Zalai Hírlap, 1964. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
1964-10-01 / 230. szám
1964. október 1. Tótszerdahelyi tagjelöltek a helytállásról Tagadhatatlan, hogy Tótszerdahelyen vannak problémák a község életében, adódnak nehézségek, a különböző feladatok megoldása során. Egy dolog azonban nem vitatható: a pártépítő munka egyike a legjobbaknak a letenyei járás községei közül. Jelenleg öt tagjelöltet tartanak nyílván a községben, akikkel ebben az évben erősödött az alapszervezet. , Akikre mindig szántítani lehet A tagjelöltek valamennyien a szövetkezet dolgozói, sőt , egy munkaterületen dolgoznak. Traktorosok. Majdnem egybe esik felvételi kérelmük ideje is, mégsem valamiféle „összebeszélésről” van szó. Külön-külön mindegyikük megjárta a maga útját, amely végül a tagjelölt felvételi kérelemhez vezetett. A pártszervezet régóta figyelemmel kísérte a munkájukat: Császár Mihály, Dobos István, Balazsin József, — akit nemrég vettek fel tagnak, — Mihovics Rémus és Tislér István tevékenységét. Úgy látták, hogy munkájuk, magaviseletük, politikai érettségük méltóvá teszi őket a párttagságra. — Balazsin régóta részt vett a község politikai életében. Dolgozott annak idején a DISZ-ben, majd azMHS-ben, és helytállt a szövetkezetben is, bármilyen megbízást kapott. .. Nyilvános pártnapokra is rendszeresen meghívtuk őket, s ott szóba került a nevük, mint olyan embereké, akikre mindig számíthatunk — állítja a szövetkezet elnöke. Odaadásuknak, a szövetkezet támogatásának nap mint nap tanújelét adják munkájukkal. De voltak események, amelyek jelentőségüknél fogva túlnőnek a mindennapi dolgokon, emlékezetesek maradnak. Ilyen volt például a nyáron, aratás idején, amikor munkaerőhiányból eredő szállítási gondokkal küzdött a szövetkezet. Gép volt, csak a kézierő hiányzott mellőle, s ez akadályozta a gabona folyamatos szállítását a cséplőgéptől a magtárba, onnét a felvásárló vállalat telepére A szorult helyzetben a traktorosok siettek a termelőszövetkezet segítségére, vállalva a zsákolást Míg egyikük a gépet vezette, ketten zsákoltak. Részt vett a munkában Matola József párttitkár is, aki ugyancsak traktoros. A köstös — a miénk Nagy szerepük volt a traktorosoknak a közös vagyon herdálói elleni fellépésben is. Figyelték, őrizték a szövetkezet vagyonát. Munkájuk közben éjszaka is ügyeltek a közös tulajdonra, beszélgetések alkalmával magyarázták a dolgozóknak, hogy önmagukat károsítják, amikor a közös tulajdonhoz nyúlnak. Ezt a munkát Császár Mihály szervezte meg, aki önkéntes rendőr a községben, s munkatársai szívesen segítettek neki. Császár Mihály egy a tótszerdahelyi párt alapszervezet tagjelöltjei közül. Halkszavú, megfontolt beszédű ember, aki 1956 előtt tagja volt már a pártnak, de az ellenforradalom után nem kérte az igazolását. — Azóta volt időm gondolkozni a dolgon, s végérvényesen tisztáztam önmagammal, hogy hol a helyem — mondja amikor arról kérdezzük, hogyan jutott el az elhatározásig. Szerinte nem véletlen, hogy a traktorosok közül öten majdnem egyidőben kérték a tagjelötek sorába történő felvételüket. Munka közben is gyakran szakítottak időt arra, hogy kicseréljék véleményüket a politikai helyzettel kapcsolatban. Vitatkoztak, politizáltak. S a beszélgetés középpontjában legtöbbször traktorostársuk, a párttitkár állt. Ha gondot okozott valamilyen munka a szövetkezetben, nekik mondta el, az ő segítségüket kérte, s ők soha nem hagyták cserben. — Miért zsákoltunk? — ismétli a kérdést. — Nem kötelező számunkra, de láttuk, hogy kevés a munkaerő. Hiába volt a gép, kézierő nélkül nem ért semmit. Megfogtuk hát a zsákot.. Amikor tagjelöltfelvételünket tárgyalta a taggyűlés, azt a feladatot kaptuk, hogy a munkánkat lelkiismeretesen lássuk el. Igyekszünk úgy dolgozni, hogy kiérdemeljük a további bizalmat is. Munkájukkal bizonyítanak Mihovics Rémust a mezőn találjuk. Sílót hord a majorhoz. A koraőszi hideg pirosra csípte az arcát, kezét fázósan dörzsöli, amikor gépével megáll a sírókazal mellett. Sietteti a beszélgetést, mondván, csak néhány percnyi ideje van. A táblában várja a gép, itt pedig tétlenül álldogálnának az emberek, ha elbeszélgetné az időt. A mindennapi munka közben jutottam el a gondolatig, hogy tagjelöltnek kérjem magam a pártba. A ráérő percekben beszélgettünk a politikáról, és végül döntöttem. Hogy méltó vagyok-e a párttagságra, azt végső soron nem én bírálom el. Én igyekeztem úgy dolgozni, hogy kiérdemeljem a bizalmat. Most pedig mint tagjelöltnek már kötelességem, hogy jól dolgozzam, — mondja —, és indul vissza gépéhez. A tótszerdahelyi pártszervezet tagjelöltjei munkájukkal akarják bizonyítani, hogy méltóak a párttagságraaz időt. ZALAI HÍRLAP Átadták a bődei új bekötőutat A kitűzött határidő előtt másfél hónappal befejezték a bődei bekötőút építését a Közúti Üzemi Vállalat dolgozói. Az átadás szeptember 28-án történt meg. A négy méter szélességű út közel hétmillió forintos beruházási költséggel épült, négyezer-háromszáz méter hosszúságban. Az út az átkelési szakaszokon hat méterre szélesedik, felülete bitumenes. Az út elkészültével régi gondjuk oldódott meg a bödeieknek, mert az őszi esőzések idején szinte megközelíthetetlen volt a község. A megyében jelenleg még több olyan község van, amelyek nem rendelkeznek kiépített bekötőúttal. A tervek szerint még ebben az esztendőben befejezik a gétyei út építését is. A lasztonyai és a zajki bekötőutak átadása, amelyeknek munkálatai a harmadik negyedévben kezdődtek, a jövő évben történik meg. Mil I C P 7 fennakadás a téli állattartásban 11 L III L L II L kiesés az áruértékesítési tervben Körséta a zalacsányi tsz majorjában — Ez már az ősz! — mondja Budai Antal, a zalacsányi tsz agronómusa —, miközben a közös gazdaság majorját járjuk. A termelőszövetkezetben ez év tavaszán és nyarán is hangyaszorgalommal dolgozott a tagság, s most bizakodva néznek a tél elébe. Még néhány későn érő terményt kell betakarítani, s az idei termést biztos helyen tudják. A tehénistállók felé tartunk. Budai Antal dicsekvés nélkül kalauzol és tájékoztat az állattenyésztésük helyzetéről . Kettőszáznyolcvan szarvasmarhánk van. Ebből 82 fejes. Az idén 650 hektoliter tejet adunk az állami felvásárlásnak, 100 hektót juttatunk az ellátatlan tagoknak, 500 hektót lefölözünk, a többit borjútejként használjuk fel. Éves tejtermelésünk meghaladja az 1600 hektolitert. Még vagy negyven darab Bent az istállóban már munkába álltak az állatgondozók: Vigmond Antal, Szabó Gyula, Horváth Károly, Adorján János és Nagy József. Éppen almoznak, a friss, száraz szalmát terítik. Vigmond félfüllel elcsípi az agronómus szavait, s felcsillanó szemmel mutat az egyik tehénre. — Ilyen kellene még vagy negyven darab a négy helyett! — mondja —, s megpaskolja a jószág farát, a fejtáblára esik tekintetem. Szeptember 22. Kifejt tej: 28 liter, majd a tehénnek járó takarmány felsorolása következik. — Télen is ezt kapja? — érdeklődöm . — A téli takarmányozás más lesz! — kapcsolódik a beszélgetésbe Adorján János, egy másik állatgondozó —. Akkor — ha a tavalyi adag szerint etetünk — 35 kiló silót, 4 kiló szénát, meg a tejhozamhoz igazodó kiegészítő ablakot kapják. Ez utóbbi mindegyiknél változik. — Takarmány! Hogyan készültek fel a téli takarmányozásra? Hogyan biztosítják a télen-nyáron egyenletes tejtermelést? — s a kérdés Budai elvtársnak szól. — Nem lesz hiba. — Szénából 5 ezer mázsát takarítottunk be. Ebből 600 mázsa pillangós, a szérűn nyolc hatalmas kazal áll rendelkezésünkre. Az idén 10 holdon termettünk takarmányrépát, 200 mázsás holdanként! átlaggal. Ezt a fejőstehenek, illetve a sertések kopjék. Az előbbiek siló közé keverve. Silóból több mint 1? ezer ki"-b-h-ét"rfnk lesz. Levárjuk a 146 hold kukorica szárát is, de 50 hold napraforgós csalamádénk termése is silóba megy, a szárhoz keverjük majd a 47 hold cukorrépából visszamaradó répafejet, valamint a 4 vagon répaszeletet, amit az átadott répa után kapunk. Már májusi leadásra nem lesz takarmányhiány a sertéstelepen sem, ahol 33 anyakocát, 150 hízót — májusi értékesítésre —, s mintegy 200 —250 süldőt kell kiteleltetni. A próbaszedések alapján kukoricából csaknem 3 ezer mázsa májusi morzsolra számítanak. Itt a telepen a sertéstenyésztők beszélnek a téli felkészülésről. — Eddig 220 hízót adtunk le, hátra van még 80, s az éves előirányzatunkat teljesítjük! — mondja Komjáthy Feri bácsi, aki túllépte már a hatvanadik esztendejét, de másutt el sem tudná képzelni az életét, mint a hízók mellett. Kajder János még elmondta, hogy az idén 200 mázsa zabot, 2 ezer mázsa kukoricát és 600 mázsa árpát adtak cseretakarmányként tápért. Ebből jut a tehenészetbe, a hízómarháknak, de marad bőven a sertéseknek is. Az anyakocák „házatáján” Szabó Lajost találjuk, ő a legfiatalabb állatgondozó. Egyedül gondozza, elleti mind a 33 kocát. Most éppen ellési idő járja. — Kell a malac — bizonyítja —, hiszen májusra már 150- et leszerződtünk. Éppen beleesnek a kilencedik hónapba. Ha jól megy az ellés, tíz—tizenöt anyakoca biztosítja ezt a mennyiséget, a többi pluszba megy. Szeretném tartani az eddigi átlagot: kocánként a 11—12 választós malacot. Már túljutunk a sertésszállásokon, amikor az agronómus még mindig Szabó Lajosnál időz gondolatban. — Nemcsak jó sertésgondozó, de ugyanilyen lelkes KISZ- tag is. Sok ilyen fiatal kellene még a szövetkezetünkbe. Telt kamrákkal Visszafordulunk aziroda felé. Útközben megtekintjük a major vízellátását biztosító hydroglóbuszt, az új szövetkezeti majorok büszkeségét, a hatalmas széna- és szalmakazlakat, ahol Budai elvtárs megemlíti, hogy 700 mázsa kenyérgabonával járultak hozzá az ország kenyérellátásának biztosításához, s hogy a kenyér mellé 65 darab hizottmarhát és 300 hizottsertést adnak az év végéig, majd megállunk az eső miatt veszteglő traktoroknál. Minden gép mellett ott a gazdája. Apró-cseprő javításokat végeznek, s közben lesik, hogy mikor lehet tovább folytatni a munkát. Mert, ha a téli takarmányellátás biztosított, a magtár tele is, a jövő esztendei aratnivaló egy része még zsákban van. S mivel a szövetkezeti gazdálkodásban terv szerint folyik a munka, a jövő esztendőt most az ősszel kell megalapozni. Nemcsak az istállókban, az ólakban, hanem a szántókon is, s hogy ez a munka Zalacsányban jól megy, arról a majorban tett látogatásunk kétséget kizáróan meggyőzött. Ebben a termelőszövetkezetben telt kamrákkal néznek a tél, s a jövő esztendő elébe. Badacsonyi Lajos Akár a tízemeletes házak építésére is alkalmas Az összeszerelés szakaszába érkezett a kísérleti nagypanel építkezés Zalaegerszegen Az elmúlt napokban különböző mendemondák kaptak lábra Zalaegerszegen arról, hogy meghiúsult a November 7 téri nagypaneles kísérleti építkezés. A pletyka abból eredt, hogy az előregyártás során — teljes pontossággal még ki nem derített okból — tönkre ment 12 gipszből készült falrész. — Nagyon bánt bennünket a dolog ■— tájékoztatott a helyszínen Kiss István mérnök, a kísérleti építkezés irányítója — mert a hozzá nem értésből vagy egyesek esetében rosszindulatból terjesztett pletyka a közvélemény előtt rontott a kísérleti építkezés hitelén. Végeredményben az történt — magyarázta a mendemondák okát —, hogy a sablont nem olajozták be kellően és amikor a lemezről az nem akart leválni, feszegetni kezdték. Erre a felső része hirtelen levált, és neki esett a mellette lévő, már kész falrésznek. Azt elütötte, s mint az asztalon felállított dominósor, végig dőlt a 12 falrész, s összetörött. — A kár? — Közel kétezer forint, de hát a tanulópénzt meg kell fizetnünk. Eredetileg a külső panelekhez hasonlóan a szerelőtér és a fürdőszoba válaszfalánál felállítandó gipszfalak is cementből készültek, de Kiss István javaslatára gipsz felhasználásával gyártották le az épülethez szükséges válaszfalak zömét. A felhasználás területén ez az anyag is megfelelő szilárdságot tanúsít és mintegy 30—40 százalékkal olcsóbban állítható elő a betonfalnál. Íme néhány összehasonlító számadat a panelos építkezés előnyeiről. Kisméretű téglából 263 forintba kerül egy köbméter fal felhúzása. Ugyanez középblokkból 242, középblokk és panel alkalmazásával pedig 210 forintból állítható elő. A megtakarítás elsősorban anyag-, bér- és fuvarköltségből ered. A bérköltség a panelos építkezésnél a hagyományos falazás 56,4 százaléka. További előnyt jelent, hogy egy köbméter falrész elkészítéséhez 0,88 órányi szakmunkára van szükség a falazás 283 órájával szemben. — Hogyan viselkedik hő és terhelési hatásokkal szemben a panel? — A hőszigetelő képessége éppen a töltőanyagként hasznsít kőszivacstégla révén jó, míg a terheléssel szemben tanúsított magatartása is kifogástalan. Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy tízemeletes házak is építhetők felhasználásukkal. Talán nem felesleges megemlítenünk, hogy a panelok nem teherhordozói az épületeknek. A födémszerkezetek súlyát a belső falazáshoz használt középblokkok hordozzák. A panelok csak külső oldalait takarják az épületnek — Mennyi idő alatt szerelik össze a kísérleti ház tíz lakását? — Szerintem három hét szükséges ehhez. De mivel kísérleti építkezésről van szó, semmit sem akarunk elsietni, s így lehet, hogy tovább fog tartani. Befejezésül elmondotta a kísérleti építkezést irányító Kiss István, hogy a gyártási mód bevált, hamarosan elkészítik a panelek gyártásához szükséges további gépeket. Sokszorosan ellenőrzött, gondosan kikísérletezett, de még gyerekcipőben járó építkezési mód a nagypanelos, amely egyik megfelelő eszköze lesz a lakásépítkezési program végrehajtásának. építők máris előbbre tekintenek, hogyan lehetne a teherhordó válaszfalakat is a helyi adottságok mellett egyben legyártani. Biztosak vagyunk benne, hogy ezt a feladatot is megoldja a Zala megyei Építőipari Vállalat műszaki kollektívája. Mészáros Ferenc Nanoi 500 liter A Zala megyei Szesz- és Szikvízipari Vállalat korpavári telepe az idén nem tartott nyári szünetet, a rendelkezésre álló tartályokban olyan mennyiségű cefret tároltak, és az egyéniek részére történő főzést úgy ütemezték be, hogy az üzem folyamatos működését napi két műszakban biztosították. Most már az új anyagot, az idei kék szilvát főzik a hatalmas üstökben, a két főző és egy finomító üst most is 16 órát dolgozik naponta, s ez idő alatt átlag 250—260 liter fokot, azaz 500—520 liter zamatos, 59 malligand-fokos szilvóriumot főznek. 3 Kapacitás és termelőképesség Termelési kapacitás, gépek kapacitása: Ez a kifejezés szinte minden üzemi vitában, értekezleten elhangzik, sajnos sokan anélkül beszélnek róla, hogy pontosan tudnák, mi rejlik a fogalom mögött. Nemrégen egyik gépállomás termelési tanácskozásán hallottam az alábbi „célkitűzést”: „Úgy kell megszervezni munkánkat, hogy gépeink kapacitását száz százalékig kihasználjuk”. Idézőjelbe tettem a célkitűzést, hiszen a teljes kapacitáskihasználás nemcsak a mezőgazdasági, de a legkorszerűbb ipari üzemekben is irreális követelmény. Hozzávetőleges üzemgazdasági számítások szerint iparvállalatainkban 25—30 százalékos a kapacitás kihasználása, a mezőgazdaságban pedig még ennél is jóval kevesebb. Mi a kapacitás? Egyszerűsítve: az a legnagyobb termékmenyiség, amit az összes gép- és berendezés, valamint a termelőterület legjobb kihasználása mellett a munkában élenjáró dolgozók eredményei alapján, a haladó normák alkalmazásával elő lehet állítani. A gépállomás termelési kapacitásának számításakor tehát az összes gép legmagasabb teljesítményét kell alapul venni. De ez még nem elég. A kapacitásmérés kiindulópontja a lehetséges maximális üzemi idő, az egy évben elméletileg teljesíthető üzemórák száma. Ebből következik, hogy a logikus célkitűzés nem a százszázalékos kapacitáskihasználás, hanem az adott termelőképesség reális növelése. A kettő között ugyanis lényeges különbség van. Mit jelent a termelőképesség? Röviden a kapacitás kihasználásának elérhető színvonalát. Számításakor már nem az összes termelőberendezést, gépet vesszük alapul, hanem amennyi évenként átlagosan működik, a teljesítményt sem a legjobb dolgozó, vagy a haladó norma, hanem az átlagmunkások teljesítménye és a haladó átlagnorma alapján számoljuk és az időalapot nem az évi összes órával, hanem a munkarend szerinti óramennyiséggel mérjük. A termelőképesség számításban különösen nagy az eltérés az egy-, a két-, vagy a három műszakos üzemeltetés esetén. Ezért hasznosabb és eredményesebb, ha a termelési tervben kitűzött célt a termelőképesség mérésével határozzuk meg. A két fogalom egyszerűsített tisztászásából is kitűnik, hogy a kapacitás és a termelőképesség között igen szoros az összefüggés. Lényegesen pontosabban számolhatunk a minden üzemben bőven adódó tartalékkal, ha ismerjük, hogy milyen arányú az eltérés a kettő között és keressük a módszereket, hogy a jelenlegi és az elérhető különbség közti eltérés csökkenjen. Ezért jelentős feladat a termelőképesség tervezésekor, hogy ne csupán kimutassuk a veszteségeket, hanem arra is megfelelő intézkedéseket keressünk, hogy a felesleges veszteségidők mindjobban eltűnjenek. Ez az egyetlen feltétele, hogy rendszeresen és tervszerűen fokozzuk a kapacitás kihasználását. Ezernyi mód van a termelőképesség növelésére. Ipari és mezőgazdasági üzemeinkben alacsony még a gépek kihasználásának a foka. Enyhíthetjük ezt az elmaradást a többi közt tervszerűbb, céltudatosabb és gondosabban végzett gépkarbantartással hiszen a jó minőségű javítás után kevesebb lesz az állásidő. Az időveszteség csökkentésének másik módszere a célszerű és gazdaságos műszakszám szervezése. A gépállomásokon nemcsak ezért törekszünk a kettős műszakra, mert a mezőgazdasági munkák ezt szükségessé teszik (természetesen ez a legfőbb cél), hanem azért is, mert a kapacitáskihasználásban a kettős műszak, célszerűsége mellett gazdaságosabb is. Javíthatjuk a termelőképességet újítások alkalmazásával, gondosabb munkaszervezéssel, jobb anyag- és alkatrészellátással, ésszerűbb szervezéssel, fegyelmezett munkával és sok-sok más módszerrel. Közismert tételeket soroltunk itt fel. A cél csupán az volt velük, hogy bizonyítsuk az összefüggéseket, a kapacitás és a termelőképesség között, s hogy bőven találunk módot, lehetőséget a kettő, ma még igen nagyarányú eltérések csökkentésére. Kovács András