Zalai Hírlap, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-03 / 1. szám
■R 2005.~j /g ZALAI . AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. évfolyam, 1. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1964. .január 3., péntek Világ proletárjai, egyesüljetek! JH,k gg igái gg v $ j JOGOS REMÉNYEKKEL Dobi István újévi köszöntője Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán délben 12 órakor mondotta el a rádióban és a televízióban a következő újévi köszöntőt. Ismét ránk köszöntött egy új esztendő első napja. A szilveszter éjszaka játékos öröme, vígassága után köszöntsük mi is őt, és rövid számvetéssel búcsúztassuk el a magunk mögött hagyott óesztendőt. Elégedett szívvel zárjuk le az 1963-as esztendő számadását. Megvoltak az évnek a gondjai, nehézségei, csalódásai, gyászai és veszteségei, egyéni, családi és közösségi értelemben. Ez elmaradhatatlan az élettől. Voltak terveink, szándékaink, melyek nem teljesültek, maradt elhanyagolt és félretett munkánk, hol a magunk hibájából, hol a másokéból. Mégis jó szívvel, barátsággal köszönünk el az ó-esztendőtől, mert ha egészében nézzük a magunk mögött hagyott évet, az eredményeket, a fejlődést, az ország állapotát, a népjólétet, hazánk nemzetközi tekintélyének növekedését, hírünk alakulását a világban — panaszkodásra kevés okunk van. A csúcsoktól még messze vagyunk, de általában jobb, szervezettebb, eredményesebb és gazdaságosabb a munka. A társadalmi életben, a kultúra területein, a közszellemben szaporodtak a szocialista jellemvonások, a párt okos, emberséges, kommunista politikája köré kialakul a nemzeti egység. Ez volt a sikerek forrása 1963-ban és további fejlődésünk biztosítéka 1964-re. Lépten-nyomon érezhetjük, hogy a szeretethez és barátsághoz, amit a szocialista országok családjában élvezhetünk, nyugat felől mind több tisztelet és megbecsülés csatlakozik irántunk. Jólesik ezt megállapítani, főleg azért, mert nem valami bonyolult világpolitikai játék következménye, hanem annak eredménye, hogy a magunk népe, hazánk boldogulása és az emberi haladás becsületes szolgálata érdekében választott úton járunk, több sikerrel, mint amennyi ellenségeink kedvére lehet. Nem a barátságos vagy kényszerű elismerések és dicséretek, hanem kizárólag népünk érdeke ösztönöz bennünket, hogy tovább haladjunk a szocialista úton, amelyet magunk választottunk és a legjobbnak tartunk. örülünk neki, ha közben a népek békés egymás mellett élését is szolgálhatjuk politikánkkal. A hidegháború enyhült. A világ halad a szocializmus felé. Az emberi értelem szinte naponta új világokat hódít meg, hinnünk kell abban hogy a népek józan értelme és az államférfiak felelősségérzete kialakítja a verseny és a fejlődés békés módszereit, megóvja az emberiséget az atomkatasztrófától. A Szovjetunió 1963-ban is hatalmas erőfeszítéseket tett az emberiség békéjének megőrzésére és a világ népei mély békevágyának, a szocialista világrendszer létének, a szovjet kormány állhatatos erőfeszítéseinek köszönhető, hogy megszületett az atomcsendegyezmény, amely ha szerény kezdet is, de bíztató, a béke híveit további harcokra ösztönző siker. Ma már történelmi kényszernek tűnik, hogy a tőkés államok vezetői is felelősséggel foglalkozzanak nemcsak a béke és a háború, hanem az emberi haladás egyéb kérdéseivel is. Ilyen körülmények között a szovjet békepolitika újabb sikereire és a szocializmus eszméinek további térhódítására számíthatunk az 1964. évben. Belső fejlődésünkkel elégedetten, a világhelyzetre bizakodással tekintve zárjuk le az ó-esztendő számadását és jogos reményekkel nyitjuk meg az új év lapjait. 1963-ban elértünk valamit és ezt nemcsak megtartani akarjuk, hanem az a törekvésünk, hogy tovább fejlesszük. Ma már tudjuk, nagyrészt tőlünk függ, hogyan boldogulunk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket ennek a szép országnak természeti kincsei, gazdagsága, népünknek szorgalma és tehetsége kínál. Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm kedves hallgatóimat az 1964. év első napján. Kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új esztendőt. Értekezletet tartottak Zalaegerszegen a járási és városi pártbizottságok agitációs és propaganda osztályainak vezetői Tegnap délelőtt értekezletet tartottak Zalaegerszegen a járási és városi pártbizottságokagitációs és propaganda osztályainak vezetői, valamint a különböző társadalmi és tömegszervezetek képviselői. Az értekezlet első napirendi pontjaiként Újvári Sándor elvtárs, a megyei pártbizottságagitációs és propaganda osztályának vezetője az 1963-as év legjellemzőbb gazdasági eredményeit, a felmerült tapasztalatokat, az új év leglényegesebbcélkitűzéseit, valamint ezek megvalósításához szükséges agitációs munka feladatait, módszereit ismertette. Kitért a mezőgazdaságban és az iparban mutatkozó rendellenességekre, amelyeket nem utolsó sorban az agitációs munka színvonalának emelésével, konkrétabbá tételével kell megszüntetni a közeljövőben. Külön szólt Újvári elvtárs a munkafegyelem megjavításának szükségességéről s ennek kapcsán arról, hogy a továbbiakban ne csak az utóbbi időben kialakult gyakorlat alapján dolgozzunk, amely szerint túlsúlyban az anyagi érdekekkel érveltünk agitációs munkánkban — hanem használjuk fel a jó „hagyományos” formát. 1.1, hogy az érzelemre, az öntudatra, a lelkesedésre is alapozzunk, hassunk. — Kitűzött feladataink végrehajtása érdekében politikai tartalommal kell megtölteni minden együttlétet, így például a termelési tanácskozásokat, brigádértekezleteket stb. — hangsúlyozta ugyanitt az előadó. A továbbiakban a megyei agitációs és propaganda osztály 1964. első félévi munkatervét ismertette Újvári elvtárs. Mindenek előtt a májusban tartandó országos ideológiai konferencia jelentőségéről beszélt, amelynek az a feladata, hogy felmérje a VII. és VIII. kongresszus óta eltelt időszak ideológiai eredményeit, választ adjon a gyakorlat által feladott kérdéseikre. — Fontos feladatunk — mondta az osztályvezető —, hogy mi is összegyűjtsüik és rendeltetési helyükre juttassuk a munkaterületünkön elhangzott kérdéseket. Elmondta Újvári elvtárs, hogy az első félévben az Agitátorok Kézikönyve sorozatban a KGST-ről készül egy kiadvány, s ezt az anyagot bizonyára jól tudják majd hasznosítani munkájuk során a propagandistáik. A nagykanizsai felsőfokú mezőgazdasági technikum tanárai egy, a megye mezőgazdaságának időszerű kérdéseivel foglalkozó könyvön dolgoznak, amelynek első része — a téli tennivalókat ismertető — a télen, a másik rész — a nyár feladatait felsoroló — a nyáron kerül a falusi agitátorok és szakemberek kezébe. Ugyancsak az idén hasonló jellegű ipari kiadvány is készül. Újvári elvtárs ezután külön ismertette az agitációs, külön a propaganda munkával kapcsolatos feladatokat, valamint a végrehajtásukra vonatkozó részletes tervet. Végül az agitációs és propaganda bizottság félévi üléstervét ismertette az előadó. A továbbiakban Török Károly elvtárs, az agitációs és propaganda osztály munkatársa a különböző téli tanfolyamok beindításával kapcsolatos feladatokat ismertette, majd egyéb időszerű kérdéseket vitattak meg az értekezlet résztvevői. Szovjet vezetők üdvözlő távirata a kubai vezetőkhöz Moszkva (TASZSZ) Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a szovjet minisztertanács elnöke és Leonyid Brezsnyev, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke táviratban üdvözölte Fidel Castrot, a Kubai Szocialista Forradalmi Egységpárt országos vezetőségének első titkárát, a kormány vezetőjét és Osvaldo Dorticos köztársasági elnököt a kubai forradalom győzelmének 5. évfordulója és az új esztendő alkalmából. Hruscsov és Brezsnyev ismét kijelentik, hogy a forradalmi Kuba nem marad egyedül, ha az Egyesült Államok agresszív militarista körei rátámadnak. Üzemeinkből jelentjük Az év első munkanapja Üzemeket, vállalatokat kerestünk fel hogyan kezdték az új évet, mi történt az első munkanapon? Új év — új vállalat A Déldunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat és a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat egyesült, s január 1 óta Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat néven szerepel. Az egyesített vállalat igazgatója, Tóth Ferenc elvtárs arról számolt be, hogy a mezőkön az ünnepek alatt és 1964 január másodkán is zavartalanul, folyamatosan termeltek a kutak, a kőolaj- és gáztermelés egyaránt a tervezettek szerint alakult. Bár még jóváhagyott éves olajtermelési terve nincs a vállalatnak, az első negyedévi tervet ismertették a dolgozókkal. Eszerint 1964 első három havában a zalai olajmezők 361 ezer tonna olajat, adnak a néngazdaságnak. E szinten az 1964. évi olajtermelés meghaladja majd az 1,4 millió tonnát. Két új gép A Zalaszentgróti Ruházati KTSZ-nél Bonyhárd Györgynek, a KTSZ elnökének volt miről beszámolnia. — Most kaptunk két lyukkötő gépet. Még fél sem, bontottuk a csomagolást, de holnap már üzemeltetni szeretnénk mind a kettőt — mondta. A másik téma, amiről beszámolhatott, hogy ebben az év-benmár az Országos Ruházati Kisipari Szövetkezethez tartoznak. — Mit várnak ettől? — Több munkát, nagyobb feladatokat és jobb anyagellátást. A terveket ismerjük. Az idén 5 millióval nagyobb termelési értéket kell felmutatnunk, mint tavaly, télié® egészében a termelékenység fokozásával. Az elnök szerint ott kezdték az évet, ahol befejezték, nagy intenzitással folyik a termelés, egyetlen késő, hiányzó sincs. A fejlesztésről elmondotta, hogy a jelenlegi 328 fős létszámot 200 fővel szándékoznak növelni — még ebben az évben. Ha a gyógyszertárat sikerül kiköltöztetni a KTSZ épületéből, azonnal felvehetnek 100 dolgozót. Ismerve a KTSZ korábbi munka- és anyagellátási problémáit, megkérdeztük, mi a helyzet most A válasz: biztosítva van az anyag zavartalanul folyhat a termelő munka. Körtelefon A Dunántúli Kőolajfúrási Üzemnél a tervosztályon arról számolhattak be, hogy végre 1964-ben olyan tervet kap az üzem, ami jobban megfelel az olajkutatás céljainak. Bár még pontos tervszámokat nem említettek, annyit tudnak, hogy az 1963. évi teljesítéshez hasonlóan mintegy 210 ezer méter lesz a terv. Evr egy berendezésnek 8—900 méterrel kell többet fúrnia a tavalyinál. Egy körtelefon után az is kiderült, hogy minden berendezésnél zavartalanul, jó ütemben folyik a munka, s az ünnepek alatt sem történt sehol rendkívüli esemény. 4560 csempe A Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalatnál eddig csaknem minden évben leálltak az égetéssel az évégi ünnepek alatt. — Az idén nem így történt — adott tájékoztatást Kun Zoltán főmérnök —, úgy szerveztük meg a munkát, hogy legyen égetnivaló már az első munkanapon is, és az ünnepekben sem álltunk le a kemencékkel. Január elsején például 4560 csempét készítettünk, s ezt ma is elérjük. Földelőkészítőink már elsején bejöttek dolgozni, s ma reggel hat órakor már előkészített föld várta a formázókat. A Cserépkályhagyártó Vállalatnál egyébként a téli hónapok okoznak legtöbb gondot. 1963 előtt az első negyedévi tervek teljesítésével rendszeresen adós maradt a vállalat. Az idén — úgy tervezik — ebben az időszakban is eleget tesznek a terv követelményeinek, s az első naptól kezdve teljes intenzitással, tervszerűen, folyamatosan dolgoznak. Jó hangulat a lengyárban A mikoldpusztai lengyár első napi munkájáról Gere Márton vezető könyvelő számolt be. — Már az első nap szükségünk van arra, hogy a munkaidő minden percét kihasználjuk. Éves tervünk nincs, de az első negyedév programja rendelkezésünkre áll. 590 mázsa lenszálat. 1060 mázsa lenkópot kell gyártanunk, s 800 mázsa lent áztatnunk. 5400 mázsát legubóznunk. Ez jóval feszítettebb a tavalyi tervnél. Az első nap eredménye biztató. Délben, az ebédnél meg is jegyezte valaki: „ebben az évben nem lesz gondunk a tervteljesítéssel, ha igaz az a babona, hogy minden úgy történik az évben, mint az első napon ...” Több gyermeköltöny A Zalaegerszegi Ruhagyár jól csaszott gépezete ezen a napon is pontosan indult. Hogy az alkatrészekkel sem volt hiba, bizonyíték az eredmény. A szalagokról folyamatosan kerültek le a késztermékek minőségben és mennyiségben is vetekedve a legjobb napok eredményével. Ami „új” volt ezen a napon, hogy a fogyasztók igényeihez alkalmazkodva növelik a fiú öltönyök gyártást, s ezért az I. gépterem két szalagját átállítják. Az átállítás előkészítése már január 2-án megkezdődött. * Az első munkanap eredményei biztatóak. Jó hangulatban, szervezetten kezdődött a munka üzemeinkben, s a vezetők, dolgozók szavaiból mindenütt bizakodás csendült ki, ami biztató a tervek teljesítését illetően is . (Karvalics) Zalaegerszegi esti fények (Schlemmer Tamás felvétele) így búcsúztunk az óesztendőtől Elbúcsúztunk 1963-tól. A szórakozóhelyek tömve voltak, s a lakások ablakai igen sok helyen hajnalig világítottak. Pukkantak a pezsgőspalackok, sistergett a jókedv, hangos, vidám volt falu, város. Még azok sem búsultak, akiket munkájuk, hivatásuk szolgálatukhoz kötött. Másnap pótolták a mulasztottakat. A két városban szilveszterezők tömegei járták éjjel, s hajnaltájt az utcákat, sőt még újév napján délelőtt is lehetett találkozni vidám nótázókkal. Hogyan búcsúzkodtak az emberek Zalaegerszegen és Nagykanizsán az óesztendőtől — erről szólnak alábbi riportjaink. Ezt láttuk Zalaegerszegen A Bárány „komplexum” olyan zsúfolt éjfélkor, hogy egy fél üres helyet sem lehet találni az asztalok mellett. Mindenki boldog új esztendőt kíván mindenkinek. (A riporter számára kellemetlen, hogy enynyi jókedvű, spicces ember között a hangulatról próbál érdeklődni. Józanul.) A Göcseji pincében egy szál hegedű és egy tangóharmonika kíséri egy asztaltársaság énekét. A presszóban egy hegedű „vendégszerepel” az étteremből. A Télikertben népes asztaltársaságot fényképeznek. Lajos bácsit, a pincért a kör közepére állítják, s felszólítják, hogy mosolyogjon. Lajos bácsit mosolyog. Azt már csak záróóra után tudom meg, hogy ezen az éjszakán a Télikert közel húszezer forintos forgalmat bonyonyolított le. Mintegy négyszáz vendég szoroskodott a nagy és kis teremben. A legjobban fogyott — sőt kifogyott -* a csopaki rizling, a badacsonyi szürkebarát, a debrői hárslevelű és a habzóbor. A Béke étterem — mint valamennyi szórakozóhely Szilveszter éjszakáján — zsúfolásig tele van. Egy óra körül jár, s mígkint csípős szél zúzmarát ráz a fákról, bent a nyárról szól a nóta. Néhány lépés a Békétől a Szakszervezetek Zalaegerszegi Művelődési Háza. Zárt ajtó fogad bennünket. Telt ház van. Mint később megtudjuk, körülbelül hatszáz vendége volt ezen az éjszakán a Művelődési Háznak.* Furcsa hangokra figyelünk fel a főtéren, a Bárány előtt, éjjel fél 3 körül. Röf, röf, röf. ■ ■ — hangzik valahonnan. A hang irányába tekintve egy férfit látunk, aki fehérszőrű malacot szorongat az ölében. Simogatja a kis jószág fejét, mint egy ölebét. — Most nyertem. Egy jegyem volt csak, rá se gondoltam, hogy ilyen szerencsém lesz — mondja jókedvűen Tóth Imre, s szüntelenül simogatja a malacka fejét. — Biztosan bekölöizték, mert jó szaga van. — Idevágják? — Dehogy. Ez lesz a jövő évi hízó. Csak egy év múlva vágjuk le. Százötven kilós korában. Majd csinálhatnak akikis egy riportot. Itt lakunk a Rákóczi utca 11. szám alatt. S elindul haza a kis malaccal, betakarva a röfögő jószágot a kabátja hajtókájával, nehogy megfázzék. * Aki igazán szívből szilveszterezett, az úgy belejött, hogy alig tudta abbahagyni. Mint például az a két férfiú, aki elsején déli egy órakor az étteremben üldögélt, télikabátban, kalapban, kesztyűben és szorgalmasan itta a rövid italokat. Nem mintha erre még szükségük lett volna, hanem, mert egyszerűen nem tudták abbahagyni. Beszélgettek is, de már nem igen lehetett (Folytatás az 5. oldalon.)