Zalai Hírlap, 1965. február (21. évfolyam, 28-50. szám)

1965-02-03 / 28. szám

1963. február 3. zalai hírlap A téli tanfolyamok sikere a nagykanizsai járásban — Minden várakozást felül­múlt — mondhatnák a némi­leg elcsépelt frázist a nagy­kanizsai járás húszegynéhány községében megrendezett há­romhetes téli politikai oktatás eredményeiről. S ezúttal ez valóban helyes kifejezés len­ne. A kilenc előadásból álló sorozat, amely felölelte a kö­zös gazdálkodás, valamint a bel- és külpolitika legfonto­sabb aktuális kérdéseit , osztatlan érdeklődést váltott ki mindenütt. Ötven-hatvan, egyes helyeken száz, sőt az is előfordult, hogy kétszáz hall­gatója volt egy-egy előadás­nak. Még ott is — például Zalaszabor községben —, ahol általában inkább a szőlőhe­gyet, semmint az előadásokat látogatják, átlagosan 85—90 személy vett részt az előadá­sokon. A téli tanfolyamok tehát megmozgatták a járás falvait, s jelentős számban olyan em­bereket is, akik korábban rendszerint távol maradtak az ilyen rendezvényektől. Ez a tömegsiker persze — járási viszonylatban mintegy tízezer hallgatója volt az előadások­nak — nem önmagától szüle­tett. Az érdeklődés felkeltése Tagadhatatlan, hogy szövet­kezeti parasztságunkat ma­napság lényegesen jobban ér­deklik a gazdasági és politikai kérdések, mint mondjuk há­rom évvel ezelőtt. Ez az ér­deklődés azonban önmagában még nem ad teljes magyaráza­tot az ilyen tömeges megjele­nésre. Hozzájárult ehhez az is, hogy a községek párt-, ta­nácsi és tömegszervei igen lel­kiismeretes munkával készí­tették elő a január 11-én kez­dődött tanfolyamokat. De még ez sem volt minden. Az elő­adók szinte végigkitincselték a falvakat. Családok tucatjait látogatták meg otthonukban és éltek a családi agitáció nyújtotta lehetőséggel. Pit községben például 36, Liszón 45, Nagybakóstokon 47, Ko­­márvárosom 30, Landon 30, Belezném 35 családot látoga­tott meg az előadó. Ezek a lá­togatások a közvetlen cél el­érésén kívül megismertették az előadókat a helybelieket foglalkoztató kérdésekkel, s fordítva. Kapcsolat alaku­lt ki a lakosság és a tanfolyam­­vezetők között­ Az előadók számos csoportos beszélgetést is folytattak a szövetkezetek tagjaival m­un­ka­helyei­ken, az istállók körül, az erdőn — fa­vágás közben —, a tsz-irodán, a tollfosztókon, a fiatalok színdarab próbáin stb. A szö­vetkezetek tagsága tehát meg­ismerte a téli tanfolyamok előadóit, bizalmat érzett irán­tuk, s ezért is vett részt az esti beszélgetéseken. A kölcsönös kapcsolat erő­södése a tanfolyamok látoga­tottságának későbbi növekedé­sében is jelentkezett. Hosszú­völgyön például az első hét átlaga még csak harminc, a másodiké már negyven, s a harmadiké pedig nyolcvan hallgató volt Igaz, hogy itt az előadó mintegy hatvan csalá­dot látogatott meg. A tv és a film jelentősége A falu népének érdeklődé­sét még két — az eddigi poli­tikai munkában meglehetősen elhanyagolt — eszköz is segí­tette: a televízió és a film. A péntek esti tv-adások, vala­mint a megyei filmkölcsönző­től kért szak- és politikai tár­gyú játékfilmek kollektív megtekintése nagy vonzerőt jelentett A beleznai előadáso­kon átlagosan 50—60 fő jelent meg. A három utolsó előadást azonban filmvetítéssel kap­csolták egybe. Ezeken az elő­adásokon így alakult a lét­szám: 203, 183, 132. A filmes előadások jelentőségét csak fokozza, hogy ezeken 96, 90 és 50 asszony vett részt. E példa is követelően bizonyítja, hogy ma már nemcsak beszélni kell a propagandamunkában a szemléltetésről, hanem valóra kell váltani. Persze, megfelelő filmeket kell biztosítani, mert például a kézi művelésű bur­gonyatermesztés — ilyen szak­­film is volt — ma már nem kelt érdeklődést a szövetkezeti parasztság körében. A téli tanfolyamon még egy új jelenséggel találkoztunk. Számos községben — különö­sen ott, ahol a munka dandár­ját az asszonyok végzik — emelkedett a női hallgatók száma. Azelőtt ők, a paraszt­asszonyok, alig-alig jelentek meg politikai előadásokon, — most pedig a részt vevők egy­­harmadát alkották.. De volt olyan község is, ahol a hall­gatóság ötven, sőt hatvan szá­zaléka nő volt. Az előadók javaslatai A tanfolyamok befejező akkordjaiként az előadók ta­nácskozást tartottak a nagyka­nizsai járási pártbizottságon, hogy összegezzék tapasztala­taikat, amelyek több szem­pontból is hasznos tanulságok­kal szolgáltak. A tanácskozás feltárta, hogy a téli tanfolyamok vezetői csak alapos felkészültséggel léphetnek a szövetkezetek tag­jai, a falu dolgozói elé. Nem elég az adott téma országos vagy megyei vonatkozásainak ismerete. A hallgatóság igény­li a járási, s elsődlegesen a helyi eredmények és problé­mák alapos elemzését. Ezért érthető és indokolt a propa­gandisták javaslata: ne az utolsó pillanatban közöljék velük a kijelölt községet, ha­nem hetekkel, sőt ha lehet, hónapokkal előbb, s így két­­három megelőző látogatással már helyismeretre tehetnek szert. Megfontolandó és tá­mogatást érdemel az is, hogy a zalai előadók a továbbiak­ban is tartsanak kapcsolatot községükkel, időnként látogas­sanak el az általuk vezetett téli tanfolyam színhelyére. Az előadók arra is felhív­ták a figyelmet, hogy erőtelje­sebben kell szorgalmazni a falusi pártszervezetek tagjai­nak ideológiai, politikai fejlő­dését, hogy ne csak szemlélői, hanem méltó és eredményes vitapartnerei lehessenek a fal­vak lakosságának. Ebben ugyanis még sok helyen igen gyengém állunk. A tanfolyamok vezetői sok olyan gondot és problémát is feltártak, amelyek mellett a helyi, sőt a járási vezetők gyakran észrevétlenül elmen­tek. Ezek elintézéséhez most joggal kérik a járási szervek segítségét. A pártbizottság nem is zárkózik el, sőt ahogy hallottuk, összegezik e gon­dokat, s márciusban a járási párt vb tárgyalja megoldásu­kat. Természetesen vannak olyan problémák — például istálló- vagy útépítési kérelem —, amelyek teljesítéséhez nem az elkövetkező egy hó­nap, hanem még egy év is be-A tanfolyamok értéke vi­szonylagos. Nagy eredmény­nek kell tekinteni, hogy az el­múlt három héten esténkint összejöttek, vitatkoztak a fal­vak lakóinak ezrei. De ez az eredmény akkor lesz mara­dandó, ha a most megkezdett úton a helyi erők tovább men­nek. Jó alapot ad ehhez a pén­teki tv-adás, amellyel kapcso­latban számos községben el­hangzott az ígéret, hogy to­vább szervezik azok megtekin­tését, így okosítják a falvak népét. De az élet nemcsak a mezőgazdasági szakmai okta­tás vonatkozásában igényli a továbblépést, hanem politikai, ideológiai síkon is. Farkas István Falibaba meg a negyven lakó Az Alibaba elején az „T betű, illetve a rabló helyett a lakó szó nem a szerzői jog­védő iroda megtévesztését cé­lozza, hanem a fenti cím ép­pen így hordozza magában a közölni valót. Arról van szó, hogy Zala­egerszeg legújabb lakótele­pén, a Gasparich utcában van két másfélszobás laká­sokból álló ház (az egyik ta­nácsi, a másik szövetkezeti), s ezeknek az egyébként tet­szetős, korszerű, de kicsiny lakásoknak az egyik szobáját télen nem használhatják a lakók, vagy legalábbis nem lakhatnak benne. Ez a szoba ugyanis fűthetetlen, s ennek emlegetése nem éppen kelle­mesnek nevezhető hatást gyakorol az érintettek ide­geire. Immár második télen tart ez az állapot. Kályha ugyan van a szobában, termetes, sa­­mottos vaskályha, mellette azonban a gázcsapon fényes plomba díszeleg. Azaz nem szabad használni. Dehát ak­kor miért tették oda, miért pocsékolták rá a pénzt, ki a hibás? Nem érdemes sokáig talál­gatni: senki. Lássuk csak! Amikor az épületet tervez­ték, ez a vaskályha még jó, elfogadott volt. Amikor a ki­vitelező beépítette, még min­dig jó volt. Amikor átadták, még akkor is jó volt. Amikor azonban be kellett volna köt­ni a gázt, akkor már nem volt jó. Időközben ugyanis — mint mondják — megváltó­mért a gázipari tröszt által ki­adott előírás. Már­pedig az előírás nagy úr, még ha ké­sik, még ha a legrosszabb időben érkezik, akkor is. A legfényesebbre akkor csillant a reménysugár, ami­kor szóba került, hogy eset­leg a második télre falra sze­relhető fűtőtesteket, úgyne­vezett falibabákat visznek a másfélszobás lakásokba. A gázipari vezetők helybenha­gyó véleménye azonban ké­sett, s így a kivitelező, a Za­la megyei Állami Építőipari Vállalat elfordította a figyel­mét a falibabákról. Most már a gázipar engedélye is megvan — a beruházási iro­da vezetői eleget jártak érte —, s mint hírlik, az embrio­nális állapotnál éppen en­nek eredményeként áll vala­mivel fejlettebb stádiumban a falibaba-ügy. Mert az engedély nagy do­log, azon sokat kell vitat­kozni, a többi már csak rész­letkérdés. Például az, hogy még nincs pénz a falibabára, a kivitelezőnek nincs enge­délye a munka elvégzésére a felsőbb szervektől, s egyálta­lán a kivitelező még ezután tudja meg hivatalosan, hogy ilyen munkája is lesz. Az új telep legutóbb át­adott épületeiben mindenütt megoldott valamennyi helyi­ség fűtése. Egyedül az 1963- ban átadott másfélszobások közel negyven családja szo­rong immár a második télen egy helyiségben. Ő, falibaba, tekints le rájuk mielőbb­i kisszobájuk falá­ról. K. F. 3 Ezer tojás naponta 900—1000 darab tojást gyűj­tenek össze naponta a gutor­­földi termelőszövetkezet ba­­romfigondozói az 1900 tyúkból álló törzsállomány tojóházá­ban. Ez a mennyiség mégegy­­szer annyi, mint a múlt év ha­sonló időszakának a tojáster­melése. Egy év alatt csaknem hússzal növekedett az egy tyúkra eső tojáshozam, ami az idén előreláthatólag eléri a 150-et. Ezt az eredményt an­nak tulajdonítják, hogy amióta törzsbaromfitenyésztéssel fog­lalkoznak, első ízben tavaly alakították ki a törzsállo­mányt, a csibék közül maguk választották ki a legszebbeket. Az idén ugyanígy a baromfi­­keltetőből érkező 10 ezer csir­kéből került ki a baromfitörzs. Ebben az évben a tojáshozam további növekedésére számíta­nak, ugyanis elkészül az új, korszerűen berendezett 5000 férőhelyes baromfiól, s a jó gondozás mellett a megfelelő elhelyezés kedvezően hat a tojástermelésre. Prágában a KGST tizenkilencedik ülésszaka alkalmából szabvány­kiállítás nyílt meg, amelyet megtekintettek az ülésszak résztvevői is. Képünkön balról jobbra: Faggyejev, a KGST titkára, Takác csehszlovák építésügyi miniszter, Jaroszewicz, a lengyel KGST-küldöttség vezetője és Apró Antal miniszter­elnökhelyettes. Közel másfélmillió tonna kőolaj és 256 millió köbméter földgáz a dunántúli olajipar ez évi terve­ zett eljárások, intézkedések a zalai olaj­mezőkön Az idei terv a hazai energia­­hordozó források, köztük az olaj fokozott kihasználását irányozza elő. Másfélszeresé­re emelkedik a földgáz fel­­használása, különösen gyors­ütemben nő a kőolajfeldolgo­­zás, amelyhez az alapanyag jelentős részét a zalai olaj­mezők adják. A Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnak közel másfélmil­lió tonna kőolajat és 256 mil­lió köbméter földgázt kell ki­termelnie. Napra ütemezett intézkedési terv — A felmérések szerint a tervezett olajmennyiség kiter­melhető — mondta Kiss László, a Dunántúli Kőolaj-és Földgáztermelő Vállalat főmérnöke —. A szükséges mennyiségű kőolaj megvan a mezőkben, és a kinyerés fo­lyamatossága érdekében nap­ra beütemezett intézkedési tervet dolgoztunk ki és az év­ben ennek megfelelően dolgo­zunk. A termelési szakemberek különös gonddal foglalkoznak a lovászi, a budafai és a ba­­bócsai olajmezőkkel. A buda­fai és lovászi mezőn egyre csökken az olajhozam, s a meglévő olajvagyon kinyeré­se egyre bonyolultabbá válik. Ezeken a területeken másod­lagos olajtermelés folyik, erő­teljesen alkalmazzák a külön­böző rétegkezelési, rétegnyi­­tási eljárásokat. A három éve megkezdett oldószeres olaj­kiszorítás módszerétől is ez­évben várnak nagyobb sike­reket. Örvendetes, hogy az intéz­­kedési tervben foglalt tenni­valókból több már megvaló­sult. A tervek szerint az el­gondolásokat március végéig valóra váltják és kilenc hó­napon keresztül gyümölcsöz­­tetik. Új eljárás Beleznán Az eddigi gyakorlat szerint egy-egy gázos, olajat rejtő te­rületen a kísérleti termelte­tésnél a levegőbe eresztették a gázt és csővégen elégették. Így csinálják ezt szerte a vi­lágon. Most a zalai szakembe­rek változtatnak a módszeren.­­ A kísérleti termeltetés célja az, hogy képet kapjunk: mit rejt magában a megfúrt és termelésbe állított olajkút. Korábban az ideig — 2—3 hó­nap —, amíg ezt a munkát vé­geztük, a feltörő gázt a hely­színen elégettük — mondta Kiss László —. Itt azonban a gazdaságosság szem előtt tar­tásával elhatároztuk, hogy ezen a régi szokáson változta­tunk és hasznosítjuk a gáz­energiát. Csővezetéket építet­tünk Nagykanizsáig és napon­ta több ezer m3 900 feletti faj­súlyú gázt adunk a városnak. A beleznai területen jelen­leg napi 20 köbméter olajat termelnek. A kútnyomással kinyert gáz felhasználása köz­ben a réteget is megismerik. Ehhez hozzásegít az is, hogy két fúróberendezés dolgozik a területen. 400 ezer forint megtakarítás A nagylengyeli olaj­mezőn az elmúlt évben növekedett az olajjal kitermelt víz mennyi­sége. Az előírt 2—2,5 százalék víztartalmú olaj helyett több­ször 4—5 százalékos is beke­rült a finomítóba. A víz ará­nyának csökkentése céljából elhatározták a műszakiak, hogy emulzióbontó berende­zést létesítenek a lengyeli olajmezőn, s ezzel igyekeznek a kívánt szintre szorítani a vizet. Az emulzióbontók mű­ködését követő első tapaszta­latok kedvezőtlenek voltak, de a műszakiak nem adták föl a reményt. Folytatták a kísérleteket és elérték, hogy mindkét berendezéssel 2 szá­zalékra redukálták a víz mennyiségét. Ezzel 400 ezer forint fuvarköltséget takarí­tanak meg, mert ennyibe ke­rült a többlet víz utaztatása az olajban. Ugyanakkor újabb tapasztalatokkal is gazdagod­tak a szakemberek. A dunántúli olajmezőkön eddig tett intézkedések ked­vezően éreztetik hatásukat az olajtermelésben. A napi ter­melés tervszinten mozog, s az intézkedési program követke­zetes megvalósítása, illetve annak hatása biztosíthatja a célul tűzött feladatok valóra válását. K­b járulékos beruházást kapnak az lén a termelőszövets­ezetek­ A Földművelésügyi Minisz­tériumban most összesítették a termelőszövetkezetek tavalyi építkezési adatait és idei építési terveit. A közös gazdaságok­ban 1964-ben többek között 15 000 tehén, 25 000 növendék­­marha, 19 000 borjú és 65 000 hízósertés részére készültek új istállók, 6500 vagonnyi górét és magtárt, valamint 5600 hold termésének elhelyezésére szol­gáló dohánypajtát építettek. Az előzetes számítások sze­rint a termelőszövetkezetek 1964. évi építési-beruházási tervének 96—98 százaléka va­lósult meg. Az Építésügyi Mi­nisztérium és a tanácsok épí­tőipari vállalatai, illetve a ktsz-ek azonban ilyen arány­ban sem teljesítették a rájuk eső részt. A 96—98 százalék annak köszönhető, hogy a tsz­­ek házi építőbrigádjai 20 szá­zalékkal túlteljesítették elő­irányzatukat. Ezeknek a bri­gádoknak a zöme viszont nem alkalmas a műszakilag igé­nyes, bonyolult épületek kivi­telezésre, ezért sok gazdaság­ban az eredetileg tervezett is­tálló helyett más, egyébként szintén szükséges, de egysze­rűbb létesítmény, például gép­szín, vagy magtár készült. A vállalatok elmaradásának kö­vetkeztében igen sok az át­húzódó építkezés is: 130 szarvasmarha-istálló, 50 bor­­júnevelő, 50 sertésfiaztató és 46 tojóház építését ez év első hónapjaiban fejezik be. 1965-ben a termelőszövetke­zetek a tavalyinál valamivel kevesebbet fordítanak építke­zésekre, ezen belül viszont na­gyobb a járulékos beruházá­sokra jutó összeg. Az istállók mellett sok kiegészítő épület szolgálja majd az állattartás minőségi fejlesztését, s az új létesítmények többségét víz- és villanyhálózattal együtt he­lyezik üzembe. A tervek sze­rint az idén több mint 300 szö­vetkezeti majorba szerelik be a vízvezetéket, és 500-nál több egységet villamosítanak. Az állatférőhelyek közül előtérbe kerülnek a tehénis­tállók: csaknem 30 000 tehén részére készül korszerű, gépe­síthető épület. Az új növen­dékmarha- és borjúistállókban 24 000, a sertésfiaztatókban 6000, a sertéshizlalókban 48 ezer, a juhhodályokban 64 000 állatot helyezhetnek majd el. A termelőszövetkezetek az idén összesen több mint 5000 új létesítménnyel gyarapod­nak. A tervek körülbelül egyhar­­madának megvalósítása a ter­melőszövetkezetek házi épít­ő­­brigádjaira vár. A Dunai Vasmű hidegg hengerművének építői a felszabadu­lási versenyben vállalták, hogy március 31-ig a hen­germű összes berendezését üzemi próbákra készen átad­ják. A képen látható hatalmas kapcsolóteremben máris meg­kezdték a bonyolult berendezések próbáit. (MTI fotó : Fényes Tamás felvétele)

Next