Zalai Hírlap, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
ittov jaius 27. Az érdekelt szenek keresik a legjobb megoldást ^X lakást kapcsolnak be ebben az esztendőben Zalaegerszegen a hálózati gázszolgáltatásba Egyetlen közérdekű munkálatról sem esik annyi szó mostanában Zalaegerszegen, mint a gázbekötésekről. A kérdések több téma körül csoportosulnak. Hol végeznek az idén gázbekötési munkálatokat? A gáztűzhelyen kívül sor kerül-e az egyéb gáztüzelésű berendezések bekötésére is? És ha igen, miért nem egy ütemben csinálja ezt a szerelő vállalat? Információszerzés céljából felkerestük a Dunántúli Földgázszolgáltató és Szerelő Vállalat főmérnökét, a Zala megyei Tanács Építési Osztályának vezetőjét és az Ingatlankezelő Vállalatot- A tervnek megfelelően Jászberényi Zsombor, a Dunántúli Földgázszolgáltató és Szerelő Vállalat főmérnöke elmondotta, hogy Zalaegerszegen még ebben az esztendőben 750 állami lakásban végzik el a bekötési munkálatokat. Az épülő 250 új lakásban az állami építőipari vállalat saját erőből bonyolítja le a gázbekötést. Ezen kívül 200 magán- és szövetkezeti lakás bekötésére kerül még sor, összesen tehát 1200 lakást kapcsolnak be Zalaegerszegen a hálózati gázfogyasztásba ebben az esztendőben. A vállalatnál elkészültek a tervek és ütemezések, hogy hol, télkor kerül sor ezekre a munkálatokra. A Lenin úton már befejezték hat épületben a szerelést. Folyamatban van a November 7 téren a 2. 3 számú épületekben, utána ugyancsak itt, a 4, 27, 28, 29 számú házakban kerül sor a bekötésre. Sor kerül a vizslaréti OTP-lakások, az állami tulajdonban levő házak közül pedig a Rákóczi utcában 8 épület, a Mikes Kelemen utcában a „J” és „M” épület, az Arany János utcában 24 lakás, a Berzsenyi utcában két lakás, a Kossuth Lajos utca 1., a Tüttőssy utca 32., a Petőfi utca 20., a Jókai utca 1., Sallai utca 1., Munkácsi utca 1—2., Sütő utca 1—2., Mártírok útja 1—2. és a Marx téren 5 lakás bekapcsolására. Miért csak a gáztűzhelyig? A zalaegerszegi Ingatlankezelő Vállalattal kötött szerződés alapján a földgázszerelő vállalat az állami lakásokban csak a gáztűzhelyig végzi el a bekötési munkálatokat.Több helyen — s tegyük hozzá, jogosan — felmerül a panasz, hogy a földgázszerelő vállalat a tűzhelyek bekötésével párhuzamosan nem hajlandó az egyéb berendezések bekötését is elvégezni. Először a tűzhelyig végzik csak el a munkálatokat, s az egyéb berendezések bekötésére — ami már a lakó, illetve bérlő költségére történik — egy újabb ütemben kerül sor. Jogos a panasz, hisz a szerelés után újra kell festetni a lakásokat, nem beszélve arról, hogy a kétszeri felvonulás megdrágítja a munkálatokat, de feleslegesen terheli a földgázszerelő vállalat kapacitását is. — Sajnos — mondja ezzel kapcsolatban Jászberényi Zsombor — az Ingatlankezelő Vállalat csak a gáztűzhely bekötésére kötött velünk szerződést. Szabad kapacitásunk pillanatnyilag nincs, s a szerződésnek kötbérkötelezettség terhe mellett tartozunk határidőre eleget tenni. Így valóban az egyéb munkálatokra csak egy második ütemben kerülhet sor. Közös erővel Az Ingatlankezelő Vállalat nem tud segíteni a dolgokon. Mint mondják, ők a keretet és a megbízást a megyei tanácstól kapják, s ez a megbízás csak a gáztűzhelyek bekötésére szól. Az egyéb berendezések bekötése a lakók feladata. Wölfer István, a megyei tanács építési osztályának főmérnöke kérdésünkre elmondotta, hogy megoldást keresnek a nehézségek áthidalására. Lehetőség lenne arra is, hogy az Ingatlankezelő Vállalat eltekintsen kötbér-igényétől és most egy menetben történjék a gáztűzhely és egyéb berendezések bekötése. Hátráltatja azonban ezt a megoldást, hogy tulajdonképpen még felmérve sincs, hogy mely házak tartanak igényt az egyéb berendezések bekötésére. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a földgázszerelő vállalat dolgozói közvetlenül vették fel a rendeléseket az egyéb munkálatokra. Célszerű lenne, — ha ez némi többletmunkával is járna —, ha az Ingatlankezelő Vállalat magára vállalná a hatáskörébe tartozó épületekben az igények összegyűjtését. Ez az igény nyilvánvaló különösen megnő most, amikor az OTP hosszabb lejáratú személyi kölcsönt bocsát az egyéb berendezéseket beköttetni kívánó lakók rendelkezésére. Ennek feltétele, hogy a földgázszerelő vállalat előzetes költségvetést adjon a munkálatokról Augusztus közepétől már egy ütemben Ezzel a témával kapcsolatban a földgázszerelő vállalat főmérnöke elmondotta, hogy a Zalaegerszegen folyó nagyarányú munkálatokhoz rövidesen erősítéseket küldenek. Részben a Nagykanizsán felszabaduló munkaerőket, részben pedig tárgyalásokat folytatnak kisiparosokkal, akiket bevonnának a munkálatokba. — Ezzel az erőtöbblettel — mondja Jászberényi Zsombor — lehetőség nyílik arra, hogy augusztus közepéig utolérjük az egyéb bekötési munkálatokkal a szerződéses munkákat, és akkor már egy ütemben folyhatnak a komplett bekötések. Bár megnyugtató végleges döntés még nem született, de — mint a tapasztalatok bizonyítják — mindhárom érdekelt szerv keresi azt a megoldást, amely a leggazdaságosabbnak és legkézenfekvőbbnek mutatkozik. Szalai Zoltán k is bizonyára jól tudják, hogy csak műszakilag kifogástalan járművek vehetnek részt a forgalomban. Nos, a letenyei kirendeltség YA 78—91 forgalmi rendszámú gépkocsijáról a vezetőfülkét a szó szoros értelmében le lehet lökni. A kocsiból folyik az olaj, így aztán érthető, miért tűnik olyan jó étvágyúnak a kocsi, hogy napi 7—8 kiló olajat is elfogyaszt. Kézifék nincs, a kormányöszekötőrúd és az irányítókar is rossz a kocsin. Sorsát az ellenőrzés megpecsételte, kivonták a forgalomból. A nagykanizsai YA 92—98 forgalmi rendszámú kocsi is sok kívánnivalót hagy maga után. Különösen a kormánytolórúd és az összekötőind van nagyon rossz állapotban. A motorkerékpárvezetők is bizonyára jól tudják, hogy vezetésnél tilos szeszesitalt fogyasztani- Molnár Géza a KX 72 01 forgalmi rendszámú motorkerékpár tulajdonosa is tudja ezt. S még az sem menti felelősségét, hogy különösebb faggatás nélkül elismerte: 2 deciliter bort ivott mielőtt motorra szállt. A járművezetők is vonják le a tanulságot Megjegyezni és megtartani való a felsoroltakon kívül szép számmal akadt még: A Nyugatzalai Vízgazdálkodási és Talajjavító Társulatnál, a zalalövői Vegyesipari KTSZ-nél például azt, hogy a szállítmány tulajdonjogát minden esetben igazolni kell, Szabó Imre zalaszentjakabi lakosnak, hogy a gépkocsirádióhoz is kell rádióműsorvevő engedély, a megyei kórház AC 72-82 forgalmi rendszámú kocsija vezetőjének a kilométeróraállás menetlevélre történő beírásával kapcsolatos szabályokat, Dakó Ernő zalalövőd lakosnak pedig azt, hogy a gépjármű jelleget önhatalmúlag nem lehet megváltoztatni, s így oldalkocsis motorkerékpárját nem lett volna szabad fagylaltszállításra alkalmassá átalakítani. Mint említettük, az ellenőrzést végző szervek hasznosnak ítélték meg a két napi munkát, mert az sok hiányosságra felhívta a figyelmet Jó lenne, ha megközelítő mértékben levonnák a tanulságokat a járművezetők is. Ez annál is inkább fontos, mert a megyében az év első 5 hónapjában 125 közlekedési baleset történt, s ezeket a közlekedésben résztvevők idézték elő! Teleki Lajosné 2 ALA 1 hiuuu 80 ezer forintos is lehetne... Tapaszanyag-hiány gátolja a nagyobb teljesítményt a nagykanizsai FJV gumijavító üzemében Nagy a hőség, de azért elviselhető. A tágas műhely jól szellőztethető, s nincs különösebb probléma a gőzellátással sem. A nagykanizsai Finommechanikai és Javító Vállalat gumijavító üzemének dolgozói gyorsan megszerették rendezett munkahelyüket. — A Lenin úti régi, sötét, mindig füstös, piszkos kis műhely ma már csak rossz emlék — mondja Jakab László csoportvezető, a gumijavítók főnöke. Hat szakmunkás, két ipari tanuló és egy segédmunkás dolgozik ebben az üzemben. A két helyiségben s kinn az udvaron is különféle méretű traktor és gépkocsi gumiabroncsok sorakoznak egymás mellett. Roppant sok a megrendelés. Jakab László, Szekeres József, Kondrícz Pál, Drahovecz Ferenc és a többiek mesterei szakmájuknak. Sütővályuikban a futóbetétek segítségével majdhogynem újjá varázsolják a kopott, elöregedett abroncsokat. — A rossz gumikra új futófelületet sütünk — magyarázza Szekeres. — Ezekkel a felületekkel aztán 20 ezer kilométert is elmehetnek az abroncsok. Az üzem népgazdaságunk számára nagyon fontos feladatot teljesít. A szűkös gumiabroncs ellátásra gondolva nem kell különösen magyarázni javító munkájuk jelentőségét. A megye traktorokat, gépkocsikat üzemeltető vállalatai, termelőszövetkezetei éppen ezért nagy örömmel fogadnák, ha az üzem növelni tudná javító tevékenysége mennyiségét, s ezzel együtt meggyorsíthatná a javítandó gumik átfutási idejét is. — Sajnos, errenincs lehetőség — panaszolják a gumisok. — A foltozásokhoz s más javításokhoz használt gumiból való tapaszanyag szükséges, de keveset kapunk. Negyedévenként legalább 20 mázsa tapaszanyag kellene nekik ahhoz, hogy az egyre növekvő igényeket úgy ahogy kielégíthessék. De csak 9—10 mázsát utalnak ki nekik. Az üzem dolgozói nemrégen még más üzembeliekkel közös brigádot alkottak. Most önállósították magukat. Keresik — kutatják, hogyan tehetnének legtöbbet a termelés fokozásáért. Havonta mintegy 40 ezer forint termelési érték a tervük. — Pedig 80 ezer forintos is lehetne — mondja Jakab. — Legutóbb például az AKÖV kérte, hogy legalább száz amit javítsunk meg nekik. Nem tudtuk vállalni. A gumiüzem dolgozói órabért kapnak. Személy szerint, anyagilag nem különös érdekük az egy főre eső termelés fokozása. — Mégsem tudunk belenyugodni ebbe a helyzetbe — jelentik ki határozottan. — A mezőkön, a vállalatoknál várják a kijavított gumikat, a közös munka nem nélkülözheti tevékenységünk fokozását. Jó lenne, ha segítenének ezen a tapaszanyaghiányon. Népgazdaságunk, megyénk gazdasági életének fontos érdeke ez. Valóban segíteni kellene ezen az áldatlan helyzeten. A vállalat vezetőinek s a megyei tanács ipari osztályának meg kellene próbálkoznia az illetékeseknél, hogy növeljék valamelyest a gumijavító üzem tapaszanyaggal való ellátását. T. E. Egy pillanatra találkoznak az utasok és a nézők. Zalaegerszeg új látványossága, a színes, három kocsis mikrobusz városnéző sétáját végzi a Kosztolányi utcában. (Kiss Ferenc felvétele). 3 Cigarettapapír nagyságú papírba „burkolja” az elárusító a kenyeret. — Kisebbre nem tudták vágni a „göngyöleget”? — kérdem rosszabban. Az eladó cinkosan rámkacsint és széttárja a kezét: — Hja, uram, takarékossági év van . .. A kisvendéglőben parányi adag marhapörköltet lódít elém a pincér —. Hozzon egy nagyítót — kérem —. Legalább azzal lássam az előírt mennyiségűnek ezt a pörköltet, ő is rámkacsint, a fülemhez hajol, és jelentőségteljesen suttogja: — Ha a kedves vendég nem tudná, takarékossági év van Elszakadt az egyik nagy építkezésnél a toronydaru drótkötéle. — Azonnal kérek másikat! — telefonált a darus —. Áll az építkezés! — Mit höbörög? Azt hiszi, a takarékossági évben csak úgy leakasztunk a szegről egy új drótkötelet? — gorombította le a főnöke, s lecsapta a kagylót. Évek óta baj volt egy fontos, de öreg, kiszuperálásra megérett géppel az üzemben. Megvolt rá a pénz, hogy újjal helyettesítsék. A főkönyvelő kihúzta a tételt . Majd pont a takarékossági évben adunk háromszázezer forintot egy új gépért. Jó még a régi! A „jó” régi gép négy hónapja szétdobva áll, s miatta alighanem úszik az egész üzemrész terve Egy ostoba intézkedés miatt súlyos kár érte az állami gazdaságot A felelősségre vont intézkedő a kérdésre, hogy miért nem intézkedett okosabban, így válaszolt: — Igazgató elvtárs, mit tegyek? Tudja, hogy takarékossági év van ... Takarékossági év, takarékossági év, takarékossági év.... Lépten-nyomon ezt hallja az ember, s hol mérgelődik a kijelentésen, hol, mint az utolsó példa esetében, nem is tudja, mérgelődjön-e, vagy inkább nevessen. De akár mérgelődik, akár nem, valamit nem ért. Azt tudniillik, hogy egyesek — és a tapasztalatok szerint ezek az egyesek elég számosak — miképp tudják a takarékossági intézkedéseket ilyen szűklátókörűen, ilyen szemellenzősen értelmezni. Ez az „értelmezés” valamiképp úgy gondolja a takarékosságot, hogy 1965. december 31-ig arra sem szabad költeni, amire feltétlenül kell, azon sem szabad változtatni, amin múlhatatlanul szükséges, sőt még okosan se szabad gondolkodni, mert a takarékossági évben az ésszel is spórolni kell. Bezzeg 1966. január 1-én már háromszoros papírba csomagolják a kenyeret, félkiló hús lesz az adag pörköltben, annyi anyag lesz, hogy belefullad az összes esztergályos, minden láda paprikát külön teherautó szállít, hat drótkötél lesz egy helyett a toronydarun, kidobják az idén vett gépeket is, hogy még újabbakat vegyenek, s mindenki olyan okosakat fog intézkedni, hogy a Tudományos Akadémia összes tudósai sírva fakadnak szégyenletükben.. . Abszurd gondolatsor ez és így, de nem kevésbé abszurd, mint a takarékosságot naptári alapon szemlélők gondolkodása-Vajon mi tette szükségessé a párt decemberi határozatait? Az, hogy a korábbi években megfeledkeztünk néhány gazdasági alapelvről, illetve nem ügyeltünk rá eléggé, hogy megfelelően érvényesüljenek. Gazdasági életünkben elharapózott a legkülönfélébb pazarlás, s a határozat nem tett egyebet, mint a takarékosság, gazdaságosság elvét hangsúlyozta, méghozzá igen világos és erőteljes megfogalmazásban. A takarékosság farméi rendkívül változatosak lehetnek. Takarékoskodhatunk a pénzzel, a munkaerővel, az idővel, az anyaggal, de takarékosság az eddiginél jobb műszaki megoldás, az újítás, a jobb munka, a szilárdabb munkafegyelem, a jobban karbantartott gép, a jó anyagellátás, a jó munkaszervezés, a pontos, előrelátó tervezés is. Éppen ezek ellen vétettünk, amikor pazaroltuk az anyagot, kidobáltuk a milliókat az ablakon, nem használtuk ki a munkaerőt, eltűrtük a fegyelem lazítását, a trehány, rossz munkát, a rosszul megépített lakóházakat, a selejtbe menő munkadarabokat, a gabonát nemcsak arató, de mindjárt el is „vető” rossz kombájnokat, a nemtörődömség miatt hosszú hónapokig befejezetlenül álló épületeket. Takarékoskodni sokféleképpen lehet, akárcsak pazarolni. Vajon nem pazarlás-e a felületes, gondatlan tervezés, melyről kivitelezés közben derülnek ki a hibák? Nem pazarlás-e a kényelmességből, az újtól való irtózás miatt elfuserált, korszerűtlen beruházás, melyet már megépítésekor is túlhaladott az idő és a technika? Nem pazarlás-e a drága pénzen kiképzett, de aztán nem szakmunkásként alkalmazott szakmunkás, a technikusi munkakörben elpazarolt, mérnök, a sok felesleges íróasztal, vagy az a munka, melyet hárman végeznek, mert valaki így rendelte el, de mindenki tudja, hogy egy embernek is kevés lenne? Bizony pazarlás ez is, és ha valaki most ezek ellen úgy akar küzdeni, hogy 1965-ben ott is takarékoskodik, ahol éppen a takarékosság jelent pazarlást, hogy ebben az évben szemellenzősen csak a számokat nézi, s nem a határozatok szellemét, az egy krajcár árát sem takarékoskodik a népgazdaságnak, hanem, ha más címkék alatt is, éppúgy pazarol, mint korábban. Gazdasági problémáink varázsütésre történő megoldását a naptári évre leszűkített takarékoskodástól remélni — közgazdasági kabalisztika lenne, mely nagyobb fontosságot tulajdonítana egy évszámnak, mint a szocialista tervgazdálkodás egyik alaptörvényének, a minden területre kiterjedő takarékosságnak. Erről van ugyanis szó, arról, hogy ha valahol, akkor egy tervgazdálkodást folytató államban nyílik igazán mód a takarékosságra, hiszen itt a folyamatok megtervezhetők, szervezésüknél nem lépnek fel egymással ellentétes érdekek és tényezők, s az egész gazdasági élet minden szektora a lehető leggazdaságosabban építhető fel, önmagában és más szektorokkal összefüggésben is. Az igények végső soron éppúgy megtervezhetők, mint a szükségletek, a termelés éppúgy, mint a fogyasztás. Arról van tehát szó, hogy ezt az alapelvet következetesen és az eddigieknél mélyebben, egészen apró egységekig lehatolóan kell érvényesítenünk, de nem naptárhoz kötötten, hanem folyamatosan, mindig és mindenhol. A takarékosság nem kampány, hanem népgazdaságunk alapelve. 1965-ből még egy félév van hátra. Reméljük, ez a hat hónap elég lesz a határozatokat most még másképp, mereven és mechanikusan értelmezőknek is, hogy belássák: 1966-ban is, és minden évben — hogy vita ne legyen, még a szökőévekben is — takarékoskodnunk kell, okosan, ott és úgy, ahogyan ezt a szocialista népgazdaság törvényei megkövetelik. Takács István Kampány vagy alapelv ?