Zalai Hírlap, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
1964. augusztus 1. Az érdekek A szakszervezetekről általában úgy szokás nálunk beszélni, mint a munkások érdekvédelmi szervéről. Bármennyire is furcsának tűnik ez olyan, szocializmust építő államban, mint a miénk, a helyzet valóban az, hogy a különböző szintű szakszervezeti fórumokon az esetek nagy többségében a Munka Törvénykönyv valamelyik paragrafusának betartásán, illetve be nem tartásán folyik a vita: bérügyek, munkásellátási problémák, szabadság, besorolás, s ki tudná még hirtelen valamennyi vitás eset tárgyát felsorolni. Ez természetesen nem hiba, hisz a szakszervezetnek valóban van ilyen szerepe a mi társadalmunkban, a mi gazdasági életünkben is, de néha már félő, oda jutunk, hogy egyesek úgy vélik, csak ez a szerepe. Aki csak valamennyire ismerős üzemeink életében, jól tudja, nem így van. Az érdekvédelem szorosan vett teendőin felül igen sok területen juthat fontos szerep egy-egy üzemi, illetve szakszervezeti bizottságnak, az üb vagy az stb aktíváinak. Ezekről beszélgettünk a minap megyénk egyik fontos üzeme, a Nagykanizsai Üveggyár szakszervezeti bizottságának titkárával, Szöllősi Ferenccel. Nemcsak jogok vannak... Az üveggyári szb titkár beszélgetésünk elején elismerte, hogy igen sok esetben kell náluk is érdekvédelmi feladatot ellátnia az szb-nek, de rögtön hozzátette: szó sincs arról, hogy minden esetben a dolgozónak lesz igaza. Ha a törvény, a különféle rendelkezések a panasztevő mellett szólnak, az üveggyári stb is természetesen védi ezeket a jogokat, ha szükséges, a vállalattal szemben is, mint arra nemrég egy fiatal mérnök esete szolgáltatott példát. Munkaügyi vita keletkezett abból, hogy a gyárunkat irányító Üvegipari Országos Vállalat nem fogadta el a szóban forgó mérnök felmondását, holott igazgatónk felterjesztésében részletesen felsorolta az összes lényeges körülményeket, amelynek alapján mi itt indokoltnak láttuk távozásának elősegítését: a fiatalember családi okokra hivatkozva szeretett volna egyik alföldi városunkban munkát vállalni. Felsőbb szervünk elmulasztotta a válaszadást a Munka Törvénykönyv által előírt határidőn belül, s ezért mi kiadtuk az illető munkakönyvét. Máskor azonban előfordul, hogy a vállalattal azonos álláspontra helyezkedik a szakszervezet is, mint azt Szöllősi elvtárs egy másik példával igazolta. Egyik dolgozó írásban felmondott a vállalatnak, s aztán három nap múlva az egyeztető bizottsághoz fordult, mivel szerinte kényszerítették a távozásra. Az ügyet gyorsan sikerült tisztázni, hiszen a dolgozó írásbeli felmondása kéznél volt. — Általában az a tapasztalatunk — hangoztatta Szöllősi Ferenc —, hogy az új dolgozók hamarabb jönnek tisztába jogaikkal, s csak jóval lassabban — kötelességeikkel. Ezen a téren vár ránk a legtöbb tennivaló. Ismét példával szolgál: a lakatosműhelyben fordult elő, hogy az új belépők, akik rendszerint szerény igényekkel érkeznek, pár hónapi „megmelegedés” után követelőzni kezdtek. Besorolásuk részükre kedvező megváltoztatását kérték, az „egyenlő munkáért egyenlő bér”-elv hangoztatásával, megfeledkezve azonban igen sok, számukra „mellékes” körülményről, többek közt a gyárban töltött idő, a munkához való hozzáállás szempontjairól. Foglalkozni kell az emberekkel! Hogy az emberekkel való foglalkozás milyen sokat jelent, azt is a gyári tapasztalatokkal igazolja az szb-titkár. Elmondta, hogy a tavalyi első féléves lemaradás behozása érdekében indított munkaverseny teljes sikerrel járt: év végére túlteljesítették tervüket az üveggyáriak, s ebben nem csekély része volt a dolgozók munkakedvének, lendületének. Ennek felkeltésében viszont szerepe volt a szakszervezetnek is, amely valóban mozgósítani tudta az embereket a cél érdekében. Hasonló a tapasztalat a munkafegyelem tekintetében, amely az utóbbi hónapokban néhány, a vállalat és a szakszervezet által közös egyetértésben hozott szigorúbb intézkedés nyomán érezhetően megjavult. Van azután egy terület, amely némileg üveggyári sajátosságot tükröz ugyan, de az itt szerzett tapasztalatok ettől függetlenül másutt is felhasználhatók. Tagadhatatlan, hogy nálunk meglehetősen nagy a fluktuáció, a munkaerővándorlás. A jó kereseti lehetőség fiatalok tömegét vonzza hozzánk, a gyár dolgozóinak átlagos életkora 24 év! —, de a szakma nehézségei láttán aztán sokan el is távoznak, gyakran elég rövid idő múltán — fejtegette Szöllősi elvtárs, kimutatva egy figyelemre méltó, összefüggést is. 114 msítillás- 8 osztály nélkül A gyárban — a KISZ-szervezet kezdeményezésére és aktív bekapcsolódásával — nemrég felmérést végeztek az iskolai végzettséget illetően. Kiderült, hogy 114 dolgozónak i) nincs meg a nyolc általánosa, s ezek többsége — a fiatalok közül kerül ki. — Ez is oka a vándorlásnak — vélekedett az szb-titkár —, hisz tanulatlan emberekkel sokkal nehezebb szót érteni, nehéz megmagyarázni köteles-ségeiket, felébreszteni öntudatukat. A szakszervezet felismerte a tanulás fontosságának hangsúlyozását, ezeknek a munkásoknak körében, s írásos felhívást is bocsátott ki részükre ebben a tárgyban. Az eredmény eddig minimális: a 114-ből mindössze 4 jelentkezett azzal, hogy elvégzi az általános iskola VIli. osztályát, s még kedvezőtlenebb a kép, ha hozzátesszük, a KISZ által kibocsátott 20 felhívásból — egyetlen egy sem érkezett még vissza jelentkezéssel. Az elmondottak csak egyegy részterületre irányítják a figyelmet, de alkalmasak arra, hogy megmutassák, menynyire fontos lenne, ha minél több szakszervezeti, üzemi bizottság foglalkozna napjainkban az érdekvédelem másik oldalával is, mind több munkással értetve meg azt a világos tényt, hogy nálunk nem lehet külön érdeke a munkavállalónak, a dolgozónak, s külön a munkáltatónak, a vállalatnak. Azonosak az érdekek, akkor is, ha a mindennapok munkája során vitákra, ellentétekre is kerül sor időnként. Arra kell tehát törekedni a szakszervezeti munkában, hogy ez a felfogás mindinkább uralkodóvá váljék üzemeink, gyáraink kapuin belül, s azok az emberek, akik két kezük munkájával, erejük megfeszítésével fáradoznak a különböző anyagi javak előállításán, érezzék ,sőt tudják: mindez közös érdek, s ugyanakkor a saját egyéni céljaikat is szolgálja. Ajkay Jenő WAh AI »IKI.AF MUR» «.O'- ’ '•ustwAXiaFtti-jnr.s-Mxrn^**. «n m dihm iiirnwtn Akik három műszakban állnak helyt Sok szó esik nálunk a nők második műszakjáról. Arról, hogy a különböző posztokon végzett, a férfiakéval egyenértékű munka mellett rájuk otthon újabb tennivaló van, mert ha a férj megértő, segítő is, a háztartás gondja elsősorban az asszonyé. De most már nemcsak az iparban, s az egyéb foglalkozásúak körében, hanem a termelőszövetkezetben dolgozó asszonyok között is egyre többen vannak, akik dupla munkájuk mellett egy harmadik fronton is helytállnak, egyenlő erővel a férfiakkal. Kilencig munka, azután taggyűlés . Az a baj, hogy nagyon gyorsan el tudjuk sorolni, kik azok — mondja a borsfai tanácselnök, amikor a tsz-ben dolgozó párttag asszonyok után érdeklődünk. Hasonlóképpen beszél Pék Ferenc, a szövetkezet elnöke is. Tudják, hogy miért. Elmondják, ha több Herczeg Ferencnélük volna, egyéb könnyítés mellett jóval egyszerűbbé válna a munkaszervezés az asszonyok körében. Mint a legtöbb borsfai férfi, Herczegné férje sem a faluban dolgozik. Az asszony azonban állandó dolgosa a közösnek. Most éppen a cséplőgép mellett található. — A csépléssel sosem volt baj nálunk — mondja —. Egyéb tennivaló azonban munkaerő híján meg-megkésne néha, s olyankor nagyon lényeges, amit mi, párttagok, igyekszünk elsősorban elérni. Azt, hogy a falun túl dolgozó férjek, családtagok is kapcsolódjanak be a szövetkezet munkájába. Ami a hármas helytállást illeti, csak ennyit mond róla: — Bizony, gyakran előfordul, hogy este kilencig a szövetkezetben dolgozik az ember, utána űzve-futva megteszi, ami feltétlenül elvégzésre vár otthon, s aztán megy a taggyűlésre. Kezdettől tudjuk, a mi dolgunk több, mint másoké. S Herczegné esetében ez a kezdet sem tegnap volt. Több mint tíz évvel ezelőtt. Három gyermek mellett 400 munkaegység Alkonyat van, a söjtöri határ már néptelen, s főleg aszszonyt nem látni benne. Mindenki otthon tevékenykedik már. Csíki Györgyné azonban csak később jut haza, a darálónál tovább tart a munka. S Csikiné mindennap ezt teszi, így jött össze tavaly is négyszáz munkaegysége. Az idén sem lesz kevesebb. Pedig neki aztán bőven akad dolga otthon is, a férjétől különváltan él, három gyerekről kell egyedül gondoskodnia. Két évvel ezelőtt lett párttagjelölt, egy éve tag, s tevékenysége nyomán hamarosan még egy nővel szaporodik a női tagok száma. Valóban indokolt elfoglaltsága ellenére sosem hiányzik a taggyűlésekről. — Pedig néha tizenegykor, s annál is később érnek véget — mondja —. Ősszel, meg télen nem számít, ilyenkor azonban észreveszi másnap az ember. De nemcsak a szemén, hanem a szövetkezet dolgában is. És ez a fontos. A legutóbbi taggyűlésen a pártoktatásról is szó esett. Természetes, hogy Csíki Györgyné is részt vesz benne. Ilyenkor üdülni ? Középkorú asszony tart hazafelé a sárhidai alvégen. Mellette a veje lépdel. Arattak, a kiskapuban vidám unokák fogadják őket. — Nagymama! Nagymama! — lelkendeznek —, levél jött, beutaló, a tsz Hévízre küldi üdülni a nagymamát! — Ilyenkor? — mondja csendesen —, s már kezd is az otthoni dologhoz özvegy Kovács Jánosné, a szövetkezetben állatgondozó, a borjúnevelőben végezt férfimunkát. Öt éve párttag. Amikor összevonták az állatokat, több jelentkező híján két hónapig egyedül fejt tizenhét tehenet. Orvosi utasításra hagyta abba, megerőltette a kezét. — S közben már többen is lettünk — mondja —. Előtte is, s az alakulás után is sokat beszéltem az asszonyokkal a szövetkezetről. Én jónak véltem, s most már a legtöbben egy véleményen vagyunk. A kis sárhidai tsz-ben egyébként aránylag szép számmal — öten — dolgoznak párttag asszonyok. — Állandó feladat, hogy többen legyünk — mondja Kovácsné —. Sok múlik az asszonyokon, kell az, hogy közülük minél többre lehessen minden körülmények között számítani, s valóban, egyre többre lehet. Az unokák ismét az üdülésre terelik a szót. — El kell menni! — mondja a vő —. Rászolgált. Valóban, íme, hárman azok közül, akikre három fronton vár a kötelesség, s nem hiába. Tisztelet és megbecsülés jár érte. Kovács Ferenc * Teljesítik vállalásukat a Bútorés Faipari Vállalat fiataljai A Zala megyei Bútor- és Faipari Vállalat ifjúkommunistái a KISZ II kongresszusa tiszteletére Nagykanizsán az elsők között tettek vállalásokat. Az üzem fiataljai élenjárnak a felajánlások teljesítésében is. Az asztalosok terven felül elkészíttettek 100 darab hatajtós könyvszekrényt, tekintve, hogy az első félévben egyéb munkák miatt erre nem kerülhetett sor. Teljesítik vállalásukat a kefefa részleg fiataljai is. Vállalták, hogy kétezer kefefát gyártanak terven felül, s ennek 40 százalékban eleget is tettek. Tervük szerint szeptemberben jelenthetik, hogy elkészült mind a kétezer darab. Az ipari tanulók sem maradnak adósok. Vállalták, hogy a kultúrterem részére 30 darab ülőkét készítenek. A vállalás teljesítését megkezdték. A vállalat KISZ szervezete folyamatosan figyelemmel kíséri a kongresszusi vállalások teljesítésének ütemét, s minden taggyűlésen beszámolnak az eredményekről. Ifjúsági brigád Muraszemenyén A muraszemenyei termelőszövetkezetben a nagy nyári munkákban egy igen szorgalmas ifjúsági brigád is részt vett s részt vesz jelenleg is. A szövetkezet főagronómusa tolmácsolja a vezetőség és a tagság véleményét, amely szerint igen értékes segítséget nyújtott a tsz-nek a közép- és általános iskolákból kimaradt fiúkból, lányokból álló, általában tizennégy, tizenöt tagú kis csapat. Mindenütt ott voltak, amikor szorított az összegyűlt a munka. Részt vettek a szőlők permetezésében, a kukoricaritkításban s az aratásban is. öt hold kukoricát ritkítottak meg, zöldbabot szedtek, de különösen az aratás kezdetén ért sokat a munkájuk. A kombájnnal csépelt gabona tisztításánál, forgatásánál tizenketten dolgoztak a magtárban, hárman-négyen pedig a szalmalehúzásnál tevékenykedtek. A magtárban még mindig szükség van a KISZ-brigádra. A mezőkön már a tarlóhántás folyik, s itt is megtalálhatók a fiatalok. Két középiskolás fiú traktorosságot vállalt, s éjszaka is szántanak a határban. A szövetkezet nyugodtan bízza rájuk a gépet s a munkát, hiszen már a múlt évben is náluk dolgoztak. A fiatal brigád segítségét munkaegységgel díjazzák, naponta az 1,25—1,5 munkaegységet is megkeresik a gyerekek. Őszig, az iskolaév megkezdéséig segítenek a mezőgazdasági munkákban. A termelőszövetkezet a munkaegység jóváíráson kívül meg is jutalmazza a kis csapatot. Jövő vasárnap a tsz gépkocsijával kirándulni viszik őket a Balatonra. Postástanulók Bizonyára feltűnt a postán gyakran megfordulóknak, hogy egyes munkahelyeken ketten szolgálják ki a bélyegeket kérő, csomagot feladó embereket. Tévedés ne essék, ez nem azért van, mert a posta újabban ilyen „jól áll” munkaerővel, hanem éppen ellenkezőleg, most gondoskodik az utánpótlásról. Pál Imre megyei oktatótiszttel beszélgettünk az új gyakornokokról. — Minden évben indítunk ilyen tanfolyamot, amely egyéves. Érettségizett lányok felvételére hirdetett a postaigazgatóság pályázatot. A megyéből tizenöten jelentkeztek, közülük hat nyert felvételt. Letenyén 2, Kehidán 1, Szepetneken 1 és Zalaegerszegen 2 kislány tanul. Az utóbbiakkal Kovács Ilonával és Korcz Máriával beszélgetünk az első hónap tapasztalatairól. Marika postás családból származik. Édesanyja a besenyői hivatalban dolgozik öt éve. — Ismerem a munkát már otthonról és ott is szerettem meg — mondja —. Így jelentkeztem a pályázatra. — Érdekes a postai munka, s elég nehéz az elmélet. Kovács Ilona közgazdasági technikumot végzett. — Én csak most ismerkedem a munkával, de máris nagyon tetszik. Nem lehet unatkozni egy pillanatig sem. A dolgozók kedvesek hozzánk, sokat tanulunk tőlük. Így bizonyára hamar eltelik az egy év, s máris szakma lesz a kezünkben. Pál Imre is elégedett a lányokkal. — Komolyan veszik a tanulást — s ha így folytatják, bizonyára szép eredménnyel végzik az évet. A fizetésük a tanulmányi eredménytől függ, mint az is, hogy mennyire vesszük majd hasznukat, megérdemelték-e az egy évi fáradságot, taníttatást. Reméljük, igen. 3. Zalaegerszegen, a November 7. tér szomszédságában épülő , kísérleti lakóház környékén több hónapos szünet után is ismét mozgalmas az élet. Felállították a panelgyártó berendezést, és megkezdték a nagypanelek üzemszerűgyártását. Az előzmények A panelgyártás egy tavaly megkezdett kísérlet-sorozat folytatása. Mint a félben lévő épület is jelzi, a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei igyekezvén lépést tartani az iparág fejlődésével, megvalósítani szándékoznak a nagypaneles építkezést, a helyi viszonyok között legfejlettebbnek mondható építési módot. Az épület alapjait tavaly rakták le, és néhány nagypanelt be is építettek. Az ősz óta azonban szünetelt az építés, amiből a környék lakói azt a következtetést vonták le, hogy az építkezés kudarcba fulladt, noha erről szó sincs. Ha nem is a nyilvánosság előtt, a laboratóriumban és az előregyártó telepen ebben az időszakban lázas munka folyt. Egyrészt a legmegfelelőbb panelek kialakítása, másrészt a gyártó berendezések elkészítése. Az építők egyik vezérelve az volt, hogy olyan berendezést készítsenek, amivel a helyszínen gyárthatják az épületelemeket, kiküszöbölve ezzel a szállítással járó idői és minőségi veszteséget. Hogyan sikerült az elveket a gyakorlatban is érvényre juttatni? Erre várunk feleletet, amikor felkeressük Kövesi Istvánt, aki a kísérletek után most a helyszínen irányítja a panelgyártást. A laboráns nem éppen elégedett. Ennek oka elsősorban az, hogy lassan megy a munka. — Naponta csak egy panelt tudunk elkészíteni — mondja __Mindössze három embert kapok és a daruskocsi is csak egy órára áll rendelkezésünkre, így készül Folyik a panelgyártás. A lefektetett formát megolajozzák, aztán 1 centiméternyi habarcsot terítenek rá. Erre rakják fel az első sor kőszivacs-téglát. Ezután beton bordát helyeznek el a téglák körül, s egy vaskapcsot is beépítenek. Itt tartanak éppen. — A további munka is hasonló _–mondja a laboráns —. A beton bordákra húzunk egy rabichálót, felhordunk két centi habarcsréteget, megint rá egy újabb sor kőszivacstéglát. Ha ezzel megvagyunk, újabb beton bordát helyezünk el, majd végül felvisszük a vakolathabarcsot is. Minden egyes alkotóelem fontos szerepet tölt be, a betonbordák és a rabicháló öszszefogják a panelt, a vaskapcsot az összeszerelésnél használják, egymáshoz erősítik a panelokat. A panelok minőségéről így nyilatkozik Kövesi István: — A kísérleti darabok kiállták a próbát a laboratóriumban és az ide beépítettek a gyakorlatban is, a most készülő panelek már ezeknél is jobbak, a tapasztalatok alapján néhány módosítást eszközöltünk a gyártás technológiáján. Csakhát, mint Kövesi István maga is mondja, lassan halad a panelkészítés. Egy nap, egy panel. Kísérleteztek ugyan azzal, hogy egy telepíthető panelüzemet készítenek. — Egyelőre nem vált be a berendezés — mondja el Köves István —, így maradtunk ennél a módszernél, ami ugyan lassú, de jó panelokat ad. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkozunk tovább a korábbi elképzelésekkel. Sőt, biztosra vehető, hogy megfelelő módosítással a telepíthető, nagyobb teljesítményű panelüzem is használható lesz. Tekintve azonban, hogy ennél az épületnél sürgősen szükség van az épületelemekre, nem várhattunk a további kísérletekre. További korszerűsítések Ez a berendezés egyébként nagyon egyszerű működési elven alapszik. Berakják a formába a panel elemeit, aztán néhány órás várakozás után felállítják a panelt formával együtt, majd eltávolítják a zsaluzatot. Hátránya csak az, hogy lassan készül így az elem. — Tulajdonképpen az sem lenne hiba, — mondja Kövesi István —. Van még egy berendezésünk, csak nem tudjuk üzembe helyezni, mert nincs, aki dolgozzék vele. Máshova kell most a munkás .. . Rövid számvetést végzünk. A kétemeletes épülethez még 28 panelra van szükség. Eddig elkészült 6. Legalább egy hónap kell, amíg a többi is rendelkezésre áll, de utána még össze is kell szerelni. A szerelés — mint mondják — már nagyon gyorsan megy, másfél, két hét alatt összeszerelik az épületet. Ezzel a munkával egyidőben a válaszfalak korszerűsítésével is gyorsítani igyekeznek az építés ütemét, sikeres laboratóriumi kísérletek után ezen az épületen már üvegszállal erősített gipsz közfalakat építenek be. Előnye ennek, hogy kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik, mint a hasonló rendeltetésű, betonból készült elemek, olcsóbb és gyorsabb vele a munka. — A kísérletek után — számol be az előkészületekről a laboráns — a héten legyártottuk az első darabot üzemszerűen is, s ha a panelek elkészülnek, ezeken a sablonokon már sorozatban gyártjuk a gipsz válaszfalakat is. Lassan, de biztosan. Úgy tűnik, a kísérleti ház építésénél ezt vallják az építők. Lassan haladnak, de — eddig legalább — sikerrel oldották meg a nagypaneles építkezés első gyakorlati feladatait. Ezúttal alighanem megbocsátható ez a lassúság. Különösen, ha a befejezés is sikeres lesz ... Karvalics László Üzemszerű panelgyártás a helyszínen, készülnek a gipsz válaszfalak Folytatják a zalaegerszegi kísérleti lakóház építését