Zalai Hírlap, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

1964. január 19. M. Anna új élete Több, mint egy esztendeje. ..A galeri két tagja” címmel riportot írtunk. Cs. Mária és M. Anna rossz társaságba keveredvén, csak a könnyű, tartalmatlan szórakozásban látta élete értelmét. Mindennapos vendégek voltak a szórakozóhelyeiken. Kihívó magatartásukkal megbotránkoztatták az embereket. S szüleiket félrevezették, nem törődtek velük. Vajon mi történt azóta ezzel a két lánnyal? Visszataláltak-e a helyes útra? Az egyik a kalandok útján Márián; nemsikerült segíteni, mert maga sem akarta. Hiába kapott állást, hiába próbáltak ott a lelkére, értelmére hatni. Őt továbbra is csak a könnyelmű életmód érdekelte. Olyan emberekkel ismerkedett meg, akik tudatlanságával visszaélve, különféle lehetőséget csillantottak meg előtte. Más városba utazott. Ám az ígéretekből nem lett semmi, csak kiábrándulás, megaláztatás. Visszatért. De nem tanult az eseményekből. Most ismét elment a városból, ismét ígértek neki valamit. Hogy mi lesz belőle, hogyan fejezi be ezt az újabb kalandot? ... Ki tudja? Hanem a másik... A spirál-üzem vezetőjével, Donáth Istvánnal és az egyik műszakvezetővel, Kun Ernővel beszélgetünk róla. — Anna? Rá sem lehet ismerni ! Megváltozott, megkomolyodott — mondják örömmel —• Jól dolgozik, elégedettek vagyunk vele. A magatartása is szolid, kifogástalan. Horváth József, a vállalat KISZ-vezetőségének tagja is a lány megváltozásáról számol be. — Igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy nem szabad lemondani egyetlen megtévedt emberről sem. Mert, ha egyet, egyet nem is sikerül megjavítani, a legtöbbet azonban jó útra lehet téríteni. Hogy Anna annak idején rossz társaságba keveredett, azért mi is felelősek voltunk. Nem törődtünk vele. Nos, igyekeztünk azóta helyrehozni hibánkat. Annára valóban alig lehet ráismerni. Mozdulatai határozottak, szeme derűsen csillog ruhái jó ízléssel válogatottak. Amikor a múltra tereltük a szót, arca elkomorodik, de aztán újra felcsillan a szeme. — Most már nyugodtan beszélhetünk róla — jelenti ki magabiztosan —. Sikerült leszámolnom a ga .. . a társasággal. Akaraterővel, segítséggel — Hogyan fogadták azt a riportot? — Lala, meg a többiek biztattak, ne vegyük a szívünkre . Szórakozzanak csak az újságírók, minden csoda három na* * pig tart. Néhány napig így voltam ezzel én is, de aztán mind többet gondolkodtam a dolgon. A bátyám szóba sem állt velem, édesanyám szegény sírt, csak sírt mindennan. Nővéreim is megmosták a fejemet Foglalkoztak ők mindannyian velem azelőtt is, de nem törődtem velük. Most azonban valahogy másként hatott rám minden. Amit azelőtt nem láttam meg, most észrevettem, hogy összesúgnak az emberek a hátam mögött, munkatársaim megszerzéseket tesznek rám. A legfájóbb az volt hogy nem is vághattam nekik vissza, mert mit is mondhattam volna? Elővettek a vállalatnál is. Rosszul dolgoztam, megmondták, ez így nem mehet tovább. Aztán — már nem is tudom, honnan vettem hozzá erőt — ez nap elhatároztam, nem járok többé Máriával, meg a többiekkel. Anna szakított a társasággal, de hetekig nagyon roszszul érezte magát. Amikor közeledett az este, heves váryat érzett, hogy induljon a Centrálba, hiszen ott vannak a többiek. Bátyna és nővérei segítségével mégis mindig sikerült erőt vennie magán. Segítettek neki a munkatársai is. Bekerült Temesvári Éva szocialista címért küzdő brigádjába. A brigádvezetőnő, Brassói Teréz, Gumilár Éva és mások sokat foglalkoztak vele. Moziba hívták, könyvet adtak a kezébe, szórakozni vitték. — Olyan helyeseik a lányok — mondja most hálásan. „Már főzni is tudok..." A múlt év nyara nagy szomorúságot hozott Annának. Meghalt az édesanyja. De nem maradt egyedül. Bátyja maga mellett tartotta, sógora pedig gyámságot vállalt fölötte. — Azelőtt nem érdekelt otthon semmi — beszél lenéző hangsúllyal régi énjéről —. Most már tudok főzni is, és én vezetem a háztartást. A pénzemet elszórakoztam. Most sógoromék segítenek beosztani. Szépen öltözködhetek, s mindenem megvan, ami szükséges. — Olvas? — Igen. Könyveket vettem részletre. Legutóbb két Jókaiköltetet és Hemingway: Akiért a harang szól című regényét olvastam. Beszédmódján, viselkedésén meg is látszik, hogy rájött az olvasás ízére. Ezt a maga így fogalmazza meg: — Többet ér egy jó könyv, mint a presszóban egész estéket átülni egy szimpla mellett és értelmetlenségeken vihogni ... Eli ütött a KISZ-hez is. Decemberben állt a taggyűlés elé.Felvették. A napokban kapta meg a tagsági könyvet a városi KISZ bizottságtól. Büszke rá, örül neki. Olyan más így... — Tudja, most nyiladozik a szemem. Már van önbizalmam és azt hiszem, akaraterőm is. Nem tudom kifejezni, de olyan más minden, mint azelőtt.. . — Tervei? — Vannak — mosolyog —. Az üzemből több lány az idén beiratkozik a gépipari technikum levelező tagozatára. Szeretnék én is velük tartani. Talán sikerül. Anna csak tizenhét éves. Még nem kiforrott egyéniség. Régi énje, könnyelmű társaságának egy-egy felbukkanó tagja még bizonyára kísérti majd .Csalódások is érhetik. Ámde mindezekből győztesen, emelt fővel kikerülhet, ha továbbra is mellette állnak mindazok, akik megfogták a kezét és eddig is jó szóval, emberséggel segítettek neki. Tímár Ede Filmszeminárium indulLeremén Filmszeminárium indul január 23-án, csütörtökön Letenyén. Az előadássorozat keretében négy, egymást követő csütörtökön hallhatnak filmesztétikai előadást a járási székhely KISZ fiataljai, az új gimnázium tanulói. Láthatják az Esős vasárnap, az Alba regia, a Felmegyek a miniszterhez és a Soha többé című filmeket. A filmszeminárium keretében, a filmvetítés előtt az előadó ismerteti a film mondanivalóját, a szereplők eddigi kiemelkedő alakítását, majd a film levetítése után vitát rendeznek a filmről. Hatékonyabb olajkutatás A Dunántúli Kőolajfúrási Üzem 1964-ben folytatja nagyarányú olajkutató munkát.l Berendezései csaknem teljes számban kutatási területeken dolgoznak. Ez az alapvető feladat szabja meg az üzem idei terveit. A beütemezés szerint 1964-ben a méter teljesítmény nem éri el az 1963. évi szintet, tekintve, hogy az eredményes kutatás több egyéb munkát — rétegvizsgálat, magfúrás stb. — igényel. 1964-re 203 000 méter fúrást, 102 alapkészítést és átszerelést és 500 rétegvizsgálatot ír elő a terv. A tervszámok közül csupán a rétegvizsgálatok haladják meg — pontosan 200-zal — a tavalyi teljesítményt. A Fúrási Üzem idei terve megalapozottabb, reálisabb a tavalyinál, jobban figyelembe veszi a feladatokat, s minden remény megvan arra, hogy teljesítésével tovább gyarapítja a népgazdaság szénhidrogén készletét. Petőfi Sándor Mai keresztrejtvényünk vízszintes 1. és a függőleges 27. továbbá a függőleges 1. és a vízszintes 51. soraiban Petőfi Sándor egyik költeményének négy sorát rejtettük el, folytatólagosan, a nyíl irányában. Megfejtésül ezeket a sorokat kérjük beküldeni. Vízszintes sorok. 13. Béke oroszul, keverve. 14. Téged, latinul. 15. Törülközővel „répülködik”. 16. Külföldi hírügynökség. 17. Körző része. 18. Ijedelmek, pánikok. 19. Nével és galéria. 29. Cigit közepe. 21. Az első „testvérgyilkos” keverve. 22. ötvenhat litert. 23. Pénzbeli ellenértéke. 24. Fordítva: végtelen gázlómadár. 26. Kicsinyítőképző, fordítva. 28. Római 499. 29. Fiadisznó — fej nélkül. 30. Klasszikus három. 32. Nem ez! 34. Tó a SZU-ban. 36. ZH. 38. Két szó: I. Tanítás. II. Tárgybeli biztosíték. 41. Igekötő. 42. Vajon lop? 43. Két szó: I. Helyhatározószó. II. Beszédrészről. 44. Belső szervünk. 45. Itt a könyv és . . . . 47. A közepén balra. 48........................van, izzad. 50. Zenei félhang. 52. Leszármazottja. 54. Mozgassátok meg. 55. Időző, fordítva. 57. Északi pénz. 58. Jan. 19-én. 59. Téglás fele. 60. Ingatlankezelő vállalataink régi neve. 61. Svéd férfinév, ék, felesleg. 62. Lakásszélek! 63. Szín. 65. Kilenc bábus játék és sport. 67. Kettőzve bányavárosunk. 68. Polka azonos hangzói. 70. Épületrész. 71. Rangjelző szócska. 74. Formai. 77. Vasúti kocsikat mozgat. 79. Bélg,rád hegye. 81. Kétszer becézett fiúnév. 83. Rágószerv. 84. „Hangosan” alszik. Függőleges sorok. 2. Rosszindulatú. 3. Zománcot. 4. Éktelen szénhidrogén. 5. Buzdíts ! 6. A toronyóra teszi. 7. Végtag. 8. Fehér Róbert. 9. Menyegző. 10. Belső szervet. 11. Vigyáz. 12. A növény része. 19. Vonatkozó névmás. 25. Spanyol arany. 29. AAG. 31. Ezen piszok. 32. Két szó: I. Orosz személynév. II. Némán esik. 33. Matematikai művelet. 35. Ablakredőny. 37. Helyhatározó kérdőszó. 39. Testnevelési Tanács. 40. Hegyes szerszám. 41. Levegő röviden. 44. Volt jugoszláv válogatott labdarúgó kapus. 46. Közepén üsd a vasat! 49. össze-vissza tol. 51. AO. 53. Klasszikus művészet. 54. Lábrész. 56. Férfinév. 58. Személyes névmás. 63. Huzamosabb időn át a házban tartózkodik. 64. Női hangszín. 65. Hájófar. 66. Fordítva szülötten? 67. Harckocsi. 69. Vásári árus. 70. Hideg van. 72. Lakberendezés része. 73. Előcsarnok. 75. Lantos fele. 76. Kikap közepe. 78. Függ. 79. ROM. 80. LOC. 82. U. az, mint a 71. 84. Száz liter. A megfejtéseket szerkesztőségünk címére írásban kell beküldeni. A borítékra kérjük a „Rejtvény” szót ráírni. Beküldési határidő: 1964. január 25. Legjobb megfejtőink között minden hónapban értékes könyveket sorsolunk ki. A január 12-i számunkban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése a következő: És mégis , mégis fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni Egy új irány tör át a lelkeken. ZALAI HÍRLAP Határozott fejlődés, érdekesebb összkép a nagykanizsai fotokiállításon Hatodszor rendezi meg a nagykanizsai fototolub szokásos évi vadállítását, de most először tágította ki a rendezőség a bemutatott szerzőik és alkotások körét oly módon, hogy felsorakoztatott néhány zalaegerszegi fotóst és meghívta az országos hírű miskolci fotóklub tagjait is. A jelenlegi kiállítás tehát fokozott figyelmet érdemel, mert nem csupán a megye amatőr fotósainak tevékenységébe enged bepillantást, hanem — a miskolci anyag révén — az összehasonlításra is módot nyújt. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a megye két városának fotósai sokat fejlődtek az elmúlt év során. Ez a fejlődés kétoldalú: gazdagodtak a témák, jobik, műfajszerűkben megoldott képek születtek, s ugyanakkor javult a képek technikai kivitelezésének színvonala is. Örvendetes, hogy új neveik tűntek fel, akik jó színvonalú anyagisal csatlakoztak a régebbről ismert fotósok alkotásaihoz. S ha egyelőre még csak kísérletezésképpen is, de feltűntek a színes képeik, néhány amatőr fotós márkeresi ennek a technikának a sajátos kifejezési lehetőségeit. Ha a zalai anyagot a miskolciak ötven kénével vetjük össze, néhány figyelemreméltó tanulságot szűrhetünk le. A miskolciaknál merészebb, fényképszerűbb a témák megragadása, bátrabban alkalmazzák a szokatlan, de meggyőző ötleteket, képkivágásokat, általában több témát tartanak fényképezésre alkalmasnak, mint a zalaiak, s a kének kidolgozása is jobb. Természetesen jobbak az adottságaik, felszereléseik, régebben működik a klub, tagjai több tapasztalattal és nyilván több szakmai ismeretszerzési lehetőséggel rendelkeznek, mint a mi fotósaink, akik eléggé be vannak zárva a saját körükbe. Ami a látott anyagot illeti, feltűnt, hogy milyen erőteljes, egyik-másik zalai kiállító fejlődése. Dreszler Vilmos két robbanékony, erőtől feszülő képe, az Ellenfél és a Népitánc, Gazda Zoltán érdekes Geometriája, Kocsis Tibor kitűnő portréja, Molnár Tibor szépen megoldott, oklevéllel is kitüntetett Finom munka című képe. Bezsek György több képe. Sörlei Tibor igen jó anyagából is kiemelkedő Géllövője és Kontrasztja. Szilárd Ede első díjas Hangulat és érdekesen megoldott Esti fény című művei, Várhágó Károly szép téli képei a tavalyi anyaghoz képest sok újat hoznak. A zalaegerszegiekközül feltűnt a most először szereplő Kertész József néhány műve, az Esti fények a Lánchídon, a Daruk és a Gépmadarak, s szép anyaggal szerepel dr. Schlemmer Tamás is. Tóth Antal és Janzsó Éva képein a jó értelemben vett riportszerűség tükröződik. A színes képek közül igen érdekes Dreszler Vilmos Indián tánca — általában viszont ezek a képek még megmaradnak a színek adta lehetőségeik csendéletekben, életképekben történő kihasználásánál, s nem találnak még rá a sajátos, színes képre való témákra. A gazdag miskolci anyagiból nehéz kiemelnünk bárkit is, de úgy véljük, Pető Géza, Tárcai Béla és Berde Béla alkotásai között találhattuk a legtöbb jó fotót, bár a többieknek is láthatunk jó képeit. A jó színvonalú kiállítás egyetlen szépséghibája a képek nem a legszerencsésebb elhelyezési módja, s a képaláírások stílszerűtlensége. Ezek viszont a kiállítás tartalmi értékeiből nem vonnak le. T. I. Eltartásból —elégtelen Megkötik a szerződést — Nem rendes már a papa. Néha olyanokat csinál, hogy az borzasztó. 73 éves és nem törődik semmivel. Nem vigyáz magára, hiába adok rá tiszta ruhát. Minden héten kar tiszta inget, enni is adunk neki, azt, amit mi eszünk... — Elmondom, hogyan kerültem a páváikhoz. Szegények, egyedül voltak nagyon, és nem volt, aki gondozza őket. Én elvállaltam. 17 éves voltam akkor, 1955-ben. Persze senki nem kívánhatta, hogy ingyen gondozzam őket, ezért 1955 tavaszán megcsináltuk az ajándékozási szerződést. Eszerint én a házért, meg a telekért, az összes ingó és ingatlan vagyonért halálukig gondozom őket. És ez így is van. A mama, szegény már meghalt, de a papának gondját viselem. Megvan mindene, ami kell. A fiatal asszonyból szinte ki sem fogy a szó, s a hivatali szoba másik székén a csendes kis öreg csak hallgat, se bajom és nem jó neki az ebéd. Megdöbbentő. A fiatalasszony a kórházi zárójelentéssel védekezik. — Igen, beteg a papa, orvoshoz vittük és az beutalta a kórházba. A jelentés szerint a 78 éves ember erősen legyengült állapotban került a kónhásdba, ahol egy héten keresztül erősítettél:,, etették, hogy lábra álljon. — Nem igaz, hogy nem kap enni. Azt eszi, amit mi. Baromfit neveltem, a papa is segített etetni, ha vágtam, abból is mindig kapott. — Egyszer, egy combot — emlékszik vissza az öreg —, de az régen volt. A fiatalasszony szerint a bácsi előtt semmit sem lehet hagyni. Egyszer például húst készített ki az asztalra, hogy megfőzze, aztán kiment a konyhából, mire bejött, az öreg megette a nyers húst(?). A zalaegerszegi városi tanács szabálysértési csoportjánál befejezik a meghallgatást. Látszólag nem jutnak dűlőre. Az öreg azt hajtogatja, hogy nem kap enni, nincs tiszta ruhája, sőt még csekélyke nyugdíját is el akarják venni. „Jobb lenne meghalni, mert a fiatalok úgyis azt akarják, hogy pusztuljak a háztól.” Az eltartó védekezik, s azt ecseteli, milyen gonddal törődik az öreggel. Az ügy kivizsgálásával megbízott előadó másnap sorra veszi a Béke utcában a szomszédokat, hogy kiderítse az igazságot, hogyan bánik Gál Lajos és felesége Horváth Gyula bácsival? A szomszédok véleménye Az egyik szomszéd óvatos. Ő nem tud semmit, tél van, zárt ajtók mögött van mindenki. A másik elmondja, az öreg hozzá vitte nadrágját, fehérneműjét, hogy mossa ki, s akkor panaszolta: nem kap enni, pedig Gáloknak adta a házát a tartásért. — Az öngyilkosság gondolatával foglalkozik — mondják. — A nyár végén mál a Zalába vetette magát, úgy szedték ki a gyerekek. A közeli tejboltiban megtudjuk, hogy Horváth Gyula nyugdíjából itt vásárol élelmet, hogy fenntartsa magát. „Pedig a körülbelül ötvenezer forintot érő házért élelemmel is el kellene látni az öreget” — mondják. — Segítsettek rajta — mondják máshol —, különb öregséget érdemelne szegény. 15-én éjszaka nem is mert otthon aludni, a téglagyárban bújt meg a kemence tetején, onnan kísérte haza reggel a rendőr. Fél a fiatalasszony férjétől, aki goromba hozzá. — Vigyék innen, csak vigyék! — kiabálja utánunk a férj anyja —. Megbolondul mellette az ember. Rendőrt hoz ránk, meg beszél össze-vissza, legjobb lenne elvitetni ... * Gál Lajosék ezúttal figyelmeztetést kapnak a városi tanács szabálysértési előadójától. Ha a jövőben nem gondozzák megfelelően — úgy, ahogy az a szerződésben is rögzítve van — Horváth Gyula bácsit, feljelentést tesznek ellenük a bíróságon. Deák Katalin a beteg délben nem ehet A szabálysértési előadó az öreghez fordul: — Adnak enni a bácsinak? — Enni? Adnak. — Mit? — Este három főtt krumplit, meg egy pohár fekete kávét... — És? — Meg reggelire is kapok krumplit. — Mit eszik ebédre? — Ebédelni nem szoktam Azt mondják, van miami bel Czimpa Lajos, az Echóhangoló Vállalat anyagbeszerzője délután 1-től 4-ig nagyon büszke volt a szakostudományára. Azzal kezdődött, hogy a vállalat az 50 éves jubileumra 500 liter bort vásárolt közvetlenül a termelőtől. Az átvétellel Czimpát bízták meg. Czimpa a szakvállalatnál dolgozó barátjától kölcsön kért egy Malligandkészüléket, s a teherkocsin egy 500 literes hordóval elindult a borért. A déli fekvésű szőlőhegy lankáján már várt rájuk a gazda. Czimpa többfajta bort is megízlelt, s amelyik legjobban ízlett neki, lefőzte a Malliganddal. A készülék 13 fokot mutatott. IyankOr megtöltötték a hordót, a gazda, aki évek óta özvegyen élt a hegyen, szíves szóval hívta a lakásába a borvásárlókat, aztán egy véka tojást és egy fazék zsírt hozott a kamrából. — Amíg megetetem az állatokat, süssenek rántottát — mondta. — Üssenek le 20—25 darab tojást, hogy jóllakjunk. Czimpáék 2 óra tájban megköszönték a szíves vendéglátást, s elindultak hazafelé. De még fele utat sem tettek meg, amikor egy erdő mellett a sofőr hirtelen fékezett, közölvén, hogy nem esett neki jól a rántotta. Később, amikor hasonló okból ismét megálltak, Czimpa azt mondta: — Ne a rántottát okozd. Az kitűnő volt. A gazda nem győzte dicsérni. Azt mondta, ilyen jó rántottát még sohasem evett. — Úszott a zsírban — válaszolta a sofőr. — Brrr... — s gyorsan kiszállt a kocsiból. Négy óra tájban értek haza. Amikor a hordót legurították a pincébe, a főkönyvelő megkérdezte, hány malligandos. — Tizenhárom — válaszolta szinte egyszerre Czimpa és a sofőr. Ám amikor most ismét lefőzték a bort, a készülék csak 12,2 fokot mutatott. — Nem értem — dadogta Czimpa. — Becsaptak — gúnyolódott a főkönyvelő. — Lehetetlen — nyögte Czimpa. — A gazda nagyon rendes, vendégszerető ember. Még rántottéval is megkínált bennünket. Velem süttette húsz tojásból, közben ő az állatokat etette. A főkönyvelő papírt és ceruzát vett elő, s számolni kezdett: — 13 volt, most 12,2 fokos, az annyi mint... Igen, igen, éppen harminc liter bor helyére került ugyanannyi víz, amíg ti rántottál sütöttetek. A bor Malligand fokonként 1 forint 10, ez 30 liter 13 fokos bort számítva összesen 429 forint. Közösen megettetek 20 tojást. Mennyi volt a zsír? — Húsz deka — válaszolta Czimpa. — Meg volt az 30 is — javította ki a sofőr. — No, legyen harminc. Az 7 forint 50, a tojás darabja 1,30, tehát összesen 33 forint s 50 fillér . .. — Most már értem! — kiáltotta a sofőr. — Ezért ízlett oly nagyon a gazdának a rántotta!—és 429 forintos rántotta 11.