett helytelen lenne szem elől téveszteni a hibákat. A számok vizsgálatánál elsősorban a javaslatok beveztésének lassú üteme tűnik fel. 1960-ban az elfogadott javaslatok 81 százalékát, 1961-ben pedig csak 74 százalékát vezették be. Egyedül a Lovászi Kőolajtermelő Vállalat és a Kőolajvezeték Vállalat a kivétel. E két vállalatnál csaknem 100 százalékban bevezették az elfogadott újításokat. Legrosszabb számokkal a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem „dicsekedhet”. Az elfogadott javaslatoknak alig felét vezették be. Hibaként kell említeni az újítások elbírálásának lassúságát is. Ebben is a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem szolgáltatja a rossz példát. Gyakran hetekig vár válaszra egy-egy benyújtott javaslat. Az olajipar újítómozgalmának számai kétségtelenül fejlődést mutatnak, de néhány hibára is felhívják a figyelmet, amelyek megszüntetésével még értékesebb eredményeket érhetnek el az olajipari vállalatok. Kocs TI film, * Tavasz a zalakarosi határban Ifj. Csöndör László, a zalakarosi tsz traktorosa az elmúlt őszön 380 holdon vetette el az őszi kalászosokat. Amint a talaj megszikkadt, azonnal hozzálátott a tavaszi vető szántáshoz is. Képünkön az elnök és az agronómus az első barázdánál. (Kincses István felvétele)